Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-10 / 34. szám
1959. FEBRUAR 10. NAPLÓ Áz utolsó délután * Befejeződött az ország első szövetkezeti szabadakadémiája Dr. Rákos Ferenc: A harkányi Baranya Szálló kis, cukorkásdobozszerű épületében az akadémia utolsó délutánjának órái peregtek. Miről másról is eshetett volna szó, mint az együtt töltött három hét eseményeiről?*' — Jól érezték magukat? Müller János, a villányi szőlőtermelő szakszövetkezet elnöke öntötte szóba mindhármójuk véleményét: — Nagyon... Hisz ezért repültek el oly gyorsan a hetek. Alig vettük észre, és már vége. Befejeződött. > — Sokat tanultak? — Igen. Érdekesek voltak az előadások. Nem egyfélék.:, Úgy értem, hogy hallottunk irodalmi témájút, meg politikait, biológiait, ideológiait, és még történelmit is. És természetesen több előadást tartottak a mindnyájunkat leginkább érdeklő témákról. így a szövetkezeti formákról a szövetkezetek történetéről, a szövetkezés lehetőségéről. — A hallgatókat milyen témák kötötték le legjobban? — A mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatosak. Hisz nagyrészt paraszt- emberek vagyunk. Ez áll legközelebb hozzánk. — Vijára is sor került? — Ezzel kapcsolatban nem. Vagy csupán részletkérdésekről. Nem csoda, hisz az mindenki előt.t világos, s főleg előttünk, akik benne élünk, hogy manapság már a mező- | A megyei tanács gazdaságnál is csak a nagy- f határozata értelmé- üzem az életképes. Inkább Január 26-án alakult ki vita a másik téma ; .... . , _ körül 1 megindult a harom— És ez melyik volt? * hetes népfőiskola a _ A három szövetkezeti »Doktor Sándor Kulfo rma egyesítése. {túrotthonban. A har_ Milyen előnyöket látnak ;minc hallgató váltoaz e gyesítésben? jzatos korú és a me— Olcsóbb, gazdaságosabb Jgye legváltozatosabb lenne a termelés. Lecsökken- Jhelyeiről' érkezett. A ne az adminisztráció is. Az ♦ népfőiskola az or- élelmiszert és az iparcikkeket »szágban az ^ első, ugyanaz a szövetkezet termel- j amely alapítványi né, amelyik a piacra viszi, {jellegű. Ez azt je- - * | lenti, hogy néhány termelőszövetkezet, — Hát az egyik az, hogy mi is segítjük a mezőgazdaság fejlesztését, a nagyüzemek megalakítását. A saját példánkkal is. A másik pedig? Nos, hogy a három szövetkezeti forma egyesítésének a leglelkesebb harcosai leszünk. Mert... Érdekes volt ez a beszélgetés nagyon, és most mind a négyen sajnáltuk, hogy kopogás szakította félbe. A napos lépett be. Vége a pihenőnek. Pontosan két órakor elfoglalták helyüket a hallgatók a tanteremmé átalakított ebédlőasztalaik mellett. Elcsendesedett a beszélgetés halk zsivaja. Orosz Mátyás, az akadémia igazgatója elfoglalta helyét. Megkezdődött a konzultáció. Aztán délután megérkeztek a vendégek Dr. Kailinger Tihamér professzor, a TIT megyei elnöke, Novics János, a párt megye bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője, Nagy Sándor, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke, Várkonyi József, a megyei tanács osztályvezetője, Takács József, a TIT titkáig ispesten, Budapest e fon- “ tos ipari elővárosában ra és a hallgatók hozzátartozói. Kiosztották a díszes okleveleket, majd a hallgatók a sumonyi fmsz KISZ tánccso- - áf. u &k a portjának látványos műsorát »,, ,, iTeudloff-Dlttrlch, a HofheriSchrantz, meg egesz sor közép- és kisüzem működött. A IApták, valamint a Te.udloff- Dittrich munkásai aktívan A kispesti viiriis gárda tekintették meg. Aztán a vacsora következett. És utána tánc egész hajnalig..: És ma már otthon vannak ä resztvettek az 1918. januári és júniusi mozgalmakban, és a az ország első szabadakadé- \rnagyar munkásosztály legformiájának hallgatói. A mindennapok „szürke” hétköznapjait élik. És munkájukban a három hét során tanultakat bizonnyal saját és hasznára fordítják. És beszélgetnek a Harkányban töltött radalmibb tak. osztagához tartozfor1918. október 31-én, a minden • radalom első napján, hála az tarsai j e\Qre kidolgozott és sikeresen íme gvalósított tervnek, 300 emhárom hét eseményeiről, a ba- í bérből álló munkásőrséggel és rátságról, mely ott Harkány- ban a hallgatók között szövődött. Mert így igaz, hogy az együtt töltött három hét alatt ! a jól szervezett vörös gárdával i rendelkezett Kispest proletariátusa. A vörös gárdának a végrehajtott akciók eredmébarátokká váltak a szabadaka- J nyeként mintegy 100 főnyi démia hallgatói az fmsz-ek, % fegyverese volt, közte egy gép- tsz-ek, KTSZ-ek tagjai és e | fegyveres osztag is. A jjyárt barátságok, melyek ott szövődtek, mélyek és igazak. Olyanok, melyeket csak a közös munka, a közös ügy, eszme szeretete kovácsolhat az emberek között. Pécsett működik az ország első alapítvány jellegű népfőiskolája Tudja mit jelent ez? Tervszerűbb lehetne a termelés... így most nehéz még felmérni az előnyöket, hisz csupán az elképzeléseinkre támaszkod gépállomás, állami ■gazdaság és vidéki (üzem alapítványt lé- } tesített, s egy-egy i kiválasztott dolgozó- | ját elküldte az így hatunk. Ám így is világos, í létrejött mépfőislko- hogy mindhárom szövetkezet J Iára. Vagyis ily mó- ióbban könnyebben, gazda- jdon a társadalom te- gabban élne, mint ahogy élhet, fvékenyen belekap- létezhet így, külön-külön ..; J csalódik a kulturális _ A gyakorlati kivitelezé- {nevelés biztosításába sen még nem gondolkodtak? Jaz alapítványi díjak — Addig még nem jutót- J révén. tunk. De hogy a hazatértünk | A dolgozóik, — után ««akis két célt tartunk {munkások, parasz- szem előtt, az biztos. 1 tok, alkalmazottak — És melyik az a kettő? |között igein nagy azoknak a száma, akik eddig kimaradtak a tanulásból, akiknek az önképzésen. kívül jóformán nem volt lehetőségük a művelődésre. A népfőiskola hallgatói ennek a rétegnek legfeiválóbbjaí közül kerültek ki, olyan dolgozók, akik a társadalmi munkában élenjárnak, munkában megállják a helyüket és érdeklődnek a kultúra iránt. A népfőiskola célja, hogy hallgatói megismerkedjenek a szocialista műveltség alapjaival, s ezáltal világnézetük is tisztuljon. A tematika híven tükrözi ezt a törekvést. Az előadások tárgya között szerepelnek olyanok, — mint: demokrácia és ^iktatóra, haza és hazafiság, a föld és az élet keletkezése, modem rakétatechnika, atomfizikai kérdések, népünk szabadságharcai, esztétikai problémák, nagy regényíróink stb. A hallgatóknak alkalmuk van megismerkedni a Szikra Nyomda és a sörgyár munkájával, — múzeumlátogatásokon, várostörténeti előadásokon, színház- és filmelőadá- sokon vesznek részt. Reggelenként énektanulás folyik, amelyen a népdalok mellett Indulók, forradalmi dalok is szerepelnek. Klubesteken zenével, előadóművészettel, igazi irodalommal találkoznak. Egy előadás keretében megismerkedtek a színház, a színjátszás gyakorlati részleteivel is, s végignézték a folyamatot, amíg egy előadás megszületik. — Mindezek magukban is mutatják, hogy a népfőiskola célja olyan, kultúra iránt érdeklődő embereket nevelni, akik segítedát felfegyverezzük és katonailag kiképezzük. A Kommunisták. Magyarországi Pártja megalakulása után három nappal Kispesten megtartottuk a pártszervezet alakuló gyűlését. A pártvezetőséget Karikás Frigyes képviselte. A vörös gárda, amelyet Kispest munkássága a forradalom biztosítékának tekintett, fokozatosan jól képzett, fegyelmezett munkásőrséggé fejlődött, őrködött a város és környéke rendjén és nyugalmán. De természetesen nem ez volt az elsődleges feladata, ezért fennmaradására akkor is szükség volt, amikor a rendőrség magához tért aléltságából és újra működni kezdett. Közben megalakult Budapesten a szociáldemokrata párt kezdeményezésére a Népőrség. Parancsnoka dr. Szikra Gyula lett, aki a szociáldemokrata pártvezetőség bizalmát élvezte, helyettese a kommunista Szántó Rezső. Szikra felszólított, hogy a kispesti vörös gárda lépjen be a Népőrságbe, különben feloszlatják. Azt válaszoltuk: próbálják meg, ha tudják. I *7 öbbször folytattam tárÍ 'gyalást Szikrával. Nem lehetett kiélezni a helyzetet, mert a gárdát feltétlenül meg t kellett tartanunk. Ez volt a nek megvívni a har- j£MP cot a falusi sötétség {Kun Bélá™k az utasítása. maradványai, aí el- iPénzre volt szükségünk, hogy maradottság, a káros 5« vörös gárdát teljesen fel- maradiság ellen a {fegyverezhessük, egyenruhát kultúra frontján. ivásárolhassunk és a gárdisták Myár munkásság forradalmi felvonulásában a gárdisták egy része már felfegyverezve vett részt. A munkásság önbizalma nőtt az elért sikerek láttán. Ezután az volt a legfontosabb fel(Szántó) { adat, hogy az egész vörös gár/ bennünket alakulatunk kom-i munistajellegének feladására, s arra, hogy ismerjük el a szociáldemokrata párt vezetését. Támogatta őt ebben dr. Vincze Sándor, a Nagyváradról Pestre jött jobboldali szociáldemokrata vezető is. flecember közepe tájin kispesti lakásomon felkeresett dr. Hébelt Ede jogakadémiai tanár, és Jiszi Oszkár a miniszter megbízásából meghívott a miniszterhez. Jászi felajánlotta, hoay kineveznek miniszteri tanácsosnak, a diákjóléti ügyek élére. Az ajánlat igen kecsegtető volt, mégis 24 óra■ gondolkodási időt kértem. Nyomban elmentem a kommunista párt vezetőségéhez, a Visegrádi utcába. Kun Béla fogadott, beszélgetésünknél jelen volt Szántó Béla, és ha jól emlékszem, Vántus Károly. Közöltem Jászi ajánlatát. Az egyik elvtársnak az volt a véleménye, hogy el kell fogadni a felkínált minisztériumi posztot, mert ezen a réven a párt befolyásolhatja a főisko’ai ifjúságot. A vitát Kun Béla döntötte el. A megbízás érdekes — mondotta —, de most forradalmi időket élünk, s a mi célunk nem a polgári minisztérium kiépítése, hanem a forradalom továbbvitele. Ma sokkal többet ér a kispesti vörös gárda 300 fegyvere, bármilyen minisztériumi megbízásnál. El kell utasítani. A következő napon közöltem Jászi Oszkárral, hogy egyéb elfoglaltságom miatt nem áll módomban a megtiszHogy ezt milyen Jzsoldját — amelyet az átlagos telő megbízást elfogadni. biztató remények tá- tmunkabémek megfelelően ál- masztják alá, azt; lapítottunk meg — zökkenő mással nem, csak a | nélkül folyósíthassuk. A Nép- már eddig is mutat- tőr ség vezetősége bőségesen kozó eredményekkel {rendelkezett pénzzel, hozzájá- lehet igazolni. Kéz- í rultunk tehát, hogy vörös detben még nehezen »gárda helyett kispesti Népőr- ment egy-egy ankét, | ség, a budapesti Népőrség kis- szemiinárium kellően $ pesti osztaga legyen a hivataAzt hiszem, decemberben történt, hogy a német császári hadsereg Romániában rekedt része Mackensen tábornok vezetésével Magyarországon keresztül próbált visszatérni Németországba. A hadsereget a kormány nem engedte át, hanem lefegyverezte és Fótpn élénk megtartása. \los nevünk. Ilyen módon sike- internálta. Amikor ezt meg- i,\rült a vörös gárda számára a - *•- ■ Ma már komoly és l mélyreható viták i szükséges anyagi eszközöket folynak a hallgatók | megszerezni. A város forradal- köaött mezőgazdasá- \ mi munkássága kívánságának gi, politikai. világné-;és a kommunista pártvezető- zeti kérdésekről. j ség határozatának megfelelően A megyei tanácsba Népőrséghez csatlakozásunk művelődésügyi ősz- í ellenére megtartottuk a kispes- tálya a jövő évben f ti Népőrség (vörös gárda) kibővített formában \autonómiáját. A Népőrség kívánja megismétel- íminden tagja belépett a komra-, illetve folytatni a tmunista pártba. Valamennyien sok reménnyel bíz-1 készültünk a forradalom totálé kezdeményezést, tvábbfejlesztésére, követeltük a tanácsok létrehozását és a proletárdiktatúra kikiáltását. A Népőrség vezetője, Szikra Gyula, minden alkalmat felhasznált arra, hogy rábírjon amelyhez • remélhetőT leg a társadalom is megad minden támogatást. tudtam, elmentem a Honvédelmi Minisztériumba, és sikerült az elvett fegyverzetből mintegy 1000 puskát és egyéb felszerelést kiutaltatni. A fegyvereket tartalékba tettük, hogy szükség esetén felfegyverezhessük a kispesti munkásságot. A fegyverszerzést bejelentettem a kommunista várt központjában, ahol általában úgy tartották számon a kispesti Népőrséget, mint a párt fegyveres csapatát. A tanácsköztársaság kiki- áltása után a kispesti Népőrség beolvadt az Országos Vörös Őrségbe. Jtléra ("farmé: A herepíedény Huszonöt esztendeje halt meg Móra Ferenc, a magyar prózaírás nagy tehetségű mestere. Meséin, olvasókönyvein gyermeknemzedékek nőttek fel, újságcikkeit hétről-hétre növekvő olvasótábor várta Szegeden és a fővárosban is. Gyakran kacagtató, néha könnyeztető, de mindig a dolgok elevenére tapintó, szellemes elbeszéléseivel, kitűnő regényeivel, kivívta nemcsak a népszerűséget, de a halhatatlanságot is. ... Közigazgatási riporter voltam, s a közgyűlés az iskolák államosítását tárgyalta. A tem államosítok vezére nagytudoanányú. pap- -mber volt, aki nagyszerűen tudott bánni a nezei hadakkal. Szédület volt hallgatni, mikor ‘ölsorakoztatta azdlcat a német. és spanyol latorokat ,akik kimutatják, hogy az állama- •ítók az ördöggel cimboráinak. Szerepelt azok cözt még Páduai Szent Antal is, márpedig izztl rendes ember nem húz újjat, mert az centi meg az elveszett tehenet. Szemmel Iá ható volt, hogy itt az államnak eltelt a becsülete, ha szavazásra kerül a sor. Hiábavaló volt még az is, hogy egy államo- tító öreg fiskális belekurjantott, a főtisztelendo yeszédjébe. — Hja, könnyű a papáknak! — Miért volna könnyű? — kérdezte a szónok. — Azért, mert ők összetett Űzzél keresik i 'kenyerüket! . . Csak a szónok nevetett a tréfán « rtmsrm mens recti nyugalmává}, a nem államosítok ingerülten harsogták: „Szavazzunk, szavazzunk!" — Doktor úr, — javasoltam az ügyvédnek — kérdezze meg a főurat, mi az a herepfe- dény. A szónok, pártja zúgó tapsai közt leült, az ügyvéd felállt, és azon ílcezdte: — Tisztelt közgyűlés, mindenekelőtt azt kérdezem a főtísztelendő úrtól, tudja-e, mi az a herepfedény? Erre a szóra hirtelen csönd támadt. Mindenki a fűúrra nézett, aki fülét a tenyerébe tölcsérezve, előrehajolt. — Megismétlem a kérdést — dörögte az állam patrónusa. — Feleljen nekem őszintén a főtisztelendő úr, tudja, vagy nem tudja, mi az a herepfedény? A főúr elsápadt, a szeme pillája megrebbent. — Ezzel az úrral nem állok szóba — fordult hátra híveihez. — Akkor rendben vagyunk, méltóságos főispán úr — fordult az ügyvéd az elnöki szék felé. — Aki azt se tudja, mi az a herepfedény, azzal én igazán nem kezdhetek vitát. A főispán baljóslatú morajlás közt rendelt el a szavazást. Akkora többség állt- fel az államosítás mellett, hogy az ellenzék még ellenpróbát se kért. Az elnök öt percre felfüggesztette az ülést. Szaladtam a telefonhoz. Csak futtában hallottam, hogy az ügyvéd magyarázott a barátainak. — Mégis hallatlan, hogy valaki iskola-ügyhöz hozzá merjen szólni, aki azt se tudja, mi az a herepfedény. — Hihetetlen — csóválta a fejét az egész • társaság. * Szerkesztő voltam, és kétségbeesett harcokat vívtam a cenzúrával. Csak úgy becsületből, a siker minden reménye nélkül.* A cenzorok rendkívül vitéz emberek voltak, és a .vörös plajbász mindig miszKkbe vágta a frontot az álomszerükön. Egyszer valami harctéri* tudósítónk azt találta írni, hogy Mackensen kis lovon lovagol. — Halt! — csapott le a vörös plajbász. — Ez sérthetné nagy szövetségesünk érzékenységét! És kitörölte a kis szót. Másnap lapunk olvasói kissé csodálkozva olvasták, hogy „Mackensen lovon lovagol", nem nádpálcán. De legalább Vilmos császár, nem kötötte hátra a sarkunkat. Mikor azt írtuk, hogy „egy részeg huszár rálőtt Tisza Istvánra a parlamentbenA, a cenzor nemcsak kitörölte a részeg szót, de még tán bicskával ís kivágta. És megüzente, hogy a magyar huszárról nem szabad azt írni, hogy részeg! Erre kaptam magam, és lenyomattam vezércikknek az egyszeregyet. No, cenzor, erre mit mondasz már. Hát azt mondta rá, hogy „közvetlenül sérti ' a hadviselés érdekeit", és kegyetlenül törölte 'Z egészet. Azt hitte a jámbor, hogy most már ■' kétszer kettő nem négy lesz. Most már aztán én is megharagudtam, és írtam egy vezércikket, amelyiknek az volt a címe: Herepfedény. Azon kezdődött, hogy „hol volt, hol nem volt, volt egysmr egy ember, aki olyan ostoba volt, hogy azt se tudta, mi az a herepfedény". Hogy miképpen folytatódott arról jobb nem is beszélni. Tudtam, hogy egy szó sem jelenik meg belőle, de legalább a cenzor megtudja, miit gondolok én róla. A cikk csakugyan aldtszálla poklokra, de a címet, meg a két első sort keresztülengedte a vörösplajbászos férfiú, ő meg így adta tudtomra, hogy nem ő az az ostoba ember, aki még azt se tudja, mi az a herepfedény. * Tavaly tárcát kértek tőlem, valami amerikai magyar almanachba. Már nem nagyon emlékszem, mit írtam, valami figurás gyerekdolog lehetett, s mivel éppen akkor hallottam hírét, hogy Kunz tanár urat magához rendelte szolgálattételre a jó isten — bizonyosan a Triangulus csillagba kvártélyozta be — halotti áldőzatul azt a címet adtam a tárcának: Herepfedény. Biz én már ezt is elfelejtettem volna régen, ha valamelyik amerikai kollégám arra nem vetemedik, hogy lefordítja a tárcát angolra. Ezt persze elfelejtette nekem megírni, mint ahogy én is elfelejtettem szerkesztő koromban Csehovot, vagy Gerolamo Robettát értesíteni, hogy lapom tárcaírójává fogadtam. Ellenben azt írja most nekem G. I. King úr Cincinnatiból, hogy olvasta a Herep- fedény-t, igen tetszett neki, s mivel úgy vette ki a lapjából, hogy az valami játékszer, ha megadnám neki a részletes leírását, hajlandó lenne azt a játékguáráha bevezetni, s érte illő percentet felajánlani, ami fnlentfoen növekedne akkor, ha az általa előállított heren- fedénynek Hungaryban is piacot lehetne csinálni. Hiszen, ha An tudnám mi az a hc-en-f-asvvi De azt hiszem, azt csak Kunz tanár i'tr *vdta, ámbár abban sem vagyok egészen bizonyos. Azt az egyet azonban megírom mister King- nek, hogy Hungaryt hagyja békén, van annak annyi herepfedénye, hogy arról Utóidul
