Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

1959. JANUAR 13.

NAPLÓ

3

Uj tervek a békemunkában

Az idén új tervekkel kívánják élénkebbé tenni a békemozgalmat a pécsi békebizottságok. A legközelebbi jeladatokról Vass Károly, a városi békebizottság elnöke az alábbiakat mondotta el:

Legelső feladatunk — amelyhez még ezen a héten hozzákezdünk — a> városi békebizottság megerősítése, létszámának emelése elsősorban KISZ-fiatalokkal és pedagógusokkal. Ezt követő- leg az ellenforradalom után felbomlott lakóterületi békebizottságokat szervezzük újjá. Az 1. kerületben jelenleg is kiválóan működő békebizottság szép példáját mutatja, miképpen lehet színessé, vonzóvá tenni a békemunkát. így például érdekes politikai tájékoztatókat, vitákat rendeznek, béketémájú filmeket vetítenek. E hónap végén pedig nagyszabású an- kétot tartanak a gyermek- nevelésről. Rendezvényeik nagy látogatottságnak örvendenek. Ezért a Pécs többi kerületében életrehívandó békebizotiságak előtt is követendő példa lehet módszerük, eredményük.

Ugyancsak terveink között szerepel a békebizottságok és a közvélemény formálás egyéb szervei közötti együttműködés kiépítése, a békepropagandát más szervek munkájának is részévé tenni és a békebizottságok tevékenységével összehangolni.

E célból szorosabbá fejlesztjük kapcsolatunkat a szak- szervezetekkel, az üzemi békebizottságokkal. Szeretnénk elérni, hogy havonta rendszeresen sor kerüljön színvonalas politikai tájékoztók- ra, az Országos Béketanács programjának részletes ismertetésére. A belvárosi békebizottság fő feladata lesz többek között az emberiség nagyjairól való megemlékezések színvonalas rendezése.

E sokrétű feladat megvalósításában különösen szeretnénk támaszkodni a városban nagyszámban élő bányászokra, üzemi munkásokra.

Általában az a fő törekvésünk 1959-ben, hogy a százharmincezres város lakosai közül minél többen és minél aktívabban vegyék ki részüket a békemozgalomban. I I

A munkásdemohrácia parlamentjei

A cím félreérthetetlen: a szakszervezeti élet és munka csak a demokrácia már meghonosodott elveinek alapján fejlődhet. Ennek kialakult formái, módszerei természetesen az időik múlásával új tartalmat kapnak. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy alkalmazásuk a sok tízezres szakszervezeti tagság jogaidnak és kötelességeinek tiszte- j letbentartását jelenti. A Komlód Szénbányászati Trösztbizottság nemrég ebből a gondolattól kiindulva vizsgálta meg az üzemi bizottságok munkáját;

A taggyűlések

Másfél évvel ezelőtt alig volt becsülete a szakszervezeti taggyűléseknek. Kevesen jelentek meg, véleményeket sem lehetett hallani. Gyakorlatilag tehát a munkások nem szólhattak bele az Ü2em irányításába, a munka megszervezésébe, a vezetőik viszont nem ismerhették meg a munkások elképzelését, javaslatát. A legutóbbin azonban, a 14 üzemiben mintegy ötezrein vettek részt;

Nincs ebben semmi csodálatos. A változás okát elemezve így fejtették meg a „titkot“: az emberek érdeklődését az őket foglalkoztató problémáit viszonthallása váltja ki. Az unos un tálán m ásodrendű, az üzem életét kifelejtő beszámolók persze, hogy közönyt keltenek, s azt is eredményezik, hogy a különben kükívánkozó javaslatokat is magukba fojtják. Amint azonban a taggyűléseken gyakrabban szerepeltek a termelés megszervezésének, a zavartalan munkának a változatos gondjai, úgy gyarapodott a hallgatók száma is. A napirendek igen széles skálán mozogtak: munkavédelem, negyedéves terv, korszerű biztosítás, nyereségrészesedés, politikai oktatás, munkaruha-elosztás. Ezek közvetlenül érintették a bányászokat, s érdekükben állt, hogy minden a legnagyobb rendiben történjen. Az egyéni és a közös érdek ilyenformán is összetalálkozott. A vájárok, a csillések dolgozni és keresni akarnak, tehát szívesen vesznek részt az olyan tanácskozáson amelyen erről vitatkoznak.Sőt, tevékenyen részt vesznek a jogaikat gyakorolva.;

Mert az említett taggyűléseken közel 400-an szólaltak fel, s mind jobbnál jobb javaslatokat mondtak eL Mennyire megkönnyíti ez a gazdasági vezetés munkáját! Egy-két emberé helyett, százak és százak gondolata, nézete - kerül szőnyegre, lehet válogatni, s végül kialakulhat a legjobb megoldás. A szakszervezeti demokrácia így válhat a termelés ösztönzőjévé.

A termelési tanácskozások

Nem kell különösebben, bizonygatni, hogy ez is — parlament. Igaz, egy üzem terve a népgazdaság általános szükségletei alapján készül el. De erről tudni kell a munkásoknak is, mert csak így van értelme a munkának. Azután időközönként mérlegre is kell tenni, hogy mit csináltak, mivel járultak hozzá az általános szükségletek kielégítéséhez. Szóval: a munkások nélkül egy lépést sem lehet és szabad tenni. Pedig jóméhány vezető legyintett erre és egy sebtében összeállított beszéddel állt a pódiumra, öt perc alatt elmondott egy csomó statisztikai adatot. Aztán várt.

Persze hiába. Ö nyilván értett a számok nyelvén. A munkások viszont az egyenes beszédből. Sok a széniben a kő? Beszéljünk ennek a hajtásáról, a káráról, s hogy ennek mi az oka. „Bumíldzmak“? Kik és máért? És még sorolhatnánk tovább egy terv végrehajtásának sok-sok apróbb és nagyobb összetevőjét. Ezekről egyszerűen, névreszólóan, összefüggéséiben kell szólni és természetesen mindjárt javaslatot terjeszteni a hibák kijavítására. Ez majd megoldja a nyelveket, erről majd beszélnek a munkások, csak győzzék hallgatni, hisz megint a munkások érdekéről is sző vám.

A trösatbizottság arról is meggyőzte a gazdasági vezetőket, hogy a termelési tanácskozáson elhangzott javaslatok sorsáról gyorsain és érdemben intézkedjenek. Az emberek elvárják, hogy szavuknak legyen foganatja. A határidő 8 nap, ezen belül szóban vagy írásban értesítsék a javaslat szerzőjét. A két intézkedés jelentősen hozzájárult a termelési tanácskozások eredményességéhez^

*****

Az üzemi tanácsok

A munkások — bárhol is érdeklődünk — helyesnek és hasznosnak tartják. Néhol azonban — s erre sem árt ismételten felhívni a figyelmet — a megnemértés korlátái között vergődik. Világosan ki kell mondani: Az üzemi tanács nem a munkástanács örököse. Uj szerv ez a szakszervezet hatáskörében, amely teljesebbé teszi a munkások jogát és kötelességét azzal, hogy mint testület bizonyos ügyekben határozhat, más ügyekben pedig véleményző joggal rendelkezik. A törvények ezt pontosan szabályozzák. A párt és a kormány ezzel is kifejezésre juttatja azt az elvet, hogy nálunk proletárhatalom van, a munkások véleményére, javaslatára támaszkodva vezeti az országot. S az üzemi tanács összekötő kapocs a pártszervezet és a pártonkívüli munkások, a gazdaságvezetés és a munkások között. Az üzemi tanácsok első szárnypróbálgatásai — ismerve a körülményeket és a tapasztalatlanságot — jó folytatást ígérnek, bízni lehet bennük és támaszkodhatunk;

Nem ok nélkül. A Béta- aknai üzemi tanács például az év közepén tárgyalt a fürdő vízellátásáról. Több munkacsoport alakult, amely kutatta a lehetőségeket. Az év utolsó tanácsülésén örömmel jelentették be: van már víz és beszereztek két gázboylert is. A negyedévenkénti ülések napirendjén mindig a legidőszerűbb termelési problémák szerepelnek, ettől eltekintve gyakran havonként is ülésezik. Kossuth-bányán az üzemi tanács megbeszélte a télre való felkészülést, egy alkalommal pedig operatív intézkedésekkel segítette a termelőmunkát. Az üzemi tanács tehát a munkásdemokrácia szerve s egyben a gazdaságvezetés támogatásának testületé is.

Azzal, hogy a komlói tröszt- bizottság elemezte a szakszervezeti demokrácia néhány problémáját, hasznos munkát végzett. Az intézkedések máris gyümölcsöztek, s a jövőben bizonyára még nagyobb eredményeket hoznak;

B. J.

.............................................................

Ma

gyar mérnökök kórházakat terveznek Szíria számára

Szíriában az illetékes szervek azzal a kéréssel fordultak a magyar kereskedelmi kirendeltséghez, hogy szeretnék, ha magyar mérnökök készítenék el a Damaszkuszban, Aleppo- ban és Homsban építendő háromszáz ágyas kórházak terveit. A napokban három magyar mérnök utazik Szíriába, hogy a tervezéshez szükséges adatokat összegyűjtsék és megtárgyalják a tervkészítés rész- leteit,

Negyvenöt a léimül é forint ipari fennék

A Baranya megyei Tanács felügyelete alatt több könnyűipari vállalat működik. Ezek a könnyűipari vállalatok ez évben összesen negyvenöt és fél millió forint értékű ipari terméket állítanak majd elő.

A Komlói Vegyes ipari Vállalat például 1959-ben ezer- hatszáz pár bőrcipőt és hetven konyhabútort készít majd. A Megyei Tanács Téglagyári Egyesülése huszonötmillió téglát és százezer cserepet kíván gyár tani, míg a Dunaszekcsői Cementipari Vállalat húszezer mozadklapot készít. A Siklósi Daipari Vállalat ez évben ezer kanyhaiganrui- túrát készít, míg a Mohácsi Bútorgyár nyolcszáz festett hálótoútort gyárt majd.

HUnmei akai naka m&UcUsi

Ahhoz kétség sem fér, hogy a mohácsi borok kitűnőek. Azok a rizlingek! Mindenki dicséri, elismerően nyilatkozik róla — aki kóstolta mér™

De hát ki ismeri?

A mohácsiak.

Meg a!ki esetleg vendégségben járt a mohácsi szőlőtermelő komájánál, jóismerősénél.

Más bizony nem sokat hallhatott róla.

De, hogyan lehet ez, ha már egyszer valóban olyan jók a mohácsi borok? Mi az oka, hogy külföldön sem, de még hazánkban sincs neve, híré?

Nos, egyszerű a magyarázat.

Arrafelé nincsenek egykéz- ben nagy szőlők, melyekből száz hektoliterszám sajtolhatnák a hegy levét. Kicsik a szőlők, de még azokon sem azonosak a tőkék. Ebből is egy kevés, meg mutatóban a másik fajtából is. Még direktter- mők is akadnak jócskán.

Hát ezért nincs lehetőség a külföldi szállitásdkra sem.

Sőt!

A Borforgalmi Vállalat még most is vegyes borként veszi ét a remek rizlinget, szilvánit.

Mert hiába, érthető, nem érdemes azt a pár hektolitert külön kezelni és tárolni.

Költséges lenne.

Érdekességként íme az alábbi jellemző eset. ,

Az egyik gazdának, névsze- rint Gáti Istvánnak huszonnégy hektoliter kitűnő leánykája termett. A bor maligán- foka 12.6 tizedes volt, zamwta kitűnő, a világhírű felföldi lánykánál is zamatosabb, és a Borforgalmi Vállalóit mégis csupán vegyesborként vette át.. i

Nos, ilyen körülmények között alakult meg tavaly a mohácsi szőlőtermelő szakcsoport.

ötvenkét tagja van, és több mint ötven holdon gazdálkodnak a tagok. A szakcsoport célját röviden így fogalmazta meg Sik Sándor, az elnökük:

— Mi nevet akarunk a mohácsi bornak.

És hogy ezt hogy akarják elérni, nos, arra is megadta a választ:

— A gazdáknál eddig csupán kis tételekben volt a bor. A szakcsoport feladata összegyűjteni az azonos fajtájú, és azonos minőségű borokat, s ezeket a közös pincében együtt

tároljuk. Aztán egy tételben adjuk át a kereskedelemnek.

Persze, ez csak az első lépés. Ennél sokkal nagyobb terveik vannak. Köztudomású, hogy Mohács környéke a riz- lingek hazája. Nem ritka a 13 maxiigán fok feletti és kevés akad, a 11 maligán fok alatti mohácsi rizUng borokból. De nem csoda, hisz kedvező a talaj, a körülmények minden tekintetben megfelelőek a riz- ling termelésére. Épp ezért, anyatelep létesítését határozták el tavaly, még a szakcsoport megalakulása idején a tagok. Mint Sik Sándor, a szakcsoport elnöke mondta:

— A gyökereztető iskola létesítése nélkül nem boldogulnánk. A szőlőket fel kell frissítenünk, feljavítanunk, mégpedig a mohácsi talajt jól bíró vesszőkkel. Ezért vásárolta a szakcsoport az anyatelephez szükséges 800 négyszögöl területet. Az idén már gyökeres vadvesszőnk lesz, aztán két- három év múlva már pótolhatunk a saját telepítésű vesz- szőnlkből. A direkttermőket kiírtjuk és helyükbe a rizling fajtákat telepítjük, meg a szil- vánikat, hisz ezek termelése

ígérkezik a legcélszerűbbnek.

Most, januárban szállít a Borforgalmi Vállalat a szakcsoport pincéjéből százhatvanöt hektoliter bort.

Amikor a vállalat szakemberei Mohácson járták, s mintát vettek a borból, úgy nyilatkoztak, hogy ilyen jó minőségű fehér bort egész Baranyában nem találták. Szerintük is felér a minősége a villányi, vagy a szekszárdi vörös bor minőségével!

Csak hát hiába. Ha egy- egy fajtából több lenne!

Hisz a mohácsi borok akár külföldre is szállíthatók, nem törnek meg, nem lesznek zavarosak. Akárcsak a villányi és a szekszárdi borok. S míg azok a kettes kategóriába tartoznak, a mohácsi rizling csupán a harmadikba.

Es így lesz ez mindaddig, amíg a Borforgalmi Vállalatnál végre érdemes lesz — külön tárolni a kitűnő mohácsi borokat.

S hogy ez mikor lesz?

Nos, majd ha a móhácsi szőlőhegyen termett bánáti rizling, vagy leányka kitesz egy becsületes szállítmányra valót.

Ami nincs,

s mégis van

A z orvosokról van szó.

" Nem a többségről, nem a becsületesen, lelki- ismeretesen dolgozó orvosok többségéről, hanem a kisebbségről.

Itt egy levél, S. Amtalné írja: „Mi Kárászpusztán lakunk. Férjem a külterületi kézbesítő. Január 8-án jött ki a szigetvári kórházból, kétoldali ágyéksérvvel operálták december 30-án. Az állomás hozzánk 2 kilométer. Kocsi hozta haza, mert nem bír olyan hosszú utat megtenni. Tegnap, 9-én a kisfiámat küldtem el a kórházi papírokkal a körzeti orvoshoz. Kértem, hogy felülvizsgálatra Pécsre, vagy Szigetvárra rendelje és uti- költségcédülát legyen szíves adni. Egyiket sem tette meg. Ellenben berendelte 14-én 14 óra 30 percre Dencsházá- ra felülvizsgálatra. Csák úgy mellékesen megjegyzem, hogy Dencsháza tőlünk 9 kilométer, járható út nélkül. Semmiféle fuvaros most oda el nem viszi az olyan nagy útat még megtenni nem tudó beteget.. ■“ Eddig a levél. Ebből a levélből bizony nem a legnagyobb dicséret csendül ki. Nem kutatjuk most a levél tartalmának helyességét vagy helytelenségét, de az írás alapján egy-két gondolat felvetődik;

Társadalmunk megbecsü- H, szereti az orvosokat, elismeri áldozatkész munkájúikat. Sok százezer ember hálás orvosának egészsége visszanyeréséért. Azonban — mint az élet minden területén — akad probléma az orvosi berkekben is.

Tisztelet a kivétetnek szokás mondani, ha valaki az embereknek olyan rétegéről beszél, amelyet valami miatt elitéi. A kivétel alatt ilyenkor természetesen a kisebbséget értjük. Most azonban — előre kell bocsátani — a kivétel aiatt a többséget értjük s azokról akikről szólunk — az a ki- • sebbség. Elenyésző kisebbség ugyan, — de mégis létezik. Orvosokról van szó, arról a néhány orvosiról, aki még most is valami külön kaszthoz tartozónak képzeli magát, akire nem vonatkozik semmiféle rendelet, akit nem lehet felelősségre vonná, aki magát szentnek és sérthetetlennek tartja.

Akad néhány orvos, aki nem a betegét, hanem pénzét nézi elsősorban. Volt már ilyen panasz? Papírra konkrétan ilyenből még kevés került. De beszélnek róla. Beszélnek s van egy magyar közmondás, hogy „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a széL“ Nemrég egy társaságban a következőt mondották: pedig a pénzen kívül még három kövér kacsát is vittem, s mégsem kezelték a fiút lelkiismeretesem.“

Azt, hogy melyik beteget kezelik lelkiismeretesen vagy kevésbé lelkiismeretesen, azt egyedül az orvos hivatásszeretete dönti ét, felülbírálni vajmi nehéz. Eldöteni, hogy mit lehet és mit nem lehet a beteg

érdekében megtenni — az orvos dolga, ebbe senki nem szól bele. Nem is erről van szó.

De arról igenis szó van és ebben valamennyi vélemény megegyezik, hogy minden orvosnak kötelessége a fizetéséért tudása legjavát adni a beteg gyógyításáért. Ez így is van, orvosaink többsége így is cselekszik. De akad olyan orvos is, aki.: j

Aki elvár bizonyos különjuttatást a gondos kezelésért s a „rápémzt“ adót megkülönböztetett bánásmódban részesíti. (Nem a ma- gámpraksziisról van szó, az más lapra tartozik.) Különösen kórházakban, klinikákon fordul elő az ilyesmi. Konkrét példát kémek? Én nem láttam. Te se, ő sem, hogy orvos külön pénzt kapott volna a betegétől. De nem Is láthattad, hiszen az ilyen négyszemközt történik. De tudsz ilyen esetekről? Igen, mert beszélik, mert valahogy a „levegőben van.“

Régen, a letűnt világiban különösen dívott ez a „le- pénzélés“, főként az „urak" részéről. Tehették. A szegény ember, ha operációnak volt kénytelen alávetni magát, nemegyszer kis földje, háza is ráment a költségre.

Ma azonban minden becsületes dolgozónak joga van arra, hogy a legleVküs- meretesebb, a legalaposabb vizsgálatot, kezelést kérje magának. De mindezt nem külön fizetésért, nem külön „rápénzért“, hanem a természetes, magától értetődő módon. Azt is mondhatnánk — SZTK alapon.

Szinte hallani az olvasó megjegyzését, amikor ezeket a sorokat olvassa, hogy: • „Igaz, igaz, de próbáld csak meg, hogyan bánnak veled, ha nem adsz „borravalót!“

S ez a baj gyökere. Sokszor maguk a betegek „kényszerítik“ az orvost a külön honorárium elfogadására. Pedig rendelet is van arra, hogy az orvos (ismét nem a magánprakszisról van szó) nem fogadhat el betegétől honoráriumot. De ha a beteg ajánlja? Nehéz a kísértésnek eUemáilnia s elfogadja. Bizonyítsam? Mert esetleg valaki megtámadhat azzal, hogy ez rágalom. (Persze, csak egy újsághirdetés kellene, amely felszólítja az embereket, hogy mondjanak példákat olyan esetre, amikor az orvos X-t, vagy Y-t, bizonyos ellenszolgáltatásokért megkülönböztetett bánásmódban részesítette. Egy-két példa azonnal akadna.) Tehát ez olyan dolog, hogy piiUamatmjdlag nincs rá példa — de mégis van!

K

orántsem az éjjelt » nappallá tévő orvostársadalom becsületes tagjairól van szó, hanem csak arról a néhányról, aki nem a beteget, hanem a pénzt nézi. Ennek megszüntetése pedig nemcsak a dolgozók, hanem a lelkiismeretes orvosok akaratával is talál- < kozák;

GARAY FERENC •

Fidel Castro sajtóértekezlete

Havana (MTI). Fidel Castro szombaton Havanában egy sajtóértekezleten kijelentette, ha a győzelmes felkelés résztvevői be akarnak lépni az új kubai hadseregbe, szívesen látják őket.

Újságírók kérdésére válaszolva elmondotta, hogy Errol Flynn -* amerikai filmszínész haditudósítói minőségben tar- a harci cselekmények színhelyén; Megjegyezte, hogy azokat az amerikaiakat, akik a felkelők oldalán harcoltak, kitüntetik; •'

Fidel Castro kifejtette, hogy felszámolják „az amerikai irányítás alatt álló játékkaszinókat”, de a külföldi tőkebefektetőknek a volt Batista-kor- mánnyal kötött megállapodásait továbbra is tiszteletben tartják, „ha azok megfelelnek a törvényeknek”;