Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

1959. MÁRCIUS 8. ei A P L Ó 7 munkás esztendő , U belföldi légüáiata lesz a M LEV-nek HETI bauutyeU (Mónika Félévszázados kemény mun­kától megkérgesedett kezét szorítom Fehér Pista bácsinak, a bőrgyár cseres műhelyében. Köszöntőm őt abból az alkalom Sokat tudna mesélni a gyár fejlődéséről, mely szinte a sze­me előtt nőtt naggyá. 1909-ben még alig 60—65 ember dolgo­zott és jórészt kézi erővel vé­gezték a munkáit. Maga is csodálkozik azon a hatalmas átalakuláson, ami a gyárban történt. 1919-ben a fiatal le­gényke bekapcsolódott a dalár­dába és egészen 1936-ig a híres bőrgyári dalárda tagja. Sokat jártak az ország több bőrgyá­raiba, s Pista bácsi is énekel­te a szebbnél szebb munkásda- lokaf, amelyek a szabadságról, az emberek megbecsüléséről, a 6zebb és boldogabb jövőről szóltak. Uj szint, változást hozott Pista bácsi életébe is a felsza­badulás, az államosítás. Nem volt már fiatal, de lelkesen kapcsolódott bele 1945-ben a párt munkájába. Sokat dolgo­zott. Falura járt, szervezett, agitált. Szilárdan vallotta hitét akkor is, amikor az ellenforra­dalom szántott végig hazánkon, nem tévesztette meg a hazúg propaganda. Azóta is pártcsoportvezető, lelkiismere­tesen dolgozik. Könny szökik szemébe, ami­kor családjáról beszél, a sors nem adta meg neki, hogy gyer­mekeit felnevelje, de munka­társai, elvtársai apró-C6eprő ügyeit szülői szeretettel Intézd el. Augusztusban szeretne nyug­díjba menni, hogy becsületes munkásélete után élvezze a jól megérdemelt nyugalmat. Addig is meséljen sokat Pista bácsi a jelenről, a múltról. Mert vannak még, akik gyorsan fe­lejtenek .. 5 Csóka Magda A MALÉV nemcsak nem­zetközi kapcsolatát szélesíti, hanem gondot fordít arra, hogy jobb legyen a légi Ö6Z- szeköttetés belföldön is. Ép­pen ezért a nyári menet­rendben — április 1-től — naponta 14 belföldi légijá­ratot indít a főváros és a következő vidéki városok között: Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szombathely, Zalaegerszeg. Mindegyik nagyobb vidéki várossal a reggeli és a késő­délutáni órákban lesz légi­összeköttetés. Budapest érin­tésével a nagyobb vidéki vá­rosok közvetlen légi kapcso­lathoz jutnak. Két vidéki városból hétvégi járatot indí­tanak Budapestre: Debre­cenből és Szegedről szombat délután indul majd a repülő­gép, amely vasárnap az esti órákban tér vissza. ból, hogy 50 esztendeig szor­galmasan, becsületesen dolgo­zott a gyárban. Az ötven év alatt sok örö­mét, sok bánatát dolgozta bele a keze alól kikerülő bőrökbe. fi rm lesz a megye zöldáruellátása Megészült, de 6zeme ma is bizakodóan tekint a jövőbe Munkatársai szeretik, hogy nem érdemtelenül, arra elég annyit megemlíteni, hogy sztahanovista, a Könnyűipar Kiváló dolgozója, és a Mun­kaérdemérem tulajdonosa. Emlékszik, Pista bácsi, nem volt mindig ilyen megbecsült ember. Hiszen maga mesélte, hogy 12 éve6 korában, amikor a gvárba került, Róth Sándor gyárigazgató heti 70—80 órát dolgoztatta, és hányszor kellett kipucolni Höfler igazgató úr cipőit! Akkor a tanulóknak nem volt megszabott munka­idejük .:; Dolgozott a gyár majd min­den műhelyében és igazán ki­tanulta a tímár szakmát. Hej, de sok gondja volt a fiatal házas­embernek, de ezzel nem mehe­tett a vezérigazgatóhoz, csak a titkárig jutott el, ő döntött ügye felett. Sókat kellett ku- porgatniok, mert bizony a heti 4 koronából nem sokra tellett. Karácsonykor kaptak ugyan a munkások ajándékcsomago­kat a gyárigazgatótól, de ez csak morzsa volt az urak asz­taláról . 11 Közeledik a tavasz és ilyen­kor a háziasszonyokat foko­zottabb mértékben érdekli, milyen lesz idei zöldáru- és gyümölcsellátás. Az elmúlt évhez viszonyítva várható-e további javulás, mit tesz majd a MÉK a lakosság jó ellátásának érdekében? Az elmúlt évben a MÉK 944 hold területre kötött szállítási szerződést a tsz-ekkel, szak­csoportokkal és egyéniekkel. Ebből is 600 hold zöldborsó volt. Az állami gazdaságokkal és egyéb gazdaságokkal sem­miféle szerződése nem volt. Ezen kívül 200 holdon felül volt a szerződött késői fejes­káposzta, úgyhogy az egyéb zöldségféleségekre (paprika, paradicsom stb.) csak a fenn­maradó 144 hold jutott. Ezek a területek a megye ellátását csak igen kis százalékban tud­ták biztosítani. Ezért szüksé­ges más megyékből is zöldárut behozatni. A távoli szállítások viszont rontották az áruk mi­nőségét. A tavalyi tapasztalatok alap­ján a MÉK felmérte a megye szükségletét és ennek alapján ez évben fokozottabb gondot fordított a termelési szerző­dések megkötésére. A mai na­pig a termelőszövetkezetekkel 333, a szakcsoportokkal 216, az egyéni termelőkkel pedig 1299 katasztrális holdra kötött ter­melési szerződést. Az állami gazdaságok Is fejlesztették kertészetüket. Az állami gaz­daságok 498 katasztrális hold­ra, a pécsi és a komlói ker­tészeti vállalatok pedig 103 kar tasztrális holdra kötöttek szál­lítási szerződést. A gyakor­latban ez azt jelenti, hogy a megyében lekötött szerződéses terület jelenleg 2449 kataszt­rális hold 81 401 mázsa zöld­árufedezettel. A MÉK vállalat ezen kívül a mohácsi résszel határos, Bács megyéhez tartozó terü­letről még 380 vagon áruszál­lítására is kötött szerződést a Bács megyei MÉK vállalat­tal. E területnek a legnagyobb problémája az volt, hogy — a rossz vasúti összeköttetés miatt — a Budapestre történő szállításoknál, igen nagy volt a minőségi kifogás. Ezért a bajai járást a Bács megyei MÉK vállalat árubeszerzés szempontjából átengedte Ba­ranya megyének. Ez azt je­lenti, hogy — főleg Nagy- baracskáról, valamint Dávod- ról — nagyobb mennyiségű zöldárut lehet majd besze­rezni: Felvetődik a kérdés: vajon a termelési szerződéssel le­kötött területekről a megye lakossága ez évben milyen mennyiségű zöldség- és gyü­mölcsárut várhat? Ha az idő­járás közbe nem szól, akkor 3 millió fej saláta, 120 va­gon zöldborsó, másfél millió csomó zöldhagyma, 4 millió csomó főzőhagyma, 80 vagon korai kelkáposzta, 60 vagon korai fejes káposzta várható. Ezen kívül még 140 vagon zöldpaprikára, 160 vagon pa­radicsomra, 360 vagon késői fejes káposztára, 80 vagon sárgarépára, 60 vagon gyökérre és 50 vagon vöröshagymára lehet majd számítani. Ezek mellett természetesen na­gyobb mennyiségű főzőtök, kalarábé, karfiol és uborka beszerzéséről Is gondoskod­nak. Üjburgonyából 80—100 vagonra tehető a nyár elejei termés. A gyümölcsellátásban — sajnos — nincsenek ilyen jó kilátások, mert a megyében kevés korai gyümölcsös van. Ezért cseresznyéből, eperből, málnából és meggyből, vala­mint kajszibarackból kül- megyei szállítások szüksége­sek. Franciabarackból és sző­lőből viszont a lakosság ellá­tása mellett exportra is szál­lítanak majd. Sárga- és görög­dinnyéből a vállalat az ellá­tást megyei termésből tudja biztosítani. Ezzel szemben nyári és téli almából behoza­talra szorulunk majd, mert Baranya megyének számot­tevő, jóminőségű alma termő területe nincsen: P. J« r^ELELŐT^ENKÉÉRT Érte harcol ma a gyár. Középtermetű, fehérbőrű, turbánt kötött makrancos sző­ke hajára. Egyik keze munka­köpenyének zsebében, a má­sikban cigaretta. Magabizto­san fújja a füstöt, nagyvona­lú és — könnyelmű. Három éve került az üzem­be. Kimondottan szolid kis­lány volt. Többször megjutal­mazlak, beválasztották a KISZ- vezetőségbe. Mindent vállalt, mindent megcsinált, talpra­esett kultúrgárdát szervezett, szólótáncos volt egy ideig, a lányok példát vettek róla. Árva kislány. Mindenki sze­rette. Egyszer elkésett a próbáról. Legközelebb cl sem jött. A lá­nyok lázadozni kezdtek, nem akartak nélküle készülni. Viselkedése kihívóvá vált, beszédét jasszos szavakkal kezdte teletűzdelni. A „csóró”, „apatej”, a „kopj le” szokat­lanul hangzott a tegnapi szo­lid kislány szájából. A KISZ- titkár a barátnőjére gyanako­dott. Marianna jóalakú és csinos lány. A legújabb divat szerint öltözködik, tud érvényesülni, ért hozzá... Valamikor a gyárban dolgozott, de kidob­ták. Következő munkahelyén is az lett a sorsa. Innen ismerte a KISZ-tit- kár Lenke barátnőjét. A lel­kére kötötte, hogy ne járjon vele. Megígérte, de fütyült a szavára. A megmérgesedett KlSZ-tltkár erre az ultimátum fegyveréhez nyúlt: vagy a KISZ. vagy Marianna... A barátnőjét választotta. Es m sem tudott szakítaná vele. Ezt könnyed vállrándítással adja tudtomra. — Hány éves Marianna? — kérdem tőle. — Tizenhét. — És maga? — Tizenkilenc. Két év korkülönbség van közöttük. Elvben Lenkének kellene a tapasztaltabbnak és irányítónak lennie, a gyakor­latban pedig... — Mariannát még nem tud­ta fiú becsapni! Ujja köré csavarja őket, úgy cicázik ve­lük, ahogy csak akar. Minden héten másikkal jár — csacsog­ja szinte dicsekedve, majd az ajkába harap. — ... Kicsit tú­loztam. Nem minden héten, — másod- és harmad hetenként váltogatja a fiúko,t... Milyen barátnő ez?! A múlt hónap elején leitta magát. Nem Marianna ked­véért. Toncsl (csillés az egyik bányában) után bánkódott. Két éve ismerik egymást. Rendszertelenül, de elég gyak­ran találkoztak. Toncsi „néha kirúgott a hámból és csak ját­szadozott” vele. Egyszer a Mecsek cukrászdában látta egy másikkal, azaz: ő csak Toncsit látta, Marianna mondta, hogy a másik is vele volt. Szerette a fiút és szeretni akarja — de csak egy életre. Határozott választ kért tőle. összekaplak. így váltak el. Vasárnapra beszélték meg a legközelebbi találkozót. Bor­ral és likőrrel várta, de nyo­masztó hangulatban készült a randevúra. Rossz előérzet gyö­törte. . Toncsi nem jött, erre meg­itta a likőrt. — Mennyi volt? — kérdem tőle. — Félliter. — Mind megitta? — Mind — válaszolja kun­cogva. Szédült, kóválygott a feje, először életében fájni kezdett a gyomra. Hétfőn megint leitta ma­gát. Délután bement a gyárba. A mosdóban találtak rá, majd­nem eszméletlen állapotban. Hordágyra fektették és ami­kor magához tért, hazakísér­ték. Kedden délután ismeretlen női hang telefonál a főnöké­hez. Lenke nagyon beteg, egy hét szabadságot kér. A főnök azt válaszolja, hogy nem tud­nak szabadságot adni. Ha be­teg, menjen táppénzes állo­mányba. Néhány óra múlva beállít Lenke a barátnőjével. A főnök és a KISZ-titkár (ő is felette­se Lenkének) dühös. Hogy engedhetnek be egy ilyen nőt a gyárba? Jól odamondogat­nak a portának, Mariannát pedig elkergetik. Dúlva-fülva rohan el. Lenke megint szabadságot kér. Szabadságot vagy mun­kakönyvét, mert Pestre akar menni — természetesen Ma­riannával. A főnök — ötven év körüli férfi — leülteti és úgy beszél vele, mint apa a lányával. Majdnem egy órán át. Utána a KISZ-titkár veszi elő min­den ékesszólását. Lenke a vállát rándítja, de megálla­podnak abban, hogy másnap dolgozni jön. Megmozdul az egész gyár. .4 párttitkárnő „Mami” (édes­anyjának a játszópajtása volt, nagyon szereti), a kiszes ba­rátnők (a KISZ-titkár kérésé­re), az idősebb munkások. Mindenki korholja, becézi és óvja Mariannától. Úgy látszik, használt a szép szó. Meg közeledett a vasárnap is és az bizakodóvá tette. Hát­ha eljön Toncsi? Megint nem jött, ismét le­itta magát. A következő va­sárnap is, addig míg Toncsi egy szép este be nem kopogott hozzá. Három hét után és elég későn. Nem KISZ vezetőségi tag már, a gépénél i* más dolgozik. Alacsonyabb beosz­tásba helyezték. így is sókat tettek érte, mert a közhangu­lat ellene fordult, azt akarták sokan, hogy küldjék el a gyár­ból. A KISZ védte meg. Azóta mindennap találkoz­nak. Toncsinak már másnap elárulták a szomszédok. Na­gyon megharagudott, megtil­totta, hogy Mariannával jár­jon. A nőnapról... „S asszonyainkat, leányain­kat, kiknek nevét se ismerjük talán, köszöntsük jó elvtár­sainkat, munkában, harcban, iskolán“ — a költő szavaival kezdjük e heti krónikánkat, azaz: a nők üdvözlésével. Szer­te az országban, a világon, át­nyújtották az elmúlt héten a megemlékezés és a szeretet apró csokrait, tárgyait nekik, a féltőszívű, a gondoskodó anyáknak, a szorgeekezű, fá­radhatatlan, dolgozó asszo­nyoknak, s a fiatal leányoknak — kiknek szívében terem az életet adó szerelem. A mi nő­napjaink nem csupán meg­ható és meghatódott pillana­tokat jelentenek, nem csupán újabb férfigondokat, hanem ünneplését is azoknak a nők­nek, akik a termelőmunka, a közélet, a társadalmi és a csa­ládi élet frontján napról-napra győztes csatátet vívnak, akik erejére, összefogására, szívé­re, akaratára sokkal inkább számít a mi rendszerünk, mint a múlt bármikor, akik­kel együtt építjük a jövendőt, s akik annyit tesznek azért, hogy már a jelen is tiszta és fényes legyen. Köszönti hát a krónikás is őket, s azt kívánja: éljenek a mi világunkban egyre többen boldogan, egyre kényelmesebb és nyugodtább körülmények között és — ki tudná, milyen fontos ez, ha nem éppen az anyák! — békében. ...a balesetekről.* Nem akarunk ürmepnontók lenni, de úgy érezzük, na­gyon is ide tartozik, mert az asszonyokon is múlik, hogy el­szaporodtak a közlekedési bal­esetek. Az elmúlt héten került nyilvánosságra a megyei ügyészség ezzel kapcsolatos je­lentése. A közlekedési belese­tek mindenkiben rossz érzést keltenek. Egészen másfajtát, mintha valaki a harctéren hal meg. Mert, amit a közlekedési baleset okoz — az az értelmet­védik eléggé saját testi épsé­güket. Hogy miért illik ez a nő* naphoz? Például azért, mert Ujmeszesen és az országutak mentén még igen sok helyen látni apró gyermekeket, akik mindenféle körültekintés, elő* vigyázatosság nélkül futkároz- nak és átfutkároznak az út­testen. Vajon hol van az édes­anyjuk? Vajon mifajta anyai felelősség az, amely csak a jól lakatásig teljesíti kötelességét? Lehet-e anya, szülő, aki ne értené meg korunk, a gépesí­tés korának, a gyorsabb és egyre forgalmasabb közleke­dés korának új veszélyeit, s aki ne látná, hogy a védeke­zésre ki kell oktatnia gyere­két? Egyébként csak helyeselni tudjuk, ha az illetékesek a legszigorúbban járnak el azok­kal a gépkocsivezetőkkel, io- vaskocsi-hajtókkal szemben, akik megszegik a közlekedési szabályokat, ittasság miatt vagy más okból veszélyeztetik mások testi épségét is. ••• a belvárdeyulai példáról ••• Több munka a földeken, ke­vesebb szó az asztalok mellett — ez jellemzi most a mező­gazdaság szocialista átszerve­zésének jelenlegi szakaszát. S bár a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett községek száma megyénkben is állandóan gya­rapszik, a fő figyelem mosf már a megszilárdulásra hárul, azokra a helyekre, ahol a föld­mérők munkájának befejezé­sével az évi terv összeállítá­sán spekulálnak, s ahol vet­nek, hengerelnek, boronáinak — egyszóval: ahol már dol­goznak. Ilyen hely Belvárd- gyula termelőszövetkezeti köz­ség is. A munkákkal jól ha­ladnak, sőt egy dologban — úgy hisszük —, példát is mu­tatnak a megye valamennyi tsz-e és tsz-községe számára. A belvámdgyulaá termelőszö­vetkezet elhatározta, hogy 14 holdon kertészetet létesít, s az ott termelendő paprikával, paradicsommal, uborkával hagymával"nagyban rttaU jS sabb: az elkerülhető halál, a megelőzhető veszedelem. Ma védelmét egyrészt, másrészt „ __ , , . , pedig segíti a városok el lát á­gy arorszagon ma már mtoden- ^ Pen5ze> ehhez sok víz kell, féle jármű vezetőit kiterjedt K ^ ’ Jó jel, mégis s az nincs mindenütt. De egy kis találékonysággal, jóindu­lattal sok mindenen lehet se­gíteni. Belvárdgyulán példá­ul úgy fogják megoldani a vízproblémát, hogy a vasas— belvárdi árok vizét felduz­zaszt] ák. A bel várdgyulaiak azt mond jak. hogy a zöldségfélét a bé- ■■•■■■■■■■■■■■•■ gyászoknak szánják Komlóra ■ és Pécsre, azoknak, akik a nyugtalanító 3 forrongó napokban velük és sokféle szabályok kény­szerítik az óvatosságra. A bal­esetek számának emelkedése azonban nem elsősorban azt mutatja, hogy ezeket a szabá­lyokat a járművek vezetői gyakrabban áthágják, mint azelőtt. Hanem azt, hogy a gyalogosan közlekedők nem Lénké jövője'. Mindent 1^üt' esttől tesz függővé. Ha kotno-J^^j. eddit? é* Ivan gondolja a dolgot, akkor S j*. MüSS nem SffcSkíe ZiTasZmsza^L valami Á szeméhez ££ ‘ wjdnem l elsírja magát. De felágaskodik S azért J hog^ igenis büszke természete s azt mond- 8sok helyez eszébT^ta£? )a ő csak méregből tud smu,jakik most faivaink te^éTké- akkor is ritkán. Elkeseredése-.tótifc Ne feledkezzék a ben soha Nem, Lenke bánatában is el­elsírja magát. És bárcsak ki­önteni egyszer a szívét vala­kinek. Meri két Lenke van. Az egyik a vállránditó, könnyel­mű, mindenen kacarászó, Ma­rianna Lenkéje, akit ha nem állítanak meg, elneveti talán az életét. A másik Lenke én­je valahol a mélyben rejtőzik, s csak akkor bukkan elő, ha a jövőjéről, vagy a gépéről beszél, mert nagyon bánliódik utána. | Még; az örömharangokat, még vias Smd dolgozó parasztságunk % ’ tsz-ekben sem — s ott még kevésbé — a munkásosztá’y- ról, amely annyi segítséget nyújtott a falunak eddig is, napjainkban is. A megye zöld­ségellátási problémáinak meg- 5 oldásában igen nagy feladatok " hárulnak új terme lószövetke­zeteinkre is! ...meg a tavaszi divatról Ha krónikánkat azzal kezd- nem kongatjuk meg .tük volna, hogy: „elmúlt hé- -L7—: iten végérvényesén megjött kodik. Újabban egy alföldi vá- ■ tavasz" — senki sem csodái - rost emleget, ahová Marian- ■ kozott volna, hiszen körülbe- nával menne, ■ ha Toncsi... Síül ez volt a leggyakoribb bé­igren, Toncsi. A KISZ egész 1 szed téma a napsugaras napo- haditervet kovácsolt magának, {kon az egész megyében. Jó Nem áruljuk el a részleteit, | dolog volt, hogy mindjárt az csak annyit mondunk meg: | évszak elején sikeres dival'oe- Mariannával szemben, ha a S mutatóval kedveskedtek a szép szó nem használ, a rend- {szakemberek a pécsi nőknek. őrséget is mozgósítják. És be-» A ruháknak, a bemutatónak, a szelni fognak Toncsival. Mert! kiállításnak, s a réklámkonfe- egyszer már színt kell valla-1 rentiának megérdemelt, nagy % M«* — nyét, akinek katona bátyjáni és fiatal húgán kívül senkije! sincs, csak a gyár, a KISZ, a\ gépe és „Mami". Lenke a mienk. Nem adjuk, j Mariannának. Magyar László. egy kívánsága lenne a Pécsi nőknek, s mi ezt szívesen tol­mácsoljuk: a bemutatókon lá­tott ruhákat végre a kiraka­tokban s az üzletek pultjai» is szeretnék viszontlátni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents