Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-26 / 48. szám

2 NAPLÓ 1959. FEBRUAR 26. A szovjet film ünnepe A félkegyelmű Színes, szovjet film IN osztojevszkij negénytrüó­*' giájának első része jele­nik meg filmen. A sötét és döbbenetes igaz történet Mis­kin hercegről, a fínomlelkű és jóhiszemű, beteges fiatalember ről, Nasztaszja Filippovnáról, a gyönyörű, 'bukott nőről szól és az őket körülvevő világról. Dosztojevszkij világa sötét és reménytelen. Ha tudjuk, hogy a múlt század közepén föllán­golt európai forradalmak leve­rése után hogy tombolt Orosz­országban is a cári önkény, amelynek maga az író is egyik áldozata volt, s hogy terjedt a velejéig romlott társadalomban a pénzimádat, a törtetés, s az ezzel együttjáró egész erkölcsi züllés — akkor mindjárt így nézzük a filmet íb: mennyire igazan ábrázolja a dosztojevsz- kiji világot, a 19. századi cári Oroszország levegőjét. Bátran állíthatjuk, hogy a film az igazi Dosztojevszkijt hozza elénk és ezen túlmenően is egyike a legjobb szovjet filmalkot ásóknak; A mai filmnek néha idegen az a máz, ami az akkori be­szédstílusban a kifejezéseken csillogott; Éppenígy idegen kissé az érzelmeknek, szenve­délyeknek ez a szinte mérték­telen hullámzása, fergeteges kitörése. De a film — termé­szetesen a regény nyomán — meg tudta mutatni a szavak mögött az embert is, a hiteles társadalmi környezetben: S ez szorosain egybefonódva művészi jelenetekben tornyo­sod ik össze. Emlékezünk arra a képre, amikor Nasztaszja a tűzbe dobja a százezer rubeles csomagot. Az emberek pillana­tok alatt sóvórszemű, pénzéhes állatokká válnak. A művészi fényképezés önmagukból kifor­gatott lihegő arcokat mutat, a szemek állati kifejezéssel me­rednék a tűzben hamvadó va­gyonra. És az őrjöngő társaság mögött ott áll a herceg, arcán rémület, undor, csalódás, két­ségbeesés. A „félkegyelmű" néz így azokra, akiket pedig normális embereknek könyvel el a társadalom. A herceg hisz az emberekben és keresi a lelkűk mélyén a jót. Ezért cseng a néző fülé­ben is sokáig a pofon, amely az ő arcán csattant el, de szólt minden becsületes embernek, aki megpróbált beavatkozni az emberi elaljasodásba és szót emelni az igazság, a megértés, a szeretet ügyében. Miskin herceg, azaz Jurij Jakovljev, árnyékolt, bánatos szemével, magas imbolygó alakjával, halk szavaival és fehér homlo­kával — bevonult a felejthe­tetlen filmhősök közé. A másik főalak, a másik ember, ebben az ember­telen világban: Nasztaszja Fi­lippovna, a gazdag Tockij gyö­nyörű kitartottja. Tapasztalat­lan, álmodozó, tiszta lányka volt, amikor Tockij a birtokába vitte. Helyzete (az akkori nő helyzete) önmagában is magya­rázza ellentétes természetét, hogy vágyad egy szebb élet felé vonják, de ott él a puha bársonyok elpuhult és romlott világában, beletörődve, hogy alkusznak rá, mintha egyszerű árucikk volna; Ellentétekkel teil alakját Julija Boriszova hozza színre, mesteri eszközök­kel. Bugyborékoló kacagása, amely kegyetlen undor­ba éppúgy átvezethet, mint keserű zokogásba, úgy csendül bele a gonosz környezet merev levegőjébe, hogy közte és Miskin között a párhuzam nyilvánvaló: őt is bolondnak pergő események, a lírai ké­pek, a csomópontok köré össz­pontosított ábrázolásmód — mind arról tanúskodnak, hogy Pirjev kiválóan oldotta meg a feladatot. Valentyin Pavlov munkája a fényképezés. Számtalan helyen érzi a néző: egy-egy finomszí­nezésű filmkocka önmagában is remekmű. S emmiképpen nem feled­kezhetünk meg arról, hogy megemlítsük a szinkront. A szinkron rendezői megtalál­ták a két főszereplő megjele­nítéséhez legjobban Illő hangot Kálmán György és Bánki Zsu­zsa személyében. A két színész — és a többiek is — olyan szívvel végezték munkájukat, amilyet ez a nagyszerű szovjet filmalkotás megérdemel. H. E. Az első terv A szovjet filmhét sikere Villányban Február 20-án este Nagy Bé­la, a villányi általános iskola igazgatója nyitotta meg a szov­jet film hetét a Vörös Csillag filmszínházban. Az általános iskola tanulóinak kis műsora után bemutatták „Az élet kü­szöbén“ című szovjet filmet. Valamennyi ünnepi filmhét közül ez volt a legsikerültebb Villányban. Az előadásra min­den jegy elkelt és a közönség valóban ünnepi hangulatban nézte végig az előadást; LstSZütER ez a tavasz is úgy kezdődik Gilvónfán, mint a legtöbb. Február végén egy­szer csak váratlanul kisüt a nap és pár óra alatt íeiszip- ; pántja a laza hótakarót, le- : mezteleníti a gilvánfai határt, j És a kitakart mező most is épp olyan tarka-barka, sok- ; színű, a zöld és fekete 1 föld- ! sávok éppoly keskenyek, kurták, mint az elmúlt tava­szok bármelyikén. A gazdaember most is ; ugyanolyan kíváncsisággal siet ; ki a mezőre, megnézni, ho­gyan telelt át az őszi vetés, de ezen a tavaszon valahogy más szemmel nézi ezt a tarkasá­got. Most tűnik csak fel az embereknek igazán, hogy mi­csoda pazarlás ez a száz meg száz apró parcella, mekkora földterületet rabolt el eddig tőlük a sok mesgye, osztóba­rázda. Ha összeadnák, jóné- hány katasztrális holdat ki­térné. De ami a legnagyobb baj, ezeken a tenyérnyi föl­deken kpmbájn vagy nagyobb gép meg sem fordulhat. Külsőleg mit sem változott a falu képe. Az emberek ki­bújnak házaikból a fényre, fel­nyitják a fészerajtót, lezsíroz­zák a szekeret, összerakják az ekét, boronát, s csakúgy, mint minden évben, lassan meg­kezdik a tavaszi előkészülete­ket. A változás csak az em­beri bensőkben játszódik le, s ennek nagysága szavaikkal úgyszólván ld sem fejezhető. Két hét óta szocialista község Gilvánfa és ez a két hét elég volt ahhoz, hogy az emberek nagyüzemi módon gondolkod­ni é6 cselekedni. Az első közös megmozdulást a község tervének elkészítése igényelte. Nemes János, aki elsők között lépett be az Aranykalász-ba, kiürítette az egyik szobáját — ha megfelel irodának, szívesen odaadom — mondotta. És elfogadták Azóta itt gyűlnek össze nap, mint nap az emberek és az asztalt körülülve próbálják ki­alakítani az Aranykalász jö­vőjének képét. Egy ezer holdas gaz* dasag tervét elkészíteni nem könnyű. A vélemények gyakran megoszlanak, de a vita soha nem fajul veszeke­déssé. A döntő szót a sok-sok vélemény meghallgatása után mindig az elnök mondja ki. Takács Géza igazságos ember és jó gazda. Még csak két he­te elnök és már mindenki tiszteli és szereti, hallgatnak rá. Mire a tervkészítő szakem­berek megérkeztek Gilván- fára, a tsz tagjai minden fon­tos adatot megszereztek, ös­szeírták az őszi vetéseket, az üres szántásokat, a bevitt ál­latok számát, felmérték az ál­latférőhelyeket; A tervké&zi > • brigád rögtön munkához lát­hatott. Ezután már gyorsan ment a dplog. Takács Géza röviden vázol­ta, hogy mik az elképzeléseik az induló évre. Úgy egyeztek meg a tagsággal, hogy fő jö­vedelem forrásul az állatte­nyésztést választják, erre meg­megtanuljanak nagy méretek- vannak az adottságaik. Csak ben tervezni, nagy számokban legelője 300 hold van a köz­beszólni, hogy megtanuljanak ségnek, ami igen komoly ta­k armányf orr ás lehetne. — A nútmrllr tunvÍTVf o mzpa KdlilmliyiOli dS Icílclin“« ** Xl^VeZJlN, mi Ulti a BOIV ——--W1 Atnn orr Vioflv Q lortolrt ári vegésbe beäeharsan egy igaz» ; probléma az, hogy a legelő vi­szava; Az emberi leTkeüt mélyén sű­rűsödő szenvedélyek összecsa­pásainak ábrázolásában száz év előtti légkör Izzásának meg­teremtésében, az alakok élővé varázsolásában Ivan Pirjevet illeti a kétszeres dicséret. Az, idős, hírneves szovjet filmren­dező maga írta meg a forgató­könyvet és vállalkozott így. a kétszeresen nehéz munkára. A végig lebilincselő, izgalmasan Gyorskiszolgáló boltokat építenek a bányász-lakótelepeken A régi, gyér bolthálózat ma bányavidékek kereskedelmi há már nem tudja ellátni elegen- lózatának fejlesztésén. A há­dő áruval a bányász-lakótele- roméves tervben majdnem min „ lv.o, pékét. Különösen az új tele- den bányász-településen épül f talajvizet’ elvezethessék, püléseken hiányoznak az üz- egy-két üzletház, vagy önálló ? — Nem három holdról van letek. A Belkereskedelmi Mi- bolthélyíség, ahol a szükség- gaó> hanem háromszázról, ha nisztérium és a Nehézipari leteknek megfelelő boltot Minisztérium most dolgozik a rendeznek be. zes, és bizony métely es is Lecsapolásához a Vízügyi Igazgatóság segítsége szüksé­ges, mivel a legelő mellett vo­nuló Bükkösdi-víz medre 30— 40 centiméterrel magasabb a legelő szintjénél. A medret ezen a szakaszon le kellene mélyíteni, hogy a felgyülemlő rs*+*>*+** * »**** ** Beleszóltak az asszonyok Régen a falusi asszonyok véle­ményét talán még akkor sem hallgatták meg, ha éppen lett volna véleményük. A sok mun­ka mellett törődtek is ők a vi­lággal! A férfiak dolga ez •— mondták és az asszonyoké csu­pán a gond maradt; Ahogy változott, fejlődött a világ, úgy észrevétlenül változott meg a falusi nő gondolkodása is. Képzelete kitört a kis falusi házból, ki a határba, vagy ta­“ ■ ^i^-Y^rvwvvvtnjvinAfiDj^nrvvviAru Hogy addig is javítsák az el­látást, amíg a végleges üzlet- hálózatot kifejlesztik, „Hamar- bolt“-nak nevezett gyorskiszol­gáló ügetek egész sorát építik fel a bányász-lakótelepen, az üdülőhelyi népszerű „gombák" mintájára. Tavaly tervpályáza­tot hirdetett a bányász-lakóte­lepek gyorskiszolgáló bolt­típusaira, a díjnyertes tervek alapján építik most fel a „gombákat", amelyekben főleg élelmiszert árusítanak. Lesz­nek közöttük • tejcsárdák és gyümölcspavilonok is, mert elsősorban ez a két fontos táp­lálkozási cikk hiányzik a bá­nyászfalvakban és a városok­ban. ját példáján magyarázza, hogy egy embernek nem kifizetődő a gép. Lám, neki is van fűka­szálógépe, de csak kevésbé tudja kihasználni, mert kímél­ni kell a szomszéd földjét; Nem marad el se munkában, sem életkedvben a fiatalok mögött özv. Solti Jánosné. — Ide se tudnának kötözni — mondja gyakran és fiatalo­san sürüg a patyolattiszta szo­bában. — Én dolgozni akarok, de úgy, hogy értelme is le­gyen. Meg is mondtam a fiarm- házból, ki a hataroa, vasy nak, belépünk a csoportba és Ián még ™e6SZ®bb kész! Azt mondta a menyem .■Otriven talán io nama az pedig az 6 szülei még nem léptek be, de a menyem az látja, hogy a világ mindig (\ okosabb lesz. Nekem húszon- (| kilenc éves volt az uram, ami- (í kor vakbélgyulladásban meg- (i halt. A fiam már könnyen át­vészelte. Ma már okosabbak t1 az orvosok és okosabban kell (i élni a parasztnak is. Nagyon {i messze vannak a földjeink, (i tudjuk, hogy öreg korunkra nyugdíjat kapunk, s nem kell senkire támaszkodnunk. Gödrekeresztúr gazdag köz­ség. Gazdag, mert nagyon szorgalmas emberek lakják. S a szorgalmas ember azért vi­szi a gazdaságát a tsz-be, hogy még gazdagabb legyen. Két héttel ezelőtt két tsz alakult egy nap, s ebben oroszlánrészük van a gödrei asszonyoknak. Wesztl Márta ez a mi ezer holdunkból ki­esik, azt nagyon megérezzük, — mondogatja többször is nyomatékosan Takács Géza és a szakemberek igazat adnak neki. Kell, hogy a Vízügy az ilyen esetekben gyorsan segít­sen. Hiszen ezen múlik jófor­mán, hogy az Aranykalász Tsz milyen mértékben tudja állat- tenyésztését fejleszteni. Az állattenyésztés mellett lucemamag-termesztéssel sze­retnének foglalkozni, ami ezen a vidéken nagyon kifizetődő. És hát a tagság kívánságara beállítanak egy 10 holdas fe­nyőfa-telepet. Ennek jövedel­méből később gépeket és álla­tokat vásárolnak. Mert az Aranykalász nem hitelekből akarja fenntartaná magát. — Amit lehet, saját erőből fe­deznek már most is az első esztendőiben^ És a terv, a jövő képe, las­san teljesen kibontakozik. Ez a terv minden embert érint Gilváníán, csak bele kell néz­ni a könyvbe és a számok megmondják előre a jövőt. Ennyi állatunk van most és ennyi lesz az év végén, ebből ennyi lesz a jövedelmünk. És az emberek, akik még soha nem voltak tsz-ben és az első napokban még csak óvatosan és kicsit idegenkedve kóstol­gatták a „miénk" szót, ma már örülnek, hogy összetartoznak. Ismerik a holnapot és ez így sokkal biztonságosabb. A kö­zösen készített terv, bár kissé merészebb is lehetne, reális és jó. A tervezett 8 mázsás búza. és 120 mázsás cukorrépa-ter­mést egész biztosan túlteljesí­tik, mert a gdlváníaiak sze­retnek dolgozni. És akj nem szeret, aki csak spekulál, azt most az elején kizárják, mert ilyen is akad egy-kettő; — Jó tsz lesz az Aranykalász — álla­pították meg egybehangzóan'a tervezésben segítő szakem­berek. És igazuk volt, mert mi kell a jó tsz-hez? — Erős vezető és megértő, dolgos tag­ság. A többi az már jön ma­gától; Rőnasoékiné Értékes a magyar gyümölcs Az északi államok szívesebbem vesznek tőlünk almát, kör­tét, barackot, mint a nyugat-európai államoktól, mert a magyar gyümölcs íz letesebb, édesebb, tetszetősebb. Ne­künk ez sok pénzt jelent. Azért, hogy to­vábbra is fenntart­hassuk jó hírnevün­ket, gyümölcsfáin­kat védeni is kell, főleg a kaliforniai pajzstetű ellen. A kaliforniai pajzstetű által megszívott gyümölcs exportra alkalmatlan. Bara­nyában pedig terjed a pajzstetű. A fákat meg kell tisztogat­ni, először a pajzso­kat drótkefével fel­lazítjuk, majd a fát áztatás szerűen le­permetezzük, így a permeílé eléri a pajzstetveket és azok elpusztulnak. Minden évben per­metezzünk 4—5 Baume fokos rnész­kérüévefl és 4—5 évenként gyümölcs­fa olajjal, ősziba­rackot olajjal per­metezni nem sza­bad! A pajzstetű je­lenlétét könnyű fel­ismerni, mert szí­vása következtében a fa ága megpiroso­dik' (ún. lázfolt ke­letkezik). Ahol pe­dig sok a pajzstetű ott hamúszürke bevonatot képez és az ágakat elpusz­títják. régiben, talán 10 napja, aztán olyasmi történt Gödrekeresz- túron, amilyenre régóta nem emlékeznek. Az asszonyok be­leszóltak a politikába, a mun­kába, a jövőbe. Vitatkoztak a férfiakkal. Úgy agitálták a férjeket, vöket, fiúkat, mint egy jól képzett agitátor. S ez a házi agitáció mindennél többet ért. A fiatal, csinos Széki Jó- zsefné ma már cinkosan mo­solyog össze anyósával. Igen, ok ketten beleszóltak:; i A menyecske azt mondta: — Nem emlékeztek rá, hogy bolond fejjel akkor ment szét a tsz ötvenhatban, amikor a legjobban jövedelmezett? Hát volt nekünk ott valami ba­junk? Lesz SZTK, a háztáji jószág marad, s ha annyit dol­gozunk, mint eddig, rosszabb nem lehet, csak jobb! Vacsora meg ebéd közben idősebb Széki néni kezdte el a beszédet a férfiakkal: — Belefáradtam én már a rengeteg kapálásba. Gép hell ide, azzal megy jobban is, könnyebben is... Azt hiszitek, én nem számoltam? Én is so­kat dolgoztam azért a 15 hol­dért. Jól éltünk eddig is, s mégis azt mondom, vigyük be a földet a közösbe ... Aztán szinte elsőnek írták •U a belépési nyilatkozatot. Snéfci József ma már sa­VIRRASZTÓK szinte az erdőben. Szétszabva, 11 elaprózva, nem lehet így gép-é pel, vagyis olcsóbban dolgozni, é Majd ha egy táblában lesz, f akkor lesz kifizetődő a mun­ka. — így van ott, ahol két asz- ; szony van és csak egy férfi —' tárja szét kezét nevetve Solti , József, s aztán bevallja, hogy \ mindenképpen belépett volna, , de így könnyebb volt, jól esett, hogy az asszonyok is egyet J, akartak. i Nagyon meg kellett gondolni | a dolgot Lőrincz Lajosékná) Is. Nyolc gyermekük van, s ezek közül négy Iskolás. L6- rinczné pedig beteges, megvi­selte a sok gond s a gyerekek. — Mondtam az uramnak, légy tekintettel a gyerekekre is! Én már nem bírom á mun- |l kát, hát neki kell biztos, hifi- zetödő helyen dolgoznia. En < magam mondtam neki, írd | csak alá a belépési nyilatkozó- ( tot. Nyugodtabbak leszünk, ha i A falu végén ott áll a régi, feloszlott Villám Termelőszövetkezet százférdhe- lyes istállója, hétvagonos góréja. Külö­nös dolog, de így van: mintha rákiálta­na az emberekre az istálló: „Itt va­gyok!" Bent Zókon, a község szívében gyűl­nek a belépési nyilatkozatok. A taná­cson azt mondják: — Már a földterület ötven százaléka a megalakulandó tsz Tulajdonában van. Itt-ott daráló búg. A tanácselnök meg­jegyzi: * — Tizenöt gazdának van darálója. Jó gazdák. Többségük már aláírta a belé­pési nyilatkozatot... Ragad a sár, visszahúzza az embert, de azért csak megszabadulnak tőle. így vannak valahogy a gazdák is. Húzza őket a múlt, az amelyben éltek, této­váznak, van, aki előrelép, van, aki még gondolkodik. Jön a levélhordó: olvassák a híre­ket, lovakat hajtanak és traktorokat látnak. Traktorok dübörögnek, kereszt­ben szántják a határt, nagy táblákon ring a búza. Látják, jobbnak látják ezt s odacserdítenek a lovaknak mérge­sen, mintha csak ezt mondanák vele: „Gyí, te! Te idejét múlt...“ Bemennek az istállóba: állataikká: h/7 oyA 1 ryo tni — Mit csináljunk, Zsömle? Csillag, mit szólse Az állatok némák, nem válaszolnak. A népnevelők válaszolnak, de azok- nak meg azt mondja: — Meggondolom, megbeszélem.;; Jönnek még egy nap, aztán elmarad­nak. Hadd gondolkozzon! Az utcán ez is, az is megállítja a fa­lubeliek közül: — Beléptél? — Még nem! — felel. Mindenki a tsz-ről beszél. Otthon is erről beszél ő is, más is, ha mással nem, a családdal. Az éjszaka, az a legrosszabbCsak hánykolódik az ágyon, önmagával vi­tatkozik, mint szerelmes ifjú az akácfa­levelet, úgy tépdesi gondolatleveleit és számolgatja: „Igen! Nem!" — és fel­vonulnak előtte az arcok: a Gáspár Vince, az Esküdt Kálmán, a Parragi Nagy József, a Szabó Géza már mind belépett. Módos gazdák, eszes gazdák. A földterület ötven százalékát már a tsz uralja és mindennap többen lesz­nek. Mit tegyen? Az asszony odaszól: — Mit hánykolódsz? Miért nem al­szol már?! — Alszok> — felel és a belső beszél­getés kettőjük beszélgetése lesz. — Így volt! — mondja Varga József 25 holdas gazda. — Én is féltem a tsz- től. Most aláírtam, Csak az aláírás volt nehéz. Tudja, most meg már valami más nem hagy nyugodni. Ott van az a nagy istálló. Abba törzskönyvezett te­heneket kellene tenni, 100 holdat be­vetni lucernával és akkor dőlne a pénz. Jól tejelő tehenek kellenének. A tej is sok pénzt hoz, no meg ha feldolgoz­nánk, a mellékterméket a sertésekkel is feletethetnénk. Madarász József gazda, meg Fett József tanácselnök is a holnapról be­szél. — Húsz fehér anyakocával kellene kezdeni. Lent a falu alatt öntözéses kertészetet lehetne csinálni — mondják és dől belőlük a sok terv.,, Gyűlnek a belépési nyilatkozaiok, fogynak az egyéni gazdák. Mindig ke­vesebben lesznek. Az idő szekere előre­halad és mind többen kérezkednek fel erre a szekérre. Előre akarnak menni, jobban, könnyebben akarnak élni. Leg­többjük ősz fejjel döntött így. Nehéz volt nekik is, de belátták: a vilíg sora előre megy, őnekik is előre kell men­ni... Vitatkoznak, virrasztónak Zókon az emberek. Egyik csoport azért, mert még nem döntött, a másik meg azért, hogy megtervezze azoknak a jövőjét is, akik ma, holnap, vagy holnapután közéjük lépnek. SZÁLAI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents