Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-03 / 52. szám

m». MÁRCIUS 3. NAPLÓ 5 HIRE Pécsi Tavaszi Tárlat címmel kiállítást rendeznek május 24-én városunkban. A Pécsi Ta­vaszi Tárlaton a pécsi és bara­nyai képzőművészek mellett nagynevű budapesti és vidéki mű­vészek Is kiállítják alkotásaikat. Az Országos Képzőművészeti Rendező Bizottság arra számít, hogy nevesebb művészeink kö­zül Czóbel Béla. Bemáth Aurél, Szőnyi István, Csók István, Pór Bertalan, Domanovszky Endre, Kisfaludl Stróbl Zsigmond, Pátzay Pál, Vedres Márk, Mlkus Sándor is szerepelnek a pécsi tárlaton. Férfiak rendezik a nemzet­közi nőnapot Cserdiben és még sok baranyai községben. A pártszervezet és a Hazafias Népfront helyi vezetősé- géneik férfi tagjai elhatározták, hogy átveszik a nőktől ennek az ünnepnek a megrendezését. Bi- csérden és Vókányban is készül­nek a nemzetközi nőnapra. Nagy- harsányban szombaton este ren­deznek ünnepséget, amelyre szov­jet nővendégeket is meghívnak. Gerdén március 8-án kézimunka- kiállítással egybekötött nőnapot tartanak. A kiállításon bemutat­ják huszonöt helybeli asszonynak e tálén készített szép kézimun­káit. Hétvégi klrándulóvonatok, operavonat Áprilisban Indul ez év első ope­ravonatja Pécsről Budapestre. A vonat utasai részt vesznek az Ál­lami Operaház egy-egy előadá­sán. Májusban Indulnak az első hétvégi kirándulóvonatok Har­kányba. Júliusban Fonyódra In­dít kirándulövonatokat az IBUSZ. Külföldi turisták érkeznek Pécsre Májustól szeptemberig sok kül­földi turista érkezik városunkba. Májustól több csoportban, minden hónapban érkeznek szovjet turis­ták, júliusban és augusztusban csehszlovák turisták tekintik meg a várost és nevezetességeit. Leningrádtól Tbilisziig (2) NAGYON MEGSZÍVLELEN­DŐ az a módszer, amelyet a termelés eredményeiben való közvetlen érdekeltté tételre más vonatkozásban tapasztal­tunk. Nagy hiba minálunk, hogy megállunk ott, hogy tervteljesítö és — bár már rit­ka kivételként — tervét nem teljesítő gazdaságokról beszé­lünk. Nem vesszük kellőkép­pen figyelembe, hogy egy-egy — főleg nagy — gazdaságon belül az egyes üzemegységek, üzemrészek munkája nem áll mindig azonoß színvonalon. Rossz gazdaságban is lehet jól dolgozó üzemegység é6 vi­szont. Mégis a dolgozók pre­mizálásának lehetősége az egész gazdaság végső eredmé­nye szerint alakul. Márpedig nyilvánvaló, hogy ebben a vég­ső eredményben felolvadnak a jól dolgozó üzemegységek eredményei a rosszul dolgo­zókéval, A Szovjetunióban — nagyon helyesen — nem így mérnek. Az összes terveket üzemegysé­gekig bontják le, a tervtelje­sítést üzemegységenként mé­rik és a premizálás is ennek megfelelően történik. Ebből az következik, hogy tervét jól tel­jesítő üzemegység dolgozói akkor is premizálhatók, ha a gazdaság összességében nem teljesítette tervét, de az is, hogy a premizálás mértéke távolról sem mindig egyenlő Éneklő közönség? Olyan hangver­senyről kívánok most szólni, melyet nem hirdettek cif­ra falragaszok, amelytől nem volt hangos a város és mégis tett házzal dicsekedhet. A jövő „hang­verseny közönsége", az általános iskolá­sok töltötték meg vasárnap délelőtt a Liszt-termet. Ez al­kalomból Beehoven muzsikájával jöttek ismerkedni. A fel­nőttek komolyságá­val várták a hang­verseny kezdetét. Csendben beszélget­tek, s amikor Agócsy László tanár, a hang verseny „kalauza“ megjelent a füg­göny előtt, a kiván­csi szemek csillog­va meredtek rá. Rö­viden ismertette Beethoven életét, majd a Mondschein szonáta elemzése következett. Az if­jú hallgatók is be­kapcsolódtak a m un kába. Csengő han­gon szólaltatták meg (szolmizálva!) az első tétel témá­ját. öröm volt hall­gatni aktivitásukat. Éneklő közönség.; > A Tavasz szonátá­val zártát a műsor első része. A szünetben, a megszokott hang- versenylégkör meg­változott. A hall­gatók az udvarban kerget ósdit játszot­tak, egy kisebb cso­port pedig a követ­kező szám (Hege­dűverseny III. t ) té­máját szolmizálgabta Agócsy L. irányítá­sával. Nem is volt már nehéz követni és énekelni a visz- sZa-visszatérő témát a mű előadásakor! A szokatlan, de nagy jelentőségű, nemes célú hang­versenyt az Egmont nyitány zárta. A hangverseny első és második ré­szében felcsattanó jókedvű vastaps a közreműködőket (Bánky József, Ko­vács András, Laky György, Botvay Henrik, D6ry Mik­lós és szimfonikus zenekar) jutalmazta őszinte gyermeki szívből. (Várnai F.) arányú minden üzemegység viszonylatában. Sok szép példáját láttuk an­nak, hogy a dolgozók közvet­len anyagi érdekeltsége a terv­teljesítésben őket és vezetői­ket a saját munkájukkal meny­nyire ösezeforrasztja, meny­nyire a magukénak nézik sa­ját gazdaságukat. Sok-sok mil­liós megtakarítások forrása az, hogy maguk a kétkezi dolgo­zók is állandóan újabbat, egy­szerűbbet, tökéletesebbet, ol­csóbbat keresnek. Meg kell mondani, hogy a dolgozók e törekvése nemcsak egyes gaz­daságokra, hanem általában jellemző. Ezt tapasztaltuk a Leningrad környéki gazdasá­gokban éppen úgy, mint Ku- bájnban, Afháziában vagy Grúziában egyaránt. Ezt ta­pasztaltuk — mondjuk — a baromfi és tojástermelésben éppen úgy, mint a gyümölcs-, citrus- vagy szőlőtermelésben. Néhány példa: A LENINGRAD MELLETTI ún. baromfigyár — amelyről még lesz szó — ma is egy volt cári herceg lóistállóiban dolgo­zik. Az istállókat műemléknek nyílvánította a szovjet állam, tehát azokat lebontani, külső­leg átalakítani nem volt sza­bad, csak belső átrendezés volt lehetséges. Ezekben a volt lóistállókban ma 60 000 tojó­tyúkot tartanak ketrecekben, olyan ragyogó tisztaságban, hogy a dolgozók csak tiszta fehér köpenyben léphetnek be és látogatásunkkor nekünk is «ilyeneket kellett felvennünk. A teljes belső berendezést, az istállókat kb. 3 méter magas­ságban polcszerűen betöltő to­jóketreceket is fémipari hul­ladékokból maguk a dolgozók saját tapasztalataik és elgon­dolásaik szerint, saját munká­jukkal készítették el, minden­féle beruházási keret felhasz­nálása nélkül. Maguk szer­kesztették meg és kivitelezték azt a tömőgépet, amellyel egy lábnyomásra szinte egy pilla­nat alatt tömnek meg egy-egy baromfit. De ugyanígy készült j el ennek a gazdaságnak telje-1 sen automatizált, futószalag!«: rendszerű vágóhídja is, ame- : * ,Z)a de. tht és öhölc Ady-est az Irodalmi Színpadon A negyven éve halott, de immár halhatatlanságba növő . költőre emlékezett Pécs város lyen naponta 4000 csirkét dől-Iközönsége vasárnap este a goznak fel, így készült el a sa- í Liszt Ferenc teremben. Az ját keltető hipermodern be- . irodalmi Színpad rendezésé­ben megtartott s szinte lélek- idézésként ható irodalmi est rendezése is. Kubá.inban a Vencizerija szovhozban — ugyancsak szó lesz még róla — a sertésszál­lások legnagyobb részét maga a gazdaság készítette a dolgo­zók elgondolása szerint, de ugyanígy készült el a takar­mánykonyha komplikált erő- és munkagép-berendezése is. Egy gruzlal tehenész-szovhoz­: különös varázsát az adta meg. : hogy előadóként két olyan ki- • váló magyar írót üdvözölhet­nünk, mint Bölöni Györgyöt, ; az Irodalmi Tanács elnökét és : Fodor József Kossuth-díjas [költőt. Amikor Achátz Imre j bevezetője után szétnyílt a [függöny s a közönség az elő­ban a dolgozók a maguk el- ♦ adói asztalnál meglátta kettő- gondolásai szerint és a maguk t jüket, hosszas ünneplésbe kéz­munkájával biogáztelepet épí­tettek és ezt az újabb és újabb tapasztalatoknak megfelelően állandóan alakítják, módosít­ják. v A soha nem lankadó kísér­letezés, a dolgozók állandó új- keresésének másik érdekes példája, hogy az egyik afhá- ziai citrusültetvényen olyan cserjesorokat láttunk, amelye­ken felül citromot, ugyanan­nak a tőnek az alján manda­rint termelnek, figyelemmel a hőmérsékletnek e két szinten való alakulására. A legjobb fajták és a legjobb keresztezé­sek kikísérletezésére olyan al­mafát láttunk, amelyen 34 fé­le alma termett. Az északi vi­déken már honos az a kite­nyésztett almafa, amely az ot­tani klímához igazodóan a földön szétkúszva nő és így szinte a földön fekve terem. Természetesen érdekelt ben­nünket, hogy a dolgozók, által kigondolt gépeket, berendezé­seket, felszereléseket miből valósítják meg, hiszen ezek je­lentős befektetésekkel járnak.­(Folytatjuk.) Dr. Latosinszky Imre a Baranya megyei állami gazdaságok főkönyvelője. Minden hónapban megjelenik ez év eleje óta a Baranya me­gyei Idegenforgalmi Hivatal tájékoztatója. Ebben a kis fü­zetben tájékoztatást adnak a megye idegenforgalmi életéről, az idegenforgalom fellendíté­sét célzó tervekről, valamint a Baranya megyei Intéző Bizott­ság tevékenységéről. A tájé­koztató szerkesztő bizottsága feladatául tűzte azt is, hogy foglalkozzék a kevésbé ismert baranyai idegenforgalmi ob­jektumok leírásával, a mú­zeumok által végzett feltárá­sokkal, váraink és műemlé­keink helyreállítási munkála­taival, a baranyai vendégfor­galom helyzetével, képzőművé­szeti, iparművészeti, kulturális rendezvényekkél és mindazzal, ami az idegenforgalom fogal­mához tartozik. A fő cél, hogy megszerettessék megyénk ter­mészeti és történelmi kincseit. dett. Ady Endre igaz barátját, küzdelmeinek harcostársát és nagy megértőjét köszöntötte a közönség Bölöni Györgyben, akihez több Ady-vers ajánló sorai is szólnak, mint a Két kuruc beszélget mottója mond­ja: „Kedves Bölöni Györgyöm­nek, fajtámbeli véremnek." Fodor Józsefben pedig az ún. második Nyugat-nemzedék egyik kiváló lírikusát üdvözöl­te, aki költészetébe olvasztotta azt az Immár klasszikus szám­ba menő hagyományt, amit ma Ady neve jelent. Az ő szín­padon folytatott párbeszédük­ből rajzolódott a közönség elé a kép Ady emberi nagyságé­ról, költészetének jelentőségé­ről. Különös és megható volt ez a szokatlan ünnepi beszéd; nem Is beszéd, hanem beszél­getés. Fodor József tette fel a kérdéseket, Bölöni György, kedves Gyuri Bátyánk pedig válaszolt. Rózsás szép arcából ugyanaz a meleg kék szem nézett ránk, amely valaha Adyt látta, az a hang szólt hozzánk, amelyet valaha Ady is hallgatott, s az a kéz ma­gyarázott, érvelt ma előttünk, amelyet egykor Ady érintett. Nem az volt rendkívüli, amit mondott, hisz könyveiben, ren­geteg cikkében már jobbára megírta emlékeit, hanem az a körülmény, az a helyzet, amelyben hallhattuk. Ez a sze­mélyes varázs forrósította át a levegőt s tette a színpadot olyanná, mintha onnét maga Ady beszélt volna hozzánk. A közel egy órás meleg és közvetlen hangú előadás után az Irodalmi Színpad tagjai szavaltak Ady-verseket. En­nek a lelkes fiatalokból álló öntevékeny együttesnek (ve­zetője Hajnal Ernő) eddig is nagy része volt abban, hogy az újabb időkben így megnőtt Pécsett a szép vens, az igazi irodalom kedvelőinek művelt és értő közönsége. Ezúttal is szépen szerepeltek. Pontosan, izzón és lelkesen, a költő és a költészet szeretetével mondták a verseket, s a szavalatoknak különös fényt, csillogást és áhítatot adott az a körülmény, hogy az előtt szerepelhettek, aki e versek legtöbbje meg­születésénél is ott volt. A jó és igényes válogatás, a költe­mények bizonyos tematikai csoportosítása hű képett adott Ady költészetéről. Sugár Győ- ző szuggesztív és megeleve­nítő erejű versmondása kü­lönösen a Találkozás Glna költőjével előadásakor reme­kelt. Varga János meleg, mély érzéssel tolmácsolt a Léda asszony zsoltárai közül néhá­nyat. A Rohanunk a forrada­lomba című Ady-venset öhl- müller Miklós mondta hatáso­san. Horváth Erzsébet könnyes fájdalommal idézte A grófi szérün-t. Bérezés Lívia Ady ragyogó és szellemes hírlapi cikkeiből olvasott fel kettőt: Bizonyára az újabb és űjabb szereplések a még meglevő külsőséges, esetleges és modo­ros megnyilatkozásait a sze­replőknek majd egészen le fogják koptatni. Az est mű­sorában Székely Júlia Bartók- zongoraszámokat adott elő poétikus szépséggel és finom­sággal. Bölöni György és Fodor Jó­zsef három napot töltöttek Pé­csett. Előadásukat az Irodal­mi Színpad műsorával együtt vasárnap délelőtt Komlón, hét­főn délután pedig a pécsi if­júság előtt ismételték meg. Hétfőn délelőtt az idén érett­ségiző középiskolás fiatalokkal találkoztak. S közben alkalmat szorítottak arra Is, hogy a Pé­csett élő írókat, a Jelenkor munkatársait baráti beszélge­tésen fogadják; Amikor Ady ötven éve egy Nyugat-est alkalmával szemé­lyesen járt itt, a Pécsi Hírlap nyegle riportere Ady Endre, a szerinte „ultra-Petőfi”, „a ma­gyar költészet főslágere” fel­olvasásáról írt tudósítását így fejezte be: „Minket holmi nyugati ízléstelenséggel nem lehet lóvá tenni.” — A mai krónikásnak viszont annak a Bölöni Györgynek kell Igazat adni, aki már Ady halála évé­ben azt írta egyik cikkének címében: „Ady, az örökké élő” s a költőnek, aki azt jósolta: „Örök virágzás sorsa már az enyém”. S hogy nem válasz­totta rosszul a címet Bölöni, s hogy mennyire jól látott a jö­vőbe a költő, azt Ady költé­szetének mostani pécsi ünnep­lése Is bebizonyította. (t. t.) (Lóránt Tamás felvétele.) Egy fényképkiállítás alkalmával találkoztam egyik ismerősömmel. akiről tudom, hogy szeret fény- képezni. .. M, hogy találkozunk — kö­szönt rám. — Megnéztem a kiállí­tást és alig váriam, hogy beszél­hessek valakivel, akiről tudom., hogy képe a kiállításon szerepelt. Légy szíves magyarázd mag, ho­Fényképezzünk együtt! A téma és a kép 0yan születik meg egy kiállítási kép, hogy találjátok meg a téma- iát? Meglepett a kérdés, hiszen a felvetett probléma nagyon sok is­mertetni valót öleü fel, így csak Pár percnyi gondolkodás után tudtam rá válaszolni, kiragadva a kérdésből a lényeget. A kérdés lényege: mi a téma, és mi lehet egy fénykép témája? Elöljáróban arra kell rámutat­nunk, hogy az ember a gondola­tait többféleképpen fejezi ki, kö­zölheti másokkal. Ezek közül a leggyakoribb a be­széd és az írás, de ugyané célt szolgálja az ábrázolás különféle módja, mint pl. a rajz, a fest­mény, a szobrászat. Ilyen kifejezési forma a fény­kép is, mely művészi fokon gon­dolatot tartalmaz, a néző számára mondanivalója van. Tömören így foglalhatnák össze: a művészt fénykép, szerzője gon­dolatait úgy fejezi ki, hogy azt a kép szemlélője meg is értse, a 'elfogott gondolat pedig újabb Gondolatok, érzelmek elindítója °<iyen. a jó kén témája tehát rtelmi és érzelmi folyamat meg­indításával hasson a néző érteimé- "e, kedély állapotára, vélemény- alkotásra, állásfoglalásra kénysze­rítse. Vannak olyan művészi képek *s. melyekre ug'uanezt nem mond­hatjuk el. Ezek formákká1. bonn­iakkal csak ar érzelmekbe akar­nak hatni Ezekkel most nem tcc- ’aikozvrk. Az ilyen gondolatokat, közöim- vilót magában foglaló cselekmény (téma) keresésnek több módja le­hetséges. liehet ez előre megfon­tolt, a gondolat legtömörebb ki­fejezésére törekvő, de születhet a pillanat hatása alatt is. Mindkét esetben tudatosnak kell lennie. Közbeszólt most az ismerősöm: hogy lehet tudatos ez a „illanni fi uása alatt született képnél? A tudatosság alatt azt kell érte­ni, hogy a meglátott, vagy meg­rendezett cselekményt, témát — helyesebben mondanivalót — úgy fogalmazzuk meg, hogy az elké­szült képből mindenki megértse amit közölni, mondani akarunk A négy vonallal határolt kép ősz- szefüggő egészet, tartalmi egysé­gei. adjon, s ne engedje gondolat ban a nézőt máshova kalandozni, tekintetéi a lényegre terelje. Ez nem könnyű — szakít mer. ismerősöm. Értem, amit mondtál de nem tudom gyakorlatban ho­gyan lehet ezt megvalósítani. Talán így komplikáltnak látszik még sem ördöngösség a dolog A képek elemzése segít ezen is Egyik alkalommal a külváros egyik részén 3—4 fiatal gyereke láttam •összebújva beszélgetni Amint közelebb értem., vetter csak észre, hogy cigaretta füstö löq a kezükben Ismerkednek '< ..nagyok'* szenvedélyével. Eszembe jutnak emlékeim, ma cam is így csináltam valamikoi tokozott izgalommal a megisme- Sveis lázával. Talán minder) gyermek keres?­o-en. n'Ter'”’ ‘’ ■'t* n wm^rtintom Eénncs f s-ere'oém elmon lati mindazt, amit mattam Is csi­náltam. A téma megszületett. A kivitelezéshez megszerveztem a helyszínen már barátaimmá vált gyerekeket. Abban az ígéretben, hogy a képet senkinek, de főkép­pen a papáknak nem mutatom meg, másnap ismét találkoztunk, én géppel, a gyerekek cigarettá­val felszerelve és lelkileg újra át­élve az izgalmakat — fogytak gé­pemben a kockák... Nem került más a képre csak a gyerekek, a környezetből a rég elhagyott faraktár kis szöglete — és a képet díszítő elem, a sűrű, de annál bodorabb füst.. , A gyerekek arca az első szippan­tások után már őszintévé vált, nem Is vettek rólam tudomást. ígéretemet megszegve, a kép az ..Első impresszió" címmel nem­csak a papák, de mások számára is elmondta a történetet a kiállí­tás falán. .. Nem minden kép készül előre megfontolt szándékkal. Nem ritka eset. hogy gépünket a váltunkra -•knsztjuk, mint vadász a puskáját, , lencse elé kerül valami ... vevő éppen azt a térítőt vette meg, mely eddig eltakarta előlem a jó kilátást. E csipke ablakon át fi­gyeltem, hogy történik a csipke- vásárlás .,. Meg akartam örökí­teni, hogy e csipketömegből a vá­sárlás mennyi töprengést, fejtö­rést okoz ... Elborult ábrázatom. Most egy férfi állt a sátorhoz. Sután, egykedvűen, talán csak az unalom hajtotta ide. Mit kezdjek vele? ... Amint ellépett a sátor elől, két parasztnéni áll meg a cslpkeablak előtt. Fekete kendővel határolt arcuk kitűnő képelem. A csipkék sokasága nehezíti vá­lasztásukat. Töprengővé válik te­kintetük, sőt az egyik jobb kezé­vel állóhoz nyúl. ..Melyiket?" — gondolkodik. A gépem zárja al­kattant, A cslpkeözönnel határolt töp­rengő két arc a vásár egy eleven mozaikja, mely valóban a pillanat hatása alatt, de tudatosan szüle­tett. Ezzel a címmel i* szerepelt a kiállításon ... r:nylk Taoos nyári délelőtt, a Ismerősöm arca felderíti: mfk- .ásárhan lártam . Lekötött a >zeket meséltem. Nem szólt mar '-'■ne* -mb-rforgala i az élet hIk- bobét, csak annyit bony vis mt­"'***•> Tómára va-’is-'am Tekla 'órásra' Elsietett. Arca azonban clem a csipkesátor vak tó tolván , elárulta, hogy ezt n látszólagos kadt meg. A sátör mögé álltam, szórakozottságot az alkotás váoua a vártam . . . okozza ... Szerencsém volt, mert az egyik „ r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents