Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

1959. MÁJUS 1. NAPLÓ 5 Egy hír margójára Új házsorok a falvakban — Pécsbányán a je_ lenlegi 7 óráról hamarosan hat órára csökkentjük a bányászok munkaidejét — újságolta nem­rég Szandtner József elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke. — A tröszt vezetői Szokola Ferenc főmérnököt és Lőrinc Levente bányamérnö­köt bízták meg az áttéréshez szükséges intézkedések kidol­gozásával. A pécsbányai ta­pasztalatok alapján később majd a többi bányaüzemben is így szervezik a munkát. Feljegyeztem a trösztbizott­ság elnökének szavait, gondol­ván, hogy egy hímek ez is jó lesz. Annyira természetes do­log ma már nálunk, hogy az üzemekben, bányákban és az élet más területein dolgozók munkájának, életkörülményei­nek megkönnyítéséért szinte minden elkövethetőt megtesz­nek, hogy egy-egy ilyen hír az első hallás.-a seinmi különö­sebbet nem mond. Pedig emö- gött a néhány mondat mögött is a proletár milliók, köztük a pécsi és baranyai bányászok ezreinek több évtizedes harca, vágya rejlik. Ma, a 15. szabad május el­sején nem árt — ha csak né­hány szóban is — felidézni an­nak a közel egy évszázados küzdelemnek egy-egy pillana­tát, amelyet a proletárok mil­liói az emberi bánásmódért, a nyolcórás munkanap beveze­téséért vívtak a semmiben ha­tárt nem ismerő profitéhes tőkések, kapitalisták ellen. Közel egy évszázada, 1866-ban történt, hogy Marx javaslatára a munkásosztály kiadta a nyolcórás munkanap követelésének harci jelszavát. A munkaidő ekkor még napi 14—16, sőt 18 órát tett ki. Hu­szonnégy évnek kellett azon­ban eltelnie még ahhoz, hogy a nemzetközi proletariátus tet­tekre válthassa elhatározását s szervezetten minden év má­jus 1-én tüntessen követelései­nek megvalósításáért. De a harc a 8 órás munkanapért, az embertelen kizsákmányolás megszüntetéséért megkezdődött és ez a harc nemcsak a prole­tariátus gazdasági harcának, hanem a politikai harcának is szerves részévé vált: 1890 május elsején a magyar munkások is kitódultak az ut­cára. Nagy szükség volt már erre. Az embemyúzó bánás­mód, a munkaintenzitás magas foka, a napi 16—18 órai mun­kaidő fizikailag tönkretette, pusztulással fenyegette a mun­kásokat, akik munkájukkal még a megélhetésüket sem tudták biztosítani. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy ami­kor a Mecsek gazdag szőlő­ültetvényeit a filoxéra tönkre­tette, a kenyér nélkülivé vált szőlőmunkások inkább elhagy­ták hazájukat, de nem men­tek le a bányába dolgozni. A komlói — akkor még Engel- féle — szénbányánál 1897-ben életbelép te títt 53 paragrafus­ból álló szabályzat például ki­mondta, hogy a földalatti munkaidő, ennek különböző nemei szerint 8—12 óra. A kü­lön teljesítendő, alárendeltnek minősített munkáknál 12 óra. Sürgős munkáknál, amikor pél dául a bányában vészély van, a bányász munkaidőkorlátozás nélkül köteles dolgozni. A Pécs környéki bányá­szok munkaviszonyaira, élet- körülményeire, jogfosztottságá- ra utal az a memorandum is, amelyet 1893 május elsején készítettek egy titkos ülésen, mert a hatóságok május 1. megünneplését megakadályoz­ták. „íSérelmesnek és elvisel­hetetlennek tartják a munká­sok azon eljárást, hogy a bá­nyákban a javítási munkálato­kat, amelyekért annak előtte külön fizetve és díjazva lettek, most ennek ingyen való telje­sítésére szoríttattak és kbte- leztettek, holott ezen javítási munkálatok rendszerint ha­vonként 14 napot is igénybe vesznek.A munkások 13 pontba foglalt követelése kö­zött volt: minden bányára le­gyen érvényes a nyolcórás munkaidő az addigi 12 órás helyett, a bányaüzemekben al­kalmazott iparosok pedig be­érték volna azzal is, ha a 12 órás munkapot másfél műszak­nak számítják. A munkások — írták a 12. pontban —„min­den május hó 1-ének megün­neplését és a változatlan 8 órai napi munkaidőnek min­denkoron való fönntartását kí­vánjákJ* A bányakapitalistáktól, a DGT uraitól azonban a legki­sebb engedményt is nagyon nehéz volt kicsikarni. Igaz, a DGT bányáiban a földalatti munkások számára még az el­ső világháború előtt engedé­lyezték a 8 órás napi munka­időt, de ennek megtartása is állandó harcot követelt. A DGT urai éppen úgy, mint a komlói bánya „tulajdonosa” ugyanis minden adandó alkal­mat megragadtak az érték- többletüknek a munkaidő meg­hosszabbítása útján történő növelésére. Az első világhábo­rú bőven szolgáltatta az ilyen alkalmakat. A DGT például 1914-ben — hivatkozva a há­borúra — ismét 10 órára emel­te fel egy műszak idejét. S amikor a bányászok sztrájk­kal válaszoltak erre, a csend­őrség fegyveres kísérettel vit­te munkára a bányászokat. Sőt a pénzügyminiszter a bá­nyászok. panaszára azt vála­szolta, hogy még a 12 órás mű szak végeztetése sem ellenke­zik a törvénnyel, vagy rende­lettel. S ez nemcsak Pécsett volt így. Komlón, hogy a „munkás segítsen önmagán“, mert a hi­hetetlen drágaság miatt a leg- nagyob nyomorban tengődött 1917-ben újból bevezették a kötelező pótműszakot. A le­gyengült szervezetű bányá­szoknak heti 72 órát kellett dolgozniok. A munkaidő lerövidítéséért, a nagyobb darab kenyérért 6 tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalom idején is szüntelen harc folyt. A bánya­üzemek ipari munkásainak a felszabadulás hozta meg a 8 órás munkanapot s a felsza­badulás, a kapitalista rend megdöntése tette lehetővé, hogy minden tekintetben ki­semmizett, fizikailag elgyötört bányászokból megbecsült munkások lehessenek: A kis hír margójára még oda kellene inni, hogy a felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt milyen nagyot változtak a baranyai bányá­szok munka- és életkörülmé­nyei, . mennyivel könnyebb, biztonságosabb ma bányász­nak lenni. Erről azonban gyakran írunk — a múltról ritkábban. így hát eltekintek ettől. A magyar munkásaikból, bányászokból az ország veze­tői lettek, s már nem harc, ha­nem szorgalom, igyekezet, a szocializmus építésének meg­gyorsítása kell áhhoz, hogy a munkaidő minél rövidebb le­hessen és a terhes munkából életszükséglet, örömteljes al­kotó tevékenység váljék. Mesterfalvi Gyula Pénteken Budapesten sorsolják a lottót Május 1-én, pénteken Buda­pesten, a fővárosi tanács dísz­termében sorsolják a lottó 18. heti nyerőszámait és az áprilisi tárgyj utaftnákat. A nyeremény sorsoláson a 17. játékhét szel­vényei vesznek részt. négyemeletes házak szegélye­zik. Ennyi lakást építenek a Szovjetunióban a hétéves terv idején. Ez csupán néhány kiraga­dott példa annak a hallatlan fejlődésnek az illusztrálására, amely jellemzi a lakásépítke­zések hatalmas méreteit. De ugyanilyen nagyszerű célok megvalósítását tűzték ki a Szovjetunióban a népgazda­ság minden ágában, az élet minden területén. Hogy a kommunizmus építésének nagyszerű terveit végre is hah jak, arra biztosíték a szov­jet emberek ama biztos tuda­ta hogy amit építenek, azt s?;4t jövőjük és boldogulásuk ér:’"ívében teszik. így művelődnek, szórakoznak aűvelődés lehetőségei felmérhetetlesnek a unióban. Az üzemi kul- t, a munkáski ubok, a rak egész hálózata, a > mozi és színház, :nd a dolgozók műve­szórakozását hivatott i. A szovjet emberek is a lehetőségekkel, ioszkvában 30 színház .zínházak nézőterét es- mintegy 30 ezer em- i meg. Évente a ínV^" és, drámai és gyermek k nem kevesebb, mint előadást tartanak, szovjet emberek kari­ját más jelenségek is 5. A városokban rett- kulturpark. A parkok- ögelő emberek szinte nélkül könyvet olvas­nak, vagy tanulnak. A metró­ban a legnagyobb meglepetést nem a márványköves állomá­sok okoztak, — hiszem arról nagyon sokat olvastunk — ha­nem az, hogy még a mozgó lép­csőkön is minden harmadik ember olvas. Nálunk is látogatottak a múzeumok, de annyi embert még soha nem láttam a mú­zeumokban, mint a Szovjet­unióban. A múzeumokban szak vezetők ismertetik a kiállított művészi értékeket a csopor­tosan érkező látogatóknak. A múzeumok adta lehetőségek­kel különösen élnek az isko­lák és az egyetemek tanárai, akik a soron lévő tantárgyat az iskolai előadáson túl a múzeu­mokban szemléltetve is előad­ják. Néhány szót a szovjet em­berek szórakozásáról. Sokszor jól esett volna egy-egy nagy- fröccs, de sem Kievbein, sem Moszkvában nem találtunk kis kocsmákat, presszókat. így hát különösen kiváncsiak voltunk arra, hol, illetve hogyan szó­rakoznak ott az emberek. Moszkvában és más szovjet városokban is általában öt emeletes vendéglátó kombiná­tok vannak, ahol az étkezésen túl főként teát, gyümölcsször­pöt, ásványvizet és nagyon kevesen sört fogyasztanak. Ná luk a tea olyan közkedvelt ital, mint nálunk a dupla fe­kete, azzal a különbséggel, hogy ők nem keverik égetett szesszel. A vodka és a külön­böző égetett szesz az üzletek­ben is, meg a vendéglátóipar­ban te bőven kapható, de esek félliteres palackozásban elég­gé borsos áron. Fél liter vodka például 42 rubelba kerül, amiért majdnem két pár ny­lon harisnyát lehet vásárolni. A vendéglátó kombinátok este 8 óra után népesednek be. Minden emeleten más zeneka­rok szórakoztatják a vendége­ket, vagyis mindenki tetszése szerint válogathat a dzsessz, sramlf stb zene között. A hi­giéniára és a gyors kiszolgálás­ra roppant kényesek a szovjet pincérek. Mint érdekességet érdemes még megemlíteni, hogy a szórakozó helyeken, majd minden asztalnál gyü­mölcsöt is fogyasztanak. Ezek után már nem csodál­koztunk azon, hogy miért nem láttunk ittas embert a szovjet városokban. Természetesen mig iáéig eljutottak hosszú éveken át szívós, nevelő mun­kát kellett kifejteniök az al­koholizmussal szemben. A tol­mácsok elmesélték, hogy néha még akadnak magukról meg­feledkezett, dülöngélő embe­rek az utcán. Ezeket a rend­őrség autóba ülteti és beszál­lítja az őrsre. Amikor rendbe­jönnek, hazaengedik őket, a számlát pedig benyújtják an­nak az üzemnek, vagy hiva­talnak, ahol az illető dolgozik. Az üzemben aztán .külön“ is foglalkoznak az üggyel. A számlát végül, is a magukról megfeledkezettek fizetéséből vonják le, ami olyan összeg, hogy az illető nagyon meg­gondolja magát, hogy mégegv­k szer ittas állapotban mutat­kozzék az utcán: Szauter Antalék új háza Tomkó Miklós tanácstitkár az új házakra mutat: — Ezek tavaly épültek, — mondja — Egy egész utca. Idén több mint húsz új ház épül Siklóson. Valamennyi két szoba összkomfortos, vagy en­nél nagyobb lesz. A fundamentumon malter szárad és a téglarakáson két ember ebédel. A két Bischoff testvér. — Mind a ketten kőműve­sek? — Igen, — válaszolják. — Kinek építik ezt a házat? — A Bischoff Henriknek. — Talán rokonuk?^ — Nem csak névrokon, ö szobafestő. Elmagyarázzák mi­lyen lesz ez a ház: kétszoba- összkomfortos, hátul egy szép terasz, ott mellette pedig a műhely. Gondolatban már fel­építették, a valóságban még csak a fundamentum kész. Ha felépítik, 18 000 forintot kap­nak érte. — Még egy házat építünk'az idén. •— És kinek? — A Várnai tanítónak. Az egyik új épületből fiatal- asszony jön elő. Odaszól a ta­nácstitkárnak: — Nem látta a férjemet? Még nem jött haza ebédelni. — Nem vész kárba, ne fél­jen, majd megesszük mi... — viccelődik az asszonnyal Tom­kó Miklós tanácstitkár. Felém fordul: — Ezek is új háztulajdono­sok. A férje a téglagyárban dolgozik, a felesége meg itthon varr. A meztelen téglafalon tábla: Budai Jánosné, női szabó. — Még nem tudtuk bepucol­ni!— kapja el tekintetemet az asszony. Végigmutatja a lakást: két nagy tágas, világos szoba, für­dőszoba, konyha, kamra, var­roda, előszoba. — Mennyibe került ez ma­guknak? — Legalább százezerbe, — vágja rá és hozzáteszi — Per­sze harmincnyolcezer forint hi­telt is vettünk fel. Ezt tizenöt év alatt visszafizetjük... «— És mennyi idő alatt gyűj­tötték össze a pénzt? — Tudja sokáig laktunk mi j obbra-balra. A legtöbbször rossz lakást kaptunk. Megmér­gesedtünk és elhatároztuk, hogy építünk mi magunknak szép lakást. Nyolc éve kezd­tük a lakásépítésre gyűjteni a pénzt... Kint napsugár simogatja az új félig kész házakat. A ta­nácstitkár az egyik házra mu­tat: — Ilyenforma lesz az én há­zam is. ö is épít. Már a falakat húz­zák és hamarosan új lakásba, a saját lakásába költözhet. Száguld az autó. A táblán ez olvasható: „Nagyharsány Ter­melőszövetkezeti közsétf’ Itt >s építenek. Igaz. egyelőre még csak egy házat, a kis utcában, a Szauter Antalék, de több he­lyen látni kő- és téglahalmo- kát. Szautemé édesanyjával az új ház kertjében kapálgai A térje gépkocsivezető. Négy éve kerültek össze és már majd­nem kész a kétszoba-összknm- fortos házuk, vedig a telket is ügy vásárolták? — Ha megkapjuk a banktóit a 15 000 forint hitelt, akkor ha« marosan be is fejezzük! —* mondja Szauterné. Négy év alatt új telek, új ház, pedig az asszony csak ott­hon dolgozik! Üj házsorok épülnek, új ut­cák születnek Harkányban, Szenflőrincen és mindenütt a megyében. Üj házak épülnek, szebbek, modernebbek a régi­nél és olyan emberek lrk*ált majd ezeket a házakat, akik azelőtt csak vágyódni tudtak utána. SZALAI JÁNOS 1,4 millió forint A Baranya—Tolna megyei Malomipari Vállalat elsősor­ban a lisztek minőségének to­vábbi javításával igyekszik szolgálni a kenyér minőségé­nek javítását. Ez sikerült is, hiszen ha összehasonlítást te­szünk a finom- és kenyérlisz­tek jelenlegi minősége, vala­mint a múlt évi hasonló gyárt­mányok minősége között, ak­kor a fejlődés kézenfekvő. Ez elsősorban a Malomipari Vál­lalat gyártástechnológiájának állandó fejlődésével magya­rázható, valamint a műszaki berendezés folyamatos tökéle­tesítésével; A XXI. kongresszus idtején sokszor feltettük magunkban a kérdést: vajon mi lehet az az erő, amely képessé teszi a szovjet embereket azoknak a „hihetelen“ nagy terveknek a megvalósítására, amelyeket a kongresszus megszabott. A kérdésre természetesen nehéz lenne gyorsam és röviden vá­laszolni, hiszen az a tíz nap, amelyet kinn töltöttünk, na­gyon kevés egy nép életének megismeréséhez. A látottak alapján azonban most így fe­lelnék, ha valaki mégis fel­tenné ugyanezt a kérdést: Először is a szovjet embe-j reknek az a hihetetlennek lát-j szó magas öntudata, amely aj biztos optimizmusukon myug-j szik: vagyis tudják, amit tesz-i nek, azt magukért és a nem-j zetközi munkásmozgalom ♦ előbbre viteléért teszik. Másodszor: az a nagyfokú * bizalom és tisztelet, amelyet! lendületes munkájukon, maga-j tartásukon keresztül nap, mint* nap kinyilvánítanak a kom-? munista párt és a kormány j vezetői iránt: vagyis meggyő-j ződésük, hogy amit a párt ha-| tároz, az csak jó lehet, s azt aj megjelölt határidőre végre is hajtja. E két tényező olyan hatal­mas erőt és lelkesedést ad a szovjet embereknek, amely ké­pessé teszi őket a kommuniz­mus építésének hatalmas fel­adataira. Ragonc&a János Minden évben sorra kerül egy-két malom korszerű át­építésé. Az idén például a sd- montomyai malom kapott kor­szerű gabonatisztító berende­zést, hasonlóképpen a villá­nyi malom koptató berende­zését építettük át korszerűvé. Folyamatban van jelenleg a szekszárdi malomban kisebb technológiai átalakítás, to­vábbá Dunaföldváran és Szi­getváron folyik nagyobb mér­vű gépátcsoportosítás és sze­relés. ' A Malomipari Vállalat mű­szaki vezetése mindent elkövet bogy a sütőipari vállalat ré­szére szállított lisztek minő­sége állandóan, egyenletesen jó legyen. Ezért most veszi kezdetét a pécsi központi te­lepen egy teljesen korszerű laboratórium építése és fel« szerelése. Ezzel lehetővé válik a lisztek minőségének rend­szeres, műszeres ellenőrzése. A vállalat 'telepednek dol­gozói a pártkongresszus tiszte­letére vállalták, hogy a II. ne­gyedévben terven felüli lissrt- kiaknázás szorgalmazásával 40 vagon fonimliszttel fognak többet adná a népgazdaság­nak. Ugyancsak 130 mázsa rozslisztet fognak a fogyasztók rendelkezésére bocsátani, mint többletet, a szakszerűbb őrlésvezetés következtében. . E két liszt fajtájában jelent­kező kiaknázás többlet érté­ke 1,4 millió forint lesz: Petróczi Kálmán műszaki osztályvezető. Befejezéshez közeledik a m ohács—pécsi vízvezeték első nagy állócsöve támpüléreinek betonozása. Május 1, után a keritőfalakat kezdik el építeni. Az állócső teljes magassága a tetőszerkezetül együtt 23 és lé1 méter lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents