Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-12 / 85. szám
Avnxua it. •W A P L 0 3 Csak akarat kell,. Negyvennyolc éves én 33 éve dolgozik a bányában. Hajában már csillognak az ezüstös szálak, de arca tettebb, mint valaha, keze szorítása kemény, mint az acél. Néhány perce még csak, hogy kijött a bányából, de a kabátzsebéből már előhalászta a görbeszárú csibukot és meg- tömködi keményen. Amikor elmondom, azért kerestem fel, hogy megtudjam, mit csinál Szlavek Antal, a szocialista munka hőse, a szabolcsi István-akna ma is egyik legjobb fejtési csapatának vezetője — csak mosolyog. Nem szereti, ha róla írnak az újságban. — Dolgozom — válaszolja — dolgozom, mint a többiek..: Csakhogy — szólok közbe — a Szlavek-csapatra éppen az volt mindig a jellemző, hogy nem úgy, hanem jobban dolgozott, mint a többiek. — Hát éppenséggel nem pa- naszkodhatom most sem. Elégedett vagyok a csapat munkájával. A múlt hónapban is — pedig rossz helyünk volt nagyon, meddőben dolgoztunk — nyersen megkerestük a 72 forintot. Igaz, nekem már „öreg” csapatom van. Több, mint két éve dolgozunk együtt. Úgy ismerem a vájárjaimat, csilléseimet, hogy ha végigmegyek műszak előtt a fejtésen, már tudom, hány csille szenet szállítunk aznap. A legjobb kapásom a Mészáros Lajos. Vari egy olyan csillésem is, amilyen nincs még egy Ist- ván-aknán. Egymaga egy műszak alatt már 53 csillét is kivitt. Szemmell áthatóan büszke Is erre. — Karcsinak hívják — teszi még hozzá — a vezetékneve nem jut eszembe. Egy kicsit elgondolkodik. Érzi, illene tudni a legjobb csillésének a vezetéknevét, de sehogy sem jut az eszébe. Számára mindig csak Karcsi volt. Éleiét ismeri, mint a tenyerét, szereti is, becsüli is, csak éppen a vezetéknevét nem tudja. S nincs ezen semmi csodálkozni való. Nincs, mert a bányászok vezetéknevét ritkán ejtik ki. Szlavek Antal is, ami kor minden reggel hat órakor megjelenik az üzemben, hogy még az éjszakással is beszélhessen, csak rápillant a márkatáblána és már tudja, hogy a Lajos, a Karcsi és a többiek szintén megjöttek. A márkaszámokat ugyanis jó! ismeri, nála ez helyettesíti a vezetéknevet. Jó dolog ez a márka- rendszer. Nem kell várni semmire, az első kassal lemehetünk a bányába. Mert ez nagyon fontos — magyarázza. — Ahhoz, hogy egy csapat jó eredményt érhessen el és ne kerüljön az utolsók közé a versenyben, több dolog kell. A legfontosabb az, hogy a front- mester értse a dolgát. Tudja azt, hogy kitől mit várhat, ne tűrje a lazaságokat, a fegyelmezetlenségeket. S ne szégyell- je azt se, ha bajba került, ne haragudjon azért másokra, ha a versenyben lemarad, hanem javítsa ki a hibát, bízzék abban, hogy a lemaradását behozza. — A munkatempó mindig a kollektívától függ. Ha mindenki egyformán dolgozik, akkor nincs hiba. S mivel nálunk kollektív bérezés van, én meg ts követelem, hogy mindenki egyformán dolgozzék. Ha szükséges, szólok: — Te barátom, tegnap kevesebbet csináltál, mint a többi, igyekezz jobban, mert más nem keres neked kenyeret. Ha ez sem használ, odaállok melléje, esetleg tűzök helyette egy deszkát, megmutatom, hogyan lehet gyorsabban, könnyebben dolgozni. Ez rendszerint hat .: így aztán nálam ritka az olyan vájár, aki nem keresi meg a havi háromezret Mindegyikük tudja — ha többet ad, többet is kap: Csak ebben látják csapatának tagjai a munka verseny lényegét? — Ne higgye «rt. Igaz, az én csapatomban és István-ak- nán is vannak még olyanok, akik csak azért igyekeznek, hogy több legyen a keresetük, hogy elnyerjék azt a néhány- ezer forintos célprémiumot. Hogy a munkaverseny nemcsak a forintokért, hanem a szocializmus felépítéséért, a jólétért is folyik — azzal mem sokat törődnek. A célprémiumnak I nagy ösztönző hatása van. Ver- | seny viszont volt akkor is, ' amikor nem volt célprémium. Benne van ez már a mi vérünkben . j; Én a magam részéről helytelennek is tartottam, hogy egy csapat 8—10 ezer forint jutalmat Is nyerhetett egyszerre, a többinek meg semmi sem jutott. Ez nem volt jó, eleve kilátástalanná tette a legtöbb csapat számára a jutalom elnyerését. Örülök annak, hogy a tröszt te észrevette ezt és helyesebb, reális célokat jelölt meg. Mit lehetne még teraná Ist- ván-aknán, hogy a rraumikaver- seny tovább fejlődjön, még szélesebbkörűvé váljék? — Jó lenne, ha a sajtó is többet foglalkozna a munka- versenmyel, gyakrabban írna a versenyzőkről, eredményeikről. Én nem szeretem, ha írnak rólam, de tudom, hogy a bányászok — különösen a feleségek — örülnek annak, ha a nevük belekerül az újságba. Mert van máról írni. A bányászoknak ilyen jó sora még soha nem volt, mint ma. Még nekérn sem, pedig az elntílt években sem éltem rosszul, akkor is sokat kerestem. Nem rég kaptam például kiváló jelvényt kétheti fizetéssel, április 5-én pedig Bányászati Mumfcazászló kitüntetést egy havi fizetéssel. Kaptam ezen kívül 2 400 forint nyereségrészesedést, és havonta megkeresem a 3000 forintot. Azt hiszem mindent megmondtam ezzel; Mindent még nem, csak azt, hogy anyagilag igen megbecsülik a bányászokat. De arról, hogy milyen körülmények között dolgoznak, Öiztosátva vannak-e azok az oly sokszor emelegetett műszaki teltételek, még nem szolt. Most sokkal jobb a bánya, mint valaha volt. Sokkal többet adunk a biztonságra. Nem kell bujkálni az alapvágatokon, mert vasba varrnak öltöztetve s a fejtéskijáratokat is mindig meg kell csinálni. Sőt még azért is szólnak, ha nincs a2 öreg- fejtésben deszkázat. Olyan panaszunk sincs, hogy kevés az üres, vagy a fa. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy eredményesen versenyezzünk, nem hivatkozhatunk semmire, mert ha hivatkozunk, akkor hazudunk; — Ez az igazság! Csak akarat kell hozzá, lelkesedés s megy a munka. Most nem úgy kell versenyezni, mint azelőtt. Nem elég csak több szenei termelni. Megnézik a minőséget, a biztonságot is. Nemrég egy István-akna; csapatvezetőtől hallottam, hogy a verseny kifejlődésének igen nagy akadálya az, hogy a műszaki vezetők rendszeresen szigorítják a normákat s ezzel elveszik a bányászok kedvét a versenyzéstől Igaz ez? — Velem is történt ilyen. Az egyik hónapban jó sokat termeltünk, a másik hónapban megemelték a normát; Jogtalanul? — Hát.;: nem egészen. Tudja, igaza van a műszakiaknak is. Ha rosszabbodik a fejtés, rögtön szólunk: csökken tsétek a teljesítmény előirányzatot, mert nem lesz keresetünk. Olyan ember viszont még nem született, aki azért szólt volna a műszakiaknak, mert javult a fejtés, s azt kérte volna, hogy emeljék fel a normáját A keresetre igazán nem panaszkodhatunk. Minden feltétel megvan nálunk ahhoz, hogy eleven, egészséges verseny alakuljon ki. Én mindenesetre hiszem, hogy. a párt- kongresszus tiszteletére teitt Ígéretünket — a terv KM százalékos teljesítését — megvalósítjuk. Zsebrevágja a esflbufcját s barátságos kézszorítással elbúcsúzunk egymástól Mesterfalvi Gy«!» A htfsi műit krónikája A pécsi ellenállás támogatása Kaposvárról A megszállott Pécs munkásságának ellenállása a Magyar Tanácsköztársaság napjaiban egy pillanatra sem lankadt Ez az örvendetes tény a csalhatatlan proletárösztön vezette munkásság belső erején kívül a demarkációs vonalon túlról kapott segítségnek és felvilágosító munkának köszönhető. Az akció központja Kaposvár volt. A rruigyar tanács- kormány Hajdú Gyulát, a pécsi munkásság vezetőjét, a „külügyi népbiztos délvidék biztosának“ nevezte ki azzal a különleges feladattal, hogy Kaposvárott külön szervezetei létesít a szerbek megszállta terület lakosságának politikai felvilágosítására és az ellenállás megszervezésére. A propagandafeladat ellátása céljából népes hálózatot létesítettek megbízható elvtársakból többek között olyanokból, akik a szerb és horvát nyelvet beszélték és feltűnés nélkül kereshették fel a délszláv városokat, hegkönnyebb volt a megszállt területtel, főként Pécs, Siklós és Mohács lakosságával megteremteni a kapcsolatokat, hiszen mindenütt ismert és bevált elvtársakhoz lehetett fordulni. Jelentős szerepet játszott ebben az időben a legmegbízhatóbb elvtársakból szervezett fegyelmi csapat, amelyet Heisenberg er János szabolcsi vájár vezetett. Ezen alakulat tagjai látták el a politikai ellenőrzés feladatát és ők léptek fel elsőnek ellenforradalmi megmozdulás esetén. Meg is állapították róluk, hogy „odaadó, izig-vérig forradalmi lelkületű ifjú voU valatnennyí, igazi katonái a proletárdiktatúrának." A tömegagitáció hatékony eszközének bizonyult a Lépes György vezette repülőgép, amely még a világháborúból maradt vissza. A bátor pilóta, akire a megszállók eredménytelenül lövöldöztek, ezrével szórta a felvilágosító, a tanács köztársaság munkáját és eredményeit ismertető röpiratokaU Az elszánt pécsiek,.annak ellenére, hogy a szerbek ezért vad hajszát indítottak ellenük, mohó kíváncsisággal olvasták a röpiratokat, amelyek tartalmát egymás között meg is vitatták. A pécsi ellenállás lelke és irányítója, a munkásmozgalom nemes acéllá edződött ezekben a viharos napokban. Megnövekedőit tekintélyének és befolyásának egyik bizonyítéka, hogy beszüntette a pécsi „Munkás“-t és helyette átvette a „Pécsi Napló“-t, amely naponta megjelent, (a „Munkás" csak hetilap volt) és tá- gabb keretet biztosított a tömegek között végzett felvilágosító munkának. (1919. április közepén.) A kaposvári központ fáradságos és gyakran veszélyes, munkája, a Pécsett maradottak lelkes és megalkuvást mm ismerő magatartása és a terror ellenére kifejlett bátor tevékenysége nem volt hiábavaló: a megszállt területek proletáriátusa mind erősebb szálakkal fűződött a Magyar Tanácsköztársasághoz, és a magyar szovjetállam szerves részének tekintette magát. A társadalmi tulajdon védelméért A Belkereskedelmi Minisztérium a társadalmi tulajdon védelméről kapcsolatos feladatokról április 17-én délelőtt 9 órai kezdettel értekezletet tart a KPVDSZ székházéban (József utca 15. sz.) A nagy fontosságú értekezleten részt vesznek az illetékes igazságügyi, ügyészségi és rendőrségi szerveken kívül Baranya, Somogy, Tolna, Zala, Fejér megye képviselőd, továbbá a felsorolt megyék térfeléién működő állami kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok igazgatód, főkönyvelői, jogtanácsosai, foejllen- őrei, valamint a szövetkezeti szervek. Az értekezletre kerülő problémák közül az egyik, részben még tisztázatlan kérdés, a leltárhiányért való anyagi feleAkik messzebb látnak a többinél Baksa és Tengeri egymás mellett fekvő szomszédos községek. a pécsi járásban. Kora tavasszal -mindkét falu népe a nagyüzemi gazdálkodás útjára lepett. Közös pártszervezetük van, mert a 130 lakosú Tengerinek csak egy párttagja volt az utóbbi időkig. Azóta sok víz lefolyt a Dráván. Alig lehet a régi párt- szervezetre ismerni, új arcok és új erők tűntek fel. Baksán ketten, Tengeriben négyen kérték magukat a pártba és — ahogy Bencsik György párttitkár elvtárs mondja — még mindig lesznek jelentkezők. Jelentkezők, mert nem kellet-4 őket hívni, maguktól jöttek mind Olyan embereit, akiket nem lehel visszautasítani, mert agrár proletárok voitaJi, becsületes és munkaszerető emberek mindahanyan. Hogy mennyire igv van, az látogatásunk idején is bebizonyosodott. Alig tudtuk öltét megtalálni, s ha már rájuk találtunk. alig leheteti tőlük néhány percet elcsalni. Mind a munkájára hivatkozott, mind sietett. „Most már olyan vagyok...“ Soproni József elvtársunkat Baksa főutcáján csíptük el. A Zetor nyergében ült, trágyát szállított az Ezüstkalász Tsz földjére. Huszonnyolc éves fiatalember, így beszél magáról: — Amikor katona voltam, megkérdezte a politikai tisztiem, hogy nem szeretnék-e párttag lenni. Azt válaszoltam neki, hogy korai lenne, úgy érzem, nem vagyok még olyan, mint amilyennek a pártba lépő embernek lennie kell. — Most, vagyis néhány hónappal ezelőtt, már én voltam az, aki kértem -magamat. Láttam, hogy helyes a párt politikája, különösen az tetszett, hogy nem mondott le a mező- gazdaság átalakításáról. A fejem lágya is benőtt már, úgy éreztem, elértem azt a mércét. „Proletárember voltam én” .V? é“ %<• amit a párt egy új tagjítól megkíván, szóval most már olyan vagyok... Az elvtársak is így gondolkozhattak, mert egyhangúan szavazták meg a felvételemet... De megyek, a mütrágyaszorás is ránk vár, nem késlekedhetünk vele, mert a harmat mór felszállt.,, Soproni elvtárs már valahol a határban járhatott a Zetor- jával, amikor trágyát szállító fogat tűnt fel Baksa főutcáján. A Zetor után tartott, Csike János fogaios brigádvezetö ült a gyeplőnél: — En már az ellenforradalom előtt kértem magam a pártba — mondotta. — Aztán jött a nagy felfordulás és abbamaradt minden. De a szándékomról nem mondtam le. mert proletárember voltam én. apám és nagyapám is gazda-. sági cseléd volt valamikor. Ez a rendszer adott nekem földet, ez tett emberré, hűséges akarok maradni hozzá. Ezért kértem magamat a pártba. „Ezentúl többet kívánnak tőlünk“ A szomszédos Tengeriben is trágyát hordanak a fogatok. Bandicz József elvtársunk, a párt szervezet másik új tagja is trágyát hordott, vele is az utcán találkoztunk, akárcsak a baksaiakkal. Amint mondja, neki még az üleapja is gazdasági cseléd volt. Huszonhétéves nőtlen fiatalember, de szavai meglehetős élettapasztalatról tanúskodnak: — Sokat láttam már az életben. Tizenhárom éves voltam a felszabadulás idején, tehát még a múltat is ismerem kicsit. A felszabadulás után — kevés volt a földünk — sok helyen próbálkoztam. Voltam kulákcseléd, dolgoztam a komlói építkezéseken, aztán terményraktáros lettem. Most itt vagyok, és úgy érzem, megállapodtam a termelőszövetkezetben. terveztem már. Tudom, hogy ezentúl többet kívánnak tőlünk, dehát ezért párttag az ember., s „Nem lehet meg a termelőszövetkezet pártszervezet nélkül“ mm, — Sohasem volt félreértésem a párttal, eszem ágába sem jutott, hogy máshová is tartozhatnék. Nem pillanatnyi és meggondolatlan elhatározásból léptem be, régen így Mátrai József elvtársat a határban találtuk meg. Krumplit vetett a Béke Tsz földjén. — Eddig csak egy párttag volt a faluban, a tanácselnökünk — mondja —, most tm ár öten leszünk. Külön pártszervezetet fogunk alakítani. Mert messze van ide Baksa, a mi 600 holdas gazdaságunkban pedig sok a gond. Kell egy irányító szervezet, olyan emberek közössége, akik mesz- szebb látnak a többinél, egy erő, amely átformálja az embereket, hogy ne hátra, hanem előre nézzenek s izig-vérig tsz- tagok legyenek. Nem lehet meg a termelőszövetkezet párt szervezet nélkül. lösség újraszabályozása kerül megvitatásra. Az 58/1958. l> sz. rendelet 2. paragrafusa 1; bekezdése értelmében például nem terheli anyagi felelősség az árut nem kezelő pénztárosokat. Kérdés az, vonatkozik- e értelemszerűen ugyanez az üzemi adminisztrátorra, a felírókra és a felíró pénztárosokra a vendéglátóiparban? Tapasztalati tény az, hogy ezeknek a dolgozóknak jó vagy rossz munkáján, múlik sokszor a leltáreredmény. Megvitatásra kerül többek között, a felelősség kérdése a kétmusza-, kos egységben, dolgozó boltvezetőik és helyetteseik között, olyan esetekre, amikor az egyik műszakot a vezető, a másikat a helyettes végzi. A BKM. sz. rendelet 8. paragrafus 2. bekezdése szabályozza a teljes anyagi felelősséget. Például az A) pont szabályozza, hogy a mozgóárusok, ideértve a bolti dolgozók alkalmi kirendeléséi utcai árusításra, — teljes anyagi felelősséget viselnek. Kérdés az, hogyan felel az országos vásárra vagy ünnepi vásárra kihelyezett dolgozó a bolti készletért, amikor nem a teljes bolti személyzet vesz részt a kitelepítésben, s leltár hiány esetén mégis az egész bolti kollektíva felel anyagilag. Az értekezlet tárgysorozatában vitára kerül a társadalmi tulajdon védelmének helyzete és az ezzel kapcsolatos legfontosabb feladatok is. A minden tekintetben fontos értekezlet célja a még fellelhető tisztázatlan kérdések helyes megoldása, amely újabb lépés lesz a szocialista kereskedelem jellegének kihangsúlyozására, a társadalmi tulajdon védelmének mélyebb alapokra való elhelyezésére; K szesek a jó termésért A lippói termelőszövetkezet KISZ-iia tatjai kezdeményezésére az idén két katasztrális holdon termelnek ricinust a gazdaságban. A fiatalok a 10 mázsás termést jó talajeiőké- szí tűssel és a ricinus agrotechnikájának helyes alkalmazásával kívánják biztosítani. A lippói fiatalok helyesnek tartanák, ha a megye többi termelőszövetkezetének KISZ- tagjai te követnék a pfiiikW,
