Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-08 / 81. szám

1959. ÁPRILIS 8. NAPLÓ 3 TÍZ perc egy építkezés életéből Az épülő háromemeletes la­kóház tetejéről jó messzire el­látni. Egyik oldalon a tavaszi széltől borzolt, füstölgő há- nyókra, másik oldalon a vá­ros apró, gyufaskatulyáknak látszó házaira, a közelben, az épület alatt kígyózó szürke műútra és mellette a sok be­vakolt lakóépületre, melyek előtt már gyerekek hancúroz- nak, asszonyok sietnek haza­felé a bevásárlásból. A komlói 49-es számú Épí­tőipari Vállalat dolgozói ké­szítik itt meszesen a bányász- ‘ lakóházakat. A C 6-os épület tetején Garán András falazóbrigádja a kéményeket emeli. Az egyik már elkészült, Kulcsár István fiatal kőmű­ves és társa már a kéményt borító előregyártott betonlapot húzza fel . kötéllel az állásra. Stefán Mária segédmunkás és még négy fiatal lány hordják szét a lekvársűrűségű habar­csot, amit gép nyom fel cső­vezetékeken keresztül a har­madik emeletre. Éninger József komplexbri­gádja ez alatt a szellős lépcső­ház mennyezetét vakolja. Schneider Imre kőműves egy pillanatra abbahagyja munká- . ját, s míg a kezében tartott „hóBlin” lecsöpög a malter, elmondja: brigádjuk szeretné 10 nappal a határidő előtt be­fejezni a belső vakolás mun­káit. Szép vállalás ez és amilyen tempóban dolgoznak, biztosak lehetünk sikerükben. Ne ve- gyük ez azonban idejüket, menjünk tovább. A második és az első emeleten is lázas munka folyik. Két ember a lila kőkockákat rakja le az egyik lakás előszo­bájának aljára, egy másik a fürdőszoba falát simítja. Az A 6-os épületben már az ácsok, 'akatosok dolgoznak. A piros téglatömeg közül mindenün- ^ nen kihal latszik kopácsolásuk. , Igazítják az ablakokat, behe­lyezik az ajtókat. No de sétáljunk át a másik épülethez. Vigyázzunk séta közben, ne nézegessék a fehérbúrás, szür­ketestű villanyoszlopsort, meg a kis családi házakat, hanem a földet, mert a hepehupás ta­lajon könnyen eleshetünk. Per­sze, minden építkezés velejá­rója a téglatörmelék, a gödrök, a különböző helyekre lerakott betonelemek, de talán na­gyobb rendet is lehetne tarta­ni. Egy nagyobb gödörből 5—6 méter hosszú rozsdás gömbvas kígyózik a napsugár felé, a da­ru pályáján téglatörmelék he­ver, mellette a lukacsos falazó­téglák darabjai, égnekálló sze­ges lécek társaságában. Keller János munkavezető éppen az autóról lerakott aj­tókat veszi át, a teherkocsi is bent nyugszik egy gödörben, a közlekedést megnehezíti a te­rep egyenetlensége, a sokfelé lerakott anyag, s gátja bizto­san a munkának is. Viszont a kész épületek kö­zött már hengerük az utakat, a rakoncátlan kövek elsimul­nak a roppant teher alatt. A legközelebb álló, szürkére festett, kékerkélyes ház egyik lakásába becsöngetünk. Ba- kány József vájár lakik itt, éppen alszik, mert éjszakai műszakban volt, de felesége, egy kedves asszonyka, meg­mutatja a lakást. — Nagyon szép minden, vi­lágos, kényelmes, örömmel la­kunk benne — mondja. Az építőipari vállalat dolgozóinak jó munkáját dicséri a szép, csempézett konyha, az egyen­letesen festett falak, az egész kivitelezés, — A kéményt ugye majd megcsinálják — súgja Keller János munkavezetőnek Ba- kányné, aki nem tudja, hogy most jó helyen szólott-e. — Igen, megcsináljuk rövi­desen — válaszol a munka­vezető és kint a szabadban megmutatja a hibát. A tervezők a tető csúcsánál alacsonyabbra írták elő a ké­mények építését s emiatt a földszinti lakásokban nem ég rendesen a tűz. A most ké­szülő három épületben már magasított kéményeket készítenek, a többin sajnos, újra áLlást kell építeni és a meglévőre ráfalazni. Hát bizony, ennek költségeit meg lehetett volna takarítani. Mindent összevetve azonban megállapíthatjuk, a vállalat dolgozói jó munkát végeznek, igyekeznek gyorsan befejezni az épületeket, hogy még több bányászcsaládot örvendeztet­hessenek meg kényelmes, tisz­ta otthonokkal. Állatkísérletek a szilikózis tanulmányozására A Pécsi Szénbányászati Tröszt kutatási és kísérleti osztályának orvosai külföldi tapasztalatokat követve álla- tokkal kísérleteket folytatnak a porártalom tanulmányozá- sara. Pécsbányán négy külön* böző adottságokkal rendelke­ző munkahely közelében 10— 10 kalitkába zárt patkányt helyeztek el. Ezeken a helye­ken speciális műszerekkel he­tenként mérik a levegő por­es páratartalmát, hőmérsékle­tét és a légsebességet. Ha­vonta egy-egy állatot felbon- colnak és szervezetének elvál­tozásában tanulmáhyo-zzák a szilikózis hatását. Az állatkísérletek alkalmá­val nyert tapasztalatokat a munkavédelem terén haszno­sítják. — A PÉCSI SZENNYVÍZ- TELEP bővítésével foglalkozik a városi tanács. A szennyviz- telep bővítésének megtervezé­sére és rekonstrukciójára húsz­millió forintot kívánnak fordí­tani. A további tervek között szerepel a derített és tisztított szennyvíznek ipari célokra va­ló felhasználása. — Szrits — Vállalat vagy baktériumtelep? A valamikori cé­hek utcájában, a volt Felső-Malom utcá­ban, nemcsak a Deríti tanúskodik a régmúlt időkről, ha­nem a mellette lévő Köztisztasági és Út­karbantartó Vállalat telepe is. Csakhogy, amíg a Deríti tisztes­ségben megöregedett műemlékké vált, ad­dig a fentebb emlí­tett telep a barbár középkori állapoto­kat is túllicitálja. Erről már akkor tudomást szereztünk, amikor a kapun be­léptünk. A bokán fe­lüli sártenger láttán akaratlanul is sze­mérmetlennek talál­tuk a magát „Köz- tisztaságinak“ valló vállalat cégfeliratát. A tágas udvarban a latyaktenger kellős közepén büzlő, párol­gó , trágyahal m ok várják a szállítást, de inkább a tavaszt és vele együtt a szú­nyogok, a döglegyek légióit, a fő-fő szál­lítókat, hogy beteg­séget, bajt hordja^ nak szerte-szét, in­nen a város szivé­ből. És erre az ud­varra nyilának a sok Iakású Deríti élés­kamra ablakai és eb­ben az udvarban is családok élnek tizen­két apró gyerekkel. Vida Józsefné, aki tizenhárom éve lakik itt, ő mondta, hogy mind a tizenkét gye­rek szájfertőzést ka­pott és az ő gyerekei is betegek. Nem kér­deztünk meg orvost, de gondoljuk, hogy az azonos megbete­gedéseknél közreját­szott a szennyes ud­var is. Mit lehetne itt tenni? Csakis azt, hogy a vállalatot mi­előbb kitelepíteni a város közepéből. Méghozzá minél tá­volabb és a lebető leggyorsabban. A Somogyi Béla utca 11. szám alatti szikvízgyár sem ma­rad alul az iménti rossz példában. Itt is súlyos bajok van­nak a higiéniával. Mert az nem lenne hiba, hogy az üzem­ben öles betűkkel fi­gyelmeztet a felirat: „Baleset ellen véde­kezz“! — Ez kell is, fontos is, de a szik" vízgyárban másik fel irat is elkelne, még­hozzá három felkiál­tójellel a végén: „Vi­gyázz, fertőzésve­szély!“ Mert ebben a gyárban erre nem sok gondot fordíta­nak. Úgyszólván semmit. Sem a szik­víz-, sem a Bambi gyártásnál nem tart­ják be a legelemibb óvintézkedéseket^ — Naponta 8—10 ezer üveg szikvizet szál­lítanak klinikáknak, kórházaknak, üzle­teiknek, lakosságnak és ezekről a helyek­ről naponta kapják vissza az üres üvege­ket. És naponta töl­tik meg újra és újra anélkül, hogy meg­mosnák, vagy fertőt­lenítenék. Hogy mi­óta van ez így, azt még a gyár igazga­tója, Gyimesi József sem tudná megmon­dani, illetve csak annyit mond, hogy ők nincsenek erre berendezkedve. Kü­lönben jól tudja, hogy ez így nincs rendjén és tudják ezt a dolgozók is. A bam­biüzemben saját szemünkkel láttuk, amint a kórházakat és ezer mást bajt látott üres, ragacsos üvegeket közös kád­ban tömegével öblö­getik és minden fer­tőtlenítés nélkül új­ra töltik valameny- nyit. Amikor kifejez­tük aggódásunkat, „megnyugtattak“ bennünket. hogy klórral fertőtleníte­nek, de egy csepp nem sok, annyit sem tudtak felmutatni a fertőtlenítő szerből. Hiba ez, súlyos hi­ba, amiben úgy lát­juk, része van a vá­rosi tanács ipari osz­tályának is. (Pálinkás) fialtatni kell a pénzt!“ Kilenc GtlC a villányköves­dii Alkotmány Tenmelőszövetke zet elnöke Steig Antal. Kilenc év. nagy idő, sok tapasztalatot gyűjthet ennyi idő alatt az em­ber: jót is, rosszat if. Ezekről a tapasztalatokról beszélget­tünk. Első tanulságként ezt mondja: — Az elnök ne akarjon min­dent maga megoldaná! — és elmesél néhány példát, ö is egyedül akart mindent meg­csinálni kezdetben. Rájött, hogy ez nem megy. — Most úgyszólván önálló minden brigádvezető, üzemegységve­zető — teszi hozzá. Szükség is van erra. meri a háromszáz­holdas gazdaságunk, ma már 1 200 holdra növekedett és há­rom üzemegységre tagolódik: az ivánbattyáni, a palkonyal és a villánykövesdi üzemegy­I ségre. Érdekesen fogalmazza meg arról alkotott véleményét is: milyen legyen, az elnök. Azt mondja: — Az elnök, ha szigorú, kö­vetel a tagoktól az nem baj, csak fizessen, akkor a tagok megértik miről van szó. Lehet az elnök akármilyen mézes­mázos, ha nem fizet — nem sok becsülete van a tagok előtt..: így van ez? így bizony; Per­sze abhoz, hogy több legyen a jövedelem. sok tépelődés, gondolkodás kell. Ki kell hasz­nálni minden adódó lehetősé­get. Ilyeneket: Villánykövesr- den jók a lehetőségek a sző- k lÉBzkedésre. Ki is használják. Idén 120 000 szőlőoltványt ké­szítenek szabadpiacra és 100 ezer darabra az állammal kö­töttek szerződést. Tizenöt hol­das kertészetük is van, amit teljes egészében leszerződtek, 23 holdas halastavuk is önti a pénzt és mint mondják: idén 13 hold új szőlőt telepítenek, állami hitelből, ami három­négy év alatt majdnem teljes egészében visszatérül a téri melőszövetkezetnek. — Szóval mindent meg kell fogni, amiből pénz jön! — vonja le a következtetést. — De elsősorban az állatállo­mányra kell gondot fordítani. Nekünk jelenlég 124 szarvas­marhánk, 306 sertésünk és 321 juhunk van. Hogy mást ne mondjak: 150 sertésre van szerződésünk. Júniusban már le is adjuk őket A vásáron, piacon most nagyon olcsó a sertés. Az új tsrz-ek helyesen teszik, ha ők vásárolják meg a tagoktól a sertéseket és le­szerződik, mert régi mondás az: „Azt keli legjobban meg­becsülni, amit a legjobban pocskondiáznak.“ A disznót most ócsárolják — jövőre jó ára lesz. A pénzről beszél megint, de más formában. Azt mond­ja: — Amit saját erőből meg lehet dldand, azt caÉnáljuk meg saját erőből. — és példákat mond, a pénzforrásra is, ar­ra (is, hogyan lehet a 60 fo­rintból mondjuk jövőre száz­húszat csinálni. A 150 szerződött sertés után előlegként 90 000 forintot ka­pott a termelőszövetkezet. Mit csináltak ezzel a pénzzel? Egy kis részét kiosztották munka­egységéül égként, a többiből bővítették a villanyhálózatu­kat, kifizették a nemrég vá­sárolt szántó traktort, traktor vetőgépet vettek. — Tizenegy vagon búzára kötöttünk szerződést az állam­mal. így többet kapunk érte és 60 forint előleg jár má­zsánként, amit már most arra fordíthatunk, hogy jobb ter­méseredményeket érhessünk el, olcsóbban, többet termel­hessünk. Ez is egy pénzforrás. Nem, nem arról van szó, hogy a villánykövesdiek nem osztanak majd terményt is. Náluk az a felfogás: bőven legyen meg mindenkinek a kenyere, de a többit azt az államnak adják, így többet kapnak érte. A hatvan forintos mázsánkénti előlegből kifizették az egész évi SZTK-t, a búza biztosítási diját, az adó egy részét, apró- magot vásároltak, 35 holdhoz szükséges tavaszi árpa vető- ma®ot;5s Hogy mennyire ered­ményes náluk ez a mondás: „Amit lehet saját erőből!“ azt mutatja a tavalyi példa is. Ta­valy például egy Zetort pótko­csival, egy szántó traktort, egy hidraulikát, két gépi vontatá- sú vetőgépet, egy kévekötő anaitógépet, egy motorkerék­párt, hat pxerme tezőgépet... vettek saját erőből. Jelenleg két szántó traktoruk és egy Zetoruk van. — Hamarosan még egy szán­tó traktorunk lesz és, ha min­den jól megy, akkor szerzünk egy DT lánctalpas traktort is — újságolja Steig elvtárs és hozzáteszi: — Persze ezt is sa­ját erőből. A gópáliomásiak azt mondják: kifizetődőbb, ha velük végeztetjük a munkát, mi azt mondjuk, ha magunk végezzük el, olcsóbban jövünk ki. Ez az év majd eldönti, hisz nagyobb részt magunkra leszünk utalva, mindössze 470 nonmálholdnyi munkára kötöt­tünk szerződést a gépállomás­sal..; „Szegény tsz, gazdag tsz- tagok“. Ezt is tőle hallottam, miután kifejtette nézeteit ar­ról. hogy a tsz-elnöknek nem szabad azl nézni, ha az alap­szabály betartásáról van szó: éz az anyósam, ez a sógorom, ez meg a testvérem.; Az alapszabály mindenkire egyfor Áprilisi vásár Egyszer egy amerikai áruház pályázatot tett közzé: „Aki olyan árucikket kér, amelyet nem adhatunk, meri nincs — 500 dollár jutáimat kap”. Több ezer pályázat ér­kezett. Valamennyit kielégítették. S végül érkezett egy kérelem: „Megrendelek önöknél tizenkét használt kopor­sót Megnyerte. Valahogy így volt a vasárnapi pécsi vásáron is. Lyukas kalaptól kezdve Wartbourg személy- kocsiig mindent lehetett kapni. Mindezt vagy harmincezer ember bizonyíthatja, Ez a vásározó kaszaélesítőt árult. Szemléltetésképpen be is mutatta kaszakövének hihetetlen érdemét. Rossz re­szelővei lerántotta a kasza élét, a következő szavak kísé­retében: „Itt látható a kicsorbult kasza, amelyet akár a nyelvemen, akár a számon végighúzhatok, kárt nem te- szen bennem, i.!” Persze nem húzta végig. Utána a kő­vel néhány mozdulattal megfente a kaszát és lám, ez a fura szerszám a vékony újságpapírt úgy szeletelte, mint a borotva. Hanem később akadt egy kételkedő: „Ha meri, húzza csak végig a száján...!” Végighúzta. Sikerült vagy nyolccentis vágást tetoválnia az arcára. — No de kérem! A reklám — az reklám. Émfke^ési tilalom a Mecsek egy részén A városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott, amely szerint a Mecsek, — a Magaslati úttól északra húzó­dó területén — mindennemű építkezést megtiltanak. Erre azért volt szükség, mert az épülő házak stílusa legtöbb esetben elütő, idegjen volt a Mecsek e vidékének karakte­rétől, jelegétől. Ezért a végre­hajtó bizottság határozatára a mán kötelező. De hogy is ér a szegény tsz-t, gazdag tsz-ta gokat? így. — Nem szabad mindent szé; jel osztani. A szövetkezeti ala p>ot is növelni kell ahhoz hogy a tsz-tagofc életszímvona la emelkedhessen.;: A villánykövesdi Alkotmán Tsz-ben idén annak ellenére hogy óriási volt a fejlődés it is: megnőtt a területük, új ta gok léptek be, 50 forintot fi zetnek munkaegységenként, jövedelem 24—25 százalékát közös alapiba teszik, ami körül belül 120—140 000 forintot tes ki. Ebből a pjénizből fedezik legszükségesebb kiadásokat Műtxágyaszórót, kiultivátort, pincebe barfej tógépjét, nyolc darab pjermetezögépet vásárol nak, bevezetik a vizet az iván- battyáni üzemegység istállójá­ba, villamosítják másik ké istállójukat és ebből a pjénzbő fedezik annak a szőlőoltvány előhajtatónak az építését. — ez már majdnem kész, saját erőből épült — amelyben egy­szerre 200 000 oltványt tudnak előhajtatni.:; Igazit van Steig Antal­nak: azért, hogy jövőre több legyen a jövedelem, jobban éljenek a tagok, tenni is kell valamit. Mint ő mondja: „fialtatni a pjémzt.“ Ez azt je­lenti, úgy kell gazdálkodni a pénzzel, úgy kell beruházni, hogy az idén befektetett száz forint jövőre többet hozzon. Igaza van, mennyire igaza van, Szálai János tanács illetékes osztálya épí­tési szabályzatot dolgoz ki a további építkezéseket illetően. Az építési szabályzat életbe­léptetéséig tehát azoknak, akik még az építkezést nem kezd­ték meg, várniuk kell az épí­tési munkálatokkal. Akik már hozzákezdtek az építéshez, azok kötelesek az építési ható­sági szervek javaslatait elfo­gadni, még akkor is, ha ezek a javaslatok az épülő lakóhá­zak és egyéb épületek tervraj­zaitól eltérőek. Halálos ítélet A mült év májusában, a riorváthertelend község köze- éban lévő erdőben Bognár Fe­renc büntetett előéletű p>écsi akos agyonlőtte Qnódi Julia jécsi lányt. Elfogatása után jíróság élé került, majd az ügyét a Legfelsőbb Bíróság elé vitték. A Legfelsőbb Bíró­ság bizonyítási kiegészítés miatt a p>er anyagát vissza­küldte Pécsre. Az elmúlt na- jokban tehát ismét tárgyalták 3ognár Ferenc ügyét, amelyen bíróság a vádlottat hnlá’ra télte. A vádlott ügyvédje ‘el- ebbezésórt folyamodott. Kormányrendelet gyiimolGSIa-bsszeirásról A Magyar Közlöny április számában kormányrende­let, jelent meg az 1959—60-as években végrehajtandó orszá­gos gyümölcsfa-összeírásról. A rendelet kimondja, hogy a gyümölcstermesztés fejlesztése és a gyümölcsgazdálkodás ervszerű irányítása érdeké­ben rendezett gyümöicsfa-ösz- szeírást minden gyümölcsfá­val beültetett területet hasz­náló magánszemély, továbbá állami és társadalmi szerv kö- eles támogatni azzal, hogy a szükséges felvilágosításokat megadj®;

Next

/
Thumbnails
Contents