Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-07 / 32. szám

M58. FEBRUAR 1. NAPLÓ 3 A bizalomnak édes a terhe A tortßnet a meszesi munkásklubban kezdődött, az egyik téli estén. Halkan szólt a rádió, újsá­got olvastak, sakkoztak és gondtalanul csevegtek az em­berek. A beszédtéma: milyen jó dolga van a mai fiatalok­nak. Annyit tanulnak, ameny- nyit csak akarnak, még mi­niszterek is lehetnek... Megszólal erre az egyik if­júmunkás: — Ez igaz. De azért nem rózsás a helyzet ám! Nem mindenki él a lehetőséggel, Balogh Erzsi most is kimaradt a gimnáziumból... Balogh Erzsi, Balogh Erzsi..; Fellner Péter elvtársat, a párt­vezetőség egyik tagját — mert ő is itt volt — nagyon elgon­dolkoztatta a dolog. Néhány nap niúlva behívta Balogh Er­zsi édesanyját a pártirodába: — Balogh néni! Igaz, hogy a lánya nem akar tanulni? • Sí rvaf akadt. — Hát miért nem beszéltek vele? — Hiába beszéltünk! — le­gyintett még mindig sírva a bányászasszony. — Nem hasz­nált a szép szó! Kibeszélhetem a lelkemet is, akkor sem megy vissza.. 3 —• Ejnye-ejnye, miért nem szóltak altkor nekünk — mor­fondírozott Fellner elvtárs. — No, küldje csak ide a lányát, Balogh néni! Majd beszélünk a fejével! Két nap múlva nyitott be, hangos jószerencsét! — kö­szöntve. Tizenhatéves, szőke, vékonyka kislány, nem is hin­né róla az ember, hogy szem-x beszáll a szüleivel. — Eljöttél, Erzsikéin? Ülj le! — Hogy haladsz a tanulás­sal? Meglepődött. Piros lett az arca. Nyilván nem sejtette, mi­lyen „összeesküvést“ eszeltek ki a háta mögött; — Még nem tudom Péter bácsi, csak a jövő héten kap­juk meg a bizonyítványt. De, de — mondotta akadozva — nem is nagyon számít, mert kimaradtam az iskolából! „Péter bácsi“ adta a megle­pettet: — Csaknem?! Hiszen te min­dig olyan jó tanuló voltál! Em­lékszem, az általános iskolát is kitünően végezted. — Igen, igen, de most nincs kedvem;:; — Ez nem válasz. Mind a két nővéred érettségizett és pályát választott magának — te nem akarsz ápolónő vagy óvónő lenni? Vagy mit tudom én mi a csoda, a lényeg az, hogy mindenhol érettségit kér­nek már. — Á — legyint a lány. — Úgyis férjhez megyek! — Ettől még érettségizhetsz! Lehajtotta fejét a lány. Sze­me elé tette a kezét, talán sírt is. Nem tudni. Mire felnézett, már nem volt könnyes a sze­me, csak a bánat telepedett meg a tekintetében. „Péter bácsi“ sem számított erre a fordulatra, maga is el- érzékenyedett kicsit. Némi to­rokköszörülés után kiküldte: — Menj szépen haza és gon­dold meg még egyszer. Hadön is érettségizne és aztán meg­házasodnátok. Értelmes gyerek a fiú, talán elgondolkozott kicsit. Lega­lábbis úgy látszott. De még nem tudta magában áttörni a konokság gátját, mert a leány azóta sem jelentkezett. Pedig már egy hét telt el a beszélge­tés óta. Drága minden nap. „Péter bácsi“ újra beszélni fog vele És a fiúval is Nem tudja el­nézni, hogy a konokság derék­ba törje egy fiatal leány éle­tét .: ; A valósághoz híven bevallom, hogy „Péter bácsi“­Eltávolítják a vendéglátóiparból az oda nem való elemeket Felütvivsgálják a gebines-rendsxert A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága csütör­tökön délelőtt ülést tartott, amelyen értékelte a Baranya megyei Vidéki Vendéglátó Vállalat, a Komlói, valamint a Mohácsi Vendéglátóipari Vállalat munkáját, az általuk elkészített jelentés alapján. Földvári János elvtárs, a me­gyei tanács vb elnökhelyettese rámutatott arra, hogy a há­rom vállalat által készített je­lentés nem nyújt alapot arra, töttél, gyere vissza! Ne két hét ja, pontosabban: Fellner Pétert hogy a végrehajtó bizottság múlva ám!. Miért volt bánatos a lány? Nyilván udvarló avatkozott a dologba. Valószínű nagyon sze­reti. Igen, tizennyolc éves, barna és jóképű legény. Csiszolt mo­dorú, magabiztos fellépésű — és makacs. — Elveszem — ismételgette konokul. — Eleget tud már, úgy sem kell dolgoznia. Majd én eltartom! — Mi a szakmád? — kérdez­te „Péter bácsi". — Semmi. Segédmunkás va­gyok a napszínten. — És így akarsz megnősül­ni? Hogy képzeled el a házas- életet minden alap nélkül? bácsija nincs is pártvezetőségnek, vét is megváltoztattam. Egyéb ként minden egyezik. A történet elmondóiának kérésére tettem így. A lelkem, re kötötte, hogy ne írjam meg a meszesi | érdemben foglalkozzon vele. A leány ne-| Egyik jelentés sem ad választ arra a kérdésre: a gyakorlat­ban miként vált be a megyei tanácsnak az az intézkedése, hogy a vendéglátóipari válla­latokat 'az alacsonyabb szintű a nevét az újságban, nem akarj tanácsoknak adta át. Ettől füg­személyi kultuszt (pedig ezj még nem lett volna az!), hiszen! a pártvezetőség mindegyik tag ja el tudna mondani jónéhány] ilyen vagy amolyan esetet.) Elképzelhetjük mennyi fá-j radtsággal és mérgelődéssel [ jár mindez. Olykor már úgy] érzik, hogy nem is lehet to-j vább bírni, mert a panaszok) száma csak szaporodik. De ha-j marosan megbékélnek, mert < getlenül néhány fontos elvi szempontra hívta fel a válla­latok képviselőinek figyelmét. Rámutatott arra, hogy a ven­déglátóiparban vezető állásban még most is sok megbízhatat­lan, nem oda való elem, régi horthysta katonatiszt, volt nagyvendéglős dolgozik. Tevé­kenységük összefüggésben van azzal, hogy egyes vendéglátó­ipari egységek veszteségesek, Segédmunkásként akarod leél- mégiscsak jó ha jönnek hi-| leltárhiányuk van, vagy csaki ni az életedet? Okosabban ten- J0’ ” | szalmájaként kezelik a tarea­néd, ha tamilnál! Húsz-hu- «zen bíznak a partvezetoseg-j dalmi tulajdont. szonegy éves korodra elvégez- ben és — a bizalomnak édes? Javasolta: a komlói és a nód a vájáriskolát, addig Erzsi a terhe.. j mohácsi városi tanács végre­Űj fürdő és járda épül Mágocsoxt A legutóbbi nép- számlálás szerint is megközelítette már a falu lakossága á négyezret. Jelenleg, talán még ennél is többen laknak Má- gocson és ez a 4000 ember jobban, kul­turáltabban akar él­ni, mint eddig. A községi tanács úgy látta, hogy 1959-ben a legszükségesebb a rossz utak és járdák megjavítása, s a köz­ségfejlesztési alapból erre szánt összegen kívül a lakosság tá­mogatását kérte. Mivel falun csak nagyon kevés helyen van fürdő s az ala­pos tisztálkodás ne­hézségbe ütközik, a tanács isfcolafüítiő építését kezdi meg még a tavasszal. Az iskola fürdőjében csekély ellenszolgál­tatásért a felnőttek is fürödhetnek. A fürdő építését a KISZ-fiatalok vál­lalták társadalmi munkában, s így csak a műszaki felszere­lés kerül pénzbe. A községfejlesztési alapból csaknem 2 kilométer hosszai be­tonjárda építését is tervezik. Ezzel a falu peremén, a legrosz- szabb útviszonyokat szüntetik meg. A fa­lu lakéi elvállalták, hogy társadalmi munkában, minden­ki rendbeteszi a jár­dát a saját háza előtt. Ezzel, 25 ezer forint értékű mun­kát végeznek majd el, tehát a tervezett 108 ezer forintból csaik 85 ezret kell a községfejlesztésá alapból fizetni. Az egyik utcában a la­kók még plusz 15 forintot is felaján­lottak házuk előtt méterenként és ezen felüü még társadalmi munkában is dolgoz- ] nak. Mintegy 5000 fo-: rint értékben bővítik a villanyhálózatot és 9000 forint árú könyvvel jut több a népkönyvtárba. A községfejlesztési ter­vek között szerepel a KISZ-klu'b felsze­relésének javítása, a sportkör és úttöírő- szövetség segítése. hajtó bizottsága tárgyalja meg a felügyelete alá tartozó ven- déglátipari vállalat káderpoli­tikáját. illetve munkáját és intézkedjen a nem oda való, politikai és szakmai szempont­ból megbízhatatlan elemek el­távolításáról. Az intézkedések­ről a komlói és mohácsi városi tanács a negyedév végéig te­gyen jelentést a megyei tanács végrehajtó bizottságának. A Baranya megyei Vidéki Ven­déglátó Vállalat ugyancsak a negyedév végéig köteles je­lentést tenni a megyei tanács- t nak a hozott intézkedésekről. Javasolta továbbá, hogy a vendéglátóipari egységeknél vezessék be a szoros elszámol­tatást — még akkor is, ha a gebines rendszerrel szemben, ez több alkalmazott foglalkoz­tatásával jár, mert többek kö­zött ezzel is megszüntethetők a vendéglátóiparban tapasztal­ható szabálytalanságok. Dr. Nemes Alajos elvtárs hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a gebines vendéglősök java része gazdasági bűnöző, aki a fogyasztó közönséget is, meg a vendéglátóipart káro­sítja meg. Javasolta, hogy vizsgálják felül a gebines rendszert és ezeket az üzlete­ket számolják fel. Rámutatott arra, hogy a Komlói Vendég­látóipari Vállalatnál még min­dig politikai szempontból meg­bízhatatlan elemek vannak, akik megkárosítják a társa­dalmi tulajdont. Kérte, hogy a tanács alakítson brigádot és ez vizsgálja meg a Komlói Vendéglátó Vállalat személyi összetételét. És a brigád je­lentése alapján a végrehajtó bizottság újból tárgyalja meg a vállalat káderhelyzetét. Ki­fogásolta, hogy a vendéglátó­ipari vállalatok még most is kiszolgálnak ittas embereket és fiatalkorúakat a tervtelje­sítés érdekében. Rámutatott arra, hogy Baranyában a testi sértések és az erőszakos bűn- cselekmények nyolcvan száza­léka ittasságból ered. miatt elbocsátottak, a járás másik részén megint csak va­gyonkezeléssel bíznak meg. Ezek a személyek kihasznal- lák a laza bizonylati fegyel­met és, a zavarosban tovább halásznak. Kérte, hogy a ven­déglátóipari vállalatok vezetői szigorúbban ellenőrizzék, hogy üzletvezetőik kiszolgálják-e az ittas embereket és a fiatalko­rúakat. Dr. Schaffhauser István elv­társ rámutatott arra, hogy a gebines vendéglősök ötször annyi jövedelemre tesznek szert, mint amennyi a fizeté­sük. Kérte, hogy a vendéglátó- iparban csak becsületes, meg­bízható embereket alkalmaz­zanak. Kifogásolta, hogy a földművesszövetkezeti ven­déglátóipar és az állami ven­déglátóipar egyazon területen versenyez egymással. Ezért ja­vasolta: térképezzék fel a me­gye vendéglátóiparát és hatá­rozzák meg, milyen területen kívánják fejleszteni a földmü- vesszövetkezeti vendéglátó- ipart és milyen területen az államit. Faludi Ármin élvtárs, az Állami Kereskedelmi Felügye­lőség képviselője javasolta, hogy a megyében működő vendéglátóipari vállalatokat helyezzék egy központ irányí­tása alá, úgy amint az Pécsett is van. Kifogásolta, hogy a vállalati igazgatók az ellen­őreiket más munkákkal is megbízzák és így azok min-’ dent csinálnak, csak éppen nem ellenőrzik egységeiket. Nagy Gyula elvtárs, a me­gyei tanács vb elnökhelyette­sének javaslatára a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy megbízza a vendéglátóipari vállalatokat, készítsenek in­tézkedési tervet, illetve hozza­nak határozatokat és azokat a vb két hét múlva megtár­gyalja. Ennek elkészítésénél meg kell vizsgálni a vendég­A mágocsiak lát­ják, hogy pénzüket í Lévai Tibor elvtárs, megyei visszakapják, hogy a (főügyész a vendéglátóipar ká- látóipar káderproblémáit, az falut, az o eletüket . derproblémájával kapcsolat- egységek gazdaságosságát, az éss^rűbb területi felosztást. nács, s ezert segite- * gazdasági vezetőket, vagy be­nek ők is a falu; oßztottakat, akiket a járás valamint a gebines rendszert; szebbé tételében. «egyik részében leltárhiány P. J. WBHwiwiamwmuH i#i ■M/mruMssw/WBM Megáll egy nagy autó> ki­csapódik az ajtaja és a követ­kező pillanatban borzas asz- szonyfejek hajolnak össze, s elcsattannak a baráti csókok dr. Charlotte Geister berlini ügyvédnő, Frieda Weidner berlini pártinstruktor és Gerda Steinecke magdeburgi házi­asszony arcán. Szefcsik Imré- né elvtársnő, a megyei párt- bizottság munkatársa, Farkas- né, Gregomé, Kissné, a megye és a város asszonyainak kép­viselői — karonfogják őket a kölcsönös üdvözlések után és eltűnnek a megyei pártbizott­ság épületében. — Kedves Elvtársnők! Sze­retettel köszöntőm önöket a városi párt-végrehajtó bizottság nevében! — így fogadja őket a városi pártbizottságon Hucker Ferenc elvtárs, a párt- és tö­megszervezeti osztály vezetője, majd Farkas Elememé elv­társnő vörös szekfücsokrokat nyújtott át nekik. Rövid beszélgetés: a bara­nyai asszonyok boldogok, hogy vendégül láthatják a német ndlküldöttséget; a német ven­dégek örülnek, hogy vidéki út­juk éppen Baranyába vezetett. Kialakul a program: megláto­gatják a porcelángyárat, az üdülőszállóban megebédelnek, utána városnézés, majd este találkozás a pécsi asszonyok­kal . w ^ — De csodás ez a máz alatt festett bika — mondja őszin­tén dr. Charlotte Geister — éppen olyan szép, mint a meis­seni porcelán... — Ezt éppen tőlük tanultuk, — mosolyodik el Gáli elvtárs, a gyár igazgatója. — Az eozin- készités titkát viszont — emel fel egy új figurát — csak itt Pécsett ismerik az egész vilá­gon. Az eozän még nagyobb elis­merést kap. Különösen a mo­dem vonalú váza, amely kéz- ről-kézre jár. S kell-e szebb pécsi emlék, mint egy kis pécsi Német eozin-váza, amellyel a gyár dolgozói ajándékozzák meg a német vendégeket? * A napköziben szuszogva pi­hennek a gyári gyerekek. Csak egy szőke buksi emelkedik fel az ágyról, hátha odalát, ahol Gerda Steinecke a frissen ajándékozott faépítő haszná­latát magyarázza a napfközi- otthon vezetőjének. Mikorra elköszönnének a vendégek, már minden gyerek tudja a jó hírt: kis mackót és két doboz faépítőt kaptak. Vonatot, meg favágót lehet csinálni belőle! És köszönet helyett is zengik.: — Viszontlátásra! * Este. A Doktor Sándor Mű­velődési Házban szoronganak a gyárrmunkások, tisztviselők, háziasszonyok, a területi nő­tanácsok tagjai és arról be­szélgetnek a német vendégek­kel, hogy élnek, hol tart a ma­gyar nőmozgalom, milyen ter­mük vannak. Ismerkednek. Már javában folyik a beszél­getés, amikor a küldöttség ve­zetője, dr. Charlotte Geister elmondja: neki hat gyermeke van, öt lány és egy fiú. Taps. öt lány egysorban — szép do­log. — De nem ez a legszebb benne! — körülbelül ezt mond ja a boldog mama. — Hanem az, hogy a legnagyobb lányom hamarosan orvos lesz. A máso­dik gazdasági főiskolát végez, a harmadik most érettségizik, nyelvelhet tanul, mert külke­reskedelemben akar dolgozni, a negyedik nem nagyon szeret tanulni. Az ötödik gimnazista, tanítónőnek készül. Egyébként kiváló teniszező, asztalitenisze­ző és sakkozó. A fiam hat éves, most lesz első osztályos. Mindezt azért mondottam el, mert Nyugat-Németországban azt terjesztik, hogy a német középosztály gyerekeiből sem­mi sem lehet a Német Demok­ratikus Köztársaságban. Én ügyvéd vagyok — igaz, most már nem folytatok gyakorla­tot, a férjem is ügyvéd. És lám, mégiscsak lesz valami a gyerekeinkből.... Késő este van már. A pécsi asszonyok barátságának, sze­rété tenék megannyi jele, a sok ajándék halomba rakva vár egy hatalmas virágkosár tár­saságában — elszállításra. Amikor búcsúzásra kerül sor, a küldöttség vezetője mondja el, amit — reméljük valameny- nyien éreznek: — Nagyon szép ez a város, amelyet lakóival együtt, a szívünkbe zártunk. Ahol ed­dig Magyarországon jártunk, mindenfelé sok szeretedet kap­tunk, sok barátot szereztünk. Amit Pécsett kaptunk, az olyan plusz volt, amelyre nem számítottunk. — Reméljük — mondották még — hogy az itt tapasztalt vendégszeretetet sokszorosan adhatjuk még vissza a mi ha­zánkban. * A német vendégek a megyei nőtanács tiflvára, valamint két központi küldött kíséretében pénteken Babarcra és Bólyba utaztak. HAR.SÁNY1 MARTA (ERB JANOS felvételei.) Bate • Munkások köaött. Gyönyörűek a Zsolnay gyár eozin-árui.

Next

/
Thumbnails
Contents