Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-19 / 66. szám
4 NAPLÓ 1959. MÁRCIUS 19, Szovjet párt- és kormányküldöttség érkezett Badapestre (Folytatás az 1. oldalról.) Azóta sok idő telt el. A magyar nép legelső, leghívebb barátja a szovjet nép hatalmas utat tét* meg előre és ma már a kommunista társadalom építésén dolgozik. A magyar nép ma, mint a szocialista tábor egyenrangú tagja egységesen és összeforrottan építi a szocializmus*. s legyen nyugodt barát és ellenség is — teljesen felépíti a szocialista Magyar- országot! (hosszantartó taps.) Ily módon a magyar nép útja az 1919-es tanácsköztársaságtól — az ellenforradalom sötét, 25 éves kitérője ellenére is — egyenesen folytatódik. Ezért tudta népünk barátaink — elsősorban a szovjet nép — önzetlen segítségére támaszkodva elsöpörni az 1956-os, kudarcba fúlt ellenforradalmi kísérletet, meg védeni nemzeti függetlenségét és békéjét. A jó és rossz Időben minden próbatételt fényesen kiállóit A S8-ES DANDÁR barátságunk a Szovjetunióval, a szocializmust építő testvéri népekkel erős és megbonthatatlan: Ezt a barátságot erősiti tovább az önök mostani látogatása, kedves szovjet barátaink. Köszönjük a megtiszteltetést, hogy hívásunkra eljöttek hozzánk. Kívánjuk, hogy “ érezzék jól magukat nálunk.' harcoltak A megbonthatatlan magyar szovjet barátság éltetésével fejezte be viharos tapssal fogadott üdvözlő beszédét Kádár János. A. fi, 4 riszt or elvtnrs válasza Ezután A B Arisztov lépett a mikrofonhoz. — Engedjék meg — mondotta —, hogy küldöttségünk magyar földre érkezésének első perceiben a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Taná-sánalk E'nöksé- ge a szovjet kormány és az egész szovjet nép nevében átad iám önöknek és a Magyar Népköztársaság minden dolgozójának forró, testvéri üdvözletünket. (Nagy taps.) — Tiszta szívből köszönjük ezt a meghívást és ezt a meleg fogadtatást őszinte elismerésünket fejezzük ki barátunknak, Kádár János elvtársnak, azokért a szívből jövő szavakért, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjáról és a szovjet népünkről mondott. A szocialista és munkáspártoknál, valamint a szocialista országok népeinél kialakult az a nagyszerű tradíció, hogy a testvériség jegyében együtt ünnepük a fontos történelmi eseményeket. Ilyen esemény a Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 2l-i kikiáltásának évfordulója is. A tanácsköztársaság kikiál- , tásának a testvéri magyar nép hősi történetének egyik legdicsőségesebb lapja. A Magyar Tanácsköztársaságot elbuktatta az ellenforradalom és a külföldi intervenció egyesült erőinek csapása, de a magyar proletariátust nem győzték le. A magyar proletariátus mindvégig hősiesen küzdött hazáiénak felszabadításáért, a földesurak és a kapitalisták elnyomása alól. Jelenleg a magyar nép sikeresen építi a szocializmust. Mi szovjet emberek jól tudjuk, milyen hatalmas eredményeket értek el a Magyar Népköztársaság dolgozói ezen a történelmi úton. Korbély Jánosról, a kemény, nyakas, de érzőszívü vörös- katonáról szól Karikás Frigyes néhány novellája és az ebből készült film. Milyen ember volt Korbély János? Hogyan a munkások, parasztok, katonák a diktatúráért? Az író maga is részt vett a tanácsköztársaság harcaiban és története hűen tükrözi az eseményeket s az emberek lelkivilágát. Hősökről szólnak... ¥ ziéses kiállítású, -*■ szerény kötetet forgatok kezemben. Most hagyta el a pécsi nyomdát. A BaFgyiitt örülünk önökkel e nagyszerű sikereknek. Ünnepük előestéjén újabb sikereket kívánimk önöknek,?; Műve_ drága barátaink, a szoctalis- 15désü j ^osztály ta Magyarország ep,lésében. íadását^ je;en/meg A. B. Arisztov a Magyarja könyv. Harminc- Szocialista Munkáspárt, a Ma- S nyolc írást tartalmaz gyár Népköztársaság, a szovjet—magyar barátság éltetésével fejezte be hosszantartó lelkes tapssal fogadott beszédét. Külföldi hírek LONDON (Reuter). Harold Macmillan angol miniszterelnök egy Comet 4 típusú repülőgépen a kora hajnali órákban elindult Londonból Kanadába. A ml' Fontos lépés [az Iraki Köztársaság fejlődésében Az MTI moszkvai tudósítójának kommentárja Moszkva (MTI). A szovjet főváros politikai köreiben élénk érdeklődést váltott ki a azonban az Irakinak nyújtott segítség, a naigyösszegű szovjet Londonból Kanadába. A mi- ----■ ........... Wtel nem jelenti azt hogy a ni sztereinököt elkíséri útjára ? szovjet-irata gazdasága meg- szovjet kormány elzárkóznék más arab országok megsegítése elől. Bizonysága ennek, alig Selwyn Lloyd külügyminiszter, valamint egy népes szaktanácsadó csoport. LONDON PeTla olasz külügyminiszter kedden 30 percig tárgyalt az alsóházban Macmillan angol miniszterelnökkel. A megbeszélésen Macmillan tájékoztatta Pellát moszkvai, bonni és párizsi tárgyalásairól. Az angol külügyminisztérium szóvivője a megbeszélés után közölte, hogy szóbakerült Olaszország részvétele egy esetleges kelet—nyugati külügyminiszteri értekezleten. állapodé» megkötése. A nagyösszegű, 550 millió rubeles szovjet hitel és a rendkívül kedvező fizetésd’feltételek jelentősen megkönnyítik Irak iparának és mezőgazdaságának gyors fejlesztését. A fiatal köztársaság gazda-ági megerősödésének viszont döntő szerepe lehet a közel- és közép-ikeletd helyzet alakulásában. A Szovjetunió Iraknak adott naigyösszegű segítsége bizonyítja, hogy a szovjet kormány kész minden támogatást megadni a fiatal Irata Köztársaság fejlesztéséhez, Ugyanakkor amelyet diákok gyűjtöttek. S a kötet elindul útjára, hogy megismertesse az olvasókkal azokat a harcos életeket, amelyek történelmünk viharos, de szép napjaiban aktívan tevékenykedtek. Dicsőséges napok voltak azok, s a boldogabb holnap hite ragyogta be az emberek arcát a nehéz és véres harcok közepette is. Most, amikor a tanácsiköztársaság 40. néhány héttel ezelőtt írták alá f a magállapodást, amelynek ér-! telimében a Szovjetunió segít-! séget ad az Egyesült Arab Köz- j társaságnak az asszuáni gát; felépítéséhez. A szovjet kormány a maga! részéről változatlanul támogat-! ni kívánja az arab országok) szabadságharcát, azt a törek-1 vésiüket, hogy gazdaságilag! megerősödjenek és önálló gaz-) dasági politikát kommunistában és becsületes emberben kigyúl az emlékezés, most van különös jelentősége e könyvnek. Felnőttnek, fiatalnak egyaránt érdemes kezébe venni de szeretnénk, ha elsősorban a fiatalság számára lenne mementó ez a konok milyen áldozatokat hoztak azért a társadalomért, amely ben ők élnek. A könyv értékelésénél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy nem avatott írói toll alól került ki, diákfiatalok gyűjtötték tapasztalt kommunisták hi- teltérdemlő elbeszéléseit. Az apró kis írások életszerűsége, hamvassága feledteti velünk a rutinos írói munka hiányosságait. II almai Éva meg- kapó egyszerűséggel ír a nagyapjáról. A sajáf élményeiből és az édesanyja elbeszéléséből reprodukálja nagyapja alakját, ezért tudja emberközelségbe hozni a harcos kommunista jellemét, életét. Hadd idézek néhány sort írásából: „Nem sok, amit megtudtam róla. Hol a sírja, merre nyugszik — nem tudom. Élete befejeződött. A harcot mások folytatták. Nem volt történelmi hős, akikről a gyerekek tanulnak az iskolában. Emlékét is bizonyosan befedd majd az idő pora. Nevére senki se fog már emlékezPARIZS folytassanak 1 ^t- Hiszen ők nem J } tudhatják, hogy az — hangsúlyozzák a szovjet fő- : idősebb generáció, a város politikai megfigyelőd. £ kommunista veterá- se fog már emlékez- tudott megtörni Hamar Imre nd. Én akkor sem fogom elfelejteni, hogyan élt, harcolt és halt meg Ö, a nagyapóm.“ 1/ edves és megha- tó mondatok ezek, s mindennél ékesebben bizonyítják, hogy ifjúságunkban élnek a mártírok emlékei. Kegyelettel őrizzük a harcos kommunisták emlékét, tanításaikat, akik vérükkel és nemegyszer életükkel áldoztak a szent célért — ez csendül ki minden kis írásból. Hiszen az ilyen egyszerű emberekre, akik meg győződéiből, kitartóan tudtak harcolni egy eszméért, épp oly szükség van, mint a hadvezérekre. Nélkülük soha nem született még győzelem. Baranyai György is egy veteránhoz látogatott el. Emlékezetében felelevenedik a múlt, s elmondja élete jelentősebb állomásait, hogyan jutott el egy inas gyerek az ifjúsági mozgalomig, a szocialista eszmékig és hogyan vált öntudatos kommunistává, akit a rendőrkorbácsok és a börtön sem tudott megtörni A 38 írás dokumentumok, élő kútfők elbeszélése alapiján összegyűjtött anyag széles kereszt- metszetét adja az 1919-es tanácsköztársaság győzelmének, kulturális és szociális vívmányainak. Bevezető tanulmányában találóan jellemzi Fehér István a könyv rendeltetését: „Ránk, a szocializmus világrendszerében élő magyarokra szép jövő vár. Előre is nézünk az egyre jobban szépülő mából a gazdagabb, boldogabb holnapba. Csak annyiban tekintünk hátra, amennyiben a tanulságok leszűréséhez, nagy hőseink, vagy egyszerű veteránjaink gazdag élet- tapaszjtalatái'nak fel- használásához szükségünk -vaá, s nem utolsósorban azért nézünk hátra, hogy mindenkinek megmutassuk: honnan indultunk el, milyen örökséget kaptunk a múlttól — pozitív és negatív előjellel.“ ti rdemes elolvas^ ni a könyvet, értékes ismeretekkel gazdagszik az olvasó. De Gaulle francia köztársasági elnök március 25-én vagy 26-án délután tartja az Elysée- palotában a már bejelentett sajtóértekezletet. Első alkalom lesz, hogy köztársasági elnök sajtóértekezletet tart az Ely- sée-palotában. WASHINGTON Az. Egyesült Államok hadügyminisztériuma kedden közölte, hogy a Discoverer I. műhold jelzéseit a rádióállomások már nem észlelik s feltehető, hogy megsemmisült. BONN A Német Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportja kedden egyhangúlag jóváhagyta a megbeszélést, amelyet Ollen- hauer, az SPD elnöke Hrus- rsovval folytatott Berlinben. Megelőzőleg Ollenhauer tájékoztatott a megbeszélés előzményeiről és annak lefolyásáról. Ünnepi ülésszak az orvosegyetemen A Pécsi Orvostudományi Egyetem tudományos diák- egyesülete ünnepi ülésszakot rendezett a tanácsköztársaság 40 évfordulója alkalmából. Az ülésszak március 17-én a* egyetem aulájában zajlott le , dr. Szekeres László egyetemi j docens bevezetőjével. A nap > folyamán tizenkét előadás > hangzott el a szakma külön- > bAw kérdéseitől. Huszonnégyen vannak az osztályban, huszonnégy tizennyolcéves fiú, nyurgák és kicsirenőttek, nagyhangúak és csöndesek, s kabátjuk hajtókáján ott hordják a fehér szalagot, amely messzire hirdeti, hogy ezek a fiúk — ahogy mondani szokták — nemsokára kilépnek a nagybetűs életbe. Egyik a huszonnégy közül itt ül, sapkáját morzsolqatva, a kamaszok sok mindent rejtő mosolyával. Halkan, szaggatottan beszél, ami persze még nem jelenti azt, hogy máskor nem tud kiabálni is. Tudom, hogy a fiú nem i akar egyetemre menni. Apja \ szerelő egy gépállomáson, Ge- £ resden laknak a szülei; pyo- i morfekélyes anyja, aki négy < éve küldözgeti a kövér csoma< gokat kollégista fiának, apja, aki minden reggel autóbuszra ül, hogy hónap végén hazahozza az ezerkétszáz forintot, nagyapja, aki még elvégzi a munkát a hét hold földön, no meg a kistestvér, aki most, az általános negyedik osztályában azt csiripeli, hogy kőművesnek megy, ott tanulni se kell. — Komlóra szeretnék menni, autóvillamossági szerelőtanulónak, — így a fiú. — Esélyem se sok lett volna, ha jelentkezem is. — S miért nem? — Hármasrendű vagyok. Eltart egy darabig, amíg beszámol a kollégiumban „kötelező“ napi négy órás tanulás&qq a luu zenné qy közül rót, a „rázós nap“ előtti esetleges komolyabb készülésről, a vagány viselkedésről, amely szerint az ember mégse magolhat — és kilyukadunk oda. hogy ez a hármas eredmény nem teljesen az észbeli képességeket tükrözi. Igen, de a dolog nem olyan egyszerű. Legtöbbször van annak valami külön oka is, ha egy jófejű fiú közepesen sétálja végig a középiskola négy osztályát. Az egyik hamar kiderül. — Általánosban még kitűnő tanuló voltam. Püspöklakra jártunk, ott volt csak felső tagozat, és hárman kerültünk ide a gimnáziumba kitűnővel. Most is együtt lakunk. Ketten hármasok lettünk, egyik négyes. Neki tanítók a szülei, neki. mégiscsak könnyebb volt. Mi nagyon keveset tudtunk, mikor idekerültünk, sokat kellett pótolni. És van abban valami, hogy amilyenek az első jegyek, olyan a többi is. Kérdezem, hogy nem volt- e valaki, aki akkor külön segített volna nekik, fölfigyelt volna a nehézségeikre, érdeklődött volna utánuk. De a vá- lasz tagadó. S a család? — Azt akarták, hogy tovább tanuljak. Sok a beteg a családban. először arr% gondoltak. hc%yj tálán orvos leszek. De hát már nem is érdekes ez, lehetetlen ... i— a zöldesszínű kabát fölött piroson ragyog az arca, a földre néz. — Talán a pénz is jól jön majd a családnak? — Nem, az nem olyan érdekes, azért ók szerették volna, hogy tanuljak. Csakhát... Elképzelem, a beteges édesanyát, aki arról ábrándozik, hogy a fia majd egyszer talán meggyógyítja őt egészen.# Mert a fiú okos gyerek és jó orvos lesz, okosabb mindenki másnál... — Mit csinálnak itt, tanuláson kívül, a szabadidejükben? Sorra felhangzónak az ismerős szavak: kézilabda, kosárlabda, futballmeccs, sakk, mozi, szombatesti tánc, olvasás... Maradjunk ennél! — A kollégium könyvtárát már majdnem elolvastuk, több nyíre kötelező olvasmányok vannak meg, szóval inkább az egyetemibe járunk. — Milyen könyveket szeret? — Kalandos, szerelmes ... — Melyik a kedvenc könyve? — A Monte Christo, Du- masztól (így mondja), meg a Kőszívű ember fiai... Igen, kötelező, de attól függetlenül jó.. i Találomra bedobok néhány' kérdi*. — Gorkijtól mit olvasott? — Az Anyát. Az is kötelező volt. — Sinclair-ről hallott? — Nem... nem hallottam. Szégyenlősen rázza a fejét még három-négy név említésekor. Pedig alig tíz perccel ezelőtt még önmegnyugtatóan mondta: „Legalább leérettségiztem és meglesz az általános műveltségem.“ — Szakkörre nem járt az iskolában? — Nem. Nem is nagyon volt. Tavaly még volt biológiai, de csak a negyedikeseknek. Idén abbamaradt, állító-, lag azért, nehogy azt higgyük, hogy ez biztosítja az egyetemi fölvételt. Boncoltak is! Arra jártam volna. Persze, nem azért... A jövőjéről lévén szó, megkönnyebbülten sóhajt. — Van kedvem ehhez. Több a gyakorlat, mint az elmélet. Aztán majd elmegyek katonának. Később szeretnék levelező tagozatot végezni, Persze, villamosmérnöknek. Közbevetem, hogy ez így cseppet sem lesz könnyű... — Majd csak menni fog —, és egyszerre derűs bizakodás sugárzik az arcáról. Tizennyolcéves hittel bízik magában. Talán úgy érzi, ezentúl csak az 6 erején múlik minden. Es ahogy beszélgetünk még néhány dologról, előkerül a politika. Érdeklődöm, hogy vélekednek — hiszen közelről érdekeltek — a termelőszövetkezetről. — Otthon majd biztosan belépnek. Csak ötvenháromban föloszlott az egyetlen tsz és tizenötezer forint adósságot a mi nyakunkba is odasóztak. Azért apámnak talán jó lenne, lehetne traktoros, s ott lehetne a faluban. — Aztán fölényesen, mosolyogva legyint. — Belpolitikáról nem nagyon szoktunk beszélgetni. A külpolitikát azt figyeljük az újságokban. Megállapítottuk, hogy nem lesz háború ... De inkább az érdekel, hogy miért nem érdekli a fiúkat a belpolitika. — Nem olyan érdekes. — Az iskolában van politikai foglalkozás? Kissé értetlenül néz, aztán bólint. — Osztályfőnöki órákon szoktunk néha beszélni ilyesmiről. Vannak sajtóbeszámo- lók, ott viszont csak fölolvasnak esetleg egy cikket az újságból. Ehhez tnár csak azt keil hozzátenni, hogy a huszonnégy fiú közül egyetlen egy akar tanárnak menni, az is a családi tradíció kedvéért. Mindnyájan a „gyakorlat“ hívei!? Nem akarom a fiút angyalnak kikiáltani. De a fentiek között is akad cgy-két dolog, ami erősen elgondolkodtató. (HALLAMAJ
