Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-23 / 145. szám

1959. JÜNHJS 23.

NAPLÓ

5

Hatalmas sikere volt

a pécsváradi ifjúsági és kulturális találkozónak

Verőfényes, napsütéses idő köszöntötte vasárnap Pécsvá- rad lakóit. Amint befordulunk ez állomásról vezető kis utcáról a falu főterére vezető útra, különös ünnepi kép, hangulat, mozgolódás fogad. Kicsi festett lobogók, baráti és gyarmati országok zászlai az útszéli fáikon.

Még kora délután van, de a falu minden pontjáról ünneplőbe öltözött idős parasztemberek, szín pompás népviseletbe öltözött asszonyok, fiatal lányok vonulnak, majd fellobogózott lovaskocsiik, autóbuszok érkeznek a járás különböző területeiről. Véménd, Fazekas- boda, Zengőváikony, majd Má- riakéménd vörös nyakkendős úttörői, falusi fiataljai nagy csoportokban, kocsikon, egyesek motoron vagy ‘ kerékpáron jönnek.

Itt mellettem, az út szélén az epe rí aadta hús árnyékban idősebb ember fáradhatatlanul figyelő arccal tekintget jobbra- balra, mintha a tarkán hullámzó menet valamennyi képét rögzíteni akarná egy láthatatlan filmszalagra. Valóban megkapó és elgondolkoztató látvány az évről évre megrendezett ifjúsági és kulturális találkozó seregszemléje, amit a pécsváradi járási KlSZ-bizott- ság és a járási tanács vb művelődésügyi felügyelősége a VIT-re való készülődés szellemében, a béke és barátság jegyében rendez a járás fiataljai részére.

S most, mikor már itt ülök a hűs szobában, behunyt szem- pilláim mögött megpróbálom felidézni a látottakat. Egy forró vasárnap délután emléke elevenedik fel előttem.

Fehér ingben, könnyű nyári, világos színű ruhákban, barna- pirosra sült arccal ültünk a strandfürdő környékén rögtönzött széksorókban. Mellettem feketébe öltözött idős, kérges- kezű véméndi parasztasszony, ruhája csak úgy szívta magába a napsugár tüzét, nem is bírta sokáig, hamarosan árnyékosabb helyet ment keresni. Köröskörül színes, népviseletbe öltözött lányok, csizmás . legények álltak, egyre többen és többen.

Rövidesen megelevenedett a szín, előbb a fazekasbodaiak tánckara, majd a püspöklakiak színjátszói jöttek, dallamok csendültek, kristálytiszta hegedűhangok szárnyaltak, cimbalmok húrjának zengő orgánuma tört fel mind -magasabbra. Olykor a pécsváradi „Zengő”- kórus énekelt, akiktől a véméndi táncosok vették át a dalt, s aztán1?... Ifjú Fábos Mihály vezette zenekar hangjaira suhogtak a színes rolio- lyák, ingujjak lobogtak, csizmák csattogtak s a színes forgatag áradásában olyan jóízű kedvvel daloltak a pécsváradi lányok, legények, ahogy széles Jókedvében szokott dalolni az ember.

' Milyen jó, hogy ilyen együtteseink vannak, akik a feledés homályából, az öregek emlékezetéből kiásták újból és újból az évekkel ezelőtt elfelejtett régi szokásokat, s újra ősi, szépséges módon ünnepeltek, valósággal visszacsalogatva a táncos lábakba a régi lépéseket és a fejekbe a kedves rigmusokat ...

Öröm és , büszkeség érzése volt, hogy a falu visszafogadta ismét a régi hagyományt, mintha soha el nem felejtette volna. Milyen szép és termékeny volt a kölcsönhatás: nemcsak a kultúrcsoport, a népi együttes merített a faluból, a falu is jobban megismerte önmagát.

Micsoda romantikája is van a mi korunknak! Az ember új társadalmi kapcsolatait építve új hagyományokat teremtünk és közben a régieket nemcsak tiszteljük, pártoljuk és őrizzük, de ha kell, újjá is teremtjük. B.

Gazdag program várja nyáron az úttörőket

Az Uttörőház helyi tábora minden napra szórakozási lehetőséget biztosít a Pécsett maradó pajtásoknak. Két ízben tábortüzet is rendeznek az Uttörőház udvarán. Az egyik a bécsi VIT ideje alatt, a másik pedig a VIT befejezése után gyullad ki. Ez utóbbit összekapcsol j ák az élménybeszámolóval, amelyet egyik Becsben járt VIT-küldött tart az úttörők részére.

A nyári tervben szerepel öt, nagyobbszabású kirándulás is. Harkányfürdőt, Siklóst, Szigetvárt, Fonyódot, Komlót, Sikan- dát és Mohácsot látogatják meg a kirándulások alkalmával. Az öt kirándulás költsége mindössze száz forint, de aki nem vesz részt mindegyiken, az csak annak a költségét fiPécsett is lesz emeletráépítés

A városi tanács Pécsett is lehetővé kívánja tenni, hogy viszonylag kis anyagi hozzájárulással lakáshoz juthassanak mindazok, akik nem rendelkeznek főbérleti lakással

kapja majd meg azután a címet, a terveket és az építkező si engedélyt is.

. Gócz Béla elvtárs tájékoztatása szeazokat a házakat, amelyek emeletráépítésre, esetleg tető tér-beépítésre alkalmasak. A kerüle tek javaslatai alapján azután a tanács rint remélhető, hogy

felülvizsgálja, mű- ezeknek az intézkeszakilag előkészíti déseknek nyomán

vagy rossz körűimé és megtervezteti az legkésőbb jövő tényék között laknak, elvégzendő munká- vasszal kellő ütemA kerületi tanácso kát. így az érdeklő- ben és számban —

kát máris felhívják, dó lakosság közvet- megindulhatnak az hogy kutassák fel lenül és egy helyen építkezések.

zeti meg, amelyikre jelentkezik, mert külön-külön is lehet jelentkezni. A nagyobb kirándulások mellett helyi kirándulásokat is szerveznek.

Az Uttörőház hétfő kivételével mindennap .nyitva áll, várva a szórakozni vágyó úttörőket és kisdobosokat. Az asztalitenisz, sakk, biliárd és sok társasjáték mellett könyvek, folyóiratok is hozzájárulnak .ahhoz, hogy kellemesen tölthessék el a nyári szünetet a pécsi úttörők.

De nemcsak a pécsiek, hanem az ország többi úttörői is igénybevehetlk ezeket, ha ellátogatnak Pécsre. Látogató pedig akad elég. Tavaly egész nyáron négyezer vendéget fogadtak, idén.már most a három és félezernél tartanak. Zala megyéből, Pusztaszabolcs- ról, Hajdúszoboszlóról jönnek hamarosan úttörők. Hajdúszoboszlóról 160 fős csoport látogat Pécsre június 29-én. Az Uttörőház biztosítja a vendégek részére a programot is. A pécsi úttörők viszont szintén ellátogatnak az ország több részébe, és ott táboroznak a nyár folyamán. Eddig húsz úttörőcsapat kapott táborozási engedélyt. A 25—100 fős táborok, melyeket egy-egy csapat szervez Baján, Siófokon, Kis- újbányán, a Bükkben és még számos helyen az országban ütik fel sátraikat.

ARS VOCIS

Versek hanglemezeken

Valami meleget, nagyon elismerőt szeretnék írni az öröm és üdvözlet kifejezésére. Megérdemelne az ügy egy kis rögtönzött, ünnepi pohárköszöntőt is; ehelyett érjünk be a tény puszta közlésével: a hanglemezboltokban megjelent — Magyarországon először — egy különleges és újfajta felvétel, — nem tánczene, nem opera, nem Beethoven és nem a brüsszeli világkiállításról maradt Bartók, csupán a „száraz“ emberi beszédről, Jancsó Adrienne és Somlai Arthur versmondásáról készült felvétel, és rövid két hét alatt e lemezek csaknem az utolsó szálig elfogytak.

Néhány éve még arról folyt a vita, kell-e, érdemes-e ebbe belevágná, lesz-e igény és érdeklődés a verslemezek iránt? S most, amikor az óhaj végre megvalósul, s nemcsak a zene, hanem az irodalom klasszikusai is kiváló előadóművészek tolmácsolásában, hozzáférhetővé válnak, látjuk csak: milyen ragyogó lehetőségeket nyit ez a vállalkozás. Nem

kell aggodalommal Lesni a rádióban is piros betűs ünnepnek számitó adásokat, hogy az ember egy-egy szép szavalatot elcsípjen és magnóra vegyen. Itt van, számtalan példányban, s bármikor lemezjátszódra teheted ezt a néhány grammnyi barázdált feketeséget, s beállítod a tűt, a fordulatszámot, megindítod a gépet s hallod — csodálatos elevenséggel feltámadni — a Szeptember végént vagy a Kömíves Ke- lemennét. Milyen új és tágas kapuja nyilt ezzel az irodalmiművészi nevelésnek, iskolában, irodalom órákon, s az üzemekben, ismeretterjesztő előadásokon! Mert mégis csak más, ha nem én, te vagy 6, hanem Somlai, Tímár vagy Ascher Oszkár mond Csokonait, Puskint, Goethét, — mert a sor bizonyára előadókban és művészekben egyaránt bővülni fog.

Van valami csodálatos és elbűvölő ebben a dologban. Immár nem jégre írt szó1 az előadóművészé sem. Mit adnánk, ha Moliért, vagy Sha- kespearet magát hallhatnánk szavalni! De ez csak álom... Ám nem kell, hogy a szó, a hang művészei ezután is sírba vigyék titkukat, művészetüket, Nemcsak megszületett, hanem a megmaradás lehetőségét, kicsit nagyobb szóval: halhatatlanságot nyert a szó művészete, az „ars vocls“.

Hajlamosak vagyunk, hogy az interpretáló művészetet kissé lebecsüljük, másodlagosnak tartsuk. Most látni (egész pontosan: hallani), milyen varázsa van az emberi szónak. Somlai szaval... Egy Petőfi és három Vörösmarty verset. Egy régi, kopott felvétel idézi hangját a már hallott művésznek. Szinte időtlen ez a hang. Az ember nem tudja, melyik érzésnek adja át magát: az fájjon-e, hogy ezt a hangot többet már nem hallhatja, vagy örüljön; milyen csoda, hogy megmaradt ez a pár percnyi rádiófelvétel, ami megőrizte szavait? — A másik lemezen Jancsó Adrienne mond két székely népballadát. De'szin- te már nem szöveg- mondás ez, szavalat,

hanem csupa ének és zene. Mintha középkori festmények hár- fapengetós angyalai kelnének életre, olyan ez a hang. Párakönnyű szárnyalás, tűnő lebegés. S mint a madárdal: lekottáz- hatatlan. Jancsó nem valami kész dallamra énekli a szöveget, maga a szöveg kívánja ezt a zenébe len- dülést. A szöveg, amelyet már nem is lehet elmondani, ezt énekelni kell. S nincs olyan tiszta logikájú értelmezés és elemzés, amely világosabb magyarázatát adhatná — mondjuk — a Júlia szép leánynak,- mint az. ahogy Jancsó Adrienne „elszavalja“ ezt a gyönyörű balladát...

S mindez századunk egy egészen apróka technikai találmányának köszönhető: az emberi hangot is rögzítő hanglemeznek. Művészetnek és technikának ezt a találkozását csodálattal köszöntjük.

(De ne legyünk elégedettek: vajha

mielőbb maguknak az íróknak hangját is hallanánk ezeken a lemezeken, az írókét, akik saját műveiket mutatják be.)

Tüskés Tibor

„Dzsungel99 a város közepén

Ez év márciusában

bejelentés érkezett a Pécsi Népi Ellenőrző Bizottsághoz. Rövid, szinte semmitmondó bejelentés. Jó lenne egy kicsit körülnézni a Pécsi Vegyesipari Vállalat portáján.

Es a népi ellenőrök körülnéztek, nem „kissé”, hanem alaposan. Annyira alaposan, hogy a közel két hónapig tartó vizsgálat során a válla'at vezetőségének körülbelül félmillió forintos tizeiméiről rántották le a leplet.

A vizsgálat eredményét tömören talán így lehetne összefoglalni: árhatósági csalás,

társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmény, alap nélküli fekete beruházás, jogtalan hitelnyújtás, a mérleg, a leltárvezetés meghamisítása,

Ahol a szobrok születnek...

A polcokon vázák, szobrok, edé- nyék. Régiek és újak. Ismeretlen, rég megpihent művészek alkotásai mellett Sinkó András, Török János, Fekete István művei, vázlatai. Ki ne ismerné Sinkó András nevét, ha másképpen nem, mint a kedves „Biigócsi- gás gyermek“ országosan, sőt Európa- szerte ismert nevű alkotóját. Az ősz mestert most is munkában találjuk a porcelángyár formázójában. Gondos kézzel egy állatfigurát mintáz.

— Magyar bikát akartam mintázni — mondja Sinkó András. — De az állatkerti magyar bika nem olyan, mint gondoltam. Hát keresgéltem az állatkertben másfelé, és erre a kőszáll kecskére akadtam. Vázlatot, tanulmányt készítettem róla, aztán idehaza most emlékezetből, egyszerűsítve megmintázom.

Odébb egy őzgida simul kecses tar- tású anyjához, mellette egy gyerek vezet juhokat, rókapár fonnál kört fektében. Sinkó András úgylátszik szereti az állatszobrokat.

— Ennek oka talán az, hogy régen a modell sok pénzbe került, így emberek helyett állatokat mintáztam, mert az állatkert ingyen rendelkezésemre állott. .

Az állatokon kívül legszívesebben gyermekeket mintázott. Ezek közé tartozik a már említett búgócsigás gyerekszobra.

_ Valamikor, fiatal koromban Pesten mintáztam egy gyereket, és hogy nyugodtan maradjon, megpörgettem egy búgócsigát. A kisfiú abban lelte örömét, hogy meg-megállította.

A polcokon még sok gyerekszobrocskát láthatunk, például egy kakassal játszadozó kislányt.

— Ezt is az életből leste el7 — kérdezzük.

— Ezt Kozárban egy parasztudvarban láttam, így, ahogy van.

— Sok műve közül melyik nőtt legjobban a szívéhez?

9 kis rókapárt ábrázoló, modern vonalú szobrát mutatja. Pedig ezt régen készítette, húsz évvel ezelőtt.

— Én is próbálkoztam, hiszen az új, modern irányzat szinte akaratlanul is megérinti az embert. Ez alól én sem tudtam magam kivonni. Ez mutatkozik meg ebben a szobromban. De azért én megmaradtam továbbra is a természet- hű ábrázolás mellett.

— Sinkó bácsi, megvalósította már életében azt, amit szeretett volna?

Egy kicsit gondolkozik. Csak aztán felel:

— Még nem. De itt vannak a fiatalok, azok majd pótolják azt, amit én elmulasztottam.

Török Jánosra, fiatal munkatársára mutat. Most hát az ő alkotásait nézegetjük. Egy fatörzsre támaszkodó, félig fekvő női akt-szobrot vesz a kezébe.

— Még csak vázlat — mondja. — Szökőkút figura lesz Kaposvárra, a kórházba. Ez a munkám tetszik most a legjobban, talán azért, mert még csak vázlat. Izgatott a téma: eléggé intim hangulatú helyen állítják majd fel, fák, bokrok között egy asszimetrikus tó közepén. Erősen sziluettre komponáltam. Igyekeztem gazdaggá tenni, a formai, téri megjelenítést pedig úgy alakítottam ki, hogy a teret jól kitöltse, formailag gazdag legyen, de amellett nyugodt is,

— Úgy látom, elégedett vele,

— Ezzel igen. Minden figurával úgy vagyok, hogy amíg vázlat, addig tetszik. Csak a kész munkáimmal nem vagyok megelégedve. Mindig egy olyan formaadást, olyan hangulatébresztést keresek, ami teljesen az enyém.

— Tehát amire azt mondják: ez Török János. No és mit csinál legszívesebben?

— Leginkább szeretem a női figurát.

Talán azért, mert gazdag, nemcsak mozgásában, hanem arányában és formáját: ban is. Legkedvesebb munkám, amit most fejeztem be, a harkányi szökőkút figurája. A harkányi bányász-kerthelyi- ségben állítják fel.

A szobor egy lófarkú frizurás lányt ábrázol, szinte életnagyságban. Arányos formáival ez a szobor valóban nyugodtságot, harmóniát érzékeltet.

— Árulja el kérem, szoktak vitatkozni Sinkó bácsival?

— Vitázunk, főképp a természetes és

a nem természetes ábrázolásról. En a természettől némely dologban bizony nagyon elérek. Itt van pl. ez a női akt egy almával — mutat az egyik szoborra. — Én a nőiességét fokozva, a combjait vastagabban mintázom, amit a természetben ritkán találni meg. Lehet, hogy ezt a mostani irányzat is magával hozza. Nincs még kialakult stílusom, keresek egy utat, ami jellemző lesz rám. Hogy ez a keresés eredményre vezet-e, nem tudom. Próbálkozom, úi , „ vonalak, új hangulat és az életnek \ 36 ezer forint kivételével „fel- egyéni visszaadása az, amire törek- l számolták”. De az igazgatói tü- szem. ; relmetlenség újra csak arra

Biztosra vesszük, hogy Török János. « serkentette a főkönyvelőt, hogy a porcelángyár művésze, szobrok, kis- j a még 36 ezer forintos hiányt plasztikák, modern vonalú díszedények ; is „rendezze ’. De hogyan? Ha- tervezője hamarosan megtalálja ezt a : misítással. A hiányt úgy tűn- keresett utat. (ERDEI—NÁDOR) ’ tették el, hogy az anyagkönyaz ellenőrzés elmulasztása,

kaotikus, áttekinthetetlen ügyvitel, stb.

Győrfi László igazgató azzal vált „híressé”, hogy a klubnak kinevezett Irodájában rendszeres boros-sörös dáridókat rendezett, holott ő adta ki „sk” az utasítást a vállalat területén bárminő szeszfogyasztás tilalmára. A rendszeres italozás egyik, állandó résztvevője természetesen Bodzái János műszaki vezető volt, aki az igazgatói szobát igazgatói beleegyezéssel esetenként „háremnek” is felhasználta. Törtely Károly főkönyvelő volt talán a legóvatosabb duhaj, ő „csak" arra vigyázott, hogy néhány könyvelői fogással, ami persze csalás nélkül nem megy, fedezze a déridók és egyebek költségeit.

Lássuk hát, mi is történt voltaképpen a Vegyesipari Vállalat „portáj An” 1 Olvassunk bele a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálati kihallgatási jegyzőkönyveibe és a közel 40 oldalnyi, sűrűn gépelt jelentésbe, amely így is csak vázlatosan ismerteti a bűnügy egy- egy történetét. A jegyzőkönyvek, valamint a jelentések alapján a következőkben terheli súlyos felelősség a vállalat vezetőségét:

1957-beil seprűkötő üzemet létesítettek a pellérdi elágazásnál, amely rövid üzemeltetés után leégett. Az üzem megindítására működési engedély nem volt, tehát a tűzrendészet által sem történt vizsgálat, ami a népi ellenőrök szerint súlyosbítja a felelősséget a közel 75 ezer forintos tűzkárért. De már az üzem leégése előtt is történtek bűnös manipulációk a gyártáshoz szükséges nyersanyag (cirok) beszerzése, elszámolása, könyvelése körül. Hogyan, hogyan sem, de 1957 augusztusában Törtely főkönyvelő azzal állított be az igazgatóhoz, hogy körülbelül 128 ezer forintos leltárhiányuk van. Az igazgató ebbe „nem nyugodott bele” s pár nap múlva újra jelentette a főkönyvelő, hogy a hiányt

velési kartonon nyilvántartott I és könyvelt 386 forintos egységárat (a cirok mázsánkénti ára) 650 forintos elszámoló egységárra módosították. Amikor az anyagkönyvelőnő ezt helytelenítette, Törtely főkönyvelő megfenyegette, hogy az utasítás megtagadásáért fegyelmi úton elbocsátja. A iegyzőkönyv adatai szerint a vállalat főkönyvelője arra is gondolt, hogy a „vihar" elvonulása után újabb hamisítással újra a régi árat fogják bevezetni az anyagnyilvántartásba.

Másik eset: A vállalat 1938 -59-ben a Sopiana Gépgyár részére oxportládákat készített, amelyhez az anyagot — kiutalásból — a megrendelő szerezte be, illetve adta el a Vegyesipari Vállalatnak. Az „ügyes” kalkulátorok jóvoltából a megrendelt ládaelemeket sorra, kisebb méretekben és gyengébb minőségben szállították a gépgyár részére, ahol a meó- eok figyelmét elkerülte a nyilvánvaló csalás, amelyből a Vegyesipari Vállalat 140 ezer forintnyi jogtalan haszonra tett szert. Az így keletkezett többletből aztán víkendházat építettek a „dolgozók” számára. De hol? Fonyódltgeten, bizonyos Zrínyi nevű pécsi magánkisiparos telkén, aki a bérleti díj helyett a kifizetőbb bérgépelésben (fafeldolgozás) állapodott meg a vállalat vezetőségével.

Hosszadalmas lenne felsorolni, hogy ml minden terheli még az igazgató és társai lelkiismeretét. A felvásárlás címén ellopott deszkák, rönkökre kiadott engedélyek, a vállalat egyik részlegvezetőjének legálisan megengedett sok ezer forintos „maszek” vállalkozásai, a vállalati pénzen vett Buksikötőgépek jogtalan kiadása, melyeken minden kisajátító nyert, csak a vállalat nem. Jutalmazások is történtek en-- nél a vállalatnál. Győrfi László igazgató 2200 forint, Bodzái János műszaki vezető 1800 forint, Törtely Károly főkönyvelő 1900 forint jutalmat vett fel „jó munkája" elismeréseként.

Vénád fokon majd a

bíróság dönti el, mennyi legyen megérdemelt jutalmuk. De az is könnyen lehetséges, hogy az összeget nem forintban fejezik ki.

Pálinkás,