Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-24 / 120. szám
1959. MÄJTTS 24. NAPLÓ 7 y Bárdosi Németh Jenes: Repül a szán — Krúdy emlékének — A hóban csengés szán repül, szikrázik patkó és a hó, álomra hajtva vén fejét, bús jegenyék az út felül halkan bólongnak: hó, hahó. Magányos férfi az utas, ostora pattog, mint a tűz, olvadj el, sűrű messzeség, szemében ég, hogy oly ludas, akit egy asszony csókja űz. A vad galopp most lassúdik, ódon kastély a fák alatt, piros fény fut az ablakon, s a vak havon megáll a csík és fényben úszik két alak. Aztán a sűrű hóesés zenél az éjben még tovább, s a fényes alak is zenél, akár a szél, a vad, mesés, szikrázó hóbuckákon át. Nemzetközi gyermskrajz-kiállitás Szombaton a Műcsarnok termeiben ünnepélyesen nyitották meg a nemzetközi gyermek- rajz-kiállítást, amelyet a Magyar UNESCO Bizottság, a Kulturális Kapcsolatok Intézete. a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Magyar Úttörők Szövetsége és a Műcsarnok közösen rendezett.; Pécsi fotóművészek Klubbal rendelkeznek, sokan vannak, alkotnak — s mégis keveset tudunk róluk. Pedig művészek, a fény és árnyak művészei, akik alkotásaikkal áttörtek már a megye, sőt az ország határain is és sok érmet, oklevelet, elismerést szereztek művészetük nyugtázásaképpen. Százharmincnégy tagot szám Iái a Mecseki Fotoklub, akik között vannak kezdők, de olyanok is, mint Halász Rezső, Tóth Károly és Tillai Ernő, akik már tagjai a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Hetenként rendszeresen tartanak összejöveteleket, havonként képbírálatot rendeznek, s ez már amolyan jó versenyt teremt „A holnap legjobb képe” címért. A válogatás során aztán „összeáll” a kiállításokra alkalmas képanyag. A Mecseki Fotoklub tagjai részt vesznek a „Kincses Baranya“ kiállításon, mélynek célja lesz bemutatni a megye mű emlékeit, idegenforgalmi érdekességeit, táji szépségeit, szocialista létesítményeit, a megújult életet. A kiállítás országos lesz. Részvételre meg hívták az ország összes foto- klubjait és fotóművészeit. Terveik között szerepel a városi idegenforgalmi hivatal részére egy pécsi archívum összeállítása is, amellyel előkészítik a pécsi fotóalbum anyagát; Decemberben bemutatják nálunk is a III. Nemzetközi Fotóművészeti Kiállítás anyagát. Ennek előkészítését is a Sok ezei fiatat zenebia Közeledik az év vége s a zeneoktatási intézmények növendékei éppúgy, mimt a többi iskolások, vizsgára készülnék. De a vizsgák még el sem kezdődtek, máris megindult a gyermeküket zenére oktatni óhajtó szülők kérdésáradata a jövő tanévet illetően. S mert egyre többeket érint ez a probléma, érdemes róla néhány szót szólni. Magyarországom jelenleg több mint 40 állami zeneiskola működik. Ezekben az intézményekben tanuló növendékek létszáma mégha-* ladja a 28 000-et. S mindezek hez hozzá jön a magyar zeneoktatás új, reményteljes hajtása; a zenei általános iskolák egyre bővülő hálózata. Nagyszerű, szám ez, az diltotó- nos kulturális fejlődés és érdeklődés jelentős mutatója. De a zenepedagógust, ha kwl- túrpolitíkus is, éppen a számok mögött felvonuló több tízezres gyermeksereg s a ta- nittaitáswké'rt áldozatot vállaló sokasok szülő — elgondolkoztatja. Nagyszerű dolog az, hogy talán már 40 000 fiatal komoly irányítással! zenét tanul, ment Magyarországon a zenepedagógia eredményei nemcsak számban, de minőségben is jelentősek. Tankönyveink, az ifjúság számára írt műveink, korszerű pedagógiai eljárásunk, minden igényt kielégít. De a nagy szám mégis megdöbbent. Miért tanul 28 000 gyermek zenét? Mind muzsikus akar leni? Ezt senki sem gondolja! Sem a szülők, sem a gyermekek, sem a pedagógusok. A zeneiskolákban tanulókból évente alapos kiválasztással alig több mint 2000 növendék folytatja tanulmányait az ország hóit zeneművészéti szakiskolájában, s’csak 400 a Zeneművészeti Főiskolán. ^ Mi lesz tehát a többi zenét tanuló sorsa? Sokan be sem fejezik a 7 zeneiskolai osztályt, s ha befejezik, a középiskolákba, vagy munkahelyekre kerülve abbahagyják a zenei tanulmányaikat. S ez nem is lenne baj, hiszen 7 esztendcí nagy idő, s ha 8 esztendő irton le lehet rakni az általános műveltség alapjait, 7 év is elegendő arra, hogy a zenei műveltséget meggyökereztesse, s a zenét tanuló gyermeket a zene szereteté- vel egy életre eljegyezze. Az elmondottakat összefoglalva tehát az élet és a számok azt mutatják, hogy a legtöbb zenét tanulóból nem lesz hivatásos muzsikus. Ezért a többséget a 80—90 százalékot iskolának és szülőnek egyaránt úgy kellene irányítani, hogy a zeneiskolától ne várjon többet — s ez egyáltalán nem kevés — hogy tudatos és értelmes zene?hallgató legyen, aki megtanulta ismerni, szeretni és értelmesen hallgatni a zenét. Egyszóval a hangversenytermek, a rádió és televízió, a hanglemezkultúra számára kellene nevelnünk már a zeneiskolában is! Olyan általános műveltséggél rendelkező réteg kialakításáról lenne tehát szó, akinek műveltségében, egész emberi életében jelentős szerepet játszik a zene, amelyet gyermekkorában megtanult szeretni és érteni. A pécsi zeneoktatás vezetői a minisztérium által, adott direktiváflcat s a valóságos helyzetet átgondoltul élni kívánnak a lehetőséggel, hogy a következő esztendőtől kezdve a zeneoktatást intézményeket — elsősorban alsóbb fokon — közelebb vigyék az élethez. A virtuóz készségű, komoly művészi hajlamú gyermekeket zenei pályára irányítjuk s attól az esztendőtől kezdve, amikor világosan kitűnik, hogy ki milyen pályára hivatott, a többséget olyan tananyaggal s olyan módszerrel óhajtjuk iskoláink bon nevelni, homi különösebb megterhelés nélkül, harmonikusam. iUeszkedjék bele a zenei oktatás a gyermek mindennapjába, tegye széppé és teljessé, s ha lehet ünnepivé munkás hétköznapjait. Bízunk benne, hogy erről a kérdésről még szót válthatunk szülőikkel és gyermekekkel egyaránt, s amit itt néhány sorban ponírra vetettünk, abból az életben még többet tudu-rik megvalósítani fejlődő új -társadalmunk javára. ANTAL GYÖRGY Mecseki Fotöklüb • tagjai vették a vállukra; A Mecseki Fotoklüb tagjai, a klub két év előtti megállás kulása óta kilenc hazai országos, és ötvenhat nemzetközi kiállításon vettek részt. Az ez évi melboumei kiállításról Halász Rezső kiállítási plakettet nyert. A tavalyi fotopost- pályázaton Halász Rezső, Boros Vladimir és Tóth Károly ezüst, Hantos Miklós és dr. Gyúró Béla bronzérmeket kap tak. Az 1958-as fotofalter pályázaton hetedik díjat nyertek Erb Imre, Szendrődi István, Tóth Zoltán, Több Károly és dr. Gyúró Béla. Az országos kiállításon is kitünően szerepeltek. A Magyar Fotöklubok 1958. évi Szalonján a Mecseki Fotoklub kollekciója második helyezést kapott. Ez évben, a Magyar Fotoklub II. Szalonján ugyancsak második helyezést biztosítottak maguknak a közö6 anyaggal. Nehéz lenne felsorolni az érem- és az oklevéltulaj dánosok nevét, habár valameny- nyien megérdemelnék. Talán csak annyit, hogy a több arany, ezüst és bronz kiállítási érem mellett számos kisebb díjat nyertek már a klub tagjai, így négy első, két második, kilenc harmadik díj, tizennégy oklevél és hét tiszteletdíj tulajdonosai. Harsányi Márta Káldi János: Beszámoló Összegyűjtők mindent a világból: lim-lomot, fűt-fát, lányok mosolyát, égkék szemeit, őszi esték töredékét, a patak beszédét kint a réten, gyárak zúgását, teherpályaudvarok csikorgásált, a jégvirágok ékszeres ragyogását, az öröm szent viharát, barátaim szavait■ bíztatását, egy-két rezedát apám lapos sírjáról, a sóhaj és merengés lehulló, sárga leveleit, a fémszálak ingó bozótjait, az atommáglyákat, a csillagokat, e szétszórt, égi hangjegyeket, a naprendszerek gyönyörű koszorúit, a sohase múló, zord fény-viharokat, fény-zokogásokat, álmokat. amelyek kinőttek az óriási kövek alól, fogalmakat, amelyek az értelem füzében megtisztultak, virágokat, amiket gyertyalángként oltogat el az ősz, porszemeket és érchegységeket, könnyeket és vasbeton bástyákat! ö, véget-nem-érő, gyűjtő vágy, 6, szív örök mohósága, mérhetetlen szenvedély! Am, ne higgyétek, hogy egyszer is az önzés vezet. Édeseim. csak értetek pariik a szívem, csak értetek szakad szét az agyvelőm, csak értetek kell e sok anyag, csak értetek nyúlok tűzbe, sárba, jeges vizekbe. A ti számotokra gyűl a sok-sok holmi, tárgy és tény. Fölépítem belőlük a Szépség új Városait és Falvait, fölépítem a ti számotokra, virágból és vasbetonból, igaz szavakból és hűségből, sugarak zúzalékéból és acélgerendákból. S ti itt éltek majd, a mosoly futórózsáival arcotokon, nem ismerve a hiúságot és kegyetlenséget, alumínium-napraforgókat ültetve a tájba- és ha kell: kölcsön adjátok szíveteket társaitoknak; Káldi János: Fiatalasszonyok, délelőtt Tavasz lesz lassan, fény zizeg, s mennek a kicsi asszonyok. Virágok ők mindannyian, — nagyon-szép szemük mosolyog. Mennek, kopognak szüntelen, arany-csípőjű, ifjú nők, ibolyák, rózsák, rezedák, tele velük a délelőtt. Futnak a boltba sietőn, kell a burgonya, keli a mák, rezegnek, ingnek, s tűnnek is, nárciszok, szegfűk, violák. Gyerek van otthon, futni keli, s majd vinni még a rossz cipőt, s feladni még a házadót, — olyan rövid a délelőtt. Aradnak, folynak, omlanak, süt belőlük a nyár, a nyár, lobogó hajuk oly arany, az is egy köteg napsugár. Mennek, mennek a kicsi nők, tele velük a járda, tér. őrizd, világ, a mosolyuk, ne érje azt a téli dér. UMBERTO ALBINI Kende Sándor olaszországi útijegyzeteiből Ha Firenzéről hallottam, először mindig a medi- eiek neve Jutott eszembe Michelangelo síremlék alakjaival majd a Dávid szobor, aztán a Logia dei Lanzi sűrű szoborerdeje, Cellini és Donatello, a Sabin nők elrablása és Polyxena, majd az aggastyán hid: a Ponte Vecchio, a ráépített ékszerüzletekkel, később a Museo Uffizi, de még Inkább a Pltti, mely lelrhatatlanul egyszerű s szinte tüntetőén puritán külsővel őrzi a világ művészeti értékének tekintélyes hányadát; még csak virágos parit sem övezi, hanem kavicsos, szürke térség ezzel a cicomázatlan simasággal Is kifejezve, hogy a belső tartalom nem szorul külső dekorációra. Ezentúl azonban Firenzére emlékezvén, a műkincsek mind e záporos gazdaságával együtt Albin! professzor nevét asszociálom. Egy élőét, aki az oly sok halhatatlant Idéző itáliai földön a köznapi emberek életének fűszeréül a magyar halhatatlanokat Idézi. Miért teszi? KI 6? Hogy Jutott eszébe József Attilát fordítani olaszra? S egyáltalán: miért éppen magyarokat fordít? Mi predesztinálta erre az igazán nem 'könnyű, s az ő hazájában (de sajnos, sehol a nagyvilágban) nem is Igen hiányolt vállalkozásra. Hiszen eredetileg nem ts tudott magyarul, s most Is kínlódva töri a nyelvet, miért csinálja hát mégis?! A Bibliotheca Nazionale könyvtári Irodájában Jó ideig szótlanul ülünk egymással szemben. Én, mert megUIetődve, ügyetlenül dadognék, ha azonnal kezdeném, — ő meg azért, mert nyilván várja hogy megmondjam, miért kerestem fel. Hatalmas termetű férfi, de a szív azonnal kiül arcára, mihelyt elmosolyodik. S ekkorra már én Is levetem félszegségemet. Nem kezdhetem mással, mint hogy megköszönjem neki, — mert kis nép vagyunk, megszoktuk már, hogy nem törődnek velünk, s ha eszébe Jutunk valakinek: illendőnek tartjuk megköszönni. S csak utána merem megkérdezni: — miért teszi? Mosolyogva, jőizű diákévekre emlékezve neséli körülbelül így: — Egyetemista koromban, borozva, majd sétálva, néha hajnalig vitatkoztunk egymással, hasonló korú diákok frökról és filozófiáról. Sok magyar diák tanult Itt, néhány az évfolyamtársaim közt is akadt. A vita mindig akkor futott zsákutcába, ha a magyarok saját költőikre hivatkoztak. Ml nem ismertük ezeket, — a fiúk viszont rendületlenül az égbe emelték őket, s lenéztek bennünket, éreztem- hogy lenéznek, mert nem hittük el, hogy a világ egyik leggazdagabb Irodalma a maguké. így bizony nagyon elfajultak a viták. Nem maradt más választás: No lássuk azokat a híres Írókat! Itt olasz nyelven akkor csaknem kizárólag Földi Mihály, Bozzay Margit, Harsányt Zsolt és Körmendi Ferenc, esetleg Zilahi Lajos volt hozzáférhető. Ezek hihetetlen mennyiségben árasztottak el bennünket. Nekifogtam és elolvastam közülük ezt, azt. Dühösen csapkodtam őket a vitázó magyar diákokhoz: — „Hát ez az a híres magyar Irodalom?! Ez glccs, ez ócskaság, ez kereskedelem!” Hanem az egyik sűrüsörényű fiú nem tágított: nevekre hivatkozott, akik viszont nem jelentek meg olaszul. így nem lehetett vitatkozni. De éreztem, hogy igazságtalan lennék, ha egyszerűen vállat vonnék és látatlanra elvetnék mindent, ami nem olvasható olaszul. Szóval kutatgatni kezdtem, e német fordításban a kezembe került Néhány Krúdy novella, egy-egy íráa Németh Lászlótól és furcsa fordítású Ady-vers. Végül azon kaptam magam, hogy már nem szabadulhatok, annyira izgatott a kérdés, hogy nyakig merültem a keresgélésbe. — Valósággal megrendített a felismerés, hogy a XX. század elején milyen sűrű sorban, mondhatnám szinte tömegesen léptek fel tehetséges Írók Magyarországon! Először ez kábított eL Mert minden népnek megszületik korszakonként egy-egy zsenije, de hogy egy kis országban egyszerre, kortársként ennyien legyenek, nem értettem! Mondom, ennek a miértje izgatott, s közben egyre jobban elmerültem köztük, míg aztán felfedeztem magamnak József Attilát. A régebbi vitázó kedv kapott el, szerettem volna az asztalra csapni, dflhösftett, hogy Európa nem Is Ismeri fogalma sincs róla! De az asztalt hiába csapkodtam volna, Inkább fordítani kezdtem hát. Eleinte csak prózára írtam át, később mások segítségével gyenge utánzatokat készítettem József Attilából. De akkor már kezdtem magyarul tanulni, mert ha már belekaptam: nem elégítettek ki gyenge fordításaim. Ma már a Római Magyar Akadémia és a Budapesti Kultúrkapcsolatok Intézete is segít, de még mindig nehéz, nagyon nehéz. Mert minden fordítás keserves munka, de a magyar nyelv, az egyébként fordítási problémákon felül is roppant nehéz, de hát mi — 6 bocsánatkérőn nevet —, hát, hiába, nem lehet ugyebár örökké tűrni, hogy József Attilát ne ismerjék Itt! Említem neki, hogy tudomásom szerint az első kötet József Attila fordítás néhány hét alatt elfogyott. — Persze! Jliszen a XX. század egyik legnagyobb költője! Óriási hatással van a ml fiatal költőnemzedékünkre! — Próbálkoztam Radnóti, Kosztolányi, Ady verseivel, de sajnos nem nagy sikerrel, érzem, gyenge fordítások. — S ha egészen őszinte akarok lenni. ;« hát bizony József Attila áll hozzám a legközelebb, ezért sikerül őt fordítanom a legjobban. Az ő problémái az én problémáim is voltak vagy jelenleg Is azoflt, s így ha az átültetés során el is veszitek belőle valamit, helyette magamból adhatok hozzá, míg viszont ha bárki mást fordítok: valahogy mindegyik kicsit József Attila lesz. Umberto Albin! szerint Petőfit, Ma- dáchot, Vő- rösmarthyt, Aranyt mindenki istsieri, — az újabbakat, a XX. század gazdag áradását pedig meg kell Ismerni: ezért dolgozik. Többször járt Magyarországon, legutóbb j95fl decemberében. Elő íróinkat becenevükön emlití (Karinthy Cini, Jékely Zsoli), mintha bennfentes módjára tolvajnyelvünkön Is tudna. Megígérte, hogy hamarosan újra Pestre
