Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-03 / 2. szám

2 NAPLÓ 1959. JANUAR 3. 1 Ne legyenek „örökös“ tag| elöltek! fßees i Jltúzs a lüskés Tibor könyve Suhognak a kalapácsok, re­meg a föld. M. A. csoportve­zető elvtárs, az üzem népszerű „Dolli bácsd“-ja az egyik munkással tréfálkozik, de fel­hős lesz a homloka, amikor előadom jövetelem célját. Az üzemi pártszervezetnek 14 „örökös" tagjelölje van. Olyanok, akiket még 1957 no­vemberében, vagy 1958 ja­nuárjában vettek fel. (Inkább előbb.) Száltól-szálig munká­sok, s számukra csak féléves tagjelöltségi időt ír elő a szer­vezeti szabályzat. Miért kell ilyen sokat várakozniok? Hát ez az a kellemetlen hír, ami miatt M. A. elvtárs, a pártvezetőség tagja összerán­colja a homlokát. — Igaz, igaz.:: Bizony, ha­nyagok voltunk — megpihen­tünk a babérokon — mondja^ •— De az utóbbi időikben elin­dultunk a (hibák kijavításá­nak útján. Éppen egy hete vettünk fel hatot taginak. Ma­radna még nyolc, pontosabban hat, mert két embert a veze­tőség nem tart méltóinak a tagjságra. Magam is beszélget­tem velük és úgy látom, nincs meggyőződésük;:: — A hat elvtárs ügyét a leg­közelebbi taggyűlés fogja meg tárgyalni. Most is csak azért maradtak ki, mert szabadsá­het az üzemben találni. Az egyik H. I. hegesztő. Bőrköté- nyes, középkorú férfi. A műhely előtt beszélget­tünk, mert odabent nem lehet szót érteni a zajtól. — Nem volt hosszú az egy év? — Az igazat megvallva, annyit tudtam, hogy féléves, vagy egyéves a tagjelöltségi idő, — mondja töprengve. — Abban már nem voltam biz­tos, hogy nekünk munkások­nak csak fél évet kell vár­nunk. De még így is hosszú­nak tűnt az egy év, — Miért? — Tudja, arra számítottam, hogy eljön valaki a pártveze­mondja, amit H. I. elvtárs. ö is várta, hogy majd szólnak.,.. , ,, neki.;. Igaz, nem tudott voj- < ^°.n.yv; . ,.. a na annyit elvállalni, mert a gépipari technikumba jár, he­tente négyszer iskolába megy és sokat kell tanulnia .;. De azért egy kicsit segített volna, hiszen azért lett párttag, hogy dolgozzék.: i Hát ez igaz, de engedtessék meg egy közmondás: Ha a hegy nem megy Mohamedhez, a É rdekes és értékes mű­fajú kísérletezés ez a Beszélő há- \ zak” lehetett hozzá az első inspiráció, de Tüskés Tibor — az ismert pécsi író — könyve több annál, mert nem emlék­könyv a műve, hanem a ge­nius loci kifejezése művekben, emberi és írói sorsokban. A kulta múltú táj: Pécs szólal meg az irodalomban, ahogy az nem kereste őket, ők is meg­kereshették volna a pártveze­tőséget. M. A. elvtárs alig kő- hajításnyira dolgozik tőlük. A további kérdezősködések ez a tény dokumentálódik a kilenc ív terjedelmű, szemel­vényekkel és szövegközi ma­gyarázatokkal ellátott kötet­ben. Nem a „vidékség” szólal meg itt, ellenkezőleg: a vidék nagyszerű ihletése jelentkezik nagy és jelentős írók, költők műveiben, úgy, s olyanképpen, hogy az szerves része az egye­temes magyar irodalomnak is. Tüskés könyvének éppen ez a jelentősége és kutatómunká­első Magyarországon leírt Mohamed megy a hegyhez. könyv óta él írókban és költők- ja azen a té™ ^.7;n°s. és ,fi' ahogy, s amilyenné tette gyelemre meltá Kntlkal mer‘ az itt született, vagy idesodort múzsafiaikiat az a varázslat, amely a „mandulavirágszagú tőségtől és azt mondja: pajtás, feleslegesek. A két válaszból , D ' y 5011----í-x__i m _-i ' _____ i j_-1 i_______Po mí'icrthh mint mácVi/YI me gbízunk pártmunkával. El­küldünk agitálni. Mert nem vagyok mai gyerek, a felsza­badulást követő években nem volt olyan választás, aminek az előkészítéséiben ne vettem volna részt. A szőlőhegyi munkásiházakat jártam (mert ott lakom), és ezt most is meg tudtapi volna tenni. Hm, ez érdekes. A többiek­nél is így lenne? Halljuk G. S.-t! H. I. elvtárs eltűnik a drót- hálós üvegű ajtó mögött, kis ideig csak a hegesztőpisztoly kékes-zöldesen villodzó vakító világosan kiderül, hogy az üzemi pártszervezet elhanya­golta a tagjelölteket. Hogy melyik az az üzemi pártszervezet? Hát — nem is egy lehetne. A leírtakból a fűtőháaban, vagy a Siklósi úton is magukra ismerhetné­nek — és még máshol is. No de elég lesz a bujócslká- ból! A szóbanforgó üzem a pécsújhegyi főműhely, M. A- nak Maul Adolf, H. I.-nek Hadi Imre, G. S-nek Gerner Sándor a becsületes neve. Meglepő ugy-e? Az újhegyi főműhely pártszervezete ed­ÄtÄ dig aÄ volt ^velődé*! osztályát * fc djc^ és>6 erénye - jó esetben ez szavak -nem jó_ nevelő. A zetes! Maui eivtarsat is szavat azon vannak. Valóban: mindnyájan sza­badságon vannak. Az új párt­tagok közül is csak kettőt le­játékát eltakarja széles vál­la. Huszonnyolc éves fiatalem­ber, lényegében ugyanazt tartó embernek ismerik, ezért — bízunk az ígéretében! M. L. Január 1-től lehet előfizetni a Szovjet Híradóra szebb és másatob, mint máshol. Izgalmas feladat nyomokat keresni az ezer éves Gellért- legendától a mai megafon- zenés Széchenyi tér versbe­szövéséig, hogy hatott az írók­ra ez a táj, milyen emberré tette őket, s ez hogy realizáló­dik versben, prózában, hogy süt vissza az emberből, az em­berekre kivetítve. Ennek a feladatnak tett szol­gálatot Tüskés könyve, többet, mint amit alkart, tehetségének és a munka közben megmutat­kozó igénynek csupán a keret szabott határt. Pécs város mű­tőké magas igényű. Nem azt keresi: ki és mikor írt Pécsről, vagy írta be nevét a szállodai bejelentőbe. De ha itt járt, mit adott néki a város, hol és hogy lopta be szívébe a múzsa a pillanatot, amelyből mű lett és szépség, része és egésze iro­dalmunknak. A hogyan összegyűjti, szer­” keszti, beosztja könyvé­nek közel ezer évre vonatkozó anyagát és ahogy egy-egy kor­szak jellemző vonását, jelentős irodalmi tényét, vagy egyéni­szerű tehetségével és jelentős pécsi vonatkozású műveivel —• a tegnap és ma írói vonulnak el szemünk előtt. Van, aki csak lábnyomát hagyta a pécsi köveken, de a felszálló arany- csillogású porban az „Egri csil­lagok” képeit álmodta meg. Ady Endre és Móricz Zsigmond is letette névjegyét Pécsett, az egyik — ahogy illett — vi­hart kavart a sajtóban, a má- sik „csodálatos helynek” ne­vezte riportjában a mecseki várost. A múlt század írói közül: Garay János Tivoli-nak mond­ja a várost, de már akikor ke­sereg a mai pécsiek nyelvén: „egy hibája van; hajókázható folyója”. Várady Antal, Tóth Kálmán, vagy a József Attilás- sorsú Kóczián Sándor szólnak hozzánk „hogy a tradíció, a ha­gyomány áradjon szét a je­lenben.” Az idilli képek mellett a forradalom viharszava is han­got kap Pécsett. A pécsi tu-» dósító nyomán Kossuth Lajos a Pesti Hírlapban 1841. tava­szán „Bot, vessző, korbács” ségét megkeresi: az esztétikus címen vezércikket írt, melyben érdeme. De ahogy légkört te­remt és meglátja egyes írók és költők életében, műveiben a város inspirációját: az már írói szem dolga. Az esztétikus a pécsi piactéren a rabok de­reshúzását, a „nemzeti isko­lák” közeliében pedig a gye­rekek vesszőzését teszi szóvá. „Bot, korbács — igazi kossuthi rét illeti, hogy „A török Pécs” után most kiadta az irodalom berkeibe vezető „Pécsi Mú­zsát”. Nagyszerű igazolás és teljesítmény ez a könyv: a „vá- rosos Magyarország” — ahogy Ady kívánta — bizonysága. Nem minden vasút Pestre megy”: hanem fordítva is igaz az adys tétek Szeged, Debre­cen, Nagyvárad irodalmi ha­mindig együtt van — teszi Tüskés könyvét hasznossá, széppé és igazán érdekessé, így azután nem kell félnünk, hogy műve provinciális lesz, korbács már Jamaikában is eltöröltetett és mi legyünk-e hátrább, mint Jamaika?” A 48-as forradalom Mohácsnál, a Dunán jött át Pécsre és a re­csi Múzsa” jelentkezik ezzel, ahogy a „Tihanyi ekhó” című nemrég megejelent gyűjte­ményben együtt láttuk az egész magyar irodalom udvar­gyományai mellett most a pé- 16 seregét a Balaton bűvöleté- csi köveik, házaik elevenednek ben. meg és írók, költők verseiben, vallomásaiban mutatkozik meg a nagy dunántúli város irodal­mi kultúrája. Pécs „írókat nevelő város” — állapítja meg a szerző — s A magyar sajtó olvasóközön- jet irodalom legújabb alkotá- alkotásairól készült színes rep- pége bizonyára örömmel fo- sainak ismertetése egészíti ki. redukciók, valamint a szovjet gadja a hírt, hogy az új észtén- Különösen érdekes a lap tu- államférfiak fontosabb meg- dő beköszöntésével lapkiadá- dományos és technikai rovata, nyilatkozásairól vagy cikkeiről synk tartalom és forma szem- A legutóbbi decemberi szám- készült teljes szövegű ikülön- pontjábói egyaránt új színfolt- ban például az új, hernyótal- lenyomatok, tál gazdagodik. Január 1-től pás óriásvontatókról találunk a Szovjet Híradó gazdag ugyanis a Szovjet—Magyar Ba- képes beszámolót, melyeik az programja, valamint tartalmá­ra tság Társaságának képes fo- antarktiszi szovjet kutatóállo- hoz, külalakjához és terjedel- lyóirata, a Szovjet Híradó a mások dolgozóinak munkáját méhez mérten alacsony ára — legszélesebb magyar olvasó- segítik. Érdekes beszámolót ol- példányonként 2.— Ft, negyed­közönség elé lép. vashatunk arról, hogy a Lett évre 12.— Ft — biztosíték ar­A színesnyomású, 26 oldalas Tudományos Akadémia Bioló- ra hogy a legigényesebb olva- tolását ianuár 2-án Rákosnak», lap hivatalosan ugyan márgiai Intézetében radioaktív sóközönSég is hamarosan «Hendrate * SnortfosSási második évfolyamát jegyz*, besugárzással sikerült meg- vébe zárja a Szovjet Híradót, j10,1 renclezte a oport fogadási eddig azonban csupán kulturá- gyorsítani a növényeik fejlődé- Amidőn szeretettel üdvözöljük í és Lottóigazgatóság. Először az Us intézményeink útján jutha- sét Ismerteti a lap a legújabb a hamarosan megjelenő lap- \ első heti nyerőszámokat sor­iéit el az olvasók egy szűkebb típusú szovjet versenyautó ké- társunkat, őszintén kívánjuk, tolták Erre a hétre 2 782 513 létegéhez. Januártól kezdve m- pét és műszaki adatait s szí- hogy a szovjet—magyar barát- .. . ,.pk ■ f szonti a havonta kétszer meg- nes riportban számol be a Kara ;af? megerősítése érdekében j “ ^ 1 _ 8 jelenő folyóirat előfizetéssel Kun sivatagban dolgozó kígyó- lefejtett munkáját sok siker. dőli, így egy nyerőosztályra vagy a lapárusoknál mindenki vadászok izgalmas kalandjai- koronázza. jtöbb mint egymillió forint ju­s zárná ra hozzáférhetővé válik. róL ’ ’ Az első januári szám még,,l""BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBI,BB *»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ érdekesebbnek ígérkezik. A S vezércikk az új szovjet hét-! éves terv nemzetközi jelentő­Az év első kettős lottósor­hanem egy város: a szép „Pé- bellis város már március 19-én Eötvös Józsefet, Vörösmartyt és Petőfit díszpolgárrá választ­ja. A „tegnap és ma írói” két ívet kapnak a kötetben. Ne szóljunk róluk, hiszen itt él­nek még köztünk: a ma ala­kuló város tanúi. Az ilyen gyűjteményes mű­nél mindig vitatható: mi van bent és mi maradt ki a válo­gatásból. A kritikus bizonyára ez esetben is tudna irodalmi tényeket vagy műveket rekla­málni, de Tüskés Tibor nem törekedett teljességre: (már csak a könyv kerete miatt sem) felvillanó képekben ízelítőt adott és igazolást, szépet és maradandót, hogy Pécs mindig a magyar irodalom egyetemes­ségének eszményét szolgálta. A szép kiállítású könyvet húsz fínomnyomású iro­dalmi képanyag, Martyn Fe­renc művészi cí mik épe és há­Van világhírű hódolója Pécsnek, a reneszánsz kor köl­tője: Janus Pannonius, aztán a török világ, a barokk-kor, a szabadságharc, a huszadik század — Babits Mihály nagy­A lo!lé nyerőszámai tott. A nyerőszámok a követ­kezők: 3, 4, 13, 79, 86. Ezután került sor a decem­beri tárgyjutalmak húzására. Ezen az 51. játékhét szelvé­nyei között több mint 400 ér-1 rom tusrajza teszi külsőleg is tékes tárgynyeremény t sorsol-1 méltóvá a gazdag tartalomhoz, tak ki. < Bárdos! Németh János A Szovjet Híradó színes és sokoldalú képet ad a Szovjet­unió népeinek életéről, s a szovjet embereket munka, ta­nulás, pihenés és szórakozás közben — egyszóval minden­napi életükben mutatja meg. Rendszeresen beszámol a szov­jet és magyar nép baráti kap­csolatainak fejlődéséről s leg­főbb célja a két nép barátsá­gának további erősítése. A folyóirat színes riportok­ban rendszeresen közli ma­gyar dolgozóknak a Szovjet­unióban szerzett élményeit. Az „Utazás a Szovjetunió térké­pén” című rovata érdekes fel­dolgozásban ismerteti a külön­böző szovjet köztársaságok és vidékek életét, a „Szovjet vá­rosok” című rovata elvezet a Szovjetunió legtávolabbi tájai­ra, a „Múzeumi séták” rovata pedig világhírű képtárakba és a múzeumokba. A bő és szín- ’/onalas olvasnivalót elbeszélé­ségéről és a szocializmus világ rendszerének teljesítéséről és erősítéséről szól. Képes beszá­moló ismerteti a legújabb moszkvai panorámafílmet, az újtipiLsú szovjet atomreaktort s a vadregényes tajgai őserdő meghódítását. A szovjet iskola- reform mélyen gyakorlati je­lentőségét mutatja meg az a cikk, mely a tanulóifjúságnak a termelőmunkába való bevo­násáról, vagy a mezőgazdasági szakiskoláknak egyes állami gazdaságokba történt kihelye­zéséről számol be. A bőséges ismeretanyag mellett jó szórakozást nyújta­nak a lap irodalmi cikkei, a keresztrejtvény- és sakk-rovat. Mindez kiegészítve január 1-től a Szovjet Híradó rendszeres mellékletét képezik a legna­gek, tárcák és novellák, a szov- gyobb orosz és szovjet festők önzetlen e^vfiórsl együttműködés Az önzetlen segítségnyújtás ségén. Úgy érezzük, hogyha nem egy szép példáját mutat­ta már a Megyevill Vállalat a Nádor Szállodával szemben. Üzemrészeinkben gyakran for­dulnak elő villamossággal összefüggő zavarok, amelyeket a Megyevill Vállalat dolgozói nemcsak gyorsan, hanem szak­értelemmel, gondosan és lelki- ismeretesen javítanak meg. •'eryteljesítésünk már nem egy­szer múlott a Megyevill és dolf»zóir>ak R’.k.s segítukéw­sok vállalat között volna még ilyen őszinte elvtársi együtt­működés és segítségnyújtás, akkor iparunk és kereskedel­münk még eredményesebben szolgálná a szocializmus épí­tését. 55. A nem túlzottan szalonképe­sen öltözött ismeretlen figyel­mesen szemlélte padtársát. Amikor látta, hogy Zoli feléb­redt, gúnyosan, de egyben megértőén nevetett rá: — Mi az, fiú, kizártaik a la­kásodból? — Most.,i egyelőre ... — kezdett dadogni még mindig ~ félálomban. — Don't be afraid, I am not a stool-pigeon! (Ne félj, nem vagyok rendőr-spicli!) Előttem ne add a na^gyot, látni rajtad is, hogy nem Carnegie 'az apád! Zoli szégyenlősen elmoso­lyodott, bár nem tudta, mire is céloz a csavargó. — Semmi pénzed nincs? — firtatta az újonnan jött ven­dég. Zolinak emelkedni kezdett a haja. Most mindjárt elővesz egy ólmosbotot és fejbecsap, — rémüldözött. Anyáék meg Anikó aztán várhatják, azt sem fogják megtudni, mi leit vele. — Hát... vár dollárom még nevében A Nádor Szálloda dolgozói S ***«> — tördelte a szavakat, és 5 elhatározta, hogy inkább öv­iként felajánlja a pénzét, de S nem haaryja legyilkolni magát, mtotta, ijpc, 5 — Pd> dollárod? — füttyén- alak néni keresztapjának «kör­ített az idegen. (Na, most jön ja őt megnyerni, bár ami azt Kened! Mihály a Nádor Szálloda igazgatója. az őlmosbot, — rémüldözött Zoli). — Then you are not stony broke! (Akkor te nem is vagy teljesen leégve!) Akkor miért nem mentél el aludrii stopgap-hostel-be? (átmeneti szállás) — csodálkozott min­den rabló szándék nélkül a csavargó. — Nem tudom, miről beszél, — vont vállat Zoli. — Mi az fiú? Ennyire zöld vagy még? Azt nem is hiszem, hogy nem tudtál a Sale-veni- son (vardhús-üzlet (az Udvhad- sereg gúnyneve) Army nyo­mortanyáiról! — Hallani éppen hallottam — jutott a fiú eszébe — de nem tudtam, hogy merre is kell keresni azokat. Hol van itt a legközelebbi? — Nana, csak ne olyan he­vesen! Először is ott éjjel már nem vesznek fel senkit, este kell jelentkezni. Meg aztán mostanában nagyon sokan oda­szoktak. Ha leszel a sponsor- om, (gondviselő („keresztapa“) befizető) akkor azért elviszlek oda. Zoli a csavargó szavait, csafc feliből-harmadából . értette, nem volt még alkalma a New York-i slang-ot (tolvajnyelv) gyakorolni, most is csak gya­nította, \pqy a züllöttkülrejű illeti, az álmos fiú még fiává is fogadta volna valami olcsó szállás fejében. — Mennyibe kerül? — ér­deklődött Zoli „kereszfiától“. — Potom egy dollár, — ló­dított a csavargó. Annyira ő is volt azért üzletember, hogy kétszeres árat mondjon a tá­jékozatlan magyarnak. — Annyit megér egy nyu­godt éjsza Ica, — örült meg Zoli. — Egy nyugodt éjszaka igen, — hangsúlyozta a Cent­ral Park vándora, aki saját tapasztalatából jól tudta már, hogy a S. A. átmeneti ottho­nain minden egyéb megtalál­ható, csak éppen nyugalom nem. Nem akarta azonban ilyen aprósággal letörni új is­merősének szemmelláthatő megelégedését, no meg egy­úttal a saját kis üzletecskéjét sem akarta elrontani. Békésen ballagtak tovább a csendes utcákon. Zolinak jól esett, hogy nem kell magányo­san kóborolnia, s valóságos áhítattal figyelt az öreg hobo beszédére. Sok szavát nem ér­tette, de nem mert feleslege­sen kérdezősködni, nehogy társa elveszítse türelmét, s ne mutassa meg a szállást. — Holnap már aludni fogok éjjel! — újjongott belül. Csep­pet sem sajnálja a fényes dol­lárt. melyet megállapodó‘■’’k szerint leszúrt az öreg hobo madkába, amikor az otthon kapujához értek. A kopott csavargón látszott, hogy valami mondanivaló kí­vánkozik ki belőle. A fiú bol­dog örömét látva, valóságos lelkiismeretfúrdalást érzett, hogy fél dollárral becsapta. Búcsúzóul át is ölelte és visz- szacsúsztatta az összeget Zoli zsebébe, sőt még jó tanácsok­kal is szolgált: — Aztán nyitott fülekkel aludj! Sdk crook van itten, és még a szemedet is kilopják, ha nem vigyázol rájuk! Azt se fecsegd ki, hogy pénzed van, mert reggelre aztán nézhetsz utána! Legtisztább dolog még a ruhádat is a fejed alá ten­ni, hacsak nem akarsz más­nap alsónadrágban sétálni a Broadway-n. — Szép kis tanya lehet, — gondolta Zoli, — de még min­dig jobb a semminél. Amilyen kimerültséget érzett, szívesen leheveredelt volna még a bronxi nagy állatkert orosz­lánketrecében is, csak aludni hagyják már valahol! Elhatározta, hogy a délelőt­töt pihenéssel tölti, de délután, már minden fkörülmény kö­zött munkát keres magának. Alig várta, hogy kinyissanak a mozik, s a keserves éjszakai gyalogtúra után valahol meg­pihenjen. Rövid, kényelmetlen alvás után kénytelen volt még egy másik moziba is átmenni az első után, annyira kábult volt a feje. — Ez így nem lesz jó. — számolgatta rohamosan apadó pénzét, amikor bement egy olcsó büfébe. A mozi és a sok bolyongás közben elfogyasz­tott szendvicsek tömege alapo­san elsorvasztotta pénztárcá­iét. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents