Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-15 / 112. szám

1959. MÁJUS 15. NAPLÓ 5 Hatszáz orvostanhallgató vesz részt önkéntes nyári fizikai munkában >•» ß Beszélgetés az orvoskar! KlSZ-vezctoség1 titkárával az egyetemi KlSZ-munkárál Az orvoskari KISZ sajtóbi­zottság munkatársa felkereste Kövesi Gyulát, az Orvostudo­mányi Egyetem KISZ-vezető ségének titkárát, s véleményt, illetve tájékoztatást kért egy­néhány kérdéssel kapcsolat­ban. KÉRDÉS: Melyek az or- voskari KISZ-szervezet mun kajának legfőbb eredményei a megalakulástól napjaink­ig? Milyen a politikai han­gulat az egyetemi ifjúság körében? VÁLASZ: Munkánk eredmé nyei egyrészt a KISZ-en be­lül, másrészt a KISZ és KISZ- en kívüliek kapcso latéban vizsgálhatók. — KISZ-en be­lül a legfőbb eredménynek azt tartom, hogy erős kommunista ifjúsági szervezetet sikerült létrehoznunk, amely pártunk szilárd bázisa, s a kommunis­ta értelmiségiek, orvosok ko­moly utánpótlását biztosítja. Magasfokú szakmai és politi­kai követelményeket támasz­tunk .mind a belépni szándé­kozó, mind p>edig a már KISZ- tagként dolgozó hallgatókkal szemben. Valamely hallgató KISZ-taigfelvételére általában egy év után kerül sor előze­tes, megfelelő szintű tanulmá­nyi, társadalmi, fizikai mun­ka után. Ezzel azonban nem elégszünk meg, hanem igyek­szünk elérni azt is, hogy nap- ról-napra érlelődjék meg a leendő KISZ-taigban a hova­tartozás érzése. Ennek próba­köve volt az a fizikai munka, amit a Hanságban, a Bólyi Al larni Gazdaságban, s ezidén a mintegy 5000 facsemete ülte­tésében végeztek a hallgatók, valamint az a szoros kapcso­lat, amelyet a munkás- és pa­raszt fiatalokkal fenntartottunk a Zsoitnay-gyár, a komlói Bé­ta-akna, valamint Boly KISZ- szervezeteiben. Az a leendő KlSZ-tag, aki az említett ak­cióban részt vett, megtanulta helyzetét becsülni, s helyét köztünk, KISZ-esek közt jól felismerni. — Ami érvényes a KISZ­tagjelöltekre, az állandóan és még fokozottabb mértékben érvényes a KISZ-szervezet tag jaira. A marxista-leninista vi­lágnézet mind tökéletesebb elsajátítását, kemény munkát és fegyelmet követelünk tőlük. Nincs olyan KlSZ-tagunk, akinek ne lett volna valami­lyen komoly önálló munkája; s hogy a fegyelem nálunk nem szóvirág, azt bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évben 5 KISZ-tagot zártunk ki szerve­zetünkből helytelen magatar­tása miatt. Szigorúan megkö­veteljük a szakmai feladatok pontos elvégzését. Féléven­ként többször személy szerint megvizsgáljuk a tanulmányi eredményt, segítséget, illetve dorgálást adunk, kinek-kinek érdeme szerint. Bukott KISZ- tag vezető nem lehet. A Tudo­mányos Diákegyesületben is — ahol a hallgatók részt vesz­nek a tudományos intézetek munkájában — a KISZ-é a vezető szerep. A KISZ-en kívüliekről any- nyit, hogy rendkívül szoros a kapcsolatunk velük; hatalmas aktivizálódás! hullán indult meg a p>árt és a KISZ által ki­tűzött feladatok megoldására, a szocializmus építésére. Mi magyarázza ezt a nagyfokú orientációt? Talán három do­log fontos itt. Az egyik a KISZ-tagok személyes példá­jának vonzereje, az a tény, hogy valamennyien öntevéke­nyen dolgoznak, igen sok ki­váló tanuló van köztük, s a diákélet legkülönbözőbb terü­letein (kultúra, sport, szórako­zás stb.) gazdag programot szerveztek a hallgatók számá­ra. A másik fontos tényező a munkás és paraszt származá­sú hallgatók öntudaténak erős bödése, a harmadik pedig az, hogy azok a gazdag mozgal­mi tapasztalatokkal rendelke­ző egyetemisták, akik egy ideig hallgattak, most vissza­nyerték munkakedvüket, s keményen dolgoznak a KISZ ríjanak megvalósítá­KÉRDÉS: Milyen a KISZ­szervezet munkájának ez évi mérlege ? VÁLASZ: A KISZ Központi Bizottság határozatához híven taglétszámban jelentősen' gya­rapodtunk, de nem voltunk hí­vei áz. elvtelen statisztika­javításnak. Minden fontos te­rületen nagyot léptünk előre. A már említett politikai mun­kával kapcsolatban még csak annyit, hogy mintegy 250 hall­gató vett részt a választási agi- tációs munkában városszerte. Egyébként a Tudományos Diákegyesület itthon két kon­ferenciát is tartott, ahol a ta­gok saját tudományos eredmé­nyeikről számoltak be; s részt vettünk Szegeden az országos konferencián, ahol 3 pécsi dol­gozatot részesítettek díjazás­ban. A KISZ kultúrbizottság által vezetett kultúrgárda mint egy 130 hallgatót foglalkozta­tott. Sok sikeres pécsi, egyete­mi és vidéki szereplés fűződik hozzájuk. Ami lsedig még fon­tosabb, hogy a kultúrmunka egy hatalmas terület volt és lesz a jövőben is, ahol minden munkánk iránt érdeklődő KrSZ-en kívülinek is lehető­sége nyílik képességei kibon- tatkoztatására, hovatartozásá­nak kifejezésére. Sportban főleg 2 feladatot oldottpnk meg sikererl. Az egyik az, hogy a jogi kari KISZ-szervezettel közösen biz­tosítottuk a PEAC-ban a KISZ vezető szerepét, elősegítettük a helyes szellem kialakítását. Másrészt a tömegsport kiszéle­sítésére 6 sportágban évfo­lyambajnokságokat rendeztünk 200 hallgató részvételével. A jövőre vonatkozólag az a cé­lunk, hogy minden országos szinten is komoly képességű egyetemista sportoló a PEAC- ban sportoljon. Diákotthonunkat magasabb- rendű kollégiummá fogjuk fej­leszteni. Ezen a téren is sokat haladtunk előre. A fegyelem, a KISZ-munka bázisát alkotó aktivitás, a gazdag háziprog­ram itt is egyre közelebb hoz bennünket célunkhoz. KÉRDÉS: Mi áll pillanat­nyilag az egyetemi KISZ- munka homlokterében? Mi­lyen a tanévvégi és a nyári program? VÁLASZ: Igen közel van már az évvégi szigorlatok ide­je. Ezzel kapcsolatban a KISZ- szervezet a tanulás legmegfele­lőbb feltételeit akarja és fogja biztosítani minden egyéb el­foglaltság redukálásával, foko­zottabb tanulmányi fegyelem megkövetelésével. — Emellett tájékozódtunk az ellátási terü­letünkhöz tartozó középisko­lákban a hozzánk jönni szán­dékozó diákság összetételéről, részben meg is ismerkedtünk velük. A felvételi vizsgák so­rán szeretnénk hozzájárulni ahhoz — KISZ-megbizottaink révén —, hogy az arra leg­érdemesebb, elsősorban mun­kás- és parasztszármazású fia­talok kerüljenek egyetemünk­re, KISZ-szervezetünkbe. Egyébként a nyári program­nak két kiemelkedőbb terüle­tét említeném meg. Az egyik az, hogy a kiszeseket és KISZ- en kívülieket egyaránt nyári fizikai munkára hívtuk fel Badacsonyba, Balatonaligára, a Sátorhelyi és Bólyi Állami Gazdaságba. Az eredmény mintegy 600 jelentkező, ami az első öt évfolyam összhallgató- ságának közel 90 százaléka. A munka nevelő célzata mellett, ezzel — a turnusonként 2 hétig tartó — munkával is szeret­nénk hozzájárulni szocialista mezőgazdaságunk feladatainak megoldásához. — A másik ki­emelkedő programpont a ba­latonfüredi orvoskari KISZ üdülőtábor ismételt megszer­vezése, ahol reméljük, hogy a tavalyihoz hasonlóan a jól végzett munka után kelleme­sen pihenhetünk, jól szórakoz­hatunk. (Papp) ÉLETHIVATÁSOK A gyógyszerész — Csaknem 40 éve vagyok gyógyszerész — mondja Bara­nyai Aurél, a pécsi Széchenyi téri nagy gyógyszertár dolgo­zója. — Hogy milyen ez a szakma s ki lehet gyógysze­rész? Elsősorban talán azt kel­lene elmondanom, hogy gyógy­szerésznek is csak az menjen, aki hivatást érez rá. Az, aki szereti embertársait, aki át- érzi, hogy a beteg ember tőle vár javulást, bízik az ő készí­tette orvosságban. Aki nem tudja megérteni a szenvedő embert, aki nem tudja átérez­ni, hogy munkájával milyen nagy szolgálatot tehet ember­társának — az ne legyen gyógyszerész, úgy is mondhat­nám — a kőszívű ember ne menjen gyógyszerésznek. Tiszta, szép munka a mi hi­vatásunk. Apám is gyógysze­rész volt, én sem bántam meg, hogy ez lettem. S mennyit fej­lődött a gyógyszerészség is! Régen gyakorlat volt — hogy csak egy példát említsek — egyszerű tűzhelyen, vagy spi- ritusZfőzőn készíteni a kenő­csöt. Csak úgy rotyogott a fő­zet. Ma? Infravörös lámpával dolgozunk. Tiszta, gyors, higié­nikus. Akik nem ismerik a gyógy­szerész szakmát, azt hiszik, csak annyiból áll, hogy az or­vos által felírt receptet kiadja a betegnek. Pedig a gyógysze­részet is alkotó, kutató mun­ka. Vannak kísérleti intézetek, ahol a gyógyszerészek újabb és újabb gyógyszereket kutat­nak. Az aztán már egyéni do­log, hogy ki, hol és milyen te­rületen kíván kutatómunkával foglalkozni s tehetségét mi­ként érvényesíti. Én például a napi munkám mellett a növé­nyekkel foglalkozom. A gyógy­növények vizsgálatának ismét „divatja” kezdődik, mert még ezernyi a felfedezetlen terület ebben a vonatkozásban. Ahhoz, hogy valaki gyógy­szerész lehessen, természetesen egyetemet kell végeznie. Van­nak gyógyszerész techniku­saink is. Érettségi után a fia­tal valamelyik gyógyszertárba kerül s bizonyos gyakorlati idő elteltével vizsgát tesz. ak­kor válik technikussá. S ha a technikusi képesítéssel nem elégszik meg. egyetemre -rat­kozhat s gyógyszerész lesz. A mi gyógyszertárunkban mint­egy 15 technikus dolgozik. Pontosságot, mondhatnám precízséget követel a mi mun­kánk. Itt milligrammokkal kell dolgozni s nem mindegy az 1 vagy a 2 milligramm ... Azoknak a fiataloknak, akik hivatást éreznek embertársaik gyógyításához, akik szeretnél nek valami újat létrehozni, ajánlhatom a gyógyszerész­hivatást. Nagy a terület s a lehetőségek mondhatni — kor-1 látlanok! (CARAY) Hogyan lesz a hulladékból deviza? Erre a kérdésre — gondo­lám — csak nagyon kevés ba­ranyai tudna válaszolni. E kevesek között van azonban Bauer Ferenc elvtárs, a TEMAFORG mohácsi űzetné­nek vezetője s neki ez nem nehéz feladat — Üzemünket itt Mohácson általában csak rongy gyárnak nevezik, de arról, hogy mi mit is csinálunk, itt is csak keve­sen tudnak. Pedig nem titok. Mi ugyanis a textilüzemekben keletkező hulladékok egy tó- szét dolgozzuk fel a e hulladé­kokból készítünk újra s sokfé­leképpen felhasználható anya­Qrogi am i •irtTt­500éms Vi vízimalom Kacsák úsznak, apró halfal­ka siklik szélsebesen a kris­tálytiszta vízben. — Kűhalak! —• legyint Gás­pár János. — Nem érnek sem­mit. Napsugár pásztázza a vizet, megfürdik a malomkerékről lehulló vízcseppekben és egy szaltó után megtörik a fénye. A malomkerék lassan, üteme­sen dörömböl, mintha zenei aláfestést adna ahhoz, amiről Gáspár János vízimolnár be­szél. Régi históriája van ennek a kistapolcai vízimalomnak. Az apósa 1917-ben vásárolta. Rá egy évre meghalt és azóta ő önti a garatra a napi nyolc— fiz mázsa árpát, kukoricát. Ennyit darál le naponta in­gyen energiával, a vízzel Negyvenkét éve járja ennek a malomnak a lépcsőit, figyeli a fafogaskerekek mozgását, de arra, hogy mikor épülhe­tett — nem emlékszik. Elmesél egy történetet 1924- ben a megyétől valamiféle ember erre vetődött. Az is azt kérdezte: — Tudja-e hány évea ez a malom? — Nem! — felelt. — A leg­öregebb ember sem tudja. Az idegen ekkor azt mond­ta: — A megyénél lévő írások azt mutatják, hogy ez a ma­lom több mint ötszáz éves. Igaz, nem biztos, hogy ez, de több mint ötszáz éve van vízi­malom a Tapolca patakon. — Hát ennyit tudok róla! — fejezi be a történetet Gás­pár János. A malomkerék hátuljánál, ott, ahol a viz lecsorog, hatal­mas sziklát, csepköszerű szik­lát alkotott a lecsorgó víz fennmaradt vízköve. Nagy idő telhetett el addig, amíg ez a szikla kialakult. — Jó ez a víz kérem. Itt té­len, nyáron lehet őrletni víz­zel. Soha sem fagy be. Volt Villányban, Virágoson is vízi­malom, sokkal nagyobb mint ez, de azok télen azért nem tudtak őrletni, mert befagyott a víz, nyáron meg azért, mert kevés volt a víz. Idejöttek hát az ő kuncsaftjaik is. Régi, régi emlékek éledez­nek és keverednek az újak­kal. Hol van már az az idő, amikor a mázsa ismeretlen fogalom volt a malomban?! Pedig volt ilyen idő, Gáspár János is emlékszik rá. Azt mondja: behoztak mondjuk tíz zsák kukoricát. Abból egy zsák szemet a molnár félretett és tíz zsák darát kapott vissza az őrölte tő. — Emlékszem, amikor be­vezettük a mázsálást, sok gaz­da tiltakozott. Azt mondta: „Én öt zsák kukoricát hoztam, öt zsák darát is akarok elvin­ni...“ Még 1935—36-ban is őröltek itt búzát is. Hol van már az az idő? Ma már a nagyharsá- nyi villanymalomban sem őrölnek, pedig az legalább ti­zenötször akkora, mint ez! Csattog, duruzsol a malom­kerék, lassan csurog a dara, lassan, de ingyen csurog. Vámért dolgozik Gáspár Já­nos, de ősztől kezdve munka­egységet kap a darálásért. Azt mondja: jó barátja lett a sik- lósnagyfalusi Jóbarát Terme­lőszövetkezet. gokat. Bármennyire meglep» is, mi igen komoly külkeres­kedelmet bonyolítunk le. Szál­lítunk tisztítógyapotot szinte valamennyi népi demokratikus országba, sőt a nyugati orszá­gokba is. Mi dolgozzuk fel a Bulgáriában, Romániában és Jugoszláviában keletkező len­es kenderhulladékok egy ré­szét. A különböző rongyféleségek feldolgozása p>edig kifizetődő foglalkozás. A TEMAFORG mohácsi üzemének dolgozói például egy év alatt kereken 12 millió forint termelési érté­ket állítanalk elő, pedig az üzem létszáma mindössze 126 fő. Kifizetődő már csak azért is, mert a sokak által már használhatatlannak minősített rongyfélékből olyan árut ké­szítenek, amelyért devizát ka­punk. így lesz tehát a hulla­dékból deviza. De nézzük, mit is lehet a rongyból készíteni? — Nemrég volt nálunk egy árubemutató. Sokan megtékin tették az üzemünket s a leg­többen csak ekkor tudták meg, hogy mi mindent is lehet tőlünk beszerezni — mondja Bauer elvtárs. — Mi készítünk a különböző rongyféleségekből alapanyagot a textilüzemek számára. A hulladék-fonalból tisztítógyapjot lesz, amelyet fő­ként a gép>ek tisztítására hasz­nálnak. A nálunk feldolgozott hulladék kiválóan alkaümas szőnyegek gyártására is. A mi hulladékunkból készített sző­nyeg például mindenkinek megnyerte a tetszését. Az or­szágban először nálunk sike­rült megoldani a különböző szintetikus anyagok tépését s így ma már az úgynevezett nylon-anyagokat is fel lehet használni például pjaplankészí­tésre, sőt ezekből az anyagok­ból különböző fonalak is gyárt hatók. Ha például a nálunk feldolgozott szintetikus anya­gokat használják fel paplan készítésére, akkor a paplan súlyát a jelenlegi 3,"20 kilo­grammról 2,80 kilogrammra csökkenthetik s a p>aplan sok­kal magasabb, ruganyosabb is lesz, mint amilyenek a jelen­legi paplanok. Ebből az anyag­ból negyedévenként 7 tonnát dolgozunk fel s a kereslet igen nagy. Megrendelőink között vannak baranyaiak is. így pél dául a Pécsi Háziipari Szövet­kezetnek mi szállítjuk a sző­nyegek készítéséhez szükséges anyagot. — S van-e elegendő feldol­gozásra váró hulladék? — Van. Volna azonban egy kérésünk. Többször tapasztal­juk, hogy a textilüzemek olyan anyagokat is küldenek ne­künk hulladékként, amelyek valójában nem hulladékok, hanem értékes, más célra is jól felhasználható any&H>kj Arra kérjük őket, hogy job­ban fontolják meg, milyen anyagokat csamagoítassanak a bálákba, mert ha nem ezt te­szik, akkor akarva, akarat1 a- nul a népgazdaságot károsít­ják meg. □ MEGFELELŐ telekjutta­tással kívánja a lakásépítés ütemét növelni a városi, ta­nács. Ennek érdekében öt­száz parcella kialakításának műszáki előkészítését indítot­ták meg. Parcellázás történik a Diós dűlőben, ahol mintegv háromszáz és Mecsekalján, ahol mintegy 150 telek kerül majd eladásra. Ezenkívül a Rodostó utcában körülbelül 14 telek műszaki tervezését vég­zik. Üj bolt Drávaszabolcson Most vasárnap, az anyák napján, ünnepi öltözetben gyülekezett Dráva- szabolcs népe. Fia­talok és idősek más ról sem beszéltek a községben e napon, mint a nagy ese­ményről, mellyel a foHdművesszövetke- aet kedveskedett e kedves ünnepnapom az asszonyoknak: az új bolt megnyi­tásáról. És érdekes, hogy nagyrészt épp egy asszony fáradhatat­lan munkáján múlt a bolt felépülése. Viola Istvánné, a szövetkezet elnöke tevékenykedett leg­többet, hogy mielőbb korszerű üzlete legyen a köz­ségnek. S ő szervez te a szövetkezet tagságát a társadal­mi munkára is..; Az eredmény tizen­egyezer forint hoz­zájárulás. A szép és korsze­rűen felszerelt üz­let kétszázezer fo­rintba került. Fény cső világítja meg a nagy mennyiségű árutól roskadozó polcokat és a csil­logó elárusító-asz­talokat. A vegyes­üzlethez tágas rak­tárakat és dolgozó fülkéket is építet­tek. Az ünnepélyes át adás után — Nagy Sándor a MÉSZÖV igazgatóságának el­nöke nyitotta meg a boltot — nyom­ban megkezdték az árusítást. Egy óra alatt csaknem két­ezer forint értékű árut vásároltak meg a hatszázas lé­lekszámú község la kosai. A vasárnap át­adott drávaszabol- esi üzlet is ékes bi­zonyítéka: a föld- m ű vesszővetkezet mind kulturáltabbá teszi a falusi keres­kedelmet Baranyá­ban. Sőt: városi színvonalra emeli a községiek boltjainak kulturáltságát«»t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents