Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-10 / 83. szám

1959. ÁPRILIS 10.

NAPLÓ

3

Nyilvános interpelláció

Hol van már az az idő, amikor a komlói Kenderföldön valóban kendert termeltek a bányászfeleségek, vagy a közeli község parasztjai. Ma paloták, családi házak állnak az egykori süppedős mezőkön, a terjeszkedő élet, a növekvő igények legbeszédesebb bizonyítására.

Kényelmes, napfényes, modern laSkások vannak, a kenderföldi városrészen, de vannak elfekvő kérelmek, jegyzőkönyvek, sürgető felszólítások is a tröszt beruházási osztályának fiókjaiban. Csák tessék kicsit beletúrni a fiókok tartalmába, bizonyára megvan még az a múlt év elején készült közös jegyzőkönyv, amelyben a tröszt beruházási osztálya ígéretet tett, hogy még az év folyamán elkészülnek az 509-es, valamint az 5éles épületek belső munkái.

Csupán a belső vakolási és villanyszarrelési munkák hiánya hátráltatja már több mint egy éve az 509-es és 540-es épületeikben a régóta várt húsbolt, rövidárú és háztartási bolt, illetve étterem megnyitását. Az elmúlt év alatt a már említett szervek ismételten megsürgették a tröszt illetékeseit, a Belkereskedelmi Minisztérium is rég rendelkezésükre bocsátana a berendezéshez szükséges hitelt, mégsem történt még semmi a tröszt részéről, a félbehagyott munkák befejezésére. A kenderföldiek türelmetlenül várják az Ígéret teljesítéséti

S—gy —

A nyolc általános elvégzése

kötelező!

Mi as oka a sok kimaradásnak?

1951-ben 4308 tanuló iratkozott be Baranya niegye általános iskoláinak első osztályába. A megyei művelődésügyi osztályon megtudtuk, hogy az

1958—59-es tanévben 2392 tanuló fejezi be tanulmányait az általános iskola nyolcadik osztályában. A 4308 tanulóból megdöbbentően sokan maradtak ki időközben.

— Mi az oka annak, hogy a tanulók 44,5 százaléka időközben lemorzsolódott? — erre kéntünk választ Bemics Ferenc elvtárstól, a művelődésügyi osztály helyettes vezető- jétőL

— Az okok több tényezőből adódnak. Mindenek előtt figyelembe kell venni azt a jelenséget, hogy az elmúlt évek alaltt meglehetősen sok család költözött Sztáldinivárosba. Sok gyerek is eltávozott a megyéből, ezért csappant úgy meg a tanulók száma. Természetesen jötték is át a megyénkbe, de ezek száma elenyészőbb wilt.

A nagy lemorzsolódásnak az oka a bukás. Évenként a tanulók 12 százaléka morzsolódik le egy-egy osztályban bukás miatt. A sok bukás fő oka pedig a mulasztásokból adódik. Az elmúlt évben a mulasztási átlag 7,5 százalék volt, az idén lényegesen javult a helyzet, 4,8 nap hiányzás jut egy tanulóra. Említésre méltó, hogy az utóbbi időben inkább csak igazolt mulasztások vannak;

Érdekes megfigyelni a bukások periódusét. Nagyobb számban az első, ötödik és a hatodik osztályban buknak.

Az első osztályban ugyan már némileg felszámolták a helyzetet, mert a múlt tanévben a Művelődésügyi Minisztérium kiadott egy rendeletet, mely szerint az első osztályt csak gyakorlott, tapasztalt pedagógus vezetheti. így megvan a lehetőség arra, hogy az elsősök biztos és szilárd alappal jussanak tovább. Lényegesen nehezebb már a helyzet az ötödik osztályban. Négy éven át megszokták a tanulók, hogy egy nevelő foglalkozott velük, s amikor a felső tagozatba kerülnek, sok nehézség merül fel.

Sajnos egyelőre még nincs megoldás az alsó és felső tagozat közötti szakadék áthidalására. Meg kell említem, hogy a tankönyveik sem a legmegfelelőbbek. A tapasztalat azt mutaitja, hogy a legtöbbje maximalista és nehezen érthető a tanulók számára.

A lemarzsoiódásnák másik jelentős oka, hogy sok szülő nem látja még a tanulás jelentőségét és fontosságát. Amikor a nevelők figyelmeztetik őket, többen is így érvelnek: — Mit csináljak a gyerekkel, ha nem akar tanulni? Úgy sem lesz belőle fiskális! Amikor ón iskolába jártam, én sem voltam kitűnő tanuló, mégis ember lett belőlem.

A hiba ott van, hogy sok szülő elfelejti — a fejlődő társadalom mind nagyobb követelményekkel lép fel gyermekével szemben, ha az boldogulni akar. Sajnos, faluhelyen aztán sok szülő befogja testi munkára a felsőtagozatos taEredményesen működnek a mohácsi

méhészek

A mohácsi földművesszövetkezet móhészcsoportja 1956. júliusában alakult át önálló méhész szakszövetkezetté. Mint ilyen, Baranyában még ma is egyedüli, s országosan is csupán kilenc követte példájukat.

Alakuláskor 56 tagja volt, ma pedig 167 taggal működik. Mintegy 3000 méhcsaládjuk van. A tagság által befizetett 15 000 forint értékű részjegygyei együtt a szövetkezet saját ereje ma 36 000 forint, s az év végéig közepes méhészeti esztendő esetén is elérik az 50 000 forintot. így tehát lehetővé vált, hogy önálló üzleti tevékenységüket bankhitel nélkül bonyolítsák le;

A szövetkezet tagjai egyénileg méhészkednek. Javarészt magukkészitette nádkaptárak- kal. E kaptárak előnye, hogy a méhcsalád hőgazdálkodása tökéletes bennük, s hogy tartósak, és vándorlásra is alkalmasaik.

Ez évben 300 mázsa méz szál Irtására kötöttek szerződést. A nagy mennyiségű mézet csak intenzív vándoroltatással termelhetik meg, s mivel Mohács és környéke csupán a tavaszi fejlődésre kedvező, távolabbi vidékekre is elutaznak a móhé szék.

Idejében megszervezték vándorlásukat az első akácra. Er- sekcsanád térségébe 1000 családdal, míg a Mecsek északi lejtőin lévő szétszórt kisebb akácosokra mintegy 300 családdal mennek. Az erdészetek máris biztosították a mohácsi méhészek megfelelő elhelyezését;

A második akácra való távolabbi vándorlás megszervezése most van folyamatban. Levelezéssel keresnek kapcsolatot a vasi és nógrádi méhészekkel. Az első akácra az ottaniakat a mohácsiak látják vendégül, míg a második akácra azok viszonozzák a vendéglátást. így elkerülhetik a költséges és időrabló helykeresést.

A mohácsi méhészeti szak- szövetkezet tehát ügyesen teljesíti feladatát. Most már csupán arra lenne szükség, hogy a városi tanács is nyújtson segítséget. A szövetkezet üzleti eredményeit ugyanis növelné, ha a jelenlegi üzlethelyiségük helyett a főútvonalon, a hajóállomás közelében kapnának helyiséget. A bolti forgalomra igen jótékony hatással lenne az új üzlethelyiség kiutalása.

Reméljük, segít a tanács. Hisz a szövetkezet megérdemelné;

nulót. így aztán természetes, hogy nem tud felkészülni a másnapi anyagból. Sok helyen pedig éppen az ellenkezőjét tapasztalni. A szülők nagyon megterhelik a gyermeküket. Az igen komoly iskolai munka mellett még különórákra is járatják, zeneórára, balett- iskolára, nyelvi oktatásra stb- re, ami aztán természetes, hogy megbosszulja magát az iskolai munkán. Meg kell vallanunk, hogy a délelőtti tanítás mellett még így is meglehetősen sok a tanulók délutáni elfoglaltsága. Karének, úttörő-foglalkozások, szakkörök, sportkörök — mind a délutáni órákban működnek. Nehéz helyzetük van még a bejáró tanulóknak, akiknek már korán fel kell kelni, hogy kiérjenek a vonathoz, autóbuszhoz.

A lemorzsolódás okai bizonyos mértékben a pedagógusok munkájában is keresendő. Sok nevelőnk még túlzott követelményekkel lép fel. Néhol az ismeretnyújtás verbális. Több helyen a szemlélte- Nos, ezt az úgynevezett egyéni ízt a színész feltétlenül érzétés és a gyakorlás még igen szegényes, nem tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget. A tanulók mulasztása mellett fel tűnőén sok a nevelők mulasztása is. Amíg az idén egy tanulóra 4,98 nap mulasztás jutott, addig egy nevelőre 6,61 nap, ami szintén' az oktató- nevelő munka rovására nfient. A nevelők hiányzása főként a továbbképzésekből, szülési szabadságokból adódott, de igen jelentős időre vonják el a különböző szervezetek is a pedagógusokat az iskolai munkából. Fontos, hogy a községekben, tehermentesítsék a nevelőket, ne ők végezzenek minden társadalmi munkát.

Nagyobb feladat hárul a pedagógusokra a nyári vakációkban, amikor a javító- és pót- vizsgásőkkal korrepetálnak. A múlt év eredménye ékesen bizonyítja, ha lelkiismeretesebb munkát végeznek, rniindjái'í jobb az eredmény is. Tavaly — az elmúlt évekhez viszonyítva sokkal jobbam szerepeltek a pátvizsgálsok is.

Az iskoláikban versenyszerűen folyik a mulasztás elleni harc. Eddig a tanácsok is igen liberálisan kezelték a feljelentéseket, a jövőben adminisztratív úton is meg kell tenni mindent a mulasztás lecsökkentésére.

E tekintetben sokat tehetnek még a szülői munkaközösségek. Az ő munkájuk szinte nélkülözhetetlen az iskola életében. Szülőnek, pedagógusnak együtt kell dolgozni, hogy meg legyen a harmónia az Iskola és a szülői ház között.

Sablonmentesen

A ma színházának egyik legfontosabb feladatat tükrözni a ma emberének gondolkodásmódját, megtalálni és híven ábrázolni azokat a konfliktusokat, amelyek jellemzői napjaink életének. Mindez természetesen nemcsak színházi probléma, hanem írói is, mert ahhoz, hogy a színház — nevezzük csak egyszerűen — jó műveket mutathasson be, elsősorban íróinknak kell szocialista-realista színdarabokat írniok. De tételezzük fel, hogy adva van egy mű, amely megfelel a követelményeknek. Nemcsak feltételezés ez, hiszen nem is egy nagyszerű színdarab született már, amely eleget tett a szocialista- realista követelményeknek. A színdarab tehát adott, most már a színház feladata megeleveníteni a szerző elképzelését. Az, hogy sikerül-e a színésznek szerepét úgy eljátszani, mint az író azt megírta, elsősorban a színészi kvalitásától függ. De a tehetség nem minden! Mert ahhoz, hogy napjaink emberének egy-egy típusát élethűen ábrázolja, nem elég a színészi rátermettség, hanem szükség van életismeretre is! Csak egy példa ehhez: képes-e a színész valósághűen bemutatni a színpadon egy tsz-elnökőt, vagy egy tudóst, ha életében nem beszélt még sem egy tsz-elnökkel, sem egy tudóssal?

Az életet nem ismerő színész számára idegen a reális művészet eszmeisége, számára hozzáférhetetlen az őszinte érzés és az átélés. Ahelyett, hogy élne és tevékenykedne a színpadon, az életet, az emberi érzéseket és az alakot csupán megjátssza a színpadi játék egyszer s mindenkorra megállapított fogásaival. Az ilyen színész gondja legfőként a különféle színpadi sablonok ügyes összeválogatására és kombinációjára szorítkozik. Nem is szorítkozhat másra, ha nincs élményanyaga, ha nincs személyes tapasztalata. De ez természetesen még nem jelenti azt, hogy a színpadi átélés művészete csak a színész személyes tapasztalatára, személyesen átélt érzéseire korlátozódik. A színpadi átélés ereje és meggyőző volta abban áll, hogy a színész mélyenszántóan, sokoldalúan ismeri a környező valóságot. De ez még mind nem elég. Minden színésznek van egyénisége, az egyiknek több, a másiknak kevesebb.

Kettős ünnep volt Nagy-Deindolban

Felszabadulásunk ünnepén, április 4-én reggel, teljesüli régi kiváltságunk. Elindult az első autóbusz Nagy-Deindolba. A boldog utasok indulás előtt, sajátkczüleg virágozták fel az autóbuszt, melyre évek óta vártak. Az első utasok között volt a harmadik kerületi tanács küldötte és a PKV vezetősége, akik tanúi lehettek annak a határtalan örömnek, ami a végállomáson fogadta őket.

Piros, fehér, zöld szalagokkal, virágokkal feldíszített oszlopok és fák között vártak rájuk az ünneplő deindoliak. Till Ferike és Szabó Pityu virágcsokorral köszöntötték a

III. kér tanács és a PKV küldötteit, majd Lukács Béla az érdekeltek nevében mondott köszönetét az illetékes szervek nők, melyek valóra váltották a régi kívánságot, az első autóbusz megérkezését, amelyet ezután rendszeresen követni fognak a járatok.

Ezúttal is köszönetét mon- du.nk érte:

NAGY-DBINDOUAK

Régi cselédek új gondjai

Méltóságteljesem áll meg az autóbusz a tésemyi megállónál. Sok az utas. Három középkorú nő is felszáll. Kényelmesen elhelyezkednek az üléseken. Elindul a busz és ezzel egy- időben a beszélgetés is. Akaratlanul hallanom kell, mi ről beszélgetnek. Mindennapi gondok, problémák kerülnek elő. Hallgatom őket. Arra gondolok, hogy nem is olyan rég, még más gondjuk, oajuk volt. Most arról beszélnek éppen, hogy mi mindent vesznek majd magúiknak és a gyerekeiknek.

— Veszek a gyereknek ruhát, — mondja az előttem ülő.

— Nemrég kapott ugyan, de az már nem tetszik neki. Inget is veszek zöldes- szín ii nyakkendővel, mert hát azt szeretne — folytatja tovább.

— Én is ruhát veszek a férjemnek ■—

szól közbe a másik. Ami van neki, áz már kétéves. Kellene egy ballonkabát is. Azt magamnak is veszek, ha kapok olyat, ami tetszik.#

— A fiamnak hosz- szú nadrág kell. Még sem járathatom rövidben. — így a harmadik.

Nem szólok közbe, pedig már a nyelvemen van, hogy megkérdezzem : tizenöt

évvel ezelőtt miben járatták a gyerekeket? Nem kérdezem, hiszen úgyis tudom, ismerem őket. A „Mándy uraság“ cselédei voltak mindhárman. Iútiam akkor elégszer foltozott ruhában, cipőben, vagy legtöbbször mezítláb az ö gyerekeiket. Nem jutott akikor új cipőre, új ruhára. Nagyobb volt annál a gond. minthogy ilyenre gondolni mertek volna.

Arra gondolok, hogy nékem is csak a bátyái« levetett

ruhája jutott, de már akkor nem lehetett meglátni azon, hogy a sok folt közül, melyik volt a ruha eredeti színe.

Zökken az autóbusz. Felriaszt gondolataimból. Ok hárman még mindig beszélgetnek. A gyerekekre terelődött közben a szó.

— Minden héten új játék kell neki — mondja az egyik. — Megunja egy-kettőre, akármit veszek. Most is lombfürészt meg villanyvonatot akar. Sokba kerül — teszi hozzá, de érezni a szaván, hogy anélkül mégsem megy haza. A másik kettő is felsorolja, mi mindent vesznek a gyerekeknek.

— Piros labda, teherautó — mondják egymás után. Azt hihetnem, egy játékkereskedésben vagyok, ha csak a beszédet hallanám.

Eszembe jut az én gyermekkorom. Nekem nem jutott jártók. Még alig látszottam iki a földből, die már dolgoznom kellett, hogy a mindennapi betevőre jusson. Itt előttem ez a három asszony is sokat tudna mesélni arról, milyen volt az ő gyermekkoruk. Az Ő szüleiknek más gondjaik voltak. Nekik most ezek a legnagyobb problémáik. Jól is van ez így. A mi gyermekeinknek szebb, jobb gyermekkort és még szebb életet kell biztosítani.

Mindennapi gondok, problémák, amiről ők hárman beszélgettek, mégis mások, mint másfél évtizeddel ezelőtt.

Érdemes ezen elgondolkozni. A szürke hétköznapok is megmutatják a különbséget. A régi cselédek mai gondjai híven tükrözik azt a változást, ami népünk életében történt.

Nagy Vince Gtíiwánfa

kelteti szerepében, ügy is mondhatnánk, hogy egy-egy szerep megformálásához a színész hozzáadja a maga elképzelését. Természetesen ennek az elképzelésnek mindig a drámaíró által előírt úton kell haladnia. Ez az elképzelés, illetve ábrándozás feltétlenül gyümölcsözően nyilvánul meg az alkotó folyamatban. Az a szerep, amelyet nem fűt és nem gazdagít a színésznek egyéni elképzelése, az soha nem ragadja el sem a színészt, sem a nézőt. De ehhez a képzelőerőhöz az élet ismerete nélkül nem jut el a színész. Minél jobb ismerője és megfigyelője a színész az életnek, annál mélyenszántóbb. világosabb és gazdagabb lesz a képzelete, annál érdekesebben, vonzóbban és ésszerűbben értékeli az adott körülményeket.

A színész és az életismeret elválaszthatatlanságát konkrét példákkal bizonyíthatjuk. Nem véletlen az, hogy a múltról szóló színdarabok figuráit a színészek —, ha nem is minden esetben, de általában igen — jobban tudják megformálni, mint a maiakat. Nem egy esetben egy-égy negatív hős alakításában a színész több színt képes nyújtani, mint a pozitív hős személyében. Miért van ez így? Azért, mert vannak színészek — különösen az idősebb generáció —, akik jobban ismerik a múltat, mint a jelent, jobban ismerik a volt jegyző, vagy főispán jellemét, mint mondjuk például egy mai munkásét vagy parasztét.

Nem tudom ■ biztosan, de nagy a valószínűsége annak, hogy szomorú képet kapnánk, ha megkérdeznénk egy-egy színészt: van-e munkás, vagy paraszt ismerőse, tanulmányozta-e a mai munkás életét, gondjait, örömeit, tudja-e problémáit? Márpedig ezeknek ismerete nélkül huzamosabb ideig nem állhatja meg helyét a színész a színpadon, mert-élő figurákat életismeret nélkül sem játszani, sem nézni nem élvezet. Kínlódik a színész, kínlódik a néző s végül is sem a színész, sem a közönség nem találja meg a színpadon azt, amit keres: napjaink emberének életét. Az így megformált szerepből nem valóság lesz, csak annak torz mása, amire senki sem kíváncsi.

Az életet nem ismerő színész partnerének játékát is rontja, hiszen tagadhatatlan, hogy a színpadi cselekvés, az egész színházművészet a szereplő személyek egymáskozötti kapcsolatán alapul. De kapcsolat és kapcsolat közt különbség van. A színpadon lehet nézni és látni — és lehet úgy nézni, hogy semmit sem látunk. A kapcsolatnak tevékeny ráhatásnak kell lennie a partnerre a gondolatokon, érzéseken, tetteken keresztül és a többi szereplő gondolatait, tetteit ugyancsak tevékenyen kell felfogni. Ha ezek a feltételek adottak, akkor a művészi játék kiteljesedik, nemcsak a színészt, hanem a nézőt is magával ragadja. Ez az oka annak, hogy a természetes játékkal felépített szerep egyre gazdagodik és gyarapszik, ellenben a műkedvelő ripacskodásra és a „megjátszásra” aia- ipított szerep mihamar élettelenné, gépiessé silányul.

Vannak biztató jelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy íróink mindjobban fordulnak a mai élet problémája felé, hogy igyekeznek színdarabra, filmre feldolgozni napjaink problémáit. Még korántsem állíthatjuk, hogy ezek a művek hibanélküliek, hogy a színdarab- vagy filmírók életismerete elégséges. Ha egy-egy figura jellemének megírása nem is sikerül mindig, a figurát életrekeltő színész a maga életismeretével azonban sokat pótolhat ahhoz, hogy a szerep elfogadható legyen. Pótolhat — ha van miből! De ha nincs, akkor a gyengébben megírt szerepből silány alakítás lesz s a színész vi- szolyogva lép a színpadra. Úgy vélem, nem egy példa volt már arra, hogy a gyengébben megírt szerepet a színész „átírta”, a maga tapasztalataival gazdagította, s a „rossz” szerepből végül is elfogadhatót gyúrt. S ez tán nem színészi alkotómunka?

A színésznek is, mint minden művésznek éltető eleme, amely nélkül alkotó folyamat elképzelhetetlen: nem kívülről és fentről nézni napjaink történetét, hanem belülről, azonosulni az emberek problémáival.

GARAY FERENC

Tizenhat korszerű istállót óéit a Baranya megyei Építőipari Vállalat a termelőszövetkezeteknek

A Baranya megyei Építőipari Vállalat igen jelentős feladatokat kapott a termelőszövetkezetek fejlesztési programjából. A megye területén a vállalat nem kevesebb, mint tizenhat községben épít korszerű, nagy befogadóképességű istállókat. A program szerint tizenhárom darab ötvenkét és három darab kilencvennyolc férőhelyes istállót építenek még fel ebben az évben. Ezen kivül Villányban és Ujpetrén augusztus 20-ra befejezik a

már régebben megrendelt száz férőhelyes istállók építését.

A típustervek alapján készülő istállók építéséhez a szűk séges műszaki előkészületek már nagyrészt megtörténtek; Ma kezdik meg az építkezések színhelyén a műszaki bejárást és hamarosan megkezdik a kivitelezést, úgyhogy valameny- nyi istálló legkésőbb október 15-ig elkészüljön és a termelőszövetkezetek rendelkezésáM álljont;