Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

VIOG PROtFTÄRTÄT. EGYESÍT rVTFKl DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÄCS LAPJA 3TV1. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM ARA: 5« FILLÉR SZOMBAT, 1959. MÁRCIUS 21. I 1 I f Éljen a Magyar Népköztársaság j a tanácsköztársaság eszméinek l £ örököse és megvalósítója ! i I * & Milliók 1919 március 21-én, másfél évvel azután, hogy az Aurora cirkáló új korszak eljövetelét hirdető sortüzei Péterváron el­dördültek, Magyarországon is égigcsapott a proletárforrada­lom lángja és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja ringatta a bölcső­jét. Mert, ha a jobboldali szo­ciáldemokrata vezetőktől (Kunfi Zsigmond, Böhm Vil­mos és a többiek) függött vol­na, soha sem kerül sor erre a dicső napra. Az idő végtelen­jéig elodázták volna a prole­tárdiktatúrát, s ha már min­den kötél szakad, belelövettek volna a munkásokba, akárcsak Noske Németországban. Pon­tosabban: beléjük is lövetett Peyer Salgótarjánban s csak azért nem folytatta a véreng­zéseket, mert nem volt ereje hozzá. A magyar munkásosztály el­söprő többsége, a hadsereg zö­me, a parasztság nagy töme­gei, s még a kispolgárság egy része is a KMP-t, a magyar proletariátus alig négy hónap­ja alakult pártját támogatta. Milyen bámulatosan rövid idő alatt nyerte meg a tömegeket, mennyit munkálkodhattak ér­te a kommunisták! Lenin, a dicső Bolsevik Párt, az orosz proletártestvérek pél­dáját követték apáink. Az oroszországi Vörös Hadsereg­ben harcoló, mintegy százezer­nyi magyar hadifogoly Keleten tanulta meg, hogyan kell meg­teremteni a tiunkáshatalmat, a világ első munkás-paraszt országában nevelődött és edző­dött meggyőződéses kommu­nistává a tanácsköztársaság számos legkiválóbb vezetője, a népszerű Kun Béla, a lángolj Szamuely Tibor, Rabinovits József, Münnich Ferenc és so­kan mások. A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának híre nagy csapás volt a nyugati uraknak. Ettől kezdve már nem lehetett arról szónokolni, hogy az 1917- es proletárforradalom orosz sajátosság, olyan, ami nem is­métlődik meg máshol. Megis­métlődött és nem is állt meg Magyarország határainál. A proletárforradalmak vihara vé- gigszáguldott az öreg Európán, 1919 áprilisában megalakult a Bajor Tanácsköztársaság, 1919 júniusában pedig a Szlovák Tanácsköztársaságot kiáltották ki. Ebben a mi tanácsköztársa­ságunk forradalmasító hatásá­nak is része volt. Örök büszke­ségünk marad, ezer év múlva is így tanítják a világtörténel­met, hogy 1917 után a magyar pioletárforradalom győzött el­sőnek a földön, s küzdött test­véri szövetségben az oroszor­szági Vörös Hadsereggel azért a világot megváltó szabadsá­gért, amit a „Fel vörösök pro­letárokéban oly sokszor meg- énekeitek apáink... A magyar dolgozó tömegek ujjongó lelkesedéssel fogadták a tanácsköztársaság kikiáltásá­nak hírét, hiszen ez végre az ő forradalmuk volt. Az évtizede­ken át kizsarolt és megtizedelt munkásoké, akik a gépek rab­szolgájából az ország vezetőivé nőttek ezen a 133 napon. A dolgozó parasztságé, Dózsa unokáié, akik immár félévez­rede harcoltak a földesúri, egyházi kiszipolyozók ellen. Az értelmiség legjobbjaié, akiket a tőke lealacsonyított és a por­ba alázott — a magyar dolgo­zó népé. A magyar munkásosztály sok évtizedes álma vált egycsapás- ra valósággá, a nyolcórás mun­kaidő, a munkásvédelem, a magasabb bér, az emberi bá­násmód és sok-sok más. Pom­pás Balatonunkban ekkor lu­bickoltak először a sápadt és vézna proletárgyerekek ünnepe Csodálható-e, hogy 1919 má­jus elején, amikor elhangzott a fegyverbe hívó szó, néhány nap alatt csaknem százezer munkás fogott fegyvert? Pedig de gyűlölték a háborút, a négyéves öldökléstől megcsö- mörlött, a halál és éhínség csontkeze által megszoronga­tott tömegek! Node akkor a tanácsköztársaság kürtjele szólt, s ahogy Szamuely Tibor elvtárs mondotta: „az önmagát felszabadított proletáriátusnak nagyon sok veszteni valója” volt. Mert viselt a magyar nép igazságos háborút ezeréves tör­ténelme folyamán nem is egyet, de olyan háborút, ahol annyi értelme volt a harcnak, mint 1919-ben, addig sohasem. Igaz, a végén győzött a túl­erő, de ennek is a belső árulás volt a fő oka. Az 1848-ban író­dott szenvedélyes szavak — Könnyű elbánni külső ellene­inkkel, ha kivesznek a belső bitangok — ismét beigazolód­tak. A jobboldali szociálde­mokrata vezetőket, Kunfit, Böhmöt, Haubricthet és tár­saikat viseli a fő felelősség. Az ő lelkükön is ott szárad annak a több tízezernyi munkásnak, parasztnak és haladó értelmi­séginek a vére, akiket a bu­kást követően legyilkoltak, — szálláscsinálói lettek annak az irtóhadjáratnak, amit Dózsa megégetése óta nem élt át a magyar történelem. De hiába voltak a tüzes go­lyók, hideg kardiapolc, a dicső tanácsköztársaságra szórt szit­kok és átkok, az első magyar proletárforradalom emlékét so­ha sem lehetett kiölni a mun­kásosztályból. Tudta, hogy a 19-es hősi küzdelem, a sok vér­áldozat ellenére sem volt hiá­bavaló, mert nagyon sokat "ta­nult a négy hónapból. A ta­nácsköztársaság, a párt, a ma­gyar proletáriátus nagy isko­lája volt. Útmutatás arra, hogy milyen feltételekkel kell a két munkáspártnak — a kommu­nista és szociáldemokrata párt­nak — egyesülnie, miként kell megoldani a parasztkérdést, és így tovább. E útmutatások alapján cselekedtünk a felsza­badulás után s a nagy törté­nelmi tanulságok szellemében dolgozunk ma is. Természetesen a magyar uralkodó osztály is tanult 1919- ből, 1956 októberében például felhasználta az ellenforradalmi aknamunka tapasztalatait. A legfontosabbról azonban meg­feledkezett Nagyot fordult negyven év alatt a világ ke­reke! Az egykori ezer sebből vérző, tizenöt intervenciós se­reggel viaskodó fiatal szovjet állam a világ legerősebb nagy­hatalmává nőtt. — A 900 mil­liós szocialista táborral szem­ben a nemzetközi imperializ­mus már nem merte megkoc­káztatni az újabb magyaror­szági intervenciót. A szocializmus eszméi beha­toltak a magyar dolgozó töme­gekbe. A mai ünnepet megelő­ző hetek felértek egy újabb népszavazással. Kiszesek és út­törők százai látogattak a vete­ránokhoz, hogy az élők törté­nelmét megírják s a régi har­cok tűzéből erőt merítsenek. Hosszú évek óta nem tapasz­talt méretű újtípusú munka­verseny bontakozik ki az üze­mekben, több mint száz ter­melőszövetkezeti községet avat nak a dolgozó parasztok a 40 éves jubileum napján a me­gyében. Új tereket és utcákat neveznek el a tanácsköztársa­ság nagyjairól, új színműveket mutatnak be kultúrcsoportja- ink. Az írók és művészek új alkotásokkal zengik az első magyar Kommün dicséretét A Magyar Tanácsköztársaság milliók hagyatéka és milliók ünnepévé vált! Az országgyűlés ünnepi ülésén törvénybe iktatta a Magyar Tanács- köztársaság dicső emlékét Az országgyűlés a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfor- dulója alkalmából pénteken délután ünnepi ülésre ült össze. Előtte az országgyűlés jogi és igazságügyi bizottsága ülé­sezett Pongrácz Kálmán elnökletével. A bizottság a Magyar Tanácsköztársaság emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta és az országgyűlés­nek elfogadásra ajánlotta. Előadóul dr. Münnich Ferencet, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét kérte fel. Három óra előtt néhány perccel megteltek a fényárban úszó ülésterem képviselői padsorai. A földszinti páholyok­ban a tanácsköztársaság évfordulójának ünnepségeire ha­zánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldöttségek tag­jai foglaltak helyet. Részt vett az ülésen a tanácsköztársa­ság harcainak számos magyar veteránja, s ott voltak az ün­nep alkalmából hazánkba érkezett külföldi veterán-küldött­ségek tagjai is. A karzatokon az üzemek, hivatalok, intéz­mények küldöttei foglaltak helyet. Három óra után néhány perccel nagy taps közben léptek az ülésterembe a párt és a kormány vezetői. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság EU nöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, vala­mint a kormány tagjai. ' A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, s köszöntötte a jubileumi ülésen részt vevő baráti né­pek párt- és kormányküldöttségeit, akik velünk együtt em­lékeznek meg a dicső tanácsköztársaságról. Rónai Sándor elnök ezután bejelentette, hogy az ünnepi ülés napirendjén a Magyar Tanácsköztársaság emlékének törvénybeiktatásáról szóló javaslat szerepel, amelyet a for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke nyújtott be. Ez­után átadta a szót dr. Münnich Ferencnek, a Minisztertanács elnökének, a törvényjavaslat előadójának, Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde Tisztelt Országgyűlés! Negyven év előtti dicsőséges harcok emlékét, a Magyar Ta­nácsköztársaság megalakításá­nak évfordulóját ünnepeljük — kezdte beszédét a Miniszter­tanács elnöke. A szocializmus az elmúlt negyven év harcai­ban világformáló erővé nőtt. Bebizonyította fölényét a ka­pitalizmussal szemben, s nap­jainkban már mint győzelmes világrendszer a föld területé­nek egyhanmadán valósul meg. A kapitalizmus és a szocializ­mus közötti gazdasági verseny döntő szakaszába lépett. A szo­cialista tábor legfejlettebb or­szága, a Szovjetunió történel­mileg rövid idő alatt utoléri és túlszárnyalja az egy főre eső termelésben is a ,világ leg­fejlettebb tőkés országát, az Egyesült Államokat, hétéves tervének megvalósításával szi­lárdan lép a kommunizmus talajéra. A szocializmus előretörésé­nek vagyunk tanúi hazánkban is. Népünk támaszkodva a Pro­letariátus nemzetközi szoli­daritására, úrrá tudott lenni az ellenforradalom okozta nehézségeken, s a Magyar ■ Szociálist* Munkáspárt veze­tésével határozottan, ingado­zásoktól mentesen építi a szocializmust. Szocialista építő munkánk meg gyorsulása mindennél ékeseb­ben bizonyítja, hogy a magyar Tűzfolyam Pécs utcáin Hétezer fiatal fáklyás felvonulása Péntek este, háromnegyed 7. A Hunyadi szobor körül idős bácsikák beszélgetnek, a tér sarkain fiatalok csoportokba verődve tárgyalják a vasárnap várható futballeredményeket. Látszatra megszokott életétéli a város, de a megyei tanács, a városi tanács és a Nádor Szálloda homlokzatára kitű­zött vörös lobogók ünnepi színt visznek a tér életébe. 7 óra után egyre sűrűbben érkeznek az érdeklődők és iz­gatottan várják, mikor kezdő-, dik a tanácsköztársaság 40. évfordulójára hirdetett fáklyás felvonulás. S már jönnek is! Három irányból: a 48-as térről, a Le­nin térről és a Szigeti út irá­nyából kanyarodnak a fiatalok végeláthatatlan sorai a térre. Már tele van a város szíve fiatalokkal, de a Rákóczi út és Bem utca kereszteződésénél még kígyóznak a lampionok ezrei, vörös lobogók százai, emlékplakettek tömegei. A belvárost megtöltik a régi mozgalomi indulók. Az István- aknai, szabolcsi, meszest há­ny ászfiatalok, az uránbánya^ a bőrgyár, a porcelángyár, a do­hánygyár, a vasút, az építő­ipar és a többi üzemek dolgo­zói, az MTH tanulóintézetek, az egyetem, a főiskola és a középiskolák fiataljai emlékez­nek a magyar proletárforra­dalomra, a tanácsköztársaság dicső napjaira. Egészen háromnegyed 8-ig tart a tűzfolyam hömpölygé- se. A mintegy 7 000 fiatalt Prá- vicz Bajos elvtárs, a megyei pártbizottság agitációs és pro­paganda osztályának vezető­je, Takács László elvtárs, a me­gyei KISZ-bizottság titkára, Vörös Pál elvtárs, a városi KISZ-bizottság titkára fogad­ja. Már csak a bányász-lámpák, lampionok világítanak, amikor a Széchenyi Gimnázium zene­karának kíséretében felcsendül a világifjúsági induló, öregek, édesanyák együtt énekelnek Pécs ifjúságával. Nyolc órakor egy szívvel, egy lélekkel hét­ezer torokból zeng: „Fel vörö­sök, proletárok!” Nagyszerűek voltatok, fiata­lok, Ti, akik eljöttetek emlé­kezni a munkásmozgalom di­cső múltjára, a harcos vörös­katonákra, legyetek továbbra is méltók hozzájuk! Cs. M. ; nép hű maradt a szocialista eszmékhez,melyekért már négy vein évvel ezelőtt is küzdött. A magyar munkásosztály jo­gos örököse és méltó folytató­ja volt a magyar nép évszáza­dos forradalmi és szabadság- harcos hagyományainak. Ez mindenekelőtt az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc bukása után fennmaradt prob­lémák megoldását jeleniette, a feudális maradványok meg­semmisítését, az ország függet­lenségének kivívását és védel­mét. 1918 októberében a ma­gyar nép a munkásosztály ve­zetésével véget vetett az irnpe- raiatista háborúnak, megdön­tötte a Habsburgok uralmát hazánkban, s megteremtette a köztársaságot. A munkásosz­tály azonban nem elégedhetett meg 1848 követeléseinek meg­ismétlésével, a polgári demok­rácia kivívásával. 1848 óta so­kat fejlődött a világ, s jelentős változások mentek végbe a magyar társadalomban is. 1848- bam a kapitalizmus fejlődése előtt álló akadályok elhárítása jelentette a haladást, 1919-ben már maga a kapitalizmus vált a társadalmi fejlődés akadá­lyozójává A Magyar Tanács- köztársaság 1848 félbemaradt (Folytatás a 2. oldalon) Babarcra látogatott Fehér Lajos elvtárs, , \ a Politikai Bizottság tagja IS lottó nyerőszámai 7,9,52,59,89 Este hét óra volt. A babarci Béke Tsz irodájában a tervet vitatták, amikor kint autók álltak meg. Váratlan, kedves vendégek érkeztek: Fehér La­jos elvtárs, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, Tö­rök Károly elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Palkó Sándor elvtárs, a me­gyei tanács elnöke, Földvári János elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese, Novics János elvtárs, a megyei pártbizott­ság mezőgazdasági osztályának vezetője. A tervkészítésről érdeklő­dött Fehér elvtárs, majd meg- i kérdezte: > — Hogy ment az átszerve­f zés? Nem sértették-e meg az önkéntesség elvét? A legilletékesebb, Bán Lajos nyolc holdas, egy az újonnan belépettek közül válaszolt: j — Nem, Fehér elvtárs! Be- < láttuk mi, hogy itt a helyünk. A vendégek megtekintették a termelőszövetkezet országos- hirü tehenészetét is. Fehér elvtárs annyit kérdezett, hogy/ Brachmann János, a termelő- szövetkezet elnöke alig győzött válaszolni: milyen termelőké- pességűek a tehenek, adnak-e el borjakat... — Helyes, ha saját nevelés­re törekszenek — mondotta, majd megjegyezte — amint lá­tom képesek maguk még a leg­jobb állami gazdaságokkal is felvenni a versenyt. A sertésekről is jó vélemény nyel volt. Hatvannégy hízója van a termelőszövetkezetnek jelenleg. Augusztusi és szep­temberi malacok voltak ezek és van köztük már 110 kilós is. — Mik a további tervek? Brachmann János elvtárs vá laszolt: — ötven férőhelyes tehén­istállót építünk saját erőből. Egy száz férőhelyes sertésszál­lást is akarunk építeni, termé­szetesen ezt is a magunk ere­jéből. Elkészül hamarosan a 18 holdas halastavunk és ak­kor ezt is betelepítjük, ötven hold szőlőt is akarunk telepí­teni. Az ősszel már megkezd jük 25 hold alá a forgatást. Jövő ősszel ismét 25 holdat for gátunk. Ügy telepítjük, nogy betonoszlopos, huzalos, gépi művelésre alkalmas legyen. Ha betelepítjük ezt az ötven holdat, akkor már hetven holtl szőlőnk lesz... A vendégek ezután még hosz szasan elbeszélgettek a tsz-ta- gokkal, a termelőszövetkezet és a község vezetőivel a ter­melőszövetkezet eredményei­ről, problémáiról. A beszélge­tés során Fehér elvtárs is, a megye vezetői is hangoztatták: az elképzelések helyesek, erőt, egészséget kívánnak e tervek megvalósításához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents