Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

1959. MÁRCIUS 15. NAPLÓ 3 L Sz. Szoboljev a pécsi írók között Leonyid Szergejevics Szo­boljev elvtárs, az OSZSZSZK írószövetségének elnöke pén­teken este 6 órakor találkozott a pécsi írókkal, s baráti be­szélgetés közben válaszolt az íróknak a szovjet irodalmi élettel kapcsolatos kérdéseire. Az első kérdésben a szocia­lista realizmus mellett talál­ható egyéb irodalmi irányza­tok szerepéről kértek tájékoz­tatást a pécsi írók. Erre a kérdésre válaszolva Szoboljev elvtárs igen részle­tesen ismertette a szovjet írók álláspontját az irányzatokkal kapcsolatban. Miután csak ten­gerészekről írok — mondotta, — katonai példát alkalmazok álláspontunk szemléltetésére: a katona előtt mindig valamilyen cél áll, s számára e cél szem­pontjából mindegy, hogyan módszereket választ ennek el­érésére, az egyéni dolog. Van­nak azonban módszerek, ame­lyekről tudjuk, hogy nem cél- vavezetőek. Ahogyan a kato­na sem jut a célig azzal, ha oéldául megszökik a hadsereg­ből, úgy az írót sem a célhoz, a szocializmushoz viszi az olyan alkotói tevékenység, amely megtagadja a szocializ­mus ügyét. E példából kiindul­va kifejtette azután, hogy az egyéni alkotói módszerekben, művészi felfogásban a szov­jet írók között is sok a különb­ség, a szovjet irodalomban az egyéni hang, a stílus változa­tainak igen széles skáláját ta­láljuk. De egy kérdésben tel­jes az egység a szovjet írók között: abban, hogy valameny- nyien a kommunizmus meg­valósításáért küzdenek, bár­milyen sajátos egyéni stílust alkalmaznak is, valamennyi­en e cél felé törnek. A szocia­lizmus győzelmébe vetett meg- győződéses hit és a segítés szándéka az, ami az írót szo­cialista realistává teszi. sének követelménye sokáig el­hanyagolt kérdés vol a szovjet irodalomban. Ma ez a kérdés előtérbe került, mert a szovjet írók úgy látják, hogy a továb­bi fejlődéshez elkerülhetetle­nül szükséges az irodalmi al­kotások színvonalának emelé­se. Elmondotta, hogy sok fia­tal író idegenkedve fogadja, ha Tolsztoj tanácsát elevenítik fel: az író legalább háromszor másolja le a művét. Pedig az igényességnek ez a foka nem túlzás, szükség van rá ahhoz, hogy jó művek szülessenek. Felvetődött a Paszternák­Nemzeti hagyományaink K öztudomású, hogy ellen­feleink okosabb része általában nem szereti a nyílt harcmodort. Lapul, sunyit és orozva támad, sőt igen gyak­ran a látszólagos együttműkö­dés joviális mosolya mögé rej­ti igazi szándékait. Lám. az 1956-os ellenforradalom ide­jén is csaik a forrófejűek han­goztatták nyíltan, hogy a szo­cialista rendszert meg kell semmisíteni. A többi általában csaik a hibáik kijavítását emle­gette, bár a bírálat élességét, rosszindulatát illetően ők sem maradtak el a nyílt sisalkkal ügy is. Szoboljev elvtárs el- í támadóktól. Állítom, hogy a mondotta, hogy miután Pasz- í tömegek megtévesztésében na- ternák a Nobel-díjat visszauta- í gyobb szerepük volt, mint a sította és kijelentette, hogy a < nyíltan, esetleg fegyverrel szovjet állam hű polgára akar (operáló provokátoroknak, maradni, az író továbbra is ott > Érdemes megvizsgálni érvei­éi Moszkva kömyé 1 villájá- \ két, módszereiket, mert azok ban, mégpedig jól él, mert mű- '< tükrében gyorsan előtűnik az vei és műfordításai jól jőve- • ellenforradalmi demagógia iga- delmeznek, senki nem bántja, ‘ zi arca. mégis néhány nappal ezelőtt [ Egyik legfontosabb és leg- ismét a Szovjetuniót rágalma- átfogóbb érvük az volt, hogy zó nyilatkozatot adott egyik a kommunisták lebecsülik, el- nyugati lapnak. < sorvasztják nemzeti hagyomá­Ebből csak arra lehet S nyainkat. ,, __„___ _____^ , _„__ A második, a Szovjetunióban ___ ,_____ ju t el odáig. Ugyanígy az írók jelenleg folyó irodalmi viták- következtetni, hogy Paszternák | Bátran állítjuk, hogy éppen és az egész dolgozó nép előtt ra vonatkozó kérdésre elmon- szovjetellenes körök szánalmas ; a nemzeti hagyományok kér- egyetlen cél áll: a szocializ- dotta Szoboljev elvtárs, hogy eszközévé süllyedt. A szovjet ■ désében volt legkevésbé meg- mus. Hogy az egyes író milyen az esztétikai színvonal emelé- írók mélységesen elítélik és ! alapozott ellenségeink demagó­becstelennek tartják ezt a ma- ’ giája. A magyar munfkásmoz- w gat.artást. | c£iJom története _különösen Í A további irodalmi alkotói j az 1919-es és a felszabartnlá- problémákra adott válaszában j sunk óta eltelt időszak — azt {Szoboljev elvtárs elmondotta, 1 bizonyítja, hogy a nemzeti A szovjet művészegyüttes Pécsett Pénteken este igazi művészi élményt nyújtó előadási látha­tott a közönség a Nemzeti Színházban. A Magyarorszá­gon állomásozó szovjet egysé­gek központi művészegyüttese lépett fel ének-, zene- és tánc­műsorával. A férfikórusok jellegzetes, nagyhatású hangvételein túl érdekes számok szerepeltek az énekkar műsorában. A katona­dalokon, kozák, orosz és ma­gyar népdalokon kívül opera- kórusrészleteket is előadtak és érdekes, szép előadásban mu­tatták be a Kék Duna kerin- gőt. Különösen tetszett Szolov- jov—Szedoj: Ballada Matro- szovról című szerzeménye és egy tréfás dal, amelyet egy basszus és egy tenor szólója jellemzett. A közönség köré­ben nagy tetszést arattak álta­lában a szólisták, talán leg- elsösorban az egyetlen énekes­nő, a bájos és gyönyörű szop­ránhangú Anna Szrozsakova. Két magyar népdalt is énekelt magyarul és csaknem egészen magyaros felfogásban, A csi- tári hegyek alatt és a Szánt a babám kezdetű dalokat. A zene- és énekszámok si­kerének valamennyi részesét nem említhetjük, de a kar­nagy, Jevgenyij Gavrilov ne­vét érdemes megjegyezni a közönségnek. A műsor össze­állítása és a komoly színvonal egyaránt dicséretet érdemel. Talán még ennél is érdeke­sebb volt a tánckar műsora. Legmegragadóbb az a tánc volt, amelyet csupa fehér és világoskék színekbe öltözött fiatal táncolt el. Mintegy a bé­kének, az új életnek, a harcos és új ifjúságnak jelképe volt a tánc, amelynek második részét vidám jelenetek tarkították. Először két rendetlen, nyegle fickót, majd egy tőrölmetszett ■jampecot leckéztetett meg a fiatalok csoportja. A vidám román legénytáncon kívül a „Katonák visszatérnek szülő­falujukba, a kolhozba” című táncjáték aratta a legnagyobb sikert. Megjelent a színen az öreg kolhozparaszt, a trakto­ros, a könyvelő, a faltisi fiúk, lányok és a két hazatérő kato­na. Érdekes és újszerű volt ez a müsorszám is, mint általá­ban az egész előadás. Az est végezetéül városunk köszönetét és gratulációit tol­mácsolta az MSZBT képvise­lője, majd a szovjet művészek [hogyan szervezték meg a fia- i tál írók műveinek elbírálását, általában a fiatal nemzedék nevelését, hogyan működik az irodalmi főiskola, s beszámolt az időszakonként összehívott alkotói szemináriumok • mun­kájáról is. • A kérdések megválaszolása utáni baráti légkörű vitában még több fontos irodalmi prob­léma is felmerült, többek kö­zött a szocialista realizmus fo- galmának és mibenlétének, s ' az irodalmi alkotásokban a ne­gatív és pozitív hősök szerepé nek a kérdése. A vitába igen ze*i nagyjaink, Kossuth, Pe- aktívan kapcsolódott be Szó- \ boljeva elvtarsno is, L. Sz. Szó- néphatalom apparátus létreho­boljev elvtárs felesége, aki majdnem négy évtizedes szer­kesztői gyakorlattal rendelke­zik, s mint kitűnt, az irodalmi kérdésekben igen határozott álláspontot képvisel. A baráti beszélgetés a késő esti órákban ért véget Az írók nevében Mészáros Ferenc elv­kívántak sdk sikert és új győ- | társ köszönte meg Szoboljev zelmeket a szocialista Magyar- . elvtárs válaszait és a pécsi ország építéséhez, és sok bol- ' írók tisztelete jeléül virágcso-j dogságot, jó egészséget Pécs korral üdvözölte Szoboljeva / írt. Demokráciát adunk a nép- valamennyi dolgozójának. j elvtársnőt« < nek, • jobbat, fejlettebbet, inam ■■■■■■■■■■■■■■■■■ mununmiiMiiiiniiiininmnniiHi // ezt a munkáját A $élkeyyet*nű" mí befe­Beszélgetés a színészklubban. Náday Pál, Julia Boriszova, Gyapay Yvette, Dari day Róbert, Katona Ferenc. A seínészklubban az aszta­lok mellett nagy korben fog­lalunk helyet s beszélgetünk Nasztaszja Filippovnával, Pé- tervár legszebb asszonyával, akinek kezéért hercegek, tá­bornokok, földesurak versen­genek.:: — illetve Júlia Bo­ri szovával, „A félkegyelmű“ című, Dosztojevszkij regényé­ből készült film nőj főszerep­lőjével. Ami az első pillanatban két­ség kívül megállapítható: na­gyon csinos. A moszkvai Vah­tangov Színház tagja, az OSZSZSZK érdemes művésze és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság hazánkba érkezett küldöttségének tagjaként láto­gatott el Pécsre. Miről is folyna a szó? Ter­mészetesen a színházról. A színésziek 6orra teszik fel a kérdéseket, s Boriszova nwao* válaszol, néha egy-egy tréfás kérdés nyomán fel- csattan a kaca&ás. A beszélgetés során meg­tudjuk, hogy Moszkvában is rövidesen műsorra tűzik a Be­kötött szemmel című drámát, amelyet a pécsi színház most játszik. Szereped után érdek­lődünk« — Legutóbbi szerepem Sha­kespeare Antonius és Kleo­pátra című művében Kleopát­ra szerepe. — FiLmszerep? — A „Város hajnalban“ cí­mű filmet most fejeztem be. — Pécsett néhány napja ját­szották A félkegyelmű című filmet. Lesz-e a filmnek foly­tatása, második részié? , — Nem valószínű. A rende­ző ugyanis úgy vélekedik, hogy nincs szándékában az egész regényt feldolgozni. Ez egy rész volt a regényből, ezt akarta megvalósítani, sikerült, ezzel jezte. Kérdés kérdést követ s Bo­riszova mindenre kedvesen válaszol. Amikor a fiatal szí­nészek képzése kerül szób ■. elmondja, hogy a nagyobb moszkvai színházaknak külön színészképzö iskolájuk van fő­iskolai jelleggel. Ha a növen­dék a 4 éves tanulmányi időt, sikerrel elvégezte, a színház tagja lesz. Lényegében ez azt jelenti, hogy a nagyobb szín­házak maguk gondoskodnak a színészutánpótlásról. A szakmai kérdéseket a „könnyebb fajsúlyú“ beszélge­tés követi. Nevetve és tréfá­san mondja, hogy csalódott: a Duna nem kék, mint azt hitte. Tréfára tréfa a válasz: — Csak a szerelmesek lát­ják kéknek;5s Jóízűt kacag és úgy mond­ja; j— Azért ne csüggedjenek, mert a Fekete tenger színe sem fekete« Kedves és közvetlen volt ez a beszélgetés s a kívánság mindkét részről egyformán hangzott el: bárcsak még sű­rűbben találkozhatnának a szovjet és a magyar színészek, mert ezek a baráti beszélge­tések jelentősen hozzájárul­nak egymás alapos megisme­réséhez. mint amiről Táncsics, Kossuth álmodott. Visszaszorítjuk a népbutítás klerikálg eszméit, eleget teszünk Martinovics, Gárdonyi, Ady szellemi vég­rendeletének. Az ellenforradalom előtt és alatt szemünkre hányták azt, hogy elhanyagoltuk a világhá­borús hősök emlékét. Ez a vád a maga konkrétságában sem igaz. Nézőpontunk azonban ebben a kérdésben is más, mint a nacionalista uszítóké Mi első­sorban az oktalanul, a kizsák- mányolók érdekében vágóhíd­ra hurcolt áldozatokat látjuk bennük, akikről már csak azért sem feledkezhetünk meg, mert örök mementót jelente­nek az elkövetkezendő nem­zedékek számára. Sorsuk szo­morú tanúsága az, hogy dol­gozóknak nem jó egy tálból cseresznyézni az urakkal. A kizsákmányolok minden szép jelszó, hazug ködösítés ellené­re sem vállalnak sorsközössé­get a dolgozó osztályokkal. Osztályönzésük korlátái min­dig erősebbek, mint nemze­tünkhöz tartozásuk tudata. A demagógia egyébként ab­ban is kiütközött, hogy a vi­lágháborús emlékművek kér­dését összekapcsolták a szov­jet hősi emlékművek ledönté­sére felszólító, lózító jelszavak­kal kyf í, a szovjet hősökben hazánk felszabadítóit tiszteljük, akik a legdrágáb­bat adták népünk szabadsá­gáért Az ellenforradalom óta méginkáibb elmélyült ez a meggyőződés bennünk, hisz az ellenforradalom ellen vívott harcban másodszor szabadítot­tak fel bennünket a szovjet katonák. Az ellenforradalmi banditák a szovjet hősök sír­ját meggyalázták, feldúlták. Mi természetesen rendibe tet­tük azokat Erre éppen a nem­zeti önérzet, a hála és becsü­let kötelezett bennünket Az ellenforradalmi uszítás több-kevesebb sikerrel szembe állította a köztársasági címert a Kossuth-címerrel, a Him­nuszt az Intemacionáléval, a marxizmust a nemzeti érzés­sel. Az éHenforradaknárok jól tudták, hogy máért A mi vi­lágnézetünk éppen ezeknek az egymással szembenállónak lát­szó ellentétpárok dialektikus egységén alapszák. Aki nem jó hazafi, az nem lehet jő inter­nacionalista. Ha például né­pünk nem egységes, nem erős, nem segítheti a szabadsá­gukért küzdő népeket Aki le­becsüli a nemzeti kultúrát, annak a más népek kultúrája sem mond sokat. A vörös színt egyébként sem lehet büntetle­nül elválasztani a nemzeti szí­nektől. Azok egyikét alkotja, tőlük elválaszthatatlan. Nem lehet Petőfit, Adyt Juhász [Gyulát tisztelni (csak megha­misítani) azzal, hogy elhall­gatjuk forradalmiságát Or­szágunk múltja, jelene, föld­rajzi helyzete, gazdasági érde- sóge elválaszthatatlan a A beszélgetés végé» JuHa!®^f»dos országoktól- Elkép- Barisaova kért, adjuk át a oműeges­vözletét a oéc* dolgozóknak.! ség bódult jelszava alapján hagyományainkat éppen a munkásosztály őrizte meg a leghívebben, ápolja, fejleszti a legkövetkezetesebben. Amíg a letűnt, kizsákmányoló uralko­dó osztály fekete listára tette, félredobta, meghamisította leg­szentebb hagyományainkat a magyar kommunisták a jog- fosztottság, az üldözés, a fa­siszta terror legnehezebb nap­jaiban is büszkén vallották magukénak haladó nemzeti hagyományainkat« A mi rendszerünk való­ban megvalósítja nem­zásának, a kizsákmányolok kulturális monopóliumának megszüntetése, a népnyomor megszüntetése, az arezágépítés nagyszerű vívmányai mind ezernyi bizonyítékát adják munkásságunk e fontos alap­élvének. Talán Aem citáljuk annyit, mint a múltban, de végre megvalósítjuk a Széche­nyi esanényét, a kiművelt em­berfők országát Megszüntet­tük a hárommillió koldús or­péOR 5 «kapcsolodjunk a szocialista táborból, hogy teszem azt Amerikából, Afrikából bizto­sítsuk ipari nyersanyagain­kat, hogy megszakítsuk a ba­ráti országokkal való hagyo­mányos együttm űködésünket. Igen sokszor elmondtuk már, hogy a népi demokrati­kus rendszerünk egyenes folytatója haladó nemzeti ha­gyományainknak. A korábbi évek súlyos hibája volt, hogy nem hangsúlyoztuk ki eléggé a haladó jelzőt, nem tisztáztuk kellően, hogy nem minden­áron, nem minden hagyo­mányt ápolunk. Csak azokat, amelyek előbbre vasaik a ma építőimunkáját A múlt és a jelen nagysze­rű egységben találkozik nap­jainkban. A tények alapján mindenki meggyőződhet nem­zeti hagyományaink híven megőrző és továbbfejlesztő po­litikánk helyességéről; P roletárdiktatúránkat most már töretlen követke­zetességgel igyekszünk olyan — Nagyon örülök, hogy Magyar- Vahtangov színházban beszél-5 lrPssé teTini' amilyennek Kun országon lehetek s nagyon boldog ■ Béla, Szamuely Tibor, Ság­vagyok, hogy üdvözölhetem Pécs Sethefcnenllc. mert nagyon ■“* S vári Endre és a többi kommu- váxos dolgozóit. refcnénk Moszkvába látogatni! rosta hazafi is elképzelte és — Mi viszont azt szeretnénk, — mondják a pécsi színészek. | életét áldozta, ha legközelebb a moszkvai sarat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents