Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-11 / 35. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SQNANmi NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XV’ ÉVFOLYAM, 35. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZERDA, 1959. FEBRUAR 11. A vasasi bányászok kapják a legjobb bányakerületnek járd vándorzászlót Kép az SZKP XXL | kongresszusáról J. Cedenbal a Mongol Népi Forradalmi Párt kongresszusi küldöttségének vezetője, M. Ta- raszov az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke és Kádár János az MSZMI' kongresszusi küldöttségénél vezetője az ülések közti szü netben a Kreml palotában. Még a múlt hónapban kő- hyaüzem nyerte. A vasasa bá­zöltük, hogy a Pécsi Szénbá­nyászati Trösztnél ebben az esztendőben új feltétetekhez kötik a bányakerületek, a csa­patok és a körletek versenyét, A mumloaversenyben résztve­vő körleteik, fejtési, előváj ásó, feltárási és fenntartási csapa­tok. valamint a szállítási bri­gádok eredményeit havonta rendszeresen értékelik és a legjobb eredményt elérőket külön meg is jutalmazzák. A tröszt ezen kívül lehetővé tette, hogy a verseny tröszti szinten is létrejöjjön és a tröszti szántén legjobb ered­ményt elérő bányakerület, körlet, fejtési, elővájásd és fel tárási csapat külön elismerés­ben részesülhessen. A legjobb bányakerület cí­mért, a vándorzászlóért és a vele járó 15 090 forint juta­lomért folyó versenyt január­ban 65,8 ponttal a vasasi bá­nyászok főként a termelési terv túlteljesítése, a teljesít­mények fokozása és a balese­tek számának nagymérvű csökken,tése terén értek el ki­emelkedő eredményt. A tröszt azon nagyfej tésá csapatai közül, amelynek tag­jai legalább napi 140 csille szenei termelnek, a szabolcsi Kakas János csapata érte ci a legjobb eredményt 474 ponttal Kakas János csapata 133,8 százalékra teljesítette a termelési tervét, 27 százalék­kal magasabb teljesítményt értek él az előírtnál, 40 száza­lékkal csökkentették a meg­engedett pala,tartalmat. Mun­kahelyükön baleset nem tör­tént. A nagyfejtési csapatok versenyében a második a pécsbányaá Kiskovács csapat lett 357 ponttal. A harmadik helyet Tóth János (27) vasasi csapata szerezte meg 352,5 ponttal; A délszláv falvak kedves vendégei Három délszláv faluba látó- deszld délszláv kultűrcsoport giattak el az országos hírű tagjai baranyai vendégszerep­lésük során. Felsőszentmárton- ban, Drávakeresztúron és Olaszon egyaránt nagy sikert arattak művészi igénnyel elő­adott, ének, zene és támcszá- maókkal. Képeink a drávake- resztúri fellépésük alkalmával készültek. Jermenov Cvetko, a csoport híres harmonikusa. Amellett, hogy mestere a harmonikának, még számtalan hangszeren ját­szik. ö vezeti a csoport tambu- razenekarát is. Hangszerein életre kelti a legszebb délszláv népdalokat. A legjobb nagyfejtési csa­patnak járó 5000 forintos ju­talmat tehát Kakas János Ist- ván-aknai csapata kapja meg. A tröszt legjobb körlete cí-t met és a vele járó 2000 forint t jutalmat az elmúlt hónapban ♦ Mayer Sándor pócs bányai j körlete érdemelte ki 347 pont-| tál. Ebben a vetélkedésben» csak azok a körleték vettek í részt, amelyek naponta leg- * alább 10 vagon szenet termel­nek. A körletek közötti verseny­ben Fridnich János Béke-ak­nai körlete 63,2, Uranika Jen« vasasi körlete pedig 79.5 pon­tot; ért el. A legjobb elővájás kitünte­tő címet Pocasár István pécs- bányai és Horváth Ferenc (15) Béke-aknai csapata előtt Lo­vász Béla vasasi csapata nyer­te ed. Lovász Béla csapatának tagjai 367,9 ponttal lettek az elsők és így ők nyerték az 1000 forintos jutalmat is. Hor­váth Ferenc Béke-aknai csa­pata 366,1 ponttal szocruK a második helyre. A feltárási csapatok verse­nyének győztese Horváth Já­nos (SÍ) pécsbányaá csapata lett 161,2 ponttal Jutalmuk 1000 formt. Barics Gyula va­sasi csapata 154 ponttal a második, Császti Ferenc sza­bolcsi csapata 77,3 ponttal a harmadik lett. A vasasi bányászoknak á legjobb bányakerületnek járó vándorzászlót és a 15 000 fo­rint jutalmat szombaton este hat órakor a Petőfi Sándor művelődé« otthonban, nyújt­ják át ünnepélyes körülmé­nyek között. Moxog a föld Kisasszonyfán Jó három hónapja kezdő­dött. Stégli János, Békefi Ká­roly és még tizenöten aláírták Kisasszonyfán az alakuló jegy­zőkönyvet. Megbolydult a méhkas, ahogy múltak a na­pok, úgy teltek a belépési nyi­latkozatok, szaporodtak a ta­gok. Ma már hatvannál jóval töb­ben vannak (nem lehet pontos számot mondani, hiszen szinte minden kétórában akad egy belépő). A falu családjai­nak fele a közös gazdálkodás útjára lépett. A tanács irodájában nyol- can-tizen lehetnek. Holnap lesz a szentlőrinci vásár. Passzust akarnak átíratni. Az új tsz-ta- gok eladják a felesleges állat- állományt, mert a szombati gyűlésen úgy beszélték meg, hogy a közös állományba csak tenyésztésre alkalmas jószágot vesznék be. A tanácselnök, Ács, Zoltán sorban intézi az ügyeket. Kö­zépkorú, fejkötős asszony ke­rül sorra. Passzust akar át­íratni. Szűcs Lajosné. ök még nincsenek a tsz-ben.. Gondol­koznak. Pedig otthon beteg a férj, az öreg szülő sem bírja már magát, gyerekük nincs, a föld meg sok. Tizenhat hold. Nem gyerekjáték megművelni. Pedig ezután már bérbe sem lehet adni, mert nem lesz aki elvállalja. De azért ők még ki tudja miért, gondolkoznak. — Egv darabig még elküz- ködtínk magunk. Azután meg­látjuk. Bizony, csőik küzködós lesz az! A várakozók között ül egy magas, idős férfi: Vasmegyei Pál. Elfogynak mellőle a töb­biek, egyedül marad. — Hát maga, Pista bácsi? — Belépnék. Meggondoltam. Előkerül a belépési nyilat­kozat. Szinek Emőné, a tsz könyvelője — maga is tsz-tag — rávezeti az adatokat, egy aláírás, és Vasmegyei Pál máris sók gondtól szabadult meg. Gondtalan öregkort biz­tosított magának. Közben forr, pezseg az élet a faluban. Agitálják egymást az emberek, beszélgetnek, vi­tatkoznak. Hogyan, miképp ,s tesz? Jó lesz-e a tsz? Ez már csak rajtuk múlik. Minden adottság megvan az eredmé­nyes közös gazdálkodáshoz, ló a föld, istállójuk van, meg­vesznek egy házat központi épületnek, a tanácstól meg­kapják a téglagyárat. Mostmár csak egyetértésre, jó munkára van szükség. Abban pedig re­mélhetőleg nem lesz hiány. S ha ilyen ütemben folyik to­vább a belépés s belépnek a jelenleg még tépelődők is, egyel többre szaporodik a ba­ranyai szocialista községek száma. Új tsz alakult Versenden Hétfőn mezőgazdasági ter­melőszövetkezet alakult Ver­senden. Tíz .középparaszt csa­lád 300 holdon fogott a nagy­üzemi gazdálkodóshoz. II mcsztrai Haar Smházlran A világhírű moszkvai aka­démiai Nagy Színház az idén bemutatja Erkel Ferenc operá­ját, a Bánk bánt. A színház társulata már hosszabb ideje megkezdte a dalmű betanulá­sát A. Melik Pasajev karmes tér irányításával. A Nagy Szín ház Kamara Színhazában már meg is kezdték a színpadi pró­bákat B. Pokrovszkij rendező irányításával. Megalakult az Országos Tej- termelési Tanára Az Országos Földművesszö­vetkezeti Tanács januári ülé­sén hozott határozat értelmé­ben megalakult, s kedden dél­előtt a SZÖVOSZ székhazában megtartotta első ülését az Or­szágos Tejtermelés! Tanács. Az elnöki tisztség ellátásával Schandl József akadémikust bízták meg. Az alakuló ülésen Schandl József akadémikus Előterjesz­tése alapján meghatározták a féléves munkaprogramot. AZ EGÉSZ FALU... Ifejti hétfő óta szocialista község Ember tegyen a talpán. alá kiismeri a parasztok gondolko­dását. Mert. mi •történt Vejti- ben ezelőtt hat hónappal? Gaz dagyülést hívtak össze, amely­re eljött a szomszédos Kele- menligetí Állami Gazdaság igazgatója is. Mindenről beszélhet Az énekkar. Miről is énekelhetnek? A pásztorleányról, legényről, a szerelemről... egy A közönség. Gyerekek, őregek és fiatalok, az egész falu van itt nékünk, csak a tsz-r&l egy szót se! — fogadták az igazgatót. — Rendben vast, egy szót sem... Az igazgató az állattenyész­tésről beszélt. Egyszer csak megszólalt az egyik tekintélyes középparaszt: — Könnyű maguknak. A nagyüzemben minden külön van, külön ember jár az állat­| tenyésztéshez, a növényter­* mesztéshez, de nálunk, minden egyben van ... ; Az igazgató nem szólt a tsz- ' röl, a nagyüzemről, a parasz- ; tok annál többet beszéltek ró- la. Hát nem érde'kes?! ök ké- » rik, hogy ne beszéljen róla és í ők hozzák először szóba... * A másik történet ideje j 1959. február 8—9-re esik. E k- t kor kezdődött a mozgolódás. ; Előre megy az idő kereke Vej- i liben is. Mind kevesebb nya- | ron a szélesgatyás paraszt:, és j nem igen látni már magyar- ; szürke tehenet, lassan-lassan ’ sutba vágják az Ormánság át- ; kát az egykét is. és itt, ahol még nem volt temielőszövet- lcezet, az elavult gazdálkodási . formák szemétdombjára lökik í a nadrágszíj-parcellákat, | amelynek fejfájára hetvenhét | család százhuszonnyolc tagja * irta oda a A kultúrteremben ülnek, állmok az emberek, annyian vanndk. hogy alig fér­nek. Pedig e kkor még csak százan voltak tagok, de itt szorongott az egész falu, sőt még Kákicsról is átjött egy­két gazda megnézni• mit csi­nálnak a vejtiek. — Ki volt a századik? —• kérdik. — AB. Kamu József — kiáltják vagy húszán. B. Kamu feláll. Magas, szi­kár, harcsabajuszú ember, sze­mei úgy villognak, mint sö­tétben a rókáé, mosolyra hú­zódik a szája, aztán csak ennyit mond: — Én volnék az. Én is meg­gondoltam! — és leül. No B. Kamu József búcsút mondhat ettől az estétől kezd­ve a B. előnévnek, mert az egyik mellettem ülő már új nevet tatáit: Százas Kamu Jó­zsef. f igyelem, hallgatom az em­bereket. Figyelnek, amikor a járásiak az orvosi ellátásról. a kedvezményről, a hitelekről beszélnek. Bólogatnak, közbe­szólnak. A hiteleknél is helye­selnek, mert azt mondják nem pénz az: hosszúlejáratú, meg középlejáratú hitel után egy százalékos kamatot, fizetni, de ők is úgy gondozik, amit meg tudnak, megcsinálnak. saját erőből. Ott van a volt papi birtok gazdasági épülete, ol­csón, gyorsan helyre lehet hozni, van ott annyi hely. emennui nekik kell. A 100 hol­das halastó — mert ezt is akarnak — az más, az nem megy saját erőből, ohhoz pénz kell... Tervezgetnék, gondol­kodnak. így kell ezt csinálni, sok függ a kezdettől.' jp az embere­t aggatom ki miért lépett a közös útra? Nem, nem a szegénység vitte rá őket. Szabó Jenő 17 holdas gazda, jó hírben áll a faluban, meg a környéken is, pénzzé válik minden a keze alatt. — Annyit beszélnek róla, hogy ez jobb, hogy itt köny- nyebben élhetünk. Nem épeszű ember az, aki kitart a nehe­zebb mellett, amikor könnyeb­ben megélhet — így Szabó. Tótfalusi János IS holdon gazdálkodott. Tavaly történt az eset, de még máig is em­legetik a faluban. Volt olyan gazda, aki nem tudta határ­időre befizetni az adóját. Transzferálás lett volna a köz­ségben és, ha valahol szégyen, hát Vejtiben szégyen a „transz fér". És ekkor elment a ta­nácsra Tótfalusi János és azt mondta: — Kifizetem 1959 első ne­gyedére az adómat! — és letett az asztalra négyezer forintot. Ezzel megmentette a községet a „transzfer-tói — Hogy miért léptem be? — kérdez vissza. — Nézze, mi is tudjuk, hogy előbb-utóbb vá­lasztani kell: melyik úton menjünk tovább. Jobb, ha előbb választjuk, mint később a közös utat... Papj) Jenő 11.5 holdas is ezen a véleményen van. Pedig neki is van mit a tejbe aprí­tania, hogy mást ne említsek: hat szerződött hízómarhája áll az istállóban és most az a leg nagyobb gondja: mi lesz szerződéssel. — Átírják a tsz-nek! mondja valaki. — Látja, erre nem is gondol­tam . . ; Beként/szcrítetiék <5íoet?l Az állami gazdasági igazgatón, meg egy járási emberen kívül senki sem volt a községben. Az első ember aláírt és ment mindjárt agitálni. Hétfőn es­tefelé már negyven-öt ven em­ber ment meggyőzni cgy-egy kintlévőt. Ülnek, állnak az emberek, beszélgetnek, viccelődnek, de amikor komoly dologra kerül a sor, akkor felkapják fejüket: felkiáltanák, ha valakinek a felesége nem jött, vagy ú) ja­vaslattal állnak elő, ha a több­ségnek nem tetszik az, akit a vezetőségbe javasolnak. Nem kell itt jelölő bizottság, köz- felkiáltással választanak min­denkit. Amikor az egyik tag kimondja: Tótfalusi János legyen az elnökünk! — éljen­zéssel szavaznak és mivel nem tudnak megegyezni a név vá­lasztásban, a döntést az elnök­re bízzák. A sok javaslat kö­zül a legszebbet, a Dráva Gyöngye nevet választják ... ízlelgetik a közöst, mint bor­ivó a bort, és minél többször belekóstolnak, annál több új jó ízt fedeznek fel benne. Mire a gyűlés vége felé közeledik, már 12 8 tagja■ van a Dráva Gyöngyének. Két család ki­vételével az egész falu. ök ma­guk sem gondolták: ■vasárnap este még mint egyéniek, hét­főn pedig mint szövetkezetiek, egy szocialista község polgárai­ként fekszenek le. Évekig ké­szültek erre a napra: számol­tak, vívódtak és a végén mé­giscsak a közös mellett dön­tötték. Mert ez az az új pa­raszti életforma, amely köny- nyebbé .szebbé, gyümölcsözők* bé teszi a földműves életét. wat.ai JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents