Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

1959. JÜNIUS 7. NAPLÓ 5 Megyénkben tartózkodott a Szovjet Földrajzi Intézet igazgatója Geraszimov akadémikus nyilatkozata Pénteken este a TIT klub- helyiségében az MSZBT, a TIT és a MTESZ fogadást adott Geraszimov akadémikus, a szovjet Földrajzi Intézet igazgatójának tiszteletére. A megjelentek baráti be­szélgetést folytattak Geraszi­mov akadémikussal, aki el­mondotta, hogy a Magyar Tu­dományos Akadémia meghívá­sára tartózkodik hazánkban és az itt töltött napok alatt több előadást tart a magyar szak­emberek részére. A fogadás során a közös eredményekre és a barátság elmélyülésére hangzott el po­hárköszöntő. A társadalmi szervek, a TIT részéről dr. Kart inger Tihamér egyetemi tanár köszöntötte a szovjet akadémikust, aki a fo­gadás után a Dunántúli Nap­ló részére nyilatkozatot adott. Mint nyilatkozatában mondot­ta, meglepte, hogy a magyar szakemberek milyen jól ismerik az országot, s a terep talajtani érdekességeit. — Akadémikus elvtárs, mi­lyen expedíciókat vezetett ed­dig? — Sok expedíció munkájá­ban vettem részt, legutób­biad.: 1952-ben Észak-Afri- kában, Algír és Tunisz vi­dékén, 1956-ban pedig Bra­zíliában. Gyakran látogatok külföldre a geológiai, föld­rajzi és talajtani konferen­ciákra és kongresszusokra, s természetes, hogy ezeket az eseményeket is összekapcso­lom kirándulásokkal. Hisz igen jó alkalmak arra, hogy a helybeli tudósok segítségé­vel megismerkedjem az otta­ni vidék talajtani sajátossá­gaival is. Tavaly például Kí­nában és Jugoszláviában jár tam. — Milyen talajféleségek van nak a Szovjetunióban a leg­utóbb hasznosított szűzföldek területén? — A közelmúltban feltört földek legnagyobb része a déli fékete föld vidékén te­rül el, Nyugat-Szibériában és Kazahsztánban. Ezek hasznosítása eddig a nagy távolságon és ritka lakossá­gon kívül azért sem történ­hetett meg, mert a vidék szárazságban szenved. A mai szovjet technika és tudomány legújabb eljárásai azonban lehetővé tették, hogy e kel­lemetlenségeket elhárítsuk és ma már biztosítani lehet az állandó jó aratást a most hasznosított földéken. Ezzel pedig lehetőség nyílt arra is. hogy bevonják a kolhozok és szovhozok tulajdonába e ha­talmas területeket. — Mint földrajzosnak, milye nek a benyomásai a magyar tájról? — Rövid ideje vagyok még Magyarországon ahhoz, hogy megismerkedhettem volna a vidékkel. Tegnap sikerült elsőizben kirándulást ten­nem. Budapestről a homokos talajú területekre mentünk: a Duna-Tisza vidékére. Meg lepődtem, hogy milyen első­rangú módon hódította meg a magyar gazda a földet, mi­lyen magasfokú a magyar nép hozzáértése és milyen remekül használják ki e ne­héz talajú földeiket. Kitünően kezelik a talajt és bármerre jártam, magával ragadott a tapasztalt, magas mezőgazda sági kultúra, — fejezte be nyilatkozatát Geraszimov akadémikus. Nagyarányú építkezés a Jókai utcában Elő kell venni kézikaszákat isi örül az ember szeme, ha végignéz a határon, a hul­lámzó búza-, őszi árpa, rozs- táblákon. örül az ember és gondolkodik, mert a jó ter­mést ígérő gabonák között jócskán van dűlt, összeku­szált is. Ez.t nem lehet gép­pel aratni. Egyik termelő­szövetkezeti elnök mondta a minap; — Jó lenne, ha már ná­lunk is kikísérletezték volna az erősebbszárú gabonát, hogy mindent géppel arat­hassunk! Kísérleteznek, némi ered­mény is mutatkozik, de ezen az aratáson is azzal kell számolnunk, amink van. Nagy gond az aratás? Nagy! Helytelen volna ennek nagy­ságát tagadni. Ez csak ön­ámítás lenne. Mit mutatnak a tények? Mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteink ebben az évben mintegy 51100 holdról taka­rítják be a gabonát. Óriási terület! Termelőszövetkeze­teink szerződést kötöttek a gépállomásokkal 8722 hold kombájn és 22 944 hold ara­tógéppel történő aratásra. Saját aratógépre 183 holdat terveztek. Gépi aratás a ter­melőszövetkezeteknél a terv szerint kerek 31 849 hold lesz, ami az összes aratandó .,, , * • . j, . , . - *. t dini <xCi uasócg < Alig egy honapja kezdte meg a munkát a Jókai utcai } terület 62 százaléka. építkezésen a Baranya megyei Építőipari Vállalat. Itt épülnek. majd fel Pécs első szinte világvárosi jellegű hatemeletes lakó- I házai. Ezen a helyen a tervek szerint öt ilyen hatalmas lakó- f házat építenek a szövetkezeti lakásépítés keretében. Tervbe- i vették egy tizenkéitantermes iskola, százszemélyes óvoda és ♦ egy külön bölcsőde felépítését is. j konferenciát tartottak Sopronban A soproni műszaki egyetem bányagéptani tanszéke június 2-án kétnapos konferenciára hívta meg a szén bányászati trösztök számos műszaki veze­tőjét. A konferenciára a Pécsi Szénbányászati Tröszttől egy 7 tagú küldöttség utazott el Tamásy István elvtársnak, a tröszt főmérnökének vezetésé­vel. A konferencia célja a szénbányák s különös tekin­tettel a liasz medencében lévő szénbányák gépesítési problé­máinak megvitatása volt. Köz­tudomású, hogy pártunk már­ciusi határozata az elkövetke­ző idők egyik legfontosabb fel­adataként a műszaki fejlesz­tés ütemének gyorsítását, a műszaki színvonal emelését jelölte meg. Éppen ezért en­nek a tanácskozásnak egyben útmutatásnak is kellett len­nie, hogyan lehetne a műszaki fejlesztés szempontjából talán a legnehezebb területen, a bá­nyászatban is lényeges előre­haladást elérni, melyek azok az utak, amelyen haladni kell, hogyan lehetne a még igen nagy akadályokat elhárítani. — Milyen kérdéseket tár­gyaltak a konferencián — kérdeztük Szabó Rezső bá­nyamérnöktől, a pécsi tröszt műszaki osztályának dolgozó­jától, a küldöttség tagjától. — A konferencián a legtöb­bet a legnehezebb területtel, a liasz hányák gépesítésével foglalkoztunk. Problémáinkat a részvevők előtt Tamásy Ist- ' van főmérnök ismertette. A problémáikat témakörönként vitattuk meg. Egyik ilyen té­ma a bányák hűtése volt. ösz- szehasonlításokat végeztünk a pócskörnyéki és más — pél­dául belga, donyeci, dél-afri­kai — bányák hőmérsékletei­vel s kiderült, hogy a mi bá­nyáink kőzethőmérséklete lé­nyegesem magasabb, már 400­Ne legyenek felesleges készletek! A felesleges készletek fel-] számolása minden főkönyvelő­nek, áruforgalmi vagy anyag­beszerzési osztályvezetőnek ér­ceké. Ám ez a szép elképzelés sokszor üres óhaj marad. Elég a riporter számára néhány gyárban tett futó séta; meg­győződik arról, hogy bizony számottevő értékek hevernek el feleslegesen a gyárak raktá­raiban. Az ok? Sokféle. Pontatlan tervezés, a műszakiak óvatos „aggálya”, nehogy „véletlenül” megakadjon a termelés anyag­hiány miatt, hirtelen közbe­jött profilváltozás, és még a jó ég tudja, hányféle oka van annak, hogy minden igyekezet ellenére alig észrevehetően csökkennek üzemeinkben az elfekvő anyagok és gépek. Így van ez Pécsett és Bara­nya számos üzemében is. Ezért helyeseljük a Műszaki Anyag­os Gépkereskedelmi Vállalat kezdeményezését: ankétot tar­tanak az elfekvő készletek fel­számolására. Az ankétot csü­törtökön délelőtt 10 órakor rendezik meg a KISZ Művelő­dési Házában, Kossuth Lajos u. 13. Ennek a megbeszélésnek az a célja, hogy felhívják az üze­mek figyelmét: a Műszaki finyag- és Gépkereskedelmi Vállalat országos viszonylatban gazdája az elfekvő anyagok, gépek és villanymotorok érté­kesítésének. A megbeszélés során tanácsokat adnak a gyá- íak képviselőinek a feladat megoldására. Az ügyet felka­rolja a Magyar Nemzeti Bank és a Beruházási Bank is, hiszen bankjaink elsősorban felelősek azért: ne hitelezzenek meg fel­használatlanul heverő anyago­kat és értéktermékeket. Az anyagtakarékosság egyet jelent a pénztakarékossággal. Az an­kétot a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat pécsi kirendeltsége (Bajcsy Zs. út 3.) szervezi. A pécsi, komlói, baranyai és somogyi üzemeink nagy érdeklődéssel tekintenek az an­két elé, mert segítséget várnak tőle az oly fontos népgazdasági feladat: az elfekvő készletek felhasználának megoldásában 590 méter mélységben eléri azt a fokot, amelyet más bá­nyákban 900—1000 méter mélységben mérnek. A ma­gyar bányagépgyártási szak­emberek éppen ezért megígér­ték, hogy az eddigieknél sok­kal hatásosabb, nagyobb tel­jesítményű és gazdaságosab­ban üzemeltethető szellőztető berendezéseket gyártanak a számunkra; A konferencia is állást fog­lalt abban, hogy a mélybányá­szat energiaellátását csupán sürített levegővel nem lehet megoldani. A bányák gépi be­rendezéseinek — különösen a hűtő- és szállítóberendezései­nek — üzemeltetéséhez feltét­lenül szükség van villamos­energiára is. Vagyis a jövő­ben kiterjedtebben kell alkal­mazni a sújtólégbiztos villa­mos berendezéseket a bányák azon területein, ahol nincs közvetlen sújtólég-veszély. A konferencia résztvevői egyetértettek abban is, hogy a drága sürítettlevegő-energiá- val működő szállítóberendezé­seket folyamatosan — de lehe­tőleg mielőbb — korszerűbb szállítóberendezésekre, diesel és akkumulátoros mozdonyok­ra kell kicserélni. Sőt nemcsak a fő-, hanem a gyűjtőszállí­tást is ilyen olcsó üzemű moz­donyokkal, illetve szállítóbe­rendezésekkel kell megoldani. Ezsnkívül előadásokat hall­gattunk meg a bányaszellőzte- tési és fúrástechnikad kérdé­sekről. A konferencián a szénbá­nyászati trösztök küldöttein kívül ott voltak a bányagép- gyártó szakemberek és a bá­nyászati kutató intézet képvi­selői is, hogy az elhangzott előadások és hozzászólások alapján jobban megismerjék a bányák gépesítésével kapcso­latos problémákat. Vélemé­nyem szerint ezen a konferen­cián sikerült a legégetőbb problémáinkra ráirányítani a figyelmet s bízom abban, hogy hatására ezen a legelhanyagok labb területen, a liasz szén­medencében is fokozódik a bányák gépesítésére irányuló munka, a műszaki fejlesztés üteme Haydn-hangverseny Mohácson A nagy zeneköltő, Haydn halálának százötvenedik év­fordulójára ma ünnepi, hang­versenyt rendez a Baranya megyei Tanács és a MÉSZÖV Mohácson a városi művelő­dési házban. A baranyai ün- neki hetek keretében meg­rendezésre kerülő nagysza­bású hangversenyt Nagy Sán dor, a MÉSZÖV igazgatósá­gának elnöke nyitja meg, az ünnepi beszédet Hári Ferenc a Művelődésügyi Miniszté­rium országos művelődési felügyelője mondja. Majdnem minden termelő- szövetkezetben hallani: — Idén meg kell fogni a kaszát is, be kell állítani a lóvontatású aratógépeket, a fűkaszákat is! A következtetés logikus. Uj termelőszövetkezeteink oly nagy iramban jöttek lét­re, hogy — a baráti orszá­gok segítsége ellenére — tel­jes mértékben képtelenek vagyunk kielégíteni aratás­kor megmutatkozó muhka- gép-igényüket Nincs elég aratógépünk, kombájnunk. Nyílt beszéd, ebből értenek a termelőszövetkezetek. Megértik nehézségeinket és máris több termelőszövetke­zetben tapasztalható olyan jelenség, mint például a ger- dei tsz-ben, a nagyharsányi Ságvári Tsz-ben, hogy igye­keznek segíteni magúkon. A nagyharsányiak is nemrég vásároltak egy super „zetort teljes felszereléssel. Egy ara­tógép is sokat segíthet. Majdnem minden termelő- szövetkezetben van fűkaszá­ló, amit a gépállomások cse­kély munkával átalakíthat­nak marokrakó aratógéppé. Ezek segíthetik a probléma megoldását, de teljes egészé­ben nem oldják meg. Nem oldják meg, mert idén sok a dőlt gabona, amelyet nem lehet géppel vágni és sok <: kisparcella, az olyan kispar- cella, amelyen nem tehet géppel aratni és még egy: nincs elég gépünk az aratás teljes gépesítéséhez. Az ara­tást csak részben tudjuk gé­pesíteni és még így is jelen­tősen megkönnyebbül e fel­adat teljesítése, mert a ta­vaszon szövetkezetbe tömö­rült parasztok zöme még ta­valy is majdnem kizárólag kézi erővel végezte ezt a munkát. Gépállomásainkon megkez­dődtek már a szemlék, ame­lyek azt hivatottak ellen­őrizni: hogyan készültek fel a gépállomások e nagy mun­kára. A szemlék megkezdé­se előtt jó vélemény alakult ki a gépállomások felkészü­léséről és reméljük, a szem­lék csak igazolni fogják ezt a jó véleményt. Bármerre jár az ember, midnenütt az aratásról hall. Sietnek a kukorica, a kapá­sok rendbetételével a terme­lőszövetkezetek, hogy ezek már ne zavarhassák őket az aratásban. Az aratásról hal­lani a mezőn, a tanácsülésen, a végrehajtó bizottsági ülé­sen, egyszóval mindenütt. Es ami igen jó: mindenütt a reális helyzetnek megfele­lően beszélnek róla. Egyik tsz-tag azt mondta, amikor megkérdeztem tőle, nem fél­nek-e a tagok a kézi aratás-- tói: „Már hogy félnénk — válaszolta — most azért mé­gis lényegesen kevesebbet kell kézzel levágni, mint egyéni korunkban.” Igaza van. Lényegesen ke­vesebbet kell kézzel learat­ni, de kell. Elő kell venni a kézikaszákat is, hogy a gé­pekkel összefogva a legmini­málisabb veszteséggel kerül­jön a mag a magtárba, a padlásra! 'ElPlT.lL A BEKllTÖŰT Alapozzák a kisszentmártoni bekötőutat A sámodi vasútállomáson zetnek nagyon sokat jelent, nagy kőrakások sötétlenek. Eddig a földesúton nehéz volt Egy teherautó állandóan hord- a közlelcedés. Ezután már ja a. követ. Hamar megrakják könnyen megközelíthető köz- a gépkocsit a Komlói Útépítő ség lesz Kis szentmar ton is. Az Vállalat dolgozói. Április 27-én kezdték el a kisszentmártoni bekötőút épí­tését, de már az úthenger is dolgozik, olyan jó ütemben halad a munka. Július 1-re el is készül az út. Nem kell többet a sarat da- gasztaniok a kisszentmárto- niaknak sem. örülnek a falu­ban is az új útnak. Szívesen vállalták a termelőszövetkezet tagjai, hogy társadalmi mun­kával hozzájárulnak az új út * elkészítéséhez. A vagonokat is . ; a tsz-tagok rakják ki Fogato- -^r _ , ~ ,2* kát. a. termelőszövetkezet ad. Az új út a termelőszövetke­a közel két kilométeres sza­kasz, amely elzárta a falut, ez­után összeköti már a többi faluval és várossal. A tervezéshez a Pécsi Köz­úti Igazgatóság, a MÁV és a Komlói Útépítő Vállalat dol­gozói társadalmi munkával já­rultak hozzá. Vállalták, hogy nemcsak a kisszentmártoni be­kötőút, hanem Sámod. Ma- gyarbóly, Rádfalva, lllocska bekötőútjainak a terveit is tár­sadalmi munkában készítik el. Sámodon a falu lakossága. ötvenezer forint értékű társa­dalmi munkával járul hozzá az út építéséhez. A tanács is ugyanennyit ad a községfej­lesztési alapból. Minden falu­ban, ahol bekötőút épül, a la­kosság és a tanács jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a tsz- bekötőútépítési program meg­valósulhasson. Már & gőzhenger simítja az út cinjét

Next

/
Thumbnails
Contents