Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM ARA: 70 FILLÉR VASÁRNAP, 1959. JŰNIUS 7. Sok sikert, jó egészséget! Ma a Vili..pedagógusnap alkalmából, amikor dolgozóink nyilvánosan is kifejezik a nevelők iránti megbecsülésüket, szeretettel köszöntjük a megye és Pécs összes pedagó­gusait. Munkájuk és eredményeik elismerésekor kérjük, hogy neveljék ifjúságunkat a szo­cialista hazát szerető, dolgos és jól felkészült szocialista emberekké. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kíván az MSZMP megyei és Pécs városi Végrehajtó Bizottsága nevében: LAKI ISTVÁN megyei titkár, AMBRUS JENŐ városi titkár. Kőszöntjiik a nevelőket! Népi demokratikus rendszerünk Immár hagyományos ünnepei közé tartozik a pedagógusnap. Ez évben a nyol­cadik alkalommal fordul e napon az egész társadalom fi­gyelme, érdeklődése, szeretete és megbecsülése az óvónőki tanítók és tanárok felé. Köszönti a gyermek, a felnőtt ta­nítvány, a szülő a pedagógusokat, az új ember kovácsait, az élet kertészeit. Az idei pedagógusnap jelentőségét, a ne­velői munka iránti elismerést csak fokozza az, hogy az ez évben végző nyolcadik osztályosok az elsők, akik már a szabad haza szülöttjei. Történelmileg még item sok idő telt dl azóta, hogy Ady Endre a tanítót az élet „alágyűrtjeként”, s a „leg- rababb magyarként” jogosan emlegette. A rabtartó, az alá­gy űr ő élet alatt értve a jegyzőt, plébánost, ispánt, iskola­széket, presbitériumot stb. Régen a felekezeti iskolák ta­nítói a hűbéri kötöttség miatt még házasodni sem háza­sodhattak szívük választottjával az egyház engedélye nél­kül — más felekezethez tartozóval. Volt idő, amikor a pe­dagógusoknak választani kellett a hivatás, vagy az élet­társ között. Napjaink pedagógusait úgy is köszönthetjük, mint a szellemi rabság alól felszabadult embereket. Régen a pedagógusok a népellenes politika eszközei voltak. Mivel az iskola fő feladata a nacionalizmus, az ir­redentizmusra való nevelés volt, a pedagógus legfontosabb kötelessége volt ezt hűen szolgálni. Így vált a népellenes politika eszközévé. Ma az irredentizmus és nacionalizmus helyett az igazi hazafiságra, a proletárintemacionalizmus- ra neveli a gyermekeket. Régen a tőkés osztály iránti tisz­teletre kellett nevelni. Mennyivel más ma, amikor a mun­kára, a munkásosztály iránti szeretet és tiszteletre kell nevelni. Ma reális alapjai vannak az erkölcsös nevelés­nek, az egész pedagógusmunka ma nemcsak, hogy meg­becsültebb, hanem céljában, értelmében, módszerében és eredményeiben gazdagabb. Az iskola ma az új típusú kom­munista embertípus kialakításának az eszköze. Pedagó­gusaink a szó igazi értelmében az új ember kovácsai. A szocialista forradalom eddigi eredményeiben ott tükrö­ződik a pedagógusok munkája, a pedagógusok a kulturális forradalom jelentős tényezőivé váltak. Népi demokratikus rendszerünk azonban nemcsak azzal fejezi ki a pedagógu­sok iránti megbecsülését, hogy az egész társadalom ünne­pévé tette a pedagógusnapot, hanem azzal is, hogy az élet minden területén segíti a pedagógusok munkáját, helyet kapnak a közélet minden területén. Baranya megyében egy országgyűlési képviselőnk, 292 tanácstagunk pedagógus, nem is szólva a számtalan, egyéb fontos vezető illami és társadalmi beosztásban lévőkről. Az ez évben történt pedagógus fizetésrendezés ered­ményeképpen több mint hétmillió forinttal emelkedett az ossz pedagógus béralap. Ami átlagban egy nevelőnél kb. 200 forint emelkedést jelent. Csak az ellenforradalom óta a megyéből több mint 220 pedagógus járt külföldön üdü­lés és tapasztalatcsere céljából. Hol van erre bármikor példa a történelemben? Mindez nem jelenti azt, hogy minden rendben van, hogy nincsenek még tennivalók. De ha a számvetést rész­leteznénk, mégis azt mutatná, hogy jó úton haladunk, van jó alap, amire építve gyorsabb léptekben haladhatunk elő­re. A pedagógusok legyenek a saját maguk kertészei és gyomlálják magukból is egyre szaporábban a régit, ami nehezíti, hogy érvényre tudják juttatni a szocialista iskola követelményeit. Tanuljanak korunk leghaladóbb tudomá­nyából, a marxizmus—leninizmusböl, mert csak így tudnak annak szellemében tanítani. A pedagógusok munkáját teljes mértékben kell, hogy áthassa a népi hatalom iránti hűség. A nemzet szocialista felvirágoztatásában való legmesszebbmenő segíteni aka­rás, a kommunizmus történelemformáló eszméi iránti tisz­telet, s a mind határozottabb küzdelem eme eszmék győ­zelméért. Most az ünnep alkalmával is szólni kell ezekről a kérdésekről, hisz az iskola nem maradhat el a társada­lom fejlődése mögött, hiszen azokat bocsátja ki kapuin, akik a haladás, a jövő útját kell hogy egyengessék. Vajon nem a tanító ajkáról lesi-e el részben a gyermek az élet értelméről, igazságairól szóló tanításokat? — Ki ülteti el a magot, ha nem az élet kertésze, a tanító? — Ezért vár­juk el és kérjük a pedagógusokat, az ünnep alkalmával is, hogy jó magot, a szocializmus eszméjének a magvát. ül- te*!»óv el a avermekekbe, és a jó kertész módjára a szi­vüket is adják e munkához! Az élet, a fejlődnés, a szocializmus építéséből termé­szetszerűen következik számtalan probléma, a gyermekek sem mentesek a társadalomban ható objektív és szubjek­tív hatásoktól, a különböző konfliktusok hatással vannak a gyermekekre is. A nevelők feladata ennek elejét venni. Fedjék fel, vegyék észre, oldják fel az ilyen konfliktusokat! Semmiképpen ne keresztezzék, hanem egyengessék a gyer­mekek érvényesülésének harmonikus fejlődését. Az ilyen irányú cselekedetük ne az állammal szembeni „kötelező lojalitásból” fakadjon, hanem meggyőződésből, hivatás­szeretet és felelősségérzetből a nép. a haza, az emberiség sorsa iránt. Mindezt meg kell tenni, ha meg magasabbra cs elismerőbbre akarjuk emelni a nevelői munkát, a pe­dagógusok iránti tiszteletet, szeretetet és megbecsülést. Ezen gondolatok jegyében köszöntjük a nyolcadik peda- nónvsnap alkalmából a pedagógusokat, az óvónőket, ta­nítókat. tanárokat, a felsőoktatási intézmények és a mű­velődési apparátus, az iskolák technikai személyzetét. Köszöntjük, mint. gyermek, mint tanítvány, mint szülő, az egész társadalom nevében. SZTERGÄR JANOS, Azt kívánom a magyar népnek, hogy virágozzék fel élete és arasson ű|, még nagyobb sikereket a szocializmus építésében ÍV. Sz. Hruscsov elvtárs válaszai a Népszabadság és a Magyar Távirati Iroda szerkesztőségének kérdéseire A Népszabadság és a Magyar Távirati Iroda szerkesztősége azzal a kéréssel for­dult N. Sz. Hruscsov elvtárshoz, hogy válaszoljon néhány kérdésükre, Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és Hruscsov elvtárs válaszait, ...................................... KÉRDÉS: Mi az ön véle­ménye a jelenlegi nemzet­közi helyzetről és a béke perspektíváiról? VÁLASZ: Tömören azt mondhatom, hogy a nemzetközi helyzet ma nem rossz. A nemzetközi helyzet bizonyos fokú- javulását jelzi a genfi külügyminiszteri értekezlet is. Igaz, hogy a nyugati orszá­gokban pesszimista vélemé­nyek is elhangzanak: egyesek szerint az értekezlet munkája „zsákutcába” jut, sőt a „vál­ság” szó is hallható és így to­vább. Úgy vélem, ezeket a ki­fejezéseket azok használják, akik nem kívánják a nemzet­közi feszültség enyhülését. Bi­zonyos körök nyilvánvalóan félnek, hogy a külügyminisz­terek Genfben megegyeznek a fő kérdésekben. E körök min- emberek, akik józan ésszel új dent megtesznek, hogy ezt megakadályozzák.-- Bár akadnak aggasztó jelen­ségek, a nemzetközi helyzet —7 a békés együttélés ellen­feleinek minden kísérlete elle­nére— ma jobb, mint két- három évvel ezelőtt volt. Ami a perspektívát illeti, úgy vél­jük, hogy ez még jobbá, válik. Mire alapítjuk ezt a meggyő­ződésünket? Arra, hogy az eröviszonyak megváltoz­tak a béke javára. A béke erői nagyon megnöve­kedtek, még hatalmasabbakká válta'k, s visszaverhetnek min­den imperialista agresszort. Mindenekelőtt a szocialista tá­bor országaira gondolok, ame­lyek állhatatosan küzdenek a békéért. A mai erőviszonyok mellett aligha akadnak olyan N. Sz. Hruscsov elvtárs elutazott Magyarországról N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti' Bizottságának első’ titká­ba, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke magyarorszá­gi látogatása, után- szombaton délelőtt elutazott Budapestről. Vele együtt utazott el R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi minisz­ter. Búcsúztatására a ferihegyi repülőtéren megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Ap­ró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Mürmich Ferenc, Somogyi Miklós az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság pdttagjá. ár: Sifc.' Endfe ;ícülütgy- minisztér. Repess "vezér- ezredes, honvédelmi miniszter. Hruscsov elvtárs és Mali- novszkij marsall albániai és magyarországi útjáról, repülő­gépen visszaétkezett Moszkvá­ba. A vnukovoi repülőtéren a moszkvai dolgozók sok képvi­selője fogadta a szovjet állam­férfiakat. Hruscsov és Mali­novszkij fogadtatására a re­pülőtéren megjelent Arisztov, Ignatov, KiricseUko, Kozlov, Kuusinen, Mikojan, Muhitgyi- nov, Svemyik, Poszpelov és Poljanszkij. háborút akarnának kirobban­tani, hogy más országokat meg­hódítva gazdagodjanak; vagy akik megkísérelnék, hogy ka­pitalista rendet kényszerítse­nek rá a • szocializmus orszá gaira. A valóságos helyzettel számoló politikusoknak meg kell érteniök, hogy a szocialista országok ellen intézett támadás a mai fel­tételek között a kapitalista világ teljes katasztrófájával végződne. Bárhogyan fenyegetőzzenek is a háborúval a német tábor­nokok, ezek a megrögzött re- vansisták, vagy a velük ver­sengő amerikai tábornokok, bennünket nem ijesztenek meg. De bizonyára ők maguk sem gondolják valójában úgy, ahogyan mondják. S valószínű; hogy az Egyesült Államok és a többi ország közvéleménye sem helyesli az uszító kijelen­téseket. A népek tudatában mind mélyebb gyökérét ver az a gondolat, hogy a háború meg­engedhetetlen. A világ vala­mennyi népe békére szomja­zik,; ' - egyre ' "határozottabban szembeszáll- a fegyverkezési hajszával," követelj az -új- há­ború - megakadályozását. ■ Ezzel az agresszív erőknek is szá­molniok kell. .......... Mi ndez megadja az alapot ahhoz, hogy a nemzetközi hely­zetet jónak tekintsük: Remél­jük, hogy a külügyminiszterek genfi értekezlete megegyezésre jut sok megoldásra váró kér­désben. Ha pedig a külügy­miniszterek értekezletén nem jönnek létre megegyezések, akkor majd a legmagasabb szintű értekezleten nyilván megszületnek a szükséges meg állapodások. Fogadások, hangverseny a pedagógusok tiszteletére Tegnap délután a Pedagó­gusok Szakszervezete Területi Bizottsága a Nevelők Házában fogadást adott a kitüntetett pedagógusok tiszteletére. A nevelőket Bujdosó László elv­társ, a területi bizottság elnö­ke köszöntötte, majd ezután a meghívottak baráti beszélge­tést folytattak egymással. Délután 3 órakor a megyei tanácson került megrendezés­re a központi ünnepség. Az elnökségben megjelent Právicz Lajos elvtárs, a megyei párt- bizottság agitációs és propa­ganda osztályának vezetője, a Művelődésügyi Minisztérium képviseletében Rácz László és Kányási István elvtársak. Képviseltette magát a megyei tanács, a szakszervezet, a Ha­zafias Népfront, a Nőtanács, a pedagógiai főiskola. Az ünnepséget Sztergár Já­nos elvtárs, a Hazafias Nép­front megyei elnöke nyitotta meg. Ezután az óvodások és úttörők verssel, virágcsokorral köszöntötték az elnökség tag- a Hazafias Népfront Baranya jait, majd ünnepi beszédet megyei titkára. j Palkó Sándor elvtárs, a me­_________________________gyei tanács elnöke mondott. — N yolc éve már, hogy jú­nius első vasárnapján a peda­gógusokat ünnepli az egész ország, — mondotta beveze­tőül, majd arról szólt, hogy nemcsak külsőség ez az ün­nepség, hanem mély, belső tartalma is van. A párt és a tanács nevében szeretettel kö­szöntötte a kitüntetett peda­gógusokat, a megye összes ne­velőit. Ezután az eddig elért eredményekről, feladatokról szólott. Elmondotta többek kö­zött, hogy a pedagógusok jő munkáit végeztek a tanácsköz­társaság kikiáltása évforduló­jának méltó megünneplésé­ben, a munkásmozgalom ha­gyományainak felkutatásában, feldolgozásában. Beszédében külön foglalkozott a falusi pedagógusokkal és kérte, hogy tudásuk legjavával munkál­kodjanak a parasztság új, szo­cialista tudatának kialakítá­sáért. Beszédének végén Palkó Sándor elvtárs kérte a nevelő­ket, hogy a kommunista, a haladó pedagógusok összefog­va erősítsék a tantestületek eszmei és politikai egységét, neveljék az ifjúságot a szo­cializmus építésére, az életre. Az ünnepi beszéd elhang­zása után Palkó Sándor elv­társ átnyújtotta a kitüntetése­ket és pénzjutalmakat. A ki­tüntetettek " nevében Rácz Sándor elvtárs, komlói peda­gógus mondott köszönetét és. tett ígéretet a további jó mun­kára. Ezután a megyei tanács vendégül látta a kitüntetette­ket. A városi tanácson Bódis Im­re, a Hazafias Népfront vá­rosi titkára nyitotta meg az ünnepséget. A kitüntetett pe­dagógusokat óvodások, úttö­rők köszöntötték, majd Papp Imre elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese mondott ün­nepi beszédet. Ezután került sor a kitüntetések átadására. Este fél 6 órakor a Liszt Ferenc hangversenyteremben a pedagógusok tiszteletére ün­nepi hangversenyt rendeztek, majd a Nagy Lajos Gimná­zium tornatermében ünnepi vacsora következett, ezután a Nevelők Házában megtartott pedagógusbál zárta be az ün­nepséget. Mindenekelőtt a német bé­keszerződés megkötésének igen fontos kérdéséről kell határozni. Ez jelentős lépés lenne a hi­degháború megszüntetésének útján. Most nem kívánok konkrét bíráló megjegyzéseket tenni arról, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a nyugati álla­mok egyes képviselői e kérdés genfi vitájában. Érzésünk sze­rint bizonyos politikusok olyan egyezményt szeretnének, amely lyel fenntarthatnák Nyugat- Berlinben a megszállási rend­szert; azt akarják, hogy 14 év­vel a háború befejezése után a megszállást meghosszabbító okmányt írjunk alá. De vajon komoly emberek számíthat­nak-e arra, hogy ilyen egyez­ményt kötünk? A szovjet kormány azért ment el a külügyminiszterek genfi értekezletére, hogy ésszerű alapon tárgyaljon, megegyezzen a német béke- szerződés megkötéséről cs a nyugat-berlini megszállási rendszer maradványainak felszámolásáról. Minthogy Nyugat-Berlinben és a Német Demokratikus Köz­társaságban más-más társadal­mi rend alakult ki, javasoltuk: Nyugát-Bcrlínt tegyük szabad várossá, hogy ne . bontsuk meg az ott kialakult rendszert. ’ Ja­vaslatot tettünk e szabad vá­ros létének szükséges biztosí­tékaira is. A Szovjetunió sem­miféle nyomásra sem járulhat hozzá olyan megegyezéshez, amely a nyugat-berlini meg­szállást állandósítaná. Egyes államférfiak kijelen­tik: Ha a Szovjetunió nem fo­gadja el a nyugati hatalmak feltételeit, s nem ír alá olyan egyezményt, amely voltakép­pen meghosszabbítaná Nyugat- Berlin megszállását, akkor nem lesz csúcstalálkozó. De állam­férfiak számára ez nem ko­moly érvelés. A kormányfők találkozása nem szórakozás. E találkozó azért szükséges, hogy megold­jon olyan, már megérett nem­zetközi kérdéseket, amelyeket csak a kormányfők dönthet­nek el. Ha tehát a kormányfők szükségesnek látják, hogy megoldják e kérdéseket és így eloszlassák az államok kapcsolatait beárnyékoló fel­hőket, megtisztítsák a látó­határt, valóban megteremt­sék a különböző társadalmi és politikai rendszerű álla­mok békés együttélésének valamennyi feltételét, akkor ez a találkozó meglesz. Ha a kormányfőket a béke biztosításának érdekei vezér­ük,-akkor ezen a találkozón sok kérdés megoldható. Ha azonban ez a1 kívánság nem nyilvánul meg, akkor a kormányfők találkozójára ter­mészetesen nem kerül sor, s a világ közvéleménye meglátja, ki a vétkes a csúcsértekezlet meghiúsításában. Ez persze nem marad hatástalan azok­ra,- akik akadályozzák a nem­zetközi helyzet javulásának kibontakozását, akik szabotál­ják a nemzetközi feszültség enyhítését célzó egyezmények elérését. (Folytatás a ». oldalon^ vj

Next

/
Thumbnails
Contents