Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-28 / 50. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! OUKtÁNXm.1 , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM 50. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1959. FEBRUAR 28. Pénteken hat termelőszövetkezeti község alakult a megyében Nyugotssentersséhet, Nagvváty, Monyoród9 léseny, Marása, Csarnóta Nyugotszenterzsébet, Nagyváty, Monyoród, Téseny, Marázó, és Csarnóta szövetkezeit községgé való átalakulásával a tegnapi nap folyamán 60-ra emelkedett Baranya megyében a termelőszövetkezeti községek száma. Az új termelőszövetkezeti községekben megindult a tavaszi közös munka előkészítése, a leltározás és a szövetkezeti terv készítése. A ma­gyei és járási tanácsok brigádokkal segítik a közös munka beindítását. A parasztság A minap jól leleplezte ma­gát a Szabad Európa. „Már­ton gazda“ nevű uszítója szá­jára vett dr. Münnách Ferenc országgyűlési beszédéből egy mondatot, hogy vitatkozzék vele, eközben szokatlan nyílt­sággal tett önvallomást, mint­ha válna még valami mara­dék lelkiismerete, amely most megszólalt. Azt a mondatot idézte dr. Münnich Ferenc be­szédéből, amelyben a minisz­terelnök arra figyelmeztet: fel kell készülni rá, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom je­lenlegi nagyarányú fejlődése kiváltja az ellenség ellenállá­sát, vágyig hogy a mezőgaz­daság sozciallsta átszervezése nem megy majd minden harc nélkül most és a jövőben. Nos, „Márton gazda“ idézi ezt a megállapítást, s hozzáteszi: bár a miniszterelnök nem ne­vez nevén senkit, „jól tudjuk, miránk célzott“. Nem mi mondtuk, hanem ő: a reakció rádiója görcsösen iparkodik védelmezni minden kis pozícióját, s gátat vetni mindennek, ami a haladást, a Szocialista fejlődést hozza. S így igaz: ugyanaznap, amakor „Márton gazda“ elszólta ma­gát, sorompóba állt egy má­sik „gazda“ is, aki Bólint né­ven hadakozik a szocializmus ellen az éteren át. Hát ez a „Bálint“ azt próbálta bizony­gatni, hogy most aztán vége lesz a paraszti nyugodalom­nak. békességnek, vége a pa­raszti biztonságnak, többter­melésnek, s a termelőszövetke­zeti ■ fejlesztésnek a munkás­ság is, a parasztság is meg­issza majd az árát, úgy fog romlani a közellátás, amely pedig az utolsó két évben szé­pen javult. Szerinte kizárólag azért, mert az egyéni gazda­ságok jól termelhettek. Most pedig majd zuhanni fog a termelés. — szerinte; Vagyis: a Szabad Európa ugyanazok közé áll mo6t be, akik azt vallják, hogy nem le­het egyidejűleg növelni a me­zőgazdaság terméshozamait és átalakítaná szerkezetét kóséru- termelő gazdaságból szocialis­ta, társas nagyüzemivé. Pedig a Szabad Európa ugyanolyan jól tudja, mint mi itthon, hogy a nagyüzem a magyar múlt­ban is, a kapitalista országok jelenében is termelékenyebb a kisüzeminél. Nyilván nem vé­letlen, hogy a tőkés komkur- renciaharc eredményéként az Egyesült Államokban és Dá­niában egyaránt mind keve­sebb kézbe összpontosul a földtulajdon, vagyis a nagy­üzemek felfalják a kisebbeket. M inálunk természetesen ez nem történhet meg, mert nin­csenek kapitalista és hűbéri nagyüzemek, másrészt pedig a kulák nem húzhatja ki a ta­lajt a kis- és középparaszt lá­ba alól. Szembe kell nézni azonban azzal a ténnyel, hogy a Sza­bad Európa — nyilván min­den szándéka ellenére — meg­dicséri azt a gazdaságpoliti­kát, agrárpolitikát, amelyet pártunk és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány folytat; Elismeri, hogy ezek következ­tében erősödött a paraszti ter­melési biztonság, növekedtek a hozamok, javult a közellátás. Igen, ezt ismeri el „Bálint gaz­da“, amikor okvetetienkedese során arra a következtetésre jut, hogy most majd „újra be­vezetik a kötelező beszolgálta­tást“. Más érve nincs, kény­telen hát olyat hazudni, amit Magyarországon senki sem hisz d; De van a kérdésnek olyan «dala is, amellyel „Bálint gaz­dáik“ természetesen nem fsR* lakkozhatnak. Meg kellene ugyanis mutatnáok, hogyan alakultak a terméshozamok hazánkban az utolsó két esz­tendőben — ha a korábbi éve­ket most mellőzzük. S arra a következtetésre jutnának, hogy például kenyér- és ta­karmánygabonákból a terme­lőszövetkezetek átlagosan mint egy 8—10 százalékkal maga­sabb hozamokat értek el, mint az egyéni gazdák. Tehát a köz­ellátás javulásához nagyobb mértékben járultak hozzá. De bátran megrpandhatjuk azt is, hogy az állati termékeik tekin­tetében még nem ez a helyzet, valamint azt, hogy az egy főre jutó jövedelem a terme­lőszövetkezetekben még nem haladja meg tetemesen az át­lagos, 8—10 holdas gazdálko­dókét. Nincs okunk elhallgat­ni: ez azért van így, mert a ré­gebbi termelőszövetkezetekbe elsősorban földnélküli vagy néhányholdas gazdák tömö­rültek, ezek voltak a legszi­lárdabbak, ők állták ki az el­lenforradalom viharát és anyagi kártevését. Amikor ők szövetkezeteket alakították, szinte a szerszámokat, minden állatot ki kellett izzadniok, meg kellett fizetniük, még ha nagy összegű állami támoga­tást élvezték is. De ami a dön­tő: az összehasonlítás alapja az ő esetükben nem lehet a tíz­holdas gazda jövedelme, ha­nem csakis az, hogy összeha­sonlíthatatlanul jobban, nyu- godtabban, kulturáltabban, gondtalanabbal élnek, mint egyéni gazda korukban. Termel őszö vetkezett moz­galmunk jelenlegi, örvendetes fejlődési szakaszára az jellem­ző, hogy a középparasztok tö­megei indultak meg. Ez azt jelenti, hogy a régebbi szövet­kezők első gondjain máris túl vannak: megfelelő mennyisé­gű szerszámuk, állatuk, s ami nem kevésbé fontos, termelési tapasztalatuk van. Olyan gaz­dák tömörülnék, akik éppen a párt és a kormány agrár­politikájának előnyeit élvez­ve, az utolsó éveidben szépen fejlesztették gazdaságukat, s rájöttek, hogy tovább már nem tudják, vagy aMg tudják fejleszteni, miközben az ellen­forradalom után megmaradt termelőszövetkezetek náluk is gyorsabban növelték a terme­lést, fejlődtek. Ez a tény a leg­nagyobb meggyőző erő a szö­vetkezés mellett. Amire aztán a Szabad Euró­pa végképpen nem hivatkoz­hat: a Szovjetunió, Kína, Bul­gária és Csehszlovákia példá­ja. — Tudvalévő, hogy az em­lített népi demokratikus or­szágokban a legutóbbi néhány évben ment végbe a mezőgaz­daság szocialista átszervezése és szembetűnően gyorsan, ug­rásszerűen növekedett a ho­zam, Kínában például tavaly, egyetlen éiv alatt a kétszere­sére. A Szovjetunióban pedig a mezőgazdaság termelésének évi átlagos növekedése nyolc százaléka lesz, szemben az Egyesült Államok évi két szá­zalékos növekedésével. Hét év alatt mintegy hetven száza­lékkal növekszik a szovjet me­zőgazdaság hozama. A leg­utóbbi öt évben már egyné­mely termelési ágban elérte, hét év alatt másokban is a szovjet mezőgazdaság eléri és­túlhaladja a világ legfejlet­tebb mezőgazdaságú kapitális ta országát. Érthető, hogy ezzel „Már­ton“ és „Bálint gazda“ nem dicsekszik. Hja, nem könnyű mostanában a Szabad Európa kommentátorának lenni! T. T; Felavatták az ország elsű szintétikus műanyaggyártó és műszál üzemét Uj magyar iparág, a szinté­tikus műanyaggyártás első két üzemét pénteken adták át rendeltetésének. Délelőtt a Hungária Vegyi­művek telepén a szintétikus műszál alapanyagát, a kapro- laktámot előállító üzemet avatta fel Czottner Sándor ne­hézipari miniszter. Az ünnep­ségen többek között elmondot­ta Czottner Sándor, hogy a kaprölaktám előállítása meg­veti az alapját a korszerű ma­gyar műszál-iparnak. A szinté­tikus anyagok gyártásával ed­dig igen elmaradtunk egy-egy baráti és tőkés ország mögött. 1958-ban például a Német Demokratikus Köztársaságban 8.7, az Egyesült Államokban 11 kilogramm az egy főre jutó műszáltermelés, nálunk pedig csak 0.3 kilogramm volt. A Hungária Vegyiművek kapro- laktám üzeme, amely 300 ton­na teljesítő képességű, a jövő­ben tovább épül és rövidesen megtöbbszörözi termelését. A második ötéves tervben épülő új nagyteljesítményű üzemek pedig hétszeresére emelik ha­zánkban az egy főre jutó mű­anyag-felhasználást. A kapro- laktámból készülő műszállal jó és olcsó szövetet gyártunk a lakosságnak. A 30—35 száza­lékos keverésű műszál ötszörö­sére növeli a textíliák élettar­tamát. A miniszter ezután kor­mánykitüntetéseket, jutalma­kat adott át azoknak, akik az üzem felépítésében érdemeket szereztek. Az ünnepség végeztével a vendégek Nyergesuj falura mentek a Viscosa gyárnak az NDK segítségével felépült mű­szálüzemének, a danulon-gyár­nak a felavatására. Az üzemet Szekér Gyula nehézipari miniszterhelyettes adta át. Felszólalt az ünnep­ségen Rudolf Helmer, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság magyarországi nagykövete is* Felszólalt még Broska Mi­hály, a pozsonyi Dimitrov ve­gyiüzemek igazgatóhelyettese, majd Czottner Sándor nehéz­ipari miniszter kormánykitün­A magyar szovjet barátság hónapja alkalmából rendezett magyar-szovjet mezőgazdasági napokat pénteken országos kon feremciával nyitották meg a Magyar Tudományos Akadé­mia dísztermében. Az ünnepé­lyes megnyitáson megjelent Tömpe István, a földművelés­ügyi miniszter első helyettese, továbbá Magyari András föld­művelésügyi miniszterfielyet­tetéseket és miniszteri kitün­tetéseket adott át a nyerges- ujfalui gyár vezetőinek és az építésben résztvevő mérnö­köknek, technikusoknak, mun­kásoknak; A nyergesujfalui perion­gyár terméke danulon néven kerül forgalomba és textil­anyagaink tartósságának növe­lését szolgálja. Az üzemben jelenleg egy tonna műszálat gyártanak naponta, de az épületet úgy tervezték, hogy a termelést később kétszeresére, sőt háromszorosára növelhetik; Nemcsak gépi berendezését szállította a Német Demokra­tikus Köztársaság, hanem né­met mérnökök, szakmunká­sok irányították szerelését is. tes, Dinnyés hajóé az ország­gyűlés alelnöke, Demeter Sán­dor, az MSZBT országos tit­kára, Hunya István, a ME- DOSZ elnöke, Ott volt V. K. Gvlevszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkára. Ä mezőgazdasági irányító- szervek, tudományos intézmé­nyek számos vezető személyi­sége, valamint a mezőgazda* Mezőgazdasági szakemberek tanácskozása Pénteken délelőtt a Földmű­velésügyi Minisztériumban, a megyei tanácsok elnökhelyet­teseinek, mezőgazdasági osz­tályvezetőinek, gépállomást igazgatóinak, a fővárosi és vi­déki tudományos intézmények és a minisztérium vezető szak­embereinek részvételével ta­nácskozást rendeztek. A~ napi­rendben a tavaszi mezőgazda- sági felkészüléssel kapcsolatos, valamint a termelőszövetkezeti mozgalom jelenlegi helyzetéből adódó feladatok megvitatása szerepelt. A vitát Dögéi Imre földmű­velésügyi miniszter előadása vezette be. Az előadást vita követte. sági Szemeik legkiválóbb szak­emberei előtt Manninger Re­zső Kossuth-díjas akadémikus megnyitó szavai után Tömpe István, a földművelésügyi mi­niszter első helyettese mondott ünnepi beszédet. Méltatta a Szovjetunió felszabadító har­cának és további támogatásá­nak jelentőségét, ismertette a magyar mezőgazdaság legutób­bi években elért; kimagasló si­kereit Megnyílt a magyar—szovjet mezőgazdasági napok országos konferenciája szeMn lennciöszöiieiM Hz* Gyöngy lesz-e a Karasica Gyöngye? Hát azt ki tudná megmondani? Az első lépésé­ről még senkinek sem lehet megmondani, milyen lesz a többi. Remény az van. Mint mindig, ha újba kezd az em­ber. Hiszen azért is fog hoz­zá, azért kezd bele, mert job­bat akar. Jobbat akarnak a szederkényiek is. Igaz, a riport csak a nyomjál rész most ala­kult termelőszövetkezetéről szól, de a másik rész, a sze­derkényi is döntött már, 6k is a közöst választották és így végeredményben az egyesült község már szocialista község­nek számít. Azért kell így kü­lön beszélni nyomjál meg sze­derkényi részről, mert ha hi­vatalosan egynek számítanak is, azért a faluban még min­dig külön számítják magukat az emberek. Ez olyan szokás­féle. így most is külön alakí­tottak termelőszövetkezetet. A nyomjál résznek ma lesz az alakuló közgyűlése. A kultúrteremben már jóval a kezdés előtt négy néni ül­dögél. Kíváncsian, várakozóan. — Itt németek meg felvidé- diek laknak. Mindenki belé­pett. Gondoltuk, nekünk is jobb lesz. Nem lesz gondunk öregségünkre. Lassan-lassan gyűlnek az emberek, zsong a terem, kis csoportok alakulnak, beszél­getnek. Bizony, van is miről beszélgetni. Az egyik ablak előtt három férfi áll. Szigli István, Pónya Károly és Bán Ferenc. A tsz- ről van szó. Arról, hogy ne­héz volt megválni a földtől, persze, hogy nehéz, de azért így biztos jobb lesz. Szigli István meg egyenesen terve­ket kovácsol már. he Igaz, hogy még se ne­vünk, se vezetőségünk, de a tervek, azt hiszem, nem árta­nak. Ha tetszik a többségnek, megcsináljuk, ha nem, hát akkor lesz jobb terv.ii Bán Ferenc egy Tolna me­gyei tsz-ről beszél: — Hogy azok mennyit ke­restek a disznókon! Az igen. Azt mi is megcsinálhatnánk. Mert lehet ám sok pénzt ke­resni, csak jól kell gazdál­kodni. Közben lassan megkezdődik a gyűlés. Mi legyen a tsz neve? Kis vita után a Karasica Gyöngye mellett döntenek. Aztán jön a vezetőségválasztás. Ez már ne­hezebb. A szavazás eleinte vontatott, látszik, hogy nem szokták még meg ügyeiknek ilyen módú intézését a nem­régiben még egyénileg gaz­dálkodó tsz-tagok. De aztán belelendülnek. Érvek, ellenér­vek hangzanak el s nemsoká­ra megvan az elnök is, Czine- ge József. Nem a szavak embere. Lát­szik rajta, tudja, ez a tisztség nemcsak megtiszteltetés, de nagy felelősség is. — A párt és a kormány sok segítséget ad nekünk — ezt mondja —, de az önmagában nem elég ahhoz, hogy jó ter­melőszövetkezetet tudjunk lét­rehozni. össze kell fognunk és dolgoznunk kell becsületesen. S én arra kérek minden tsz- tagot, hogy támogasson engem mindenkor, mert csak így tu­dom ellátni ezt a felelősség- teljes feladatot. A Karasica Gyöngye Tsz megalakult. 88 család 107 tag­ja kezdi meg a közös gazdál­kodást 760 holdon. öregek, fiatalok, férfiak, nők ülnek a közgyűlésen. Most már mgétam más közösséghez tartoznak, egészen másként fognak élni. — Ki a legidősebb a cso­portban? — kérdezi valaki. Oszhajú bácsi áll fel, már túl a hetvenen: Schubert ti- pát. — És a legfiatalabb? Csinos fiatal lány szégyen­lősködik elő az egyik sarok- S bői. Sós Valéria, olyan húsz - év körüli. ?, — Össze kell házasítani őket — kiáltja el magát va­lami tréfáskedvű ember és egyszerre derű költözik min­denki arcára. Ez már a nagy család hang­ja, a közösé. Mintha közelebb kerültek volna egymáshoz az emberek. Elmenőbe» még méregetik egymást, hogy „vajon benned mi rejlik, veled hogy lehet ki­jönni”, s azt remélik, hogy jó lesz minden s a Karasica < Gyöngyéből valóban igazi t gyöngy válik: példamutató, jó > termelőszövetkezet, Az ünnepi beszéd után So­mos András Kossuth-díjas akadémikus a magyar szovjet gazdasági és műszaki tudomá­nyos együttműködésnek me­zőgazdaságunkban mutatkozó eredményeiről tartott előadást. Somos András akadémikus előadása után Leilei János ku­tatóintézeti igazgató és Bán­házi Gyula kutatóintézeti igaz­gató szólalt fel. A konferencia szombaton falytatja munkáját. A lottó nyerőszámai A lottó 9. játékhetének sor­solását péntekem Kiskőrösön tartotta a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Erre a hétre 4 340 767 szel­vényt küldtek be a fogadók, így egy-egy nyerőosztályra 1 627 787 forint nyeremény jut. A kisorsolt nyerőszámok a kö­vetkezők: 2, 31, 48, 75, 87. A következő heti tárgynyere­ménysorsoláson a 8. játékhét szelvényei vesznek részt, Attila székhelye és aranykoporsója nyomában Dr. Ceaiányi De­zső, a nyíregyházi Jósa András mú­zeum igazgatója régóta kutatja Atti­la székhelyét és sír­ját. Most sikerült megtalálnia azt az eddig ismeretlen fo­lyót, amelyet' Prisz- kosz bizánci törté­netiró említ Attila székhelyének meg­állapításával kap­csolatban. Priszkosz útleírását»» ja, hogy az Al-Duna után három hajóz­ható és több kisebb folyón keltek át A harmadiknak emlí­tett Drimkát eddig nem ismerték. Csa- lányi Dezső megál­lapította, hogy a Drinka azonos a Hódmezővásárhely alatti Diltnka érrel. E helytől kezdve pedig már csak kö­rülbelül 48 kilomé­ter» tehetett a Bő­dí^réven és a Tiszán át Attila székhelye. Ez a terület ma a Tisza-hurok kányá­ra által körülzárt száteet, amelynek nyugati bejáratát a folyó szabályozása­kor átvágták. A szi­geten Priszkosz ál­tal említett fürdő is megvan. A felte­vések szerint tehát ott volt Attila szék­helye és sírja is. A kutatási, folvtwtjífc#

Next

/
Thumbnails
Contents