Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

»39. JÚNIUS í. NAPLÓ 7 DCeLLeMiej ny arat. f A meteorológiai intézet elő­rejelző szolgálata nincs nehéz helyzetben: szép időt, sok nap sütést, meleget jósolhat, s nem hiába, mert két hét múlva hl vatalosan is itt á myáir. A szekrényekből előkerül mek a könnyű, világos színű ruhák, tömérdek mennyiségű sört és faglaltot fogyasztunk, a kerthelyiségek színes ernyői alatt, a fehérabroszog asztalok mellett kirándulókat látha­tunk, a strandok medencéi­ben lubickoló nőket, férfiakat, gyerekeket. És ez természetes is, hisz itt a nyár. Az utcán, ha isme­rősök találkoznak, a szokásos „hogy vagy?“-okon túl: „hová mész nyaralni“? — kérdése­ket hallhatunk. Mátra, Bükk, Balaton, Galyatető, Lillafüred, Párád, Hévíz?;:: Ez is ter­mészetes. És még az is, hogy most már nemcsak az ügyvéd- né kérdezi meg az ügyvédné- től, a főkönyvelőné az orvos­aiétól, hanem a kőművesné, a bányászaié, a segédmunkásné is egymástól. De az sem olyan túlságosan különös, hogy valaki külföld­re megy. Egy kesztyűgyári szakmunkás újságolta a múlt­kor, hogy családjával Prágába látogat. Egy kórházi ápolónő romániai utat tervez és magá­tól értetődőnek tartja, hogy a külföldi út költségeit, külö­nösebb erőfeszítés nélkül meg tudta takarítani: Mert hót nálunk az alkot­mány biztosítja az üdülés, a szórakozás, a pihenés jogát. Igen. Ha felcsapjuk a népköz- társaság címerével ékesített kis könyvet, az egyik parag­rafus alatt elolvashatjuk ezt a fenti mondatot; — Szép nagyon és kedvünk­re való. Ám valóban így is történik a gyakorlatban? — kérdezhetné bárki a hitetlen- kedők közül. — Tessék bizo­nyítani, kézzel fogható példá­val! i Hozzuk hát közelebb a ké­pet, vetítsük ki, egy főleg fi­zikai munkásokat foglalkoz­tató üzemre! Pécs, Rákóczi út 56. É. M. Baranya megyei Építőipari Vállalat. Felvégi elvtárs üb- elnök előveszi mindent tudó könyvecskéjét és mondja az adatokat. írjuk hát gyorsan a jegyzetfüzetbe! 1958-ban 63 dolgozó, 2 csa­lód, 30 gyermek üdült szak- szervezeti beutalóval, szanató­riumban 10, a vállalati nyara­lóban 160 csalód, mintegy 450—500 személy. Ebben az év­ben? Szakszervezeti üdülőbe megy 20 dolgozó jelenleg, eb­ből (mert arra nagyon vigyáz a szakszervezet üdülési albi­zottsága, hogy a kétkezi mun­kás háttérbe ne szoruljon) 9 fizikai, 2 műszaki, 3 admi­nisztratív, a többi nyugdíjas építőmunkás és egyéb foglal­kozású dolgozó. Gyermeküdül­tetés is folyik, ebben 17-en vesznek részt, jutaloműdülte- tésen Is több mint 20-am van­nak. Balatonföldváron ezenkívül egy 55 férőhelyes nyaralója van az építőknek. Nem sátor, vagy barakk nem egy elhanya­golt, kopott berendezésű hely. Némám! Olyan üdülő ez,aho­vá a munkásasszony azelőtt legfeljebb takarítani, edényt mosogatni, padlót kefélni, a im a zenemű­Bécs. (MTI) Bécsben szom­baton az e célra alakított nem­zetközi zsűri kihirdette a VII. VIT zenemű-pályázatának ered ményét. A Urai dalok kategóriájában első díjat kapott A. Fljarkovsz- kij (Szovjetunió) szerzeménye. Harmadik díjjal tüntették ki Pctro János (Magyarország) „Sűrű sötét erdő” című szerze­ményét, amely Gárdonyi Géza versszövegére készült. kantáták kategóriájában el­ső díjat kaptak Vang Kiu Tang (Kínai Népköztársaság), S. Li- berovici (Olaszország), és Szó kolay Sándor (Magyarország) ps’vrművei. A zenekari művek kategóriá­jában az első díjat a zsűri nem adta ki. Második díjat nyert M. Leviev (Bulgária) és Mező József (Magyarország). (MTI) munkás fát vágni, füvet nyírni mehetett volna el. Selyempap­lan, fotelok, festmények, sző­nyegek, klubszoba rádióval, zenegéppel, társasjátékokkal, sportlehetőségek, ping-pong- asztal, csónakok, motorcsó­nak ß micsoda étkezés! Ide megy az építőmunkás nyaralni nálunk, ennek az üdülőnek a parkjában fekszik ki nyugszékbe a munkósasz- szony nézni a lenyugvó nap szivárványszőtte aranyhídjót a csillogó kékes víz felett. Itt dobálhatja a pettyes labdát gyermeke a zöld gyepen s márthatja meg kis testét a langyos habokban. Jó-jó — mondja még a ké­telkedő, de hát ez rengeteg pénzbe kerül. Vajon megen­gedheti magának egy mun­A dolgozó 14 napra feleség 14 napra gyermek 14 napra Összesen: Ha történetesen egy személy ről van szó, egy havi fizeté­sének 19 százalékéért nyaral­hat, ha gyermektelen házas­párról, akkor havi fizetésének 45 százalékáért, ha az asszony nem dől gonk. Ennél a példá­nál 1500 forintos fizetést vet­tünk alapul, holott az átlagos szakmunkáskereset 200 forint­tal még több is ennél az építő­ipari vállalatnál. A lények beszélnek, meg­mutatják, hogy a paragrafus alatt lévő mondat valóság má­kás, hogy elmenjen Balaton- földvárra, futjai-e a kerese­téből? Vessünk papírra egy érde­kes számítást. Vegyünk ala­pul egy közepesen kereső em­bert, havi 1500 forinttal. Téte­lezzük fel, hogy felesége nem dolgozik s van egy gyerme­kük. El akarnák menni a vállalati üdülőbe két hétre. Mennyibe kerül ez nekik? Ezerötszáz forintos fizetés mellett (mert az üdülési árak is viszonyítva vannak a kere­sethez) naponta étkezésért, la­kásért, villanyért stb, szóval teljes ellátásért kell fizetnie 17+2 forintot. Feleségének 26 +2-őt, gyermekéneit 6-tól 8 éves korig (ha kisebb keveseb­bet) 12+2 forintot. Adjuk most össze ezeket* á 19 Ft = 266,— Ft á 28 Ft = 392,— Ft á 14 Ft = 196,— Ft. 854,— Ft lünk. A jól végzett munka után megérdemelt pihenést, nyaralás^ üdülést nyújt ál­lamiunk a dolgozóknak. Ami valamikor elérhetetlen vágy­álomnak tűnt, most természe­tes, magától értetődő lett. A meteorológiai intézet elő­rejelző szolgálata nincs nehéz helyzetben: szép Időt, sok nap­sütést, meleget jósol. Hát eh­hez most már nem lehet hoz­zátenni többet, mint egy kí­vánságot: — Kellemes nyarat! Szűts István Mégis teljesítik a tervet Teljesítik felemelt tervüket. Ezt ígérték a kongresszusi versenyben a Pécsi Cement- áruipari Vállalat dolgozói, ami nem kis vállalás, ha figyelem­be vesszük, hogy 1959 I. ne­gyedévi tervük jóval maga­sabb a múlt év hasanló Idő­szakánál. Ez kitűnik abból a számszerű eredményből is, mely azt mutatja, hogy ez év első negyedében 2 millió 538 ezer forint értékkel termeltek többet, mint tavaly. A kongresszusi rmmkaver- senyben 200—220 fő vesz részt, egyéni és brigádverseny folyik, de megszervezték a telepek egymás közötti versenyét is. A munkaverseny tartalmilag önköltségcsöikkentési, minő­ségjavítási és munkavédelmi célokat helyezd előtérbe. A vállalat terveit a megnö­vekedett tsz-program kereté­ben emelték fel, viszont ehhez felettes szervük 1 millió fo­rintos beruházást Ígért, hogy a feltétlenül szükséges gyártótér bővítést meg tudják oldani. Sajnos, ebből az összegből csak egy kis részt folyósítottak, s hátráltatta őket a gépek átállí­tása is. A dolgozók e nehézségek el­lenére is vállalták, hogy a fel­emelt tervet teljesítik, behoz­zák lemaradásukat. Április hó­napban csak 84 százalékra tudták teljesíteni tervüket, májusban már javult a hely­zet. Az első félév végére lé­nyeges eredményjavulást vár­nak. Befejeződött az országos erőművi vándorgyűlés Dr. Lévai András Kossuth díjas egyetemi tanár még pénteki előadásában hangoztat ta, hogy a villaimosenergia nö­vekedése milyen problémákat vet fel az erőművek létesítése terén. Ez a nagymérvű villa- mosenergia-növekedés, melyet Lévai András ismertetett, ma­gával hozta, hogy az erőmű­vek építésénél az eddigi klasz- szikus építési és szerelési mód­szertől el kell térni és új mód­szereket keresni azért, hogy az erőműveink építési idejét sokak által kifogásolt 5—6 év­ről 3 és fél—4 és fél évre le­szorítsuk. Az építkezési és sze­relési idő csökkentése mellett meg kell még említeni a be­tervezett építési és szerelési idő betartásához szükséges egyéb tényezők közül a rövi- debb kivitelezési időhöz szük­séges nagyobb éves beruházá­si keretek biztosítását az épít­kezési munkáikhoz, továbbá szükséges kivitelezési üzem­tartáshoz a megfelelő anyag biztosítását. Tápay József, az ERBE osztályvezetője véleménye sze­rint: / — Meg kell szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy még azok a gépek és berendezések anyagellátása és gyártási ka­pacitása és az építkezések anyagellátása se legyen bizto­sítva az ütemnek megfelelően, melyek a beruházások éves ke reteiben Ft-ban és keretszá­mokban biztosítva vannak; — Itt kívánom felhívni -fe­lettes hatóságunk figyelmét arra, hogy már most tegye meg a szükséges lépéseket az Építésügyi, a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium felé a meg­felelő szakmunkás-gárda után­pótlásának biztosítására. Véle­ményem szerint azt sem szabad megengedni, hogy a kb. 1—2 évtized alatt kiképzett kevés erőműépítő szakmunkásokat, ha átmenetileg is, az erőmű építkezésekről elvegyük, vagy csökkentsük létszámukat a kül földi szerelők behozatala miatt. Átadták ai Albán Népköztársaságnak Szkander bág Budapesten bronzkaöntött I ovasszobrál A Képzőművészeti Kivitele­ző Iparvállalatnál szombaton albán—magyar vegyesbizottság vette át Szkander bég monu­mentális lovasszobrát, amelyet az Albán Népköztársaság meg­rendelésére Budapesten öntöt­tek bronzba; Szkander bég krvasszobrát Albániában mintázta Janeq Paoo albán művész, majd a gipsz-modcllt 81 darabban szál­lították Magyarországra, ahol mintegy négyhónapos munká­val bronaba öntötték. A szo­bor mintegy hat méter magas és több mint 50 mázsa súlyú. A vegyesbizottság tagjai elisme réssel nyilatkoztak mind az al­kotóművész, mind pedig a ma­gyar bronzöntők munkájáról;, Munkasziiret a Szőlészeti Kutató Intézetben Izguló, piruló diá­kok várakoznak a Szőlészeti Kutató In­tézet máriai telepén. Nyugtalanul lapoz­gatnak a füzetükben, egyesek ujjaikkal mutogatják az anyag részek felosztását, mások egymás között vitatkoznak. Érthető az izgalom: szőlészet­ből vizsgáznak a Széchenyi Gimná­zium legfiatalabb ta­nulói: az első osztá­lyos politechnikusok. A vizsga nem a megszokott környe­zetibent az iskolai tanteremben, a szak­tanár előtt történik, hanem a kutató in­tézet szakemberei és és a város középis­koláinak szaktanárai előtt. És nemcsak el­méletből, gyakorlati tudásukról is számot kell adniuk! Elül az izgalom, amikor a máriai te­lep tanteremmé át­alakított munkaszo­bájában dr. Tóth 1st- mán tanár felsorolja azt a sok irányú mun­kát, amelyet a tanu­lók a termelőmun­kában végeztek a kü­lönböző állami gaz­daságok és szőlőtele­pek meglátogatása során: gyümölcsfá­kat, málnabokrokat ültettek, ősszel vörös hagymát dugdostak, amelyet tavasszal ki­szedve értékesítésre dolgoztak fel. A Sző­lészeti Kutató Intézet máriai telepén a kü­lönböző metszési el­járásokat, fás oltási módokat tanulmá­nyozták. Hartl Ferenc telep­vezető kezdi a kér­dezést: a szőlő tava­szi gombabetegségeit „teregetik ki“ a ta­nulók, de olyan szak­értelemmel, hogy a kérdező mindig ne­hezebb, fogósabb kérdéseket vet fel: — Mi a különbség a fürtperonoszpóru és a lisztharmat között? Mi az a lappangási idő? Miért kell a permetezésnél a bor­dói levet önteni a mésztejbe és nem fordítva? Miből áll a DNRB-permetező­szer? A kis első osztályo­sok nem ijednek meg a kérdésektől. Bátran, magabiztosan felelgetneJc. Ha vala­mit mégsem értenek, merik megkérdezni: a többféle álláspont közül melyik a he­lyes? Majd a gyakorlati bemutatóra kerül a sor. A telepen „ép­pen“ szőlőt permetez­nek, mégpedig az új­fajta permetezőszer­rel, a mésznélküli DNRB-vel. Hartl elv­társ magához hivatja a permetező szak­munkásokat, A fiatal váltakra kerülnek a karmák, a munkások a sorokban menve oktatnak: — A levél fonák­ját is permetezd meg fiacskám! Kissé gyor­sabban, mert sok el­csöpög! Égy-egy sort kell csak „megszórni", de ez is száztíz tökét tesz ki. Lovas Attila pár percen belül kész a sorával: — No, Attila, hogy Ízlik a permetezés? — Élvezetes mun­ka! Sose gondoltam volna, hogy mennyi mindenre kell ügyel­ni permetezés köz­ben. Tibor Istvánná, Is- pánky Emilia szakfel ügyelő az oktatási osztály nevében meg köszöni Hartl Ferenc telepvezetőnek és munkatársainak — egész évi önzetlen se­gítségét, majd Egry Béla tanulótársai ne­vében tesz ígéretet arra, hogy a jövő év­ben még szorgalma­sabban fognak dol­gozni a telepen. — Fiúk, remélem, szüretre is eljöttök! Harsány „éljen!" zúg fel a lelkes meg­hívásra, majd haza­felé indul a kis csa­pat: ki ahogy jött — gyalogosan, kerékpá­ron, autóbuszon. A nap bágyadozó sugaraival még utá­nuk hunyorog, mint­ha csak azt monda­ná: — A jól sikerült vizsga után milyen jól fognak aludni ma éjjel ezek a kis politechnikusok. — Röviden rá kívánok mu­tatni — mondta befejezésül Tápay József — hogy a szak­munkások, illetve a szerelő­gárda más munkára való át­csoportosítása milyen problé­mát okoz jelenleg a Pécsi Erő­műnél. A Darugyárnak Sztálin város befejezése óta nagyobb mérvű erőművi szerelési munkája nem volt, vi­szont a Pécsi Hőerőmű­nél a kazánszerelést, az őrlő­házi szerelést, a teljes szénszál­lító berendezést, távolsági szén szállító szalaghidat, szénkeve- rő állomást, a 40 km-es pécs- mohácsi csővezetéket, a mohá­csi vízkivételi mű csővezetékét és a mohácsi nagynyomású szi- vattyúház csővezetékét szereli. Sztálinváros óta a szerelők és hegesztők részben szétszéled­tek és a Pécsi Hőerőmű szere­lésének megindulásakor kezd­ték csak meg a szükséges sze­relői létszámot biztosítani. Ez természetesen odavezetett, hogy kevés a gyakorlott irá­nyított szerelő és ez bizonyos tekintetben a szerelési minő­ségeknél megmutatkozik. Fial a Andor, az Erőterv Létesítmény főmérnöke törté­neti visszapi Hántásában ismer­tette a Pécsi Hőerőműnek ter­vezési előzményeit, az erőmű távlati fejlesztési terveit, majd rátért, a minket, pécsieket kü lönösebben érdeklő vízellátás problémájára: — Az 1952—53-as években az erőmű hűtőpótvíz és salak- pótivíz igényét a Pécs környéki helyi vizekből próbáltuk ki­elégíteni, bár abban az időben I nótán már mutatkoztak a karsztvíz-beszerzés nehézségei. Az ott kapott tapasztalatok fi­gyelembevételével erős kritika tárgyává tettük a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda, a VITUKI, valamint a MÉLYÉPTERV oly irányú javaslatait, amelyek sze rlnt részben mélyfúrási kutak­ból, részben pedig a mecseki karsztvízből az erőmű pótvíz­szükséglete fedezhető, ha más­képp nem, víztároló-tó, esetleg hűtőtó és víztároló egyesítésé­vel* A mélyfúrások kutatófúrá­sait elkészítettük, Keszü—Má- lom és Gyód térségében, továb bá az orfűi vízfőbarlang bejá­ratát kibontottuk a karsztvíz­hozam megállapíthatósága cél­jából, azonban mindeme víz­nyerőhelyek reménybeli vízho­zamának kiértékelésénél saj­nálattal kellett megállapíta­nunk, hogy az csak átmeneti megoldást jelentene Pécs vá­ros vízgazdálkodásában és a kérdés gyökerében nem lenne megoldható. Hosszas fáradozás után sikerült megállapítani, hogy a szükséges vizet Pécs környékén előteremteni nem lehet, így 1954-ben elkészítet­tük a dunai vízbeszerzés terv­feladatát, amely akkoriban ko­moly úttörő munkát igényelt, bár azóta számos követésre méltó példát találunk, mint pl. Tatabánya, Ajka, Oroszlány víz ellátásánál. A kétnapos értekezletet Var g a István, gz ETE főtitkára zárta be. — Ez a vándorgyűlés fordu­lópontot jelentett az energia- gazdálkodás életében. — mon­dotta — Az energetikus háló­zat kiépítését, megvalósítását és egyéb tudományos kérdések megvitatását eredményesen tárgyalta. — Engedjék meg, hogy kü­lön köszönetemet fejezzem ki az Energiagazdálkodási Tudo­mányos Egyesület nevében a Pécsi MTESZ vezetőségének áldozatos fáradozásáért és se­gítségéért, hogy ez a kétnapos találkozó egyáltalán létrejöhe­tett és minden zökkenő nélkül folyhatott le. Varga István elvtárs záró­szavai után a vendégek meg­tekintették az épülő erőművet, hol ebéden vettek részt, majd a vándorgyűlésen szerzett ta­pasztalatokkal gazdagabban, városunk lüktető életét és pers pektíváját megismerve térnek vissza munkahelyükre. B. Az ifjúság harmadik nagy béke* találkozója: Berlin, 1951 1951 augusztus 5-én és az ezt követő napokon a világ béke­szerető embereinek szemé a fellobogózott Berlinre tekin­tett, ahová kétmillió német és harmincezer külföldi fiatal jött össze a Harmadik Világlf júságl Találkozóra, A berlini találkozó feszült nemzetközi légkörben zajlott le. Ebben az időben az impe­rialisták — bár politikájukat sorozatos kudarc érte — állan­dóan fokozták háborús előké­születeiket. Politikájuknak egyenes következménye volt az a magatartásuk, amely a VIT sikerének megakadályo­zására irányúit. Az egykorú híradások az imperialisták provokációinak sorozatáról szá­molnak be. Mindez azonban nem veszé­lyeztette a VIT sikerét. Igaz, hogy az Ausztriában állomá­sozó amerikai megszálló csa­patok az „innsbrucki katlan­ban” kétezer francia, angol és egyéb nemzetiségű, VIT-re utazó fiatalt tartóztattak fel. Noha az amerikai katonák tel­jes hadifelszerelésben, szuro­nyokkal és géppisztolyokkal rohamozták meg a védtelen VIT békeküldötteket, a feltar­tóztatott ifjak nem ijedtek meg, éjszakánként az amerikai (7, SZ.) zárókordonon bújtak át cseh­szlovák területre, és mégis részt vettek a berlini VIT-en. Az imperialista országok fia­taljai szinte ezer akadályt küz­döttek le, hogy eljuthassanak a Világifjúsági Találkozóra. De az akadályok legyőzésében velük volt az egész haladó vi­lág. Sayden, a szenegáli néger Dakarból indult el, minden or­szágban akadtak emberek, akik pénzt, kenyeret adtak neki, hogy eljuthasson Berlinbe. Hiába akarta megakadályozni a francia kormány a fiatalok elutazását, amikor nem enged­te meg, hogy a cseh ifjak moz­donyai francia területi-e befus­sanak és a VIT-re vihessék a franciákat: Ez akadály láttán a lengyel ifjak a „Báthory” hajót küldték Le Havre kikö­tőjébe és a Le Havre-i munká­sok olyan tüntetést rendeztek, hogy nem lehetett megakadá­lyozni a csoportok elutazását. Ugyanígy vitte saját hajóján, saját költségén a román ifjú­ság a szírial, Iraki, iráni kül­döttségeket. Á proletárinterna­cionalizmus nagyszerű meg­nyilvánulása volt a berlini VIT sikere, amely ismét bebi­zonyította a világ ifjúságának egységét és töretlen békeaka­ratát. A berlini világifjúsági talál­kozó sikere nemcsak azt bizo­nyította be, hogy a világ ifjú­sága kiállja a próbát, a nehéz­ségek, akadályok ellenére is megrendezi a maga harcos béketalálkozóját, hanem egyút­tal azt is bebizonyította a né­met népnek, hogy az ifjúság a maga hatalmas erejével a német nép mellett, és a világ minden népe mellett áll a bé­kéért folytatott nagy küzde­lembe n.

Next

/
Thumbnails
Contents