Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-13 / 37. szám

rar». FraitüÁF is. N * P l. O 3 Gondolatok a Pécsi SMlűszcild Szemle elmúlt éri számairól A „Pécsi Műszaki Szemle” a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége Pécsi Intéző Bizottságának negyedévi folyóirataként jele­nik meg 24 oldalon ezer-ezer példányban. Ezt az impresszum-jellegű bekezdést azért kell leírni, mert nem túlságosan SQkan is­merik a kiadványt. Ha kezünkbe vesszük ezt a kék borítólapos Pécsi Műszaki Szemlét és a négy múlt évi számát mégegyszer átolvasva, értékelni akarjuk, hogy mit nyújtott a MTESZ tagjai, a műszaki értelmiség számára, akkor különböző gondolataink támadnak. Az első; jó, hogy van ilyen folyóirat, jó, hogy van egy jó­részt társadalmi munkában dolgozó szerkesztői, írói kol­lektíva, akik valamennyien ki­váló szakértői munkaterületük­nek. Hivatásuknak érzik, hogy tudásuk, tapasztalatuk kincsét közreadják, így Is segítsék a fiatalabb műszaki értelmiséget. Munkájuk tavaly sem nélkü­lözte az eredményeket. A szer­kesztőség igyekezett sokrétű té­mával szolgálni az olvasótá­bort, íródtak olyan közérdek­lődésre számot tartó cikkek, tudományos igényű munkák, mint Szabó Antal: Pécs város Valóban ez lenne a legfon­tosabb és legégetőbb bara­nyai műszaki téma? Ezt nem hisszük. Fontos a vasút, jelen­tőségét senki sem akarja csökkenteni, háttérbe szoríta­ni, de indokolatlanul minden más elé nem kell és nem is szabad helyezni, még a „Pécs' Műszaki Szemlé”-ben sem. Található azután ilyen című hat oldalas (!) írás: „Meteoro­lógiai tényezők szerepe a ro­varok életében”. Csupán any- nyit erről az írásról, hogy vé­leményünk szerint semmi nem indokolta ennek ilyen terje­például ismét a vasútról írt terjedelmes anyagokat), a „Be­mutatjuk üzemeinket” című rovat mondanivalójának helyes szándéka és még néhány, de ez nem minden. Még akkor sem, ha a múltról beszél és a má­hoz szól és a jelent Is megvil­lant ja. Nem lehetne ezekben az anyagokban arról írni, hogy milyen volt a sorsa ezekben az üzemekben a műszaki értelmi­ségnek? Talán annyira jó volt, hogy „apolitikus” lenne erről szólni? Aligha! Vagy ott a munkás, aki éltető része volt a gyárnak, a bányának, még delemben való közlését. Aztán akkor te, ha az kapitalista ott van „A nap sugárzó ener­giája és hatása az emberi szer­vezetre” című írás. Ez Uj- zélandon ugyanúgy megjelen­hetett volna, mind Délameri- kában, témája kiterjed az egész földre. Mi köze ennek szűkebb hazánkhoz? Tehát varrnak olyan írások, amelyeknek közlését nincs mi­vel indokolni és jelentőségét méltatni. Mit lehet mást mon­dani, mint azt, hogy baj van érdekeknek tetszőén fejlődött. Neki nincs köze egy gyár tör­ténelmi emléklapjához? Ott csak gépek, épületek és szá­mok vannak? Szó se róla, a Pécsi Bőrgyárról írt ismerte­tés szőrmentén szól a mun­kásról, de csak így: „A Pécsi Bőrgyár többször nyerte el az élüzem címet, t." Az Áramszolgáltató Vállalat­ról szóló ismertetésben az éjt nappallá tevő munkásokról és a témaválasztással, közel sem műszakiakról, munkájukról _ testvei — 7 a legfontosabb műszaki kérdé sehet tűzi napirendre a lap. Van ezeknél fontosabb te, de még mennyi. Csak néhány pél­dát. Itt van a porártalom mű­szaki megelőzésének sok ered­ménnyel elkezdett, de távolról sem megoldott problémája. Nyugati országokból szakem­csak annyi van, hogy a mun­kát dolgozók végzik; El kell ismerni, hogy nem könnyű a szerkesztőség és szerkesztő bizottság dolga. (Kérdés, betölti-e vállalt fel­adatát, működik-e az utóbbi?) A nehézségeken túl lehet azonban jutni és nagyobb akn­áz űj erőmű építkezésénél lá­tott műszaki kivitelezésről, az építés módjának újszerűségé­ről. Most már kevésbé, de még mindig sújt bennünket a bel- _ _ , _ _ víz. Jók a külföldi vízügyi ta­energia ellátása, Sugár Gusa- pasatalato(k) főleg ha ésszerű távnak az ultrarövidhullámú energianyerésről is kapunk berek te elismeréssel beszéltek j6 folyóiratot lehet a > * „pécsi Műszaki Szemlé'’-bői csinálni. Jobbat, mint az el­múlt év négy száma volt. Na­gyon szeretnénk, ha így lenne már ebben az évben. K. J. ICä&zänel iáit Február 10-én este, a Ma­gyar Szovjet Baráti Társaság a TIT Bartók Klubjában ven­dégül látta a pécsi orvosokat. Ezúton szeretnék köszönetét mondani dr. Kerpel Frónius Ödön professzornak, aki ez alkalomból színes előadásban számolt be azokról az élmé­nyekről, amelyekben az őszi szovjet-magyar orvosnapok idején Moszkvában, Lenin- grádban és Tbilisziben része volt. Ugyancsak szeretném meg­köszönni dr. Sirály Ferenc főorvosnak, a Szabadsághegyi Állami Tüdőszanatórium igaz­gat ójánalk, közreműködését. Saját készítésű diapozitívjei művészi élményt nyújtottak, és az előadást még vonzóbbá és szemléltetőbbé tették. A képek Moszkva és Leningrád műemlékeit, és az orvosnapok kiemelkedő eseményeit örökí­tették meg. Különösen nagy hatást gyaSkorolt ránk a Lenin- Sztálin Mauzóleum képe, a be­jutásra várakozók sok ezer emberből álló hosszú sorával. Megcsodálhattuk a Vörös te­ret, a Kreml tornyait, gondo­latiban ott érezhettük magun­kat a Moszkvai Mezőgazdasági Kiállításon, a legkorszerűbb autók, gépek, háztartási be­rendezések között, az ipari pavilonban. A leningrádi fel­vételek közül a Néva-parti képek, az Ermitage, az Admi- railitás tetszettek. Szinte meg­csapott a forradalom szele a Szmolnijt, és a ma már mű­emlékké nyilvánított Auróra cirkálót látva. Az előadás és a vetítés, még jobban felkel­tette bennünk, résztvevőkben a vágyat, hogy mindezeket mielőbb saját szemünkkel is láthassuk. K. L. Névadó ünnepségen örökzöld fenyőágacska dí- Ezután Gungl József elv» szíti a vörös és fehér terítő- társ, a II. kerületi pártbizott­vei borított asztalt a 21-es Autóközlekedési Vállalat (volt TEFU) kellemesen fűtött kul­túrtermében. Eg- másután ér­keznek a vállalat legjobb dol­gozói: párt- és szakszervezeti bizalmiak, aktivisták, párton- kívüliek. KISZ-fiataiok, gép­kocsivezetők, fizikai és ügyvi­teli dolgozók. Mindenki kíván­csian, nagy érdeklődéssel vár­ja, hogy tulajdonkeppen mi­ság munkatársa üdvözli a szü­lőket. Hangsúlyozza, hogy ez a kis névadó ünnepség, ame­lyet a 21-es Autóközlekedési Vállalat pártái apszervezete rendez előremutató. Reméli, hogy Czirjanirs Mihály és fe­lesége példáját még sokan követik majd. Grózdtcs József elvtárs, a 21-es AKÖV szakszervezeti bizottsága, Herke Gyula elv­lyen is lesz ez az ünnepség, társ, a vállalat igazgatója pe­amelyhez hasonló Pécsett még nem volt. Az óra mutatója már túl­halad az ünnepség kezdetének időpontján. Mindenki itt van, csak Czirjanics Mihály gép­kocsivezető, felesége és az ün­nepelt hiányzik. Mindketten dolgoznak, nemrég járt le a munkaidejük s most azért késnek, mert hazaszaladtak a kis „trónörökösért“. Szélesre tárul a kultúrte­rem ajtaja. Fekete ünneplő ruhába öltözött fiatalember és felesége lép be, karján hófe­hér téli babaruhába öltözte­tett gyermek. Lerakja a vö­rös terítővei borított asztalra s a pólyában édesdeden alszik az újszülött, akit most új mó­don, .keresztelés“, egyházi szertartás nélkül Miklósnak neveznek el; Megkezdődik a névadó ün­nepség. Rabdnek Jenőné elv- társnő, a 21-es Autóközleke­dési Vállalat alapszervezeté­nek párttitkámője emelkedik szólásra. Meleg szavakkal kö­szönti a fiatal házaspárt és a kisbabát. Közli: a pártalap- _ ... szervezet örömmel fogadta Czirjanics Mihály gépkocsi- vezető és felesége bejelentő- és megcsókolja. A párttitkár* dig a vállalat összdolgozóinalfc nevében köszönti a fiatal há­zaspárt és annak kezdeménye* zését. „Ez a névadó ünnep­ség — mondja a vállalatve­zető — annyiban különbözik a megszokott „keresztelőktől“, hogy utána a gyermeket nem eresztjük el szabadon útjára, hanem élete alakulását a párt- szervezet, a szakszervezet és a vállalat vezetősége tovább­ra is figyelemmel kísérik.“ Véget érnek az ünnepi be­szédek. A párttitkámő piros szalaggal átkötött nylon zacs­kóba csomagolt ajándékot vesz elő: hófehér rugdalózó- Barnti túrát, babakocsifcabátot, fehér és égszínkék színben, mellette eipőcske, harisnya. Átadja a pórtalapszervezet szerény ajándékát. Azután megcsapolják a söröshordót és a megjelentek, a kis Miklós- ka és szüleik egészségére ürí­tik poharaikat. Az egyre erősödő nótaszóra a kis Miklóska felébred, tág­ra nyitja égszínkék szemét) Megható, amikor a jelenlévő mack óruháa Hercz Jancsika hozzá megy sét, hogy egyhónapos gyerme­kűik névadó ünnepségét az üzemben tartsák meg. rádiózásról szóló munkája, Paál Józsefnek, a pécsi tele­vízióról írt cikke, Vass Béla új hangot ütő tanulmánya a Villányi-hegység karsztvizéről stb. E cikkek napjaink műsza­ki tudományos kérdéseit prob­lémáit tárgyalják, bizonyára érdeklődéssel is olvasták eze­A Pécsi Műszaki Szemle tar­talmát azonban nem az ilyen jellegű cikkek határozzák meg. Sőt, ha úgy tennénk fel a kér­dést, hogy a folyóirat valóban azokat a problémákat tárgyal­ja-e, amelyek a legégetőbbek, legfontosabbak: hogy jól segí­ti-e közkinccsé tenni a mához szóló vagy a máról írt műsza­ki tudományt? — akkor e kér­désre — elismerve és dicsérve a folyóirat erényeit — nemmel kellene válaszolni. A szerkesz­tésben ugyanis előre meggon­dolt, célirányos, következetes irányvonalat sem politikailag, sem- műszakilag nem lehet fel­fedezni. Olyan érzésünk támad a múlt évi kiadványok láttán, mintha a szerkesztőket csak az a cél vezérelte volna, hogy a négyszer 24 oldalt valami­vel megtöltsék. Könnyű ezt kimondani, őe bizonyítani is kell. Éppen ezért minden sértő szándék nélkül szóvá kell tenni néhány írást. Először vegyük tollhegyre a vasútról szóló írásokat. Erről huszonhét és fél oldal jelent meg nyomtatásban, tehát több, rrvnt egy negyedévi szám. Eb- hő! megtudhatja az ember a Dunántúl vasúthálózatának fejlődési irányait, hogy hogyan és m’kor épültek a vasútvona­lak a tengelynyomás elosztá­sai a hálózaton, az állomások, befogadó képességét, a vona­tok alapsebességét, — a múlt­ról. a jelenről, a jövőről elég soh mindent. A következő szí na ban (III. évfolyam, 2. S7*:n' érkezett egy kiegészí­tésnek alcím?,ett írás a bara- nvní vasúthálózat fejlesztése­rő' ('■zárnokat. statisztikai ki­rn-.»-t-wkat nem spórolva), prp-iv g olrtelon szól az előbbi pvc’- Zc fői oldalas íráshoz. a hp-madik számból ki­rr,,,..,.-!..., de a negvedihbol ryi ^ t» nőm ismét nvolc oldal IrKv-t'-n-«’- a vasúti me"ék- yc- -' - korszerű sí' é 'ének 'e- .i-ől I. rés-mev jelölve v "1 ho*v gp­évpek relvert-* rjéMT' r* vpr- irqbb intet, amit minden bizonnyal II. résznek jalőlnek. belőle tapasztalatot, de viszont nagyon hiányoljuk az e téma­körbe vágó helyi eredmények közzétételét. A pécsi közleke­dés tavaly egész évben vajúdó probléma volt. Ezekről az ész­szerű tervekről, lehetőségekről ne lett volna, aki tollat fogjon? Azután a gyáripar, a gyártási újítások száz számra kínálják a tolakodó témát. Az olcsó, jó építőanyagról, a salaktégláról, a lendületesen elindult panell építkezésről, ennek első ta­pasztalatairól nem lehetett volna írni? Vagy ott van Komló, amely a szocialista építés városaként szinte tál­cán nyújtja a témát (a tanul­ságos tapasztalatokat is). Senki nem mondja, hogy a műszaki szemle vegye fel az „Élet és Tudomány” jellegét, mert (megjelenési időpont, cél, tartalom, terjedelem merőben más) az mindenkinek készül, a mindenki legnemesebb értel­mében. A műszaki szemlének nincs ilyen széleskörű szere­pe tartalomban (nem is lehet), de politikai állásfoglalásban ha csak negyed olyan lenne, mint az „Élet és Tudomány", akkor is kiáltani kellene rá messziről, hogy nagyszerű. Igen, ez számonkérésnek is hathat. Túlzás lenne azt állí­tani, hogy a pécsi műszaki lap nem foglalkozik politikával. Közzétették például a negyedik ? számban az MSZMP művelő­dési politikájának irányelvei­ből azt a részt, amely a mű­szaki tudományos munka fel­adatairól szól. De hogyan?! ír­tak tíz ólamsort kitevő beve­zetést és idézik az említett részt. Az ember logikusan vár­ná, hogy a második oldalon kap valami állásfoglalást ez- j zel kapcsolatban (egyetértést/ javaslatot, ellenvetést, ami nem baj akkor sem, ha té­ves, ha pedig igaz, akkor egyenesen nagyszerű), de kö­vetkezik a vasúti mellékvo­nalak korszerűsítéséről szóló említett írás első "ősze. Nem vétettük szere elől, hogy polltikri ál'á.’tó 'alásl ;elert a múl: mnczsk •’asz tásainak feltárása, a műit örökségének közzététele (lásd Április 20-25, országost üxemegéHxaég hét tizenöt egészségügyi állomás- nak a felállítása, amelyek kö- ; zül öfcnefk a teljes felszerelését, a Magyar Vöröskereszt Orszá­gos Központja ajándékozza Pécsnek és Baranyának. Az üzemegészségügyi héten A Magyar Vöröskereszt or- gyei titkárságán, amelyen szagos közipontja április 20— részt veitt Vollár János elv- 25. között rendezi meg az első társ, a Magyar Vöröskereszt országos üzemegészségügyi he- Országos Központjának fóosz- tet, amelybe a pécsi és tara- tályvezetője te. A megbeszéűé- nyai üzemek is bekapcsolód- sen dr. Miskolczy Vilmos, Hié­náik. A pécsi és baranyai üze- gyei üzemi főorvos ismertette mek ezen a téren egyébként az egészségügyi hét program- sor kerül az üzemegészségügy úttörők, mert itt most kerül ját. Eszerint a hét keretében területén jó munkát végző dol- negyedszer megrendezésre az vizsgáznak majd annak a har- gozók kitüntetésére is. üzemegészségügyi hét. mine elsősegélynyújtó tanfo- Április 20—25. között együt­Az üzemegészségügy! hét lyamnak a részvevői, amelye- tes üzemlátogatásokat szervez- célja, hogy tudatosítsák az a közeljövőben szervez- nék a baranyai, tolnai, somo­üzemi orvosi rendelők célki- n®k- Az üzamegészségugyi hé- gyj és zalai üzemorvosok. A tűzéseit. másrészt az üzemi Ier1. ötven helyen indítanak látogatások alkalmával bírálat rendelők és az üzemi vörös- elektromos-áram elsősegély- tárgyává teszik a pécsi és ba keresztes szervek kapcsolatát tanfolyamot. ^ Az üzemekben elmélyítsék az üzemek egész­ségügyi helyzetének további javítása érdekében; A hét előkészítésére csütör­tökön délelőtt megbeszélést tartottak a vöröskereszt me­mintegy tízféle egészségügyi ktefilmet vetítenek, amelyek témáját az üzemegészségügyi munkából merítették. Nagy esemény lesz az üzem­egészségügyi héten annak a ranyai üzemek egészségügyi helyzetét. Az üzemegészségügyi hetet ünnepélyesen nyitják majd meg minden üzemben, vörös­keresztes taggyűlések kereté­ben. nő magához veszi Miklóskát, cirógatja, apró ujjaival Játsza­dozik. És akik körülállják, azm tanakodnak, vajon mi lesz a gyermek jövője, élet­pályája; — Az lesz, ami én vagyok, gépkocsivezető — mondja büszkén az apja. De feleségé­nek más a véleménye: — A gyermek jövőjét nem lehet előre meghatározni. Az a célom, hogy minél többet tanuljon és a saját eszével döntse majd el, hogy milyen pályára kíván lépni. A névadó ünnepség mos* tani formája újabb lehetőség a munkásöntudat elmélyítésé­hez. Bizonyára eljön az idő, amikor a pártalapszervezetek a névadó ünnepség jelenlegi formáját bővítik, még ünne­pélyesebbé teszik és az eddi­ginél is mélyebb tartalmat ad­nak majd neki; Pusztai József. Jlltu oil ágút élütik Költő Ferencet a „legújabbkori nép- vándorlás“, a summások és hónaposok munkakereső áradata sodorta annak idején a magyarteleki Kämmerer bir­tokra valahonnan Szatmár megyéből. Onnan hozta ezt a meglehetősen ritka vezetéknevet g a dunántúli fülnek kis­sé idegen, különös ízű beszédet. Aztán ittragadt. Ide nősült. Szerencsére Käm­merer Andor úr versenyistállótulajdo­nos és földbirtokos azóta már a múlt rossz emlékei közé sorolódott és az egy­kori béresből a maga gazdája vált. Költő Ferenc, a magyarteleki Uj Elet Tsz tagja. Ott, ahol az út Magyarmecske felé kanyarodik, a baloldalon kedves új há­zacskák állnak. Ereket már az új világ szülöttei, az egykori gazdasági cselédek, a tsz tagjai építették. De még kísért a múlt is. Az út má­sik oldalán széleshomlokú, vakolatvesz tett ház csúfoskodik. — Ez még a régiek közül való. Közö konyhás, — mondja Költő Ferenc. - Hiába, egyszerre nem lehet mindent' nek háza* évüeni. Ez volt aránylag legjobb. 4 többi istálló let*, meg iism ‘tartató. Nem is jó másra. De anno ’riér bizoi?" tizenhármán 1aktunk ez -oháhc.n Ebben * várban l<öl1 ■“‘•'•kel egy"; iiígy család lakik. De már nem sokáig — Lebontjuk, hogy még nyoma se maradjon. Csak a házaink készülje­nek el. Mert az idén tízzel újra megszapo­rodnak a magyartele ki új utcasorban a házak. A tsz-tagok nagy építkezésbe kezdenek. Van miből. — Tavaly zárszámadáskor megvet­tük a szobabútort. Az idén zárszáma­dáskor meg kifizetjük a házat, — mondja Költő Ferenc felesége. Kicsi, barázdáltarcú asszony. Neki is kijutott az életből a nehezebbje. 0 is hónapos­ként került ide a Kämmerer birtokra, — Zalából. Nehéz volt. Rengeteget kellett dol­gozni és a mindennapi kenyérre is alig jutott. Most bezzeg. — Múltkor bementem télikabátot venni a fiamnak Pécsre. Azt mondja a gyerek: api, bőrkabátot vegyél ám. Hát >ettem neki bőrkabátot. — Csak ne kellene ebben a lakásban ikni, — folytatja az asszony. — Nem ■eretem még látni sem. Azt hiszem ■elem egyik legnagyobb boldogsága •sz, ha végre az új házunkba költöz- -lünk. A szobában nagy kosarakban áll n >iár, nagymennyiségű vajat halmozta’• egy -ek^szben. Nn -sak mi készii' t? Egy fiú és egy leány ül a konyhában Szorosan egymás mellett. A család leg idősebb lánya, Ibolya és Sipos Tibor bányász. Bizony itt esküvő lesz. Lakodalom. Méghozzá nem is akármilyen. — Nekik már könnyű, — mondja az asszony. — Nem kell vándorolni a munkáért, hónaposkodni erre, arra. Megesküsznek, megkapják a bányától a lakást, aztán már csak a bútort kell megvenni. Arra meg már együtt van a pénz ...A többi meg az 6 dolguk. Igen. Szerencsére ők már egészen másképpen kezdenek az élethez, mint szüleik. Az 6 világuk más. ök egysze­riben új lakásba költöznek, a szülők pedig csak most jutottak el odáig. Igaz, az övék sem akármilyen ház lesz. — Sátortetősre szeretném. Olyanra, mint az elnök elvtársé. A ház építésében segít a tsz is. Jú­liusra kész lesz, ha minden jól meny. S akkor átköltöznek. A közöskomihás lakásból, kétszoba. konyhái, fürdőszo­bás, teraszos házba. — Addig az esküvőn, — most vasár­nap tes2, — mulatunk egy jót. 140 vén- lég lesz. A kultúrházban tartjuk. mért !,t nem férnénk el. Enyrrgsr-r nevednek Az idősebbe’ Is, c Hasalok is. Hatvanezer forin*os. modern hé­'nnérr’—rr **'<•*{«* — Gondolni ri>m mert. erre valn-"lkn- 7 szegényember. Ma azonban valóság. Hiába, más világot élünk

Next

/
Thumbnails
Contents