Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-26 / 121. szám

195». MÁJUS 26. NAPLÓ 5 A „karbantartó»“ kiszedek Komlód Szénbányászati Tröszt Karbantartó Üzeme ::, Még ma is akadnak olyanok a bányászvárosban, akiket az utóbbi két szó lenéző ajkbigy- gyesztéare késztet, akik a kar­bantartó szóból arra következ­tetnek, hogy amolyan toldozó- foldozó vállalatocska ez. Na­gyot tévednek, mert ennek az üzemnek nem kevesebb, mint 600 dolgozója van, s a többi között 3760 komlói lakás kar­bantartásának a gondja hárul rá. A karban tartós ifik ^ KISZ- szervezete az utóbbi hónapok­ban nagyon serény. Dolgc* hétköznapjaik két jelentős e6e ményét foglaljuk krónikába. Harc az elcsepegő százezrek ellen Egy lakásban. havonta 43 köbméter víz is elcsepeghet, ha a vízcsapok nincsenek jól elzárva. A Komlói Vízmű szakembereinek számításai sze rint Komló jelenlegi vízfo­gyasztásának 20—30 százaléka vész kárba elcsepegés formá­jában. Ugyanakkor — s ez a lényeg — egyes lakóterületek­nek nem tudnak elegendő vi­zet adni, meg kell elégedniök a napi nyolcért» vízszolgálta­tással. Ezt akarják a karbantartós kiszesek megszüntetni. Fel­ajánlották, hogy július elejéig, a napi 8 óra után végigjárják a 3760 lakást és megjavítják a vízcsapokat. Mivel a 3760 lakás vízfogyasztását a kar­bantartó vállalat fizeti, az üzem örömmel fogadta válla­lásukat. Cserébe megígérte, hogy azt az összeget, amit egy- egy vízcsap megjavítása után befizetnek, a KlSZ-szervezet- nek adja. A kiszes-ifik Szálka? István KISZ-titkár vezetésével (aki maga is vízvezetékszerelő), a Kossuth Lajos utca, Zrínyi Miklós utca és Somágtető la­kásainak nagy részét már meg látogatták. Szorgalmasan lá­Önt is Tárja új könyveivel a Széchenyi téri könyvesbolt togatják a többi utcát is, hogy adott szavukat teljesítsék, s július elejére összegyűljön a Balaton-parti nyaralásra szol­gáló pénz. A javításért kapott összeget ugyanis erre' akarják költeni — a legserényebb víz­csapjavítók mennek Alsó- Bélatelepre. A Komlói Vízmű szakembe­reinek számításai szerint mintegy évi 700 000 forint ér­tékű elcsepegö vizet mentenek meg ezzel a kiszesek. Ez any- nyit jelent, hogy egyes lakóte­rületeken 8 óra helyett 10 órára, vagy 12 órára lehet bő­víteni a vízszolgáltatást. Színpad a bádogos- műhely helyén A karbantartó vállalat kul­túrtermének végén formás színpad magasodik. Vadonat­új vörösselyem függönye és szemnek tetsző parkettás pad­lója vám Amint a kiszesek mondják, tavaly sokat sopánkodtak a pangó színjátszó-élet miatt. Február elején jutott eszükbe, hogy nem panaszkodni és mér­gelődni, hanem termi kell, hi­szen ahogy a katona nem le­het katona fegyver nélkül, úgy a színjátszó sem színjátszó színpad híján. Elhatározták, hogy építeni fognak. A kultúrterem rövid volt, „lefaragni“ belőle a színpad számára nem lehetett. A hom­lokfal mögött bádogosműhely állt. Nem volt más választás, mint a homlokfal kibontása, hogy dobogót építhessenek a helyébe. Somogyi István üzemvezető elvtárs szívesen átadta a bá­dogosműhelyt, egy kéréssel: segítsenek új helyet keresni számára, mert az 6em lehet a szabad ég alatt. Somogyi elvtársnak igaza volt. Ahhoz azonban, hogy a bádogosműhelyt elköltöztes­sék, új falat kellett emelni. Ezt is megtették a kiszesek. Közben előrehaladt az idő, s ugyancsak sietni kellett a szín padépítéssel, mert március 21- re, a tanácsköztársaság jubi­leumára Ígérték az avatóün­nepséget, méghozzá nem is akármilyen avatóünnepséget: a színjátszók máris hozzálát­tak az Utolsó est című egy- felvonásos tragédia próbáihoz. Sebaj, az építők sem men­tek fiatalos lendületért a szom szódba. Este 8, 9, olykor 10 óráig dolgoztak. Példájuk az egész vállalatot magával ra­gadta; az idősebb kőművesek, ácsok és asztalosok is úgy se­gítettek, mintha maguk is huszonegynéhány évesek len­nének. El is készült a színpad már­cius 21-re, fel is avatták az Utolsó est-tel. Nagy sikere volt a tanácsiköztársaság ide­jét megelevenítő darabnak, úgy mondják, a munkásszín­játszó hét egyik legjobban elő­adott — ha nem a legjobban előadott — színművének tart­ják Komlón. Azóta nincs panasz a szín­játszó életre a karbantartó vál lalatnál. Még Vásárosdombón is fellépnek az új színpadon tanult darabokkal! Gondatlanságból robbanás történt Hidason Az elmúlt héten, csütörtö­kön este fél kilenckor Hidas­ra hívták a megyei tűzoltókat. Mire' a tűzoltók a helyszínre értek, a szomszédok már elol­tották a Mátyás Attila házá­ban keletkezett tüzet, de az eset tanulságos volta miatt a tűzoltók mégis közre adták a következőket: Mátyás Attila és felesége Budapestre utazott, hogy meg­tekintsék a Budapesti Ipari Vásárt. Odahaza maradt a fiúk, akitől Tószenberger Jó­zsef, — az egyik ismerős ben­zint kért kölcsön csütörtökön este. A fiú felnyitotta édes­apja motorjának benzintank­ját, hogy eleget tegyen a ké­résnek. Mivel sötét volt már, Tószenberger Józseffel gyer­tyát gyújtottak, közben a ki­mert benzin lángra kapott és a sebtében az udvarra cipelt motor felrobbant. A közelben tartózkodó egyik szomszédasszony, Frölich Já- nosné a robbanás következté­ben harmadfokú égési sebeket szenvedett, a mentők azonnal beszállították a szekszárdi kórházba. A Mátyás fiú köny- nyebb égési sebekkel megúsz­ta. Frőlich Jénoené súlyos sérü­lésén túl leégett egy sertésól és teljesen tönkrement a mo­tor. A sokszor ismételt tanul­ság: benzin és más robbanó­anyag közelében nyilt lángot használni tilos. A ház mégis felépül Óbert Károly A mecsekpölöskei faluszé­len, az erdő közelében áll egy ütött-kopott falusi házacska. Csak egy szobája és. konyhája van, azok is kicsinyek és föl­desek. A beépített tűzhely régmúlt időkről, még a múlt századról regél, akkor készí­tettek ilyeneket. Ebben a házacskában él Obert Antal komlói ipari őr és családja. Keveset mosoly­gó család, ritkán látott ven­dég volt náluk az öröm. Leg­idősebb fia■ a 25 éves Jancsi évek óta szenved izomsorva­dásban. Ez nemcsak teljes munkaképtelenséggel jár, úgy­szólván ki sem mozdulhat ott­honról. A második fiú, a 24 éves Feri is sokat betegeskedik. Csak aránylag kevéspénzú munkahelyen, az egyik kom­lói telefonközpontban tud dol­gozni. Havi 1000 forintot hoz a család konyhájára. A legkisebbik fiú, a húsz­éves Karcsi volt a család re­ménysége és szemefénye. Makkegészséges legény volt. a Béta-aknai szállítókörletben dolgozott, és szép summát hozott . haza havonta a borí­tékjában. A család Karcsira alapozta a jövőjét, s arról álmodozott, hogy szebb és jobb házat épít magának. Már a gerendák egy részét is megszerezték, amikor szörnyű csapás érte őket: Karcsinak január 16-án egy csilla kioltotta az életét. Leírhatatlan volt a kétség- beesés. S e nagy szomorúságban az üzem dolgozói jöttek segítsé­gükre.' Elhatározták, hogy a házat Karcsi halála ellenére is felépítik. Még a nyárón. Úgyszólván az egész üzem megmozdult a temetés után. Karcsi barátai, a kiszesek (mert Karcsi is az volt), Pol- lák Dezső párttitkár■ az üzem­vezető, az üzemi bizottság el­nöke szinte egyszerre ajánlot­ták fel a segítségüket. Az üzem mérnökei elkészítik a ház tervrajzát, az ácsok ;és asztalosok a tetőszerkezetet' es ajtókat, a kőművese'c megépí­tik a falat, a Papp Lajos és Horváth Sándor ifjúsági bri­gád s a Stéger Mihály brigád .culágerkodtk", plusz társa­dalmi munkát végez, hogy az Obert-család minél jutányo­sabb áron jusson építőanyag­hoz. Még Pécs, az orvoskari egyetem KISZ-szervezete is megmozdult — ők is segíteni akarnak. Az ősz Obert Antal elvesz­tette édesfiát, s vagy ötven támadt helyette. (Magyar) Nyugtalanító „ “ A pünkösdi ünnepekre « kü­lönvonat, 300 autóbusz és számtalan magánautó érke­zett Nyugat-Németországból Becsbe. Ezek a járművek mintegy 300 ezer nyugatnémet résztvevőt szállítottak ,-a szu- déta-német napra”. Egy bécsi polgári újság ebben az össze­függésben azt írta, hogy Becs most érte meg „a legnagyobb inváziót a háború befejezése óta". Kétségtelen, hogy ez az újság akaratlanul is sokkal helyesebben jellemezte a dol­got, mint azok a hivatalos hangok, amelyek egészen ár­tatlan baráti viszontlátásról beszéltek. Már a négynapos szudéta- német pünkösdi találkozó elő­készítése folyamán, miközben heteken keresztül előadások és cikkek egész sorában di­csőítették a szudéta-németek Ausztria érdekében végbevitt kultúrtörténeti teljesítményeit, az úgynevezett „száműzöttek” lapjaiban félreérthetetlen düh­tirádák jelentek meg a kelet ellen, sőt éles hangon támad­ták azokat az ..elpuhult” nyu­gati köröket is, amelyek meg akarnak egyezni a Szovjet­unióval, és amelyek el akarják ismerni az Európában kiala­kult reális politikai viszonyo­ERAI LÁNYOK A bolgár Kommunista Ifjúsági Szövet- 11 - ség nemrég tartott IX. kong­resszusán elhatározták, hogy sok fiút és leányt küldenek az állattenyésztés­be. Arról számolóié be itt, hogyan él és dolgozik az az öt leány — a sok­ezer fiatal közül — akiket a bolgár KISZ küldött a pestenai termelőszövet­kezet szarvasmarhatenyésztő telepére. Nagy, kerítéssel körülvett gazdasági udvar mélyén fehérlik a szarvasmarha istálló frissen meszelt épülete. Ez a munkahely. Odébb, az aszfaltút mellett csinos, új ház, ablakai a város felé te­kintenek, a kelő nap sugarait függö­nyök, cserepes virágok törik meg, s odabent a szobákban öt fiatal leány készülődik. Ez a lakóház. Szofkát és Kosztadinkdt találom ott­hon az öt közül, hárman már munká­ba álltak. Miről is kérdezzem őket hir- telenében? Valahogy furcsa ilyen tava­szi reggelen teljesítményekről, száza­lékokról, hozamról és problémákról be­szélgetni. De hát ezen . is túl kell esni, s a két lány olyan természetességgel vá­laszol a kérdésekre, mintha azt tuda­kolnám, hogyan szórakoztak este. Meg­tudom, hogy a rájuk bízott teheneknél 3,251 literes évi átlagot vállaltak, de 3600 litert fejtek. A szakszerű válaszok kissé megté­vesztenek, pedig róluk elmondták már mások, hogy teljesen tapasztalatlanul kerültek ide, vállalva az új munkakör­rel járó nehézségeket. Sokat fáradtak, dolgoztak, tanultak, míg eljutottak idá­ig, hogy most már valóban szakszerűen etetik, gondozzák az állatokat. Betoppan Penka is, éppen végzett a reggeli munkával, s most kicsit rendbe­szedi magát. Nyomában nekiszegezem a , kérdést: hogy állnak a hozammal sk ő bhenci? — Négyezer liternél tartunk most — feleli, s nyilván, hogy a társait ne sért­se meg a „dicsekvéssel" nyomban el­magyarázza hogy 6 már régóta itt dol­gozik, sőt néhány évvel ezelőtt édes­anyja is ugyanitt dolgozott és tőle is igen sok hasznos tapasztalatot örökölt. Most már hármukat faggatom tovább: nem csalódtak-e, jól érzik-e itt magu­kat falun? Úgy látszik Penka a legelevenebb, inert nyomban válaszol, frissen, vidá­man. — Tudja, az úgy volt, hogy amikor a férjem még csak udvarolt nekem, folyton azzal ug­ratták: „Megbolondultál? Tehenésznőt akarsz elvenni?“ Aztán mégis elvett. Sőt most már 6 is az állattenyésztést választotta hivatásának, Így nincs is köztünk semmi nézeteltérés. Penkának tehát már férje van. Így könnyebben érzi magát otthon, hiszen itt rakott fészket. De a többiek mit csinálnak munka után? — Hát például tanulnak — válaszol­ják szinte egyszerre. — Az állattenyész­tés nem gyerekjáték, hanem valóságos tudomány. Háromszáz órás tanulókörön szerezzük meg a legfontosabb szakmai ismereteket. Tanulni kell bizony, s egyúttal, amit tanulunk, azt a gyakor­latban is megvalósítani. Sofcseto ágya mellett tiszta abrosszal terített asztal áll,s az asztalon nagy cso­mó könyv. Szakkönyvek, politikai fü­zetek .., kIcáit turkálok köztük. De ni- csak, van itt más is. Regények, elbe­szélések. versek is hevernek az aszta­lon, s bizony némelyik kötet eléggé ko­pott már, ami gyakori olvasásról árul­kodik. Gyorsan elrepült a nap, amíg körül­jártam a gazdaságot, megnéztem min­den nevezetességet, ahogy szakmám, az újságírás követeli, * este ismét együtt ültünk a lányokkal. Együtt voltak mind az öten: Elena Bricseva, Penka Geor- gieva, Szofka Uzunova, Kosztadinka Foteva, Sinka Vaszileva. Beszélgettünk s arra lettem figyel­mes, hogy a lányok keze szüntelenül jár, rakosgat, mozog. „Munkához szo­kott kezek“ gondolom s körülnézek a szobában. Ezeknek a szorgos kezeknek a nyomát ott látom mindenütt. Hor­golt térítők, diszpámák, hímzett ^vász­nak dicsérik ügyességüket, pedig nem könnyű a tehenészetben a munka, el­durvul a kéz is. A közeli kisvárosban kigyúltak már a fények és incselkednek a gazdaság fiatal lakóival. Mintha hívogatnák őket. Vajon érzik-e a hívást? Meg is kérdem tőlük, de csak moso­lyognak a kérdésen, s elmondják, hogy egyikük mindig szabad este, s olyan­kor elmennek a városba szórakozni, moziba, színházba, táncolni. Mikor az­tán hazatér, elmeséli a többinek mit látott. Ilyen Itt az élet. Munka, tanulás, szó­------------ ....... - rakozás tölti ki a hé tköznapokat. Apró bosszúságok akad­nak, de a fiatalság könnyen talál okot az örömre, ünneplésre, vidámságra is. Boldogok-e? Ahogy otthagytam Őket a késő estében utánam szárnyalt Kosz­tadinka ég Sinka bársonyos hangja, ° magamban így válaszoltam: igen, ezek a fiatalok boldogok, mert megtaláltó'- biztos helyüket az életben. LUJZA MÁTÉVÁ a Vcsztnyik Narodna munkatársa. kát. Ezzel szemben a szudéta- német újságok a teljes elisme­rés hangján írtak München­ről, vagyis nyíltan állást fog­laltak Csehszlovákia szétdara- boldsa mellett, és valamennyi határ felülvizsgálását követel­ték, nemcsak keleten, hanem délen, Olaszországgal szemben is. Említést érdemel ezzel kap­csolatban, hogy a régóta is­mert nagy nemet frázist a „bi­rodalomról” és a „keresztény­német Nyugat”-ról m<pst min­denféle kalandos elképzeléssel keverték. Ezek a Habsburg- birodalomról szólnak, ame­lyeknek az „egyesült Európá­hoz” vezető út mérföldkövé­nek kellene lennie. A szudéta- német szövetségnek Bécs la­kosságához intézett felhívásé­ban a következőket olvashat­juk: „Üdvözleteket hozunk nektek nem utolsó sorban fő­hercegektől, Ottótól, akit mardos a vágyakozás a szülő­földje után. Azért akarunk eljönni hozzátok, hogy har­cunkban erősítsük a közös örökséget, abból a célból, hogy egykoron ismét egyesülve, egy nagyobb hazában találjunk egymásra." Az osztrák kormány egyes vezető személyiségei elhatárol- jták magukat az ilyen mo- | narchofasiszta áradozásoktól ■és néhány szudéta-német ve- a zető kénytelen volt híveit nyil- ! vánosan megkérni. „Vegyék fi- a gyelembe és tartsák tisztelet- \ ben Ausztria semlegességét”. Mindenesetre mulatságos ké­pet nyújtott — még hivatalos S S körökben is — amikor a szu- Xdéta-német szövetség szóvivő­■ je, Lodgman von Auer, See- S bohm bonni miniszter és von Sund zu Lichtenstein herceg ■ jelenlétében, átnyújtotta az ■ osztrák szövetségi kancellár­■ nak az úgynevezett „Európai ■ Károly-dijat” (amelyet IV. • Károly császárról neveztek el) ■és nagy nyomatékkai hangsú­lyozta a kancellár „európai ér- gdemeit”, amelyeket azáltal J szerzett, hogy 1956 folyamán SAusztria sok magyar mene- S leültet befogadott. Raab szö- Svetségi kancellár úgy tett, X mintha ezt meg sem hallotta ■ volna, a díjat úgy vette át, X mint köszönetét a szudéta- X németek Ausztriába való be­■ telepítéséért és hangsúlyozta. ■ hogy Ausztria független és • semleges ország. ■ Egészen másképp járt el B Bécs helyettes polgármestere, ■Weinberger, aki az úgyneve- Jzett néppárt tagja. Weinber- J per egy alkalommal a csehe- Sket 500 ezer szudéta-német X kegyetlen meggyilkolásával Xrágalmazta, majd szabályszerű ! monarchista propagandaszó- “noklatot tartott s kijelentette, • hogy az osztrák—magyar mo- Snarchia népei ma sokkal ke­lj vésbé élnek szabadon, mint a • Habsburgok alatt és éppen •ezért Bécset még mindig „fő­városuknak” tekintik. Ilyen hangok, különösen ha hozzájut vesszük a szudéta- német szélsőségesek külön­böző csoportjainak a dühkitö­réseit, sokkal többet elárulnak a szudéta-német napok igazi jellegéről, mint amennyit hi­vatalosan tudomásul akarnak venni. Meg kell továbbá le­gyezni, hogy hiba volna a bé­csi találkozót önmagában el­szigetelten szemlélni. Végső soron nem titok, hogy az oszt­rák Néppárt hónapok óta^fenn- tartás nélkül fáradozik azon, hogy Habsburg Ottó vissztér­hessen Ausztriába és az oszl- rák politikai életbe, továbbá, hogy Habsburg Ottó és her­cegi rokonsága az osztrák köz­társaságtól máris visszakapott egy csomó kastélyt és földet. Ugyancsak nem titok, hogy együtt a monarchista és kleri­kális nagynémet reakcióval egyre fokozódik az aknamun­ka az igazi osztrák érdekek ellen. Erre az aknamunkába csak egy példa a sok közül, hogy nemrégiben fegyveres náci terronszervezetet lep­leztek la az osztrák szövetségi hadseregben. Ugyanabban az időpontban, amikor a bonni revansistak örömére a nyugatnómetorszá- gi „népi németek” százezrei masíroztak Bécsben, egy reak­ciós osztrák tengerész szövet­ség is találkozót tartott, amelynek reklámjául Horthy tengernagy arcképét használ­ták fel. Klagenfurtban pedig ezzel egyidejűleg Graf honvé­delmi miniszter védnöksége alatt a „Der Führer” elneve­zésű SS-alakulat találkozója zajlott le. Ez az alakulat részt vett egyebek között az oraduri vérengzésben is. Ausztria demokratikus la­kossága ezeket a mesterkedé­seket mélységes gonddal fi- gyeli. Megértik, vagy legalább­is sejtik, hogy ezek mögött a fasiszta mesterkedések mögött akár ártatlan találkozóknak, akár kulturális jellegű össze­jövetelnek is álcázzák őket, „Európa újjárendezésenek” agresszív terve rejtőzik. Amint ezt az úgynevezett „szudéta- német akció" nagyonis érthe­tően kinyilvánította: ,-A gon­dosan őrzött státus quo — Közép-Európa jelenlegi hely­zete is — megsemmisül és szerteolvad, akárcsak a hó a tavaszi áradatban. A jövő nem a lassú fejlődés változá­sait tartogatja számunkra. A megmerevedés még egy dara­big fennmarad, de aztán jön a hirtelen robbanás és össze­omlás. Es ebben az időpont- Ixin jutunk el mi is a mi kér­désünk. a szudéta-német kér­dés végleges megoldásához. Ekkor véglegesen elnyerjük szülőföldünket, vagy pedig egyszer és mindenkorra elve­szítjük. Szülőföldünket meg­nyerni azonban csak akkor fogjuk, ha harckész fiatal ge­nerációt mozgósítunk, amely készen áll, hogy fegyverrel is sikraszáüjon érte!" Otto M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents