Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-29 / 99. szám

W59. ÁPRILIS 29. NAPLÓ 3 A gyarmati népek kiűzik hazájukból az elnyomókat! Ifjúsági ünnepély a Kossuth Filmszínházban A Kossuth mozd Perczel ut­cád frontja hétfőn este a szo­kott képét mutatta. Emberek­től feketélett a bejárat, pat­togatott kukoricát ropogtattak, vagy cukrot kerestek a zörgő zacskókban, közben nevettek, tréfálkoztak. Csak egy volt a feltűnő. A várakozók között alig lehetett öregebbet látni, fiatal fiúk és lányok voltak szinte mindahá­nyon. Ebből a semmiről sem tudó idegen is megsejtette, hogy ifjúsági ünnepély van készülőben. A gyarmati ifjúság napját ünnepeltük. És azokat, akik látogatásukkal megtiszteltek bennünket: Freddy Leigh-et, fekete Afrika képviselőjét, és Miltiades Stylianov-ot, a hős ciprusi fiatalok egyikét; A Janus Pannonius Gimná­zium énekkara által előadott KlMSZ-induló után Kupka Sándor elvtárs, a megyei KISZ-bizottság ágit. prop. osz­tályának vezetője megnyitotta az ünnepélyt. Szenvedélyes szavakkal ostorozta a kolonda- listákat és — a nézőtér tapsától kísérve — támogatásunkról biíjtosí tóttá a szabadságukért harcoló fiatalokat. Ezután Miltiades Stylianov emelkedett szólásra., Miltiades Stylianov: Tizennyolc éves ista'ásfiúkat is feiakasztoltak Kedves Barátaim! Ked­ves Elvtársak! — A magam és a Magyar­országon tartózkodó külföldi diáktársaim nevében köszö­nöm azt a meleg és baráti fo­gadtatást, amelyben Önök ré­szesítettek. örömmel tölt el, hogy beszélhetünk közös prob­lémáinkról. — Ciprusról jöttem. Kicsiny sziget a Földközi-tenger keleti résben, de nagyon sokat szen­vedett az ainigol gyarmtosítók önkényétől — különösen az utóbbi négy év alatt a kivéte­les állapot idején. A gyarmato­sítók betiltottak minden olyan szervezkedést, amely a hala­dást szolgálja. Üldözték a füg­getlenségi harc legjobbjait, méí attól sem riadtak vissza, hoey tizennyolc éves iskolás- fiúkat felakasszanak. Miltiades Stylianov elmon­dotta, hogy a hosszú harc után bizonyos eredményeket értek el. Névlegesen függetlenek let tek. Ezek az eredmények azon­ban eeyet'en egy ciprusi haza­fit sem elégítenek ki, s har­colni fosnak mindaddig, mi? ki nem űzik hazájuk területé­ről a gyarmatosítókat. Kérte a péö-fl ifjúságot, hogy segítse­nek nekik ebben a küzdelem­ben, — majd így folytatta fel­szólalását: — Sajnálom, hogy időszüké- ben vagyunk és nem tudunk többet beszélgetni. Akaratban azonban úgyis együtt mara­dunk, mert céljaink közösek. Soká éljen a Béke! Soká él­jen a Magyar Népköztársaság! A ciprusi ifjú után Freddy Leigh, fekete Afrika képvise­lője szólalt fel; Freddy Leigh: Afrika népei nyomorognak, sokan éhenhainak — Kedves Elvtársak! Én Sierra Leone-ból jöttem, Nyu- gat-Airika egyik országából. Ott is az angol gyarmatosítók az urak, nekünk is sokat kell szenvednünk az elnyomásuk­tól. — Afrika népei ma is nyo­morognak. Sokan éhenhainak, sokakat pusztító népbetegsé­gek visznek a sírba azért, hogy a gyarmatosítók rajtunk gazdagodhassanak. S ha Afri­ka népei felemelik a szavukat, fegyverrel válaszolnak, mint Nyasza-földön, Kenyában és másutt. De miniket nem rettent vissza a fegyvercső, el va­gyunk szánva arra, hogy* ki­vívjuk a függetlenségünket. — Addig még sok és ke­mény küzdelem vár ránk. Ezért arra kérjük a magyar népet és a szocialista orszá­gokat, hogy támogassanak bennünket az ENSZ-ben és mindenütt, ahol Afrika sza­badságáért tenni lehet. Freddy Leigh ezután az af­rikai és európai népek közös békeharcáról szólt és a Ma­gyar Népköztársaság éltetésé­vel fejezte be felszólalását. A nézőtér ifjúsága fergeteges tapssal válaszolt rá. Két vö- rösnyakkendős úttörő virágok­kal, Kupka Sándor elvtáns pe­dig himzettfedelű fényképal­bumokkal kedveskedett ven­dégeinknek. Az ünnepélyt a Janus Pan­nonius Gimnázium énekkará­nak békedala fejezte be, majd az Akasztottak lázadása című mexikói filmet vetítették le. A mexikói indián rabszolgák éle­téről szóló film osztatlan si­kert aratott Két új bélyeg május 1-ére A Munka ünnepére a posta két új emlékbélyeget ad ki. A háromszín nyomású, 60 füle" rés és V1 forintos bélyegeken vörös rozsa és „Május 1, 1959 felirat látható. Az új bélyegeket hatszáz­ezer példányban nyomták, s árusításukat május 1-én kez­dik meg. A kibocsátás napján az arra kijelölt postahivatalok első .napi bélyegzőt is használ­Lehet-e jobb és több kenyeret sütni? Erről mond véleményt az igazgató, a munkás és a felettes hatóság Városunkban többször előfordult és előfordul, hogy nem kielégítő a kenyér minő­sége. Sokan panaszolják azt is, hogy nehezen jutnak friss ke­nyérhez. Különösen ünnepna­pok előtt van néha fennaka­dás, amikor több napos kenye­ret is eladnak a vevőknek, mert á friss kenyeret elkap­kodják azok, akiknek több ide­jük jut bevásárolni. Az ellátás­ban bizony nem egyszer zök­kenő csúszik be s ezek a város lakosságának szaporodásával egyre sűrűbben jelentkezhet­nek. Mi erről a véleménye a Sütőipari Vállalat igazgatójá­nak., Triebel Lajos elvtársnak? — Pécs városának komoly sütőipari egysége nincs. Vala­mikor régen 56, magánkézben lévő sütöde látta el a várost, amit a felszabadulás után el­hanyagolt állapotban vettünk át. Ebből jelenleg 14-et tudunk üzemeltetni eléggé költséges módon. Sok pénzt fektettünk beléjük, de sajnos így is szűk a hely, nehéz a munka, drága a termelés és a kenyér minő­ségén sem lehet javítani. A város naponta 320 mázsa ke­nyeret és 50 mázsa búzacipót (bucit) fogyaszt e]. Az igények is állandóan nőnek. Ezért fel- terjesztést tettünk az Élelmi- szeripari Minisztériumba ke­nyérgyár létesítésére. A váro­si tanács ipari osztályával kar­öltve kidolgoztuk egy 200 má­zsás kapacitású, két darab FTL kemencével rendelkező, korszerű középüzem létesítését] illetve rekonstrukcióját a' Zsolnay utcában. Ez a kenyér­gyár 1960 végére kezd el dol­gozni. Gázzal fűtjük, tehát gazdaságosan termel és a ne­héz fizikai munka teljesen ki lesz küszöbölve. Addig i6 azon­ban igyekszünk jóminőségű kenyeret adni. A május elsejei ünnepekre már nem lesz sem­mi fennakadás, legyártjuk az igényelt mennyiséget. Több üzemünk korábban fog kezde­ni. Annyi bizonyos, hogy a probléma végleges megoldását csak a korszerű középüzemek létesítése jelentheti. — Igen, ez így van — mond­ja egy órával később a Jókai utcában levő sütőüzemben Naumov Jenő szakmunkád csoportvezető. — Egy nagyüzem, korszerű üzem keilen^. Addig is azon­ban jöl el kell látni a várost és mi ezért semmi fáradságot nem kímélünk. A sütöde polcain már piroslanak a friss ropogós kenyerek. Olyan szépek, for­másak, hogy a legigényesebb háziasszony sem tudna kifo­gást találni bennük. Hogyan sütik itt a kenyeret, hogy ilyen szépen sikerül? — Akarat, szorgalmas mun­ka, igazi „pék szív” kell hoz­zá — mondja Naumov Jenő. — Mi bizony sok esetben mun­kaidőn túl is itt maradunk Czéh Emil, Fejes József és Sárdy József szaktársakkal. Igyekszünk jól előkészíteni a kovászolást, dagasztást, hogy szép kenyeret süthessünk. — Az odaadó, lelkes mun­kában nines hiány — ez Mol­nár Károly elvtársnak, a vá­rosi tanács ipari osztálya ve­zetőjének véleménye is. — Én nemrégiben végigjártam a pékségeket éjszaka, — mond­ja, — mindenhol nagyszert munkalendületet, figyelmes odaadást tapasztaltam. Az Ágoston téri sütődében pél­dául éjjel kettőkor áramzavar volt, a szaggatógépet nem le­hetett használni. A pékek kés­zei álltak neki a szaggatásnak és reggelre elkészült a 40 000 zsemle. Igaz, hogy addigra sek veríték lecsurgott a lisztes ar­cokon. Sajnos, a telepvezetők közül egyet sem találtam az üzemekben, a műszaki veze­tést a dolgozókra bízták. — A város jobb ellátása érdekében felajánlottuk átvé­telre a kereskedelmi szervek­nek a sütőipar kezelésére bí­zott üzleteket is, a szükséglet pontosabb felmérésének érde­kében. A friss-kenyérellátást javíthatják, ha egyes üzemek­ben átállnak a háromműsza- kos termelésre pénteki napon. Ehhez viszont azt kell, hogy a kereskedelem éjjel két óra­kor vegye át a friss kenyeret, az érintett 10 nagyobb üzlet­ben, mert a sütőüzemek nem rendelkeznék tárolóhélyekkel Lényegében már kidol­gozott terveink vannak a jö­vőre nézve.- Uj-Mecsekalján 1965-ig megépül egy korszerű középüzem s vele egyidőben Meszesen is létesítünk kenyér gyárat. A belvárosi 1960-ban elkészül, s ezzel a három* üzemmel, naponta, mintegy 700 mázsa kenyeret tudunk majd előállítaná. Természete­sen az új üzemekben jobb és szebb kenyeret tudnak sütn a nehéz fizikai munkáitól meg szabadult dolgozók. A jelenle­gi helyzetben az a legfonto­sabb, hogy minden üzem, a legkisebb sütőipari egység is, nehéz adottságainak dacára, igyekezzen jobb minőségű ke­nyeret adni, mert azért erre is megvannak a feltételek. Szüts Fantasztikus fejlődés Amikor Japán megtámadta Kínát, elfoglalta Mand­zsúriát és Peking felé igyekeztek a világuralomra törő csá­szári csapatok, egyik esti újság valamilyen tábornok indok­lását közölte a háborúról. Eszerint „Kínát ki akarják emel­ni évezredes elmaradottságából...” Mármint Japán! Azóta néhányszor felkelt a nap a felkelő nap országá­ban, hiszen elmúlott negyed évszázad, s ez a rövid idő eltüntette azt a Japán hegemóniát, amelyet azzal szerez­tek meg Ázsiában, hogy ők voltak a legfejlettebb kapita­lista ország. Bizony ezt a tekintélyt úgy elfújta a történe­lem, elsősorban Kína legutóbbi néhány éves történetének szele, mint az őszi falevelet a tavaszi szél. A marék rizzsel beérő népre, a riksákra, a gyerekeket eladókra és az éhenhaló százezrekre csak a múlt emlékez­tet. Akkor ez volt Kína — aranytetejű pagodák, dúsgaz­dag maharadzsák és az utcán felforduló százezrek. Ma? Még szóhoz jutni is nehéz azok hallatán, amit naponta olvasni a hírekben. Elképzelhetetlen arányok... 15 millió ember dolgozik öntözőcsatornák építésén. Más­fél magyar nemzet ez ma születettel és az aggastyánnal együtt. Vagy: több száz kilométer hosszúságban másfelé irányítják a Sárga folyó vizét, hogy azt a területet ön­tözze, ahol évenként ismétlődik az aszály. Vagy ott van­nak a népi kohók. Akadtak, akik megmosolyogták, mond­ván, hogy „ebből lesz a szocialista nehézipar?” Ebből nem, de arra jó, hogy faeke helyett vas legyen és szurkáló bot helyett kapa és ásó lazítsa a földet, hogy a kerékre jusson ráf, a lóra patkó. A japánokat is megmosolyogták az 1800-as években, amikor megbámulták a hajókat, még azt is, hogy hogyan mázolják és mindent, ami európai volt. 1937-ben viszont nálunk sem mosolyogták már meg őket. A „sárga kíváncsiság” anekdotázását halálos komollyá tette egyet­len dolog: Japán 12 pengőért kínálta ideszállítva a kerék­párok darabját, amikor nálunk a Csepelt 100 pengőért árulták. De ez csak kapitalista fejlődés volt. Mert nem történt más, mint az, hogy a kapitalista fejlődés útjára későn rá­lépő Japán rövid idő alatt befutotta az elmaradt távot, mert a legfejlettebb kapitalista országok vívmányait vette át. Kína fejlődése viszont szocialista fejlődés és a Szovjet­unióban épülő kommunizmus legfejlettebb vívmányaival kezében végzi a hatalmas arányú fejlesztését. Az ebből fakadó ugrásszerű fejlődés szocialista ütem, és gyorsabb az annak idején megbénult Japánénál. Most tanácskozik Pekingben az országos népi gyűlés. Kedden ismertették az 1959. évi népgazdasági tervet. Fan­tasztikus! Mert ugye könnyű úgy 100 százalékkal többet készíteni valamiből, hogy idén kettőt csinálok valamiből, mert tavaly csak egyet készítettem. Nehogy valaki is ilyenre gondoljon, mert a kínai tervszámok nemcsak szá­zalékokról szólnak. 18 mililó tonna acél, 380 millió tonna szén, 325 millió tonna szemestermény és 5 millió tonna gyapot. Ezek a fő mutatószámok. Az ipar és a mezőgaz­daság össztermelése 40 százalékkal lesz nagyobb 1959-ben, mint 1958-ban. Még néhány számot: 70—75 ezer fémforgá­csoló gépet készítenek egy év alatt, a sertésállományt 280 millióra növelik, ami 56 százalékkal lesz több az-1958. évi­nél. (Közel minden kínaira jut egy fél sertés.) 830 ezer embert tanítanak főiskolán, középfokú szakiskolákon any- nyit, mint két Budapest lakossága. És végig ilyen számok, amelyek még akkor is imponálóan hatalmasak, ha egy ha­talmas nép arányairól van szó. Negyed évszázada csak, hogy az ázsiai országok előtt nagy tekintély volt Japán. Itt Európában „sárga veszede­lemmel" ijesztgették az embereket, ha Japán szóba került. Még egy emberöltő sem kellett hozzá, hogy Kína legyen az a vezető nagyhatalom, amelyre felnéznek Ázsia népei, amelyiknek példját követik és követni akarják sorsuk, életük szebbé és jobbá tétele érdekében. Még néhány év és válóra válik, hogy az évszázadokig világhatalommal biró Anglia Kína mögött kullog. Hát nem szédületes és örömteli kínai barátainknak ez a nagyszerű, gyors előre­haladása? ÉLETHIVATÁSOK cA ntíiaezeia — Természetesen nem úgy van, hogy mindjárt művezető lesz valakiből. Először tanul­ni kell a szakmát. Aztán a művezetői tanfolyam elvégzése után — művezetővé válhat — ezeket mondja bevezetésül Hartmann János elvtárs, a Pécsi Sörgyár művezetője. Be­szélgetés közben időnként fel­áll az asztaltól s rár-rápillant a gépekre, jól működnek-e? Körülöttünk hatalmas üstök­ben fortyog, kevereg az arany­sárga lé, a sör. — 1941-ben mint sörfőző tanuló kezdtem dolgozni iát — folytatta tovább. 1943-ban lettem segéd. A gyár mostani főmérnöke volt előttem itt művezető, tőle sokat tanul­tunk. Hej, pedig akkor de „kis ipari módszerrel“ dolgoztunk! Most? A gyár fejlődéséhez csak annyit: ma Közép-Euró- pa egyik legkorszerűbb ászok- vincéje a miénk. Ez a terme­lésben is realizálódik. Most még csak áprilist írunk s már a 400. főzésen is túlvagyunk. Régen egy egész esztendőben nem főztünk ennyit. S meny­nyivel más körülmények kö­zött dolgozunk most, mint ré­gen! Nézzen csak körül, tisz­taság, csempézett falak! A sörgyártásnál különösen ügyelni kell a tisztaságra, mert nem mindegy, hogy mi­lyen sör kerül a dolgozók asz­talára. — Hogy milyen ez a szak­ma? Szép és lián jövője. A sörkultúra nagy fejlődés előtt áll. Tudomásom szerint új sör­gyár is épül majd (nem Pé­csett), itt is sok szakemberre lesz szükség. Budapesten 3 éves sörfőzőtanuló iskola mű­ködik. Az általános iskola el­végzése után kerülhetnek oda a fiatalok. Az érettségizettek pedig sörgyárakban jelentkez­hetnek, itt tanulnak 2 eszten­deig, ezután segédek lesznek, aztán művezető is lehet belő­lük, sőt főmérnök is. Éppen a mai napon került el tőlem Márics György sörfőzősegéd a palackfejtőbe. Helyettes mű­vezető lett. S vem egyoldalú ez a munka. Az a célunk, hogy univerzális szakembereket ké­pezzünk. Mert ven itt itzokr pince, palackozó, főzőház, er­jesztő, hordófejtő rész, min­denütt ké0két esztendőt tölte­nek a művezetők. Úgy, hogy 8—10 év alatt valóban szak­ember válhat belőlük. Még beszél néhány percig munkájáról, aztán odalép, ahol csapokon folyik a sör. Egy botra erősített kis poha­rat tart a csap alá s aztán a poharat a világosság felé for­dítva vizsgálja a sör színét. — Szép, ugye? — Szép. — Akkor igyunk NÍy egy pohárral! — Egészségünkre! (GAAAYÍ

Next

/
Thumbnails
Contents