Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

1959. ÁPRILIS 7. NAPLÓ 5 K Férfikórusok országos dalostalál kohója Pécsett / V' 1200 dalos impozáns hangversenye ét nap, április 4-én és 5-én az ország különböző vidé­kéről 24 munkáskórus mintegy 1200 dalosa adott egymásnak találkozót Pécsett. A dalosta- lálkozót az MSZMP Pécs vá­rosi Bizottsága, Pécs város 'ta­nácsa és a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszer­vezetének védnöksége alatt a Pécsi Közlekedési Vállalat Szakszervezeti Bizottsága és a ,,Szocialista Kultúráért” jel­vénnyel kitüntetett „Bartók Béla” Férfikara rendezte. * nagyszabású kulturális esemény április 4 én délután a pécsi 48-as téri tanácsköztár­saság! emléktábla megkoszo­rúzásával kezdődött. Az em­léktábla köré az énekkarok zászlóik alatt vonultak fel, díszőrséget a Budapesti Mun­kásőrség Központi Énekkara adott. A legidősebb dalos ko­szorúsba meg az emlékművet, majd az énekkarok — élükön a pécsszabolcsi bányász-zene­karral — a Széchenyi térre vonultak. A munkásénekkaro­kat a téren Pécs város dolgo­zói nevében Papp Imre elvtárs a városi tanács elnökhelyette­se köszöntötte. — A mai találkozó azért is jelentős, mert a Magyar Ta­nácsköztársaság 40. évforduló­ja esztendejében rendezett pé­csi ünnepi hetek keretében, hazánk felszabadulásának 14. évfordulóján zajlik le — mon­dotta többek között. A köszöntő után Agócsi László városi karnagy vezény­letére 1200 dalos ajkáról csen­dült fel a bécsi munkásinduló és a tanácsköztársasági indu­ezer nézőt vonzott a térre s a teret övező épületek ablakai­ból is sokan gyönyörködtek a munkáskórusok nagyszerű hangversenyében. Az 1209 da­los közös énekszámát nagy tapssal köszönte meg a közön­ség­Az ünnepség este 7 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban folytatódott. Maróti Gyula elv­társ, a Művelődésügyi Minisz­térium főosztályvezetőjének ünnepi beszéde után a dalos­találkozón résztvevő kórusok zászlainak megkoszorúzására került sor, majd ünnepi mű­sor következett, Á prilis 5-én délelőtt 9 óra­kor a Pécsi Nemzeti Színházban folytatódott a da- lostalálkozó. A pécsi úttörők ló. Az impozáns látvány több J énekszáma után Gábriel Jó­Fclvonulnak az énekkarok zsef elvtárs, a városi tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője köszöntötte a dalosokat, majd a kórusok megkezdték műsorukat. A négy és félórás hangverseny a dalostalálkozót magasztos eszmeiségével és kimagasló művészi teljesítmé­nyével hosszú ideig tartó em­lékként zárta be. Huszonnégy férfikórus vonult fel, hogy mű­vészi munkájáról tanúbizony­ságot adjon a találkozó szel­lemében. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy műsorválasztásban az igényesség, a művészi és poli­tikai elgondolások példás min­táját mutatták meg kivétel nélkül a kórusok. Klasszikus kompozíciók mellett megszó­laltatott mozgalmi, tömeg- és régi forradalmi dalok friss szellemű kórusfeldolgozásai csillogó ékszerként Övezték kö­rül a müsorszámokat. Terje­delmes lenne a hangversenyt részleteiben elemezni, vala­mennyi kórus megérdemelne, hogy műsorával bővebben fog­lalkozzunk, mert valóban szé­pet és művészit nyújtottak. Elsőnek a Budapesti Munkás­őrség Központi Énekkaráról (karnagy: Révész László) kell szólnunk, amely biztosságával, kidolgozottságával és kitűnő hanganyagával vonta magára a figyelmet. A nemrég alakult kórus máris szép eredmények­kel büszkélkedhetI A Salgótar­jáni Bányász Énekkar műsorá­ból (Maróti Gyula vézényleté- vel) Kodály: A csikó c. müve emelkedett ki dinamikai ár­nyalatok megkülönböztetett hangzásával. Az 53 tagú Bu­dapesti HVDSZ „Liszt Perenc" Kórust (karnagy! Nagy Sán­dor és Anker Antal) pontos­ság, hűség, a zenei tartalom­nak megfeleld szín és . élénk­ség jellemezte. r/ ülőn kell megemllte- nünk a dalostalálkozó rendezésében részes énekka­runkat, a Pécsi Közlekedési Vállalat „Szocialista Kultú­ráért" jelvénnyel kitüntetett, „Bartók Béla” Férfikart (kar­nagy: dr. Sólyom József né), amely méltán képviselte váro­sunkat a Pécsi HVDSZ „Erkel Ferenci* Férfikarral és a Pécs- bányatelepi Bányász Férfikar­ral együtt. A dalostalálkozó élő bizo­nyítékát adta, hogy él munká­sainkban a forradalmi múlt hagyománya, hogy a munkás­kórusok — mint a múltban — ma is szép és nemes kultúr- missziót teljesítenek. Köszönjük a résztvevő dalo­soknak, hogy a pécsi ünnepi hetek műsorát ilyen művészi színvonalú kulturális esemény­nyel gazdagították. Nemzetiséi! kultúrpolitikánkról r * Nemzetiségi továbbképzési napok Pécsett Hétfőn délelőtt 10 óraikor negyven német és húsz dél­szláv Iskolában tanító nevelő gyűlt össze a kétnapos nem­zetiségi továbbképzésre a Nágy Lajos Gimnáziumban. A meg­nyitóünnepségen megjelent Kovács Péter elviám, a Műve­lődésügyi Minisztérium Nem­zetiségi Osztályának vezetője, dr. Wild Frigyes, a Német Sző vétség főtitkára, Ognyenovlcs Milán, a Délszláv Szövetség főtitkára, valamint a megyei művelődési osztály több veze­tő személyisége. Az ünnepsé­get Bemics Ferenc osztályve­zetőhelyettes nyitotta meg. Ez­után Kovács Péter elvtárs refe­rátumban Ismertette pártunk és kormányzatunk célkitűzéseit a nemzetiségek kulturális éle­tének továbbfejlesztésére. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a nemzetiségi iskolában tanító pedagógusoknak igen körülte­kintően kell munkájukat vé­gezni. Sajnos sok helyen ve­zető funkcionáriusok, de a la­kosság egy része Is passzívan viselkedik a párt nemzetiségi politikájával szemben. Vannak olyan községek, ahol nem él­nek az alkotmány adta lehe­tőségekkel. mert attól félnek, hogy abból valami hátrányuk származik. Ezért fontos, hogy a nevelők megfelelő felvilágo­sító munkát végezzenek. Be­számolójában Kovács Péter elvtárn ismertette még" a nem-, zetiségi iskolák magyarországi helyzetét és méltatta azokat jé kulturális eredményeket, ame­lyeket a felszabadulás óta ér­tünk el. Amjg a felszabadulás elótt az egyetemi és főiskolai hallgatók 3,5 százaléka volt csak munkás és paraszt szár­mazású, addig ma több mint az 50 százaiéira onnan kerül ki. Tíz év alatt 09 ezer hallga­tó került ki az egyetemekről, főiskolákról. Tízezer tanító szerzett szaktanári diplomát. Négyszáz nemzetiségi iskola létesült az országiban. Elmond­ható, hogy a város és a falu közötti kulturális különbség is leientősen javult, A lövő fel­adata az, hogy emeljük a pa­rasztságunk agrotechnikai is­mereteit és általános művelt­ségét. Fontos, hogy nevelőink az általános iskola nyolcadik osztályából és a középiskolák­ból kikerülő fiatalokkal meg­szerettessék a mezőgazdaságot is. Mutassanak rá az egyre fejlődő mezőgazdaság szépsé­geire, felemelő eredményeire; tgy elérjük azt, hogy nem fog minden fiatal városfa kíván­kozni, hanem megtalálja szá­mítását a falun is, Nagy fel­adótok várnak nevelőinkre a lakosság Világnézetének átfor­málásában Is. Ehhez elsősor­ban öntudatos, marxista-leni­nista ismeretekkel jól felfegy­verzett pedagógusokra van szükség, akikre nyugodt Szív- Vei rábízhattuk gyermekeink nevelését. Nevelőink erkölcsi és anyagi megbecsülésben ré­szesülnek. A pedagógusok nagy része egyet is ért pártunk és kormányzatunk irányelveivel, állandó feladatunk, hogy ifjú­ságunkban tudatosítsák és el­mélyítsék a hazaszeretet fogal­mát. Kormányunk megtesz mindent annak érdekében, högv a diákotthonokat is mmd tartalmasabbakká és vonzób­bakká tegye. Hazánkban ma mintegy 420 ezerre tehető a nem magvar anyanyelvűek száma. Kovács Péter elvtárn hangsúlyozta, hogy a Központi mindent megtesz annak érde­dében, hogy a nem*eii«=“Miok velünk együtt, de külön is él­vezhessék az alkotmány h>z­h 'nyitotta lehetőségeket. Töre­kedni kell arra. hogv az i*ko- ■ékhan meafaie’ő teret, v-mm-ri minden nemzetiség anvanve'vi oktatása. Jelenleg hatvan dél­azláv és srá »ötvenkét r*mrt­nyelvfl lakni óban folyik anya- vvolví tanítás. A beszámoló Után hozzá*, ó­’ásaikban a nevelők mondot­ták el az oktató-nevelő mun- Váiukbam felmerülő problémá­ikat. A német kultúrpolitikánk eredményei­ről dr. Wild Frigyes tart elő­adást, a délszláv nemzrt!<-aw kulturális helyzetét pedig Og- nyenovics Milán ismerteti. A nevelők egy-pgy bemutató ta­nítást is megtekintettek, ami szintén munkájuk megkönnyí­tésére szolgál. A nemzetiségi továbbképzőt ma délután ér végei. .............................................................................................................. »♦»♦»»»♦«♦»«♦♦»»»♦♦»♦♦♦«♦«♦♦<»♦»»♦♦»♦»♦»»»»»»♦»»«« A Mecsek Művészegyüttes Vegyeskara Hegyi József kar­nagy vezényletével a Pécsi Nemzeti Színházban április 4-én hangversenyt adott a dalostalálkozón résztvevő ének­karok tiszteletére ÁLMATLAN ÉVEK (Magyar film) A film harminc nehéz esz­tendőt idéz, öt külön egységet képező történettel. Külön egy­séget képező, de nem külön­álló,' mert egésszé kapcsolja a változatos színhely: Csepel, a Weiss Manfréd gyár, összekap­csolja a téma: a muníkások éle­te. A film első része, Vilma tör­ténete, a leggyengébb. Ruttkai Éva játéka és az öt uclvarló bájos romantikát teremt a vásznon, és éppen ebbe az alap hangulatba, nem sikerült harmónlkusan beleolvasztani a kar levegőjét. A második 1919-es történet főhőse Knézíts bácsi, az öreg Partás — Maiklári Zoltán. Ezt 0 részt az 6 nagyszerű színészi teljesítménye teszi felejthetet­lenné. Csak az 1919-es hangu­lat megteremtése érdekében berakott színpadias jeleneteik tűnnek feleslegesnek. A forra­dalmi hangulatot ezek nélkül is érezzük. Ennek a résznek si­keréhez nagyban hozzájárul Ascher Oszkár játéka. A harmadik rész a Ms rik­kancslány és a munkásfiú sze­relme kedves része a filmnek. Az 1932-es történet meqkapóan bájos, — köszönhető ez Törőcsük Mari és Zenthe Ferenc játékd- uak, — csak néha tűnik úgy mintha túlságosan ,Jkorhü„ banne, azaz mintha a történet r * fordulatait t93I-ban tr- MftM. Ezek után úgy tűnik, mint­ha a forgatókönyvíró, a ren­dező és az operatőr is a ne­gyedik részre tartogatta volna az erejét. A fűm egyszeriben ritkán látott magaslatokra emelkedik. Izgalmasan, érde­kesen és a korhoz minden moz­zanatában hűen bontakozik a két, illegális munkásban ösz- szesodródott fiatal szerelme. (Vass Éva, Agárdy Gábor). Remek ötlet a közönség arcá­ba világító vallatólámpa. Kis­sé merész egy filmből a legjobb jelenet címmel fölruházni egyet, de itt vitathatatlanul megilleti ez a cím, a részű be­fejező, rabkocsiban elhangzó szerelmi vallomást. Az utolsó rész áll időben a legközelebb hozzánk (1944), de ez a legvitathatóbb. Ez a rész Csótiné, egy kispolgárasszony hősséválását és a munkásosz­tályhoz való kapcsolódását mu­tatja be. Karikatúrából mau- passantl hőssé válni azonban sok ennek a figurának. Ezt még Bulla Elma nagyszerű játéka sem tudja hitelessé tenni. A film alkotói egyszerű megoldással kicsit nagyobb szerénységgel sokkal többet adhattak volna. Befejezésül szillcségtelen volt a felszabadulás utáni időket felvU Umfcmt — rEr — 'iWVT- _ Szobrokat készít a VIT-re Balogh Zsuzsa Mecsek­nádasdon lakik. Kertjük végén patak folyik, magas jegenyék­kel övezve, azontúl fenyvesli­get zöldje hívogatja. Szép hely. Udvarukban virágbáborult már a barackfa, s Balogh Zsu­zsa huszadszor érte meg e rügyfakadást. Már a nagyapja is kutató ember volt. Azt mondják, ördöng&s kis masiná­kat szerkesztett. Apját a fafa­ragás csábítja. Erdész és sza­badidejében szarvasfejet meg fegyvertámlát farag, tölgyfa- levéllel és makkokkal cifráiot- tat. Zsuzsát a agyag és a tus vonzza. Ez idáig keveset alkotott, de az a kevés is tehetséges útke­resésről tanúskodik. Az egyik egy krtnottnos rokokóbaba. Alig másfél arasz­nyi és nagyon aprólékosan ki­dolgozott. Pedig nem könnyű a nyers agyagból kimunkálni az agyoncifrázatt rokokószefk- nya minden fodrát, — de sike­rült. Még a hajfürtöket is meg­csavarta, pedig ezek a fürtök nem hosszabbak néhány milli­méternél. Leheletfinom ez a munka, tehetségének a doku­mentuma. Kell az ilyen, sokat tanul belőle, de nem leírna jó, ha mindig ilyet csinálna, mert sdk rokokóbabát készítettek már Zsuzsa előtt. A másik egy ceruzarajz. Uj- vonailú modem korsót ábrázol, valószínű szívesen fogadnák valahol... Három táncospárral díszíti. Olyanokkal, amilyené- Icet gyermekkorunkban rajzol- ga ttunk a falra: a törzs egy vonal, á kar két vonal stb ... Az egyik táncospárt az abszt­rakt rajzokban, ismert mérta- nias háromszög fogja össze. Szerencsére csak egy ilyen munkája van. Kár lenne, ha az absztrakció útjára lépne. A harmadik — ugyancsak másfél arasznyi agyagszobrocs­ka — megrendelésre készült. Zsuzsa is tagja a falubeli KISZ-vezetőségnek. Egyszer úgy három héttel ezelőtt ösz- szedugták a fejüket s tanakod­ni kezdtek, hogy mélyen aján­dékot készítsenek a VIT-re. Először fényképalbumot akar­tak összeállítani, aztán valaki bemondta a nevét.., Az elismerés perce volt ez. Annyi izgatott kérdése van a világnak. Mindig arról álmo­dott, hogy egyszer majd betop­pan hozzája egy tekintélyes, ősz mester és megkérdezheti tőle: Mesterem, milyen agya­got kell használnom? És a szerszámok? Elég ez a csavar- húzó a szobrászkodáshoz?... Mondja, hol és hogyan éget- tessem ki a szobrokat, milyen mázképző anyagot használjak hozzájv!k? i i Mesterem! Na­gyobb szobrokat szeretnék al­kotni, de nem tudom hogyan építsek vázat hozzá. Megmon­daná, milyen drótot szerezzek? Magam előtt látom a vázat, érzem, hogy milyennék kellene lennie, de nem tudom megcsi­nálni. Segítsen.,, Az álmok nem mindig telje­sülnek. Egyetlen pécsi képző­művész sem ismert Balogh Zsuzsa nevét. Nem toppan be a bíztoskezű Mester, egyedül maradt, összebarangolja a vi­déket agyag után, s csak talá­lomra válogat közülük. To­vábbra is egyetlen szerszám­mal, az alig néhány centimé­teres csavarhúzóval dolgozik, az óbányai fazekasokhoz jár az égetés végett. Megcsodál­ják a munkáját, himestojás- ként teszik a kemencébe, de mázat nem tudnak szerezni hozzá, mert a szobor nem cse­répedény ... Nem őszhajú mestereik, ha­nem kétkezű munkás és pa­rasztok, kiszes barátai fedez­ték fel benne a tehetséget és bízták meg a VIT-ajándék el­készítéséivel. Tőlük kapta éle­te első megrendelését és talán általuk fog kitörni az ismeret­lenségből is. Ezzel az alig másfél arasznyi agyagszobrocskával. A Iába még nem készült el. Merő ellentéte a túlcifrázotl rokőkóbabának. Blúzos, köté- nyes parasetteányt ábrázol ne­mes egyszerűséggel. A paraszt­leány alakja erőt, szépséget és méltóságot sugároz — mintha másik Zsuzsa mintázta volna! A leány mellett pa. rasztlegény áll majd, az egyik kenyeret, a másik búzakévét tart a kezében. Azután? Majd meglátja. Talán több szobrot készít. Es plaketteket is. Kettőhöz már hozzákezdett. Az egyik három­szög, a másik pedig köra'akú, iközepén béke galambbal és a következő felírással: Wien, 1959. MAGYAR LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents