Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
2 NAPLÓ 1959. FEBRUAR ZS. Gyűlnek a belépési nyilatkozatok c Uj utat választanak Borjúdon is az emberek. Miért, mi van az aláírások mögött?Minden aláírás mögött más-más és mégis ugyanaz: a jobb, szebb, könnyebb életbe vetett hit. Sváb János, bognár — Miért lépett be? — Kérem, én már voltam tsz-tag egyszer — kezdi. — Jól éreztem magam, jól is kerestem. A gazdák belépnek a termelőszövetkezetbe, ők közösen dolgoznak. Én nekik dolgoztam mindig, hát miért ne dolgozhatnék nekik továbbra Gálfi Janka — Tudja, nem dolgoztam én annyit a termelőszövetkezetben, mint azelőtt otthon. Az < I. i * is a közösben. Csak tudja, van egy inasom, azzal nem tudom, mi lesz. Kétéves inas, de olyan keze van, hogy akár egy segéddel is versenyezhetne. Hát, ha lehet, akkor jó. Átveszi az inast is a tsz. Erre nem is gondoltam,, , szüleinek tíz holdja van. 0 egyedül jött, a szülei nélkül. — Miért? — Beszéltem a bátyámmal, mondtam neki, hogy én unom az egyéni gazdaságot. Mindig egyedül és csak a sok munka. Mondtam, hogy nálunk is sokan lépnek a tsz-be. 0 azt mondta: „Lépj be te is”. Egyedül? „Egyedül hát!" Majd jönnek utánad. Beléptem.’Egy kis szidást kaptam ugyan, de a szüleim is bejöttek. ;§ Bors Károlyné jérje is a közös útra lépett a lf hold földjével együtt. — Mi is voltunk már tsztagok — meséli Borsné. — 1949-01 az ellenforradalomig. Sikerült megint meggyőzni a férjemet.;. =« És miért győzte meg? A párthatározat és a tervek végrehajtása útján Novemberben jelent meg a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat. Üzemi pártszerveink már elkészítették a végrehajtására szolgáló intézkedési terveket. Látogassunk el a város két üzemébe és nézzük meg, mit valósítottak meg az intézkedési terv határidős feladataiból és azokból, amelyeknek határideje hamarosan lejár! Legyen az egyik üzem a Pécsi Bőrgyár. utolsó három évben a jövedelmünk is jobb volt, mint azelőtt. Ritz Honrik Is ismét a közösbe adta a 11 holdját. — Miért? — Én öt évig voltam tsz-tag — felel Ritz Henrik. — 600— Kémes gazdáinak 80 százaléka a közöst válaszolta Kémes sohasem Volt szegény község. A földek jók, az emberek dolgosak, — na meg aztán az egyke is hozzájárult ehhez a viszonylagos jómódhoz, mert egyben maradt a föld. Persze, ez a jómód csak viszonylagos volt, hiszen a ké- mesi határban sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek. De ezeket a lehetőségeket csak nagyüzemi gazdálkodással lehet kihasználni. Erre már jónéhá- nyan rájöttek. — S mióta Simon János elvtárs 20 holdas középparaszt, a község párttitkára aláírta a belépési nyilatkozatot, majdnem az egész falu belépett a tsz-be. Megvan a remény ama is, hogy a község nemsokára tez- község lesz. Ez pedig mindenféleképpen előnyt jelentene a lakosságnak; Hogy miért? Erre Simon János és Miksa Lajos igazgató-tanító adják meg a választ; Hasonlítsunk össze egy kicsit! Mi volt ebben a faluban a felszabadulás előtt, mi lett utána, és mi lehet, ha tsz-kőzség leszünk? — Azon kezdem — mondja Simon János —, hogy a fel- szabadulás előtt a faluban nem volt villany. Petróleum- lámpa mellett va- koskodtak az emberek. Az építkezéssel sem álltunk valami jól. 1936-tól a felszabadulásig mindössze csak 5 vagy 6 ház épült, ha jól emlékszem, de több semmi sem. A gazterületén sem dicsekedhettünk túlságosan nagy eredményekkel. Általában akialakult hagyományos rendszer szerint dolgoztak, modernizálásról szó sem lehetett, a gépi művelés annyim valószínűtlennek tűnt, hogy mógcsak álmában sem gondolt rá senki, műtrágyának legtöbben a hírét sem hallották. Rádió 3 volt a faluban, motorkerékpár 2. Persze, mondanom sem kell, hogy nem a szegényebbeké volt az setru — Volt egy egy- tantermes iskolánk — veszi át a szót Miksa Lajos igazgató-tanító, — oda járt mind a hat osztály. Nem voltak sokan, 30, legjobb esetben 40 gyerek járt iskolába. A kultúrélet néhány népszínmű betanulásában merült ki és volt egy énekkarunk is. Ezzel vége. Na persze középiskolába nem járt senki, csak olykor-olykor egy kulákgyerefc; Ez volt — a felszabadulás után gyökeresen megváltozott a helyzet Az a néhány agrár- proletár, aki itt élt a faluban, földet kapott Villamosították a községet. Kultúrházat építettek, kéttanrtermes iskolát Szerencsére megszűnt az egyke is. Az Iskola kilenc tanerős, szakosított Sok gyerek jár középiskolába, sőt most már végzett egyetemistánk is van. Az egész falu járdát kapott. A községben azóta mintegy húsz ház épült; — Alig van olyan család, ahol ne lenne rádió. Motorkerékpár is van vagy 20. Szóval fejlődtünk; Nagyon sokat fejlődtünk. A gépállomás tavaly is 900 normál- holdnyi munkát végzett a faluban. Műtrágyám annyi igénylő van, hogy nem is lehet mindet kiélégitenL — Persze, azért a gazdálkodás még mindig elég fejletlen, kisüzemi. Törzskönyvezett állat csak 6 van a faluban — azok is lovak. A kultürflet Is fellendüli Színjátszócsoport, énekkar, képzőművészeti szakkör, népművészeti Bzakkör, — és ezzel még nem is soroltunk fel mindent Egyszóval minden jobb lett. De lehetne még jobb is. És lesz is, mert Kémes remélhetőleg nemsokára szocialista község lesz; És akkor felépíthetik az űj iskolát, mert ma már mindkettőt kinőtte a falu. Gyógyszertárat, egészségházat szeretnének építeni, meg állatorvosi lakást és rendelőt. Uj kultúrotthon is kellene mér, mert a régi már nem felel meg a mad igényeknek. És a régi gazdálkodási módszerek is feledésbe merülhetnek. Belterjes törzsállatte- nvészeteket létesíthetnek, felhasználhatják az agrártudomány legújabb módszereit; Ezek a tervek. És most, hogy a szövetkezés útjára lépett a falu. ezek a tervek sokkal közelebb kerültek a megvalósuláshoz. 700 munkaegységet teljesítettem. Jól kerestem. Hogy most egyéni gazda koromban volt-e í annyi jövedelmem? 1958-ban | nem. Akkor tokkal kevesebb 1 volt. | Vélemények. Látszólag különböznek, de csak látszólag, mert mindegyikük azt rrumd- ; ja: „Azért választottam a kö- ' zöst, mert itt könnyebben, \jobban élhetek, Pécsi Bőrgyár: Vergeny a batáridőkkel a munkások jobb életéért A bőrgyárlak megint kitettek magukért. Tervük alapossága, sokoldalúsága, tömörsége és a beléfektetett munka meny nyisége Imponálóan hat az elolvasó j ára. A tervet a február 10-i taggyűlés fogadta el, és azon- nyomban hozzáláttak a végrehajtásához. Csütörtökön, tehát alig kilenc nap múlva már a ; munka első szakaszát értékelje a pártvezetőség, j A munkásasszonyok sokszor 5 panaszkodtak, hogy este, ami- :j kor hazamennek, már nem tud < nak a környező boltokban be- | vásárolni. A pártszervezet ' ezért tervbe vette, hogy a gyár melletti garázsépületet a Pécsi | Húsipari Vállalattal és az Ag- rária Keményítőgyárral átalakítják és vegyesboltot nyitnak benne a három üzem dolgozói ' számára. Mindent megbeszéltek az illetékes szervekkel, már csak az építkezés van hátra. Az üzem több dolgozója két ebédjegyet akart vásárolni, hogy az egyik ebédet vacsora gyanánt hazavihessék. (Természetesen önköltségi áron). Az intézkedési tervben ezt május 1-ig kell biztosítani, de már készül az igénylők névsora. Március végéig kell önkormány zati bizottságot szervezni a legényszálláson (hatvan dolgozó lakik ott), de az előkészületek után ítélve előbb Is meglesz. , Az ugyancsak márciusra tervezett Népszabadság előfizető» i si kampány már megkezdődött, ‘egy műhelyben már össze is | írták, hogy kik akarnak a párt Í központi lapjára előfizetni. Május 1-re tervezték, hogy :> kultúr-aktívahálózatot építe- jnek ki a műhelyekben a jobb (közönségszervezés, a kulturális élet fellendítése céljából. Ez is elkezdődött, a gyár kultúr- igazgatóját, Litványi Tibor elvtársat a február 19-i pártvezetőségi ülés már beszámolhatta a munka haladásáról. Jelenleg csak minden ötödik bőrgyári dolgozó rendszeres látogatója a könyvtárnak. Az év végéig ezt az arányt 50 százalékra szeretnék javítani, többek között oly módon, hogy minden műhely számára katalógust készítenek a gyár vagy ötezer kötetnyi könyvéről. A katalógusok gépelése hamarosan elkezdődik. Az április végéig tervezett hatvan darab öltözőszekrény egy részét már megszerezték, s valószínű a televíziós készülék megvételével sem várnak március 31-ig. Már megkezdődött az agitáció (és a jelentkezés is) azért, hogy az 1959— 60-as tanévre minél több dolgozó iratkozzon be az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályába. Fekecs József- né pártvezetőségi tag már tárgyalásokat folytat a minisztériumban egy gyári bőripari technikum létrehozása céljából. Sokat írhatnánk még a különböző előkészületekről, de mutatóba talán ennyi is elég lesz. Megjegyezzük cikkünk elég egyoldalú, mert szinte csak arról adtunk ízelítőt, hogy mit biztosít a terv a bőr-. gyári dolgozóknak. A valóságban a terv kér is tőlük a munkaverseny, takarékosság, az önköltségcsökkentés vonalán (s ez is a javukat szolgálja), a leírtak után nem is alaptalanul. Pécs! Dohánygyár: Egészében véve nem haladnak rosszul, de.. A dohánygyári intézkedési tervet január 29-én tárgyalta meg és fogadta el a taggyűlés. A bőrgyáriakhoz viszonyítva tehát kéthetes előnnyel indultak. Egészében véve itt sem haladnak rosszul a terv teljesítésével. A terv például előírja, hogy február 15-ig műhelyről- műhelyre haladva, a dolgozókat meghallgatva el kell készíteni a gyár átfogó takarékossági tervét. Elkészült. A március első felére kitűzött két szakmai tanfolyam közül az egyik megindult, a másik megindításával sem akarnak addig várni. Havonta egyszer jogi tájékoztatót tartanak a dolgozóknak, az alagsori do- hánvgőzölőben elszívó ventillátort szerelnek fel ugyancsak határidő előtt. (Már meg is csináltatták). A ventillátor az ártalmas ammónia- és nikotingőzök belélegzésétől szabadítja meg az ottani dolgozókat. A szivarkagyártó műhely köhögtető levegőjének nikoti- nos portartalmát is csökkenteni akarják. Bevezetőként az egyik gép garatját elfedték (főként innen szállt fel a por) s ha a kísérlet beváltja a hozzáfűzött reményeket, a többit is letakarják. A terv itt is könnyíteni fog a munkásasz- szonyok vacsorafőzési gondjain, február 28-ig a szakszervezet mellett működő háromtagú szociális bizottságot akarnak alakítani a munkások szociális igényei és teljesítésük lehetőségei megvizsgálása céljából. Február 28-a már nincs messze, de a bizottság még nincs alakulóban. A tervben szorgalmazott olvasómozgalom sem olyan lendületes, mint len nie kellene. Nem is lehet az, mert a könyvtáros egymaga nem tudja biztosítani, hogy a fizikai dolgozók többet olvassanak. Summa-summárum: nagyobb következetességre lenne szükség a dohánygyárban. Mert igaz, hogy egészében véve nem haladnak rosszul, egyes pontok végrehajtása azonban elmaradt vagy késik, és ezt nem ellensúlyozza az a tény, hogy az egyes részek teljesítésében előbbre vannak a határidőnél. A terv minden pontját teljesíteni kell s még az egyes részekben sem szabad megelégedni a látszateredményekkeL Vejti kommunisták (Ryan me iroda, I mint « felbölydult — ............. i ! méhkas. Három aszta lon lepedőnyi papírok, vaskos könyvek, torba rakott kartonok. A földmérők a kataszteri nyilvántartást bogarásszák, a tervezők meg az újszülött első lépésénél bábáskodnak. A Dráva Gyöngye vezetői figyelmesen hallgatják a tanácsokat; gyorsan itt a tavasz, s vele a sok új gond. Tótfalusi János, a szövetkezet fiatal, energikus elnöke feláll, a füle mellé böki ceruzáját. — Tudja, — kezdi magyarázni — itt gyorsan ment. Este elhatároztuk, hogy belépünk és másnap az egész falu velünk volt. így történt. „Elhatároztuk“.,; »Beléptünk* .. •. Ennyi lett volna az egész? — Na, na, János, — szólal meg Fábián Miska bácsi, a tanács elnöke. Ebben a három szóban sok minden rejlik. Most már úgy látszik feledik a múltat, csak az utolsó napok rohanására emíékszenek, amelyek a messze környéken példaképpé tették Vejtit. Pedig a lavinát elindította valaki. Rend » pirtsBemreaet portáján. / va Gyöngye bölcsőjét még valamikor a múlt esztendőben kezdték el ringatni. Nevezetes dátum, emlékeznek rá. Akkoriban a pártszervezet szénája nagyon kuszáit voU. Mindössze hatan tartoztak hozzá, s a tetejére az egyikre mindent mondhattak, csak azt nem, hogy kommunista. Sokan az 6 magatartásából ítéletet mondtak a pártszervezetről s a közvélemény szemében vajmi kevés tekintélye volt. Megelégelték az áldatlan állapotot. A taggyűlés napirendjére tűzték és parázs vita után egyhangúan kitessékelték az illetőt. A szélesre tárt ablakon friss levegő áramlott be, fetOdttette m szíveket, az agyakat. S ebben a tavaszi zsongásnak is beillő hangulatban felszabadultan, tiszta szívvel néztek előre. Kevesebben maradtak, mégis erősebbek lettek. Ezt hamarosan a tények is igazolták. A pártszervezet körül lassan kezdett kiépülni a falu becsületes párton kívüliéinek szoros gyűrűje. Előbh csak néhányon vállaltak munkát, kór sőbb már mind többen. Olyan tekintélyes emberek jutottak el a pártszervezethez, mint Szántó igazgatő-tanitő, aki megannyi napi elfoglaltsága mellett fáradhatatlanul tevékenykedett a népfront bizottságban, mások pedig a földművesszövetkezetben, és az asszonyok között. S velük, rajtuk keresztül fogták meg a többiek kezét. A pártszervezet számottevő tényező lett a faluban, amely mindenkor és mindenütt hallatta szavát, véleményét, sok-sok gyűlésen, egyem beszélgetésen tanácskozott a gazdákkal. Mindennap ápolta a bizalom hajtásait, fonta, szőtte a barátság szálait. S ez nemcsak tekintélyben, hanem számban is erősítette: ma már tizen ketten vallják magukat a párt szer - vezthez tartozónak. Érőt a gyümölcs. I Olyan volt ez az idő------------------------ szak — mihez is hasonlítsuk?! — mint a kertész munkája. A gondos kezek nyomán a fiatal fa megtisztult s új, életerős ágakat hajtott, hogy majdan termőre forduljon, egészséges gyümölcsöt érleljen. Ve jtiben valaha volt már egy szövetkezet-féle. Azért csak „féle“, mert a meg alakulás után minden maradt a régiben. A gondolatot azonban elplántálta, a pártszervezet pedig azóta is a felszínen tartotta, és augusztusban hirtelen két szakcsoport is létrejött. Az egyik sertéstenyésztő, a másik pedig burgonyatermesztő. Szó se róla, nem ezt várták, de ez is előrelépés volt. Nagyon jól tudtáik, hogy az út alulról vezet felfelé, a dolog majd kiforrja magát. Egy kicsit közelebbről megismerik a közösség erejét, a sok lehetőséget, s aztán már maguk is tovább kívánkoznak. Támogatták is, amint a fülükbe jutott a gazdák gondja, hogy „ezzel már meglennénk, de most szükség lenne néhány okos tanácsra“, s azon nyomban üzentek Kelemenligetre, Varga Mihály elvtársnak, az állami gazdaság igazgatójának. Egyik este meg is érkezett. Az újdonsült szakcsoportbeliek — biztos, ami biztos — siettek a maguk medrébe terelni a beszélgetést: — Mindenről beszélhet az elvtárs, csak a termelőszövetkezetről egy szót se! No, ha így van, hát legyen. Varga Mihály elvtárs tartotta is magát az egyezséghez. A gazdaságról beszélt, az állatokról, a hizlalás, a tenyésztés különböző, náluk már meghonosodott fogásairól. Ez is eltartott késő estig, s utána még hosszú ideig purparléztak mindenféléről. E közben jegyezte meg az egyik középparaszt: — Hát igen, a nagyüzemben könnyű, de próbálná meg csak nálunk, kicsiben „ -. ■ A társaság azzal búcsúzott egymástól, hogy ilyen beszélgetésre szívesen kaphatók máskor is, az ember csak tanulhat belőle. Sokkal hamarabb sor került rá, mint gondolták volna. A párt- szervezet és a tanács ösztönzésére hamarosan visszaadták az igazgató látogatását. Tizenhat tekintélyes, jó gazda utazott el az egyik vasárnap Majláth- pusztára. Varga Mihály igazgató — jelezték neki előre — „teljes üzemben" tartotta a gazdaságot. Végignézték tö- viről-hegyíre, megismerkedtek a munkások életével, munkakörülményeivel, a brigádvezetők munkakörével, egyszóval — a nagyüzemmel. Azzal tértek haza, hogy „ez igen, így lehet dolgozni“.... A beszélgetéseik. 1 A két találkozást a -----------------------1 harmadik, a negyedik, az ötödik követte. Csak most már másként. Szinte minden héten egy-egy este késő éjszakáig rmácfitott a tanács*
