Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-29 / 124. szám

MÄJUS S9, NAPLÓ 3 Segítsenek még többet a falusi pártmunkával megbízott kommunista ipari munkások! A vállalások nyomában: Eredményes munka a Pécsi Közúti Üzemi Vállalatnál A komlói üzemi pártszerve­zetek. a városi pártbizottság határozata alapján kora ta­vasszal 145 vidékről bejáró kommunista munkást bíztak Wfig falusi pártmunkávaL Nem szorul hosszas bizonyí­tásra, hogy a városi pártbi­zottság helyesen döntött. A vidéki elvtársak közül igen kevesen tudtak az üzemben komolynak nevezhető párt­munkát végezni, mert szinte lehetetlenné tették a közle­kedési viszonyok. A falujuk­ban viszont igen nagy szükség lett volna segítségükre; _A komlói városi pártbizoU- ság döntése óta mintegy há- fim hónap telt el. Időszerű megvizsgálni, hogy a vidéki pártmunkával megbízott elv- tótsak beváltották-e a hozzá­juk fűzött reményeket; Jár­junk utána, kérdezzük meg a *egij letékesebbeket, a falusi Pártszervezetek vezetőit; Godisán úgyszólván az egész falu a ha­lárban van, közöttük a párt­titkár elvtárs is. Csak Süveges János elvtársat, a pártvezetőség egyik tagját, a tanács elnökét "*»et megtalálni; Godisán egy „regisztrált“ párttag várni, Sándor Ferenc elv társ, a Komlói Anyagellátó Vállalat dolgozója. Süveges elvtársnak jó véleménye van róla. Amint mondja, dereka­san kivette a részét a kultúr- ház építéséből. Feleségével együtt mindig ott volt, maltert kevertek, téglát adogattak, meszeltek, — egyszóval pél­dásán dolgoztak ebben a mun­kában; Sándor Ferenc élvtáms ab­ban a házban lakik, amelyben a falu tejcsamoka van. Az udvarban mindennap megfor­dulnak a tejet hozó emberek. ■— Amint Süveges elvtárs mondja, Sándor elvtársunk s^Kszor kihasználja ezeket az alkalmakat egy kis eszmecse­rre. s barátságosan politizál­hat a dolgozó parasztokkal; Bodolyabéren bzv. Antal Jánosné, a Komlói Karbantartó Vállalat, és Nagy Ferenc, a 24-es AKÖV dolgo­zójának pártmunkája iránt érdeklődtünk. Szőke Bálint párttitkár és Bartalovics József kommunis­ta tanácselnök elvtárs a kö­vetkezőképpen válaszolnák: •4P A VQTO& csendes: a mó­dból már rég, hazajöttek, itt- °tt látni egy-egy haza siető embert. Az YA 61—62. rend­számú tehergépkocsi vezetője, Vártás József hátrább húzza a lábát a gázpedáltól és kitör belőle a sofőr: — Látja ezt az utat?! Mint­ha létrán menne az ember! — na9yot döccen a kocsi és há­tul a tejeskannák zörgésükkel helyeselnének. A pellérdi úton megyünk. — Pellérd lesz az első állo­másunk! — mondja Vártás József gépkocsivezető, aki 28 ®ue ül már a volán mellett és amióta a pécsi TEFU-nál van, mér nyolcszázezer kilométer tett meg. — Ezzel a kocsival? _— Nem! Ezzel még csak kétszázhetvenezret! —= mond- iu. Amíg beérünk a faluba, elmagyarázza, hogy általában három hétig ül kocsin, a ne­gyedik héten szabad, mert ennyi idő alatt eléri a meg­határozott óramennyiséget. A Pihenés ellen nincs is kifogá- s«. Azon bosszankodik, hogy o-míg ő otthon pihen, addig más embert ültetnek a kocsi-* iára. Egy hét nem a világ — Oondolja a helyettes — és hiintha semmi köze se lenne & kocsihoz, úgy hajtja. — Látja ezt itt a kormány­nál?! itt egy karcolás sem vo% pedig már négy éve ülök ezen a kocsin. A motor­házat is bchorpas- — | — özv. Antal Jánosné elv­társnő sokat dolgozott a vá­lasztások idején. Nagy hasz­nát vette a pártszervezet, mert a politikailag képzettebb elv­társak közé tartozik. Azóta is akármilyen munkát kémek tőle, készségesen segít. Csak az a hiba, hogy ritkán kérik, mert — önkritikusan megvall­va — a pártszervezetnek nincs is munkaterve, amolyan ubor­kaszezon-féle van a pártmun- kéban. Ez bizony öreg hiba, de özv. Antalné elvtársnő ettől per­sze még többet segíthetne, hi­szen azért üzemi dolgozó, hogy felrázza az alvókat Csip- kerózsdka-éimukbóL Magyarher telenden Berda József élvtárs, a Ba­ranya megyei Juhtenyésztő Vállalat, egyben a falu párt­titkára, csupa jót mond Ke- rényi Józsiéi elvtársról, a Komlói Aknamélyítő Vállalat dolgozójáról Ugyanígy véle­kednek a többi magyarherte- lendi kommunisták ist Elmondásukból egy olyan elvtárs alakja bontakozik ki, aki méltán rászolgált faluja megbecsülésére és szeretetére. Valamennyiük között ő a leg­képzettebb és a legtapasztal­tabb. Gyűléseket tart, mindig a párt érdekeit képviseli a tanács- és vtPüléseken. Berda elvtárs a legjobb és leghűsé­gesebb segítőtársának nevezi Kerényi elvtársat; Kerényi elvtárs mindig az elsők között van, ha a falu­ban társadalmi munkáról van szó. Különösen a vasútállo­más felé vezető gyalogút épí­tését emlegetik. Amint mond­ják, egyszer senki sem ment ki útcsinálásra, csak ő. Noha egyedül volt, nem vesztette el a kedvét, egymaga látott hoz­zá a zúzalékhordáshoz. Se­rény munkája láttán elszé- gyelték magukat a kényelme­sek és az út régen elkészült. Magyarhertelenden még két Kossuth-bányai párttagnak kellene pártmunkát végeznie- Mitzl József és Kovács János elvtársaknak, ám ők — töb­bek szerint — alig tettek még valamit. Ellenőrzést, beszámoltatást! Utunk végére értünk. A három község meglátogatása után nem lehet általános ér­vényű értékelést adni a vidé­ki pártmunkával megbízott 145 elvtárs ténykedéséről, hi­szen csak egy töredékük lakik ebben a három faluban. De amit e községekben tapasztal­tunk, abból le kell vonni a tanulságot; A legfontosabb tanulság az, hogy az üzemi pártszerveze­teknek már be kellett volna számoltatniok ezeket az elv­társakat a falujukban végzett munkájukról. Mert csakis ez­zel, az üzemi ellenőrzés hiá­nyával magyarázható az, hogy egyesek alig-alig segítenek a falusi pártszervezetüknek. Pe­dig nagyon elkelne a munká­juk, — a falvak^ sok Sándor Ferencre és Keren yi Józsefre várnak! Két megyében, Baranyában és Tolnában végez útépítési, útkorszerűsítési munkákat a Pécsi Közúti Üzemi Vállalat. Az egyes építésvezetőségek, munkahelyek távol vannak egymástól, mégis amikor meg­ismerték a párt márciusi ha­tározatát, versenyszerződést kötöttek egymással. De nemcsak az építésvezetősé­gek között, hanem a brigá­dok, munkacsapatok között is kibontakozott a szocialis­ta munkaverseny. A brigádok többsége papíron is rögzítette, mit akar tenni, milyen eredrhényt akar elérni a pártkongresszus tiszteletére folyó mumfcaversenyben. Csat­lakoztak az építőmunkások által kezdeményezett 10 napos mozgalomhoz és számos léte­sítmény átadási határidejének megrövidítésére tettek Ígére­tet. A vállalat vezetői — érté­kelve az elmúlt két és fél hó­nap eseményeit — azt mond­ják, hogy náluk az utóbbi idő­ben nagyot fejlődött a szo­cialista miuhkaverseny. Érdemes közelebbről is meg­ismerkedni azzal, mi mindent tettek már eddig is a Közúti Üzemi Vállalatnál a párt már­ciusi határozatában megjelölt célok megvalósításáért; A vállalat munkáját a múlt évben főleg a gazdaságosság terén elég sok hiba jellemez­te. A hibák kijavítása szükséges­sé tette, hogy a vállalat szer­vezeti felépítésében is változá­sokat hajtsanak végre. így például életre hívtak több épí­tésvezetőséget és a termelési osztályokon belül egy előkal­kulációs csoportot, amelynek feladatául a költségvetések nek még a munka megkezdése előtt való felülvizsgálását szál ták meg. Felhívták a műszak vezetők figyelmét is — állan­dóan kísérjék figyelemmel a termelési . költségek alaku'ó- sát, segítsék jobban e költsé­gek csökkentésére irányul" te­vékenységet. Ugyanakkor az építésvezetőségek számára pontosan meghatározták a ne­gyedévenként elvégzendő mun ka mennyiségét és egyéb fel­adatokat. Ezek végrehajtását pedig kéthetenként ellenőrzik is. Almait érdekében, hogy a vállalat dolgozói közül a szo­cialista munkaversenyben mi­nél többen vegyenek részt, a vállalat vezetői a legjobb ered ményt elérőknek külön célju- talmat is kitűztek. A verseny nyilvánosságának biztosításáról sem feledkez­tek meg. A szocialista munkaverseny­ben elért eredményeket a ter­melési tanácskozásokon rend­szeresen ismertetik. A legutóbb, amikor az első negyedévi munkaverseny ered menyeit ismertették, elmond­hatták például, hogy a terve­zett termelési értéket 31,5 szá­zalékkal túlteljesítették, s ami még ennél is jelentősebb — az egy munkásra eső termelési érték is 22,7 százalékkal ma­gasabb volt a tervezettnél. De még ennél is jobb eredményt értek el a vállalat csarnótai és pécsváradi kőbányájának munkásai, ök a tervezett ter­melési értéket közel 200 száza­lékkal túlteljesítették s ezzel jelentősen megkönnyítették a gyakran anyag- és szál!kőesz­köz-hiánnyal küzdő építésve- 'etőségek munkáját. A vállalat lelkes munkái, at- nak igyekezetét tehát már az első időszakban siker ko­ronázta. Az eredmények tartósí’ ása azonban a lendületes munkán Kívül a műszaki vezetés szín­vonalának állandó eme é?éT a 2yors ütemű műezaki fejlesz­tést is megköveteli. Mindkét .'él megválóéi isáórt már ed­dig is sokat tcaek. A lehetősé­gekhez mérten igyekeznek a műszaki vezetők szakmai szín vonalát növelni s több komo'y műszaki fejlesztési intézkedést is végrehajtottak. így pé’dául az egyre korszerűtlenebbé vá­ló előmelegítő üstöket sokhe­lyütt már nem használják, he­lyette egy új berendezés segít­ségével olyan magas hőfokra melegítik fel a ciszternában lévő fekete anyagot, hogy azt azonnal a bitumenszóró teher­gépkocsi üstjébe rakhassák. Persze, mint minden vrl la­katnak, a Pécsi Közúti üzemi 'Vállalatnak is vammak gond­jai. nehézségei; Már az első negyedévben is voltak anyaggondjaik s le­ien Jég is akadozik az anyag- ellátás. Félő, hogy ez ezután is így lesz. Szükségük lenne ezenkí­vül még legalább 3 nehéz út­hengerre — kölcsönbe is el­fogadnák — és több teherg*V>- kocsira. Erinek ellenére ígé­rik, hogy a párt márciusi hatá rozatában megjelölt célokat, azt a sok vállalást, ami a párt- kongresszus tiszteletére szere­tett, valóra váltják.---------------------------------------­6j n övény a búza és a razs keresztezéséből Kecskeméten tanácskoztak a rozsnemesitők A rozsnemesítéssél foglal­kozó agrártudományi szakem­berek csütörtökön kétnapos tanácskozásra gyűltek össze a Duna—Tisza-közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézetben, hogy számba vegyék a rozs neme­sítésében eddig elért tudomá­nyos eredményeket. Bauer Ferenc, az intézet osztályveze­tője beszámolt az immár egy évtized óta folytatott nemesí­tésekről. Jelenleg több mint háromezer parcellán figyelik a különböző fajták keresztezé­seiből előállott új egyedeket. Az intézetben nemesített „H” jelzésű hetrózis rozs a Duna— Tisza-közén már tízezer hol­don terem és két—három má­zsával magasabb termést ad holdanként, mint az eddig is­mert fajták Nagy jelentősé­gű kísérleteket folytatnak a búza és a rozs keresztezésével is. A két kenyérgabona ke­resztezésével egy új növényt állítottak elő, amely egyesíti a rozs korántermő képességét, szalmaszilárdságát, fagyállósá­gát és a búza magas sikértar­talmát. Ezeket a hibrideket ismét búzával keresztezik majd, hogy a jó tulajdonságo­kat átvigyék a legértékesebb kalászosra. milliós forgalom Wj1 /t f Jf T 1\f Önkiszolgáló boltok 1 w Az ember nem is hinné, mennyi pénz fordul meg egy hét, egy hónap, egy negyedév alatt a megyében; Ha min­dent összeszámolnánk, óriási összeg jönne ki, hisz csak a földmúvesszövetkezeti boltok, vendéglátó üzemek, piaci el­árusítóhelyek 1959 első ne­gyedévi forgalma nem keve­sebb, mint 122 999 000 forint volt. Mint mindig, most is a kiskereskedelem bonyolította le a legnagyobb forgalmat: 96 721 000 forintot. A piaci el­Jó reggelt, itt a tej! és dühösen legyint, majd így folytatja. — Megértem én, hogy a kocsinak menni kell, de gondolkodni ’jellene vala­mi más megoldáson, mert az az ember, aki egy hétre ül csak a kocsira, nem érzi a magáénak; ■. 3 Jólesik a beszélgetés ilyen* kor éjjel, hát beszélgetünk er­ről is, arról is, hogy el ne aludjunk, ő ugyan nem ál­mos, mert minden éjjel ezt csinálja. Nagy Sándor, a gép­kocsikísérő is nevetve mondja: _ Éjjeli baglyok vagyunk mi már! — és vagy csöröm­pöléssel felkerülnek az első teli kannák Pellérden az au­tóra. Csörömpöléssel! Hej, de sokszor összeszidtam a tejesekét, amikor csörömpöl­tek. Nem volt igazam, mert harminchat kilót egyedül fel­tenni a kocsira nem gyerek­játék! Az első öt-tíz még csak megy valahogy, de a többi.., Felberreg a motor, fényszó­rói pásztázzák az utat, ijedt nyúl igyekszik ki a fénysáv­ból. Éjszaka van, minden csendes. Mások alszanak. Reggel felébrednek és beállí­tanák a tejboltba: Kérek egy liter tejet! — és talán nem is gondolnak ar­ra: mekkora utat tett meg a tej, amíg ide a boltba ért. Az autó lassít, majd meg­áll. Hegyszentmártonban va­gyunk. Alig hogy elkezdjük a rakodást, idős parasztember jön hozzánk. \ — Jó reggelt! — köszön és a gépkocsikísérőhöz fordul: — Hoztatok írót? !——! Nem, — Pedig bent meg­ígérték, a hordókat is el­küldtük! — magyarázza a bá­csika, idős Nádasdi József. Két termelőszövetkezet: a Tö­rekvés meg az Aranykalász éjjeliőre. Egyébként a Törek­vés tagja, de egy füst alatt megőrzi mind a kettőnek a vagyonát. Mindjobban bele- melegsrik a beszédbe, a hang­ja is paprikásodik. Nem maga miatt: a közös malacai miatt kiabál. — ötvenhárom szép mala­cunk van, író vagy savó kel­lene nekik, de nem hoznak, pedig a bentiek megígérték: küldenek, ha adunk edényt. Edényt adtunk és nem külde­nek. Mi odaadjuk a tejet a városnak és semmi mellék- terméket nem kapunk. Ez így nem igazságos. Azt hiszem, mégiscsak igazuk lesz azok­nak, akik azt mondják: dol­gozzuk fel itthon a tejet, ak­kor legalább lesz savónk is — tör ki belőle ismét a kese­rűség. Az üres kannák a földön, a telik a kocsin. Indulunk. A sofőr meg a kocsikísérő nem­csak az utat ismeri, de ismeri a falvak tejtermelését is, pe­dig nincs más kimutatásuk, mint a tejeskanna. — Meg lehet arról is állapí­tani! — magyarázza Vártás József. —, Meg bizony! — veszi át a szót Nagy Sándor. — Mert nem is olyan rég egy forduló­val könnyen elhoztuk a tejet, most meg kettővel is alig... — És hol van a legtöbb tej? — Kémesen! —: mondják szinte egyszerre. ;— Kémesen huszonhét te­jeskannát rakunk fel és vagy tíz még a földön marad. Gyors fejszámolás: harminchétszer huszonöt, az annyi mint 925 liter. És ez csak 'az esti fejés, a reggeliért külön jönnek! Kakas kukorékol, egy korai kelő léptei visszhangzanak. Irány Pécs. Az autón 106 kan­na, mintegy 2700 liter tej a pécsieknek. Tőlünk távolabb motorvonat robog, mire Nagy Sándor megjegyzi: — Háromnegyed négy! — Na akkor még öt óra előtt otthon leszünk! — teszi hozzá Vártás József és gázt ad a kocsinak, A nap vörösen izzik, még csak a suga­rait látni, öt óra lesz tíz perc múlva. Pécsett vagyunk. Vár- tás József és Nagy Sándor felsóhajtanak. Mintha csak azt mondanák a tejesember fülnek oly kedves hangján: — Jó reggelt pécsiek, itt a tej! Szalal János árusító helyeken az első ne­gyedévi forgalom 6 857 000, míg a vendéglátó egységek­ben 19 419 000 forint volt. Az összforgalom mintegy három­millió forinttal volt maga­sabb, mint a múlt negyedév­ben. A múlt. negyedben elsorvadt falun is e szó: hiánycikk. Az élelmiszerellátás szinte zavar­talan volt, eltekintve a néha megmutatkozó tőkehúshiány­tól és attól, hogy néha keve­sebb volt a Munkás cigaret­tából, mint amennyi elfogyott volna. A kiskereskedelemben úgyszólván nem is volt hiány­cikk: volt mosogep, rádió, motorkerékpár, vagyis minden olyan cikk, ami megtalálható a pécsi boltokban. Ebben a negyedévben sem lesz különösebb fennakadás az áruellátásban, kivéve a mosógépet és a 250-es motor- kerekpartj. amely már most hiánycikk. Ennek oka a meg­növekedett kereslet és az, hogy nemreg a Vas- és Mű­szaki Nagykereskedelmi Vál­lalat 690 mosógépet küldött vissza a gyárnak, mert hibá­sak voltak. Ez kétségtelenül »nagy érvágást jelent a megye áruellátásában is. Mint Pé­csett is, falun is hiánycikk a gyermekszandál és kevés az olcsó munkásing, női fehér­nemű. Ezen úgy segít a MÉ­SZÖV kereskedelmi főosztá­lya, hogy szerződést kötött kü­lönböző ktsz-ekkel olcsó gyer­mek-, férfiingek, női blúzok, fehérneműk és más cikkek ké­szítésére. Ktsz-ek készítik a földművesszövetkezeti boltok­nak a horganyzott árut, drót­fonatot és a szerszámnyeleket is. A földiművesszovetkezietek gondoskodtak arról, hogy most a nyári munkák idején is jó. sót jobb legyen az ellátás. Minden boltegységet külön megvizsgáltak és feltöltöttek a boltok árukészletét, ezenkí­vül már mindenütt megszer­veztek a nyári mozgóárusítást is. Mint elmondották: idén semmiféle fennakadás nem lesz a mezőgazdasági mun­kákhoz szükséges szerszámok­ból, kaszákból, kaszakőből és más egyébből. A vendéglátó üzemek is szép eredményt értek el a múlt ne­gyedévben. Több cukrászati kiállítást, bemutatót tartot­tak. A cukrászati bemutatók általában kétnaposak voltak és öt—nyolcezer forint volt a bevétel. Nagy eredmény ez, hisz átlagosan 20—25 000 fo­rint Jiavi forgalmú cukrász­dákról vsm szó. A forgalom megnőtt, de megnőttek a vásárlók igényei is. A földművesszövetkezetek legtöbbször eleget tesznek a kívánságoknak, ami egyben azt is jelenti: egyre inkább korszerűsítik boltjaikat és az árusítás újabb formáit veze­tik be. 1959. első negyedében több új létesítménnyel gazda­godott a földművesszövetke­zeti bolthálózat Az első ne­gyedévben nyitották meg a vékényi boltot és italboltot, amely 600 000 forintba került. A község lakói ehhez az ősz- szeghez mintegy 100 000 forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Drávaszabol- cson korszerű vegyesbolt nyílt amelynek megépítése 400 000 forintot emésztett fel. Szá" badszentkirályon is új vegyes­boltban vásárolhatnak már a község lakói és új irodában intézik a földművesszövetke­zet ügyeit. Júniusban Kovács­szénáján nyílik új vegyes- és italbolt, amelyhez a lakosság 150 000. forintos társadalmi munkával járul hozzá. Cun ve­gyesboltot, Kisasszonyfa bol­tot, italboltot, Baksa élelmi­szerboltot és vegyes iparcikk­boltot kap. Egy sző, mint száz: a kereskedelmi hálózat korsze­rűsítésére, új boltok építésére ötmillió forintot költenek ez évben a földművesszövetkeze­tek; De nemcsak építenek: beve­zetik az új kereskedelmi for­mákat is. Eddig csak néhány önkiválasztó bolt volt a föld- művesszövetleezetek kezében a megyében. A második és a harmadik negyedévben sok ij önkiszolgáló boltot nyitnak a földművesszövetkezetek. Mindezekből láthatjuk: a földművesszövetkezeti keresi kedelem lépést tart a fejlődés* sei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents