Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

«»59. ÁPRILIS L

NAPLÓ

5

é

/

Pécs a Magyar Tanácsköztársaság első napjaiban

A felelőtlenség netovábbja az, amit a pécsi „Dunántúl” a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után pár nappal irt.

Azzal a kijelentéssel döbbentette íneg olvasóit, hogy „Budapesten sok minden történt, de azért nem történt semmi.”

(1919. márc. 29.)

Arra, hogy Budapesten történt-e valami, a pécsi munkásság, főleg a bányászok adták meg a választ. A „szerb parancsnok április elején összehívta a bányászok bizalmit érfiait és nyilatkozatot tett elébük, melynek alapján kötelezik. magukat, hogy ezentúl ugyanannyit termelnek, mint a béke idején. A bizalmiakat, akik az ügyet meg akarták beszélni bányásztársaikkal, nem fengedték el és mellüknek szegezett fegyverrel kényszerítették őket, hogy a nyilatkozatot tudomásul vegyék és felelősséget vállaljanak a szerbek kö- x vetelménye teljesítéséért. A bányászok erre a Kaposvárott tartózkodó Hajdú Gyulától kértek segítséget és kijelentették, hogy ha ez az állapot tovább tart, ők maguk fognak fegyvert a szerb megszállók ellen.”

A széntermelés ezen követelés ellenére is tovább csökkent. A pécsi bányászok tömegesen hagyták el munkahelyüket. Nagy részük a kaposvári 44. Vörös Dandárhoz csatlakoUttaiaU TUcs vám* ttedaságÁihí!

örömmel értesültünk arról, hogy • txfrosi tanács tisztasági mozgalmat kezdeményezett április 4. tiszteletére.

Mi, az Ágoston téri iskola úttörői és tanulói tzíwel- lélekkel támogatjuk e mozgalmat és felhívással fordulunk valamennyi általános iskolához, hogy csatlakozzanak hozzánk.

Célunk, hogy április 4-re minden parkírozott tér, valamennyi utca tisztaságával it tükrözze az ünnep jelentőségét.

Ennek érdekében rendbehozzuk iskolánk környékén a

parkokat, utcafelelősöket választottunk, akik segítenek az utcák tisztaságának megőrzésében. Hulladékot nem dobálunk ei, a szemetet összeszedjük, illetve felszedetjük.

A tisztasági mozgalom sikere érdekében versenyre szólítunk minden úttörőcsapatot és általános iskolát. Csatlakozzatok hozzánk, jelszó: „Legyen Pécs az ország legtisztább városa?’

Kérjük a szülőket és Pécs város valamennyi lakóját, legyenek segítségünkre célunk elérésében.

AZ ÁGOSTON TERI ALT. ISKOLA úttörői és tanulói.

zott. „A bányában már jóformán csak az öregek és az egészen fiatalok maradtak”.

A tanácsköztársasággal kapcsolatban a megszálló hatóság az első napokban a várakozás álláspontjára helyezkedett. Március 29-én lezárták a demarkációs vonalat és beszüntettek minden forgalmat a tanácsköztársasággal. (Dunántúl, 1919 márc. 30.) Ugyanakkor visszahívta a korábban eltávolított Nendtvich Andor polgármestert, aki április 1-én ismét' átvette hivatalát és működését mindjárt azzal kezdte, | hogy tárgyalásokat indított j Radovanovics szerb parancs- | nokkal. (Dunántúl, 1919. ápri. J 1.)

Nendtvich azokhoz tartozott;; és azok nevében tárgyalt, akik ; | elégedetlenek, egy kortárs: megjegyzése szerint „nemcsak ■; tőkések, hanem nehézfejűek” ; j is voltak és akik „inkább Szer- : biához akarnak tartozni, csak- :: hogy az új rendet (a tanács- |: köztársaságot) kikerüljék”. Ide : kell számítanunk azokat is,: akik már a múltban is hasonló : húrokat pengettek és küldött- ■ séget akartak meneszteni a belgrádi kormányhoz, mint;: Littke József, Lauber Viktor, Herbert János gyárosok és a: pécsi úri kaszinó több tagja, : ideértve Zichy püspök környe- ; j zetét Mosonyi titkárral, aki:: mindenbe be volt avatva.

Tavass

a kulturális munkában

A teknővájó

A termelőszövetkezeti köz- " Bégekben, így .Bolyban is új és sokoldalúbb feladatok várnak a kultúra munkásaira. Azzal a szándékkal kerestem fel a község vezetőit, hogy megkérdezzem: a falu arculatának megváltozásával milyen változások mutatkoznak a kultúra területén és ők mit tettek ennek érdekében?

Lorencsics Kálmán tanácselnök és Erdős József, a művelődési ház gondnoka szerint meg vannak a feltételek ahhoz, hogy a jövőben mindinkább ki tudják elégíteni a lakosság rohamosan fejlődő kultúrigényeit.

Az elmúlt években már igen jelentős kulturális élet folyt Bólyban. A 45 tagú színjátszócsoport színvonalas darabokkal szórakoztatta a község és a környék lakosságát. Az elmúlt évben játszották a „Kőszívű ember fiait” és a „Szabadság szerelem” c. darabokat. Egy 38 tagú dalárdája is van a községnek, amely már több alkalommal sikerrel szerepelt Működött egy fúvószenekar is, amely szintén szép eredményeket mutatott fel.

A természettudományos előadássorozatok is nagy érdeklődésnek örvendtek. Egy- egy előadásra 40—50 ember is elment A filmelőadások iránt nagy az érdeklődés, de ugyanez mondható a könyvtárról is. Negyedévenként mintegy 1500 kötet fordul meg az olvasók kezében. A művelődési ház állandó működését a különböző szakköri foglalkozások biztosítják. Jelenleg nyolc szakkör működik.

A község vezetői számoltak azzal, hogy nagyobb arányú kulturális terveket kell kidolgozni és bizonyos átszervezéseket kell végre - hajtaniok. Tudják, hogy csak így lehet biztosítani a közönség ízlésének fejlesztését és eszmei továbbképzését. Ennek érdekében már meg is tették a szükséges lépéseiket A legelső és legfontosabb teendő a művelődési ház kibővítése. A terem í befogadóképessége 400 sze- : mély ugyan, de kicsiny a színpad és több szakkörnek sem tudnak megfelelő helyiséget biztosítani. Most, hogy a lakosság két termelőcsoportban egyesült — megvan a remény arra, hogy ezt a problémát közös erővel mielőbb meg is oldják.

A faluban van már két televízió, de azt szeretnék, ha a művelődési ház számára is tudnának egyet szerezni.

A jól működő rádiós szakkör készíti is már hozzá az antennát és a kellékeket.

A művelődési háznak eddig is megvolt az egészséges . kapcsolata a tömegszerveze- J tekkel, de az igazgató és mások is úgy vélik, hogy most könnyebb lesz a községben összefogni a kulturális erőket. A kulturális ügyek irányítására és meg- , szervezésére művelődési ta- ; nácsot alakítottak, amelybe ; beválasztották természetesen $ a termelőszövetkezetek képviselőit is. A községi tanács tizenkétezer forint támogatást adott a művelődési háznak egy zongora vásárlásá- ? hoz. Négyezerötszáz forint J áll rendelkezésre a könyv- t állvány felújítására.

Az igazgató azt kéri a felettes hatóságoktól, hogy ha lehetséges — adjanak nekik egy vetítőgépet Van ugyan egy diapozitív vetítőjük, de nem alkalmas arra, hogy természettudományos és oktató nevelő filmeket vetítsenek.

A bólyi művelődési ház " nemcsak a felnőttek művelődésével és szórakozásával törődik, hanem a fiatalabb generációról, az iskolásokról Is gondoskodik, kfár a múltban is voltak rendszeres mesedélutánok, ahol öt- ven-hatvan gyerek is meghallgatta a tanító néni meséit A jövőben azonban még szervezettebbé igyekszik tenni az iskolások foglalkoztatását is.

H. L

'Gorcsönytoen, az egykori gróf Be- nyovszky kastély parkjában akadtam rá Igmácz bácsira. Ott üldögélt a fák közt beszűrődő napfényben és egész lényével faragta, vájta az előtte fekvő nyiárfarönköt. Olyan szabályosan kamya- rította ki a végét, hogy még körzővel sem lehetne különbül.

— Ja kérem, gyakorlat kell ehhez — kapja fel a fejét érkezésemre Igmácz István bácsi. — Tizenkét éves korom

óta csinálom ezt kérem.

— És most milyen idős?

— ötvenkilenc! — Aztán panaszkodik: nincs már nagyon munkája a tek nővájómak. Nem lehet egy-egy évben 3—400 dara bot meg csinálni, mint azelőtt

— Igaz, hogy most jobban megfizetik. Ment, hogy volt az azelőtt kérem? Megvette tőlünk a kereskedő a teknő párját húsz pengőért, az üzletben viszont már ötven pengő volt:: i

Érdekes: ez az ember semmit sem tud arról, hogy van profit, extraprofit, meg más egyéb, de azt pontosan tudja: azelőtt voltak olyanok, akik lenézték, pedig belőle éltek.

*— A tsz-nek csinálom egy nyolcméteres vályút — mondja. — Nyolcszáz forintot kaptam érte. Megfizették. — És szavában ott vibrál: végre minket is megbecsülnek, végre mi is emberek lehetünk.

Sz. J.

i

t

Mindig von valami az újságíróban a felfedezők tudásszomjából, am ikor egy művész ajtaján kopog, különösen ha csalhatatlan előjelek is biztatják. Az előjel" ezúttal csak egy névtábla, amiből minden bérház majd minden ajtaján találni egyet, de ennek sötétbarnára érett, remekbe faragott kerete volt, mintha nem is lakás, hanem műemlék jelölésére készült volna.

Elfogódottan vártuk, hogy az ajtón belül nagy dolgok tanúi leszünk. A mester, Szalmást Sándor faragóművész tálán éppen valami titkos rejtjelre nyíló hétfedelü szelencét formál, vagy egy rég elfelejtett Attila korabeli Ikarfát farag pogány- szertelenségű motívumokkal.

De a fantázia mindig gaval- lérabb a valóságnál. Egy árva faragószerszám igazán nem sok, de annyit nem találtunk a lakásán. És a mester? A lehetőbb leghétköznapibb pózban, piszkavassal a kezében éppen a kályhát biztatgatta, •mely még mindig nem «aotota

meg a társasviszonyt a slam- mal. A másik csalódás akkor következett be, amikor nem a műtermébe, hanem a szobába tessékelt bennünket és még ő volt meglepődve.

— Műterem? Hát az túlzás kérem egy fafaragónál, de azért volt egy kuckóm, ahol esztergályoztam, faragtam.

— Hát már nem?

— Bizony lassan két éve már, hogy az utolsó megrendelést, száz bonboniert faragtam a brüsszeli világkiállításra. Mind a száz elkelt. Itt van még egy példány belőle mutatónak, de inkább figyelmeztetőnek, hogy nincs tovább.

Tehát lassan két éve, hogy a Képzőművészeti Alaptól az utolsó megrendelést kapta, azóta nem dolgozik. Pedig futná az idejéből, mert nyugdíjban van, de azt mondja, képtelen megrendelés nélkül, csak úgy a saját gyönyörűségére nekiülni a faragásnak. Ha gyönyörködni akar, a kezét sem kell mozdítania, csak körül kell néznie a lakáéban.

Mert minden, ami fából van, a falon a képkeretek, a kanapék, ahol pihenni szokott, a csillár a mennyezeten, az asztalon a gyönyörű szelencék, mind-mind leikéből leiedzett remekművek, virágaik, majdnem élők, illatosaik. KeTl-e ennél gyönyör lcödtetőbb!

Annak, aki megcsinálja nem, de aki alkotja, annak kevés. Abban még ott bizsereg ezernyi világra kivánlkozó alkotás, olyan, amelyiknél mindig az a szebb, a kedvesebb, amelyik a legifjabb. Az a bonbonier, amely emlékeztetőnek maradt a világkiállításról, elöregedett már. Szálmási Sándor is két évet öregedett azóta, s művésznek semmi sem fájhat annyira, mint „egyedül maradni“ a tanári nyugdíjával. Látszik ez minden mozdulatán, mozgékony újjainak ideges játékán, sértődött kifakadtjaiban,

amelyből minden átmenet nélkül „átvált”, tréfálkozó megjegyzésekre, vagy a vendégnek kijáró aprólékos figyelmességre.

Egy szelencét mutat, nem az ő keze munkája, mégis mindennél nagyobb becsben tartja. Tanítványaitól \kapta még Erdélyben. Ahogy forgatja, mutogatja, a jókedve is megjön tőle.

— Húsz esztendeje, hogy ajándékba kaptam, de fel tudnám sorolni valamennyi diákomat, akik ezen a szelencén munkálkodtak. Valamennyinek rajta van a kezenyoma, mind az ötvenen faragtak bele valamit.

— Vannak régebbi emlékei is?

— Sajnos, nem igen, mert harmincháromban kifosztották.

Annyira, hogy a feleségemen

kívül nem is igen maradt más szerzeményem a lakásomban.

— Abban az időben

gazdasági válság volt az országban. Kinek jutott volna hát eszébe, hogy faragott szelencéket vásároljon, amikor az egyik Teleky grófnő is arra fanyalodott, hogy idegenforgalmi irodát nyisson szalon- számlái enyhítésére. Ezt az irodát kerestem én fel néhanapján, — persze nem olyan szándékkal, hogy megtudjam, hol érdemesebb tölteni a nyaralást, KSkestetön-e, t>agy Balaton bogláron. Külföldiek után szimatoltam, akiket a szép tájak mellett talán az én faragványaim is érdekelnének. Egyik nap újra ott ácsorogtam az idegenforgalmiban, amikor jön ám a grófnő felhajtója izgatottan, hogy hamar négy autóbuszt, mert százötven turista érkezett, akik mindenáron a Balatonra szeretnének utazni. Azt is meghallottam, hogy el sem ikerülhetnék Ga- miútsza-pusztát, a házam tájékát, fia tényleg a Balatonra igyekeznek. Mire hazaértem, már meg volt a tervem, de ehhez társ is kellett. Athívtam hát Ferencet, a veszprémi káptalan juhászát és feltettem neki a csábító ajánlatot:

— Akar-e száz pengőt keresni?

— Kit kell agyonütni, tanító úr?

— Amikor megtudta, hogy senkit, a többi már gyerekjáték volt.

— Még nem látszott el odáig a négy autóbusz pora, amikor Ferenc már munkába lépett. A káptalan mind a hatseáz

birkáját az útra hajtotta, de

okosan arról is gondoskodott, hogy a legbutább pulit rendelje ki a nyáj kormányzására. Es ő maga? Még tán életében nem öltözködött így ki. Ráaggattam mindent, amin csak megakadhat a szeme a turis- táknalk. Kezébe faragott juhászbotot, szájába faragott pipaszárat, lábára tükröscsizmát, föléje pantallót, az oldalán cifra kostökzacskával, még feljebb hímzett kónyi inget, ügy nézett ki a fiú, mind egy valódi mújuhdsz, amilyet eszik a moziban látni.

Hát még akkor odaért a négy autóbusz, olyan kravált csapott, hogy az utasoknak is megesett a szívük rajta. Hogyne, amikor hiába biztatta a pulit, az az ocsmány féreg csak az autóbusz kerekét csaholta, ahelyett, hogy a birkákat lemarta volna az útról.

— Le is szálltak sorba a nagy csodára a turisták, hogy segédkezzenek valamit a terelésben. Hát innen kezdődött a dolog üzleti része. Mert alig hogy észrevették a juhászbotot, a pipaszárat és mindenfélét, addig rimánkodtalk, amíg Ferenc „nagy nehezen" kötélnek állott és ha „fájó szívvel' is, de annál borsosabb áron túladott az ékességein.

— Ma sem tudom, hogy meny nyit kaphatott a holmikért, de gondolom, nem érhette károsodás, mert nem reklamált a kialkudott száz pengő miatt. Még a puli is elkelt, mert ha másra nem is, de arra volt esze, hogy végignyalja az egyik lady képét, aki örömében azonmód meg is vásárolta.

— Persze, még a pulival együtt sem jutott mindenkinek a „népi kincsekből és az üzlet másik fele ezután követ• kezelt, mert Ferenc a „kár• vallottakat" mind hozzám irányította.

— Na, asszony, most szorozz meg mindent kettővel — mondtam —, mert jönnek a „műértőkHát nem akarom eltúlozni a dolgot, de percek alatt csupasz lett a lakásunk. Még azt a tűzifából faragott ócska gyertyatartót is megvették, amit egyszer azért csaptam össze, mert nem lehetett petrolt kapni.

Eddig a történet,

amelyből más körülmények között talán egy jóízű elbeszélést lehetne kerekíteni, ha nem tudnánk, miből indultunk ki. Különben sem tűnődhettünk túl sokat a történet felett, amelynek egyértelműen az a tanulsága, hogy Szálmási Sándor faragómüvész cseppet sem „tisztelhette” jobban annakidején a „müértőket”, mint ahogy őt megbecsülték. Kitűnt ez a hatszáz birkás komédiából, de abból is, hogy Teleky grófnővel sem a művészetről, a műpártolásról értekezett, hanem üzletfelekre lesett az idegenforgalmi irodában.

Ma már nem akar „rászedni” senkit, nem töri a fejét zsíros, furfangos üzleteken, nyíltan beszél a nehézségeiről és<kér segítséget. Es ha ma a mi ajtónkon kopog, nem szabad bizonytalan „igennel” Jelentkeznünk, hanem fogadnunk kell szívélyes fogadtatással, olyannal, amelyből bizonyságot nyer, hogy közénk tartozik, hogy nemcsak számon- tartjuk, de igényeljük is a munkáját, a művészetét.

Pálinkád I

*