Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-20 / 43. szám

1959. FEBRUAR 20. NAPLÓ 3 Az országgyűlés csütörtöki ülése Nagy György halálára A mezőg-azdaság- szocialista átszervezése össztársadalmi ügy (Folytatás a 2. oldalról.) Végezetül fejlődésünk szem­pontjából valamennyi állami szervnek, vállalatnak, intéz­ménynek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezése össztársadalmi ügy és a moz­galom fellendítésében minden­kinek megvan a maga felada­ta. Ahhoz, hogy a termelőszö­vetkezetek nagyüzemi gazdál­kodásának kialakítására irá­nyuló törekvések eredménye­sek legyenek, hogy országo­san előrelendüljön a termelő­szövetkezeti mozgalom, az ál­lami gazdaságok jó vetőmag­vakkal, tenyészállatokkal, a gépállomások kiváló gépi munkával, a felvásárló szer­vek a termelőszövetkezeteket segítő szerződéskötésekkel és azok jó lebonyolításával, az ipar jó gépekkel, műtrágyá­val és vegyi anyagokkal, az építőipar a beruházások idő­ben és jó minőségben való elvégzésével járuljon hozzá. A kormány az 1959. évi nép- gazdasági terv és költségve­tés összeállításánál számolt a termelőszövetkezeti moz­galom jelentős fellendülésé­vel: ezért a népgazdasági tervben és a költségvetésben megfelelő tartalékot biztosí­tott a területileg fejlődő és az újonnan alakult szövet­kezetek megszilárdításának, a nagyüzemi gazdálkodás­hoz szükséges beruházások anyagi alátámasztásának céljaira. Emellett a kormány számít arra is, hogy az építőanyagipar és az építőipar dolgozói — mint azt a múlt évben is tet­ték — a terv túlteljesítésével növelik az építőipar termelé­sét és ezzel segítséget nyújta­nak a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésének sikeres végrehajtásához. Antos István pénzügymi­niszter befejezésül a forradal­mi munkás-paraszt kormány nevében kérte az országgyű­lésit, hogy az 1959. évi költ­ségvetésről szóló törvényja­vaslatot fogadja élj Megint kilépett egy öreg harcos a sorból. J Gyászszalagos a pécsváradi pártszervezet vörös I zászlaja, meghalt Nagy György elvtárs. I Tizennégvéves gyerek volt még, amikor nyí- | iadozó érteimé felismer’e a proletariátus osz­tályigazságát. Bekapcsolódott az ifjúmunkás- mozgalomba, röpiratokat terjesztett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kötelezte el magát örök időkre a moz­galommal. Bejárta fél Oroszországot, a szov­jet vörös hadsereg katonájaként űzte, hajtot­ta a fehéreket. Még dörögtek odakünn az áigyúk, amikor hazajött, hogy ismét puskát fogjon a kezébe a Magyar Tanácsköztársasá­gért. Az utolsó napokig verekedett. A huszonötéves ellenforradalom idején is kitartott, sem a magyar, som a szerb burzsoá­zia nem tudta meghajlítani a derekát. 1944- ben, immár 50 éves korában ismét fegyvert fogott a vörösikatona-dalokban oly sokszor megénekelt világot megváltó szabadságért. — Partizán lett, vállvetve harcolt fiával, György- gyel a német fasiszták ellen. Fock Jenő elvtársi Gyorsabbon kell fejlesztenünk a műszaki színvonalat A lehetőségeket legjobban a szocialista szektor dolgozói használták ki. Tavaly mind az állami gazdaságok, mind a termelőszövetkezetek szes főbb növények A vitában elsőnek Fodk Jenő. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára sízólt hozzá a költségvetéshez. Bevezetőben megemlítette, hogy dolgozóin^ helyeslik a ... ,... ... . . párt és a kormány gazdasági egyénaleg gaadáli^ókat.^ Az politikáját és szorgalmasan utóbbiakat gazdálkodásuk fej­dolgoznak a kitűzött felada- leszteseben gátoljak a kispa- tok végrehajtásáért. Az ered- raseti gazdasagok or taa. ménvek kedvezően hatottak az Egyénileg gazdálkodó paraszt- emelkedésére. Ságunknak ezzel szembe kell néznie es a megfelelő követ­keztetéseket le kell vonnia. hogy az ő kezében van letéve, elsősorban tőle függ előrehala­dásunk meggyorsítása. Az előterjesztett költségve- fz os'L~ tést a párt és a maga nevében termes- elfogadta. Mindenki ismerte, mindenki szerette. Sze­rény, elvhű kommunista volt. A pécsváradi külterületi Szászvölgy nem fogja többé látni ismerős alakját, az úttörők ss kiszesek sem hallják többé, a nemzetközi munkásmozgalom hőskoráról szóló szebbnél- szebb történeteket. Elnémult a tanító száj. 65 éves korában elragadta tőlünk a hideg és ke­gyetlen halál. Utolsó kívánsága az volt, hogy kommunista módon temessék el. A párthelyiségben rava­talozzák fel, kísérjék el hű barátai, a kiszesek és az úttörők utolsó útjára, — az Intemacio- nálé dallamai közben helyezzék utolsó nyug­vóhelyére. Teljesítették a végakaratát. Uttörök, kisze­sek, bőszoknyás tipegő nénikék, a járás párt­ós állami vezetői, a Pécsi Dohánygyár zene­kara kísérték utolsó útjára. A pécsváradi fő­utcán, amerre a menet elhaladt, megálltak az emberek, s a felejthetetlen veteránnak kijáró tisztelettel emelték le a sapkájukat. Ezentúl traktorral szántunk, géppel aratunk A vejti példa ragadós. A szomszédos Hiricsen is gondol­kodóba ejtette az embereket, ha egyelőre nem is olyan egyöntetűen, ha nem is egy­szerre az egész falu, de meg­kezdődött a belépés a termelő- szövetkezetbe. Kiss József bácsi a szövet­kezeti boltból jön ki éppen. — Én is beléptem — mond­ja. — Negvenöt előtt cseléd voltam a káptalani birtokon. Nagyon nagy öröm volt az a tíz hold föld, amit a fölszaba­dulás után kaptam. Aztán na­él etszínvonal Előbbre haladtunk például a műszaki színvonal fejlesztésé­ben. A fejlődés üteme még­sem kielégítő. Világszerte rohamos tempó­ban fejlődik a technika, s meg akarjuk állni helyünket a világpiacon — márpedig ezt akarjuk, — akkor még gyorsabban kell fejleszte­nünk a műszaki színvonalat. Az életszínvonal emelkedésé­vel népünk igényei is egyre magyar szovjet barátsági hónap megnyitó ünnepsége az 500-as iparítanuló-intézetben kezeti gazdálkodás egyenes, széles omszágútjára — mon­dotta nagy taps közben. Meg­győződésünk, hogyha nem is egyszerre, de lépésről lépésre egész parasztságunk megérti a fejlődés szükségszerűségét és* tatásra. Az eddigi nőnek, külkereskedelmi forgal dúlva, most^ kiértek a szövet- műnk is fokozódik. Ezért min- ’ *' ""'J den erővel törekednünk kell a termékek korszerűsítésére, a gyártási technológiák fejleszté­sére. Szocialista fejlődésünk gyor­sítása szempontjából fontos kérdés, hogyan használjuk fel a rendelkezésünkre álló beru­házási összegeket. Az Orszá­gos Tervhivatalnak, a Beru­házási Banknak, a minisztériu­moknak és a beruházásokon dolgozóknak arra kell töreked­niük, hogy időre, a legjobb minőségben és legalább az előirányzott költséggel — ha nem kevesebbel — valósítsák meg a beruházásokatj eredményeivel^ felülmúlták az ____________________________*....... .......................................gyón sokat kellett ám dolgoz­..........................ni, amíg lábraálltam. Nem volt né kem akkor jóformán sem­mim. Egy éke meg két kis te­hén. Az egyik 3 éves, a másik kettő. Mikor befogtam őket, megijedtem, hogy nem bírják el a kocsit. Hát aztán bizony gyakran előfordult, hogy a két tehénke mellett a legidősebb fiam, a Pista — most pénzügyi osztályvezető a bányánál — is fogta a kötél végét és segí­tett a két gyenge jószágnak. Aztán sikerült Kiss József­nek lábraállnia. Nagy boldog­ságát lelte abban, hogy végre j a saját gazdája lehet, nem pa­rancsol neki se ispán, se föl­desúr. — Akkor aztán megvettem ezt a kis házat 14 ezerért, de azóta 25 ezerben van, mert annyit költöttem rá, van szé­pen jószágom, szóval nem pa­naszkodhatok. örvendetes, hogy különösen az utóbbi másfél hónapban ■■ az egyéni gazdák tízezrével léptek szövetkezetekbe, ahol szinte korlátlan lehetőségei vannak a terméseredmények; növelésének. Külön üdvözöljük az ország- gyűlés üléséről — a párt ne­vében is — azokat a dolgozó Fárasztókat, akik a kis par­cellák szűk meggyéiből elin­saját elhatározásából a ter­melőszövetkezeti gazdálkodást választja: Nem akarunk és nem is fo­gunk senkit sem kényszeríte­ni arra, hogy meggyőződése ellenére a termelőszövetkezet­be lépjen — hangsúlyozta. — Bensőséges ünnepség szín­helye volt szerdán este a pé­csi 500-as számú ijparitanuló- intiézet díszterme. A magyar— szovjet barátsági hónap nyitó- ünnepségére jöttek össze a ta­nulók, meghívott vendégek. Az ünnepséget gondosan ösz- szeállított műsor színesítette. Gorkij és József Attila élete ismertetésének, a magyar— szovjet barátság elmélyítésé­nek jegyében tartották meg a jól sikerült estét. Szavalatok, színdarab, Csajkovszkij és Muszorgszkij művelnek zon­goraelőadása, balettszám vál­togatta egymást. A kitűnően sikerült est A város peremén című film vetítésével végződött Egy robbantás 50000 tonna kő Tizennegyedikén került sor az ÉM 7-es sz. Kőbánya Vállalat komlói üze mében a hatodik nagykamrás rob­nagykamrás rob­bantások is nagyon jó eredményeket hoztak; ez a leg­utóbbi robbantás azonban valameny- nyi előzőt túl­szárnyalta. Nem ke­vesebb, mint ötven­ezer tonna követ si­Nagy gondot kell fordítani a Szovjetuniótól kapott beru­házási hitelek tervszerű fel- használására, mert ezek je­lentősen hozzájárulnak mű­szaki színvonalunk fejleszté­séhez, iparunk szerkezeté­nek átalakításához, a gazda­ságosabb termeléshez, A kormányelnöki beszámo­lóhoz kapcsolódva utalt a me­zőgazdasági fejlesztés ered­ményeire. Az ellenforradalom óta meg­tett intézkedéseink helyesek yo’tak — mondotta —, mert mind a szocialista szektornak, mind az egyénileg gazdálko­dóknak helyes irányt szabtak a ehetőségek jobb kihasználá­sán Intézkedéseinkből a fal­vakban megértették, hogy né- p! á”amunk bízik a paraszt- sárban, s a mezőgazdaság dol­gozói ezt hasonló bizalommal viszonozzák. A mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban egész dolgozó népünk ügye. A munkásosztálynak történél- mi feladata, hogy szövetsc-1i gesét, a dolgozó parasztsá­got a nagyüzemi gazdálko­dás útjára vezesse. A mun-i kásosztály segítse a terme-# Iőszövetkezeti mozgalmat az­zal is, hogy egyre több gé­pet küldjön a mezőgazda­ságnak. s ahol arra szüksé- van, küldje oda legjobb fiait a termelés, a nagvüze- mi gazdálkodás, a közössé­gi élet megszervezésére. került a huszonkét méter magas szikla falról lerobbantaná. A robbantáshoz közel harmincnégy méter hosszú vága­tot építettek ki a sziklafalban és a vá gat négy kamrájá­ban harminc má­zsa robbanóanyagot helyeztek el. Ked­vezően befolyásolta a robbantást a szik­lafal helyzete is, ugyanis a sziklafal egyenes volt, nem volt nagy talpa, így a robbanóanyag ha­tása jobban érvé­nyesült A lerobbantott kő­mennyiség a jelen­leg folyó napi há­rom műszakos ter­melés mellett már­cius végéig lesz ele­gendő. Addigra azonban újabb nagykamrás robban tást készítenek elő, amely biztosítja majd a termelés folytonosságát — Aztán egyre többet kezd­tek beszélgetni a tsz-ről. Most meg hogy Vejti szocialista község lett, másról sem folyik a szó. A vejem is írt Szeder­kényből, hogy az egyéni gaz­dálkodásnál sokkal jobb a tsz, ő nem küszködik egyedül. Én is elgondolkoztam. Igaz, az asszony nincs éppen itthon, de hát ő is beleegyezett volna, Beléptem. Józsi bácsi gyenge kis te­hénfogattal kezdte. Nagy-nagy utat tett meg azóta. Lovai vannak, három szerződött tinó áll az istállóban, egy fejős­tehén, egy kisborjú, meg egy üsző, alig fémek meg. Egy előhasi kocája most malaco- zott egy hete, van még egy másik anyadisznója, meg ki­lenc héthetes malaca. Szóval van szépen minden. De a föld messze esett a falutól. Nagyon korán kellett e’indulni. Sokat kellett dolgozni. Most a tsz- ben talán másképp lesz. Trak­torral szántanak, géppel arat­nak. — Nem bántam meg, hogy beléptem, csak a folytatás is jó legyen — így fejezi be Jó­zsi bácsi *u Megyei tanácsülés lesz február 23-án, hétfőn dél­előtt tíz őréikor az egyetem aulájában. Ezen a tanácsülésen a vég­rehajtó bizottság beszámol a legutóbbi tanácsülés óta vég­zett munkájáról, majd ismer­tetik a tanácstagok feladatait, jogait és kötelességeit. A Népi Ellenőrzési Bizottság beszámol az elmúlt év második felében végzett vizsgálatairól és a ta­nács jóváhagyja 1959. évi munka tervét. Megtárgyalják a megye egészségügyi problé­máit, majd különféle ügyek kerülnek napirendre. A tanácsülésen sor kerül a végrehajtó bizottság tagjainak eskütételére is. Tervünk és költségvetésünk előírásainak teljesítésében ér túlteljesítésében — mint az eddigiekben — most is számi- . tünk dolgozóink lelkes mun- f kájára. Már eddig is számé* f figyelemreméltó javas’atot te* tek a dolgozók a termelér' fervek túlteljesítésére. a tér- melékerység terven felüliemé j. önköh-é” ríjgyob’ \ csökkentésére. Munkásosztá- Iyunk tisztában van azza * MegalaWt a London (Reuter—AP Aí P). A Ciprusról szóló londoni ke- rekasztal-értekezlet csütöi tö­kön Macmillan brit és Kara- manllsz görög miniszterelnök részvételével, akik először vet­tek közvetlenül részt a tárgya­lásokon. ülést tartott. A meg mindig kórházban fekvő Min­deres török miniszterelnököt Zorlü külügyminiszter képvi­CÁZ új élet kihzöhhi cprusi kozns^g selte. Jelen volt az ülésen Makariosz érsek, a ciprusi gö­rög és dr. Kücü'k, a ciprusi f török közösség képviseletében, f Nyugati hírügynökségek egy- 9 behangzó jelentése szerint az f értekezletet követően Zorlü 9 török külügyminiszter közölte9 az újságírókkal, hogy meg- # született a független ciprusi # köztársaság megteremtéséről # szóló megegyezés, # Két tekintélyes bólyi gazda ül az érdeklődők gyűrűjében, a kályhába ha­jigáit kukoricacsutkák pattogó tüze mellett. Takács Ernő bácsi hétholdas paraszt és a tízholdas Tischler Ferenc. Takács bácsit kérdezik: — Hát mégis, miért fél a tsz-től? Nehezen érkezik a válasz, határozat­lanul. — A megszólástól. Hogy megszánnak érte, ha az elsők közt leszek... Meg hát... már elvetettem háromezer ölön a búzámat, meg az őszi árpát... Es a lovamat is féltem, meg a szerződé­ses bikámat... Meghogy a téeszben parancsolnak. Vén vagyok én már ah­hoz, önvenkilenc éves. Nem tudok ná­cimnál fiatalabbnak szót fogadni... Amint a kifogásokat felsorolja — 6 maga észre sem veszi — egy-két kér­désre válaszolva, elmondja az ellenér­veket is. — A feleségem nőtestvérei meg a férjük tsz-tagok Szlovákiában. Építe­nek azok emeletes „pavilonokat“ (pa­lotákat!) meg mindent. A feleségem ott volt tavaly és 6 látta, amit mondok. Meg a nővérei írják odaátról. És hát ezeket is megszólták, amikor ott belép­tek, de nem adtak rá... Ha elvetette az őszieket, a tsz mun kcegységet számit érte, megadja a ve­tőmagot, és ha jó a lova. megveszi tőle A szerződéses bikát éppúgy, felértékel ve átveszik. És hogy parancsolnak" Csak megmondják, mi a legfontosabb munka. Ar olyan szorgalmas, köteles­ségtudó embernek, mint Takács bácsi igazán nem kell semmit sem kétszer mondani, Amikor Takács bácsi már úgy érzi, hogy minden kifogására válaszoltak, új ,árvekét“ keres. — Miért csinálnám másképp, mint ahogy az apám, meg a nagyapám csi­nálta? — kérdi. — Ha nekik jó volt... Az nem biztos, hogy az unokáknak is megfelel. Mert azt Takács bácsi is tudja-, hogy az egyéni gazdák fiai, lá­nyai menekülnek a földmunkától, és más életet kívánnak maguknak, mint amilyen szüleiké volt. A tsz-ben, mint a helybeli Kossuth-ban is, szívesen dol­goznak. De csak napi nyolc, vagy tíz órát, mert a többi idejük szabad. Ta­kács bácsi helyesel: — így van. Nekem két lányom van. de egyik se dolgozik a földben. Gabi, a kisebbik meg egyenesen bement a vá­rosba. Eszeágában sincs követni az any­ját, meg az apját. A föld egyáltalán nem kell neki, azt mondja, adjuk be a tsz-be. A lányára nem hallgat, mert az fia­talabb. A saját eszére hallgathatna pe­dig. Mert kiszámította, mennyit keres így, hogy télen reggel hattól este hatig, nyáron meg hajnali négytől este nyol­cig dolgozik, s mennyit kereshetne a tsz-ben — ugyanilyen teljesítménnyel. Soklcal többet, s most az év elején mindjárt megtakaríthatna 9 ezer forin­tot, az évi adóját. Ez lenne a plusz iövedelem. Nem kellene többé fizetni az orvosnak, amikor az asszonyra rá­jönnek a reumás fájások, meri SZTK- tagok lehetnének. És Takács bácsi még nyugdijat is kaphatna: ha most belép — tíz év múlva, ha vár egy évet, húsz év múlva, — Ez príma lenne, kérem. Nyugdí­jas parasztnak lenni. Látszik, hogy mindenben talán ez tetszik neki legjobban. Tischler Ferenc a magabiztos embe­rek nyugalmával hallgatja a beszélge­tést. — Én ezen már túl vagyok. Nem olyan régen, tegnap este léptem be a Kossuth-ba. Addig virgolódtunk mi is, hogy mit szólnak, meg miegymás. De hát ki várhatja tölünk a szputny kok világában, hogy mindent úgy csinál­junk, mint az öregek, miért ne rendez­hetnénk úgy a dolgainkat, ahogy ne­künk jobb? Ha ugyanúgy megfogom a munkát a tsz-ben, mint eddig, több jut nekem. Tischlerék most, hogy szakítottak a múlttal — nagyon friss ez a szakadás — nem érzik már magukat egyéni gaz­dának. — Pedig a gyerekeinket már tsz- gyerekeknek tekintik — mondja Tisch­ler Ferenc — hiszen hívták már őket televíziót nézni is. „Most már ti is idetartoztok“ — ezt mondták nekik. Még egy nap és Tischler Ferencet beosztják munkára a Kossuth tsz-ben. — Ez még talán nehéz lesz — mondja Takács Ernőnek —, mert szokatlan. De ha ezen is fúl leszek már, csak a mun­kát nézem és az összefogást. — Mert én azt hiszem — teszi még hozzá mosolyogva —, hogy az idén meg is mulathatom, hogy nem az egyéni gazdálkodásban van a fantázia... HARSÁNYT MJJUté

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents