Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-26 / 72. szám

t»M. MAÉCTOS **. NAPLÓ VAROSUNK fényei A Pécsi Taháctóiísadó ja­nuár 22-én megjelenít számá­ban rövid kis közlemény je­lent meg: „Világosodik váro­sunk“ címmel. A cikkíró nem titkolt örömmel adja tudtul a város lakóinak, hogy 1959. év­ben 1 millió forintot fordíta­nak a Széchenyi tér, Kossuth Lajos utca, Bem utca, Jókai tér és Sallad utca közvilágítá­sának korszerűsítésére, A közlemény megjelenése után sétát tettünk a városban, hogy megnézzük, miként „vi­lágosodik" városunk. Meszesen a hús, a fűszer, a háztartási, a zöldség, a játék, a papírboltok, a szabó- és ci­pészműhelyek teljesen sötétek voltak. A vegyes ruházati bolt kirakatai ki voltak ugyan vi­lágítva, de az üzlet fényrek­lámja sötéten ásított. A nyugati városrészen is barátságtalan sötétség foga­dott bennünket. Kilenc fény­reklám közül mindössze egy égett, éspedig a háztartási bolté. Nézzük meg akkor a nem perifériát, a belvárost, nevezetesen a Széchenyi teret, a Kossuth Lajos utcát, Bem utcát, Sallai utcát, tehát az úgynevezett üzleti negyedet. Mindjárt a Kossuth Lajc6 ut­ca elején .ékeskedik“ sötét íényreklámjával a Kertészeti Vállalat virágüzletének neon­ja. Néhány lépéssel odébb mint egy felkiáltójel hajlik ki a járó-kelők feje fölé a „Hotel Pannónia’1 több méteres és ki tudja megmondani, hogy hány év óta sötét fényreklámja. Megkérdeztük Kenedy elvtár­sat, ilyen fényreklámokat lá­tott külföldi tanulmányútján is? Megállapítottuk, hogy az Állami Biztosító Intézet Széchenyi téri fényreklámja egy emeletes ház egész hom­lokzatét borítja el, szerintünk fölöslegesen, mert üzemen kí­vül van. Úgy érezzük, azok­nak volt igazuk, akik ezt a copf-stílű épületet meg kíván­ták kímélni ettől a fényrek­lámtól. Nekik volt igazuk, mert mint a példa mutatja, reklámcélokat nem szolgál és csak arra volt alkalmas, hogy az épület stílusát rontsa. —A város reprezentatív Cse­mege üzlete ás felzárkózott oda, ahol feleslegesnek tart­ják a neanreklámok üzemel­tetését. A Holdfény eszpresz- szóban is úgy látszik „hold­fogyta" volt, mert azt is söté­ten találjuk. Vagy említsük meg a 10/1-es Patikát?! Ezek után felteheti a kérdést a vi­lágosodó városra büszke pé­csi, hogy van-e reklám, amely egyáltalán üzemben látható esténként? Feleletül csak any- nyit: ha vállalataink is úgy akarják, talán még azt is megérjük, hogy a neonok is égni fognak! Ünnepi hangversenyek 99 Egy jó ötlet ít A Magyar Ta­Jíátcsköztársaság 40. évfordulójának tisz­teletére rendezett két szépen sikerült hangversenyről szá­molhatunk be. Hétfőn este a Pé­csi Zeneművészeti Szakiskola növendé­keinek komoly mű­vészi színvonalú hangversenyén Mo- zart-művek szerepel tek. A D-dur vonós­négyest Farkas Ti­vadar, Ribli János, Koszorú Árpád és Horváth Tibor adta elő, megóreztetve a a mozarti mű min­den finomságát, ugyanakkor azon­ban erőteljes mély­ségét is. Különösen a második és har­madik tétel előadá­sa tetszett. Kálmán Katalin a Don Juan operáiból Zerlina áriáját éne­kelte igen szép hangvétellel és elő­adással ; hajlékony hangja kiválóan al­kalmas a lírikus mozarti áriák meg­szólaltatására; Ka­marás Valér az ope­ra tenoráriájában csillogtatta meg haj lékony, nemes hang­anyagát. Cser László a D­dur hegedűverseny első tételét játszot­ta öntudatos bizton­sággal. szép tónus­ban. Wagner Ilon­kától a d-moll zon­goraverseny első té­telét hallottuk fi­nom billentessél és pompás kidolgozott­sággal. A verseny- műveket a Szakis­kola kiegyenlített hangzású növen­dékzenekara kísérte Antal György ve­zényletével, A zene­kar önálló számként a Színigazgató ope­ra nyitányát játszot­ta stílusos előadás­ban és csillogó hang zással. A művészjelölt növendékek igazán szép telesftménye, komoly művészi fej­lődése, őszintén jó­kedvű muzsikálása tanáraik kiváló jó munkáját dicséri. Kedd este a bér­leti Ifjúsági hang­versenyek soréiban ünnepi est volt, melynek során a Liszt Ferenc kórus, a szimfonikus zene­kar, Ligeti Andor fiúénékkara, vala­mint szólisták sze­repeltek. A zenekar Glinka hatásosan szép Ruszlán és Ludmil­la nyitányát, vala­mint Csajkovszkij VI. szimfóniájának induló tételét ját­szotta lendületes művészettel, Antal György az egyes számok előtt bemu­tatta a zenekarral a főbb témákat és rö­vid zenei elemzést adott: így a fiatal hallgatósághoz egész közel kerültek a megszólaltatott remekművek. Hotter József és dr. Melóth Ottó Verdi Don Carlos operájából a szabad­ság-kettőst énekel­ték fiatalos átéltség- gel. A Liszt Ferenc kórus és a szimfo­nikus zenekar Verdi Nabueco operájá­nak híres szabadság kettősével, valamint Kmyipper—Horváth Poljuská-jának rendkívül hatásos, lelkesítő, remek előadásával aratott nagy sikert. (Ismé­telni kellett!) A szép és művészi hangver senyt Sugár Hősi ének c. oratóriumá­nak két monumen­tális tétele zárta le; a hatást még növel­te a vegyeskarba belekapcsolódó fiú­énekkar átütő, fe­gyelmezett szép éneklése. Az ének­és zenekart Antal György vezényelte, mindenütt megérez­tetve a művek mű­vészi igazságát. Lel­kesítő, szép hang­verseny volt Az egyes számok előtt Agócsy László köz­vetlen hangú ma­gyarázó ismertetést adott. A lelkesítő hangulatiba szépen illeszkedett Sugár Győző szuggesztív Ady-szavalata. ■ hm. — Várom már, várom már — integet felém az utca másik oldaláról Szalma Lajos, a Pé­csi Nemzeti Színház művésze Hitelen nem „kapcsolok”, nem tudom, mit vár, miért integet Megkérdem tőle. — Hát az új lapot, a Pécsi Esti Naplót. — Ja vagy úgy! Hát hidd el. mi is készülődünk. Azt akar­juk, hogy ez az új napilap is színes, érdekes és az esemé­nyekre gyorsan reagáló újság legyen. — Rajtatok múlik, hiszen ti vagytok az újságírók — mond ja, aztán invitál, kísérjem el a színházba, próbára megy és séta közben beszélgessünk az új lapról. Szívesen eleget te­szek kérésének, mert, hogy mit vár az olvasó az újságtól, kü­lönösen egy új, most induló napilaptól, az sohasem lehet közömbös az újságíró számá­ra. Halljuk. — Először is hadd mondjam meg, hogy az Esti Pécsi Napló megjelentetése jó ötlet. Kell egy városi lap, amely gyorsan tájékoztat a város ese­ményeiről, legyen az kulturá­lis, politikai, sport vagy más terület. Örülök annak, hogy ez napilap lesz s különösen an­nak, hogy hétfőn reggel 3 ol­dal sporteseményt olvashatunk belőle. Megmondom, én Dózsa szurkoló vagyok s tudni aka­rok a csapattal kapcsolatos dolgokról. Csak bedrukkoljuk ezt a csapatot az NB 1-be. Igaz? — Bár úgy lenne! — Nos, tehát ennyit a sport­ról. Természetes, hogy nem­csak a Dózsa, hanem az ösz- szes pécsi csapat eredménye érdekel, ezeket mind olvasni akarom az új lapban. Aztán az üzemek munkájáról, színes, fényképes kis írásokat, * mert hiszen az üzemek munkájából élünk, nem igaz? Szándékosan nem kezdtem a kulturális élettel, mert még azt gondolhatnád, hogy haza­beszélek. Színház, hangver­m a m seny, tárlatok mind-mind ér­dekesek, az ezekről szóló írá­sokat kedvelik az újságolva­sók. Amit most mondok, azt ne írd meg, mert csak tréfa: >ó lenne, ha az esti lap napon­ta egy ids térképet közölne a varosról, merre lehet közle­kedni. Mert egyik napról a másikra újabb és újabb utcá­kat ásnak fel. Persze, tud­tuk, hogy szükséges, de azért Gyorsítani k^ne ezeket a mun­kálatokat. Mármint az árkok betemetését... — Jó, nem írom meg. — Hogy visszatérjek a lap­ra: lehet röviden is írni ugye? — Lehet. — Sok, frappáns, csattgnós kis írásokat várok, ezek sok­szor jobban hatnak az olvasó­ra, mint a hosszú lére eresz­tett mondanivaló. Beszélgetés közben a szín­házhoz értünk. Mielőtt elvál­tunk volna, elmondta még, hogy esténként diáklányok, a színészet rajongói, bekopognak lakására s fényképet kérnek. Már minden jó fényképét el­ajándékozta s mutatja, hogy csak ez az egy maradt. Elkér­tem ezt az egy fényképét, la­punkban leközöljük. Aki akar­ja, elteheti magának. — De valóban kérnek tő­led fiatal lányok fényképeket? — Na hallod, egy ilyen szép fiútól, mint én.,, (— ray) Kielégítő lesz a tavaszi áruellátás tatása szerint a tavasszal is ki­JVcm érdemeit pofonok A városban sétál­va nemegyszer látja az ember, hogy útke­reszteződéseknél két gépkocsi egyazon idő­ién jut el bizonyos pontra. Ilyenkor szo- '<As szerint az egyik lelassít, a másikat előreengedi, vagy a , KRESZ“ betartása mellett elhajtanak a kívánt irányba. így cselekszik a gépko­csivezetők többsége. Nem így a vezetők másik része. Ezek is eljutnak a kívánt pontig, rend­szerint a megenge­dettnél jóval nagyobb sebességgel, aztán amikor jön a másik autó, bele lépnek a fékbe. Ilyenkor hall­ja a járókelő azt a lángot, ami a csi­korgás, berregés, ra­dírozás felfokozott egyesüléséből szár­mazik. A kocsi meg­áll, a benne ülők feje a mennyezethez koppan, a vezető ar­ca a kínos erőfeszí­tés meggyötört ál­arcát kapja magára. Ha a másik „pilóta is hasonló vérmér­sékletű, akkor még ki is nyitják a ko­csik ajtaját, és szá­jukkal egymás felé mormolnak valamit. Nem imádkoznak! Néha megelégszenek egy egyszerű ököl- i ázással is és azt ajánlják a mánknak, inkább rollerozzon. Az ÉPFU FB 0976 számú háromtonnás tehergépkocsijának vezetője azonban ez­zel sem elégedett meg. Március 16-án, hétfőn, az uránváros­ban, több újonnan épülő ház között be­lehajtott a Kordélyfu­varozási Vállalat egy lovas karavánjába. A lovacskák, számsze- rint három, békésen poroszkáltak egy fia­tal, alig 17—18 éves fiatalember vezeté­sében. A fiú a lovak melleit sétált. Jött az autó és oda hajtott. Az egyik ló­nak elérte a lábát, a másik félreugrott. A magáiról megfeled­kezett gépkocsiveze­tő kiugrott a volán mögül és lekevert a fiúnak egy pofont. Aztán, hogy ez dü­hét nem csillapította — még egyet és utá­na egyre többet, ütötte, ahol érte. A közelben álló mun­kások vélemény­nyilvánítására abba­hagyta a pofozko­dást, beült kocsijá­ba és mint aki jól végezte dolgát, tio­vÁbbhajtott. Ott ma­radt ellenben a szí­nen Hotton János villanyszerelő, Szabó György technikus és még sokan mások. akik nem felejtették el felírni a gépkocsi rendszámát. A fiú sírt, a szemtanúk me gbotránkoztaik. Ki kell jelente­nünk, hogy teljes joggal. A gépkocsivezetők többsége elítéli az ilyen magatartást. Reméljük az ÉPFU Vállalat vezetői is, akik megkérdezik a verekedős gépkocsi- vezetőtől, miért ra­gadtatta el magát és figyelmeztetik arra, hogy ilyesmién sú­lyos büntetés is jár. Szűts István Herbst Ferenc elvtánsnak, a elégítő lesz a város áruellátása, városi tanács kereskedelmi Nem lesz hiány férfi és női ru- osztiálya vezetőjének tájékoz- haneműben, változatos, diva­tos felöltőkben, női szövetru- hákban és tavaszi kosztümök­ben. A választék nagymérték­ben megnövekszik az elmúlt évihez viszonyítva, hiszen a különleges modelleket nagy számban, közvetlen a Váci ut­cából és a budapesti KTSZ- ektől szerzik be. Továbbra is kapható lesz a női és férfi bal­lonkabát változatás színekben, sőt gyermekballanok is meg­felelő mennyiségben. Előrelát­hatólag nem lesz zavar a cipő­ellátásban 6em. A divatos női és férfi szandálokon kívül, kaphatók lesznek a keskeny, hegyesorrú, olasz fazonú fél­cipők is. Gyermekeknek fehér cipők, lakk cipők, és mokaszin érkezik a második negyedév­ben. Kapható rádió és televízió is. A motor- és kerékpársport kedvelői korlátlanul, utalvány nélkül vásárolhatnak kerék­párt és motorkerékpárt a Pan­ni robogótól a 350 köbcentis Izs-ig. Egyes iparcikkeket, így velúr nylon pulóvereket és blúzokat, női- körömeipőket, műbőrkabá­tokaf valószínűleg csak korlá­tozott mennyiségben tud a ke­reskedelem biztosítani. Sokkal több bútort hoznak forgalom­ba mint tavaly, a mennyiség azonban még mindig nem ele­gendő. Az élelmiszeripar sertéshús választéka jelenleg nem kielé­gítő. Ez a kérdés remélhetőleg hamarosan megoldódik, a mar­hahús-készlet jelenleg Is ele­gendő. Nem lesz hiány sörben és borban sem. Biztosítva lát­szik a várce zöldségellátása is. S mivel a sörgyár jéggyártási kapacitását emelte, az arra ki­jelölt húsboltokon keresztül iég is jut a magánfogyasztóknak, A raktári készletek és az ér­kező áruszállítmányok mutat­ják, hogy Pécsett a tavasszal jobb áruellátás, több, jobb mi­nőségű választék lesz, mint ta­valy. = .............................................. — J ÓL FELKÉSZÜLT a húsvéti ünnepekre a Pécs Szi­geti Kiskereskedelmi Vállalat. Az ünnepekre két vagon asztali és csemegebort biztosított, hús­boltjai pedig 120 mázsa füstölt húsvéti sonkát hoznák majd forgalomba. Nem lesz hiány vágott baromfiból és halból sem. Mezőgazdasági „ipari tanulók“ között Az óra végét jelző csengő hangja élesen hasit a folyosó csendjébe. A tanulók fegyel­mezett sorban lépik át a tan­terem küszöbét, de a folyosó végén már futnak, egymást előzve az udvaron át a park­ba, egy kis ebéd előtti sütké- rezésre. Császár Károly osztályfőnök megértő mosollyal néz a kis „vadócok” után, akik alig há­rom hónapja jöttek Mozsgóra, hogy birtokukba vegyék az egykori Biedermann kastélyt, a kastélyhoz tartozó 9 holdas parkot, és nem utolsó sorban azért, hogy elsajátítsák mind­.lólesik a tavaszi napfény a szünetben azt, amit egy jó mezőgazda­sági szakmunkásnak tudnia kell. Ez a megértő mosoly még akkor is ott bujkál Császár Károly szemében, amikor a kastély előtti napsütötte tisz­táson tanítványairól kérdezge­tem. Szavaival és tekintetével elárulja, hogy a három hónap alatt mennyire a szívéhez nőt­tek a vadócok, akik „olyan mások, mint a dunántúli gye­rekek”. Szilajok, akár a pusz­tai csikó, s ha az ember egy ideig figyeli beszélgetésüket, rögtön rájön, hogy csaknem kivétel nélkül tiszántúliak. Békés, Csongrád és Hajdú me­gye falvaibái, tanyáiról jöttek ide Mozsgóra, hogy a mező- gazdasági szakiskola elvégzése után' képzett szakmunkások­ként kerüljenek vissza az al­földi gazdaságokba. Mezőgazdasági „ipari tanu­lók”. Furcsán hangzik, de ez a jelző illeti meg leginkább ezeket a szakmunkásnak ké­szülő parasztgyerekeket. Az is­kola is hároméves, csakúgy, mint a legtöbb iparitanuló-in- tézet. A három évből három­szor három hónapot töltenek Mozsgón, ahol kiváló pedagó­gusok és szakemberek oktatják őket a különféle mezőgazda- sági szakágazatokra. A nyári hónapokban pedig dolgoznak, azokban az alföldi állami gaz­daságokban, amelyek taníttat­ják őket. Munkájukért bért is kapnak a gazdaság nagyságá­tól függően havi 500—700 fo­rintot. Az iskola, mint Császár Ká- rolytól és tanártársaitól meg­tudtam, egyelőre kísérleti jel­legű, de — és ezt kihangsú­lyozták — nagy perspektívái vannak. Itt nem szakmunkás-után­pótlásról van szó. hisz mező­gazdasági szakmunkásképzés­ről eddig nem beszélhettünk. A szakma úttörői ezek a fiata­lok, akik az apától, nagyapá­tól tanult gyakorlati fogások mellett elméleti ismeretekkel felvértezve indulnak a mező- nazdasági nagyüzemekbe. Nem vezetők, csak egyszerű, de ta­vult mezőgazdasági munkások lesznek, juhászok, szarvasmar- ha- és se~icsqondn~ó':. Mégis merik a legmodernebb mező­gazdasági gépek kezelését, az új termelési eljárásokat és — Mi négyen már szakképzett juhászok leszünk nem utolsó sorban kedvet kap­nak a továbbtanuláshoz, mű­velődéshez. Ez a nap az öröm napja az iskolában. Végei ért az első tanév, s bár a tanulók még Hssé drukkolnak a holnap holngpi’táni vizsgál: miatt, a mátok már tudjál, az ered­ményt, minden diák megfelelt a követelményeknek, a vizsga már nem sokai másíthat az osztályzatokon. Az első kísér­leti tanév tehát sikerült és így lehetővé vált, hogy a kő­vetkező tanévben három új első osztály indulhasson A nagyszámú jelent keze se k bő l pedig az is kitűnik hoav az ú.i iskola egyre nápszvrűhh *i egyre több parasztfiatal vá­lasztja szakmajául a mezőgate daság valamelyik ágát. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents