Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-28 / 98. szám

' MW. ÁPRILIS **. NAPLÓ A barátsági hónap ideiént Tovább erősödött az MSZBT önkéntes tömegmozgalma r Az Idei barátsági hónap >— amely február 18-tól április 4-ig tartott — megyénkben is elérte célját. Ez idő alatt olyan széleskörű agitáció- és propagandamunka bontako­zott ki a magyar és szovjet nép közötti barátság és együtt működés ápolása, mélyítése, valamint az internacionalista eszmék terjesztése érdekében, amilyenre az ellenforradalom óta nem volt példa Baranyá- - bari. Az agitációs- és propa- ganda-murikálban, de a külön­böző rendezvényeken is vezér­fonálként húzódott végig an­nak a tudatnak magyarázása, elmélyítése, hogy a mi munkánk összefügg, azaz elválaszthatatlan a Szovjetunió gyorsütemű fej­lődésétől és a többi testvér­nép életétől. Bátran kijelenthetjük, hogy az idei barátsági hónap ren­dezvényed, az elmúlt évek azo­nos tartalmú rendezvényeivel szemben sokkal tervszerűb­bek, ünnepélyesebbek és tar­talmasabbak voltak. Ennék köszönhető az előadásokon, ankétokon, baráti találkozó­kon, kiállításokon stb. való szépszámú megjelenés is. Er­re még az MSZBT megyei el- ▼ nöksége sem számított. Az eredményeket sok példával igazolhatnánk, de legtdpiitou- sabban a szovjet filmhét ren­dezvényei bizonyítják. A filmhét alatt 783 rendes és 68 külön előadást tartot­tak. Ez idő alatt a beterve­zett 96 ezer látogató helyett pontosan 125 ezer 734 jegyet adtak el megyénk filmszín­hazaiban. A szovjet filmhét sikerét mu­tatja az is, hogy számos he­lyen, mint például Komlón. Mohácson, Pécsváradon stb. sorbaálltak az emberek je­gyért, sőt az említett mozik­ban — és másutt is — kérték a lejátszott filmek újbóli mű- sorratűzését. Mint pozitív je­lenséget érdemes még megem­líteni itt, hogy az emberek széleskörben mondtak véle­ményt a szovjet filmek erköl­csi, politikai és művészi érté­kéről, amely egyben azt is mu­tatja, hogy a szovjet filmek­nek ismét sikerült meghódí­taná tömegeiket. Megjegyezzük, hogy nem­csak a filmhéten, hanem az előadásokon és egyéb kultu­rális rendezvényeken való részvétel is felülmúlta a vára­kozásokat. így például a me­gyei mezőgazdasági ankéten 160 mezőgazdasági szakember, az irodalmi pályázaton 81, a megyében rendezett mintegy 70 baráti találkozón 2 100, az élménybeszámolókon 600, elő­adásokon — csak Pécsett 3 500, a kiállításokon és egyéb kulturális rendezvényeken pe­dig mintegy 6 000 ember vett részt A barátsági hónap politikai és erkölcsi értékét persze nem lehet csak számokkal mérni. Annyi azonban bizonyos, hogy az MSZBT lelkes aktívái nagy szolgálatot tettek népünk és a szovjet nép testvéri ba­rátságának elmélyítése érde­kében. A barátsági hónap alatt sok új aktívával erősödött me­gyénkben is a mozgalom, amely egyben feltételét biz­tosítja az MSZBT további jó mimikájának. A barátsági hó­nap ideje alatt Pécsváradon, Sellyén és Siklóson megala­kultak a járási elnökségek, Mohácsom pedig újjáalakult. Eddig a megyében, üzemek­ben hivatalokban és intézmé­nyekben, mintegy 120 helyen baráti kört alakítottak. A ba­ráti körök nagyrésze spontán a dolgozók kezdeményezésére jöttek létre, az új aktivisták többsége pedig önként jelent­kezett és vállalt feladatokat. Az eredmények persze nem születtek maguktól. Ezt segí­tette az SZKP XXI. kongresz- szusának határozatai, vala­mint az utóbbi hónapokban nyilvánosságra kerülő, világ­raszóló szovjet tudományos és technikai eredmények is, ame­lyek méltán váltottak ki nagy érdeklődést a dolgozók széles tömegeiben^ Csak dicséret Hie» az MSZ­BT elnökségét és valameny- nyi aktíváját azért, hogy e lehetőségeket nagyszerűen tudták hasznosítani. Az idei barátsági hónap ta­pasztalataiból nagyon sok módszert lehet alkalmazni a jövőben is. Az MSZBT megyei elnöksége nagyon helyesen együtt dolgozott a tömegszer­vezetekkel és egyéb társadal­mi szervekkel, ami ugyancsak fontos tényezője volt a barát­sági hónap erdeményességé- nek. A MTESZ, a Nőtanács a TIT, a MOKÉP, a MEDOSZ, a MÉSZÖV stb. szervek igen aktívan kapcsolódtak be a mozgalomba. S A jövő feladata természete­sen, hogy ezeket a szerve­ket továbbra is lássák el megfelelő anyagokkal, fel­adatokkal. S ez így is történik. Az MSZBT megyei elnöksége az április 24-én tartott ülésen elhatározta, hogy a jövőben az eddigieknél is jobban tá­maszkodik a tömegszerveze­tek és a társadalmi szerveze­tekben dolgozó, munkájukat lelkesen és önzetlenül végző aktivistákra és a baráti körök­re. Ennek érdekében fokozott mértékben kívánja felhasznál­ná a pártszervezeteik, a béke- és a nőmozgalom, a Haza­fias Népfront és a szakszer­vezetek támogatását, valamint a kultúrotthonok, a munkás­klubok és a mozik nyújtotta 'ehetőségeket azért, hogy az élet minden területén még tovább terebélyesedjen a ma­gyar és a szovjet nép barát­ságának gondolata és az e gondolatokkal szimpatizálók hatalmas tábora* R. J, EGY V 7 árosd tanács, fél eme. ' let, jobbra, huszas ajtó. Elolvasom a névtáblát: Munka­ügyi osztály, munkaerogazdá: - kodási csoport. Krivitz Gyula osztályvezető. Beléplek. A szűk, kopottas irodahelyi­ségben két összetolt íróaszta áll, előtte fűzfaszék. Az aszta- ’ok mögött két középkorú fér­fi, előttük vagy tizenöt em­ber tolong, főként asszonyok — Gépíró? — kérdi az osz­tályvezető. — Menjen kérem az OTP-be, ők hármat is ke­resnek. A fiatalasszony boldog öröm­mel elindul. Egy másiknak a bőrgyárat ajánlja, aztán egy harmadiknak bérelszámoló’' munkakört. A férfiaknak, mindnek mond helyet. Mész­égető, IstVán-aknai, Magas­építő Vállalat stb. — Szállást is kapnak, étke­zést is. Egy fiatalemlber munkaruha iránt érdeklődik, aztán gyors 'éptekkel siet ki a kedvező válasszal. — Három hónap óta nem dolgozom — veszi át a szó sta­fétáját egy bamakabátos nagyszemű lány. — Valarm munka kellene. Hathónapos gyermekem van otthon. Fér­jem elhagyott..-. — Hogy hívják? — kérdem. — Majoros Anitáimé. Nem is lány, asszony. Ami­kor kimegy az irodából, látóin fényesek a szemei, mintha lá­zas lenne. Nyomába egy idő-, sebb asszony lép. Sovány, be­teges. Megigazítja a fakult férfikabátot öle előtt. — Valami munkát adjon — szól hangosan az íróasztalok felé és már kapja is szeméhez zsebkendőjét. Köziben egy Hivatalos fotó-nyeremények A sportfogadások 1949. április 26-i, 17. heti fordulójára 1165 «31 db kéthasábosnak megfelelő tipp- szelvény érkezett a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságához. Felosz­tásra került összesen 2 «98 136 Ft. Az I. és II. nyerőosztályban egy­formán 524 534 Ft, a III. nyerő­osztályban pedig 699.379 Ft kerül kifizetésre. Vigaszdijra ezen a hé­ten 349 689 forintot fordítanak. , Az I. nyerőosztályban mindössze két pályázó ért el 12 találatot. Ezek egyenként 262 267.50 forintot nyertek. A n. nyerőosztályban 19-en ér­tek el 11 találatot. A nyeremény- összeg egyenként 27 707.50 forint. A ín. nyeröosztálybau 328-an értek el tiztalálatot. A nyeremény- összeg egyenként 2 132.50 forint. * A 17. fogadási hét 0 találatos szelvényei részesülnek vigaszdíj' bán. A 995 462 forintot kitevő vi- gaszdíj-alapból 2415 db 9 találatos szelvény között osztják el egy-egy szelvényre 412.50 Ft. vlgaszdlj jut. A 17. fogadási hét s a vlgasz­dlj nyereményeit május 7-től fi­zetik ki. ÉJSZAKÁS ELLENŐRZÉS Irtunk már arról, hogy akad­nak diákok, akik semmibe ve­szik a rájuk vonatkozó iskolai szabályokat, esténként kima­radnak s nem mindig a leg­megfelelőbb körülmények kö­zött töltik szabadidejüket. Va­jon mit tapasztalna egy éjsza­kai ellenőrzés, milyen megál­lapításra juthatnánk, ha kör­sétára indulnánk például egy szombat este a szórakozóhe­lyekre? Dr. Görcs László, * Leáwey Klára Gimnázium igazgatója és Fehér István, a Janus Pannonius Gimnázium igazgatója szombaton éjszakai ellenőrzést tartott. A brigádot elkísértem útjára. Üdülő bár Idő: 20.40. „Telt ház” van. Egy-egy kis asztal körül négyen-öten is ül­nek. A rejtett-világítású te­rem közepén a táncparkettre már egy gombostű sem fér* A zenekar hangulatosan, szé­pén játszik. Diák vagy diák­lány nincs a táncolók, a szo- rakozók között. A párok egy- .máshoz simulnak, halkan dú­dolják a táncdal szövegét. Az asztalunk mellett táncoló pár beszélget. A hosszúszempiUás nő sokat ígérőén néz partne­rére s közben halkan súgja: — A jövő héten lesz a váló­perem. Ez azonban „felnőtt ügy, semmi közünk hozzá, menjünk további Nagy Lajos Gimnázium A földszinti teremben sok a diák, diáklány. Táncolnak. A fiúk rendezték a táncestét es erre meghívták a Janus Pan­nonius Leánygimnázium egy­két osztályának növendékeit. A fiúk sötétkék ruhában, a lányok is ünneplőben. A Val­inkra omló nagy fehér matróz- gallér nagyon csinosan hat. Tanárok, tanárnők is itt van­nak velük. A táncest a vége felé jár. A szendvics és a málna is elfogyott már. Az így megrendezett tánc­esték ellen senkinek semmi ki­fogása. Szórakozzanak a diá­kok, ismerkedjenek egymással! Középiskolás leánydiákotthon A Geisler Eta utcai diákott­honban mintegy 400, a Leő- weybe, a Janus Pannonius ba, az ipari technikumokba, taní­tónőképzőbe járó lány lakik. Tíz óra harminc percet mutat az óra, amikor bekopogunk. A portás nyit ajtót. Itthon vannak-e a diákok? A portájsszobában egy kis papírra van felírva azoknak a lányoknak a neve, akik en­gedélyt kértek a kimaradásra. A kimaradás 10, illetve 11 óráig engedélyezett, öt név szerepel a kimutatáson, közü­lük kettő már megérkezett, három még hiányzik, ők 11-ig kaptak kimenőt. Hol vannak? Az egyik MTH-bálon, a másik KISZ-bálon, a harmadik szin­tén valami táncestre ment. De hogy höl van az az MTH-bál, vagy KISZ-bál, az már nincs a papíron. így aztán szinte le­hetetlen ellenőrizni, hogy a lányok valóban ott vannak-e, ahová bejelentették távozásu­kat Ez hiba, a hét igazgató máris jegyzi. Vgylátszik, nem árt az ilyen ellenőrzés. Táncest az egyetemen Az egyetem aulájába tánc­estét hirdettek a plakátok. S ha ismeretlenek is volnánk az épületben, a hang után azon* nal megtalálnánk a táncter­met. Azaz, hogy a teremben eléggé csendesen szórakoznak a diákok. A falak mellett fe­hér terítővei letakart asztalok, az asztalokon málna, egy-két pohár bor. A zenekar táncze­nét játszik, a párok táncolnak. A teremben semmi különös rendetlenség nincs. Annál in­kább a folyosón. Négy-öt fiú — nem középiskolás korúak — mint a körcsárdásnál úgy kapaszkodnak egymásba és énekelnek. Ha még csak éne­kelnének. De üvöltenek, hogy aszongya: „Nem lehet a jogá­szokkal kikukoricázni..Az­tán a másik beleordítja, hogy: „Vörös bort ittam az éjjel. *. most is részeg vagyok tőle...” Látszik. Már a székekre is fel­állnak, úgy „énekelnek”. De csak úgy harsog a folyosó. Es senki sem figyelmezteti őket, hogy fiúk, egy oktávval hal­kabban, mert a táncolók nem hallják a zenét..-. Sok középiskolás lány is van itt. Igaz, szüleik ott ülnek az asztaloknál, így kimaradásuk legálisnak mondható. A sze­szesital-mérést azonban vala­hogy ellenőrizni kellene. Van itt büfé is, ahol bort, likőrt lehet kapni. S vannak itt diá­kok Is, akiknek bort, likőrt nem szabad kiszolgálni. De va­jon ki ellenőrzi ezt, ha törté­netesen nincs itt a szülő? Sen­ki. Egy-két féldeci és... Aztán az sem valami szív­melengető látvány, „ amikor részeg egyetemisták vegig- dülöngélnek a folyosón, abban az épületben, ahol jogot vagy orvostudományt kell tanulniok. Szórakozzanak a fiatalok, tán­coljanak, rendezzenek máskor Is táncestet, csak „egy fél de­civel halkabb" színvonalon! Oázis Minden asztal foglalt. A talpalatnyi nagyságú táncpar­ketten mozogni álig lehet. Diákot, diáklányt nem talá­lunk. Megnyugtató. Doktor Sándor művelődési otthon Ejfél körül jár az idő, ami­kor ideérkezünk. A nagy tánc­terem zsúfolt. A férfiak ele­gánsak, a nők többsége kis- estélyiben. Munkásfiúk, dol­gozó lányok kedvelt szórakozó­helye ez. Munkáslány és kis- estélyi? Igen! Semmi, de sem­mi csodálkozni való ma már nincs ezen..; — Na tessék, ott egy növen­dékünk — mondja Fehér Ist­ván s mutat a táncterem köze­pére. Már menne is feléje, de úgylátszik a kislány is meg­pillantotta igazgatóját, mert partnerét faképnél hagyja és igyekszik a tömegben eltűnni. Nem■ szaladunk utána, az ügy .majd bent az iskolában „el- intéztetik”. Nézzük a táncolókat. A te­remfelelős — jelen esetben a tánctanár — sétál a táncoló párok között. Az egyik fiatal­ember úgylátszik összetévesz­tette a haditudományt a tánc­cal és túlságosan is „átkaroló mozdulattal” indul „rohamra”. A teremfelelős odalép s a fia­talember kezét „megigazítja”. Körben a terem szélén a szé­keken őszhajú mamák üldögél­nek, beszélgetnek egymással, s bizony-bizony némelyik már szundikál is. Vagy ki tudja? * Az ellenőrzés nem volt hiá­bavaló. A tapasztalat azt bizo­nyította, hogy érdemes több­ször is megnézni ilyen szem­pontból a pécsi éjszakát. GARAY FERENC 3 RENDELET, mely fölött sokan szemet hunynak öreg, szemüveges férfi lép a? I asztalhoz. , — Kérem visszajöttem. Azi I mondták az OTP-nél, hogy | nem vesznek fel könyvelőt. ?sak gépírót. — Nem lehet — tiltakozik az osztályvezető, — nálam a kimutatás, hogy könyvelőt is kértek. Tessék talán vissza­menni, beszélni a vezetővel. Mondja meg, hogy maga egy életen át bankban dolgozott. Aztán jöjjön ide vissza. A bácsika elmegy, Krivitz elvtárs hozzám hajol. — Nem akarják biztosan felvenni, mert idős férfi, s ilyenkor Legtöbb helyen a be­telt létszámra hivatkoznak — mondja, majd áthajolva az asztalon egy másik címet ad meg az éjjeliőrt alkalmazás­ra váró szürkekabátos férfi­nek. R övid egy óra leforgása alatt, vagy ötven munkaerő fordul itt meg. Legtöbbjük cím­mel együtt távozik, legtöbb­jük munkát talál. A szívélyes fogadtatás, a meleg közvetlen hang jól esik az ismeretlenek­nek. Az asszonyok, lányok között.azonban sokaknak nem tud munkát ajánlaná az osz­tályvezető. — Naponta százan, százöt­venen megfordulnak itt — mondja Krivitz Gyula. — Mi ?lhelyezzük őket, de ha lát­juk, hogy nem sikerül, még külön is közlbejárunk érde­kükben. Sok ezer embert jut­tattunk már munkához. A fér­fiak, ha akarnak dolgozni, mindegyikük állást találhat. A nőknél már nehezebb a dolog. — Miért? ■— A múltkor egy három- gyermekes anya volt itt. Egye­dülálló. Könnyebb fizikai munkát kért, pedig ez az amit a legkevésbé tudok mondani, mert Pécs könnyűipari üzem tekintetében elég rosszul áll. De még így is él tudnám he­lyezni a vállalatoknál legtöbb­jüket, ha a vállalatok betarta­nák a 15/956 számú kormány­rendeletet. De nem tartják be! Sok vállalat nem jelenti be a munkaerő igényét, hanem maga intézi el a felvételt, vá­lasztja ki az alkalmazottat. Közben itt az asszonyok olya­nokat is mondanak néha, hogy persze, ha valakinek van pro­tekciója, akkor kap helyet. Én persze megmagyarázom, hogy nálunk nem így van. Mert gondoljanak csak arra, hogy nálunk a munkásasszonyok többsége dolgozik és csak egy kis hányada, töredéke van pil­lanatnyilag munka nélkül. És ezen is lehetne segíteni, csak hát itt is furcsa vélemények­kel találkozhatunk. Egy igaz­gató például a múltkor ellen­őrzésünk során azt mondta, hogy ő elsősorban a munfca- társainaik, az üzem dolgozód­nak feleségeit vagy dolgozói­nak hozzátartozóját alkalmaz- za, mert akkor a férj is na­gyobb kedvvel dolgozik. Meg sok munkaerőt különböző szervek úgy ajánjanak a mun­kaerőgazdálkodási osztály meg kerülésével. A Gyógyszertár Vállalat személyzeti vezetője eljött ide egy fogadónapra. Megnézte, hogy mi megy itti Azóta mindig bejelenti mun­kaerő igényét. Nagyon rende­sen eleget tesz a rendeletnek a Cementipari Vállalat és a magasépítők is. De a ruhá’ati boltot, a kesztyűgyárat, a Bu­dai Élelmiszer Kiskert és még egynéhány vállalat^ fel kellett jelentenem, ők nem vesznek tudomást erről Per­sze, a felettes szervek is el­tussolják a felelőssé?” vo nást. Ha nem tartja be egy vállalat a rendeletet, nem je­leníti be a munkaerő igémét és mi panasszal élünk, avkor a felettes szervek csekély Hsz- szeggel megbírságolják. És még azt mondják ráadás”' az alkotmány mindenkinek egy­formán jogot biztosít a mun­kához. De kérdem én. hát le­het így, félszemmel nézni ezt a problémát? K rivitz Gyula elvtárs­nak igaza van. Nem lehet! Nem lehet és nem szabad! Soha még nem volt állam, társadalom, mely any- nyina, oly sok módon gondos­kodott volna a dolgozóiról, mint a nép állama, a ma tár­sadalma. Megszűnt a munka- nélküliség, ez a fenyegető rém, mindenki megtalálhatja helyiét, aki akar dolgozni mi­nél unk_ A tanácsok munfcaerőgaz- dálkodásd csoportjait azért hoztuk létre, hogy a munka­erők igazságos elosztását, a munkavállalások, alkalmazá­sok szociális lehetőségét meg­teremtsük. Mégis vannak dol­gozni vágyó nők, akiknek ” "m jut munka, pedig gyerekeik vannak és egyedül állnak a világban. Vannak vállalatok, melyek hanyagul, nemtörő­döm módon fittyet hánynak a szociális gondolkodásnak, ha az üzemükön kívül esik. mert sokszor olyan gyermekm'en, rá nem szorult munkává1'?tót is alkalmaznak, akiknek fér­jük jól keres. És ha van üre­sedés, nem jelentik be a mun­kaerőgazdálkodási osztálynak, hanem saját maguk töltik be .kereten belül“. Javasoljuk a városi tanácsnak, erősítse meg a munka erő gazdálkodási osztályt, erősítse meg, úgy, hogy rendszeres vizsc-t'-tot tarthassanak a vállaltoknál a munkaerő elhelyezés tekin­tetében. A rendelet be nem tartóit pedig vonják fetó1 ős­ségié és kérjenek eljárást el­lenük. Mert az alkotmány tör­vényed igenis mindenkire egy­formán kötelezőek! Szfits István PÉCSETT, a Pannónia Szálló nagytermében (Kos­suth Lajos utca 5. sz.). Kiállítás: április 25-toJ má­jus 3-ig 12—20 óráig. Arve­A BIZOMÁNYI ARUHA VALLALAT IIL MUvé&MÍ l aukcióid rés: május 5-től, naponta 17 órától. Bővebb felvilágo­sítást ad a BIZOJHÁNYI ÁRUHÁZ V. pécsi boltja Bem utca 2. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents