Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
6 NAPLÓ 1959; JANTJÄR L ' 3-Őr A l SjrpL í/rA'/v AZ ‘ÖQÖK STAFÉTA — Marokra emberek! Akiben vér van, az jöjjön mögöttem. Nem megy senki, pedig vér ugyancsak van most midenkiben. Pezsgeti a zsíros étel, a nehéz bor. Gedeon is marad. Valamit tenni kell. Felemel egy feltéglát a fal alól, aztán behúzódik a nyitott ajtóba. A N M jf medve ott van valahol, ahol a 4 legsötétebb. Ha MIm ni a hlisra nem mozdult, a féltégla majd megmozgatja. Céloz és elveti a súlyt. A csendben tisztán hallani: a tégla valami puhára esett, onnan meg le a földre és száll a fülükbe a méltatlankodó hang: — Mrmmm .. .mrmmm ... újra a szobában van mindenki s •most már azokat is az ajtóhoz szorítják, akik az ajtót tartják. Na, a medve megadta a lakodalomnak. Most aztán se ki, se be a házba. A vőlegény, aki a két karja közé szorítva tartotta már percek óta Malvinkáját, nagy tettre szánja el magát. — Apám — így Gedeonhoz. Fogja a puskát, lőj jön bele. — Nem olyan drága egy medve — leheli Malvin — majd megfizetjük. Gedeon két kézzel kapott a mentő ötlet után: — Nem fizetünk! Vadállat nem csatangolhat szabadon. Lelövöm! — A veszett kutyát is szabad agyonlőni, lőjje hát, Gedeon szomszéd — sipít Sánta Gizi néni. Gedeon lőné. Csakhogy a puska a kamrában lóg a szegen. Oda meg az udvaron át vezet az út. Ha nem lövi le a medvét, a hetedikhatárban is azt nevetik majd: Gedeon egyszer lőhetett volna medvét, azt is elszalasztottá. Hát nem olyan vadász ő! Nyitják az ajtót. Gedeon átbújik és oson a fal mellett. Keze a kamraajtót keresi, füle a medvére figyel. Itt a kilincs! Beugrik a kamrába. Golyóra tölt. Nagy vadnak az való. A fegyver csövét az ab lakon dugja ki és gondosan céloz. Az ám! Medve van a diófa alatt! Innen, ha sötét is van, egészen jól látni. Fekszik a döher bestia és akkora feje van, mint egy sajtár. A ház egy nagy fül. Mindenki a lövésre vár, Durrü! A lövést követő süket csöndben csak a medve morgása hallatszik: — Mrmmm .. .zumnirn ... — Eressz bele sógor még párat: — kiáltanak a szobából. Gedeon lő most már biztatás nélkül is. A golyós töltény hamar elfogj, ráadásként cgy-két sörétest sem sajnál a medvétől. A nagy7 lövöldözés tői süket már Gedeon, a lakodalmasok is. Nem hallani morgást a medve felöl. Gyűlik a mersz a; emberekben. ^ _ Öten markold lasszák a tégla: » fal alól és — ........megcélozzák a' or mótlan sötétw, JR séKC1Vy |i//j| Sör Fs a medve \y \J/11 /- N rendre válaszol y\ 0 a / H ^ ? minden hogy a jót jóra halmozza, mint Sziva Gedeon esetében is, kit mely napon abban a kegyben részesített, hogy Malvin lányát férjül adja, egyúttal még egy medvét is lőhetett. No csak sorjában. A járási székhely egyébként i:TSnd: BOR., löknek. Hol jobbra, hol bal- V V&. ra csavargatták a fejüket, mivel jobbról nagy kurjongatással közeledett a hazafelé tartó násznép, balról meg éppen akkor fordult be a Vidám Cirkusz kocsikaravánja. A nagy forgalom megakasztotta a násznépet is s hogy a jókedvből egy pillanat se maradjon kihasználatlanul, piskótával, kaláccsal célozgatták a ketreceket. A medve leeresztett ajtóval utazott, így neki jutott legtöbb a röpülő nyalánkságokból, amit sorra el is nyelt. Egyedül az ifjú férj őrizte meg komolyságát, amiben nyilván segítette a kocsin ülő Márkus Vendel, aki nem átallotta a fülébe súgni: na, öcsém már te is bent vagy a ketrecben. Aztán megint hajrá: a lovak sebesen röpítették a lakodalmas népet hazafelé. Ezalatt odahaza Is folyt a készülődés. A decemberi hideg a házba szorította a lakodalmas népet. Evégből a szomszédba kerültek a szekrények, a kamrába az ágyak, a kopasz diófa alá a roggyant serfon. Be a házba meg a szomszédok asztalai, körül kevés székkel, de rajtuk elegendő pallóval, ülőhelyként. Nagy az összefogás ilyenkor a szomszédsággal. A lakodalom annak rendje-módja szerint eljutott egészen abba a fokozatába, hogy Sziva Gedeon is csáléra vágta kalapját s nagy kurjantással derékon kapta élete párját egy csárdásra. A hangászok a frissnél ugyancsak ügyeskedtek, hogy megadják a módját a lábaknak, amikor kivágódott a szobaajtó s rémületes sikongatássaf egymás hegyén-hátán bukdácsoltak be az udvaron szellőzködő koszorúslányok. — Ott... ott van a kerítés mellett... — így az egyik. — A szoknyám után kapott... — szól a másik. — Befe|<üdt a kert alá ... onnan leskelödlk — lihegi a harmadik, — Na, én majd adok neki — gyűrózködött Gedeon s indult az ajtónak. — Hogy ennek a Varga Lacinak is most ment el az esze — méltatlankodott valaki a táncosok között. Köztudomású, hogy a Varga Laci a Sziva Malvin menyasszonysága előtt sokat forgolódott a ház körül. — Nem a Laci! — riadózik az első koszorúsleány. — A medve fekszik az udvaron ... Medvci!. i. Erre aztán elcsendesül az ... egész szoba. Gedeon, "-----■ "j o JügSjQ r~_ - - --»■ ak t közben az r / Itt . I UUf ajtóhoz ért, sár- //ájBul w\\X/J ká,val támasztja jj \ I \\ ji meg a küszöböt, //MmjKkX flk ; Ketten háttal ,.a!-~T nyomják az aj- wBKftwjjP jwjk tót. Medve az> íír1 '■ udvaron! Egy Wfyf lllkl döbbenet az / JÁE ni'Jfn egész násznép. vjik j Ti.H™ örzse néni, a 1 íVNk' komaasszony mg 111V\ sebtiben kérész- tét vet s már le— A cirkusz- ból szökött meg! Az, amék a láncon táncul... — A mancsával egy csapásra kupán legyénti a2 embert — szövi tovább valaki a szót. Márkus Vendel — aki eddig a nyitott ablak alati ült, fürge kézzel ríglizi be az ablakot. Aztán iszkol a zenészek felé. Ott se ablak, se ajtó a közelben. * Csend legyék! — int Gedeon s.a zárt ajtón ái az udvarra figyel. Ott kint semmi nesz. Lehet, a lányok rémet láttak, de hát egy medve nagy dolog. Próbát tesznek. Kést nyitanak az ajtón. Gedeon fél fülét tisztes távolra tartva a nyílástól, lélcgzet- fojtva fülel. Semmi nesz. Aztán nekiereszti a hangját. — Burkus, te! Ne!... A sors néha oly kegyes, A végét már nem hallják. ■OH 8ÚCSAA/4T' CSAK TESSÉK AHL/C A 8 f ÚaélFt A A NPEFÚ az asjta>íut reone/rss VA VASL ATUHP crÓKo SZU VESZ TEO&e P/HCÉFe/C J'2KFijJ'/PA •iává dobásf^uwxk — Mrmmm . . . / i \ JMEm /ummm ... — Iszkol a WM násznép a bázrp--------» ba. Sebesen cmv fl kódik az ajtó. \I\W S akkor a háíx <£3^^ tűk mögött megmmm zörren az ablak. w — Szomszéd! He! Nyissák ki! Mi az istent csinálnak maguk a lakodalomban? Az ablak alatt vagy tizen állnak az utcából. Hamar szót értenek. Nosza, vasvellát, fejszét kap a környék s elállanak kaput, kiskertajtót, kertalját. A lakodalmasok meg sorra másznak ki az ablakon, ételt, italt hátrahagyva. Nincs olyankor étvágy, amikor az ember saját bőre is hasonló veszedelemben forog. A szobában nem marad más csak Gedeon es Malvin a maguk cletepárjával. Az ajtó berifflizve, biztosítékul ászt állókkal, paüővaJ megtámasztva. Ültükben nyomja el őket a keserű álom. Virradatkor Gedeon kapja fel először a fejét. Tisztán hallja, valaki hangosan nevet, kacag, aztán torkaszakadtából röhög az udvaron. Es még egy hang, és még egy. Egy nevetés az egész udvar, az. utca: — Na, ezt Gedeon alaoosan eltréfálta! Ha haha . .. — Ripityára lőtte a basát neki! Hihihi ... —- Még a fejit is eltalálta! Hehe he ... — Na, a Gedeon mezítláb is leszállhat éjjel az edényre! Medvebőrön finom járás esik . • • WtAiMAcxcjSik.a.i JxűWaY cULllA medve nem válaszol. Gedeon bátor ember hírében áll a faluban. A hír csorbát ne szenvedjen, hát átpréseli magái a nyíláson s megpróbálja jobb belátásra bírni a medvét. — Adjatok egy falat fasérozottat — szól bátra. Odadobja, ahol a medve van. — Ne, egyél, ha ébes va gy... \OM0kl ALUD^Í. .......... -I.—. _ Azt csak benyalA medve nem moccan. J» — állapítja meg ' Sánta Gizi néni. — I fibbet vessen oda neki, Gedeon szomszéd. Már nyújtják Is a sültet, egész tányérral. Gedeon "agy garral elönti a húst a sötétségbe. Lehet, a nedve csak a nyerset szereti, ebhez nincsen Ínye. — Eszik már? — Akkor csámcsogna — fordul vissza Gedeon. — Szomjas a medve — fogja fel valaki könnyebben a dolgrof. — Itofoj nek! egjy pint bort is, Gedeon. Gedeont elönti a méreg: | Hogy mit tesz Gedoout elönti a forróság. I a bőrével, ah ' .... ' hoz kinek ml kö ze? Fölborítja az asztalokat, félrerántja a rigii és sarkig tárja az ajtót. Szemével a medvét keresi, esküdne rá, hogy az este éppen ott hasalt az átkozott, ahol most a sezlon áll — diófa alatt. Az öreg jószág az éjjel furcsán megbillent és szétlőtt vászna alól kíváncsian kandikálnak k) az öreg rúgok. A rájuk akadt kórot kacagva cibálta a reggeli Mél. űrFCFKí'K, NEKEM A2 A2 fR2ESEM H06V RÖVIDZÁRLAT VAN l BBNRÖ KAROLT
