Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-11 / 59. szám

MABcros n. NAPLÓ s I tanácsköztársaság a gyermekekért R égi újságok elsárgult lapjai: Vörös Újság, Népszava, Proletárjog, Tanácsköztársaság, Dé­li Hírlap ... bizonyítják, hogy 1919 márciusától kezdve mit tett a proletárdiktatúra az em­berért. Minden cikk és közle­mény felidézi a múlt emlékét, a Magyar Tanácsköztársaság fennállásának 133 napját, amely rövid időszak heroikus harca 40 év távlatából egyre tisztábban és világosabban áll előttünk. De beszéljenek ezek a hiteles okmányok arról, mit tett tanácsköztársaságunk az ifjúságért, a kultúráért és az egész felszabadult proletariátus jövőjéért! Különös szeretettel fordul a proletariátus fiatal hajtásai felé, elsősorban a jövő re­ménységéhez, a gyermekekhez. „Proletárgyerekek” c. cikkben olvassuk: „Régen, amikor meg­született, atyja nem tudott ne­ki bölcsőt vásárolni, és amikor meghalt a kicsike, atyjának nem volt pénze, hogy koporsót vegyen számára.” Marx Ká­roly gyermekéről jegyezték fel a kortársak e sorokat. Ugyan­ez jellemezte a legtöbb Ma­gyarországon élő proletárt. Mert a proletárgyermekek kö­zött akkor kaszálhatott oly sűrű rendet a halál, vézna kis testük nem birta az éhezést, a szuterrén-lakás penészes bű­zét. A proletártársadalom megvédte őket. Féltő gonddal intézkedik az érdekükben már születésüktől fogva, hogy jus­son nekik a bőség kosarából és a szellem napvilágából, amely oly sokáig elérhetetlen volt számukra. Emberhez illő hajlékot adott nekik: kinyi­totta a szükséglakások sötét odúit, felnyitotta a paloták, villák tágas termeit, langyos fürdőit, terített asztalait, fe­hér ágyait és virágos kertjeit. A tanácsköztársaság nem is­mert törvénytelen gyereket. Kidolgozza az igazságügyi gyermekvédelem programját. Biztosítja számukra az óvodák látogatásának lehetőségét, rá­mutatva, hogy az óvoda elne­vezés nem meríti ki a lénye­get. mivel nemcsak megóvják a kicsik épségét, hanem őket a rendszeres játékos foglalko­zások alapján nevelve tanít­ják is, ezért nevezték el játék­iskolának. Állami feladatnak tekintik az oktatás ügyét, ezért vala­mennyi nem állami nevelési és oktatási intézetet saját ke­zelésbe vesz át. (24. sz. rende­let). Megszünteti a vidéki osz­tatlan népiskolákat, vagyis részüket. Az újpesti szocialista diákok testületileg léptek be a vöröshadseregbe. A proletárkéz egyetlen len­dítéssel megnyitotta a nagy magánkerteket és parkokat, felemelte a proletárság részé­re a Margitsziget sorompóit, megszüntette a belépő vámot. A tavaszi tulipán vérpiros azokat, amelyekben egy ta- kelyhe, a gyermekláncfű sár­nító oktatja az összes növen­dékeket. Intézkedett a kötele­ző, ingyenes nyolc osztályos ga virága, a bark ázó fák és bokrok néma mozdulattal kö­szöntik a vérszegény proletár­Megjelent Villány monográfiája Kovács András munkája népiskola létrehozásáról. Az iskolában gyermekvédő gyámi állásokat rendszeresítenek, ahol a gyám feladata az isko­laköteles gyermek testi és lel­ki védelme. Evégből állandó érintkezést tart fenn a szülők­kel, iskolaorvossal, tanító­személyzettel. Az erkölcsi romlás veszélyének kitett vagy társadalomellenes magatartást tanúsított gyerekek és fiatalok kisegítő szociális nevelésben részesülnek. A szükséges ne­velő intézkedéseket a Gyer­mekügyi Biztosság teszi meg. Ezeket támogatják a gyermek­őrök, a gyermekmentő ottho­nok, a megfigyelő átmeneti otthonok és a kriminál-peda­>• < *y<"' »• »/») k*»*m*»*, -**&>. •» ’V ;,vxk. > < S&J****^ 9 ** k.. ‘ >N<-y > 4 * V* «S3 i «§£ i.í .%.>:«»* sas.««*.-**­gyerekeket, övék lesz a leve­gő és a tavasz, övék a csend, és nekik nyílnak a híres szi­A Pécsett élő s jobbára a Dunántúli Tudo­mányos Intézet és a TIT történeti szakosztá­lya köré tömörülő képzett és kiváló történész- gárda egyik fiatal és tehetséges tagja, Kovács András, aki minap megjelent. négy íves könyvecskéjében Villány község történetének monografikus feldolgozását hozta nyilvános­ságra. Köztudomású, hogy egy megye, vagy egy ország történetének megírása a részta­nulmányokon alapul. De a helytörténetírás je­lentősége ezen egyetemes célon kívül abban is megnyilvánul, hogy a község mai lakóihoz közel hozza a település múltját, a lakosok egy- . kori életét, megismertet a letűnt gazdálkodási I formákkal és bemutatja a mai, megváltozott > élet eredményeit, egyszóval: megtanít a szü- j lőföld szeretetére. { Kovács András munkájának jelentőségét I növeli, hogy a monográfia írásakor nem érhet- i:e be a Villányról eddig már megjelent tanul­> mányok összedolgozásával, mert ilyen tanul­> mányok nincsenek. Műve a javarészt elsőkéz- ; bői vett források és „szíves szóbeli közlések“ ' feldolgozása. Támaszkodhatott ugyan az 1938­ban megjelent Községi Adattárra, de mint a közel száz lapalji jegyzet mutatja, gazdag és szerteágazó részlettanulmányokat is folytatott. (Kár, hogy a lábjegyzetben idézett művek egy része kimaradt a kötet végén közölt „iroda- lom“-ból.) A kiadványt tehát Villány története első tudományos igényű feldolgozásának tekinthet­jük. Az első résziben a község földrajzi leírását nyújtja, aztán öt fejezetben történetét tekinti ét a legrégibb időktől napjainkig. A 16. század óta három nagy népmozgalmat vészelt át a község: előbb a török pusztította ki, majd dél­szláv telepesek jöttek, aztán szinte német köz­ség lety A közel 3 000 lelket számláló Villány Hősök könyve kiállítás az Uttörőházban „A forradalom nyomolva- súi“ mozgalom termékének legjavát sűrítették össze az Uf.örőház egyik termében, írásos, dokumentumok, fény­képek, plakátok, újságok és a veteránok elbeszélései 6zép, gondos gyerekírással — ezek adják a kiállítás anyagát. A tanácsköztársaság élő résztve­vőit keresték fel az úttörők és tőlük kapták az élmény­anyagot vagy pedig az értékes dokumentumokat. Szépen dolgoztak a „forra­dalom nyomolvasói'' Baranyá­ban is. Huszonnyolc úttörő­csapat munkái feküsznek ki­állítva itt, s kerülnek majd a jövő hetekben el a külterületi iskolába is. Sokat tanulhat­nak az úttörők ezekbőd az Írásokból, mint ahogy sokat tanultak azok, akik összegyűj­tötték őket. Különösen szép munkát végeztek a vasa&i is­kolások, a Vasas II. Petőfi Sándor és Zrínyi Ilona csapa­ta például 41 veteránt kuta­tott fel és folytatott velük be­szélgetést. Az így szerzett gaz­dag anyagot szép magyaros díszítésű lapokra dolgozták fel. De dicséretre méltó va­lamennyi úttörőcsapat, amely­nek munkája szerepel a kiál­lításon, sót, azok is, amelyek kimaradtak ugyan belőle, de nem dolgoztak hiába. A szép és érdekes kiállítás mindemranap nyitva van, már­cius 12-ig, amikor elkezdi kör­útját az iskolákban. A hónap végén pedig Budapestre kerül, ahol állandó jellegű kiállítás nyílik április 4-én a „forra­dalom nyomolvasói'1 mozga- 4«*» értékes eredményeiből. gógiai intézetek. A Gyermek- geti józsák. ^(Az^ Est vezéreik ügyi Biztosság nevelő munká- ■* jába szervesen bevonja az If­júmunkások Szövetségét. (72. sz. rendelet.) A z iskoláztatási reform további eredménye, hogy a régi gimná­zium helyébe általá­nos gimnáziumot szervezett. A vidéki diákok tanulásának megkönnyítésére négy diák­szállót építenek, amelyek mindegyike 500 diák befoga­dására alkalmas. A szobákban beépített ágyak és szekrények lesznek, közös társalgó-, olva­só-, tanuló- és zeneteremmel. Ezenkívül ösztöndíjban része­sülnek az arra rászoruló hall­gatók, a segélyt pénzben vagy természetben kapják. Megala­kult a Szocialista Középisko­lai Diákok Országos Szövet­sége. A vezetőségben a közép­iskolai katona-diákok is kép­viselve vannak. Ez kéből, ápr. 5.) Május elsejen, az első ragyogó, szabad május­ban a sziget a gyermekeké. A perifériákról külön villamosok viszik és este hazaszállítják őket. Felvonulnak a gimná­ziumi zenekarok is. „Az Én Újságom” május elsején így köszönti az ifjúságot: Legyen tiétek a világ, gyerekek, kis munkások... A tavasz hozzá­tok jött, a ti arcotokat csó­kolja.. Tietek lesz minden me- és öröm, tietek lesz a \ ma újra magyar helység. Sajnáljuk, hogy Ko» vács könyve a puszta történeti adatok száraz ismertetésén túl nem ad szélesebb etnikai« etnográfiai leírást Villányról. Igaz, a mai ember képzeletében Villány ne« ve elsősorban a vörös bor emlékével társul« Erről pedig bőven esik szó a füzetben. Az első szőlővesszőket talán még Probus római csá* szár légionáriusai ültették el a villányi dom­bokon, A 16. században már Jelentős borgaz­dálkodás folyhatott a vidéken: « török kincs« ári defterek jelentése szerint a környék la« kóinak must tizede 817 pint után 2 491 akcse volt, mig a faadó ennek csupán egyötöde. A 18« században már országos hírre emelkedett a villányi bor, melyből a megye rendel ország« gyűlési követeiknek is küldtek, hogy azok „utasításukat hathatósan pártolhassák“. Ekkor került a rúdon és két ember vállán tartott, földig érő, hatalmas szőlőfürt is a község pe­csétjébe. A villányi bor hire és íze aztán Bécs- be is eljutott, legutóbb pedig a brüsszeli vi« lágkiállítás magyar pavilonjában kóstolgathat« ták élvezettel a vendégek.«« A számos fotóval és táblázattal illusztrált kiadvány nemcsak a Csekey professzor törté­nész-iskolájából kikerült kutató érdemes mun­káját dicséri, hanem Villány község nemes mecénás! hajlandóságát, anyagi támogatását, amellyel lehetővé tette a tanulmány megje­lenését. Amint „A siklási vár" megírása után ez a füzet, a munka alaposságával, előrelépés Kovács András történész-kutató pályáján, hisszük. Villány község nemes gesztusát a megye más községei is követik s megírják a maguk történetét. A kiadványt az „Ismerd meg Baranyát“ című sorozat második száma­ként bocsátotta közre a megyei TIT-szervezet« <t *.) A BIZALMI A szerelőműhelyben szakszervezeti bizalmi gépko- miakkal együtt — űj munká­csiba ült, elment az igénylók versenyformát javasolt és azt lakására környezettanulmány- be is vezették. 1958-ban még ra. Megvizsgálta, hány tagú a csak egyéni munkafelajánlások család, milyen a lakásviszo- és versenyek voltak a gyárban, nya, mióta dolgozik a gyár- Ez a munkaversenyforma azon­ban, miként viszonylik a mun- ban nem vált be, a dolgozókat Il­se könyv, fogtok szép képeket nézni, zengő zenét hallani, tu­dományt tanulni. Tiétek lesz a kultúra! A gyermekek szocialista szellemű nevelését szolgálta az iskolai gyermekkönyvtárak átszervezése. Az anyagot meg­rostálták, új könyvekkel pótol­ták, és Jókai, Mikszáth, Mó­ricz és Móra örökszép műveit adták az ifjúság kezébe, ame­magaK termetű, középkorú férfi áll a munkapad mellett. A vákuumos húskeverőgép részletmunkálatait végzi. Kö­rülötte pedig fiatal munkások szorgoskodnak. Csöndes, fiaik szavú ember Jeckl József la­katos. Anrúkor megtudja, hogy mint bizalmiról, munkáiéról \ cikket akaruttft imi, szeré­nyen elhárítja: — Pont én rólam? — kér­dezi. És ez a mondata hűségesen visszatükrözi szerénységét, amellyel a lakatosműhely dcl­kához, tagja-e a pártnak, letve a szakszervezetnek. — Mindeme szempontok mérle­gelése után az egyik lakást Szatykó József, a másikat ae- dig Hergert András kapta meg. Sokszor nehéz az összes igényeket kielégíteni, de a szakszervezeti bizalmit csak az igazságosság vezeti. A gyár vezetősége, a mun­kaügyi osztály, a művezető tatúra védelméből is kivették gozóihoz közeledik és amiért idős és fiatal munkások ügyes- mindenkor kikéri tanácsát, ja- bajos dolgaikkal bizalommal, vaslatait. Amikor a gyár bi- őszinteséggel fordulnak hozzá, zonyo« keretet kapott, a mun- Még az elmúlt évben tör- kaügyi osztály azt üzemré- tént. A gyár két lakást kapott: szeriként, a dolgozók létszá­bizonyítja, rvXny^”eg^rélőUük Hyet a Petőfi utcában- a n,á‘ "^felelően osztotta csak a ta- ^„Likat a gyár közelében, a Czin- el. A művezető Józsi bácsit a déri utcában. Lakásigénylő v!- szakszervezeti bizalmit kér­hogy a diákok nemcsak a irodalom csodálatos világa. 1 nulás térén, de a proletárdik­Dr. Görcs László. } szánt sok volt. Jeckl JCúiujovk fa nebulók között Teuber Mátyás, a zuglói beszkártog fia a Városligetben és a külvárosi gyárak fa­lainak tövében nőtt feL Városi gyerek volt, s a szarvas­marhát előbb látta pörköltnek, mint él­ve. S most mégis ti­zenhárom éve már, hogy kis sárosutcás falvakban él, köny­vek és nebulók kö­zött. Tanító és nép­könyvtáros. De ezen­kívül most itt, Ma- gyarmecskén, van még néhány tisztsé­ge, mint a taraítók- Snak általában: igaz- S gatóhelyettes, szak- ~ szervezeti bizalmi, a helyi népfront-bizott­ság tagja és „alkal­mi tsz-agitátor“. Mindehhez egy vé- konyancú, csöndes­mosol yú. magas fia­talembert kell el­képzelnünk. mélyen- ülő, élénk szemek­kel. Úgy találkoz­tunk. hogy az iskola kapujában néhány gyéreikkel éppen egy nagy gipsz szobrot cipelték befelé. A ta­nács lomtárában ta­lálták, de ha a ta­lapzatot megigazít­ják, még nagyon jó lesz az iskolában. — ötszázas könyv­állományunk van — mesélte később oda­bent. — Csak saj­nos, az eloszlás na­gyon. rossz. Sok még a kritikátlam könyv­kiadás korából szár­mazó, • gyakran hasz­nálhatatlan kötet. Nagyon kevés az if­júsági könyv, a Jó­kai, Mikszáth, szó­val éppen az, ami legjobban kellene fa­lura. Körülbelül két Jókaink van, de azt ronggyá olvassák. — Nem cserélnek más községekkel? — Igen, ez papíron így van, de a gya­korlatban ez a csere nem sokat ér. Álta­lában majdnem ugyanaz a könyvtá­rak törzsállománya. Sok újat nem kap­hatunk más falvak­ból sem. Ellenben meg fogja oldani a kérdést, ha nálunk is bevezetik azt, hogv a községi tanács keze­lésébe kerüljön a népkönyvtár. A szak­mai irányításról nincs szó, de így a bővítés, könyvvásár­lás ésszerűbben men­ne, hiszen ismernénk a helyi szükséglete­ket, és több lenne a könyvvásárlásra for­dítandó összeg is. A tanács szívesen segí­tene nekünk, én azt hiszem, és végre hozzájuthatnánk egy­néhány olyan dolog­hoz, ami légi vágya minden népkönyvtá­rosnak. Aztán elmesélte azt is, hogy azért a ren­delkezésre álló kere­tek közt mégis elég jól megy a munka. Negyedévenként 150 lenne a norma, va­gyis aranyi a mini­mális könyvkölcsön­zési szám. Ehelyett most is 300 könyvet kölcsönöztek a ma - gyarmecskeiek. A ta­nítók pedig a szü­lőkkel együttműköd­ve az új könyveket áttanulmányozzák és rendszeresen elolvas­tatják a gyerekekkel a nekik való, tanul­ságos műveket. — A szabad polc­rendszert, szeretnénk bevezetni, de ez még a jövő munkája. A járási pártbizottság megígérte, hogy ka­punk egy klubszo­bát. Fotelok, aszta­lok, egyéb berende­zés. Ott aztán kirak­hatnánk mindig tíz­tizenöt könyvet, és szabadon olvasgat­hatnának a helybe­liek. A beszélgetés végén megkérdeztük, ho­gyan él, szereti-e a falut és nem vonz- zák-e még a gyir- kémények. a városi zajok — haza. Mert testvérei mind meg­maradtak városi em­bereknek, és a baiá­tok sem felejtettéit még el, csak éppen csodálkoznak rajta. — Néha elkap va­lami város-szomj — mosolyog a magát „öreg róká“-nak ne­vező falusi tanító —, de amikor aztan i' yenkor bemegyek a városba, két nap múlva visszakívánko­zom. Elszoktam már a városi élettempó- tól, hiányzik már a harmadik napon a falu, amely tizenhá­rom éve otthonom. S ebben az otthon­ban van egy szűkebb otthon is a feleség­gel és a kétéves kis­lánnyal. És ott van­nak a nebulók, mint letörni való kiscsi- kók, meg a könyvek, amiknek nem elóg a gazda, hanem ápoló, barát, szerel­mes legyen az egy- személyben, akinek a gondjaira bízták Őket::: . nem tette eléggé érdekeltté a termelékenység növelésében. Bizonyította ezt az te, hogy tavaly a gyár sem az első, sem a második, sem a harmadik negyedévben nem teljesítette tervét, a negyedik negyedév­ben pedig jött a „hajrá“, A tavalyi tapasztalatok alap­ján ez évben a lakatosműhely­ben 4 munkaverseny-bripAdot alakítottak, amelyek egymással versenyben állnak. X többi üzemrészekben szintén brigá­dokat alakítottak. Az egyes üzemrészek is versenyben van­nak egymással. A lakatosműhely versenyre hívta az esztergaműhelyt és az öntödét. A c£l az, hogy az öntödeműhely a forgácsoló mű­helynek biztosítsa a leöntött munkadarabok mielőbbi át­Jozsef dezte meg, hogy a lakatosmü- helyben kinek az alapbérét emeljék fel. Nem volt köny­nyű a feladata. Megnézte a Uffva_akk„ dolgozok átlagos teliesítmény- beret es arra az álláspontra helyezkedett: elsősorban a fia­tal munkásoknál, az alacso­nyabb fizetésűeknél kell emel­ni, hogy még nagyobb kedv­vel dolgozhassanak és érez­zék a szakszervezet gondosko­dását. így javaslatára a laka­tosműhelyben körülbelül z5- en kaptak órabéremelést.- ­tergaműhely az öntödétől ka­pott öntvényeket határidőre készítse el a szerelde részére, hogy a vállalat exporttervét határidőre teljesíthesse. A munkaverseny szervezése m«nett Jeckl József bizalmi, az újítási moz­galom fellendítését is szívügyé­A fiatal maokitok atyja ez a szakszervezeb bizalmi Szeretettel foglalko­zik a keze alatt dolgozó fiatal szakmunkással és ipari tanuló­val, valamint a lakat06műhe!v összes fiataljaival. Minden szakmai segítséget megad ne­kik. ehenörzi munkájukat. És bizto<ítja a fiatalok tervtelie- sítését. A fiatalok az elm ílt hónapban is teljesítették ter­vüket. Egyetlenegy sem volt közöttük, aki 100 százalékon alul teljesített volna. A gyen­gébbeknek javasolja, hogy ve­gyenek részt a szakrajztanío- lyamon. Nem feledkezik meg a poli­tikai nevelő munkáról sem. Elbeszélget a dolgozókkal az aktuális politikai kérdésekről. Most az a terve, hogy részle­tesen megbeszéli velük a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1959. már­cius 6-i ülésének határozatát. A határozatnak különösen azt a részét, amely a munka ter­melékenységének emeléséről is a szocialista munkaverseny ’-lbontakozásáról szól. Már a határozat megjelenése tartott újítási héten a 23 be­nyújtott újítás közül a lee’öbb — számszerint 15 — az ő mű­helyéből, a lakatos műhelyből érkezett be. S ezzel körülbelül 30—35 000 forintos megtakarí­tást értek el. A jutalmak, segélyek, pré­miumok elosztásától kezdve, a a könyvtárfejlesztésen keresz­tül egészen az üdülések Inté­zéséig, mindenütt ott van és javaslata alapján döntenek. Legkisebb gondja a szakszer­vezeti tagdíjak beszedése, mert felvilágosító munkája révén a tagdíjfizetéssel nincsen problé­ma. Ez a hű portréja Jeckl Jó­zsef szakszervezeti bizalminak, aki szabadidejét tanulással, to­vábbképzéssel tölti. így bizto­sítja azt, hogy nemcsak a szak- szervezeti tagság, hanem ő is fejlődik politikai szempontból és szakmailag egyaránt..« Pusztai Jtatí Áramszünet lesz transzformátor­állomás átépítése miatt március U-én. csütörtökön 1 öra 30 nrrctól 11 órái« a Megyeri. Athynal. Me­glőtt IMc] TŐTsef sz&krarve- M6ré ** Istvánfy utcák ­előtt, JéCKl Jozsei SMKSzme bAn vaUmint az Erdőgazdasági zeti bizalma — a többi bizal- Gépállomás i»o v-os hálózatig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents