Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

J959. JÜNIUS 7. NAPLÓ 3 Kitüntetett pedagógusaink Szzeetik, tisztelik Szocialista munkáért érdem­érem: Bemies Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály iskolai csoportjának vezetője. Kiváló tanár: Baszik hajas ált isk. ig. Du- naszekcső; Kiváló tanító: Kosztolányi István ig: h; Mátyás kir; utcai általános is­kola: Oktatásügy kiváló dolgozója: Csendes Lajos Pécs, megyei pártbizottság, Balázs Klára ált. isk. ig. h; Siklós, Gábor Péter gim. tanár, Mohács, Ko­vács József Pécs, megyei ta­nács, Nagy József NÜM 501: ip. tan. islo otthonvezetője, Komló, Vida Sándor igazgató tanító Csányoszró, Vörös Jó­zsef vezető szakfelügyelő, Bo- gád, Tamási Béla gazd. főelő­adó városi művelődésügyi osz­tály, PavUcsék János igazgató fehérhegy! ált. iskola, Gyenis József szakfelügyelő, Szabad­ság u. ált. isk., Budán Ferenc- né óvodai szákfelügyelő, Jó­zsef Attila uteai óvoda: Szocialista kultúráért: Lemle Géza Pécs, megyei tanács, Bucsky Mihály önte­vékeny műv; csop. vez. Szent- lőrinc, Tóth Ferenc ált; isk. tanár Komló, Horváth Mária »városi művelődésügyi osztály. Kiváló dolgozó: Haraszti Ferenc Bakócza, gyermekotthon, Ropoli László­X KISZ üdvözlete A pedagógus nap alkalmá­ból szeretettel üdvözöljük me­gyénk és városunk pedagógu­sait. Kívánjuk, hogy munká­jukat a továbbiakban is ered­ményesen, sikerekben gazda­gon végezzék ifjúságunk szo­cialista szellemfi nevelése ér­dekében. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága. Fogadás a parlamentben Szombaton a parlament ku­polatermében ünnepélyesen át adták a nyolcadik pedagógus nap alkalmából adományozott kormányki tüntetéseket. A kitüntetett pedagógusokat Dobi István üdvözölte, majd átnyújtotta az Elnöki Tanács kitüntetéseit. Ezután Benke Valéria, művelődésügyi mi­niszter átadta a kiváló tanár, kiváló tanító és kiváló óvónő kitüntetéseket: né gyermekfelügyelő Pécs, Úri Gézáné szülői munkakö­zösségi elnök Komló, Fekete István leányközépiskolai diák­otthon, Radó József hiv. segéd belvárosi fiú ált. isk. Miniszteri dicsérő oklevél: Fekete Sándor népművelési felügyelő Sellye, Kisvárdai Gyula ált. isk. tanár Véménd, Keller Ilona óvónő Véménd, Stámusz Árpád belvárosi leány ált: iskola, Gelencsér Géza továbbképzési szakfel­ügyelő, művelődésügyi osztály Pécs: A mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében kifej­tett kiemelkedő munkájáért a megyei párt v. b. és a me­gyei tanács v. b.-röl oklevél­ben és 1000 forint pénzjuta­lomban részesülnek: Antal Gyula ált. isk. tanár, Ibafa, Bertus Erzsébet ált. isk. vezető-tanító Szava, Dobos István ált; isk: ig. Somogy- apáti, Hernádi János ált, isk: igazgató-tanító Szajk, Konrád Béla ált. isk. ig. Gerényes, Ko­vács Lajos ált. isk. ig. Bikái, Nagyberki József ált. isk. ig. Berkesd, Németh István ált. isk. ig. Bicsérd, Schuszter Ádám ált. isk. ig. Borjád, — Szántó Lajos ált. isk. ig. Vejti. Kéthetes külföldi üdülésben részesülnek: Bertus Erzsébet iskolaveze­tő Szava, Bérezi József ált. isk. ig. Hegyszentmárton, Borsos János ált. isk: ig. Hidas, Bo- romissza Lajos szakfelügyelő, Mágocs, Keller Ilona óvónő Véménd, Kolbe Mihály ált. isk. tanár Mohács, Kutas An­tal középisk. tan. felügy. Pécs, megyei t%nács, Németh István tanár ált. isk. ig. Bicsérd, Nyára Gyula ált. isk. ig. Sásd, Pirisi János ált. isk. ig. I'bafa, Rácz Sándor ált. isk. ig. h. Komló, Reith János járási ta­nulmányi felügyelő Sásd, Schuszter Ádám ált. isk. ig. Borjád, Zabányi Alajos számadó igazgató Komló; 108 tanító — egy állás Ä szomorú és örömteli események emléke Összefüggő láncolatban tűnik elém a múltból és jelenből; Végigszen­vedtem minden mel­lőzést, megalázást, nyomort és megpró­báltatást, amit a múlt jelentett a ma­gyar pedagógusok számára; A felszabadulás előtt kevés volt az állami elemi népis­kolák száma.- Népis­koláink legnagyobb része felekezeti és községi volt. A meg­üresedett állásokra pályzatot hirdettek: a pályázni óhajtó ta­nítóknak elsősorban a pappal kellett be- szélniök, utána az összes iskolaszéki ta­gokat végigkilincsel­ni, pártfogásukat kérni. A döntés az elnöké, a plébánosé. Rendszerint azt vá­lasztották meg, akit ő akart. Egy-egy ál­lásra átlag , 30—40 tanító jelentkezett. A rekordot Nagysu- mony község vitte, ahol az osztálytaní­tói állásért 108-an harcoltunk; Ebben az időben én Ujpetrén éltem; Meg volt a diplomám, de édes-kevés hasznát 'vettem, mert egész nyáron át alkalmi napszámosmunkát végeztem; Közben figyeltem * tanítói állásokra vonatkozó hirdetményeket; így tudtam meg, hogy Nagysumonybán egy osztálytanítód állás­ra hirdetnek pályá­zatot. Megírtam a kérvényemet, hozzá­csatoltam az okmá­nyokat, s feladtam a nagysumonyi iskola­széknek. Akkor még nem tudtam, hogy pályázatomnak nincs semmi értelme, mert ezt csak a formák kedvéért hirdették meg. Valójában már megvolt a jelölt arra az állásra, természe­tesen a pap jelöltje. Egy hét múlva visz- sza is küldték nekem a kérvényt és az ok­mányokat azzal a megjegyzéssel, hogy az állást mással töl­tik be. Pécs környé­kén sok fiatal tanító élt állástalanul, s kö­zülük is olyan sokan megpályázták a nagy sumonyi állást. Né- hányan el is mentek Nagysumonyba a vá­lasztás napjára. Ak­kor néztek nagyot velem együtt: 103 pályázat érkezett egy állásra. Sellyére is pályáz­tam egyszer, körül­belül ugyanúgy jár­tam, mint Nagysu- manyban. Néhány tucat pályázó jelent meg Sellyén, s mind­járt feltűnt, hogy a plébános meg az is­kolaszék tagjai úgy mustrálgattak ben­nünket, mint a jó­szágot szokás a vá­sárban. Ekkor a je­löltek közül kiválasz­tottak egy csinos, sudártermetű fiatal­embert. Kereken meg mondották neki, hogy megválasztják, de csak akkor, ha elve­szi a plébános uno- kahugát, egy csúf vénlányt. Ez a fiatal tanító már évek óta nem tudott elhelyez­kedni, így aztán meg adta magát, elvette a plébános- unokahu- gát, megkapta az ál­lást Kitört a második világháború. Amikor 1944-ben engem is kivittek a frontra, elhatároztuk, hogy megadjuk magun­kat a szovjet had­seregnek. Sztálin­grád városába ke­rültem, ahol megis­merkedtünk az előt­tünk addig oly félt­ve titkolt szovjet élettel. Negismertük a szovjet népet, ön­ként jelentkeztem az újjáépítés munkájá­hoz. t 1949. januárjában tértem vissza a Szov­jetunióból, február 7-én újból, de most már szabadon és a társadalom által meg becsült nevelőként megkezdtem a reám- bízott tanulók okta­tását. Élőiről kezdtem az életet. Joggal felmerül a kérdés, hogy miért tartottam. ki hivatá­som mellett a múlt­ban, miért nem hagy­tam ott .ezt a lené­zett életpályát? Tud­tam: népünk sorsá­nak meg kell változ­nia. Szerettem a magyar föld népét, s nem hagytam ' cser­ben. Ma pedig a mi élethivatásunk olyan örömöket nyújt, mint még soha, K. J. Immár 10 éve tanít, intézi iskolájának ezernyi ügyét, Ba­lázs Klára, a siklósi általános iskola igazgatóhelyettese. Van mit intézni, hiszen csaknem 700 gyermek tanul itt. Nem dicsekvő, eredményeiről, nagy­szerű tanítási módszeréről is csak akkor beszél, amikor meg győzöm, hogy nincsen értelme a „tagadásnak“, mert úgyis elmondták már a kollégái. El­mondották többek között, hogy például tavaly a szakfelügye­lők részére országos tanács»- kozást hívtak össze s a bemu­tató órát Balázs Klára tartot­ta. A magyar nyelv bemutató tanítási órán „átlagon felüli, hibanéllküli“ eredményt ért el. S hogy ez nemcsak „látszat“, bizonyítja: abban az osztály« ban, ahol ő tanítja a magyart, egyetlen tanuló sem bukott meg. — Ahhoz, hogy a pedagógus jól taníthasson, először is az szükséges, hogy a nevelő tö­kéletesen tudja azt, amit ta­rnt. Rendszeresen és állandóan kell az órákra készülni. Váz­lat nélkül, határozott pedagó­giai cél nélkül nem szabad órára menni; Szakmai-politi­kai tisztánlátás, “ « a „ti­tok nyitja,“ A nevelői munka mellett ő az iskola pártszervezetének titkára; 30 nevelő dolgozik ebben az iskolában, s vala­mennyien a megbecsülés hang ján beszélnek róla; S a tanu­lók? Nem beszéltem a tanu­lókkal arról, hogy szeretik-e tanítójukat, mert olyan példát láttam, ami beszédesebb min­den szónál. Szobájának foga­sára egy pirospettyes, fehér ruhát láttam felakasztva. Meg kérdeztem, kié ez a kis ruha7 Kollégái mondták el, hogy az egyik kislányé, aki itt tanul az iskolában. Balázs Klára va­salta ki otthon, s most hozta be. A kislány szülei távol van­nak:., Ezekután gondoltam: felesleges megkérdezni a gye­rekeket, hogy 6zeretik-e taní­tónőjüket. Balázs Klárát ma az „Ok­tatásügy kiváló dolgozója“ ki­tüntetésben és 1500 forint ju­talomban részesítették; G. F. PIRKADAT Vékony ködfátyöl terült a hány telepre. A hajnali csendet a kötélpálya egyhangú kelepe­lése szőtte óit. A völgyben elterülő bányász- falu kis viskói és modem épületei, mint az emlékeztető múlt és a kitáruló jövő forradtak egybe. Az akna tornyán ötágú vörös csillag fénye olvadt bele a pirkadás homályába. A fürdő és a lakótelep felől ünnepélyes külsejű férfiak tartották szótlanul a felolvasó felé, ahol még röviddel ezelőtt az aknászok osztot­ták el a csapatokat. Műszakváltás idején a felolvasó-terem olyan, mint az ütközet előtt áUó katonai tábor: a parancsnokok számba veszik a legénységet és harci utasításokkal látják el őket. A helyzet világos: az ötödik színt negyedik főkereszt- vágatától jobbra lévő gurítót omlás veszélye^ fenyegeti, ugyanezen a szinten a déli mező szállító folyosóján leszakadt a vontatókötél, a csillék hosszú sorban összetorlódták. A ne­gyedik és ötödik szint közötti ereszkében egy megugró csille összetörte az első csillefogót, az 1-es frontfejtésből metánszivárgást jelen­tettek. A bányamester feljegyzi a létszámot. Dor- mög, szitkoktól kísérve állapítja meg, hogy ismét hiányzik negyven ember. Persze tegnap fizetés volt, megint levitáik magukat néhá- nyan. ügy látszik, nem kell nekik a pénz... S aztán kulacsok és szerszámok kopogása mellett — kiürül a felolvasó. A felolvasó végében vörös drapériával lete­rített asztal állt. A szénporos falakról néhány vörös zászló csüngött, a szakszervezet ver­senyfelelőse és a bányaímok a versenytáblán számokat cserélt. Az érkezők szótlanul fog­lalták helyet a lócákon. Az aknásziroda ajtajához alacsonytermel >/, zömök férfi ált, mellette egy fiatalember, aki fekete zákót és fekete nyakkendőt viselt. Az arca fehér volt, szeme alatt fekete karikák mélyedtek, a ki nem mosott szénpor vagy az álmatlanság nyomaként. A zömök férfi intett néhány társának, akik jg iei meUoit beszélgettek^ — Kezdhetjük! A férfiak helyet foglaltak az asztál mellett, a feketeruhás fiatalember pedig az első sorba ült. A zaj elcsendesedett. A felolvasóban mintegy százan lehettek. Szabó, a zömök férfi felállt és egyszerű sza­vakkal, de kissé elfogódott hangon beszélni kezdett: — Elvtársak! Barátaim! A rendkívüli nagy­gyűlést megnyitom. A napirendet a vezetőség megbízásából -magam terjesztem elő. Ifjú Far­kas János vájár tagjelölt-felvételéről lesz szó. Szabó -rövid szünetet tartott. A padokban ülők előre hajoltak, s biztatóan tekintettek az első sorban ülő féketeruhás fiatalember felé. Néhány an a hátsó sorokban felálltak, hogy jobban lássanak. Szabó folytatta: — Engedjétek meg, elvtársak, hogy a szokás­tól eltérően olyan ügyről beszéljek, amelyről sokan tudnak nálunk. Volt elvtársiunk és ba­rátunk, néhai idős Farkas János élete végéig elvhű ember volt. Két fiút nevelt fel. A ke­nyér, amit családja asztalára a tőkés idő alatt adott, keserű volt és sovány, mint az életünk. Igazmondása és bátor kiállása miatt sökszor csattant a hátán a csendőrkorbács, nevét a bányaurak a mecseki vidéken úgy ismerték, mint a parasztember az adóvégrehajtóét. De velünk együtt megérte az urak eltakarodását. Fiai pedig cseperedtek, nőttek és erősödtek, mint maga a munkáshatalom. Döntenie kellett: mi tegyen a fiaiból. Egy este összeült a családi tanács, amelyre mint barátját meghívott en­gem is. — Az élet sora kedves komám — mondotta — ma már olyan, hogy nem lehet semmit a véletlenre, az imádságra bíznia Szabó az emlékezés hatására beszéd köz­ben rövid szünetet tartott, arcát az ablak felé fordította, homlokát megtörölte a zsebken­dőjével. A lócákon ülők némelyike cigerettára gyújtott, mások bólogatták. Behallatszott a külszínen összeütköző csillék zaja. — Éjszakába nyúló hosszú beszélgetésben, amelyben meghánytuk-vetettük a világ és a magunk sorsát, Farkas elvtárs arra az elha­tározásra jutott, hogy Karcsiból, aki testvére, mindig erősebb volt, bányászt nevel, Jánosból pedig művelt, tudós embert. — Tudod — mondotta — a bányászember figyelmének ki kell terjednie a jövőre is. A bánya sötétjének haszna is van: kifejleszti az ember tájékozódási képességeit. Megtanul­juk érezni, tudni az előrevezető utat és éjsza­kákon át füstrevárás idején azok helyett is gondolkozni, akik az igazak álmát alusszák. A bányász legyen mindig résen, -maga jelölje ki, hogy ki fogja helyette folytatni az élet­hivatását. — így került Karcsi a bányaipari techni­kumba, János pedig érettségi után a pedagó­giai főiskolára. Újból szünet következett. Szabó tétován nézett maga elé, az asztal mellett ülő vezető­ségi tagok aggódva figyelték. Valaki leejtette lámpáját, s az nagyot koppant a terem kö­vezetén. — A többit tudjátok — folytatta erőt véve felindulásán Szabó. — Farkas elvtársunkat ötvenháromban megölte a szilikózis, Karcsi pedig másfél évvel ezelőtt vesztette életét az ötödik szinti omlásnál. Az ifjú Farkas János akkor végezte a főiskola utolsó évét kiváló eredménnyel, A feketeruhás fiatalember elpirult és le­hajtotta a fejét, ügy érezte, mintha egyedül lenne a teremben. Szabó hangja valahonnan mélyről, tompán érkezett hozzá. Apja és bátyja emléke mellett törpének érezte magát. Eszébe jutott az az idő, amikor restelkedett barátai, iskolatásai előtt egyszerű szülei miatt, amikor ingerült válaszokat adott édesapjá­nak, mert az bírálta nyegle modorát. Az a Farkas János merőben más volt, mint itt, az első sorban ülő. Apja, majd bátyja elvesztése hozott fordulatot az életében, — Le akartuk beszélni, hogy tanári okle­véllel a zsebében, a bányába jöjjön dolgozni — hallotta Szabó szavait — de 6 kitartott édesapja kívánsága mellett. Azt mondotta, hogy édesapja élethivatását bátyja helyett az ő kötelessége folytatni, s azóta megszerezte a vájári képesítést is. Munkájáról Kovács elv­társ, csoportvezetője tudna a legpontosabban beszélni. Szabó most már megenyhütten tárta szét két izmos karját, s mielőtt leült, mosolyogva körülhordozta tekintetét a lócán ülőkön: — Elvtársak, barátaim, bevezetőben csak ezt akartam elmondani. Ifjú Farkas Jánossal megfordult a világ, az események egybeolvadtak körülötte. Azt még hallatta, hogy valaki a hátsó sorokból felállt, — talán Bazsó Jani bácsi — és jaixisolta, hogy a taggyűlés fogadja el tagjelölt-felvételi kérel­mét és egyben bízza meg ót a telep általános iskolájánál a megüresedett tanári állás be­töltésére. A völgy és a bányatelep feletti ködfátylat a felkelő nap áttörte, és az új reggel kezdetét fényével aranyozta be. Az akna tornyán a szállító kötél lendkereke méltóságteljesen for­gott, a kötélypálya egyhangú kelepéléssel vit­te a csilléket a szénosztályozó felé. AMBRUS JSNft

Next

/
Thumbnails
Contents