Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

2

NAPLÓ

1959. FEBRUAR 25.

Jubileumi emlékkönyvet adnak ki a tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából

pél-Dunántúl tudományos inté zetei és intézményei is készülnek » tanácsköztársaság 40. évforduló Jára. A jubileum méltó megünneplésére tudományos ülésszakot terv ezríek, Jubileumi emlékkönyvet és egy dokumentációs kötetet adna k ki, valamint munkásmozgalmi kiállítást szerveznek. Ellátogattun k a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intéz etébe, és ezekről a készülődésekről Babies András tudományos kutat ótól kértünk felvilágosítást.

— Miután a dokumentációs kátét tervezése és kiadványozása, továbbá a kiállítás megszervezése intézetünk munkaerejét nagyobb mértékben nem Vette igénybe, így csak a jubileumi emlékkönyvvel és tudományos ülésszakkal kapcsolatban nyilatkozhatunk — mondotta a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa. — Itt ja le kell rögzítenünk azt, hogy a tanácsköztársaság jubileumára kiadandó emlékkönyv a párt kezdeményezésére törént, a TIT szervezésében egy többtagú szerkesztő • bizottság segítségével. A kötet felelős szerkesztése a Pécsi Állami Levéltár vezetőjének. Vörös Mártonnak feladata.

— Melyeik azok az imtézmé- nyke, amelyek részt vesznek a kötet megszerkesztésében?

— Az intézetek és intézmények, amelyeknek munkatársai részt vesznek, mint írók, a jubileumi emlékkönyvben: a Dunántúli Tudományos Intézet, a TIT történeti szakosztálya, a Pécsi Állami Levéltár, a Pécsi Egyetemi Könyvtár, a Pécsi Pedagógiai Főiskola és a Magyar Történelmi Társulat dél-dunántúli cső portja. Ezenkívül középiskolai tanárok is részt vesznek értekezésükkel a kiadványban.

— Ki adja ki a jubileumi em

lókköjjyvet?

— A munka kiadásáról a Pécs városi Tanács Művelődési Osztálya gondoskodik. A kiadandó munka terjedelme kb. 18—20 ív lesz, és céljának megfelelően díszes kivitelben készíti el a Pécsi Szikra Nyomda.

—, Mit foglal magában a kötet?

— Tudnunk keU, hogy Pécs és Baranya megye nagy része nem tartozott a tanácsköztársaság területéhez, mivel 1918. november 14-én a Szerb— horvát-szlovén Királyság monarchia összeomlásakor bevonult megszálló csapataival Dél-Dunántúl egyes területeire. Baranya megyéből csőik a sásdi járás egésze, a pécs- váradi, szentlőrinci és. pécsi járás némely része vehetett részt az új szocialista társadalmi és gazdasági rend megalapozásában. Pécs és Dél- Baranya egyelőre megmaradtak azon polgári forradalmi szinten, amelyet a szerb megszállás. idejéig, a forradalom első két hetéig elérhettek. Ez nem jelentett mást, mint a nemzeti tanácsok, a katona- és munkástanácsok megalakulását, azonban ezek is, a szerb megszállás első szakaszában, elsorvadtak. Baranya meg nem szállt részének munkássága és szegényparasztsága kitörő lelkesedéssel fogadta a forradalmi alkotásokat, a tanácsköztársaság kikiáltását, és ezen a területen valójában mindazok a fejlődési folyamatok lezajlottak, amelyek a proletárdiktatúra létével és tényével kapcsolatosak.

— Hogyan oldják meg tehát a kötet összeállítását?

— Több munkatársunk foglalkozik a forradalom és a tanácsköztársaság eseményeivel a megye meg nem szállt Területét illetőleg. Ez azonban természetesen nem töltené ki a tervezett jubileumi emlékkönyvünket, annál is inkább, mert a megye északi részében végbement eseményekre vonatkozó hiteles dokumentumaink nagyrészt megsemmisültek. Foglalkozunk tehát a megye munkás- és paraszt- mozgalmaival a megelőző időmé vonatkozólag is. Ettől eltekintve egy egészen sajátos körülmény Pécs városát és a megye déli részét ;s belekapcsolta a szocialista fejlődés vonalába. Ti. amikor a tanácsköztársaság elbukott,

miképpen lehetne az itt kialakított szocialista szervezkedés folytatója és letéteményese a magyarországi proletárdiktatúrának. Az emig- ránsdk Pécs és Barqnya területén kiterjedt és erőteljes szocialista szervezkedésre találtak. A szervezkedés központja Pécs volt, legfőbb bázisa pedig a pécsi szénbányák területe. A megszállt területek munkássága leküzdhetetlen vágyat érzett a tanácsköztársaság iránt, mely vágyat azzal is kifejezésre juttatta, hogy több ezer fő ment át a tanácsköztársaság 130 napja alatt, a demarkációs vonalon a tanácsköztársaság területére. Tudjuk azt, hogy a proletárdiktatúra bukása után a Bányász Vörös Zászlóaljhoz csatlakozva 6—7 ezer ember jött át a megszállt területre. Mindezek a tények valóban elősegítették, hogy az ellen- forradalom uralma alá jutott ország peremén egy aránylag szabadon mozgó, szocialista szervezkedés mehessen végbe. Az SHS-Királyság megszálló csapatainak parancsnokai és a megyei közigazgatás, élére helyezett exponensei, akik általában szerb nacionalisták voltak^ annexionista törekvéseik érdekében az itt kialakuló mozgalmat általában bizonyos kedvezésekkel segítették. A szocialista pártot még a város vezetéséhez is hozzájuttatták, A trianoni békeszer ződés pontjai azonban előrevetették az árnyát annak, hogy Pécs és Baranya megszólt területeinek tekintélyes része előbb-utóbb visszakerül az ellenforradalmi rezsim hatalmába. Ez a kilátás az itteni szocialisták egy részét olyan akciók felé sarkallta, amelyek végül is egy szocialista köztársaság kialakításához vezettek. Mindezek a körülmények tehát lehetővé tették számukra, hogy a tanácsköztársaság megünneplésére szánt kötetünket időben és témáiban másképpen oldjuk meg, mint ahogy apt az általános célkitűzés szükségessé tenné. Ez annyit jelent, hogy Baranya és Pécs munkásmozgalmát a proletárdiktatúra köré csoportosítva 1921. augusztus 20-ával fejezzük be.

— Mit tudhatnánk meg a tervezett tudományos ülésszakról?

— Az ülésszak keretében nyolc ülést tervezünk, ezek közül hat kifejezetten a munkásmozgalomra és a tanács- köztársaságra vonatkozó történelmi és társadalomtudományi kérdéseket ölel fel. Az utolsó kettő előadásai többségükben egyéb szaktudományi ágak egyes problémáit tárják a hallgatóság elé. Kb. 22 kutató adja elő tudományos eredményeit az ülésszak folyamán, amely 1959. március 18-án kezdődik és május 6-án fejeződik be. Valameny- nyi előadást a TIT Bartók Béla Klubjában rendezzük, a Hazafias Népfront védnökségével és a pártbizottság támogatásával. Az ülésszak rendezői között a fentebb elmondottakon kívül ott szerepel még a Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Földrajzi Társaság Dél-dunántúli Ősz-' tálya is. A tanácsköztársaság 40. évfordulójának megünneplésére rendezendő tudományos ülésszakkal a célunk az, hogy azokat az eredményeket, amelyeket a különböző szerzők a jubileumi készülés közben elértek, a közművelődés céljára, a proletáröntudat emelésére, a múlt nagy hagyományainak megbecsülésére értékesítsük — fejezte be nyilatkozatát Babies András.

H. E.

Gondolatok a félév végén

A

mi iskoláink — a népi demokratikus Magyar- ország iskolái, bennük a szocialista társadalom számára szocialista embereket nevelünk. Középiskoláink ma már nem a volt uralkodó osztály gyermekeinek iskolái. A mi iskoláinkban a dolgozó nép gyermekei, a munkásosztály, a parasztság és a dolgozó kisemberek fiai és leányai ülnek. Megváltozott a nevelés célja, tartalma, módszerei, gyökeresen más a nevelésről való felfogásunk. Mindez szükségszerűen és alapvetően más nevelői magatartást és nevelői munkát követel meg a köz- oktatásügy dolgozóitól. A mi nevelésünknek is határozott osztályjellege, osztálytartalma és funkciója van. Fiataljainkat a tudományok alapjaira kell megtanítanunk, fejleszteni kell bennük a materialista világnézetet és meg kell ismertetni velük a marxizmus—leni- nizmus igazságait. Száműzve iskoláinkból minden misztikus, tudománytalan nézetet, elő kell készítenünk őket a szocializmus építésére, a szocialista társadalomban való életre és fel kell vérteznünk tanulóinkat a világméretekben folyó osztályharcra;

Hogyan valósultak meg ezek a célkitűzések városunk középiskoláiban a folyó tanév első felében?

Nézzünk meg néhány adatot a nevelés osztályjellegére nézve a tanulók szociális összetételének és lemorzsolódásának tükrében.

A munkás-paraszt származású tanulók szakközépiskoláinkban vannak nagyobb számban. A Bányaipari Technikumban 80 százaléka, Tanítóképzőben, közgazdasági technikumokban 60—70 százaléka, a gépipari és építőipari technikumokban 50 százalék, míg a gimnáziumokban ez alatt marad a szociális arányszám. Legalacsonyabb a Janus Pannonius Gimnáziumban (30 százalék) és a Zenegimnáziumban (10 százalék) a munkásparaszt származású tanulók számaránya. Ugyanakkor az

átlagos tanulmányi eredmény és a bukások aránya — sajnos — a munkás-paraszt származású tanulóinknál mutat kedvezőtlen képet. Az évközi lemorzsolódás is elsősorban az alapvető osztály gyermekeit érinti. Több iskolánkban a tanulólétszám 5 százaléka morzsolódott le félévig. Megvizsgáltuk 4—5 évre visszamenőleg középiskoláink nappali tagozatán a lemorzsolódást. Valamennyinél a IV. osztály végére az indulási létszám 20 százaléka morzsolódik le.

M

ivel az iskolák összlét- 6zámát tekintve az átlagos tanulmányi eredmények az előző évi tanulmányi átlagok körül mozognak, még élesebben vetődik fel a munkásparaszt származású tanulók gyengébb tanulmányi átlaga és a lemorzsolódás százalékos aránya tekintetében mutatkozó kedvezőtlen állapot tarthatatlansága. Például a Nagy Lajos Gimnázium egyik első osztályának 33 tanulója közül 13 bukott meg, ezek közül 8 munkás-paraszt származású tanuló. A Janus Pannonius Gimnáziumban az elsőosztályosok 27 százaléka bukott meg. Hasonló a helyzet a Széchenyi Gimnázium első osztályaiban is.

Ha csak a számszerű adatok alapján vonnánk le messzemenő következtetéseket az előbb vázolt példákat illetően, igen elszomorító képet nyernénk, mert tanulóink zöme s köztük a műnk áss zármazáeú tanulók többsége közepes, örvendetes, hogy a kitűnő és jeles tanulók között is sok a munkás-paraszt származású. Szorgalomban és törekvésben sincs hiány. A sokszor nem elégséges eredmény elérésének van más, mélyreható oka is.

özéptskoláink oktató-nevelő munkájának egyik legveszélyesebb és legnagyobb akadályozója a tanuló túlterhelése, különösen a technikumokban. Téves volna azonban azt hinnünk, hogy a túlterhelést csak a tantervek és tankönyvek maximalizmusa okozza. Előidézői annak egyes nett

velőink túlzott követelése és helytelen tanítási és osztályozási módszere, valamint egyes szülők nemtörődömsége is. Másik hiba, hogy gimnáziumaink tananyaga és oktatási struktúrája szinte teljesen elszakadt az ' élettől, a termelőmunkától.

Pártunk és egész társadalmunk időben figyelt fel ezekbe a jelenségekre és megtette a kellő intézkedéseket. A szocializmus építését minden vonatkozásban a tudatosság jellemzi. Történelmünk folyamán még sohasem volt olyan időszak, amikor az ifjúság oktatása és nevelése annyira a dolgozó nép ügyévé vált, mint napjainkban. A párt művelődési irányelvei ezért is foglalkoznak különleges gonddal mind a kulturális forradalom célkitűzéseinek megfogalmazása, mind megvalósulásuk módszerei során a munkásosztály helyzetével, problémáival. Szocialista forradalmunk gazdasági eredményei mellett jelentősen lemaradtak kulturális forradalmunk eredményei. Különösen középiskoláink oktatási rendszere vált időszerűtlenné és gyökeres reformra szorul.

E néhány gondolat felvetése és elemzése is nyilvánvalóvá teszi, hogy középiskolai nevelőinknek — addig is, míg az iskolareform megvalósul — megfeszített energiával kell dolgozniok az akadályozó tényezők kiküszöbölésén és maximális segítséget kell nyújta- niok különösen a munkás-paraszt származású tanulóinknak.

D

e nem volna teljes a kép, ha nem figyelmeztetnénk középiskolás tanuló- ifjúságunkat arra, hogy nekik is van tennivalójuk. Fókoz- niok kell munkafegyelmüket., javítaniok kell iskolai és iskolán kívüli magatartásukat, fejleszteniük kell erkölcsi-politikai, valamint világnézeti állásfoglalásukat a szocialista eszméknek megfelelően.

Srácáéi János, iskolai csoportvezető

»rn.uet wi- •» mii¥ isi

JÓ BARÁTOK

Kart Lösel operaénekes és felesége, középen a történet elmondójo, Ebner József, az ÉPFU gépkocsivezetője.

Hat évvel ezelőtt, 1953 nyarán ismertük meg egymást a szobi határállomáson. Katona voltam. Néhány héttel a bukaresti. VIT előtt megkérdezték az alakulatomnál, ki tud idegen nyelven beszélni. Jelentkeztem, mert én német anyanyelvű vágyok.

Néhány nap múlva Budapestre parancsoltak, és mint határőrt megbíztak a hazánkon átutazó német, vagy németül beszélő fiatalok útlevelének ellenőrzésével. A Dísztől (mert DISZ-vezetőségi tag voltam az alakulatnál) azt az útmutatást kaptam, hogy fogadjam a külföldieket illő magyaros vendégszeretettel.

Hát így kerültem Szobra. Hegyeshalomra, Biharkeresz- tesre és Lökösházára. Keresz- tül-kasul utaztam az országot, a VIT-hetek alatt mindig a határállomásokon tartózkodtam, legtöbbször Szabón Hej, de nagy munka volt! Szerelvény szerelvényt ért. Kelet- és nyugatnémetek, csehszlovákok, lengyelek, oszt_______ _ rákok, svédek, norvégok, kí19

19. augusztus 1-én nagyszá-ínaiak és ki tudná elmondani, mű emigráns ,Baranya meg- S milyen nemzetiségű fiatalok -,-attt területére jött és itt» utaztak át a határállomáso- módját kereste annak, hogy‘kon. Az útlevélvizsgálat mégcsak ment volna, ez csak a kínaiaknál volt nehéz, mert nem tudtam kimondani a nevüket, hiába néztem az arcképüket, nagyon hasonlítottak egymásra. A fogadás már komolyabb volt, hiszen nem születtem szónoknak, egyszerű parasztgyerek voltam én! De egykettőre belejöttem, mint kiskutya az ugatásba,

Szobán mindig néhányórás pihenőt tartottak a szerelvények, igyekeztünk kitenni magunkért. Népi tánccsoportok váltogatták egymást, úttörő-zenekarok remekeltek. A külföldiek persze nem akartak adósaink lenni, 6k is felléptek, közöttük az NDK Állami Együttese i.% amelynek Kari Lő sei is tagja volt.

Ketten álltunk a mikrofonnál Amit németül mondott, én magyarra fordítottam. A kultúrműsor után betértünk a restibe egy pohár borra Kari elismerően csettiniett a nyelvével:

— Der ungarische Wein ist sehr prima! — mondotta, ami annyit jelent, hogy a magyar bor igen jó.

Megsajnáltam, mert csak román pénzük volt. Magyar pénzt nyomtam a kezébe, hogy

nesze komám, megálltok még néhányszor Magyarországon, igyál egy-egy pohárkával!

Nagyon meghatódott.

Utolsó félóránk a vágányok között séltálgatva telt el. Ropogott a kavics a lábunk alatt s egyre jobban összemelegedtünk. Kari azt mondogatta, hogy nekünk még találkoznunk kell, és ő biztos a viszontlátásban.

így búcsúztunk, el egymástól. Megvallom, én nem nagyon bíztam a viszontlátásban. Olyan nagy a világ, annyi ezren utaztak át az országon, mi volt akkor egy ember? Kari azonban komolyan vette a dolgot, egymás után küldte a bukaresti képeslapokat a menyasszonyom címére, — mert mint mondottam, örökké az országot jártam abban az időben — és megírta, hogy visszafelé mikor jön át Bihar- keresztesen. Sajnos, a lapok csak a VIT után kerültek a kezembe, amikor hazajöttem szabadságra. De akkor már késő volt. Hej, de evett a méreg! En Lökösházán rostokoltam, amikor Biharkeresztesen átjött!

Leszerelésig (erre októberben került sor) levélírással töltöttem a szabadidőmet. Annyi ismerősöm volt!.Egymás után jöttek az oslói, stockholmi, koppenhágai képeslapok, szaporán írtak a lengyel, finn ismerősök is — de valamennyi között Kari volt a legkitartóbb.

Én is elérzékenyedtem kicsit, amikor azt olvastam, hogy ahol csak megállt a. vonat Magyarországon, mindenütt keresett, s a szobi állomáson mindent felkutatott utánam.

Úgy éreztem, mintha visz- szavonhatatlanul elveszítettük volna egymást. Weimarban lakott, s ez a város több mint

ezer kilométerre fekszik Pécstől, két országhatár után ..; Karit azonban nem hagyta el az optimizmusa, s bizakodása engem is megragadott. Véget nem érő hosszú levelekbe öntöttük a vágyainkat, dísztáviratokkal üdvözöltük egymást, amikor megnősültünk. Hiába teítek-múltak az évek, a mi barátságunk csak erősödött, s kiállta az ellenforradalom tűz- próbáját is. Ha öt év múlva is, de találkoztunk!

Tavaly júliusban.

Azt írták, a tizes esti gyorssal jönnek, de már fél kilenckor betoppantak, mert amint megtudták, előbb is indult vonat, s nem bírtak várni, fin persze a tizes vonathoz készültem, mosakodtam éppen, a körülményekhez illő öltözékben: papucsban, rövid „snaci“-ban és félmeztelenül. így köszöntöttük egymást nagynevetve.

Életem legszebb tizenöt napját éltük át. összebarangoltuk az egész várost (vagy ötszáz felvételt készített róla), a Rózsakért, Susogó, Szkókói borkert, a Menedék, Harkány, Sikonda és a budapesti Gellert sokat tudna mesélni rólunk. Meglátogattuk Hímes- házán lakó szüléimét is, nagyokat ettünk, ittunk — 'szóval pazar volt! Meg is híztak mind a ketten, Kari nyolc kilót szedett magára, pedig ugyancsak prüszkölt előszóra magyar paprikától!

Kari jóindulatú, légynek sem ártó gyerek, akárcsak én. Mind a ketten szeretjük a természetet, egyikünk sem vallásos. Nem vagyunk párttagok, de sohasem volt és lesz bajunk a kommunistákkal. Eszünkbe sem jut elégedetlenkedni, nekünk úgy jó, ahogy most van, a mostani élet emberei vagyunk mi.

Kari sem szereti a háborút,

én sem. Nagyon aggódtunk egymásért 1956 októberében, kölcsönösen örültünk annak, hogy rendet csináltak az országban. Mind a ketten megegyeztünk abban, hogy az ellenforradalom többek között a nyugati beavatkozás (erről Kari sokat tudott beszélni!) és a régi vezetés hibái miatt robbant ki. Kari aránylag hamar megértette, hogy mi történi nálunk, mert amint mondotta. 1953-ban Berlinben is megpróbálkoztak a nyugatiak valami hasonlóval. őszintén örült annak, hogy rendbehoztuk a szénánkat, a felesége jobban ismerte a magyar miniszterek nevét, mint én. Eny- nyire figyelemmel kísérték a magyarországi eseményeket.

A foglalkozásunk nagyon eltérő, de még ebben is közös nyelvre találtunk. Én ugyanis az EPFU sofőré vagyok, Kari pedig kocsit akar venni. Már a nyáron is kérdezősködött, s én megtanítottam a vezetés ábécéjére.

Kari a zene és a dal mestere, híres zeneszerzőkről és énekesekről beszélt, sokat emlegette Bartók Béla nevét is. Most a weimari nagyopera énekese, gyönyörűen tud dalolni (nyaggattak is érte a szomszédok!), összejárta a fél világot, Pekingből, Moszkvából, Varsóból és Párizsból is küldött már lapokat. Nagyon szeretné, ha meghallgatnám a weimari nagyoperában, ezért úgy állapodtunk meg, hogy- évadzárás előtt, még július 28-a előtt kiutazunk.

Hogy melyik évben? Terme szetesen az idén. Nagyon várnak bennünket, nemrég írta. hogy már francia pezsgői is szereztek a találkozásra.

Feljegyezte: MAGYAR LÁSZLÓ