Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-14 / 38. szám

i »59. FEBRUAR 14. NAPLÓ 3 Egy otthon született wr M M 1 M •• I m Koroskorul mar winden sötét volt, csak né­hány ablak világított sárga fénnyel Urögön. Közelebbről már hallatszott a zaj is. Az ürögi új kultúrotthonban ott serénykedett a falu fele férfi- meg asszonynépe. Nem nagyon megszokott dolog még, hogy egy közönsé­ges hétköznap estén ilyen nagy forgalom legyen a kul- túrházban és egy csomó em­ber munka után egyenest ide­jöjjön, csak azért, hogy szö- geljen, varr jón, mázoljon, ci- pekedjen. De itt, Ürögön, ahol negyed órára, és mégis elég messze vagyunk Pécstől, ez épp olyan természetes, mint­hogy tavasszal kisüt a nap. No, nem mindig veit termé­szetesen itt sem, csak ezek­ben az utolsó hetekben, ami a kultúrotthon megépülése óta eltelt, vált lassan azzá. Az asszonyok varrnak a középső teremben, de most nem a szokásos szabás-varrás tanfolyam folyik, hanem a vasárnapi nagy pöttyös-bálra készülnek a ruhák. Komoly esemény, a tulajdonképpeni fölszentelő lesz ez a bál. Jön­nek, nem jönnek az emberek, még nem tudhatják. De félni­való nincs és az asszonyok azt mondják: a pöttyös-bálon kihirdetjük, mindenkit ezen­túl is mindig szívesen látunk, de többé senkihez be nem zör­getünk. Hát már itt tartanak, hogy ezt megcsinálhatják, az­zal a tudattal, hogy zörgetés nélkül is eljön majd eíőbb- utóbb mindenki. Ez az ember a porcelán- gyárban dolgozik, ö csinálta a szerelőmunkákat. — Jobb lesz, majd meglát­ja — aki a függönyt szögezi, föl se néz, csak dolgozik a kalapáccsal és méricskéli a hajtások távolságát — nem bírta már a szemem, úgy volt föltéve ez a holmi.., öt perc múlva, amikor fönt az újra elrendezett függöny, hallhatja az asszonyok dicsé­reteit, Nagyon tehetséges diplomaták lehetnek az ürögi asszonyok, amellett még, hogy szorgalmasak, ügyesek, ötlete­sek. Csak maguk között „be­szélik ki“ a férfiakat, mert hiába, azért jól esik, nagyon, hogy ennyire az történt, amit ők akartak.^ — Eltartott egy darabig, amíg beugrasztottam a férje­met ebbe a munkába — kun­cog az egyik, — addig mindig morgott rám. Most meg min­dent elhordana hazulról és éj­jel-nappal itt lenne. — Most jönnek majd a gyerekek — így a másik — nem árt, ha a gyerekek, úgy is, mint úttörők, de úgy is, mint a saját gyerekeink, ha­mar hozzászoknak a közösségi élethez, a közös vagyon gon­dozásához. Lesz tavasszal dolguk a gyerekeknek is. Nekik kell majd egy pár növényfajtát összegyűjteni a Mecseken a leendő botanikuskerthez, sőt, később is segíthetnek. Ugyanis egy nagyon ügyes ötlet sze­rint, a botanikuskertnek min­den ágyása más-más család, gondozásában lesz, Az asszonykor komolyan, sőt, tudományos alapokon fog­lalkozik baromfineveléssel. Kollektiven szeretnének meg­tanulni kesztyűt varrni is. Va­lószínűleg hamarosan létrejön a Moziüzemi Vállalattal a megállapodás, és az új kultúr­otthonban rendszeres vetítések lesznek. Televízió már van, s ez is elérhető lesz mindenki számára. Állandó műsoros es­teket, hétvégi rendezvényeket terveznek. Mi OSíj ami lehetővé teszi ezt a sok szép ered­ményt? Miből született a kul­túrotthon, a függönyök, a te­levízió, a színjátszócsoport, s miből született ez az otthon, a szónak egyre inkább igazi értelmében? Minden kiderült akkor, amikor az érdemekre terelődött a szó. Ha ő nem lett volna — kezdte egy-két asszony, a közkedvelt vezető­re mutatva, mire ő tiltakozott Szó szót követett és nevek röpködtek a levegőben, nevek, amelyek mind egy-egy lelkes, fáradhatatlan, vidám asszonyt fedtek (a férfiak közben ilyes­min nem is töprengve dolgoz tak odaát). Egyszóval — min­denki egyforma itt és min­denki önzetlenül dolgozik. Ki az, akinek a nevét mégis meg kellene említeni, ha a munkáról, az eredményekről beszélünk? — tettük fel vé­gül a kérdést. Aztán a sok­sok elhangzott név után meg­szólalt valaki: talán akkor mind a harmincegynehányét — vagy talán egyikét sem. Nem az a fontos. Ennyiben maradtunk. H. E. A férfiak az utolsó si­mításokat végzik a nagyte- ■remben. A színpad nagyon of-***MM»^wM»ww^»**rf»********i******^*********»»**^*****w»***w»\'v> letesen, zsakvászonanyagból és . Miért 37 Agos’rn térj iM 'amiéi vitték el a „Xi Iád többel“ versenyről a pálmit? deszkából készült, minden tár­sadalmi munkában, az össze- I szegezéstől a mázolásig. Van > rivaldafény, mgólyuk, még | petróleumlámpát imitáló vas- | csillár is, amely a Sári bíró-1 hoz lesz az egyes számú disz- egyszerű mert nem a gyére­iéi. amire most készül a szín- , hariem a kérdéseik ,iá'szó kör. Az ablakokon ott->k€fe tudasa> hanem a kérdéseik honos hangulatot árasztó csip- £ bűzött volt óriási különbség.- Mennyibe kerül egy A felelet szerintem nagyon kefüggönyök, a sarokban a felszerelt hangszóró, de a szo­ba közepén még javában fo­lyik a munka. Most szögezik a másik szoba magyaros függö­nyeit a lécre, festik a szín­falakat. — Nem lese ám mindig ilyen kicsi — szól az egyik' kérdése-. „Melyik _ Puccini Ke- ,,főmunkatárs“, a színpadra létén lejátszódó operája? mutatva egyik kezével, a má- Gyakran hallani a rádióban...” síkkal végigintve a termet. — ; Ugyanakkor egy hatodikos Maid nemsokára nekilátunk, gyereknek feladni ezt a kér- kidobjuk a hátsó falat, évi- délt: „Ki az alkotója a Pécsi tünk egy rendes színpadot, Nemzeti Színháznak és az aláic. süllyesztett öltözővel. ‘'Operaháznak?” Talán egy ki­Például: Mennyibe kerül Lottó-szelvény? Melyik Liszt legnagyobb magyar vonatko­zású műve? Nem mindenki a saját hibá­jából esett ki a győztesek so­rából. A verseny győztesének csit magos ... Ezért maradt a fiú felelettel adós. Mindenesetre ezen a verse­nyen az összes ottlévő gyerek­nek gyarapodott a tudása. Na­gyon helyes, ha a jövőben is tartanak hasonló rendezvénye­ket. Csak valamiképpen igaz­ságosabb legyen, mert így a gyerekek kedvüket vesztik. Szerény javaslatom: a kér­dések legyenek egyformák. Csak így lehet megállapítani: ki tudott többet. Mert külön­ben ez is csak olyan játék ma­rad, mint a lottó. Akinek na­gyobb a szerencséje, az nyer. Sz. F.-nr Gyárváros Lenin katonai levelezése A kötet Leninnek azokat a katonai, haditudományos és hadtörténelmi leveleit, távira­tait és telefonbeszélgetéseit tartalmazza, amelyek az eddigi gyűjteményes kötetekből kima­radtak. Legnagyobb részük most jelenik meg először ma­gyar nyelven. Baj van a világítással A nyugati városrész új épü­leteiben a villanyvilágítással sok a baj. Van olyan lépcső­ház, ahol jól működik az auto­mata, van ahol csak a föld­szinten ég a villany és van olyan is, ahol teljes a sötétség. Jó lenne az automatákat egy­ségesen beállítani és ahol rossz, azt kijavítani. A lakásokban nagyon gyak­ran kiégnek a villanykörték, leég a mosógép motorja, el­hallgatnak a rádiók, mert a néhány napja vásárolt csövek a nagyobb és váltakozó fe­szültség miatt napok alatt ki­égnek. Szeretnénk, ha az ille­tékesek sürgősen kivizsgálnák és megszüntetnék a hiba okát, hogy az ilyen és ehhez hasonló bosszúságok minél előbb el­tűnjenek az életünkből. Sajnos a közvilágítási lám­pák közül is csak minden ötö­dik vagy hatodik ég és így éj­jel csak botorKálva, nehezen tudjuk lakásunkat megtalálni. Nem lehetne minden lámpát rendszeresen égetni és a hibá­sakat kicserélni? H. B. Jegyzetek unte^ekiM A kenyér... Á lltam a járda szélén és szembenéztem a kenyér­rel. „ö” nem nézett rám, mert nincs szeme. De van illata. Amikor kenyérillatról van szó, akikor hozzágondoljuk: „friss, ropogós, foszlós ...” Két kilós vekni négyfelé vágott darabjá­ból szelték. Csak egyetlen sze­let volt, — nem több. Valaki — kinek ez a darabka kenyér feleslegessé vált — idehelyez­te szépen a Szabadság út egyik épületének falkiszögelésére. Csak úgy odatámasztotta. A kenyér és a fal között ott volt a papírszalvéta is, mintha védte volna a kenyeret a fal po­rától. A kenyér így, ezefcután, nyil­ván étteremből származha­tott. Valamelyik pincér szel­hette le a többivel, hosszú, éles késsel. Vagy a konyhaasz- szany. Nem egyet. Többet is egyszerre: Talán tízet, húszat, akkor belerakják a kosárkába, kiteszik az asztalra, a vendég ebédel, egy kenyér megma­radt, elteszi. Az utcán meg­unja és odateszi a falra. Falon volt a kenyér. Pedig nem is ott a helye. Sok helye van a kenyérnek, de falon soha. Mögöttem elzúg a villamos, az utasok nem lát­ják a kenyeret Mert a villa­mos nagy, az emberek még hatalmasabbak... erősebbek is mint ez a szelet fehér ke­nyér. S akik a járdán men­nek? Kis diáklány libeg a járdán, két oldalán fiúk. — Jé... 1 Kenyérke.., ! Ezt mondja a kis diáklány kedvesen, csodálkozva, aztán továbbmennek az állomásra, föl a vonatra, ki a falura, haza a papához, mamához. Arra már el is felejti a kenyeret. Azért felejti el, mert a levegőt is el­felejti, hiszen mindennap van... Kenyér is van mindennap. A vasutas szolgálatba tart, ” jön a Zsolnay-szobor irá­nyából. Óvatosan cipeli a nagy, fekete „vasúti táskát”, benne kis edényben étel, le­ves, főzelék, hús, talán egy al­ma is. Itt megy el előttünk: a kenyér és köztem. Odanéz a falra, kráfkog, megyen tovább. Neki is van kenyere. Bennt a táskában. Átvette talán az al­ma illatát is. Jön egy velurkabátos asz- szony Nylonháló, benne zöld­ség, poharas tejfel, alma, zsír­papírban hús, legfelül két fe­M hér cipó. A kutya, 1— ez az asszonykához tartozik, — sza­ladgál előre, hátra, megint elő­re. Aztán megáll. Rámnéz, utána a falnak dörgölődzik, ép­pen a kenyér alatt. A kutyus észre is veszi. Feláll kétlábra, mellső lábaival támaszkodik a falnak s nyújtott fejével elén a kenyeret. Megszagolja, nyel­vével odacsap egyet s elrohan. Nem kell neki. A kutyának sem kell. Az asszony sem néz a kenyérre. Néki nem kell. Van itt a szatyorban két egész cipó. A kutya otthon sem eszi meg a kenyeret. Csak ha van rajta valami s legfeljebb 'e- nyalja. Az ám. Ilyen egy ku­tya ez. őst hosszú ideig nem jön senki. Ki süthette a ke­nyeret? Pék? Gép? Milyen lisztből való? Hol termett a gabona? Mert abból van a kenyér. A gabonából, amit a paraszt ősszel elvet. Aztán ta­vasszal nézi hogyan nő. zölded, illatozik s figyeli a felhőjárást, lesz e eső? Nyáron learatja, vagy ő, vagy a gép. Aztán ki­csépelik, megőrlik a búzát, a lisztből megsütik a kenyeret. Az anyám, — amikor dagasz­totta a kenyeret — odaállított maga mellé. Gyúrta két inas öklével a ragacsos, kovászos tésztát. Csak gyúrta, dagasz­totta, fáradt teste egész súlyá­val. — Töröld meg a homlokomat fiam.,, Akkor a kendövei megtorol-, tan Anyám homlokát, letöröl­tem az apró gyöngyöket. A kenyeret mindig ilyen apró gyöngyök kísérik egész útján. Ez a verejték. A verejték meg^ mindig akkor gyöngyözik, ha* valaki dolgozik. A kenyérrel mindig dolgoznak. Asszony vezeti kisfiát. A kisfiú észreveszi a kenyeret. Elengedi anyja kezét s odafut a falhoz, már nyúlna is a kenyérért. — Jössz ide?! Nem hallod?! Azonnal idejössz! Visszahúzza a kezét a gye­rek: — Miért?! — húzza el a szá­ját. — Hiszen te mondtad Anyu, hogy a kenyeret nem szabad.., M it nem szabad? Eldobni mi? Talán így folytatta volna. De az anyja elrántotta. Pedig eflnek a kisfiúnak volt legtöbb esze.., @jlak ki keli mjúflaiii a kezed,.. A nagy, sötét épület torka hidegen tátong, odabent kis pirosarcú vaskályhák szelídítik a levegőt. Almos téli délelőtt terpeszkedik a szállóra, a klubszobák ajtaja zárva. A szobák­ban a 700 ember közül csupán néhány lézeng, azok, akiket egy órakor visz a busz a délutáni műszakra. Egyik szobában két fiatal fiú al- szik fülig húzott takaró alatt, a másikban egy bajúszos-bekecses ember hallgatja a rádiót, a harmadikban lassan tekergő cigarettafüst alatt falja valaki a betűket. Az a hétszáz ember hétszáz különböző hely­ről idegyűlt hétszáz különböző kis világ. Mvnkásemberék, bányászok, mérnökök, tech­nikusok, ideverődött csellengő segédmunká- * sok — s most a Dózsa-legényszáUásnak Unkái. A vállalat, az itteni vezetők megteremtették a „létminimumot“ és a lehetőségeket. Ezek az emberek nem Ikeresnek rosszul, és az ittlaikás, étkezés megtakarít nekik havonta még kb 1 200 forintot. Néha nem jó a koszt, sokszor hideg van, talán mégiscsak hiányzik az ott­hon, amelyet itt csak egy ágy, meg egy szék az asztal mellett jelent. De nem kötelező azért a pálinka-mámorban, a kocsmákban, és egye­bekben keresni a változatosságot. A lehetőség üt wn. A klubban három rex-asztal, meg egy ping­pong felszerelés, odébb szépen berendezett könyvtár, keskenyfilmes házi mozi, a foto- szakkömek tiszta, jólfelszerelt Beás szobája, zene-szoba egy csomó hangszerrel, ezenkívül e9V jó kultúrcsoport — ezek mind azért van­nak, hogy a hétszáz embernek ne csak a kocsma maradjon. Aránylag nem olyan nagyon sok ez, és hát a kultúrcsoportbav is jórészt kültagok szere­pelnek — szóval még a kísérlet se sikerülne: fenekéig tejfelnek ábrázolni a valóságot. __ De hiszen erre nincs is szükség. Olyan ez, s a mesében: itt vannak ezek az egyszerű faládikák, amit ha a kezébe vesz valaUá, aranyból való, kimer vt he te tlen kincsesládává ■válik. Csak ki kein érte nyújtani a kezét * Fiatal ember, élénken csillogó szemmel, ér­telmes arccal, de nem túl komoly. Féloldali dőlve olvas az ágyon. Tomsics József segéd­munkás. — Mit olvas? — Egy ilyen kis... Az a címe, hogy Lívia... Látszik rajta, hogy legszívesebben kidobná az ablakon azt a könyvet, ha már így rátör­nek, mert pont ez van a kezében. Aztán el­neveti magát. — Nekem már szabad. A fiataloknál persze vigyázni kell... Én már kétgyerekes család­apa vágyók, a hadseregnél voltam, jártam politikai oktatásra is, járok most is. De néha elfárad az ember agya. — Ami azt illeti, ez nem a leghasznosabb időtöltés... — Hát azt nem is mondtam. Rendszerint tudom előre a végét is, Csak hogy mégis va­lamit csináljak... Ravaszkásan mosolyog: — És legalább van összehasonlítási alap ... Hát csak lapozza tovább azt a „Líviát“. * Kistermetű, tejszőke gyerek rakodik egy másik szobában, csafk amikor megszólal, lehet észrevenni, hogy azért nem tegnap bújt ki az iskolapadból. Gál János, mozdonyvezető. Éppen a gyűjteményeit rendezgeti. — Itt van az Ország—Világ, az összes tava­lyi, bekötve. Minden évben másik újságot gyűjtök, és aztán beköttetem. Most a Képes Sport és az Elet és tudomány van soron. Lelkiismeretes rendszerességgel gyűjti a szinésZképeket és gyűjtöget könyveket te. — Hogy van megelégedve az itteni élettel? — Nem panaszkodhat az ember... Bár akad itt, aki olyan érzéketlen minden iránt és csak alszik, iszik, beszélget. ö nem ilyen, ez látszik. De , -.i — Van itt kultúrcsoport, tud róla? — 0, igen, hogyne. — És? Nem tévedett oda közéjük még? — Hát... Én, régebben, még Pesten éne­keltem a Vasas énekkarban. Most is ákartam. Egyszer hallottam is valamit, hogy lesz ének­kar, de aztán elaludt a dolog. — És nem kérdezősködött azóta? — Nem ... nem futkozok utána. Szinte bocsánatkérően néz. — Meg aztán nősülés előtt is állok... * Néhány szundikáló között két fiatalember őgyéleg, egy csomó bélyeg hever kiöntve az ágyra. Ez az egyik szobatárs gyűjteménye. A falon tabló, hiányos öltözékü színésznőkkel. Ezt kísérőink, a szálló vezetői irgalmatlanul elkobozzák. Tulajdonosa majd átveheti az irodában. Ezalatt meg lehet kérdezni a két fiatalem­bert, Bogdán Lászlót és Lukács Györgyöt: mit szoktak csinálni szabadidejükben. A válasz elég változatos. — Sokat járunk táncolni. Ezt, ha nem mondják is gondoltuk volna. — Ping-pongozunk... néha ultizunk. Vagy olvasunk. — Mit? Hát... Erre csak hűmgetnék. Na, jól van, és színházba? — Havonta legalább egyszer elmegyünk! — A válasz igen határozott. — Mit láttak legutoljára? — A ... Tavaszi... — egyikük erősen töri a fejét, majd kimondja — a Tavaszi keringő című, if ciműiii Operát? Nem-.n összetanakodnak: — Operettet — jelentik ki végűi. — És moziba? Felszabadultan nevetnek. — Moziba nagyon sokat járunk. — Az ittenibe is? — No, nem, itt csupa régi filmet játszanák, amit már ezer éve látott az ember — jelenti ld az egyik és aztán kissé szégyenkezve he­lyesbít: — hát ha ezer éve nem is, de, szóval, amit kint a városban mi már láttunk. * Nyers János aknász, fiatal, sovány, világos­hajú és kevésbeszédü. Ö lent lakik a műsza­kiak együk fotelekkel, rádióval szépen beren­dezett szobájában. Bocsánatot kér, meg egy kis időt, hogy fel­öltözhessen, mert így délelőtt jólesik az ágy­ban olvasgatni. — Hogy érzi itt magát a szállóban? Mindennel meg van elégedve nagyjából, csak: — Fizetéskor nem szeretek itt lenni..> Sok minden van emögött a halkan kiejtett mondat mögött. Sok eltörött pálinlkásüveg, sok ötlieteres demizson, sok ihaj-csuhaj meg olyan dolog, ami aztán hetekig szégyenpirosra festi a tettes arcát. Nyers János csöndesen közli, hogy legjob­ban sakkozni szeret és mindig ott van a ter­mészettudományos előadásokon, amelyeket a TIT szokott itt tartani. Es a maga szemlélődő, csöndes modorában elmondja a véleményét arról is, hogy hogjjan lehetne mégjobban „megfogni“ az embereket. Erre nézve van is már elég terv. Meg re­mény. Ezt mondják a vezetők, és hihetünk nekik. Hogy minden ember rájöjjön itt: csak H kell nyújtani a kezét. •-TT «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents