Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

J959. JÜNIUS 7.

NAPLÓ

3

Kitüntetett pedagógusaink

Szzeetik, tisztelik

Szocialista munkáért érdemérem:

Bemies Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály iskolai csoportjának vezetője.

Kiváló tanár:

Baszik hajas ált isk. ig. Du- naszekcső;

Kiváló tanító:

Kosztolányi István ig: h; Mátyás kir; utcai általános iskola:

Oktatásügy kiváló dolgozója:

Csendes Lajos Pécs, megyei pártbizottság, Balázs Klára ált. isk. ig. h; Siklós, Gábor Péter gim. tanár, Mohács, Kovács József Pécs, megyei tanács, Nagy József NÜM 501: ip. tan. islo otthonvezetője, Komló, Vida Sándor igazgató tanító Csányoszró, Vörös József vezető szakfelügyelő, Bo- gád, Tamási Béla gazd. főelőadó városi művelődésügyi osztály, PavUcsék János igazgató fehérhegy! ált. iskola, Gyenis József szakfelügyelő, Szabadság u. ált. isk., Budán Ferenc- né óvodai szákfelügyelő, József Attila uteai óvoda:

Szocialista kultúráért:

Lemle Géza Pécs, megyei tanács, Bucsky Mihály öntevékeny műv; csop. vez. Szent- lőrinc, Tóth Ferenc ált; isk. tanár Komló, Horváth Mária »városi művelődésügyi osztály.

Kiváló dolgozó:

Haraszti Ferenc Bakócza, gyermekotthon, Ropoli LászlóX KISZ üdvözlete

A pedagógus nap alkalmából szeretettel üdvözöljük megyénk és városunk pedagógusait. Kívánjuk, hogy munkájukat a továbbiakban is eredményesen, sikerekben gazdagon végezzék ifjúságunk szocialista szellemfi nevelése érdekében.

A Kommunista Ifjúsági Szövetség Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága.

Fogadás a parlamentben

Szombaton a parlament kupolatermében ünnepélyesen át adták a nyolcadik pedagógus nap alkalmából adományozott kormányki tüntetéseket.

A kitüntetett pedagógusokat Dobi István üdvözölte, majd átnyújtotta az Elnöki Tanács kitüntetéseit. Ezután Benke Valéria, művelődésügyi miniszter átadta a kiváló tanár, kiváló tanító és kiváló óvónő kitüntetéseket:

né gyermekfelügyelő Pécs, Úri Gézáné szülői munkaközösségi elnök Komló, Fekete István leányközépiskolai diákotthon, Radó József hiv. segéd belvárosi fiú ált. isk.

Miniszteri dicsérő oklevél:

Fekete Sándor népművelési felügyelő Sellye, Kisvárdai Gyula ált. isk. tanár Véménd, Keller Ilona óvónő Véménd, Stámusz Árpád belvárosi leány ált: iskola, Gelencsér Géza továbbképzési szakfelügyelő, művelődésügyi osztály Pécs:

A mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében kifejtett kiemelkedő munkájáért a megyei párt v. b. és a megyei tanács v. b.-röl oklevélben és 1000 forint pénzjutalomban részesülnek:

Antal Gyula ált. isk. tanár, Ibafa, Bertus Erzsébet ált. isk. vezető-tanító Szava, Dobos István ált; isk: ig. Somogy- apáti, Hernádi János ált, isk:

igazgató-tanító Szajk, Konrád Béla ált. isk. ig. Gerényes, Kovács Lajos ált. isk. ig. Bikái, Nagyberki József ált. isk. ig. Berkesd, Németh István ált. isk. ig. Bicsérd, Schuszter Ádám ált. isk. ig. Borjád, — Szántó Lajos ált. isk. ig. Vejti.

Kéthetes külföldi üdülésben részesülnek:

Bertus Erzsébet iskolavezető Szava, Bérezi József ált. isk. ig. Hegyszentmárton, Borsos János ált. isk: ig. Hidas, Bo- romissza Lajos szakfelügyelő, Mágocs, Keller Ilona óvónő Véménd, Kolbe Mihály ált. isk. tanár Mohács, Kutas Antal középisk. tan. felügy. Pécs, megyei t%nács, Németh István tanár ált. isk. ig. Bicsérd, Nyára Gyula ált. isk. ig. Sásd, Pirisi János ált. isk. ig. I'bafa, Rácz Sándor ált. isk. ig. h. Komló, Reith János járási tanulmányi felügyelő Sásd, Schuszter Ádám ált. isk. ig. Borjád, Zabányi Alajos számadó igazgató Komló;

108 tanító — egy állás

Ä szomorú és

örömteli események emléke Összefüggő láncolatban tűnik elém a múltból és jelenből; Végigszenvedtem minden mellőzést, megalázást, nyomort és megpróbáltatást, amit a múlt jelentett a magyar pedagógusok számára;

A felszabadulás előtt kevés volt az állami elemi népiskolák száma.- Népiskoláink legnagyobb része felekezeti és községi volt. A megüresedett állásokra pályzatot hirdettek: a pályázni óhajtó tanítóknak elsősorban a pappal kellett be- szélniök, utána az összes iskolaszéki tagokat végigkilincselni, pártfogásukat kérni. A döntés az elnöké, a plébánosé. Rendszerint azt választották meg, akit ő akart. Egy-egy állásra átlag , 30—40 tanító jelentkezett. A rekordot Nagysu- mony község vitte, ahol az osztálytanítói állásért 108-an harcoltunk;

Ebben az időben én

Ujpetrén éltem; Meg volt a diplomám, de édes-kevés hasznát 'vettem, mert egész nyáron át alkalmi napszámosmunkát végeztem; Közben figyeltem * tanítói állásokra vonatkozó hirdetményeket; így tudtam meg, hogy Nagysumonybán egy osztálytanítód állásra hirdetnek pályázatot. Megírtam a kérvényemet, hozzácsatoltam az okmányokat, s feladtam a nagysumonyi iskolaszéknek. Akkor még nem tudtam, hogy pályázatomnak nincs semmi értelme, mert ezt csak a formák kedvéért hirdették meg. Valójában már megvolt a jelölt arra az állásra, természetesen a pap jelöltje. Egy hét múlva visz- sza is küldték nekem a kérvényt és az okmányokat azzal a megjegyzéssel, hogy az állást mással töltik be. Pécs környékén sok fiatal tanító élt állástalanul, s közülük is olyan sokan megpályázták a nagy sumonyi állást. Né- hányan el is mentek

Nagysumonyba a választás napjára. Akkor néztek nagyot velem együtt: 103 pályázat érkezett egy állásra.

Sellyére is pályáztam egyszer, körülbelül ugyanúgy jártam, mint Nagysu- manyban. Néhány tucat pályázó jelent meg Sellyén, s mindjárt feltűnt, hogy a plébános meg az iskolaszék tagjai úgy mustrálgattak bennünket, mint a jószágot szokás a vásárban. Ekkor a jelöltek közül kiválasztottak egy csinos, sudártermetű fiatalembert. Kereken meg mondották neki, hogy megválasztják, de csak akkor, ha elveszi a plébános uno- kahugát, egy csúf vénlányt. Ez a fiatal tanító már évek óta nem tudott elhelyezkedni, így aztán meg adta magát, elvette a plébános- unokahu- gát, megkapta az állást

Kitört a második világháború. Amikor 1944-ben engem is kivittek a frontra, elhatároztuk, hogy

megadjuk magunkat a szovjet hadseregnek. Sztálingrád városába kerültem, ahol megismerkedtünk az előttünk addig oly féltve titkolt szovjet élettel. Negismertük a szovjet népet, önként jelentkeztem az újjáépítés munkájához.

t

1949. januárjában tértem vissza a Szovjetunióból, február 7-én újból, de most már szabadon és a társadalom által meg becsült nevelőként megkezdtem a reám- bízott tanulók oktatását.

Élőiről kezdtem az életet.

Joggal felmerül a kérdés, hogy miért tartottam. ki hivatásom mellett a múltban, miért nem hagytam ott .ezt a lenézett életpályát? Tudtam: népünk sorsának meg kell változnia. Szerettem a magyar föld népét, s nem hagytam ' cserben. Ma pedig a mi élethivatásunk olyan örömöket nyújt, mint még soha,

K. J.

Immár 10 éve tanít, intézi iskolájának ezernyi ügyét, Balázs Klára, a siklósi általános iskola igazgatóhelyettese. Van mit intézni, hiszen csaknem 700 gyermek tanul itt. Nem dicsekvő, eredményeiről, nagyszerű tanítási módszeréről is csak akkor beszél, amikor meg győzöm, hogy nincsen értelme a „tagadásnak“, mert úgyis elmondták már a kollégái. Elmondották többek között, hogy például tavaly a szakfelügyelők részére országos tanács»- kozást hívtak össze s a bemutató órát Balázs Klára tartotta. A magyar nyelv bemutató tanítási órán „átlagon felüli, hibanéllküli“ eredményt ért el. S hogy ez nemcsak „látszat“,

bizonyítja: abban az osztály« ban, ahol ő tanítja a magyart, egyetlen tanuló sem bukott meg.

— Ahhoz, hogy a pedagógus jól taníthasson, először is az szükséges, hogy a nevelő tökéletesen tudja azt, amit tarnt. Rendszeresen és állandóan kell az órákra készülni. Vázlat nélkül, határozott pedagógiai cél nélkül nem szabad órára menni; Szakmai-politikai tisztánlátás, “ « a „titok nyitja,“

A nevelői munka mellett ő az iskola pártszervezetének titkára; 30 nevelő dolgozik ebben az iskolában, s valamennyien a megbecsülés hang ján beszélnek róla; S a tanulók? Nem beszéltem a tanulókkal arról, hogy szeretik-e tanítójukat, mert olyan példát láttam, ami beszédesebb minden szónál. Szobájának fogasára egy pirospettyes, fehér ruhát láttam felakasztva. Meg kérdeztem, kié ez a kis ruha7 Kollégái mondták el, hogy az egyik kislányé, aki itt tanul az iskolában. Balázs Klára vasalta ki otthon, s most hozta be. A kislány szülei távol vannak:., Ezekután gondoltam: felesleges megkérdezni a gyerekeket, hogy 6zeretik-e tanítónőjüket.

Balázs Klárát ma az „Oktatásügy kiváló dolgozója“ kitüntetésben és 1500 forint jutalomban részesítették;

G. F.

PIRKADAT

Vékony ködfátyöl terült a hány telepre. A hajnali csendet a kötélpálya egyhangú kelepelése szőtte óit. A völgyben elterülő bányász- falu kis viskói és modem épületei, mint az emlékeztető múlt és a kitáruló jövő forradtak egybe. Az akna tornyán ötágú vörös csillag fénye olvadt bele a pirkadás homályába. A fürdő és a lakótelep felől ünnepélyes külsejű férfiak tartották szótlanul a felolvasó felé, ahol még röviddel ezelőtt az aknászok osztották el a csapatokat.

Műszakváltás idején a felolvasó-terem olyan, mint az ütközet előtt áUó katonai tábor: a parancsnokok számba veszik a legénységet és harci utasításokkal látják el őket. A helyzet világos: az ötödik színt negyedik főkereszt- vágatától jobbra lévő gurítót omlás veszélye^ fenyegeti, ugyanezen a szinten a déli mező szállító folyosóján leszakadt a vontatókötél, a csillék hosszú sorban összetorlódták. A negyedik és ötödik szint közötti ereszkében egy megugró csille összetörte az első csillefogót, az 1-es frontfejtésből metánszivárgást jelentettek.

A bányamester feljegyzi a létszámot. Dor- mög, szitkoktól kísérve állapítja meg, hogy ismét hiányzik negyven ember. Persze tegnap fizetés volt, megint levitáik magukat néhá- nyan. ügy látszik, nem kell nekik a pénz...

S aztán kulacsok és szerszámok kopogása mellett — kiürül a felolvasó.

A felolvasó végében vörös drapériával leterített asztal állt. A szénporos falakról néhány vörös zászló csüngött, a szakszervezet versenyfelelőse és a bányaímok a versenytáblán számokat cserélt. Az érkezők szótlanul foglalták helyet a lócákon.

Az aknásziroda ajtajához alacsonytermel >/, zömök férfi ált, mellette egy fiatalember, aki fekete zákót és fekete nyakkendőt viselt. Az arca fehér volt, szeme alatt fekete karikák mélyedtek, a ki nem mosott szénpor vagy az álmatlanság nyomaként.

A zömök férfi intett néhány társának, akik jg iei meUoit beszélgettek^

— Kezdhetjük!

A férfiak helyet foglaltak az asztál mellett, a feketeruhás fiatalember pedig az első sorba ült. A zaj elcsendesedett. A felolvasóban mintegy százan lehettek.

Szabó, a zömök férfi felállt és egyszerű szavakkal, de kissé elfogódott hangon beszélni kezdett:

— Elvtársak! Barátaim! A rendkívüli nagygyűlést megnyitom. A napirendet a vezetőség megbízásából -magam terjesztem elő. Ifjú Farkas János vájár tagjelölt-felvételéről lesz szó.

Szabó -rövid szünetet tartott. A padokban ülők előre hajoltak, s biztatóan tekintettek az első sorban ülő féketeruhás fiatalember felé. Néhány an a hátsó sorokban felálltak, hogy jobban lássanak.

Szabó folytatta:

— Engedjétek meg, elvtársak, hogy a szokástól eltérően olyan ügyről beszéljek, amelyről sokan tudnak nálunk. Volt elvtársiunk és barátunk, néhai idős Farkas János élete végéig elvhű ember volt. Két fiút nevelt fel. A kenyér, amit családja asztalára a tőkés idő alatt adott, keserű volt és sovány, mint az életünk. Igazmondása és bátor kiállása miatt sökszor csattant a hátán a csendőrkorbács, nevét a bányaurak a mecseki vidéken úgy ismerték, mint a parasztember az adóvégrehajtóét. De velünk együtt megérte az urak eltakarodását. Fiai pedig cseperedtek, nőttek és erősödtek, mint maga a munkáshatalom. Döntenie kellett: mi tegyen a fiaiból. Egy este összeült a családi tanács, amelyre mint barátját meghívott engem is.

— Az élet sora kedves komám — mondotta — ma már olyan, hogy nem lehet semmit a véletlenre, az imádságra bíznia

Szabó az emlékezés hatására beszéd közben rövid szünetet tartott, arcát az ablak felé fordította, homlokát megtörölte a zsebkendőjével. A lócákon ülők némelyike cigerettára gyújtott, mások bólogatták. Behallatszott a külszínen összeütköző csillék zaja.

— Éjszakába nyúló hosszú beszélgetésben, amelyben meghánytuk-vetettük a világ és a magunk sorsát, Farkas elvtárs arra az elhatározásra jutott, hogy Karcsiból, aki testvére, mindig erősebb volt, bányászt nevel, Jánosból pedig művelt, tudós embert.

— Tudod — mondotta — a bányászember figyelmének ki kell terjednie a jövőre is. A bánya sötétjének haszna is van: kifejleszti az ember tájékozódási képességeit. Megtanuljuk érezni, tudni az előrevezető utat és éjszakákon át füstrevárás idején azok helyett is gondolkozni, akik az igazak álmát alusszák. A bányász legyen mindig résen, -maga jelölje ki, hogy ki fogja helyette folytatni az élethivatását.

— így került Karcsi a bányaipari technikumba, János pedig érettségi után a pedagógiai főiskolára.

Újból szünet következett. Szabó tétován nézett maga elé, az asztal mellett ülő vezetőségi tagok aggódva figyelték. Valaki leejtette lámpáját, s az nagyot koppant a terem kövezetén.

— A többit tudjátok — folytatta erőt véve felindulásán Szabó. — Farkas elvtársunkat ötvenháromban megölte a szilikózis, Karcsi pedig másfél évvel ezelőtt vesztette életét az ötödik szinti omlásnál. Az ifjú Farkas János akkor végezte a főiskola utolsó évét kiváló eredménnyel,

A feketeruhás fiatalember elpirult és lehajtotta a fejét, ügy érezte, mintha egyedül lenne a teremben. Szabó hangja valahonnan mélyről, tompán érkezett hozzá. Apja és bátyja emléke mellett törpének érezte magát. Eszébe jutott az az idő, amikor restelkedett barátai, iskolatásai előtt egyszerű szülei miatt, amikor ingerült válaszokat adott édesapjának, mert az bírálta nyegle modorát. Az a Farkas János merőben más volt, mint itt, az első sorban ülő. Apja, majd bátyja elvesztése hozott fordulatot az életében,

— Le akartuk beszélni, hogy tanári oklevéllel a zsebében, a bányába jöjjön dolgozni

— hallotta Szabó szavait — de 6 kitartott édesapja kívánsága mellett. Azt mondotta, hogy édesapja élethivatását bátyja helyett az ő kötelessége folytatni, s azóta megszerezte a vájári képesítést is. Munkájáról Kovács elvtárs, csoportvezetője tudna a legpontosabban beszélni.

Szabó most már megenyhütten tárta szét két izmos karját, s mielőtt leült, mosolyogva körülhordozta tekintetét a lócán ülőkön: — Elvtársak, barátaim, bevezetőben csak ezt akartam elmondani.

Ifjú Farkas Jánossal megfordult a világ, az események egybeolvadtak körülötte. Azt még hallatta, hogy valaki a hátsó sorokból felállt,

— talán Bazsó Jani bácsi — és jaixisolta, hogy a taggyűlés fogadja el tagjelölt-felvételi kérelmét és egyben bízza meg ót a telep általános iskolájánál a megüresedett tanári állás betöltésére.

A völgy és a bányatelep feletti ködfátylat a felkelő nap áttörte, és az új reggel kezdetét fényével aranyozta be. Az akna tornyán a szállító kötél lendkereke méltóságteljesen forgott, a kötélypálya egyhangú kelepéléssel vitte a csilléket a szénosztályozó felé.

AMBRUS JSNft