Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

m». JANUAR 11. NAPLÖ 7 Kitüntetett igazgatók Munkájuk elismeréseként kitüntetésben részesült több vállalati igazgató. Szabó László a Pécsi Húsipari Vállalat igaz­gatója 1950 óta eredményesen vezeti a vállalatot. Vezetése alatt a vállalat 1958 első felé­ben élüzem lett. Munkája el­ismeréséül Munkaérdemérem­mel tüntették ki, Nyíri Lajos a Komlói Élelmiszeripari Vál­lalat igazgatója 1955 óta irá­nyítja a vállalatot. Felszámol­ta a vállalat veszteségeit, köz- ben átvette az akkori vesztesé­ges Sásdi Sütőipari, valamint a Komlói Szíkvízipari Vállalat vezetését is. Mindhárom vál­lalat ez évben nyereséggel zár­ja mérlegét. Megszilárdította a munkafegyelmet, újítások bevezetésével, a minőség javí­tásával a lakosság jobb ellátá­sát biztosította. Ezért a kor­mány Munkaérdemrenddel tüntette M, A es Gyula a Megyei Tanács Téglagyári Egyesülésének igazgatója 1954 óta vezeti a Téglagyári ES tizennyolc üzemegységét. Ve­zetése alatt a vállalat kétszer lett élüzem. A vállalat újítá­sok bevezetésével és az üzem­egységek gépesítésével minden esztendőben teljesítette tervét. Ezért Munkáétdemérem kitün­tetést kapott, Streb Jánosi 1953 óta vezeti a Dél-Baranya megyei Sütőipari Vállalatot és 1954-ben elnyerte a megyei tanács legjobb sütőipari dolgo­zója oklevelet. Átvette a vesz­teséges siklósi vállalat irányí­tását és azóta a vállalat nem veszteséges. A megyei párt- bizottság ipari osztálya és a megyei tanács ipari osztályá­nak javaslatára az Élelmezés­ügyi Minisztérium az élelmi­szeripar kiváló dolgozója ki­tüntetést adományozta neki. Köntös Ferenc 1954 óta műszaki vezetője a Mohácsi Sütőipari Vállalatnak. Helyes szervezéssel a vállalat veszteségességét felszámolta és a lakosság jobb ellátását is biztosította. Ezért a mohácsi városi pártbizottság és a me­gyei tanács ipari osztályának javaslata alapján az élelmezés- ügyi miniszter az élelmiszer- ipar kiváló dolgozója kitünte­tésben részesítette. Hin» Gyula 1953 óta a Pécsi Húsipari Vál­Élmény beszámolók Apák ankétja Gazdaasszonykörök Irodalmi estek Asszonyi tervek, asszonyok­nak — így foglalhatnánk ösz- sze a megyei nőtanács temér­dek elgondolását az új eszten­dőre. S bátran hozzátehetjük: szépek, hasznosak, bizonyára sok-sok asszony és leány tet­szését, érdeklődését váltja majd ki. Külföldi utazást No nem, a nőtanács nem szervez turista­kirándulást egyetlen országba sem. Csupán a különböző or­szágokban járt asszonyok mondják majd el az utazás él­ményeit, vezetik el a hallga­tókat Románia, Kína, Szovjet­unió, Bulgária szépséges tájai­ra és ismertetik meg őket az ottaniak életével. Egyelőre 15—20 községben rendeznek ilyen beszélgetést, később az élményeket; vetítettképekkel bővítik. A képzeletbeli utazá­sok a népek barátságának gondolatát plántálják el. Az elmúlt évben nagy ér­deklődés fogadta a pedagógiai tárgyú ankétokat és előadáso­kat. Ezeket most is folytatják, két részre osztva. Az egyiknek a központjában a gyermek családon belüli nevelése áll. „Mit mondjunk meg nekik?” címmel gyakorlati tanácsok hangzanak el a fiatalok felvi­lágosításáról, azután arról, hogy miként neveljék az új szülők a volt állami gondozott gyermekeket. Külön előadás­sorozat kezdődik egy sokáig elhanyagolt témáról, nevezete­a nőtanács tervében! Közel harmincmillió pécsi utas Az elmúlt évben lényegesen emelkedett a pécsi autóbusz és villamosvasút utasainak száma. A Pécsi Közlekedési Vállalat kimutatása szerint, amíg 1957-ben csak 15 071 000- en vették igénybe az autóbu­szokat, addig 1958-ban az au­tóbusz utasok száma 16 157 000­sen arról, hogy a szülők Ismer­kedjenek meg azzal: mit ta­nulnak gyermekeik az iskolá­ban és hogyan segítsenek ne­kik az iskolai feladatok meg­oldásában. Ismét megrendezik a múltban oly sok tréfával és mosolygással kísért „Apák ankétjét?’, előreláthatóan mint­egy 25 helyen. A komlóiak örömére a rádióból és népsze­rű könyveiről ismert Dezséri László tart előadást január 19-én; A másik része az iskola és a szülők kapcsolatát fonja szo­rosabbra. A szülői munkakö­zösségek kebelén belül a pá­lyaválasztásról, s a nevelés más fontos elveiről hallhatnak a szülők. Egyébként a tervek szerint rövidesen megvizsgál­ják a szülői munkaközösségek eddigi munkáját, hogy a ta­pasztalatok birtokában az is­kola és a szülők kapcsolatá­nak e fontos intézménye ered­ményesebben dolgozzék. Máris serény készülődés folyik a kö­zelgő félévi szülői értekezletek­re, amelyen többek között szó kerül a hivatásra való neve­lésről ÍS; A nőmozgalom egyik leg­népszerűbb formája, különö­sen falun a gazdaasszonykor. Ilyenkor télen, jobbnál jobb alkalom kínálkozik szabó- varró, kézimunka, sütés-főzés, játékkészítő szakkörök szerve­zésére. Ezekből körülbelül 140-et hoznak létre. A MÉ­SZÖV-vei egyetértésben több­féle mezőgazdasági szakkör kezdi meg a munkáját, pél­dául baromfinevelő is. Ezen kívül ugyancsak a földműves­szövetkezetek é3 a Hazafias Népfront támogatásával takar- < mányozásról, hizlalási módsze- > rekről, zöldségtermesztésről és állatbetegségekről szóló elő­adásokra kerül sor. $ A városokban és a járási : székhelyeken egyre nagyobb 1 az igény az irodalom és a mű- s vészét kincseinek megismerő- j sére. A nőtanács, a TIT-tel és a KISZ-leánytanáccsal szö­vetkezve, irodalmi esteket, an­kétokat tart. Az elsőt Pécsett rendezi, amelyen Várnai Zseni költészetét ismerteti. Erre meghívják a költőt is. Több könyvkiállítást rendez és nép­szerűsíti a „Mit olvassunk?” című tanácsadó könyvecskét. A kép- és dokumentum-kiállí­tásokon a Szovjetunió és a népi demokratikus országok asszonyainak életét mutatja be. És végül néhány szó a jogi tanácsadásról, valamint az egészségügyről. A nőtanács jogi bizottságait eddig is szá­zak és százak keresték fel pa­naszaikkal. Ezért ebben az évben Siklóson, Sellyén, Szi­getváron és Pécsváradon is megalakítják. Vándor-tanács­adások keretében sorra fel­keresik a termelőszövetkezete­ket és állami gazdaságokat, így az asszonyok gyorsabban elintézhetik ügyeábajos dolgai­kat. Harminc-negyven helyen elsősegélynújtó és házi beteg­ápoló taníolyamot indítanak. Az anyák iskoláján á csecse­mőnevelés gondjai szerepel­nek. > Ennyi tervhez már nem kell más, minthogy jó szórakozást és tanulást kívánjunk. B. J, Pécsett működik / Európa legnagyobb baromfikeltetője A korábbi évektől eltérően, 19 58-ban termoiőszüvetkezetcmk egyik legjövedelmezőbb üzemága kétségtelen a baromfitenyésztés volt. Ez az örvendetes fejlődés nagyrészt a Baromfikeltető Vállalat jó munkájának köszönhető. A vállalat nemcsak kiváló előnevelt és naposbaromfival, de szakemberein keresztül hasznos szaktanácsok­kal is ellátta a termelőszövetkezeteket. Felkerestük Gellér B. Miklóst, a Keltető Vállalat igazgatóját, s kértük, mondja el részletesen, milyen módon sikerül ezeket az eredményeket elérniök, és mik a terveik erre a mostani évre. T/állalatunk elmúlt eszten­’ deje valóban eredmé­nyesnek mondható. A többi mezőgazdasági vállalattól el­térően, mi szeptember elején, az utolsó nyári keltetések be­fejezésével zártuk az évet. Az 1958-as évben 1 150 000 csibét keltettünk ki, ami az 1957. évi mennyiségnek több, mint két­szerese. Ez a nagy arányú emelkedés azzal magyarázha­tó, hogy vállalatunk az elmúlt évben már teljes kapacitással dolgozott, és míg 1957-ben egy termelőszövetkezetnek sem volt rendelése, addig 1958-ban a tsz-ek igénye ugrásszerűen emelkedett, és ez az emelke­dés ebben az évben is várha­tó. Így érhettük el azt, hogy keltetési tervünket 150 000 da­rabbal túlteljesítettük. 1957-ben előneveléssel pél­dául még egyáltalán nem fog­lalkoztunk, ma pedig az ország első vállalata vagyunk ezen a téren. Tavaly csak Baranya megye termelőszövetkezetei­nek 8 000 előnevelt csibét szál­lítottunk. Szállítottunk ezen kívül Vas, Zala, Bocs és Haj- dú-Bihar megyéknek is. Az 1959. évi terveinket nagy mértékben befolyásolja az a tény, hogy szezon jellegű vál­lalatból az év elejével állan­dóan üzemelő vállalat lettünk. Régebben csőik keltetéssel fog­lalkoztunk és ez mindössze 7 A Uáínéwpsefptó A gyásriceretes ** meghívó nem tévesztette el hatá­sát: az ó-év temeté­sére rendezett mű­soros mulatságon az re emelkedett. Ez összesen 7,2 ' olajoshal dobozára százalékos emelkedést jelent. í Többen utaztak a villamoso- ' kon is. Amíg 1957-ben a vil- ! lamoson elszállított utasok I száma még csak 12 811 000 >' emlékeztet zsúfoltsá­gával a Virágfestők és Növénydíszítők Utazó Szolgálatának (VÉNUSZ) központi volt. addig i 958-ban 13 ’millió ) kultúrterme. _ Bun- 639 Ö00 utas vette igénybe a 1 villamost. Ez viszont 6,1 szá­zalékos emelkedést jelent. Ha most összeadjuk azok­nak az utasoknak a számát, akik 1957-ben villamoaion és esek, a kultúríelelős, az előkészület hó­napjaiban térdig jár­ta le lábait, most azonban elégedetten dőlt neki a büfébe lalat műszaki vezetője. Jó autóbuszon utaztak, kiderül, A munkájával nagymértékben 5 hogy két évvel ezelőtt a PKV 1 MKl A p a járult hozzá Pécs város lakos- ' összesen 27 882 000 utast szál- ságának hús- és töltelékáru- Ütött. 1958-ban viszont mind- ellátásához. Ezért az Élelme- ) két féle közlekedési járművet > zésügyi Minisztérium Hánzs { összesen 29 796 000 vette igény- 'kedvet CSak fokozták gyors egymásután­ban peregtek a szá­mok, s a csorduló jó­Gyulát az élelmiszeripar ki- ■ be. Mindkettő együttvéve vál- i ívr^ívl" váló dolgozója címmel tüntette I lalati szinten összesen 6,5 szá- j ki. ^ zalékos emelkedést jelent. í a vezér titkárnője „Itt Ausztriában nem rózsás az élet99 Jönnek a levelek, tele ezer­nyi fájdalommal, honvággyal, panasszal..; Hiába, két esz­tendő alatt sem sikerült so­kaknak megszökniük nz új életformát, környezetet, az uj „otthont”, amely annyira ide­gen és rideg számukra. Ez a levél Ausztriából érke­zett S. J.-né részére, egy haj­dani barátnőjétől, aki annak idején elhagyta az országot, kint férjhez ment és most éZt írja..; „.. Anyósomnál lakunk, ö vigyázott a kicsiny Geraldl- néra, amíg én dolgoztam. De december 10-én elbocsátottak e gyárból. Férjemet pedig előttem öt héttel szintén el­küldték az üzemből. Hát most sem ő, sem én nem dolgozha­tunk. Igaz. kapunk valami ke­véske segélyt az államtól, de az — sajnos — nem sok. A gyár. amelyben ml dolgoztunk, elköltözött 30 kilométerre Becs mellé, hatvan kilométerre a magvar határtól. Mehettünk volna, mi is a gyárral, de la­kást nem adtak volna. Barak­például fennakadt szemmel énekelte az „Alvó lány“ nagy­áriáját, a villám tréfa szereplői szinte ci­káztak a sikamlós­sá? határán és osz­tatlan elismeréssel 5 tapsoltak Maga! bá- kokban pedig gyerekkel lakni < csinak, az öreg hiva­szinte lehetetlen. Egy magyar asszony, — akivel én sokáig együtt dolgoztam és jól meg­I talsegédnek is, aki I sajnálattal jelentet­te be, hogy bűvész­megkopott már, s így csak darabokban tudja visszaadni a értettük egymást — elment a ? mutatványa bizony gyárral, de már írta nekem és azt mondja, visszajön, mert °tt nagyon rosszul megy a sora. ut egyébként — ebben ? személyzeti vezető- a városban, ahol lakom — 1 nek a mozsárban 800 munkanélküli van, köztük < összetört karóráját. m* is a férjemmel s így hát s A síiker rózsaszín semmi kilátás újabb munkára. ■ felhői gyülekeztek Tudod Jucikám, itt Ausztriá-; oan nem rózsás az élet. Min- \ den luxus megvan, az üzletek, I kirakatok tele vannak gyönyö- < rű árukltal, de rettenetesen j drága minden. És hát mon-\ Bűnösek feje felett, mialatt ő a székso­rokon futott végig tekintetével. . — Itt van minden­— , , í ki, még a betegek is dóm, szeretne az ember dől- < felgyógyultak az év- gozm, de nincs munka, nem \ záróra — állaDította kapunk állást. Én másállapot­ban vagyok, (hetedik hónap­ban). De elég u lesz a két gyerek, mert ilyen helyzetben nagyon nehéz lesz még őket is . _ __la.vU,»­fe lnevelni. Éjszakákat átsírok | radt.., Úgy látszik. ezért, de most már minden nem tudta máig sem záróra — állapította meg magában elége­detten. — Azaz, vár­junk csak.:; Feledit nem látom.: Igen, ő tüntetőén távolma­hiába. ■ Ennyit a levélből. Ki-ki fűzze hozzá saját gon- az olasz tenger mellé dolatát kommentárként. * v-----1---- u­me gbocsátani azt a nyári tréfámat, hogy nagy komolyan be­harangozott üdülése — melyhez az útle­vél-kérelmet is be­adta — a Római partra szólt. Hű, micsoda zöld villá­mokat szórt szeme, mikor rájött, hogy felültettük! ,.. Nem mondom, van kelle­mesebb érzés is, mint heteken át a kollé­gák ugratását le­nyelni, de ha lenne érzéke a minőségi humor iránt, akkor rég feledte volna mór ezt az augusz­tusi történetet. A VÉNUSZ tánc- csoportja kőrisen a műsor utolsó száma­ként népi rock and rollt mutatott be, majd a rendezők gyors kezekkel eltün­tették a székeket, a házizenekar húrjain felcsendült a Mambo Italiano és úgy ma­gyarosan, szilajon mulatozáshoz kezdett a vendégsereg. Cél tizenkettő is * elmúlt, a han­gulat a kacagó jó­kedv csúcsait ostro­molta már, mikor a teremben feltűnt a kéményseprő. Kitörő lelkesedés fogadta a szerencse fekete lo­vagját, mindenki igyekezett a közelé­be jutni, hogy seprű­jének egy-egy szálá­val, vagy egyszerűen ruhája érintésével megalapozza távolab­bi jövőjét. A ké­ményseprő láthatóan nem a cserépkályhák léghuzatának vizsgá­lata céljából érke­zett. A hóna alatt szorongatott csoma­got az egyik asztal­ra helyezte, & muta­tóban kiemelt belőle egyetlen apró tasa- kot. Almélkodóssal vegyts örömkiáltás hullámzott végig a tömegen: a polyeti- 'ón zacskóból kn~'- korodó, műanyagból készült malacfarok kandikált elő. — Húsz forint da­rabja ;.; — jelentet­te be a kéménysep­rő szerényen, s öt perc múlva már fel­árral sem lehetett hozzájutni a halom- nyi apróság egyetlen példányához. B uncsek a nagy tülekedésben jól hasznosította a cselgáncs-edzéseken tanultakat, s így a hiánycikké dicsőült mai acíárokból neki is jutott. — Ugye most már bíriiatok a jövőm- ben... ? — kedélyes kedett a kéménysep­rővel. A válasz nem illett a vidám hangu­lathoz: — A jövőbe látni nem könnyű dolog. De önnél megpró­bálhatjuk ... Értek ugyanis a gondolat- olvasáshoz és ahogy a külsőből ítélni le­het, a kartánsban erős húrok rezdülnek a tudomány mélyen- szántó gondolatai iránt. — De hogyan kép­zeli ...? — álmélko- dott Buncsek. — Kérem, egysze­rű az egész. Hunyja be a szemét, s ne mondjon magában mást, csak a nevét, születési helyét és személyazonossági igazolványának szá­mát. Én a homloká­ról érzékeny tapin­tással átveszem az adatokat és beillesz­tem abba a képbe, mely látnoki erővel kirajzolódik bennem. — Erre valóban kíváncsi vagyok... — adta meg magát Buncsek a sorsnak, s magában örült is, hogy ha már a mű­sorból tudatos sze­rénységgel kihagyta magát, legalább így megfürödhet a nép­szerűség langyos hul­lámaiban. A zenekar túst hú­zott és a táncosok érdeklődő koszorújá­ban megkezdődött a váratlan produkció. Buncsek leeresztette szempilláit, a ké­ményseprő pedig mindkét tenyerét a kultúríelelős homlo­kára illesztette. — "Érdekes, válto­zatos jövő vár önre — kongtak tompán és szaggatottan a jósiat szavai. — A közeli jövőt tisztán látom..; egy nem mindennapi történet középpontjába kerül és sokat gondol majd egyik ismerősére .,. Azután csendes na­pok jönnek... a töb­bi már elmosódik.... Míg beszélt a ké­ményseprő, ujjai vé- gigsiántották Bun­csek homlokát, a ha­lánték táján az orcá­ra kanyarodtak és az orr tövét is érintve állcsúcson ta1 álkoz­tak. Útjukat fekete hónapra korlátozta tevékeny­ségünket. A téli hónapokat vérvizsgálattal és a tavaszi keltetésre való előkészítéssel töltöttük. Most áttértünk a téli keltetésre és nevelésre. Decem­ber elején kelt, tehát 5 hetes csibéink már 30 daliásak. Ezek kakasait húsvét kor pecsenye csibeként értékesítjük, a jér- cék pedig már júniusra tolni fognak. Az eddigi tapasztala­tok szerint bevált a téli üze­meltetés, s úgy gondolom az országban sokan követik majd példánkat. Máris elárasztot­tak bennünket a megrendelé­sekkel az ország valamennyi részéből A múlt évi 10 000-rel szem­ben az idén 50 000 napos ka­csát, és 20 000 előnevelt csi­bét bocsástunk majd ki üze­münkből, keltetési tervünk pedig a tavalyihoz képest 20 százalékkal emelkedik. A folyamatos üzemeltetés természetesen nem akadályoz bennünket abban, hogy a ta­vaszi erősebb szezonra kellő­képpen felkészüljünk. Most folynak a bővítési munkák is, amelyek a nagyobb termelés­hez elengedhetetlenül szüksé­gesek. A félbemaradt két eme­leti szint építését szeretnénk befejezni, mivel a férőhelyek napról-napra szűkebbek lesz­nek. Ezekkel együtt összesen 7 emeleten fogunk működni. Vállalatunk már most Eu­rópa legnagyobb ilyen jellegű üzeme, s hírnevünket még to­vább szeretnénk növelni. Olyan kiváló dolgozóink van­nak, mint például Szatmári Elemér műszaki vezető, aki a múlt év szeptemberében jó munkája elismeréséért Szo­cialista Munka Érdemrend ki­tüntetésben részesült. Elsődleges feladatunknak természetes továbbra is azt tartjuk, hogy a termelőszövet­kezeteket minél több és jobb minőségű tenyészbaromfival lássuk el. Ezáltal elérjük m i id, hogy a tenyésztojásokat első­sorban tőlük szerezhetjük he. Nekünk is érdekünk tehát, hogy minél több tsz-ben le­gyen közös baromfiállomány, mert ez a nagyüzemi baromfi- tenyésztésnek egyik alapvető feltétele. S3 'urna "yrosrnit Budapestnek A Pécsi Pórcelángvár az Or­szágos Műemlékvédelmi Bi­zottság megbízásából negyed­évenként százötven tonna | _ pyrogranit épületdíszítőelemet koromvónalak jelez-! készít. A pécsi pyrogranitot fólr c o ' ielenlea több budanest.i mű­A bban a percben " ha’álos bizo­nyossággal rádöb­bent: a kéményseprő — Féledi volt. Bánhidi Tiber valamint a Mátyás templom, a Szépművészeti Múzeum és a Hold utcai Nemzeti Bank — volt Posta — épület megron­gálódott, illetve hiányzó dí- pótlásához ték, s mikor a írni- jelenleg több budapesti mu­tatvány véget ért, a \ emléképület, így az ellen fer- kultúrfelelős arca az ; radalom idején megrongáló- ugandal harcosok1* dott Iparművészeti Múzeum ünnepi tetoválására ; kupolájának helyreáFHtásánál, emlékezhetett. A vendégsereg egy másodpercig megbú­vói ten hallgatott, az­után kirobbant a ka­cagás. A kémény- jszítőelemeinek seprő az ámulat va- használják. rázsát kihasználva az ajtóig osont, onnan diadalmasan vissza­nézett. Buncsek éb­redő tudattal úgy állt a terem közepén, mint a vérig sértett bika, akit vörös posz­tó helyett krepp-pa­pírral akar felinge­relni a torreádor. A pillantásuk találko­zott és Bűnöseknek elakadt a lélegzete: a kéményseprő sze­mében zöldes fény villant.:: az a pa­lackzöld láng, me­lyet egyszer már lá­tott. Rádióirányí’ásű daru Egyes szovjet gyárakban és építkezéseken már alkaimaz- zák a vezetéknélküli, rádió- telemechanikus irányítású elektromos híddarukat. A da­rukezelő nem a magasban, ha­nem földszinti fülkéjében ül, előtte hordozható irányító asz­tal, mögötte rádióadóállomás helyezkedik el. A kezelő a teher szállításá­ra vonatkozó „parancsot“ az irányító asztalon lévő gomb megnyomásával adja ki. Ek­kor az adóállomás megfelelő rádióimpulzusokat bocsát ki, amelyeket a daru vevőkészü­léke felfog. Itt működésbe ‘.cp a relé és a mágnes« beren­dezések megfogják, illetőleg eleresztik a terhet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents