Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-15 / 12. szám

1959. JANUAR 15.

NAPLÓ

5

Ä tárgyalóteremből:

ítélet a fegyveres útonállók fölötti

Ü

gy lopakodtak fel a késő esti órákban a meredek ótan egészem a szkókói borkertig. „Sanyi“ kabátja alól előhúzta a géppisztolyt, majd amikor rendben találta, visz- szatette, csővel lefelé fordítva. Kárásznál csak puska volt.

Tulajdonképpen azért jöttek, mert a napokban Suki Árpád, azaz hogy „Csoki", kijelentette a banda tagjai előtt:

— Valahommét pénzt kellene szerezni.

Ebben mindjárt meg is egyeztek, csakhogy hol az a hely, ahol pénzt lelnek, minden különösebb veszély nélkül. „Sanyi“ azonban előállt az ötlettel:

— Valamelyik vendéglőst lecsapjuk, amikor zárás után megy hazafélé. Ezeknél mindig van pénz.

Schmidt Béla azt felelte:

— A Szkókói-borkert góréját kapjuk el! Az a legmegfelelőbb hely, ott esetleg lövést sem hallani.

Kaisz László, a „Geng“ vezére szó nélkül hallgatta végig a különböző ötleteket, majd meghatározta az időpontot, s a banda el is indult a borkerthez, hogy az üzletvezetőt — záróra után — kirabolják. Itt lapultak hát a bok- \rok mögött, amikor egy órai várakozás után Kaisz beküldte Schmidt Bélát a vendéglőbe, hogy nézzen körül. Rövid idő múlva Schmidt visszatért és lemondóan legyintett:

— El kell halasztanunk az akciót más napra. Nagyon kevés a vendég, ezért a néhány százasért, ami esetleg lenne, nem érdemes „balhézni".;: így aztán Suki, Schmidt, Kárász és a többiek elindultak hazafelé. Útközben valamelyik előállt egy másik ötlettel: „A Bem utcai ékszerboltot ke^e......)............................

ne megnézni". Kaisz azonban leintette őket:

— Mindent, csak azt nem! Néhány évvel ezelőtt engem éppen ebben az ékszerboltban kaptak el a „hekusok“.

Kik ezek az útonállók?

Elsőrendű vádlott: Kaisz

László, büntetett előéletű, 21 éves fiatalember. Gimnáziumban tanult, de 1953-ban a pécsi járásbíróság betöréses lopás büntette miatt 1 évi és 6 hónapi börtönre ítélte. Később kegyelmet kapott, kiszabadult, de 1954-ben a pécsi megyei bíróság fegyverrejtegetés és tiltott határátlépés miatt 3 évi börtönre ítélte. Egy év múlva fogolyszökés büntette miaitt még 3 hónapi börtönbüntetésre ítélték. S most, az elmúlt év őszén társaival egy puskát és egy géppisztolyt — töltényekkel ellátva*— rejtegetett, hogy alkalomadtán fegyveres rablásokat hajtsanak végre, amit meg is kíséreltek a fenti történet színhelyén.

Másodrendű vádlott: Suki Árpád, született 1935-ben. írni, olvasni nem tud, büntetett előéletű, 1953-ban 8 hónapra, s ugyanebben az esztendőben még 5 hónapra ítélték társadalmi tulajdon elleni illetve sikkasztás büntette miatt. 1955~ben hasonló bűncselekményért már Komlón ítélték el 1 évi és 2 hónapi börtönre.

Harmadrendű vádlott: Kárász László, született 1943-ban. FoglalikozásnéJiküli. 11958. július 25-én Tótokföldje községnél tiltott határátlépést kísérelt meg, s emiatt szeptemberben bíróság elé került, de a bíróság elnéző volt vele szemben és szabadon bocsátotta.

Negyedrendű vádlott:

Schmidt Béla, született 1941- ben, letartóztatásáig egyik pécsi gimnázium IV. osztályos] tanulója volt.

Ötödrendű vádlott: Hama- rics István, született 1943-ban,; dolgozott mint segédmunkás aj Pécsi Kiskereskedelmi Válla-: latnál.

Az öt — részben fiatalkorú j — vádlott, még az elmúlt esz- j tendőben bandát alakított. Általában a Pálos-templom kör-j nyékén, a Magaslati úton, s a; Kőbányánál tanyáztak. Még j 1957. márciusában, a kőbánya: közelében egy katonai puskát, és egy géppisztolyt találtak, mindkét fegyverhez szükséges; kellő meilnyiségű lőszerrel. A j fegyvereket nem szolgáltatták; be a hatóságoknak, hanem a; Székely Bertalan út feletti kő-j bánya környékén az erdőben: elrejtették. A fegyvereket; időnként elővették, az erdőben; lövöldöztek és az ilyen kirándulások alkalmával agyalták: ki a fegyveres rablás tervét is, j

A bíróság nemrég hozta meg; a következő ítéletet:

Kaisz László 3 évi, Suki Ár- : páld 2 évi, Kárász László 1 évj és 6 hónapi, Schmidt Béla 1 < évi, Hamarics Istváp pedig« 7 hónapi börtönbüntetést ka-1 pott.

Négymillió forintot fordítanak községfejlesztésre a péesváradi

járásban

Társadalmi munkával bankhitellel együtt majdnem négymillió forintot fordítanak ez évben a pécs- váradi járás községeinek fejlesztésére. Ebből az összegből, amelyet a járás lakói teremtenek elő, sok mindenre futja.

Nézzük csak: az utak építése, javítása, hidak rendben- tartása több mint másfél milliót vesz igénybe. Piac- és vásárterek létesítésére tizenkétezer, községrendezési tervekre 74 ezer, új kutak létesítésére, régiek felújítására 250 ezer forint kell. Óvodák és általános iskolák bővítésére közel kétszázezret szánnak. Művelődési célokra, községi népkönyvtáraik rendbehozására, berendezésére majdnem hétszázezer forintot fordítanak. Pénzbe kerül a tűzoltóság ellátása is, ruhák, felszerelés pótlásával, de azért sportcélokra is jut belőle.

Az idei községfejlesztési tervek a legjobb időben készültek. A község lakói a jelölő

széliek, hogy kit szeretnének tanácstagnak, hanem elmondták azt is, mire lenne szüksége a községnek, a lakosságnak. A tanácson szépen feljegyezték a jogos kívánságokat, s amikor a tervek elkészítésére sor került, igazán nem volt már nehéz munkájuk a tanácson dolgozóknak. Csak arra kellett vigyázni, hogy betartsák a fontossági sorrendet, a többit pedig a tanácsülésekre bízták.

Ott bizony sok helyen kiderült, hogy a kitervelt dolgokra nem elég a pénz. De ez sem lehetett akadály. Vémén- den, Fécsváradon, Hetényben, Hidason, Mecseknádasdon és még hat nagyobb községben elhatározták: mivel a községfejlesztési hozzájárulást kizárólag saját céljaikra fordítják, s ezzel a pénzt egyik zsebükből a másikba teszik, az eddiginél többet fizetnek, tíz százalék helyett az évi jövedelemadó húsz százalékát, csak legyen járda és minden, amit szeretnének ...

gyűléseken nemcsak arról be- És mit szeretnének? Leglopás, ..................................................................mm Iliin i'i több helyen jó járdát a meglé

vő mellé. Nincs olyan közAszú? Egyelőre újabb szőlőtáblák i&35ÄÄ

A Páriáiét januári száma

közli Pécsi Ferenc írását pártunk fejlődéséről, a pártimunka lenini normáinak érvényesüléséről. Varga György a szak- szervezet nevelési feladatairól írt. Nagy érdeklődésre tart számot dr. Vincze Imre cikke az új termelői árrendszer egyes kérdéseiről. Az ipari tanulók nevelésével, szakmai képzésével foglalkozik Csató elvtárs, András. A művelődéspolitikai irányelvek megvalósításának egyes kérdéseiről olvashatunk Nagy László cikkében.

Elterjedt a hír, hogy aszút készített kitűnő boraiból a Siklósi Állami Gazdaság.

— Csak sűrített mustot készítettünk — mondja Eszterhai Sándor, a gazdaság igazgatója —, de a hímek azért van valami alapja. Foglalkozunk olyan tervekkel, hogy két-há- rom éven belül aszút állítunk elő, ami ha nem is világhíres, mint a tokaji, de nagyon finom lesz.

A kísérletezéshez nagy kedvet ad a gazdaság dolgozóinak a tavalyi rekordtermés. Harminchárom hektoliter mustot nyertek egy holdról, pedig csak 18 hektóval számoltak az év kezdetén. Ráadásul a miJ elmúlt években már egyet s mőre fordult táblái váltják ; mást, de nőnek az igények, s majd egymást. » néhány év múlva talán eljutA telepítéshez szükséges r nak a nagyobb községek odáig, vesszőket maguk készítik elő. ' ahol ma Pécsvárad tart: asz- — Most folyik a vessző- • faltozzák az idén a főutcát és betakarítás és már megkezdő- j a mellékutcákat is. Aztán — dött feldolgozása is. Felvág-J bővítik a közvilágítási hálójuk, válogatjuk, kötegeljük eze- ; zatot, mint Máriakéménden két. Félmillió hazai és 200 » és Szederkényben. Vagy — és ezer vadvesszőt készítünk sa-: ez a legnagyobb szó — kuliét felhasználásra. Sőt, a ha-;'túrházat építenek, vagy az új- zai simából háromszázezer da-1 ba berendezést szereznek. ^ ' *■ rabot el is adunk. | Monyoród, ez az alig néMire az új táblák termőre 5 hány száz lakosú kis község, fordulnák, talán elkészül, s ; amely négy kilométerre a leg- azután híressé válik a finom; közelebbi kövesúttól, elzárva

siklósi aszú is.

♦ feküdt egy kis völgyben, lekövezett gyalogjárót létesít a falu és a mohácsi országút között.

Erzsébet lakói — ők sincsenek ezren — kultúrházat építenek a pénzükből 343 ezer forintért. És Eilend példájára — melynek lakói tavaly rendbehozták a kultúrházukat — megvehetik a televíziót is, mert ez valóban közelebb hozná őket a városhoz.

A véméndiek a járás legszebb kultúrházát vallhatják magukénak, szintén nagy terveket szövögetnek. Kétezer négyzetméter járdát építenek, kutat fúrnak, megveszik a színpadi díszleteket,, felépítik a kultúrház udvarán a Ht ekepályát, bővítik a könyvtárat, mosógépet vesznek a bölcsődének, sátrat az úttörőknek és így tovább.

Biztosíték is van

arra, hogy ezek a tervek, amelyeket már jóváhagyott a járási tanács végrehajtó bizottsága, valóban megvalósulnak. Egyik az, hogy a községek lakói a községeik fejlesztésére szánt piénzt nemcsak felajánlották, hanem jórészt már be Is fizették. Másik az, hogy a pénzbeli segítségen kívül, sokan megfogják a munkát is, ami úgy kerül be a jegyzőkönyvekbe, hogy „társadalmi hozzájárulás”. Tavaly csak a nyilvántartott társadalmi munka értéke — mert nem tartották mindenütt nyilván — százezrekre rúg. Idén meg máris többen jelentkeztek segíteni, mint tavaly talán három hónap alatt. Végül p>edig — és ez sem utolsó — a munkákra lekötötték vagy a közeli jövőben lekötik a kivitelező vállalatokat, hogy az időben készült tervek szerint, időre megvalósítsák a járás lakóinak elképzeléseit

A folyóirat számok és tények rovaita hasznos adatokat közölj a népi demokratikus országok j nőség is jobb volt két cukorgazdasági fejlődéséről. Beszá- f fokikai, mint az elmúlt esztendőben.

A siklósi gazdaság, mint egy

SOßAB© LTfl

mol a szerkesztőségben tartott ankétről, amelyen a pártokta-j

még

— Béla bácsi, megvan a paradicsommadár?

— Megvan édesapám, hogyne volna.

— Akkor tudja, ahogy a a Lenin Kohászati J mellé, s idén újabb ötven hol- imúltkor mondtam, nem kell

másít belevésni, csak annyit:

tás tapasztalatait tárgyalták J óriási szőlősgazda, egyre ter- meg. Több írás másutt is meg-; jeszkedik a göntéri és a vá- valósítható munkamódszere- * rosi hegyen. Tavaly ötven hőiket ismertet. Nemeskéri János t dat telepítették a régi negyven

Művek párttitkára például aj dat ültetnek be a göntéri, meg |mást bélévé: párt- és a szakszervezeti bi-ja városi hegyoldalban. Három jÖrök emlék.

zalmiak

elemzi.

együttműködését ♦ év múlva olaszrizling, mus- j — Talán örök emlékül, úgy

íkát-ottonel és vörös fajták tér- ♦ jobban hangzik.

&jti nélkiil

D

A postát szeretném

ezúttal megdicsérni. Meg- i érdemli. Hal- mert késik a szert ebomlotmár

lottam ugyanis szidni, pénzesutalvánnyal, mert tan kézbesíti a csomagot, mert megint az az átkozott telefon, ugye azt is a posta kezeli — de ritkán hallom, hogy bámulatraméltó teljesítményeit elismernék.

A posta pontosságát és lelkiismeretességét akarom dicsérni. Ez a két erény ennél az intézménynél a legeslegfontosabb. Ez a két erény teszi biztonságossá életünket, ezért hajthatja nyugodtan álomra fejét az egyszerű polgár, ha bizalmas levelét, értékes csomagját a posta gondjaira bízta.

Az eset, aminek kapcsán ilyen ára- dozhatnékom támadt, a következő:

Újévkor írtam egy rakás üdvözlő lapot. Sokan megteszik, ez már amolyan mélyen gyökerező kispolgári csökevény. A rakásban volt egy, amely távoli kollégámnak, elvtársamnak és barátomnak szólt, Németországba, Plauen városába. Mikor a városnevet írtam, rájöttem, hogy hopp, elfelejtettem az utcát, házszámot. De nem baj, gondoltam, majd másnap reggel megnézem a szerkesztőségben azt az elfelejtet címet és ráírom. Igenám, csakhogy a családi aa- minisztráció közben az egész rakás levelet felbélyegezve,beeregettem a postaládába.

A szép téli táj, havas fenyőkkel, szánkázó gyerekekkel (mármint a képeslapon) tehát elindult hosszú útjára. Szortírozták, zsákba varrták, vonaton döcögtették, gépkocsin röpítették egészen addig, amíg a címzés útbaigazítást adott, tehát Plauen városáig. Ott azonban megakadt. Nincs tovább. Nincs utca. házszám, a posta pedig nem nyomozóiroda — gondolhatta a derék Postbeamter és hosszú sárga csíkot nyála- zott a lapra, amelyen nyomtatott szöveg oktat ki arról, hogy postai küldeményre mindenkor az előírt módon és helyen, olvasható betűkkel írja fel a teljes címzést. Aztán rányálazott egy rövidebb sárga csikót, amely gyászkeretben tartalmazza ezt a komor mondatot: „Elégtelen címzés miatt nem kézbesíthető.“ Azután mindeme művelet megkoronázásaképpen elővett egy vastag piros ceruzát és átlósan nagy betűkkel ráírta a lapra: „Retour“, azaz vissza.

Ez mind rendben van.

a német postásnak igaza van, teljesítette hivatali kötelességét, biztosan nyugodt lelkiismerettel kezdte az új évet. Az érdekesebb dolog ezután következett. Az ilyen lapokra ugyanis az ember nem Írja fel külön a feladó pontos címét. Már csak azért sem, mert ha a címzett nem kapja meg, a feladó úgysem várja vissza, hiszen mit kezdjen vele újév után. Ezen a lapon is csak egy éppen hogy olvasható aláírás szerénykedett az üdvözlő szöveg alján.

A plaueni postás talán így gondolkodott: Nesztek, ti magyar postások, lássátok ti is, mi az a hivatali pontosság. Ámbár lehet, hogy ez roszmájúság és nem is gondolt semmit. Tény, hogy a lap visszafelé megjárta ugyanazt az útat gépkocsin és vonaton és visszaérkezett Budapestre.

A pesti postás kézbevette és alighanem így gondolkodott:

Hát ez a német kolléga jól felcifrázta ezt a lapot, de mi nemcsak pontosak vagyunk, hanem lelkiismeretesek is. Itt ez a szerencsétlen flótás, aki ezt az olvashatatlan aláírást idekörmöl.te, most azt hiszi, hogy üdvözölte ezt a németet. Lehet, azt várja, hogy a német szaktárs valamiképpen válaszol is rá és ha a ’ válasz mégsem jön, ír egy goromba levelet. Erre a német szaktárs vissza egy még gorombábbat sesv nemzetközi kapcsolattal kevesebb fűzi máris hazánkat a baráti országok népeihez. Ez bizony nagy veszteség lenne, amit nem szabad megengedni. Ezért a pesti postás addig forgatta a lapot, míg az elmosódott postai bélyegzőn fei nem si!ab:zá’ta,- hogy Pécsett került a ládába. Továbbította tehát Pécsre. A pécsi postás hasonlóképpen gondolkodott, s megint csak nem hajította a sutba ezt a cím nélküli levelet, hanem szinte grafológusi pontossággal igyekezett megállapítani, hogy kitől ered az a macskakaparás. Megállapította, de nem volt abban sok köszönet, mert egy olyan nevet talált, amilyenből legalább két tucat akad a városban. És ez is fontos, mert ha történetesen Katzenjammer Hugónak, vagy Kis- és Nagyhajmássy Egonnak neveznének, szót se szólnék arról, hogy a posta megtalált.

Már most nem tudom, ilyen esetben miféle csíkokat ragasztana egy német postás, de a pécsi postás nem azt tette, hanem az előbb vázolt gondolatmenetből kiindulva igenis kinyomozta, hogy abból a két tucatból ki lehetett az, aki ezt az ártatlan világjáró újévi lapot írta.

j hogyan nyomoztak, mi- Nem tudom, | lyen Sherlock Holmes-i--------------------- módszerrel, de a cím

nélkül kallódó levél végül is visszajött és a leveleknek szánt ajtónyitáson becsúsztatva fáradtan terült el az előszoba padlóján. Most odakerült egyéb levél-relikviáim közé, mint a magyar postások végtelen lelkiismeretességének szerény, de szavahihető tanúja.

Persze, ettől a dicsérettől ne bízza el magát a posta! Azért a telefon néha mégiscsak rosszul kapcsol.

(Mész —)

— Nem, nem. Csak örök emlék,' s az egész legyen hátulról kivilágítva.

Megegyeztek. Már mint a fiatal autóbuszkalauz, aki a paradicsommadarat rendelte és Béla bácsi, teljes nevén Kuzmiák Béla, a csodabolt tulajdonosa.

Aztán hozzánk fordult.

— Mi a „Nik&’-t szeretnénk látni, ha van még belőle.

És Béla bácsi, a művésehajú .varázsló” már veszi is elő a csodatablettát, amely az égő szivarvég parazsától pillanatok alatt hangulatos havazást varázsol a szobába.

Minden olyan bizarr, valószínűtlen ebben a kis Kossuth ) téri boltocskában, amely egyben lakása is a mesternek'. A sarokban a csikótűzhely, mellette az ágy, ágy mellett a raktár és a falakon köröskörül egymást váltja a szuvas jávorszarvas agancsoktól az ikonokig a sok tarka-barka holmi. Sajátos faragású talizmánok, nyakkendőre festett pa ripák, apró farsangi huszárcsákók, középkori mintára faragott mozgó fabábuk, egy viking hajócska és ezernyi apró csecse-becse, amit hiába is keresnénk más boltokban. A leltárjegyzék is olyan, mintha egy bagdadi bazárból került volna ide Kuzmiák Béla boltja falára. Ilyenek vannak feljegyezve: hadihajó, tentatartó, női fésűs tükör, Juliska a galambokkal, stb. Érdekessége még, hogy az itt kapható portéka szinte kivétel nélkül Béla bácsi kezemunkája.

— Honnan, kitől tanulta ezt az ezerféle mesterséget?

A válasz is ide illő, ebbe a hadihajós, paradicsommadaras, tentatartós kis világba.

— Kérem, én valamikor a Krausz Béninél, a Nádor szálló régi tulajánál tanultam ki a pincémesterséget. De aztán jött a világháború, az első. OH már szanitéc voltam. De olyan sczanitéc, hogy az ezredorvos nemegyszer mondta a kollégáinak: „Sie können lemen von diesem Feltscher...” Tudtam én már akkor, hogy a tehetségem előbb-utóbb utat tör magának. Mégis a grafológiához lett volna leginkább kedvem. Egyszer aztán olm- som a Tolnai Világlapjában, hogy Rox Roy pszichológus, grafológus, asztrológus kurzust indított kezdők részére. Sajnos, mire utánautaztam Dániába, meghalt az öreg és így Berlinben tanultam ki a grafológiát. Higgyék el, olyan pozícióm, hírnevem lett külföi- dön, hogy tanár úrnak hívtak mindenfelé.

Egészen negyvenhétig csináltam a grafológiát, addig, amíg egy napon valaki leintett. Hordom szét az asztalokhoz a kartont, amelyen az ill: „írj pár sort, megmondom, ki vagy,” Egyszer csak azt mondja az egyik paciens: „Mondja, nem tudna ennél tisztességesebb szakmát folytatni?"

Hát így fogtam bele ebbe az új mesterségbe, pedig higgyék el, az kifizetőbb volt. Hiába, egyre kevesebben értékelik ma a grafológiát.

P—Gy.

Építőipari munkák elszámolása

Az 1959-es évi építőipari költségvetési és árrendszerrel ) kapcsolatban új rendeletek jelennek majd meg. Erre való te- I hintettél a KIOSZ felhívja az érdekelt iparosok figyelmét, hogy minden megkezdett építőipari munkát — a szerződét )östzegére való tekintet nélkül — az 1958 december 31-i álla* ,pótnak megfelelően el kell számolni. Ezzel kapcsolatban bő‘ vebb tájékoztatót a KIOSZ megyei titkársága, illetve a KIOSÍ ' adóközössége a közeli napokban nyújt majd.