Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-14 / 111. szám

vm. MÁJUS 14. NAPLÓ 8 Négyszázmillió forint költséggel új egyetemi városrész épül Pécsett Jövőre megkezdik az első 400 ágyas, nyolcemeletes épületblokk építését Dr. Huth Tivadar, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorának nyilatkozata A pécsi városi pártbizottságon néhány nappal ezelőtt koor­dinációs értekezletet tartottak az egyetemi városrész építésé* vei kapcsolatosan. Az értekezleten részt vettek orvosok, terve­zők, az energiaszolgáltatás megbízottai és az Építőipari Vál­lalat igazgatója. Az értekezlettel kapcsolatban felkerestük dr. Huth Tivadar elvtársat, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorát, s megkértük: tájékoztassa olvasóinkat a nagy építke­zés terveiről. Az új Pécsi Orvostudományi Egyetem I. számú épülete. — A nagyarányú építkezésre jellemző: az építkezés költsé­gei mintegy 400 millió forintot tesznek ki. A részlettervezések most folynak és reméljük, hogy ez évben be is fejeződ­nek, úgy hogy a földmunkála- tak a jövő év tavaszán meg­kezdődhetnek. Az új egyetemi városrész építésének első lépcsője a 400 ágyas, T-alakú 8 emeletes ma­gas épületblokk, amelyben az első számú sebészeti klinika, az első számú belgyógyászati klinika, a szemészeti klinika, valamint a sugárbetegségek és sugárvédelem osztálya kerül­nek elhelyezésre. Ezen a tár­gyaláson nagy vonásokban • a megfelelő energetikai források megteremtése, nevezetesein: a villany, a gáz, a fűtés, víz- és csatorna-problémák kerültek szőnyegre. Ezen hatalmas épü­letkomplexum természetesen nagy munkát ró majd az elekt­romosművekre, a vízművekre és a gázmüvekre. Ezen a beve­zető tárgyaláson felhívtuk az energiaszolgáltató vállalatok figyelmét arra, hogy ezen többletszüikségiet megteremté­séhez a bázist szervezzék meg. Problémát képezett a fűtés. A tervező vállalat, valamint az országos energiagazdálkodás ittlévő megbízottja a távfűtés mellett foglalt állást, amely gazdaságosabb, mint a kazán­ból való fűtés. A távfűtéssel kapcsolatban az értekezlet úgy döntött, hogy a távfűtés mel­lett kisegítő kazánház is épül­jön. Az első blokk a legmoder­nebb klinikai követelmények­nek megfelelően épül. így pél­dául a fűtés falfűtéssel lesz megoldva. Érdekes és az arvos­tudomány oktatásának új mód­szerét szolgálja a műtőkben elhelyezett televíziós készülé­kek, amelyeknek segítségével a tanteremben a hallgatók a mű­tét minden ©gyes fázisát lát­hatják. Itt szándékozunk elhe­lyezni az orthopédiai osztályt is korszerű tornateremmel, gyógygimnasztitoad es2Íközökkel felszerelve. A második és harmadik lép­csőben szükségessé válik a Dó­zsa mögötti terület rendezése is, amennyiben az új egyetemi város terjeszkedése észak­nyugati irányban történhet csak, tekintettel arra, hogy északra a Pedagógiai Főiskola fekszik. Az egész egyetemi városrész 3 darab nyolcemeletes, egyen­ként 400 ágyas épülettömbből áll majd, amelyhez csatlakozik még a mostani Dózsa főépü­lete a melléképületekkel együtt, ahol az összes elméleti intézetek nyernek elhelyezést. Szeretnénk, ha ezen központi épület átalakítási munkálatai az első lépcsőbe kerülhetné­nek, mert akkor remény volna, hogy az első klinikai tömb és az elméleti intézetek legké­sőbben 1965-ben már az új he­lyen kezdhetnék meg működé­süket. Ennek a központi épü­letnek átalakítási munkálatai mintegy 40 millió forintba ke­rülnek. Célunk, hogy a Pécsi Egye­tem 600 éves alapítási évfor­dulójára, 1967-re az első blokk és a Dózsa központi épület- komplexuma már tökéletesen működjön. Az egész új egyete­mi városrész körülbelül 1970- re készül el. Vágyunk az, hogy az egyetem természettudomá­nyi szakkal is bővüljön és így az univerzitás teljes fogalmát merítse ki. így az egyetem az orvostudományi, jogtudományi és természettudományi szakok­ból tevődne össze, Az új egyetemi városrész felépítésével egészségügyi vo­nalon országos viszonylatban is az elsők leszünk — fejezte be nyilatkozatát dr. Huth Tiva­dar, G. P. Szavak és tettek A barátságról sokat lehet beszélni. Külö- nősen akkor, ha csőik mondják, nem ér­zik azt. Méginkább akkor, ha csak beszélni akarnak róla, és az elmaradt cselekedeték helyett szí­nes szóvirágokkal igyekeznek legalább a lát­szatot megőrizni. Ez azonban csak igen rit­kán sikerül — s ha igen — akkor is rövid ideig. A szavaik, bármily fontosak, szépek és hang­zatosak, mégiscsak előkészítői és regisztrálói a tetteknek, ösztönzik, vagy gátolják azt, de helyettesíteni nem tudják. Aki éhes, hiába mondja, képzeli az ételt — éhségét nem eny­híti más, csőik ha eszik. Minden terv, elkép­zelés, minden szándék annyit ér, amennyit és ahogyan megvalósítottak belőle. Beszélni a barátságról igen könnyű. Értel­me azonban akkor van, ha tettek fémjelzik szavaink hitelét. Igen sokan elmondták már például, hogy mennyire szeretik országunkat, mily barát­sággal, tisztelettel viseltetnek irántunk és mennyi segíteni akarással. Nem is emlék­szem, hogy Batu kán óta csak egy olyan partnerünk is akadt volna, aki nyíltan meg­mondta, hogy el akar törölni bennünket a föld színéről. A török, a német Is a baráti szavak máko- nyába rejtette igazi szándékait. Hitler a ma­gyar—német barátságról szónokolt a berlini Sportpalotában — közben tábornokai —, de talán még annyira sem becsültek, hogy egy „echJt' náci tábornok idejét ilyesmivel le­kössék — már precíz pontossággal, napra, órára, percre kidolgozták hazánk megszállásá­nak tervét. És 1956. októberében talán másképpen tör­tént? Nem hiszem, hogy bármikor annyit beszéltek volna Nyugaton a magyar nép irán­ti „önzetlen" barátságról, jóindulatról, mint azokban, a szomorú napokban. Közben vörös­keresztes címkék alatt fegyvert, élelem he­lyet indulatokat szító röplapokat, orvosok helyett kiképzett gyilkosokat küldtek. Nyugat­ról. Törvényes népi demokratikus rendünk megdöntésére, bosszú-hadjáratra, legjobb­jaink legyilkolására uszították. Mindezt a bé­ke és a barátság „szent“ jelszavainak égisze alatt. Nem — az ilyen, csak szavakban pávásko- dó — gyakorlatban fabattkát sem érő barát­ságra nincsen szükségünk. Nem hihetjük — de érdekünk is, hogy ne higgyünk —, az olyan „baráti“ gesztusoknak, mint amilyen az úgy­nevezett „magyar ügy” ENSZ elé erőszakolá­sa volt az elmúlt évben. Nem hat meg ben­nünket az USA vezetőkörök rendszeres idő­közökben elmondott siráma a keleti népi de­mokráciák állítólagos „nyomorúsága" felett. Megtanultuk — keserves lecke árán tanul­tuk meg, hogy a barátság színpadi szavait, ők is a gyűlölet és hatalomvágy kendőzésére használják, akárcsak Batu kán, Musztafa, Ferenc József vagy Hitler... Mi az igazi barátot eddig is olyannak kép­zeltük el és már a felszabadulás előtt olyan­nak képzeltük, amilyen a Szovjetunió. Erősnek, hogy védjen, ha ellenségünk tá­mad. Nyütszivünek, jószándékúnak, aki nem azt nézi, ha segít, hogy megéri-e, hanem azt, hogy a barátot soha, semmilyen veszélyben nem szabad cserben hagynia. Ilyennek vártuk és ilyennek is bírjuk a Szovjetunió irántunk tanúsított barátságát. JkM egnyugtató és felemelő számunkra ez a barátság. Új horizontot teremtett, amelyben már sejteni lehet az örök emberi béke nagyszerű korszakának körvonáLaitt Most már joggal remélhetjük, hogy mi is ré­szesei leszünk ennék — és a népek nem „sírun­kat körülvenni“, de felvirágzó szép hazáulkat jönnek csodálni. A testvémépek és a béke eszményében egyesült valamennyi nép segít­ségével végre valóban szabadon gyarapodha­tunk és fejlődhetünk. K. E« Kiállítás huiladéktermékekhOI Mohács városában a TER- MOFOR Vállalat kiállítást rendezett a hullád ékanyagok­ból. A kiállítást igen sokan tekintették meg. Bizalomból! Szakszervezet i választások a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál Már csak három nap választ­ja el a Baranya megyed Ál­lami Építőipari Vállalat dol­gozóit a szakszervezeti vezető­ségválasztó küldöttközgyűlés­től. A május 16-án, szomba­ton megtartandó küldöttköz­gyűlés a szakszervezeti válasz­tások utolsó mozzanata. A vállalat 1707 szervezett dolgo­zóját képviselő új üzemi bi­zottság elkezdi tevékeny munkáját a mozgalom továb­bi erősítéséért, a megnövéke- dett feladatok megvalósításá­ért. A választások előkészítése már jó másfél hónapja tart. Mintegy 40 munkahelyen és az újmecsekaljai építkezés 36 brigádjánál zajlottak le a bi­zalmi választások. A szakszer­vezeti bizottság minden mó­--------------­sf f&tlá, itt dvsúsüphmtá!” Május elsején kezdte meg a pécsi Pannonia-bdr a rendszeres mű­soradást. Minden éjjel a Pécsi Nemzett Színház művészetből alakult brigád szórakoztatja a közönséget. A „Mi mellettünk elaludni nem lehetr című nyitómüsor megnyerte a közönség tetszését, de a művé­szek már új műsorra készülnek. Május 18-tól „Hallő, itt dzsessz- presszú" címmel mutatják be új műsorukat, amelyet Kollartcs Imre őrt. Fellép: Spánytk Éva, Körőssy Bea, Rónaszéky András, Szabó Ottó. Iképünk az új produkció próbáján készült: Kollarlcs Imre a zongora- fbtk Xpanytk Éva, Rónaszéky András, Körőssy Bea, dot megragadott a választások sikere érdekében. A jelölőlis­tákat már egy hónappal a vá­lasztás előtt kifüggesztették, hogy a dolgozók megtanács- kozhassák, megvitathassák, ki­re adják le szavazatukat. A választás jelentőségét is is­mertették, megmagyarázták a dolgozóknak, hogy nemcsak azt kell nézni a megválaszt an- dónál, hogy a szociális prob­lémákat milyen eréllyel in­tézi el, hanem ugyanakkor a jelöltet a munkáshatalom mel­letti kiállás, szilárd meggyő­ződés jellemezze. Különösen fontos, hogy olyan emberek legyenek a szakszervezet tiszt­ségviselői, akikben bíznak a dolgozók, akik lelkes, odaadó, önzetlen munkát végeznek. A bizakniválasztások siker­rel végződtek, a választásra, az volt leginkább jellemző, hogy többségükben a régi bizal­miakat hagyták meg tisztsé­gükben. A választások aktí­vak, élénk lefolyásúak voltak. Csatári Sándor, a repülőtéri építkezés állványozó ácsibri­gádjának bizalmija például mindenre kiterjedő, nagyon alapos beszámolót tartott és az elvégzett munka felsorolá­sakor igazán volt miiről be­szélnie. A vállalatnál össze­sen 90 bizalmit választottak meg, ebből 42 szakmunkás, 26 kubikos és segédmunkás, 14 műszaki, 10 pedig adminiszt­ratív és egyéb foglalkozású 14 párttagot Jelöltek a dolgo­zók a bizalmiak csoportjába. A bizalmiválasztások után a kibővített aktívaülés választ­ja majd meg az új üzemi bi­zottságot, a vezetőséget. Ugyanakkor a régi üzemi bi­zottság beszámol eddigi mun­kájáról, átadva helyét az új szakszervezeti vezetőségnek. Milyen fejlődésről, milyen munkáról számolhatnak be a régi üzemi bizottság vezetői az építőipari vállalatnál? Mindjárt egy kis statiszti­kával kezdhetjük: 1957 első negyedévében 1275 volt a szer­vezett dolgozók létszáma, 1953 ugyanazon időszakában pedig már 1378 fő. A szervezett dolgozók^ a vállalati alkalma­zottak 60 százalékát teára t; ki­A szakszervezeti munka ered­ményesen fejlődött. Politikai felvilágosító munkával sike­rült elérni, hogy a dolgozók többsége magáévá tette az MSZMP Központi Bizottsága határozatait, nagy az aktivi­tás a szocialista munka ver­senyben való részvételben. A pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaver­senyben valamennyi dolgozó részt vesz. Eredményeképpen több ház, lakás, iskola, ipari létesítmény, termelőszövetke­zeti építkezés kerül jóval a határidő előtt minőségileg ki­fogástalan állapotban átadás­ra. 1958-ban kialakult a 100-nál több társadalmi aktívára épí­tett szakszervezeti munka. A bizalmiak többsége ma már nemcsak a szociális és érdek- védelmi problémák megoldá­sában segít, hanem bátran le­het támaszkodni rájuk a poli­tikai nevelő, felvilágosító munkában és a termelést elő­segítő feladatok megoldásá­ban. Az üzemi tanács tagjai és más aktívák a segélyezési, szociális, üdültetési, beteglá­togatási, munkásellátási és más bizottságokban aktívan tevékenykednek. Működik a társadalmi bíróság is. Lénye­gében kiszélesed :tt a szak- szervezeti és üzemi demokrá­cia. Mindezek az eredmények az üzemi bizottság jó munká­ját dicsérik. De a megoldásra váró feladatok még nem me­rültek ki. Az új vezetőségnek az elért eredményekre támasz­kodva tovább kell lépnie ezen a megkezdett úton. Növelni kell a tagdíjfizetési készséget, rendszeres munkát kell foly­tatni a dolgozók életének, i es­ti épségének, egészség éne-: vé­delmében,. Az ifjúság nevelé­sében a KISZ-szel együtt to­vábbra is szervezni kell a po­litikai és kulturális előadások tartását, a nőmozgalom fejlő­dését is biztosítani keil. A szakszervezeti szállástoizottsá- gok munkája javításira szorul. A szakszervezeti bizottság tag­jai. sűrűn látogassanak el a munkásszállásokra, állandóan éber figyelemmel kisérjék a munkások életkörülmény**. UaÍMütUaífnacliU Uáz Kig község Észak-Baranyá- bam Vétaény. Szorgalmas em­berek lakják, akik hajnaltól késő estig találnak maguknak munkát a földeken vagy a ház körül. A közös tanács székhe­lye Kárászon van, iskolája alsótagozatos, egy tanerős. A villanyt már bevezették és csaknem minden lakásban rá­dió szól. Sok a motorkerékpár és mindössze tizenöten van­nak a fiatalok, akik mindany- nyian KISZ-tagok. Lakossága 285 fő. Az új tűz­oltószertárral együtt 62 épület van a községben. Illetve hat­vanhárom. Az utolsó azonban néhány nappal ezelőtt készült el. És vasárnap avatták. A falu hatvanegy házát kü- Iön-külön építették a véké- nyiek. A szertárt állami költ­ségen. Ezt az utolsót, a hat­vanharmadikat azonban közös erőveL Mindannyian. Munka­bíró asszonyok, leányok és dolgos férfiak. Idősek és fia­talok. És természetesen mindany- nyian összegyűlteit a bensősé­ges avató-ünnepségre. Az egész község ott hallgatta az ünnepi beszédeket az épület szomszédságában, a szabad­ban. Nagy Sándor, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke adta át rendeltetésének, és a falu népe vidáman vette birtokába az épületet, melyben a tágas művelődési otthon, a fölctmű- vesszövetkezeti üzlet és ital« bolt kapott helyet. A korszerű üzlethelyiségek és a napfényes kultúrterem, melyben a filmvetítéseket is tartják ezentúl, a szövetkeze« ti tagok közös akaratából lé« tesült. A Szövetkezetek Bara­nya megyei Központja 200 000 forintos beruházási hitelt adott, míg a földművesszövet­kezet tagsága 130 Ó00 Ft értékű társadalmi munkát ajánlott fel. Fuvarban és kétkezi mun­kában. Ennyi volt a felajánlási Azonban Vókó István, Pál Já­nos és Maráczi György s má­sok a 2—3000 forintos fel­ajánlásaikon felül még 3—1 400 forint értékű munkát vé­geztek. Csaknem mindannyian többet adtak, mint amennyit felajánlottak. A vékényiek nagyszerű tanújelét adták ál­dozatkészségüknek i 11 És megérte. Mert ez a kö­zösen épített ház, a község hatvanharmadik épülete be­csületére válik Vékény lakói­nak, dísze az apró község­nek. ■ ;i Dohányföldön í * r*r~ *98»mm w fim A drévafoki Uj Esztendő földjén szorgos munka fo­lyik. Dohányt ültet nék az asszonyok, lányok. Tréfálkoz­nak, nevetnek, .de ég a kezük alatt a munka. Törtei Lőrincmé már kétéve tagja a termelőszövetkezet­nek. Férje Pécsett m v* gozik. A lányát most adta férjhez. Tőle nem messze dugdossa földbe a palántákat Nemes Sarolta. Még csak 16 éves, de már bri­gádvezető. — Azért vagyunk itt, hogy dolgoz­zunk, — mondják. — Csak akkor va­gyunk mérgesek, ha Sandó Katalin is fürgén lépeget élő­re. Frissen ültetett zöld palánták jelzik az útját és bizonyít ják; szorgalmas lány . a kis Katica is. Talán 6 a legfia­talabb köztük, de a munkában nem ma rad ed a többitől. — Csak szépeket írjon ám a leá­nyainkról, hogy ha­mar férjhez mehes­senek — mondják az asszonyok bú­csúzóul Ezen nevettek mind. Én is neve­tek, amikor meg­ígérem, hogy el­mondom minden le­génynek, ha szor­galmas és szép fele séget akarnak, ak­kor a drávafóki lá­nyok közül válasz- szarnak. Hitlehmná

Next

/
Thumbnails
Contents