Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-21 / 44. szám
1939. FEBRUAR 21. NAPLÓ 3 Lakosságellátási jA szovjet film ünnepe AZ ÉN DRÁGA PÁROM Február 19-én este a Petőfi Filmszínházban ünnepélyes keretek közt megnyitották a szovjet film ünnepi hetét. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége, a Hazafias Népfront megyei elnöksége, valamint a. Moziüzemi Vállalat által rendezett díszelőadáson a magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Szabó Ottónak, a Nemzeti Színház tagjának szavalata következett, majd Hangos Lajos, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagja mondotta el az ünnepi beszédet. Ezután bemutatták >yAz én drága párom” című új szovjet filmalkotást. ipari program Pécs megyei jogú város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága pénteken délelőtt ülést tartott, amelynek na-/ pirandjén többek között a városi tanács ipari vállalatainak irányításáról szóló beszámoló is szerepelt. A végrehajtó bizottság tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a beszámolót — amelyet a városi tanács ipari osztálya készített — érdemben nem tárgyalják, mert az csak a tanácsi ipari vállalatok, kisipari szövetkezetek fejlődésével, valamint a magáiüdsipar alakulásával foglalkozik. De’ nem ad választ arra a kérdésre, hogy a lakosság javító, szolgáltató szükségleteit még milyen területen kellene kielégíteni. És e cél érdekében mit kellene tenni a tanácsi ipar, a kisipari szövetkezetek és a magánkisipar koordinálása szempontjából. Ehhez a terület felmérésére és egységes iparpolitikai irányelvek kidolgozására van szükség; Ezért a végrehajtó bizottság úgy határozott: a városi tanács ipari osztályát megbízza az egységes iparpolitikai irányelvek kidolgozásával. Ennek alapján készítik el a lakosságellátási ipar- fejlesztési programot, amelynek megtárgyalását a végrehajtó bizottság egyik ülésén ismét napirendre tűzi; A film egy őszinte, mélyér- : zésű, hivatásának élő ember, : Vlagyimir Usztyimenko élet- ! útját ábrázolja, amelyet vé- * gigkísér egy gyermekkorban ■ született, eltörölhetetlen szere- :: lem és a szüntelen harc a születendő, jobb világért, az em- : • béri életekért. Az élénk, okos : fiúból férfi, komoly és lelki- : ismeretes orvos lesz, aki a ne- ilhezebb utat választja és falulira megy. A háborúban mind- ;| végig helytáll és megrokkanva, de meg nem törve és /ifjúkori igazságszeretetét meg- || tartva dolgozik tovább, mint kórházi igazgató. Varvara, aki a színésznő-álom kedvéért hagyta el Vlagyimirt, mint kitisztult, értékes ember talál ismét szerelmesére, s a két életút végre találkozik. Az élet örök harc, az igaz emberek igazsága győz és ez minden akadályon, bajon, szenvedésen keresztül meghozza a boldogságot — ez a film mondanivalója, amely helyenként csodálatosan szép lírai eszközökkel jut kifejezésre. Jurij German és Joszif Hej- fic forgatókönyve German regénye alapján készült és nem sikerült eléggé filmszemnek. Túlságosan szétaprózott, mozaikszerű, s nincs mindenütt meg a kellő átmenet, sőt a logikai töretlenség sem. Ennek ellenére a rendezés — Hejfic műve — kitűnő, sok vonatkozásban vetekszik a Szállnak a darvak hatásával. A film legnagyobb erőssége, s ami feledhetetlenné teszi, az a színészi alakítások nagyszerűsége. A kitűnő fiatal színész, Alekszej Batalov Usztyimenko szerepében felülmúl minden várakozást, pedig neve már ismerősen cseng a magyar filmközönség fülében is. Van néhány jelenete, amelyben lélegzetelállító (ilyen pl. az, mikor jóízű falatozás közben apja haláláról értesül), de meg- | szakítás nélkül, egyenes ívben Usztyimenko ő, akinek jelleme, érzései, cselekvéseinek minden rezdülése életszerűen és igazan áll a néző szeme előtt. De nemkülönben jók szerepeikben Inna Makarova (Varvara), Konsztantyinov (Rogyin Sztye- panov adminrális) és Medve- gyev (Jevgenyij Rogyionovics). A szinkron szereplői közül ki kell emelnünk Kálmán Györgyöt, akinek hangja tökéletesen simult Batalov játékához és nagy mértékből hozzájárult a film sikeréhez. (H. E.) Terjed a patronázsmozgalom Csütörtököm emlékezetes találkozó színhelye volt a pécs- váradi járási pártbizottság épülete. Több pécsi üzem és a pécsváradi járás üzemeinek vezetői találkoztak a járás termelőszövetkezeteinek elnökeivel és párttitkáraival, hogy megismerkedjenek és kölcsönösen kiesénél jék a patromázs- mozgaíamra vonatkozó terveiket. A Pannónia Sörgyár Erzsébet, a 20-os, AKÖV (MÁVAUT) Véménd községet, illetve termelőszövetkezetét fogja segíteni. A hidasi bányaüzem ame- csekmádasdi és hidasi termelőszövetkezeteket patronálja; Több termelőszövetkezet pat- ronólását vállalta a gépállomás, a Szederkényi Növényvédő Gépállomás és a Zengőaljai Állami Gazdaság is, alig van tehát olyan termelőszövetkezete a járásnak, amelyet egy ipari vagy mezőgazdasági üzem ne patronálna. A pécsváradi járás egyes ipari és mezőgazdasági üzemeinél nem újkeletű a patro- nózsmozgalom. A hidasi bányaüzem például már két éve patronálja a mecseknádasdi és hidasi termelőszövetkezeteket; Komszomolisták és kiszesek találkozója A tanítónő- és óvónőképző iskola ablakaiból Zselezmyák, a partizán életéről orosz nyelvű dal szűrődik ki. Bent a rajzteremben, az iskola és a diákotthon KISZ-tagjai és vendégek, köztük szovjet kom- szamol isták hallgatják a fiatal hősről szóló megemlékezést. Kiss Dezső elvtárs szavai az évszázados barátságról, a szovjet emberek együttérzéséről szólnak, melyet szovjet ösztöndíjasaink 1950 nehéz napjaiban is szünet nélkül tapasz1 Hazafias Népfront is a dolgozó parasztság közös boldogulásáért munkálkodik Csütörtökön, a pécsváradi járás községi népfront-elnökei és titkárai értekezletet tartottak a járási székhelyen; Az egybegyűltek előtt Sztergár János elvtárs, a megyei népfront-bizottság titkára tartott beszámolót. Sztergár elvtárs megállapította, hogy az egyre tömegesebb méreteket. öltő termelőszövetkezeti mozgalomból a népfront-bizottságok is kiveszik a részüket. Szinte minden szövetkezetfej leszstési bizottságban megtalálhatjuk a népfront-bizottság tagjait, sok népfront-bizottsági tag belépett a termelőszövetkezetbe. Minden előfeltételünk megvan áhhoz, hogy a népfront még nagyobb segítőjévé váljon a falu szocialista átalakulásának. Sztergár elvtárs javasolta, hogy a népfront-bizottságok üljenek össze és beszéljék fneg, hogy és mint akarnak többet tenni a termelőszövetkezeti mozgalomért. Tamümá- nyozzák a 3004-es és 3004/1-es Vendeleteket, ismertessék az egyéni parasztsággal, dolgozzanak még aktívabban a szövetkezetfejlesztési bizottságokban, foglalkozzanak többet a falusi értelmiségiekkel és kisiparosakkal. Különös gonddal se- Sítsék a nőtanácsokat a falusi parasztasszonyokat áhnevelő munkájukban — a pártszervezetek irányításával tegyék a termelőszövetkezeti mozgalmat társadalmi üggyé; A fejlődés, a termelőszövetkezetek egyre növekvő gazdasági és politikai súlya megkívánja, hogy a népfront-bizottságok az eddiginél lényegesen többet támaszkodjanak a termelőszövetkezeti erőkre. Vonják be a tsz-tagokat a népfront-bizottságok munkájába, kérjék ki a tanácsaikat, és maguk az egyénileg gazdálkodó népfront-bizottsági tagok is válasszák a közös boldogulás útját. Ez is a termelőszövetkezeti erők növekedéséhez vezet a népfronton belül, meg aztán az „Előre katonák!” jelszó helyett sokkal jobb és célravezetőbb az „Utánam katonák!“ jelszó. A hozzászólásokból kiderült, hogy a népfront-bizottsági elnökök és titkárok már várták, hogy ilyen értekezletet tartsanak számukra, s maguk is gondoltak a népfront-bizottságok összehívására. Ismertették községük termelőszövetkezetének eredményeit és nehézségeit, megállapították, hogy a termelőszövetkezeti út népszerűsítésében a családlátogatások a legcélravezetőbbek. A dolgozó parasztság hangulata ugyanis jó, ma nem vitatják a nagyüzem, át fölényét, más természetű aggályok tartják vissza őket a belépéstől. Az egyik attól tart, hogy nem lesz öreg napjaira megélhetése, a másiknak a földjáradék okoz gondot és így tovább. Ezeket az aggályokat csak türelmes felvilágosító beszélgetésekkel lehet eloszlatni. taltak. Az asztalnál, az elnökségiből fiatal, nyurga hadnagy1 emelkedik fel: köszöni a meghívást és élteti a magyar— szovjet barátságot. Alekszandr Gorbenko szavaira hatalmas taps a válasz. Műsoron kívül csendül fel a közönség dalban kifejezett köszöneté: oroszul éneklik a moszkvaiak kedvenc dalát: A Lenin hegyek ar-i mán;:; Oláh Mária lép a dobogóra. Szimonov soraira — Várj rám és megjövök — meghaitottan hajtja le fejét Anton, a fiatal moszkvai fiú, akinek apja Bercimnél esett el — nem jött él, életét adta mindnyájunk szabadságáért. Rövidek a sorok, de a műsor és a diákotthoni kedves fogadtatás sokáig élménye marad nemcsak a szovjet fiataloknak, de az intézet diákjainak is. Érdemes volt figyelemből, hálánk bizonyításául oroszul tanulni verset, oroszul énekelni. Ez a délután is közelebb hozta egymáshoz a két ország fiataljait, ez is elősegítette azt, hogy egymás kezét fogva harcoljunk azért a jövőért, melyet a Szovjetunió példája elénk tár, s amelynek mi is büszke és boldog megteremtői akarunk lenni. Porkerdő Meszesen ügyében. Az a terv, hogy az országfásítási hitelből beszerzett ültetési anyaggal, társadalmi munkával hozzák létre a metszési parkerdő^ Az év végéig befejeződik Meszes keleti részén a te- rendezés és az útépítés. ^ tanács most tárgyalásokat kezdett a mecseki erdőgiaz- parfcendő létesítése Sörgyáriak Erzsébeten A pécsi üzemek vezetőd a termelő- szövetkezeteket, a falvakat járják. A Pannónia Sörgyár három vezetője például Erzsébetre látogatott el csütörtökön. Igaz, a látogatás rövidebb ideig tartott a tervezettnél, de hát ki tehet róla, nem volt szerencséjük. A tez-el- nök és a tsz intéző bizottságának tagjai Pécsre mentek dohányt beváltani, a párttitkár fát vágott az erdőben, a falu vezetői tehát nem voltak otthon. Csak a tanácselnök árválkodott az irodában. Nézett is a három sörgyári emberre, aztán öröm csillant a szemében. Mert mit hoz a véletlen : az egyik sörgyári vezető, névszerint Rugási Endre igazgató személyében egyik jóbarátja toppan be azza-l, hogy: mi fogunk titeket patronálni ... Régen látták egymást, nagy volt a viszontlátás öröme. Papp Ferenc pért>- titkár elvtárs az iránt érdeklődött mindjárt, hogy hány tagja van az erzsébeti pártszervezetnek. Amikor meghallotta, hogy csak nyolc, tehát kislétszámú, igencsak elgondolkozott. Rugási élvtárs elmondotta, hogy főként a párt- és KlSZ-munkábam, s a gazdasági vezetésben akarnak segíteni. Természetesen a kultúrcsoport- juk is el-ellátogat hozzájuk, sőt, ha akarják, még szakelőadást is tarthatnak a sörárpa-tex- mesztésrőd. (Megvan hozzá a szakemberük.) És az már magától értetődik: nemcsak ők jönnék, az erzsébetieket is meghívják a sörgyárba. így ismerik meg egymást, életét igazán. A tanácselnök arcára volt írva, hogy nem is hallott ilyen jó hírt mostanában. Melegen megrázta a három munkásember kezét és megígérte, hogy vasárnap délelőttre összehívja a falu vezetőit. Jöjjenek csak ki, akkor mindent megbeszélnek. Több munkásfiatalt a% egyetemekre! „Orvos, mérnök, jogász lesz a fiamból, tudjon ő többet, mint a szülei” — hallani nem is egyszer büszkélkedni egyszerű embereket. Igazuk van. Ma már nyitva állnak az egyetemek, főiskolák kapui a munkások gyermekei előtt. Ennek bizonyításául csak egy adat: 1947 után mintegy 100 000 ember szerzett diplomát. Nem kis szám a százezer, s ha még azt is hozzátesszük, hogy a diplomásoknak .mintegy 40—45 százaléka a munkás és dolgozó paraszt származású fiatal, akkor elmondhatjuk, hogy országunkban valóban jelentős eredményt értünk el a munkások és a dolgozó parasztok gyermekeinek taníttatása terén. Az eddigi eredmények bármennyire is nagyszerűek, i mégis meg kell mondani, hogy még mindig elmaradnak I a lehetőségtől. Több, sokkal több munkás és dolgozó pa- • raszt gyermekét tudnánk felsőfokú iskolákban tanítani Mi hát az akadálya? Több oka van. S ha ezeket az okokat alaposabban elemezzük, akkor a pillanatnyi, helyzetet figyelembevéve, néhány ellentmondásra bukkanhatunk. Az egyik ok: a szakképzett fiatalok számára ma már nem probléma az elhelyezkedés. Ma egy 21—22 éves fiatalember nem ritkán 1700—1800 forintot megkeres, gyakran még ennél többet is. Ha csak a felszínt vizsgáljuk, ha csak a keresetet nézzük, pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a magas kvalifikáltság nem is annyira szükséges, hiszen anélkül is szép kereset érhető el. Ez az egyik. A másik: az egyetemekről, főiskolákról kikerült fiatalok számos esetben — 4, 5, 6 évi tanulás után — az iskola elhagyását követő 1—2 évben kevesebbet keresnek, mint azok, akik a középiskola után nem tanultak tovább, hanem mindjárt a termelőmunkában helyezkedtek eL Ez a sokszor csak a pillanatnyi helyzetet vizsgáló álláspont azt eredményezte, hogy 1958-ban az előző évekhez képest csökkent az egyetemekre és főiskolákra jelentkező munkásfiatalok százalékaránya. Nem a valódi helyzetnek megfelelően mérnénk fel az okokat, ha elhallgatnánk egyéb körülményeket is, amelyek szintén hozzájárulnak a problémához. Ez pedig: a nagycsaládos munkásszülők még vagy nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy gyermekeiket felsőbb iskolákba járathatnák, vagy a kényelmesebb álláspontot választják és gyermekeiket az általános, vagy középiskola elvégzése után azonnal pénzt keresni, dolgozni küldik. Néha többre értékelik azt, hogy lakásukat új bútorokkal lássák el, mint gyermekeik továbbtaníttatását. Ez az álláspont nem helyes. Igaz az,. hogy az egyetemekről, főiskolákról | kikerült fiatalok számos esetben kezdőfizetésnek talán kevesebbet kapnak, mint azok, akik korábban helyezkedtek el a termelő munkában. De nem a pillanatnyi helyzetet kell nézni, mert kétségtelen, hogy néhány év alatt a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők elérik, sőt lényegesen túl is haladják majd anyagi dotációban a kevésbé kvalifikáltakat. Ha ezt a szülők is és a gyerekek is megértik — s ha reálisan gondolkodnak, meg is kell érteniük — mindjárt még vonzóbbá válik a továbbtanulás. A másik okot — a nem mindig adott anyagi lehetőséget vizsgálva számos javaslat hangzott el s indult a megvalósulás útján, amelyek hivatva vannak ezen a problémán könnyíteni. A jövőben még több lehetőség nyílik • diákotthonokban való elhelyezkedésre. Bár ez is jelentős ■ előrehaladás a probléma megoldásához, de ennél sokkal lényegesebb a másik: a társadalmi ösztöndíj juttatása. Miről van szó? A munkásosztálynak történelmi hivatása az is, hogy gondoskodjon saját értelmiségének kinevelésén, több tudóst, mérnököt, jogászt, orvost neveljen, olyan embereket, akik tudásuk legjavával kívánják a munkásosztály érdekeit szolgálni. Kik adhatnak társadalmi ösztöndíjat? Szó van arról, hogy nagyobb üzemek, tsz-ek, vállalatok, szak- szervezetek, egy vagy több fiatal részére ösztöndíjat alapítanak s ezt az anyagi dotációt mindaddig nyújtják, míg a óiák iskolai tanulmányait be nem fejezi. Minden valószínűség szerint lehetőség nyílik arra, hogy az üzemek a saját üzemükben dolgozó, érettségizett munkásfiatalokat elküldhetik egyetemre, főiskolára, s ezek részére juttatják az ösztöndíjat. Ezzel a lehetőséggel az üzemek választják majd ki azt a fiatalembert, akiből mérnököt, orvost, vagy más diplomás embert kívánnak faragni. S ha elvégezte a főiskolát? Természetesen köteles visszamenni abba az üzembe, amely részére a tanulási lehetőséget nyújtotta. A társadalmi ösztöndíj azonban nem egyszer s mindenkor- ra jár. Az a fiatal, aki időközben méltatlan lett az ösztöndíjra, attól az üzem megvonhatja. S még egy: az üzemek, tsz-ek, vagy vállalatok nemcsak az anyagi lehetőséget teremtikmeg a fiatalok számára a továbbtanuláshoz, hanem felelősek érte politikailag is. Felelősek a fiatal politikai fejlődéséért is. Adódik még egy probléma: azok a fiatalok, akik már egy vagy két éve üzemben dolgoznák, természetesen felejtenek a középiskolákban tanultakból s úgy értik, az egyetemi vagy főiskolai felvételi vizsga számukra nehezebb. Ez a kérdés sem maradt ki a számításból. Szó van arról, hogy felvételi vizsgákat előkészítő tanfolyamokat szervezünk s ezeken a tanfolyamokon lehetőség nyílik jól felkészülni a felvételi vizsgára. Ha ezek a javaslatok megvalósulnak — s minden bizonnyal erre rövidesen sor is kerül — várható az eddiginél még több munkásfiatal egyetemre, főiskolára jelentkezése. Még egy probléma, ami ezzel kapcsolatosan felmerül: lesz-e elég hely a jelentkezők felvételére? Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatták, hogy számos karon bőven lett volna még felvételi lehetőségük a munkás- fiatalok számára. Itt az ideje, hogy a következő tanévben még több munkásfiatal tanuljon az egyetemeken, főiskolákon s ehhez a segítséget megkapják. Érdemes ezen gondolkodni szülőknek, fiataloknak egyaránt. GARAY FERENC Ünnepélyesen megkezdődött Sellyén a magyar—szovjet barátság hónapja Több mint háromszázan gyűltek össze csütörtökön este a megye egyik legfiatalabb szocialista községének kultúr- | házában, Sellyén, a magyar— | szovjet barátsági hónap ünne- :pi megnyitójára. Az ünnepségen képviseltette magát a járási pártbizottság, a járási tanács, a rendőrség és a honvédség. Az ünnepi beszédet Kelemen György élvtárs, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségének tagja tartotta meg. Az est befejezéseképpen a megjelent vendégeknek levetítették a Turistaszerelem című szovjet játékfilmet.
