Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-25 / 96. szám

1959. ÁPRILIS 25. NAPLÓ 3 Hárommilliós kártérítés Az elmúlt napokban egyes helyeken kisebb talaj-menti fagyok voltak, de ez a veté­sekben jelentősebb károkat nem okozott. Most már csak a jégverés lehetősége veszé­lyezteti a termelőszövetkeze­tek és egyéni gazdák kedvező termés kilá tásait. Az Állami Biztosító dolgo­zói már április elejétől kezd­ve látogatják a falvakat és ismertetik a gazdákkal a jég- biztosítás feltételeit. Ez ideig már több száz egyéni gazda és a termelőszövetkezetek zöme megkötötte a jégbizto- sítási szerződést, amely — kár esetén — megfelelő anya­gi fedezetet biztosít a káro­sultaknak. A jégbiztosítást érdemes megkötni. Erről tanúskodik az a tény is, miszerint az el­múlt évben csaknem három­millió forint kártérítést fize­tett ki Baranyában az Álla­mi Biztosító, Halászati bemutató Sumonyban A Baranya megyei és Tol­na megyei Tanács április 28- án, kedden halászati bemuta­tót szervez a termelőszövet­kezetek részére a Tolna— Baranya megyei Halgazda­ság sumonyi üzemegységé­ben. A bemutatóra meghívót kaptak mindkét megyéből azok a termelőszövetkezetek, amelyek halastóval rendel­keznek, illetve a közeljövő­ben halastavat létesítenek. Az egésznapos bemutató el­ső részében Barta László üzemegységvezető tart elő­adást a halastavi gazdálko­dásról, majd a délután folya­mán a vendégek megtekintik « sumonyi halgazdaságot. Megalapozzuk materialista világnézetünket Mérnökök és orvosok a marxizmus—leninizmus esti egyetemről Hamarosan megjelenik a me gyei pártbizottság pályázati felhívása a marxizmus-leni názmus esti egyetemre. Már most biztosra vehet», hogy nem lesz hiány a pályázókban, hiszen tavaly is 150-nel többen jelentkeztek, mint ahányat fel tudtak venni. Mégis ide kíván­kozik egy megjegyzés, mégpe­dig az, hogy a jelentkezők kö­zött aránylag kevés volt a mérnökök és orvosok száma. Ne firtassuk most ennek a miértjét. Látogassunk inkább el néhány olyan mérnökhöz és orvoshoz, aki a marxizmus leninizmus esti egyetem hall­gatója. Mondják el ők maguk, hogy mit jelent számukra ide­járni és tanulni. Gondoljuk, válaszuk tanulságos lesz azon mérnökök és orvosok számá­ra, akik jelentkezni szeretőié­nek, vagy ezt latolgatják ma­gukban; Kralj Albin és Szirtes Béla mérnökök mind a ketten a Pécsi Szén­bányászati Tröszt igazgatósá­gán dolgoznak. Fiatal emberek még, — az egyik 28, a másik 31 éves — következésképp nem is olyan régen végeztek az egyetemen. Mind a ketten ta­nultak ott marxizmust-leniníz- must, ■ mégis beiratkoztak a marxizmus-lenánizmus esti egyetemire. NE ennek a magya­rázata? Válaszokból az derül M, hogy az ellenforradalom előtti egyetemeken nem tudták meg­szerezni azt a marxista kép­zettséget, amit szerettek volna. A soproni egyetemen például, ahová Szirtes elvtáns járt, nem tanítottak filozófiát, a műegyetemen pedig, ennek Kralj elvtáns volt a hallgatója, lég vázlatosan foglalkoztak n magyar munkásmozgalom örténetével; A másik, amit mind a ket- 'etn megjegyeztek: a marxiz- tiiis-leninizmus esti egyete­men magasabb színvonalon ..... Bo tcsinálta sofőr Magyarul beszélő színes szovjet film Hogy milyen bonyodalmakat okozhat a névcsere, azt csak az tudja igazán, akinek már volt része benne. A Botcsinálta sofőr című film mulatságos története erről szól. A véletlen úgy hozta, hogy a főigazgatót is és a sofőrjét is ivan Petroviosnak hívták. f.z még önmagában nem lett 'V olna baj. De n dolog úgy tor­kolna ----„ ___ ké nt, hogy egy autókirándulás alkalmával olyan kegyetlen derékfájást kapott a sofőr, hogy képtelen volt tovább ve­zetni. Főnöke ült a volán mel­lé. Nagy uggvel-bajjal elver- gódött a ,k,°vsivs*l a legköze­lebbi kórházba, ahol gondos orvosok, kedves ápolónők gondjaira bízta munkatársát. Miután a sofőrön főnöke ka­bátja volt, a kórházban min­denki főigazgatónak vélte a beteget.. Míg őt el halmozták minden jóval, az igazi Iván petrovic.s izgalmas kalandokat é)t át volánja mögött. A filmben sok derűs jelenet van, amit a színészek ki is hasznainak. Elsőnek említjük Filippov nevét, aki a filmben a gépkocsivezetőt személyesíti meg Néhány gesztussal, fin­toraival, nézésével sok derűs percet szerez. Különösen jó a kórházi jelenetekben, a leány- kérés félszeg helyzetében. Mél­tó párja a filmben Hodurszkxj filmszínész a főigazgató szere­pében. Hodurszkijnak mar a puszta megjelenése is derűt, fakaszt, kicsit pocakos, párnás arcán mindig mosoly ü_. A szatirikus vígjáték humo­ra nem öncélú. Nem puszta névcseréről van csak azo- “ film kifigurázza a nagyképű­ségét, a talpnyalást, a büroK- ráciát. Mindezeket a tanulsá­gokat a film a történet során mindenki számára érthetően elmondja, ezért felesleges volt a film utolsó jelenete, amely­ben a tanulságot a film sze­replői mintegy magyarázóan még egyszer elismétlik. A film szórakoztató, kár, hogy egykét szereplő szink­ronja nem sikerült tökéletesen. tanulják a marxizmust. Ez a filozófia, a politikai gazdaság­tan, a nemzetközi és magyar munkásmozgalom történetére egyaránt vonatkozik. Különö­sen a szocializmus politikai gazdaságtanát emelték ki. Amint elmondották, sokkal alaposabban tanulják itt Pé­csett s ezt mindennapi mun­kájukban is hasznosítani tud­ják. Dr. Breila Istvánná belgyógyász a II. számú belklinikán dolgo­zik. ■— öt éve végzett. Véle­ménye sok tekintetben meg­egyezik Kralj és Szirtes elv- társ álláspontjával. Amint el­mondja, főként politikai gaz­daságtant és párttörténetet ta­nult az ellenforradalom előtti egyetemi marxista oktatásban, filozófiából pedig csak a dia­lektikus és történelmi mate­rializmust vették át. Ezt ő is kevésnek tartja, ezért most nagy ambícióval tanulja a fi­lozófiát. Elégedetlen az első félévi vizsgán szerzett négyes osztályzatával, ötöst szeretne elérni. Dr. Bocs Győző urológus közvetlen, és nyílt természetű, derűs életszemléletű férfi. Meglátszik a magatartásában hogy paraszti sorból került áz urológiai klinikára. Paraszti származására egyébként olyar büszke, mint a régi arisztok­raták, II. Endréig visszaveze­tett őseikre. Így is helyes. Dr. Bors elvtárs idejében sem filozófiát, sem politika’ gazdaságtant nem tanítottak még az egyetemen. Ezt akarja pótolni, s — amint mondja — materialista világnézetét meg­alapozná a marxizmus-laniiniz- mus esti egyetemen. Dr. Bors elvtárs urológus sebész szeretne lenni, szabad­idejében tudományos kutató munkát folytat, sőt az egyik külföldi orvosi szaklapban is megjelent már egy — két mim katársával közösen írt — cik­ke. Amint mondja a marxiz- mus-leninizmus esti egyete­men tanultak elméleti alapot teremtenek a tudományos munkához, jelentősen hozzá­segítik a kísérleti eredmények helyes, tehát materialista szemléletéhez. Jó kedvvel ta­nul és örül, hogy annak idején jelentkezett a megyei pártbizottság szintű pártiskolájára. A technikus A Pécsi Tervezőirodá ba i dolgozom. 1955-ben ve geztem Pécsett az Ep' tőipari Technikumban Minden vágyam az volt, hogi az Iparművészeti Főiskola' tanulhassak tovább a film díszlet szakon. Itt azonban be­telt a létszám. Először egy kicsit elkeseredtem, mert úgy éreztem, hogy nincs is má? pálya a világon, amelyhe? kedvem lenne. Aztán kény te len-kelletlen megbékéltem a helyzettel s Pécsett a Vízügy*' Igazgatóságnál dolgoztam, majd 1956 január 1-töl itt a tervezőirodában. Ha mindezek után valaki azt hinné, hogy csak „kény- szerűségből’’ végzem mostani munkámat — téved, őszintén megmondhatom, hogy munka­körömet itt szerettem meg s most már igazán kedvvel dol­gozom. Technikus vagyok. Hogy mi itt egy technikus munkája? A tervezők által megtervezett rajzokat dolgo­zom fel. Sok és szép épületet tervezünk, még talán azt is mondhatnám: a mi tervező- irodánk az épületek szülőszo­bája. Figyelmet, körültekintést igényel ez a munka. A képen — mint tetszenek látni — mo­solygok, mert a fotoriporter Őszülő diákok között Rég kinőttek a gyerekcipőből, s hói vannak már az édes izgalommal teli diák­évek! Már csak mint emlék tér olykor vissza egy-egy ked­ves epizód, diák- trükk, de a készülő­dés, a tanulásnak hosszú, végtelennek tűnő ideje nem szű­nik meg. A Pécsi Pedagógiai Főisko­lán most vizsgáznak a levelező hallgatók, idegesen járnak íel- alá a folyosón és úgy izgulnak az ötven éves tanító bácsik is, mint otthon kis­diákjaik a vizsga al­kalmával. Nyílik az ajtó s egy negyven fölötti, enyhén őszülő taní­tónő lép be a vizsga­terembe. A fiatal fő­iskolai tanár, aki majdnem a fia lehet­ne, rámosolyog biz­tatón, bátorító». Az asszony egy tételt húz ts aatán meg­könnyebbülten fellé- legzik. Jönnek a gondolatok, lejegyzi a főbb pontokat, az­tán még egyszer át­gondolja az egészet. Ha úgy „nem hiva­talosan“, teszem azt egy cukrászdában valaki kikérdezte volna az anyagból, könnyedén, magabiz­tosan válaszolt vol­na, hisz lelkiismere­tesen felkészült, de ha az ember „direkt“ vizsgázni megy, mégis elfogy az ön­bizalma b a legtöbb embert hatalmaiba keríti a vizsgaláz. A tanítónő felelete szép volt. A tanár még feltesz néhány kérdést, ezekre is jól válaszol. Amikor az­tán az indexbe be­kerül a jeles, szívé­ből kibuggyan az öröm. Érdemes volt alaposan megtanulni mindent, a nehéz munka meghozta a gyümölcsét. Otthon már várják a gyermekei, akik kitűnő rendűek a gimnáziumban, nem szeretne elmaradni mögöttük. Szinte el­képzeli, amikor jön­nek már elébe: — „Anyu hányast kap­tál? Anyu nem buk­tál meg?“ Milyen jó érzés lesz majd a ki­váncsi gyermeksze- rriek elé letenni a (jeles bizonyítványt. Az osztálya is nehe­zen várja már haza a tanító nénit és ti­tokban ők is druk­koltak, hogy jól si­kerüljön a vizsgája. Természetesen nem mindenki készült így fel s ennélfogva nem is ilyen mindenki­nek a bizonyítványa. Mégis elismerést ér­demelnek mindnyá­jan. Fáradságot és áldozatokat nem kí­mélve bátran vállal­koztak arra, hogy le­velező úton elvégez­zék a főiskolát; Ami nem könnyű, hiszen az iskolában teljes értékű oktató-neve­lőd munkát kell vé- gezndök, ami egész embert kíván. Emel­lett a legtöbbjük már családos is és szabadidejükben je­lentős időt fordíte- nak a községekben folyó kulturális és társadalmi munkák­ra. Nevelőinknek ál­landóan képezniük kell magukat, hogy nyomon követhessék a gyors fejlődést, hogy megismerjék és megismertessék má­sokkal is a tudo­mány, a művészet legújabb eredmé­nyeit. Sokan választottak a rendszeres tovább­képzés formáját, a főiskolai tanulást. Többietmuinlkájufcért’ méltán illeti őket el­ismerés és tisztelet. azt mondta, hogy dérűs, vi* (iám képet akar készíteni. Munka közben azonban na­gyon kell figyelni, nincs idő a nevetgélésre. De azt hiszem, hogy ez más szakmában is így van. Most éppen a Perczel utcai OTP-házak tervrajza van előttem. Előre elmon-(ha* tóm, hogy nagyon szép épület tek lesznek, boldogok lehet* nek lakói. Engedjék meg, hogy egy ki* csit büszkélkedjek, bár nem szokásom. Én rajzoltam a Rét utcában épülő lakóépületeket, az olaszi, a mecsekaljai, a szászvári iskolák tervein is dolgoztam. Szép munka ez a műszaki rajz. Tegnap még a rajzasztalon vonalazgattam az épületet, s ma, amikor Pécsett sétálok, a magasbatörő falak* bon látom megvalósulni mun* kamat. KJ gy érzem, hogy mun* kám — alkotómunka. S alkotni szép. Már csak ezért is ajánl ha* tom a fiataloknak a techni­kust pályát. Na meg a fizetés sem az utolsó. Egy technikus fizetése 2100 forintig emelked­het. ötéves gyakorlat után pedig csaknem 2400 forintig. De még ez sem jelenti a felső határt, hiszen képezheti ma* gát tovább. Levelező hallgató­nak iratkozhat az egyetemre s tervező mérnök válhat be­lőle. S ha egy lány például csinos s még ez mellé mérnök is — igazán boldog lehet. (Ezt csak súgva mondom: egy lány­nak, ha mérnök, még a férj* hezmenés is sokkal könnyebb.) Én még nem vagyok mérnök, s a csinosságomat vagy ennek ellenkezőjét pedig én nem akarom megállapítani. Tessék megnézni a képet s utána vé­leményt mondani. Annyit már elárulhatok, hogy van udvar­lóm. Remélem nem soká ma­radok Somlyó Gizella. (Garay) o4 tá)ú)ijaíéte\m&&l A gyerek szenvedi meg A targyfotwemben csend van. A bíró érdeklőd­ve olvassa az (aktára írt nevet. Az asztál előtt fiatal, talán 22 éves férfi áll. Závartam tekint hal a bíróra, hol a jegyzőkönyvvezető­re, 5 mikor megszólal, kezével hirtelen letörli gyöngyöző homlokát. — Z. János? — Az vagyak, kérem. — A felesége nem jött el? — Nem. Azt mondta, csinálják, amit akarok. De tanúként elhoztam azt az embert, aki miatt elhagyott. Mert őt is elhagyta, el egy harmadikért, —mond­ja és gúnyoros mosoly ül az arcára. A gyerekek, a három gyermek hol van? — Kn tartom őket, mind a hármat. Keresek eleget a bányában, megvan a kenyerünk. Csak az anya hiányzik ne­kik. Tessék elhinni, én nagyon szeret­tem a feleségem, s 6 mégis elhagyott minket. , Próbáljon kibékülni vele! A gyere­kek miatt is. ~~ Tiszteli bíróság, — mondta a férfi önérzetesen. — Ilyenek után ne tessék kívánni tőlem. Nekem akkor sem kel­lene többé, ha sírva könyörögne, vagy aranyba foglalnák. De hát ki is kívánhatja egy férfitől hogy eldobja az önérzetét?! Az asszon• felelőtlenségét, a férfi konokságát ta Ián egész életükön keresztül megszen védik a gyerekek. S ha az ember rá­tekint erre a 22 éves, három gyermekes apára, önkéntelenül is az jwt az eszébe: Vajon nem volt-e felelőtlenség olyan, fiatalon már a házasságkötés is? Dr. Sulyok Lcrránd, a pécsi járásbíró­ság bontóperes bírája e[komoradva dik­tálja a jegyzőkönyvbe: „A bíróság a mai tárgyalást elnapolja.“ Csöndesen nyílik ax ajtó. I Csinos, fia­1 tál no dug­ja be fejét az ajtón-. — Bocsánat, A. Károlyné vagyok, istt lesz a tárgyalásunk? Egy pillanattal később megérkezik A. Károly is, sötét kabátban, elfogódva, kissé szertartásosan. Amint megpillant­ják egymást, mindketten fölényesen kapják félre tekintetüket. Pedig nem­reg, fél éve, mennyire örültek, amikor lacika megszületett. A kicsi most hete­dik hónapos, és akkor vették el az any­jától, amikor egy éjjel egyedüli hagyta a gyerekét otthon. A. Károly 2 hétre kiküldetésbe ment, egy távoli városba. Egy hét múlva levelet kapott barátjá­tól, hogy a felesége távollétében szóra­kozni jár. Hazajött $ egyedül találta a lakásban a síró kisfiút. Felesége pedig hajnalban jött haza. Azóta külön élnek, a gyerek az apánál van. A biró kérdésére mindent bevall a ’iatalasszony. Válóban megtörtént. El- nent, ivott, szórakozott. Kint a folyo- ón a nagymama karján felsír a kis *aci. Olga összerezzen, könnyes lesz a szeme. — A gyerekemet, a fiamat kérem, ad­ják nekem, könyörög elerzekenyüim. — Én megbocsátanék neki. mond­ja végül a férj. •— Megbocsátanék a gyerek miatt. De neki a gyerek nem számít. Szereti akkor, ha más eteti, öl­tözteti. <5 ugyanúgy szórakozik, mint ahogy elkezdte. Tessék nekem megmon­dani, tisztelt bíróság, ki biztosít engem arról, hogy a feleségem megjavul? Ki adja vissza a bizalmamat, amit olyan könnyelműen eljátszott? Nagyon sok ilyen esetet tudna me­sebú dr. Sulyok Lóránd. A bíróság őr­ködik a házasságok, a gyermekek jö­vője és boldogulása felett. A gyermek érdekében ítélkezik, békát, vagy elvá­laszt. S milyen nehéz az emberek leg- jensőbb érzelmei felett ítélni! Három éve lcét 19 éves fiatál került a bíróság elé. Válni akarták. A lány anyja kijelentette, hogy válasszon közte és a férje között. A bíróság békítőst kísérelt meg és a fiatalasszony elsírta magát. Bevallotta, hogy még most is nagyon szeretik egymást. Azóta béké­sen élnek, elköltözve a szülőktől. Milyen könnyen elronthatták I volna • ■" .... 1 az éle­tü ket, ha hallgatnak a mamára, aki felelőtlenül széjjelválasztotta volna őket! Vajon eszükbe jut-e a családot elhagyó, gyermeküket eldobó, szerelme­seket elválasztó embereknek, hogy fele­lőtlen tettük milyen súlyos következ­ményekkel járhat? Gondolnak-e ezek az emberek társuk elrontott életére, az ideges, szeretet nélkül felnövő gyerme- lcekreV yg ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents