Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

1959. Április it.

NAPLÓ

5

Könyvtermeléflfltrtk 1958-ban

felülmúlta Anglia megfelelő évi könyvtermelését. Statisztikába illő száraz megállapítás de nagyon sokat mond. Lám, két következtetést máris le lehet belőle vonni; az egyik; nálunk a társadalomnak jelentősen nagyobb százaléka olvas könyvet, mint Angliában, — ez eszmei siker; a másik: nálunk Jelentősen nagyobb százaléknak van pénze, ilyen célra, — ez gazdasági siker.

Pedig nem is a legfőbb előnyünk, hogy Magyarországon olcsó a könyv. Az egységárat — beleszámítva az ún. „olcsó“ kiadványokat is — körülbelül 18—22 Ft között lehetne megjelölni.

A válasz az életkörülmények javulásával függ össze, az igények növekedésével. Olyan emberek váltak nálunk könywósárlókká, akik azelőtt szinte az ábécés könyvvel olvasmányaik végére értek.

Az ÁKV Széchenyi téri üzletében és az írók Könyvesboltjában gyűjtögettem tapasz tálatokat. Kovács József és Laszkó Margit válaszoltak a kérdéseimre.

Izgató társadalmi problémák Thomas Mann mint közíró A ponyva alkonya

gyarázatot. Ezt a külső világból. De van egy további igen keresett terület; az egyéni élet kérdéseivel összefüggő, család- nevelés-erkölcs témakör. Az ilyen jellegű kiadványok, pl. a Hétköznapok, vagy a Reflektorfényben sorozat kötetei napok alatt elfogynak.

Igen megnövekedett a technikai-műszaki vonatkozású művelt irányában az érdeklődés, főként ennek a szaknak „népszerű“ része iránt, amilyenek a rádióamatőr könyvek, a technika alapelemeit tárgyaló, közvetlen a gyakorlatra támaszkodó kiadványok, pl. Sztrókay: Technikáról mindenkinek. Na és persze a csillagászattan. Az most a sláger. A szputnyikok nemcsak a fiatalság, hanem az idősebb korosztály kíváncsiságát is fölkeltették a- csillagok világa és az űrhajózás iránt. Ilyen értelemben Mieike: Ut a végtelenbe és Rothmayer: Rakéta, flzputnyik, űrhajó című könyvét kell megemlítenünk.

Ami a szépirodalom forgalmát illeti, itt is igazolódnak a bevezetőben mondottak. És nemcsak az Olcsó Könyvtár és a Vidám Könyvek körében. Jellemző, hogy Thomas Mann Magyarországon ma közönségíró lett. A százegynéhány forintos árban megjelent József tetralógiából már alig akad néhány példány. De éppígy fogynak a többi könyvei is, A kiválasztott, A törvény vagy a Novellák.

A magyar irodalomból változatlanul Jókai a legkeresettebb író s ez nem is egészen indokolatlan.

Végül egy sokatmondó meg figyelés- Elsorvad az érdeklődés • a legalizált ponyvák iránt. A Bagoly sorozat első köteteit percek alatt szétkapkodták, most bármelyik kapható lenne, ha kérnék.

Amikor az imént az angol— magyar párhuzamról említést tettem, erre még nem is hivatkoztam. Pedig biztosan jelenít valamit javunkra;

Szenté Ferenc

A szolnoki muvésztelep tagjának kiállítása Pécsett

A képzőművészek Baranya megyei csoportja és a TIT Baranya megyei szervezete rendezésében vasárnap déli fél 12 órakor nyílik meg Chiovini Ferenc szolnoki festőművész képkiállítása a Hazafias Népfront nagytermében (Janus Pannonius u. 11.)

A kiállítást a megyei tanács részéről Nagy Gyula vb-elnök- helyettes, a képzőművészek részéről Martyn Ferenc festőművész nyitja meg.

Chiovini Ferenc; önarckép

Mit keresnek leginkább a vásárlók? Nehéz kategóriákat felállítani: szinte kivétel nélkül mindent. Ami mégis rendkívül figyelemre méltó; hallatlanul nagy az érdeklődés az aktuális társadalmi-politikai kérdésekkel foglalkozó művek ifánt, akár hazai, akár külföldi vonatkozásúak. Saját problémáikra keresnek bennük választ az emberek, kényes politikai tünetekre maA MMnia tavaszi mnsora

Az Országos Filharmónia pécsi kirendeltsége gazdag, változatos műsorral látja el a tavaszi szezonban Pécs város közönségét. Április hó 15-én Éva Bemathova csehszlovák művésznő Mozart, Bartók, Beethoven és Janacek muzsiké ját hozza el Pécs zenekedvelőinek. Április 20-án Ettore Grads olaszországi karmester látogat el Pécsre és Antal István érdemes művész közreműködésével Cimarosa, Liszt és Mendelssohn műveket interpretálnak. Április 27-re terve zik a „Kávécsamnok” című három egyfelvomásos darabot, amelyben Tolnay, Páger, Ben- kő, Faragó és más neves fővárosi művészek lépnek fel. Április 30-án a Nemzeti Színházban a moszkvai rádió szimfonikus zenekara szerepel. Csajkovszkij, Glinka, MuszorsZkij és Liszt műveiből adnak elő. Terveznek egy „Éló filmkockák“ című előadást is, amelyre szintén neves fővárosi művészeket hívnak meg: Tőkés Annát, Kiss Ferencet és Mezey Máriát.

Emlékezés Derkovits Gyulára,

a magyar proletariátus nagy művészére

Hatvanöt éwet ez- előtt, 1894. április 13- án született Szombat helyen a magyar proletáriá tus egy& ragyogó egyénisége, az úttörő és utat matató művész, Derkovits Gyula,

Apja asztalos volt, szakmájának művésze. Akkori szokás szerint, mint fiatal ember, bejárta fél Európát s bár szombathelyi műhelyének messze földön híre volt, mégis tönkrement, mert nem értett az üzlethez. Ez az oka annak, hogy a hat Derkovits gyerek ' közül — két leány, négy fiú — egyik sem végezhetett középiskolát. A lányok férjhez mentek, a fiúk pedig — mind a négyen — apjuk mellett kitanulták az asztalos szakmát. Gyula Is, bár őt a cfmtábla- festes vonzotta, de az apai szigor a gyalu- pad mellé kényszerítette a mindig rajzoló, festő gyermeket. Később bem végzett magasabb iskolát, sőt a Képzőművészet! Főiskola előadásait sem látogathatta, mégis a magyar festészet egyik legragyogóbb alakja lett.

1919-ben Kcrns- tock Károly festő szabad iskolájában dolgozott, de a tanácsköztársaság bukása után emigrálnia kellett Bécsbe. Itt él egy ideig. Fest és múzeumokat látogat, így tanul.

Derkovits Gyula 1918-tól tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának.

Első művel Kernstück hatása# alatt szüleinek. E korszakot 1921-ben festett, mélytekintetű, szomorú önarcképe zárja le. Ezután mindinkább a német expresszlonizmus jelentkezik festményeiben. Ebben az irányban találta meg aktivitását, vagy legalábbis az aktivitás igényét, amit kommunista eszméi tolmácsolására felhasználhatott. A fiatal Derkovitsot korának nagy társadalmi és morális problémái érdekelték és festészetében ezeknek megválaszolására törekedett. Ettől az időtől kezdve az emberi kérdések misztikumától mindinkább a társadalmi

meghatározottság tükrözéséhez közeledik. Ebből a korszakból kiemelkedik „Ha- lottsiratás“ című drámai kompozíciója, mely a tanácsköztársaság tragikus bukását atlegorizálja.

Művészete a huszas évektől kezdve, egyértelműen a munkásosztály életének, harcainak tükrözésévé válik. A város peremének népét, a kizsákmányolás súlya alatt megrokkanó proletárokat festi és • képeit mély humanizmus, a proletariátus iránt érzett forró szeretet hatja át.

Korai halálát megérezte, mert mániákus erővel és gyorsasággal festette képeit és ecsetje nyomán gorkiji mélységeiben jelenik meg a korabeli társadalmi valóság.

Egyik legismertebb alkotása, főműve, a „Nemzedékek“ melybe belesűrítette a

munkásosztály öntudatra ébredésének folyamatát is; a „honnant“, a „miértet“ és a fcjiovát“.

„1514“ — híres

Dózsa-metszet — sorozata 1929-ben készült.

Derkovits művészete egészen egyedül álló a magyar mű* vészeiben és igen nagy lehetőségeket hordoz magában. Eg- ry József mellett, nemrégen láthattuk műveit Pécsett a magyar festészet lcg- füozófikusabb, legmélyebb intellektust! piktúráját alkotta meg. Színei Is egészen jellemzőek; rózsaszínben és ezüstben csillognak.

Életében egyszer érte kitüntetés; a Szinnyei Merse társaság neki ítélte „Híd télen“ című művéért a társaság nagydíját.

Fiatalon halt meg tüdőbajban. Tizennégy évvel később, 1948. március 15-én kormányunk a Kos- suth-díj első fokozatával tüntette ki egész életművét

— di —

Látogatás Zágon Gyula festőművésznél

T\erüs tavaszi délelőtt ön nyitottunk be Zágon Gyula rajztanár és festőművész szigetvári otthonába. A ’’neszért éppen nagy munkában találtuk, díszleteket Vcészí- i* tt a pécsi Bábszínház számára. Csorba Győző: Mesélő fák

etrnű darabjához.

Április 5-én nyitották meg a gyei TIT székhazának Bartók Klubjában a festőművész kiállítását. A kiállításon huszonhat akvarell szerepel. A friss, hangulatos képek megnyerték a látogatók tetszését. Különösen a figurális képek (Hazatérő horgászok, Olvasó ’fény), értékes darabjai a ki- allltásnak. A f«stö élmény- nnViga híven tükröződik műveiben. A szolid lankájú du- y'lr-túli tájaik és a múlt harcos küzdelmei ihletik legmakrab- ba>n.

.Amikor a páll/« kezdéséről, életéről érdeklődöm, messze flnéz szemüvege fölött, em-lé- kez*te visszaszáll aehez, küz- delmes évek nyomába, igen nehéz anyagi körülmények kö- nevelkedett. Szüleinek loe- "énv*n kellett ádoomiok.

hogy a nyolc gyermekük szájába kenyeret adhassanak. A nyolc gyermdk közül őt taníttatták. Ripl Rónai József festő iskolájába került, ahol ösztöndíjait is kapott. Ebben az időben azonban nagy számban szedte áldozatait a tüdővész.. A festőiskolások 68 százaléka tüdőbeteg volt. Hogy a fertőzést megelőzhesse, otthagyta az iskolát, és közhivatalban helyezkedett el. Érdeklődése azonban mindinkább a festőművészet felé irányult. Eddig mintegy négy-ötszáz képet festett. Biztos technikával mozog a szobrászatban és a domborművek készítésében is. 1945 óta rendszeresen foglalkozik a bábkészítéssel. Ezt a művészetet egy szovjet Bugakov nevű őrnagy ismertette és szerettette meg vele.

A felszabadulás után je- lentős változás ál lőtt be életében. Megszerzi a tanítói képesítést,imajd később a rajztanári diplomát. Eddigi élete jelentős részét Zrínyi kultuszának szentelte.

Egy alkalommal egy jugoszláviai rajztanár kért tőle néhány rajzot. Ezeket a rajtokat ki is állították egy nemzetközi rajzkiállításon Belgrádiban. Közel 24 ország szerepelt ezen a kiállításon. Az 6 rajzai nyerték el a harmadik helyezést.

Több történelmi tárgyú képén is egy szigetvári forradalmárt örökít meg. A nagy francia forradalom hatása hazánkba is eljutott. Itt Szigetváron is készítettek egy obeliszket, amelyre forradalmi jelszavakat véstek. A császár emberei természetesen ezt porrátörték és könyörtelenül lesúlytottak mindazokról, akik rokonszenveztek a francia fbrradalom- mal és francia könyveket olvastak. A haladó szellemű dolgok érdeklik, tanulni és okulni történelmünk viharos napjaiból: ezt tartja mindig szemeiéit .

Cokat foglalkozik az ifjú- Sággal is. A járási művelődési otthonban szakkört is vezetett, ami most helyszűke miatt szünetel. De mihelyt lehetőség lesz, ismét megkezdik a rendszeres foglalkozást. A művelődési otthonban megtekintettünk néhány szakköri munkát s meg kell mondani, hogy eredményesen dolgoztak.

Rekedik

— Hogyan vélekedik a modem művészetről?

— Erősen a realitás tala ján állok. Nekünk szocialista tömegeket kell nevelnünk. A széles néprétegek közkimesévé tettük a művészeteket. Fontos te hát, hogy művészetünk is úgy szólaljon meg, hogy mindenki számára érthető legyen. En úgy dolgozom, hogy a legegyszerűbb paraszt ember is megértse mondanivalómat és gyönyörködjön a képeimben.

— Milyen tervei vannak?

— 1966-ban lesz Szigetvár elestének 400 éves évfordulója. Erre az alkalomra szeretnék egy nagyméretű dóm bor- művet készíteni, amely méltó ‘■mléke lesz Zrínyi Miklósnak és a szigetvári hősöknek Ezenkívül készülök és gyűjtöm az anyagot egy gyűjteményes kiállításra is.

D úcsúzunk az ősz mester

tői, kívánunk neki még sok boldog évet, jó alkotó erőt, hogy még sokáig gazdagíthasson bennünket képeivel, mert nekünk dolgozik, akik szeretjük a szépet, a színek harmóniáját.

HAMAR IMRE

„A ssó ünnepe66 ,

Beszélgetés Csorba Győzővel új verses kötetéről

A Megyei Könyvtár öles falú, ódon épületének egyik félre* eső zugában beszélgetünk Csorba Győzővel. A szoba könyvek* kel zsúfolt, a polcok a padlótól a mennyezetig tornyosodnak, alig hagyva tenyérnyi helyet az íróasztal és a pár szék szá- mára. Az egyezem ablakon bevetődő délelőtti napfény furcsa, tőrt mintákat terít a padlóra. Az asztalon is papírok, könyvek, s köztük egy szerényen meghúzódó, világosbarna, frissen nyo- mott verses kötet. Csorba Győző legújabb könyve, „A szó ünnepe".

A könyvnek nincs külön burkolója, így elmaradt a „futra", az ún. fülszöveg is, amely — ha néha ügyetlenül s kissé tiz- let-lzű módon is — valamelyes tájékoztatást szokott adni az íróról, életéről és pályájáról. Ehelyett most piagát az írót kérjük meg, mondja el azt a néhány adatot, amit jó tudni az olvasónak, aki ebben a könyvben találkozik először Csorba Győző nevével.

Húsz év óta ez a hatodik könyvem. Az első, a „Mozdulatlanság” huszonkét éves koromban, 1938-ban jelent meg, aztán következett egy műfordítás kötet, majd két újabb önálló verses könyv. Utoljára 1955-ben adta ki tőlem a Dunántúli Magvető a több, mint ezer soros önéletrajzi költeményemet, az „Ocsúdó évek”-et.

Bizonyára szerénységből nem említi, én teszem hát hozzá:

— Es közben két jelentős irodalmi kitüntetés érte, 1947- ben a Baumgarten-díj és két évvel ezelőtt a József Attila-dij.

Majd legújabb kötetére terelődik a szó, erre a szép, gondos kiállítású könyvecskére.

— A nyomdai munka a pécsieket dicséri, itt készült a

könyv. De a megjelenésnek hosszú története van. Még 1956- ban kötött velem szerződést a Magvető, akkor együtt volt már a kötet anyaga, de a közbejött események s a papírkorlátozás elodázták a megjelenést. Ugyanakkor a Faust-fordítás engyem is lefoglalt, szinte ,,váratlanul” ért 57 decemberében a kiadó levele, hogy küldjem el a kötet kéziratát. Lényegében változatlanul nyújtottam be a könyvet, innét van, hogy „A szó ünnepe” az utolsó három évből miért hoz olyan kevés verset. 4

— A kötet legkorábbi verse 1947-es keltezésű. Vajon az azóta eltelt évtized egész költői termését magában foglalja a kötet, vagy csak válogatást nyújt ebből az időből?

‘— Természetesen nincs benne minden ‘azóta irt versem, már a folyóirat-megjelenés is rostát jelent számomra. De ezt az 53 verset alkalmasnak véltem a könyvbeli megjelenésre. Azt tartom, maga a költő végezze el az első szelektálást, ve bízza az utókorra. Egyébként is én nem tartozom az ún. bő- termésű írókhoz. A tíz év egész anyaga se igen tesz ki kétszáz versnél többet. Számomra a költésiét nem rímgyakorlat: egy- egy futó hangulat versbe}! rögzítése. Hogy a költő az embereknek mondjon, adjon valamit, olyat, amit nem mond el mindenki és más nem ad nekik, ahhoz nagy belső, lelki küzdelemre van szükség. Megmondom őszintén, én félek a verstől, én nem „szeretek" verset írni. Több napi kínlódással, küszködéssel, töprengéssel születik meg egy-egy költeményem. Nem sokat, de jót akarok írni.

Csorba Győző kritikusai már többször leírták a szót, hogy „intellektuális költő”. Úgy tűnik, a jelző ma újra divatossá vált s egész mai költészetünket illetik vele, s nem is éppen rossz értelemben. Csorba Győző megrázza lejét, halk, rekedtes hangjának valami különös belső izzása van.

— Ez velem kapcsolatban pontosan így nem igaz. Afféle reklámszövegnek is hamis. Mert ha a szó szoros értelmében intellektuális költésznetnek a pusztán gondolati költészetet fogjuk föl, azt, ami racionális jellegű, például természeti törvények megverselése, az szerintem csinilt.ság, mesterkéltség és nem költészet. Ha viszont azt értjük alatta, ami a modern költészetben valóban megfigyelhető, hogy az író érzelmi élményeit az intellektus szűrőjén át ereszti, akkor alighanem igaz a megállapítás rám nézve is. Verseim alapja mindig valamilyen érzés, a kifejezésben azonban már az értelemnek is szerepe van. Költészetemben éppen e kettő, érzelem és intellektus szintézisének megvalósítására törekszem.

Közbevetem:

— A kötetet beharangozó kiadói ismertetés bizonyára ebben az értelemben említi Csorba Győző lírájával kapcsolatban a „jótsefattilai örökség”-et.

Szabadkozik:

— Nagyon-nagyon szeretem, s igen nagyra tartom József Attila poézisét, de nem éreztem, hogy valaha is hatott volna verseimre. Ha nevet kell mondani, inkább Weöres Sándort említeném, volt idő, amikor Weöres valóban hatott rám. de rájöttem, más vagyok, mint 6. Egyébként is az egészséges hatás sosem a modor és a magatartás azonosságában mutatkozik meg — ez a hatás csak torzít —, hanem abban, hogy segíti a költőt saját meglevő képességeinek tudatosításában. Az egészséges hatás nem ad, hanem megvilágosít. Ebben az értelemben lehetséges, hogy József Attila valóban ébresztőén hatott rám.

Cigarettát vesz elő, kettétöri, s csak a felét teszi a szipkába. Körülmutatok a szobában, a sűrűn fölpolcolt könyvekre:

— Ezek a könyvek vajon nemcsak táplálékot jelentenek-e a költőnek, nem vonnak-e falat is az alkotó és a körülvevő élet — ahogy mondani szokták: — a „ma” közé?

Rámnéz, elmosolyodik, mélyen izzó szeme megcsítlan. s erről a szemről nem tudom levenni a tekintetemet.

— Mindig a humánumot, az embert és az emberit kerestem a költészetben. Az emberi lélek legmélyebb tájait akarom birtokba venni. Amit a kútásó tíz méter mélyről hoz napfényre, ugyanolyan valóság, mint amit a földet forgató szőlőmunkás talál. Az élet állandó, ha szabad így mondani: örök, időhöz nem kötött problémái érdekelnek leginkább. Ezért esik annyi szó ebben a kötetben is életről és halálról, múlandóságról és szerelemről. S hogy engem főleg ezek a kérdések izgatnak, az azt hiszem, elsősorban alkat kérdése. Római verseim se egyszerűen tájleíró költemények, ott is és akkor is az élet érdekelt, s ahogy az rám hatott... Nem hiszem, hogy egyhangú lenne költészetem. S a mai embernek is van mondanivalóm. A lélek nemesedésére, az emberek egyéni problémáinak megoldására bizonyára ez a költészet is hat. S szeretném hinni, hogy ha 150 év múlva újra olvasó kezébe kerül a kötet, ez a könyv is e korról mondott vallomás lesz neki.

A szokásos interjút záró kérdéssel fordulok még Csorba Győzőhöz:

— írói tervei?

— Versírásban nehéz terveket csinálni. Az ember ír. s igyekszik, hogy minél jobbat alkosson. Most Brechtet és Petrarcát fordítok, aztán szeretnék egy meséskönyvet összeállítani a legfiatalabb olvasóknak .;,

TÜSKÉS TIBOH