Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
4 NAPLÓ 1959. MÁRCIUS 9. A Pécsi Szénbányászati Tröszt 1959. évi műszaki fejlesztési célkitűzéseiből AZ ELMÚLT HÉT közepén a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatóságán a tröszt és a bányakerületek vezetői megtárgyalták a bányáik műszaki fejlesztése terén ez évben előttünk álló feladatokat. A tanácskozás célja a tröszt gépesítési programjában foglaltak megvalósításának meggyorsítása volt. Tamásy István elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt főmérnöke ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a múlt évben a tröszt gépesítési helyzetében lényeges változás nem történt. A múlt évben és az idén is a fő cél a végleges géptípusok kerésése, mivel a pécsi trösztnek ilyen irányban teljesen ismeretlen úton kell haladnia. Két területen, a nagyátmérőjű fúrás bevezetése és a szállítás gépesítése terén történt a múlt évben a legnagyobb előrehaladás. A pécsi tröszt vezetőit a műszaki fejlesztés eddigi üteme azonban — érthetően — nem elégíti ki. Az eddiginél gyorsabban akarnak tovább haladni a műszaki fejlesztés útján. Éppen ezért a legutóbbi tanácskozáson a vita alapján a tröszt vezetői a legfontosabb feladatokat külön is megjelölték s azok maradéktalan végrehajtására a bányaüzemek, a tröszt illetékes vezetőit szigorúan kötelezték. Ennek megfelelően az Aj- tay-féle ereszkeszállítógép végleges és teljes munkahelyi kísérletsorozatát március 10-e és június 1-e között fogják elvégezni. A szabolcsi bányaüzem, István-akna l’II. szintjén a 2. keleti keresztvágaton külön munkahelyet jelöl ki a kísérletek céljára s a munkahelyet folyamatosan telepíti a kísérletek alatt. A SZENEÜRÉSSZEL folyó k ísérletek továbbfolytatása céljából a szabolcsi bányaüzemben olyan ütemben készítik elő a kísérleti munkahelyet, hogy április 1-től előre megtervezett technológia szerint folyamatosan üzemeltethessék a szénfűrészt. A szabolcsi bányaüzem a •’szénfűrészelés technológiai előkészítésével és a kísérletek irányításával egy üzemmérnököt bíz meg, a gépészeti osztály pedig gondoskodik arról, hogy a szénfűrészt meghajtó vitlák hibáit március végéig kijavítsák. A Csóti—Solymár-féle gumiszalagos meddőfelrakó gépeket jelenleg István-aknán üzemeltetik. Az üzemnek még két kis felrakóra van igénye. A kis felrakókat az újítási műhelyben ez év III. negyedévében gyártják le. Ebben az évben elvégzik a Csóti—Solymár-féle kaparós szénfelrakó gépek bányabeli kísérleteit is. A kísérletek színhelye Béke-akna II'. szintjén a f őkeres ztvágattól keletre a 11-es telepi alapvágat lesz. A meglévő saénfelrakókat ezenkívül a szabolcsi juden- burgi külfejtésben és a tanbányában hasznosítják. Ez év II. negyedévében az üzemek közötti tapasztalatcsere 'keretén belül a Szabolcson működő Csóti—Solymárféle kis felrakok üzemeltetését Pécsbánya és Vasas üzemek részéről is megtekintik. A rendelkezés értelmében március 15-ig minden bányaüzemben kijelölik azokat a középkemény és esetleg kemény telepeket, ahol az előkészítésnél a feltörés fúrógépeket alkalmazni kell. A kijelölt telepekben minden ereszkés előkészítésnél a nagyátmérőjű lyukakkal való fúrást alkalmazzák oly mértékben, hogy a két szint közötti távolság körülbelül egy harmad részét feltörés fúróval fúrják meg. {Císérleteket végzeneik ezenkívül István-akna III. szintjén a 3. nyugati keresztvágattól keletre lévő 11. fedütelepi fejtésnél arra vonatkozótag, hogy az LBSZ—2 fúrógép alkalmazásával hogyan lehetne meggyorsítani a mezőben haladó fejtések előlkészítő vágathajtásánál a gurítóhajtást. A műszaki fejlesztési feladatok közül igen nagyjelentőségű az oldalöblítéses vizesfúrásra való áttérés. E téren a céljuk: december 31-ig kialakítani azt a/. öblítőfej típust, melyet a jövőben a Pécsi Szén- bányászati Tröszt üzemeiben a vizesfúrásnál használni fognak. Addig Pécsbányán és Szabolcson a komlói típust, Vasason a házilag készített típust használják. A szabolcsi bányaüzemben május elsejétől teljesen áttérnek az oldalöblítéses vizesfúrásra. Rendszeresen ellenőrizni fogják ezenkívül, hogy a vizesfúráshoz milyen mennyiségű vizet használnak fel s milyen a víz nyomása. Ez évben a fúrószár-ellátást a gépészeti osztály még saját erőből biztosítja. A határozat kimondja azt is, hogy a kanalas rakodógépeiket folyamatosan üzemeltetni kell. Ennek megfelelően Pécsbányán kettő, Szabolcson egy és Vasason egy rakodógépet állítanak üzembe.. A HATÁROZAT a fentieken kívül még több kisebb- nagyobb jelentőségű műszaki fejlesztési feladat megoldását írja elő s remélhetőleg ezek a célok a kitűzött határidőikre meg is valósulnak. M. Gy. A polgárság „egysébe" a februári sztrájk napjaiban Miután a tizennyolcnapos sztrájk győzött és megmentette Pécset az amnexiótól, az egyházi és polgári reakció szócsöve, .a „Dunántúl“ felhasználta a kedvező alkalmat és a következőt írta: „A lezajlott sztrájk útjait ég előzményeit nem • kutatjuk. Magyar demonstráció volt, amelynek résztvevője volt mindenki aki magyarnak vallja magát. Ezt az érzésünket, ezt a jogunkat nem vehetik el, ez a miénk volt és a miénk marad“. (1919. március 13-i szerkesz tőség! cikk.) A lap szerint tehát Pécs polgársága egységesen állott a város megmentéséért larcoló munkásság mellé. A tények azon oan mást mutatnak. A valóság ugyanis az volt, hogy ; ; ;. „volt mégis egy polgári réteg, éspedig a legszámottevőbb, amely csali félelemből. . mímelte a szolidaritást ..; A legcsúnyább volt azonban egy kis réteg viselkedése, amelyik még látszatot sem mutatott, hanem kereste az alkalmat, hogyan tudna úgy cselekedni, hogy megmutassa: ellenséges ábrázatát a mozgalommal szemben“. (Munkás, 1919. március 15.) Ide tartoztak a gyárosok, a bányatársaság vezetői, Zichy püspök környezete és a Tisza-párti reakció megrögzött helyi korifeusai. Az osztályharc tehát egy percre sem szünetelt, és a „nemzeti egyetértés“ napjaiban még szenvedélyesebb volt, mint bármikor azelőtt. Bizonyíték erre többek között Nendt- vich Andor polgár- mester kijelentése, amely szerint „Hajdú Gyula (az ismert mun kásvezér) szélsőségé- sen kommunista volt . .. akkor is, amiko" a hazafiság mezébe öltözött... A szerb megszállás idejében tanúsított hazafias magatartásának oka is az volt, hogy a szerb megszálló hatalom lehetetlenné tétessék, a terület kiüríttessék és a kom munizmus felé gra vitáló Károlyi-rezsim itt is uralomra jusson“. Ezt a „magyarul érző“ polgármester mon dotta, aki 1918. november 14-én lelkes beszéddel köszöntötte a megszálló szerb csapatokát! ,— Méltó segítőtársra akadt Zichy püspökben, aki elment tis;- telcgnj Cvetlts alezredeshez, a szerb parancsnokhoz, aki ragyogó estélyeket rendezett a szerb tisztikarnak. ahöl főleg Lauber Viktor téglagyáros, Baumann Emil sörgyáros vitték a szót és teljesítettek besúgószolgálatot. A Draskovich. Mándy és egyéb uradalmak tiszttartói pedig vadászatok rendezésével kedveskedtek az idegen elnyomóknak. Az igaz, hogy a polgárság körében akadtak olyanok, akik ideiglenesen támogatták az idegen elnyomás ellen harcoló munkásságot. Ezek azonban mit sem tehettek a polgárság mindenható vezető rétege ellen. Pécs polgársága tehát nem támogatta egységesen a tizennyolcnapos sztrájkot. Nem is tehette. Mint a „Dunántúl“ írta (1919. január 10.) — „már régen komoly gondok gyötörték“. — A vagyonát féltette, „mert a jog a magán- tulajdonra kezd prob lématikussá válni“. — Ebben a félelemben — és csak ebben — volt egységes a reakciós pécsi polgár* ság —, még a februári sztrájk viharos napjaiban is! Vicfyó* uóiM&á uacázs^iák lUmtát Komló, amely az idén érkezett el hatalmas méretű fejlődésének egyévtizedes évfordulójához, külsőségekben is ünnepi arculatot ölt. Városszerte rendezési, szépítési munkák folynak. Parkosításra 1959-ben 1 300 000 forintot költ a tanács, ezzel végleg eltűnnek az új városrészekben az építkezés nyomait viselő hepehupás, sáros részek. Ez évben nagyszabású virágosítási program megvalósításához is hozzákezdenek. Muskátliból, rózsából és egyéb növényekből sok ezer tő kap helyet Komló parkjaiban, terein, útszegélyein. A város csinosításában a lakosság társadalmi munkában vállal részt. Sajnálhatják, akik elmulasztották Mint a mesebeli király, egyik szemünkkel sírtunk, a másikkal nevettünk 6-án, pénteken este az egyetem aulájában. Tanácáköztár- saságl szaValóestet rendezett az orvos- kari KISZ. Ady Endre, Tóth Árpád, Juhász Gyula, József Attila szóit hozzánk az egyetemisták tolmácsolásában. Az előadók ünneplőbe öltözve, a költők, az eszme és a közönség iránti tisztelettel léptek dobogóra és keltették életre a költők tűzcsáholó szavait. rült egyformán min den előadás, együtt- érezve, lelkesen tapsoltak ..; Már akik ott voltaik. Mert sajnos a szép teremnek csak egyhar- mada telt meg. Pedig oly kényelmesek a székek az aulában. Vajon hol lehetett a baj? Talán rosszul szer vezte meg a KISZ a rendezvényt ?;i: Ez hiba. Vagy nem érnek rá az egyetemi hallgatóik? Ma már évközben is rendszeresen tanulnak?..: Ennek bizony örülA Jjallgatófc örültek ni kell, mert a mi a szép élménynek időnkben csak "az és ha nem is sáke- évvégi hajrában gyürkőzött neki istenigazában a hallgatóság. Vagy talán a másnapi bál vetette előre árnyékát és ho- mályosította el az estet? ... Mindmegannyi kérdőjel. Köszönjük az előadók lelkes és szép versmondósát, a szorgalmat, amely- lyel a nehéz és sok egyetemi anyag mellett még arra is szorítottak időt, hogy verseket, zongora- és énekszámokat tanuljanak. Sajnáljuk azokat, akik nem tudlak az estről, vagy akik sűrű elfoglaltságuk miatt elmulasztották azt. b—s Megkötötték a maivar—lengve! polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyszerződést 1959 február 27. és március 6. között Budapesten tárgyalások folytak a Magyar Népköz- társaság és a Lengyel Népköz- társaság kormányküldöttségei között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyszerződésről. Az őszinte barátság légkörében lefolyt tárgyalások eredményeként a jogsegélyszerződést a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából drv Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsa megbízásából pedig Adam Will- mann, a Lengyel Népköztársatörvényes jogvédelemben részesülnek. A szerződés biztosítja a polgári és családjogi ügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös végrehajtását, továbbá a polgári, családjogi és büntető ügyekben a bírósági megkeresések kölcsönös teljesítését. Szabályozza továbbá a gyámsággal, gondon óksággal, örökbefogadással és örökléssel kapcsolatos, valamint a két állam polgárai között egyéb vonatkozásban felmerülő jogi kérdéseket, kimondja, hogy a két állam illetékes szervei kölság rendkívüli és meghatalma- csönösen tájékoztatják egy-* zott nagykövete 1959 március 6-án írta alá. A szerződés értelmében a szerződő felek állampolgárai egymás területién személyüket és vagyonukat illetően azonos mást hatályos jogszabályaikról. A szerződés a megerősítő okiratok kicserélésétől számított 30. napon lép hatályba. zép, verőfényes téli nap volt. Giziké álmodozva ült az íróasztal mögött, s vékony, rószás ujjával piciny köröket körmölt a jégvirágos ablakra. Az udvaron Kalászi, a főnök lépkedett az iroda felé. Giziké gyorsan megtörotte vizes ujját, néhány mozdulattal megigazította a haját és a fiókba nyúlt. — Jó reggelt! — Jó reggelt, Kalászi elvtárs! — nézett fel Giziké. • Kalászi levette kabátját, a vállfára akasztotta. — Rendben van minden? — lépett közelebb Gizikéhez, — Úgy ériem, az adminisztrációban. — Igen. Miért? — csodálkozott Giziké, ezt még sosem kérdezte tőle. — Semmi, semmi, csak ... Igen, azt hiszem hamarosan ellenőrzést kapunk és szeretném, ha nem ialálnánaSk hibát. Giziké a vállát vonogatta. Felőle akár egy hétig is itt lehetnek. Ha csak. .. Az is» szabályos. — Azt tudnám ... Csak azt tudnánm . . — mormogott felhangon Kalászi, és közben elindult a szobája felé. — Mert, hogy nem véletlen, az ziher... — Ha megjött Peregi és Tóth, kérem küldje be hozzám őket. Ideges az „öreg", gondolta. Ugyan miért, végtére ellenőrzés mindig volt és lesz is. Na és? Nem harapják le az ember orrát. — Üdv kertünk legszebb tnrágánaík! — viharzott be Peregi, mögötte Tóth tolta pocakját. — Jó, hogy iönnek. A főnök várja magukat. — Igen, egy kicsit ki... Oppá, ne szólj szám, nem fáj fejem. Na, gyere komám a szentélybe! Giziké kedvelte Peregd. Bohémsága a leg- liomalyabb helyzetben sem hagyta el. Olyan jópofán, ízesen meséli a vicceiket, hogy az ember halálra neveti magát. Óh, kedves illúziók! örökké bánta volna, ha a következő pillanatban látja Peregi arcát. Megdöbbenés ült rajta. — Hogy mondtad? — mintha nem értette volna, pedig nagyon is értette, annyira, hogy a hideg szaladgált a hátán. __ — Valaki köpött, ebben nincs vita. Csak az a kérdés ki lehetett. Ha megtudjuk, osinálha‘ tűnik valamit. — Mit, mit? — hápogott Peregi. Tóth hallgatott, mereven nézett Kalászira. — Visszavonatjuk vele. Azt fogja mondani, hogy kitalálta, vagy hallotta és nem győződött meg róla. — De hogyan találjvlk meg? — kérdezte Tóth. — Vegyük sorra, ki tudhat róla? névsor istentelenül hosszú. Márton? Ugyan, csendes, alamuszi gyerek, a légynek sem árt. Kallós? Kár töprengeni, tipp-topp ember. Na és Varga? Varga? A múltkor a gyűlésen nagyon verte a tüzet, hogy az embernek nincs egy szabadnapja. Megjegyezni. Kerekes? Kilmer ?... — Kilmer, Kilmer? — ropogtatta Tóth. — Sosem tetszett, mindig olyan vizslán néz az emberre. — Es ő az irányító.. — Giziké! Kérem, hívja be Kilmert. Kalászi tíz az egyhez biztos volt a tettesben. Hogy erre nem gondolt? Nagyon ideges... A múltkor késő éjszaka jött meg és valahogy elfelejtette aláírni a menetlevelet. Másnap reggel Kilmer elébe tette. Szabadkozott ugyan, hogy ez szabály, őt is elővehetik érte, de... — Neki egyenesen, nem kertelni — javasolta Peregi. — Majd kibújik a szög a zsákból. i Imer csendesen tette be maga mögött az ajtót. Körülnézett s leült áz elé tolt székre, — Szeretnénk tudni, Kilmer elvtárs, miért járt a páirtszervezethez besúgni? Nem érte váratlanul a kérdés. Hiszen- ilyen ügy úgysem maradhat titokban. Nyugodtan, magabiztosan válaszolt: — Máshova nem mehettem. Tudom, hogy meghallgatják az embert. Ezt már nem lehetett elnézni. — Miii?! — üvöltött fel Kalászi. — Szóval beismeri? Ez disznóság, aljas spicliskedés! — Nem. Emlékezzék csak. vissza, már régebben szóltam magának, hogy a kocsit jogtalanul, saját célra használják. Az állam pénzét herdállják. Peregi nagy nyájasságot erőltetett. — Magának ehhez semmi köze, elvtárs. Végezze csak a saját dolgát! Nem? — Igen, a kötelességemet végeztem, nem spicliskedtem, a legilletékesebb helyre fordultam. Bár ezt mások is látták, az emberék... Ami igaz, az igaz, nagyon nehéz lett volna nem meglátni. Már ütre-botra használták a gépkocsit, hol az egyiknek, hol a másiknak tettek apróbb szívességet. Egy kis téglaszállítás még nem bún! És ha megtoldják a napot s kiruccannak valahová? Elvégre emberek vagyunk, segítünk egymáson, ahogy csak lehet. És most ez, ez... bemószerólja az embert. Hát legyen jószívű? — Majd megmutatom én magának! Kegyetlenül elbánok az ide-oda jelentgetőkkel. Nem ússza meg szárazon! Mert rendnek kell lenni! Muszáj! Az embert örökké minden oldalról piszkálják, macerálják, ilyen körülmények között nem lehet dolgozni. Végtére elfogy az ember türelme, nincs kötélből az idege. Kilmer esetéből majd mások is tanulnak. Ha mégsem, hát majd odébb segítjük őket. Nincs szükségünk spiclikre. Peregi megkockáztatott egy ellenvetést. Nem meggyőződésből, inkább önmegnyugtatásként, — Elmennek az egyeztető bizottsághoz. — Mehetnek, ott is mi vagyunk. Akkor rendben, Giziké mindebből annyit sejtett, amennyi az ajtón kiszivárgott, de az is elég volt ahhoz, hogy reggeli megállapítását megváltoztassa: az „öreg" nagyon dühös. Nő és hogy harmadnap néhány soros levelet küldött Kilmernek. Szépen megfogalmazva, hogy leváltják, mert munkáját nem látja el megfelelően. Már régen figyelmeztették, nem okult belőle, alkalmatlan erre a fontos beosztásra. Aztán egy hét múlva neki kell előkotomi az irasttár mélyén porosodó papírokat. Úgy megszállták, mint a darazsak a mézet, mindent átbogarásztak, közben hümmögtek, fejüket csóválták. Giziké kékült, zöldült, azért kedvesen érdeklődött: „Talán nem stimmel valami?“ Istenem, még az embereket is becitlálták, kérdezgették őket mindenféléről: mit tudnak, mit hallottak? Hű, de csiklandós históriáikkal traktálták őket! Szegény Giziké tehetett értük a legkevesebbet. Az adminisztráció tökéletes rendet mutatott, öt ne okolja senki. Ó mindig mondta ... pardon, gondolta, hogy nem lehet csak úgy szaladgálni, fuvarozgatni. Kilmer is olyan pontosan, szorgalmasan végezte a dolgát. Most aztán mehetnek, verhetik a fejüket. Bizony, bizony, ilyen az élet... —Csakhogy vége •— sóhajtott Giziké. assú mozdulatokkal kezdte szortírozni a Kümertől kapott vagy csomó papírt, Mert rendnek kell lenni. Muszáj. BOCZ JÖZSBJr
