Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-31 / 126. szám
»59. MÁJUS SI. NAPLÓ 5 Távol a kövesúttt Dimbes-dorrnboe vidéken vezet az út Vázsnokra. Ide-oda kanyarogva kerülgeti az akadályokat. Néha pajkosan kétfelé válók, mintha az utast akarná próbára tenni, hogy a két irányból melyiket választja. Aztán újra találkozik, mint a folyó, amelyik a zátonyt megkerüli. A zöld búzatáblák közül sokszor felkapasz kodik egy-egy domb tetejére, hogy megmutassa magasabbról, milyen szép ez a vidék. De már akkor a falut is megpillantja, aki idáig eljutott. Nem betonút vezet Vázsnokra. Sok helyen csak két keréknyom mutatja, merre lehet odajutni. Ez a legnagyobb bánatuk a vázsnokiaknak is. Nagyon szeretnének már bekötő utat ők is, hogy ne kelljen a sarat dagasztanáok, ha ki akar nak jutni a faluból: Eddig még a községben is nehéz volt átevickélni a sártengeren egy-egy eső után. Nemrég kapott azonban beton járdát a falu. — A járdának nagyon örülünk — mondja K. Szabó Béla. — Még a boltba sem szívesen mentünk el eddig. Most már rendesen felöltözve is vé- giigmehetünk a falun. Nem lesz sáros, poros a cipőnk, meg a ruhánk: Jó gazdák vannak Vázsno- kon. A tavaszi munkákkal is mm?s teljesen készen vannak minden háznál. Nem is könnyű pedig a vázsnokiaknak, mert ha kicsi is a határ, de annál dombosabb. Nehezen húzza az ékét a két ló. Traktorral köny- nyebb lenne: Azt viszont legtöbb helyen nem használhatják. Nem is igen jár erre egy sem. Még autóbúgást sem hallanak ebben a faluban. Istenháta mögötti hely. Nem azért, mert nincs kövesútjuk, hanem azért, mert az emberek is elzárkóznak a haladástól: Van Hogyan született meg az összefogás gondolata? testi fejlődéséhez, és járuljanak hozzá a nemzetek közötti barátság és kölcsönös megbecsülés kialakításához.“ Az alakuló kongresszus határozatai azóta is a szövetség tevékenységének irányelvéül szolgálnak. Hogy a határozat tok és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség működése mennyire a mi nemzedékünk ifjúságának vágyait és törekvéseit fejezik ki, arra a DÍVSZ taglétszámának állandó emelkedése, a béke és barátság találkozóinak, a VIT- ekrnek nagy sikere a bizonyíték. ugyan kul túliház a faluban, de olyan állapotban, hogy oda szórakozni, csak a verebek járnak a törött ablakokon és kifordult ajtón keresztül. Rutai István most vette át a kul tárház gondnokságát, öreg veterán már Rutai bácsi, de vállalta, hogy rendbehozatja és a község fiataljaival összefogva, olyan szórakozási lehetőséget biztosítanak a falunak, ahová szívesen járnak. Ha az emberek sem zárkóznak el egymástól, akkor nem lesz olyan egyhangú itt az élet. És ha a kövesút elkészül, akkor már a külvilágtól sem zárhatja el őket semmi: Esfy hét a világpolitikában Nyugati gazdasági problémák és a békés egymás mellett élés A genfi tárgyalások néhány napos szünet után csak most indultak meg ismét. A nyugati külügyminiszterek talán felhasználták az alkalmat, hogy Dulles ravatalánál magukba mélyedve elgondolkozzanak azokon a tanulságokon, melyeket Dulles életének utolsó időszakában bizonyos határok között már felismert. így elsősorban azon, hogy a szocialista tábor léte és ereje olyan tényező, melyet a nyugati politika vitelében nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni. Ennek a felismerésnek és a nyugati politika bizonyos átértékelésének kétségtelen jeleivel már találkozhattunk az utóbbi időben. Ha nagyon leegyszerűsítve akamók megfogalmazni a helyzetet, akkor talán így fejezhetnénk ki a nyugati politikusok fő problémáit: A Szovjetunió ég a szocialista tábor nagyon erős és a háború kirobbantása a biztos pusztulással egyenértékű. Ha viszont nem lehet háborút kezdeni, akkor előtérbe lépnek a békés egymás mellett élés problémái annak ösz- szes velejáróival. Egyik oldaNagy az érdeklődés az országos mezőgazdasági kiállítás iránt A Földművelésügyi Minisz tórium mezőgazdasági kiállítási irodáján összesítették az országos mezőgazdasági kiállítás és vásárra történt jelentkezéseket és országszerte megtartották már az első és. másodfokú állatbírálatokatj A jelentkezésekből kitűnik, hogy növekszik az érdeklődés a kiállítási részvétel iránt és különösen nagymértékben nő vekedett, — még a tavalyihoz viszonyítva is — a termelőszövetkezetek aránya. A növénytermelés területén a tavalyinál ötven százalékkal magasabb a kiállításra jelentkezett gazdaságok száma. Kertészeti termeAz érem két oldala Kilencvenhét ország nyolc- vanhatmiliió fiatalja készül lázasan július 26-ra, a bécsi Világifjúsági Találkozó megnyitásának napjára. A hetedik nagy fesztivál alkalmával hasznos és tanulságos lesz felidéznünk a múltat: hogyan jutott el a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség a hetedik Világifjúsági Találkozóig? Mindenekelőtt a világ ifjúsága nemzetközi összefogása gondolatának megszületéséről kell szólnunk. E gondolat meg születésének időpontját keresve, nem is kell olyan, messze visszamennünk az időben. A II. világháború éveire kell em- lékeznübk, arra az időre, amikor olyan olcsó volt az emberélet és oly sok ifjú élete forgott veszélyben Európa és a világ csataterein. Ebben az időben vetődött fel elemi erővel, hogy a világ ifjúságának össze kell fognia az emberiség réme, a háború és fasizmus ellen, 1941 szeptemberében a szovjet ifjúság képviselői antifasiszta gyűlést tartottak Moszkvában és felhívással fordultak a világ ifjúságához: „Gyűjtsétek össze erőiteket az emberiség léggonószább ellensége, a fasizmus ellen.“ A moszkvai felhívásra, alig egy év múlva megalakult a Világifjúsági Tanács és 1945 október 29-én összeült Londonban az első Világifjúsági Kongresszus. E kongresszus már ekkor 30 millió fiatalt képviselt. E kongresszus határozta cl egy új ifjúsági világszervezet, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség létrehozását. Az alakuló kongresszus határozata szerint a szövetség a tartós békéért vívott harcot tekinti fő feladatának. „A kongresszus minden demokraták” s szervezetet felhív — olvasatjuk a határozatban —, hegy vegyen részt az igazságos és tartós béke megteremtésében. Támogassa az ifjúságnak azt a követelését, hogy biztosítsák a szükséges feltételeket szellemi, kulturális és keit 306 termelőszövetkezet kívánja bemutatni, háromszor annyi, mint tavaly. A kiváló állattenyésztők is nagy számban jelentették be részvételi szándékukat. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni tenyésztők összesen 5207 értékes állatot kívánnak bemutatod. A legtöbb szarvasmarhát a termelőszövetkezeti tenyészetekből hozzák fel, a tavalyi 258 helyett 431-et A jelentkezők között vannak az idén alakult termelőszövetkezetek is. Az első tapasztalatok szerint a benevezett jószágok hozama és értéke is felülmúlja a múlt évit. Az Ormánysági Állami Gazdaság ká- rolymajori üzemegységében beszélgettünk Müller Józseffel. Idős ember már, 1931. óta itt dolgozik. Igaz, akkor még nem állami gazdaság volt ez a terület, hanem Frigyes főiherceg birtokának egy részét képezte. — Manyit kerestek akkor? — kérdeztük tőle; 9 — Száznegyven pengőt kaptunk egy évre és 12 mázsa búzát, meg három mázsa kukoricát. De harmincháromban már csak száz pengőt adtak, — felelte. — És most? — Most átlagosan ezer forintot keresek havonta és búzából egy személyre a két mázsás fejadagot is kapjuk. Ehhez bizony nem kell kommentár. Csak ez a két felelet megmutatja a különbséget az „úri Magyarország“ és a mai közt. És ha még azt is elmondjuk, A Magyar Postagalambeport, hogy Müller bácsi Egyesület május 31-én taggyűlést > lányai már tizenhá- tart a Megye u. 20. sz. alatti he- r<>m éves korukban lylsé gében délelőtt 10 órakor. Már- dolgoztak napi 60— dús 3l-én reggel 7 órától 9 óráig 80 filléres bérért és galambgyűjtést tartunk a tagok ugyanakkor az uno- Iakásán a megyei Ifjúsági béke- • kái, akik szintén itt hogy °Ä-e * céljábói. dolgoznak az állami annak áiít a taggyűlésen fizessék gazdaságban, ezer fo- be Egyáületünkhöz beszolgálta- rinton felül keresnek tott fehér P^taKa!f™boL {havonta, akkor még tulajdonosa átveheti a vezetőség j „„ „ jobban kitűnik ez a különbség. Akkor Müllerék és a többi konvenciós cseléd családjának is közös konyha jutott csak, ahol két asszony főzött. Egy konyha, jobbra-balra egy-egy földes szoba. Ez vplt két család otthona. És ma? Ma bizony földes szobát vagy konyhát nem találhatunk Károlymajor- , ban. A szobák pad- lósak, a konyhák cementlappal vannak lerakva és egy lakáshoz, egy családhoz, egy konyha tartozik. Nem beszélve arról a tíz családi házról, amelyet a gazdaság építtetett a dolgozóinak. Azok már teljesen összkomfortosak. Sajnos, van azonban az éremnek egy másik oldala is, amely mellett semmiképpen sem mehetünk el szó nélkül, mert amennyire törődik a gazdaság az állandó munkásaival, annyira nem fordít gondot az idénymunkásokra. Létrehozták a munkásszállásokat. Károlymajor- ban is van. Az ország területéin mindenütt azon fáradoznak, hogy a munkásszállásokat otthonosabba tegyék.- Sajnos, itt nem egészen ez a helyzet. Négy-öt család lakik égy szobában, Még csak egy függöny sem választja el a családokat egymástól. Egyetlen egy szobában sem találtunk rádiót, vagy könyvet. Kultúrterem nincs. Sivárak a szobák, ahova benyitunk. Egy függönyt vagy asztalterítőt sem találunk sehol. Azaz mégis, az egyik szobácskábán szépen bevetett ágy, virágos terítővei letakarva, az asztalon váza, benne virág. Jól eső érzés tölti el azt, aki az előzők után Ban- dula Jenőék lakását nézi meg. — Sajnos, elég kicsi ez a két szoba, amit kaptunk, mert hatan vagyunk és a holminkat sem tudjuk rendesen elhelyezni — mondja Bandula Jenőné. — Pedig szeretnénk véglegesen ittmaradni a gazdaságban. A falon képek, az ablakban könyvek. Két ágy, egy asztal és székek. A berendezés ugyanaz, mint a többi szobában. És mégsem az. Nem azért, mert ez a két szoba jóval kisebb, mint a többi, hanem azért, mert Bamduláék otthonná varázsolták a munkásszállást. . Nem lehetne így a többinél is? Lehetne, csak ahhoz a gazdaságnak 1s kellene segítenie. A gazdaságnak meg kell tennie az első lépésieket ahhoz, Ion a fenyegető gazdasági válsággal, a másik oldalon a szocialista rendszer megerősödésének és gazdasági győzelmének a lehetőségével. A gazdasági válságot elodázhatja a kereskedelem és gazdasági együttműködés a szocialista tábor országaival, ugyanakkor azonban ez az együttműködés kétségtelenül hasznot jelent a szocialista építésre nézve is. A válság és a háború azonban gyors pusztulást jelentenek, míg a szocialista gazdasági rendszer végső győzelme távolabbi perspektíva. Tehát kereskedni kell, sőt aki legkorábban megkezdi, annak van a legnagyobb reménye a széleskörű megrendelésekre és a leggyümölcsözőbb kapcsolatok kialakítására. így hangzik a kérdés a végsőkig leegyszerűsítve. Persze, a maga gyakorlatában már sokkal komplikáltabban, sokrétűbben, valamennyi ellentétével összefonódva jelentkezik. Az angol politikai vonalvezetés például igen messzire jutott ezeknek a tényeknek a felismerésében. S most ne is időzzünk annál a megállapításnál, hogy milyen sebezhető pont az angol szigetország egy hid- rogénbombás nakétaháború- ban, hanem vizsgáljuk meg azt, hogy milyen gazdasági meggondolások késztetik az angolokat a szocialista országokkal és köztük elsősorban a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére. A napokban megkötött szovjet—angol kereskedelmi szerződés jó alkalmat nyújt arra, hogy ha elnagyolva is, de főbb vonásaiban ismertetve, körvonalazzunk néhány alapvető gazdasági problémát. A kérdést talán így kellene feltenni: mi készteti Angliát arra, hogy igyekezzék elmélyíteni kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait a Szovjetunióval, ugyanakkor mi az akadálya annak, hogy ezeket a kapcsolatokat oly szintre emelje, amely jóval magasabb az eddiginél, sőt a most elértnél is és amely Angliának is érdekében állana. A kérdés kiindulópontja ismét ott van, ahogy leegyszerűsítve egyszer már bemutattuk. Ha huzamos békés együttélésre kell számítani, akkor rövid időn belül fellép — túl a belső munkanélküliség ezzel összefüggő problémáján — az hogy a Szatmár megyéből idehozott munkások otthonra találjanak itt. Hogy a szerződésük lejártával elmennek? El, ez igaz, de vissza- ? angol áruk elhelyezési lehető jönnek vagy ®k> vaSY í ségének, azaz az angol áruk mások jövőre. Erre piacának a kérdése. Az angol ío W.U kereskedelemnek olyan piac is kell gondolni arra, hogy ma már a mezőgazdasági munkásoknak is vannak igényeik a jó koszton kívül is. Nem elég ha csak bőséges és jó étkezést biztosítanak Károlymajor- ban a dolgozóknak, mert a kosztért minden dicséret megilleti a gazdaságot. De adjunk egy könyvet Beeső Irén kezébe, hiszen szeret olvasni. Tegyünk egy újságot Farkas Sándor vagy Póti József asztalára, mert érdekli mi történik a világban. Egy rádiót adjunk Király Istvá- nék szobájába, mert szeretik a zenét. Sportlehetőséget kell biztosítani a dolgozóknak. Mind-mind olyan csekély kívánság, melyet, ha megvalósít a gazdaság, akkor a, munkások szívesebben végzik munkájukat és ók is segítenek otthonossá tenni a szállásukat. És akkor elmondhatjuk, hogy az érem másik oldala is éppen olyan fényes, mint az első. H. Lh ’ után kell kutatnia, mely ké- ! pes lesz huzamosabb időn ke- ; resztül nagyobb mennyiség- | ben felvenni az angol ipar ’termékeit. Ezt a piacot pedig I elsősorban csak a szocialista ! államok alkothatják, mert j Anglia fő tőkés ellenlábasai ; az USA és a Német Szövetségi Köztársaság nem csekély : sikerrel munkálkodnak azon, : hogy konkurrensüket hagyományos piacai lél kiszorítsák, s új térhódításait lehetetlenné tegyék. Anglia vonakodott belépni a hat nyugat-európai ország — Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia — által létrehozott közös piacba. Ezek az országok a terv szerint az elkövetkező években az egymás közötti forgalomban fokozatosan megszüntetik a vámokat, azonban más országokkal szemben ezek a védővámok érvényben maradnak. Ezt jelenti tehát az ún. közös piac fogalma. Ha a terv sikerül, akkor néhány év múlva a közös piacon kívülrekedt országok — így Anglia is — csak nagy hátránnyal, védővámokkal terhelten, tehát a piacon elhelyezett többi árucikknél sokkal drágábban tudják ártw ha bocsátani portékáikat ezen a „közös”, az 6 számukra természetesen idegen piacon. Ez viszont azt jelenti, hogy a drágább angol áru nehezen kelne el, ami visszahatna a túlnyomó részt exportra berendezkedett angol ipar egész termelésére és az angol gazdaságot igen veszélyes helyzet elé állítaná. Felvetődik a kérdés, hogy miért vonakodott Anglia béri kapcsolódni az „európai közös piac” országainak sorába, Anglia az ún. font-sterling-öve zeten keresztül még ma is jelentős hatalmat tud magának biztosítani, A font-sterling- övezetben Anglia gazdaságai vezető szerepet visz. Ez az övezet még ma is 670 milliói embert ölel fel — a világ összlakosságénak 25 százalékát. A! font-sterling-övezetben bá* nyásszáfc a világ aranytermelésének 64 százalékát, mangánt termelésének 48 százalékát» teatermelésénefc 78 százalékát» gyapjú termelésének 61 százalékát, kakaótermelésének 45 százalékát stb. Ehhez az övezethez a brit impérium országain kívül főleg gazdaságilag fejletlenebb országok, mint pl» Írország, Izland, Burmái Jordánia, stb. tartoeaiak, azonban gazdasági jelentősége és fontossága az övezetnek elvitathatatlan. Világos tehát, hogy Anglia nem volt hajlandó a font-sterling-övezettel bekapcsolódni az európai közös piacba, és így lemondani önálló gazdasági befolyásáról. Inkább vállalja a toonfcurrencia-har- cot a font-sterling-övezetet állandóan ostromló USA-mo- nopóliumokkal szemben és felveszi a küzdelmet a Német Szövetségi Köztársaság mind világosabb vezető szerepét tükröző „európai közös piac’* megszorító intézkedéseivel szemben is, A , közös piac" fenyegető veszélyei éllen nemcsak Anglia, hanem a piacon kívül álló más tőkés országok is keresnek megoldási formákat — szabad kereskedelmi övezet létrehozását, stb. i— Azonban a mutatkozó megoldási lehetőségek mind olyanok, amelyek az angol ipar közvetlen érdekeit veszélyeztetik. így pl. a szabadkereskedelmi övezet létrehozása esetén az angol óra- iparnak a svájci órák szabad importjával kellene megküzdenie, stb. A felsorolt piaci problémák megoldásában jelentős segítséget nyújtanának a szocialista tábor országaival létesített gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok. És hogy ezt Anglia ma még nem fejlesztette ki olyan mértékben, mint ahogy ez az országnak érdekében állt volna, abban jelentős szerepe van annak is, hogy az amerikai monopóliumok komoly befolyással rendelkeznek az angol gazdasági életben és gazdasági intézkedéseikkel komoly kellemetlenségeket zúdíthatnak a teljesen eladósodott angolok nyakába. Közrejátszik természetesen az is, hogy a békés gazdasági verseny keserű piruláját végső fokon nem szívesen nyelik le az angol tőkések sem. Azt azonban vitathatatlanul meg lehet állapítani, hogy az angol—szovjet kereskedelmi szerződés megkötése, mely az eddiginél jóval nagyobb és sokrétűbb áruforgalmat ír elő a két ország között, nemcsak ebben a vonatkozásban, hanem abban is, hogy áttörve a kelet—nyugati gazdasági együttműködés nyugatról mesterségesen emelt falait, előhírnökévé válhat a békés egymás mellett élést gyakorlatban érvényre juttató további szerződéseknek és megállapodásoknak.
