Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-10 / 8. szám

W59. JANUAR 10.

NAPLÖ

3

Nem érünk rá!

Ahol szeretni sem szabad

December 18-án taggyűlést tartott a nagymányoki bányász-pártszervezet. A vezetőség beszámolóját nem a párttitkár, hanem Kiss Ferenc elvtárs, pártvezetőségi tag mondotta el. Ez új színfoltot jelentett és tetszett a párttagoknak, hiszen a kollektív vezetés elve szerint a vezetőség tagjai egyenlők, következésképp a beszámolót akármelyik vezetőségi tag ismertetheti;

A beszámoló személy szerint bírált, a többséget tekintve jól. Csak Polgár Péter elvtársnál, a vájártanuló intézet otthonvezetőjénél fogtak mellé. (Pártmunkát kértek tőle, noha az két fontos pártmegbi- zatást teljesít az otthonban, — méghozzá nem is rosszul.) De nem ez a leglényegesebb, hanem az, ami a taggyűlésen kiderült: ebben a bírálatban a pártvezetőségnek sem egységes a véleménye. Mit bizonyított ez? Azt, hogy a vezetőség tagjai nem olvasták el a taggyűlés előtt a Kiss elvtárs álfa —, sohasem tudják, hogy hol tartanak, mert az üzemi versenytábla hónapról-hónapra üresen ásít a világba, s az Új Komló című lap is elhanyagolja az északi bányaüzemeket.

Egyes csapatok csak a hónap közepetáján kapták meg a szakmányukat — mondotta Németh János, üb-elnök elv- társ; — Addig nem tudták, hogy munkahelyük körülményei között körülbelül mennyi keresetre számíthatnak. Eszerint náluk az anyagi ösztönzés erejét kikapcsolták a munkaversenyből. Pedig szükség vari rá, még nem élünk a kommunizmus felső fokában!

A műszaki feltételek többszöri hiánya is lelohasztja az emberek munkakedvét. A bányaüzem egyik legjobb csapatát leküldték például az egyik létfontosságú bővítéshez és nem adtak hozzá elég szerszámot. Vagy kéthetes késéssel készültek di

szállítással?” Elképzelhetjük, mekkora lehet a tekintélye!

Szóba került az egyes műszaki vezetők elnéző magatartása is. Az egyik csapat egy hetet vesztett felületes és hanyag munkája miatt. A mű-'| szakija csak egy hét után szólt { érte, pedig előbb is látta, hogy) mi a baj. Sajnos, nem ő az': egyedüli, akad még néhány £ társa, aki — nyilván az olcsói népszerűségtől vezérelve —5 ún. „jó fiú” akar lenni. Ráfi-: zetnek, mert az olcsó népszerű-' ségnek rövid az élete. Kineve-' tik, kicsúfolják, gyenge jelle-' mű embernek tartják az ilyen műszaki vezetőt. :

Szerencsére a műszakiak nagyobb többsége becsületesen dolgozik. Ezért tudta a bánya; múlt havi tervét több mint száz százalékra teljesíteni. Tisztelik és becsülik is őket a bányászok!

(Kossuth mozi)

tál elkészített beszámolót; Ez ___• - - ,

vi

szont homlokegyenest ellen- '-'ICSO népszerűségnek kezik a kollektív vezetéssel.

„Apró“ bosszúságok

A taggyűlést a hozzászólások emelték ki az átlag-taggyűlések színvonalából;

Aki világrengető dolgokat vár. az csalódik. Mindennapos bosszúságokról volt szó, az „apró” bosszúságok felgyülemlett mérge tört ki a kommunistákból;

A felszólalók vagy fele a munkaversenyt érintő problémákkal foglalkozott. A bányászoknak ugyanis — minden ellenséges híreszteléssel ellentétben — tetszik a nemes vetélkedés. Például az üzem hárövid az élete

A hozzászólások másik része a műszaki vezetés hibáival foglalkozott. Megbírálták Halmágyi Jánost, az üzem főmérnökét. Sokat jár a bányában — többet, mint más bányák üzemi főmérnökei általában —, egyes csapatokat azonban (például a Balázs-csa- patot) rendszeresen kihagy a látogatásbóL Miért? Feledé- kenység lenne? Ök is találkozni szeretnének vele, szívesen fogadnák a szaktanácsait!

Akad olyan aknász, aki a

Közeledik

a januári taggyűlés

Hát erről volt sző a december 18-i taggyűlésen;

r elállsz a nézőtéren, s ha- -*• zafelé menet az élmények ismét leperegnek előtted. Szűrve, leszűkítve, de inkább csiszolva, ragyogva, mint a drágakő: az, ami megmaradt . benned, ami sokáig nyomot ^ hagy értelmedben és szíved- Az okos észrevételek per-; ben. sze csak annyit érnek, ameny-5 S ha ez így van — akkor nyit megvalósítanak belőlük. ?művészetet és ig az s á- A tettek a pártvezetőségre got kaptál. És éppen ezért várnak, hiszen a két taggyű-1 nem tudsz szabadulni Honsik lés között a pártvezetőség irá- és Käthe szerelmének fensényitja a pártszervezet munkáját.

fe mi a helyzet három hét után?

A szakmányokat már rendes időben kiadja az üzem, január 18-ra összehívják a műszakiak tanácskozását, amelynek a taggyűlésen felvetődött dolgok megbeszélése lesz a fő

célja. Kezdetnek jó, és mégis? a tiszta, magasztos érzések a

azt kell mondani, a vezetőség idáig nem foglalkozott érbányában piheni ki otthoni fá- ez

radalmait. Az éj jeles harma- demlegesen a taggyűlésen elhangzott bírálatokkal. Ha úgy tett volna, akkor a legközelebbi vezetőségi ülésen külön napirendi pontot szentel az elmúlt taggyűlésnek és határoZcitot hoz 3, hibák ki jcivításiíról. Ez, sajnos, nem történt]

rom KISZ-, ületve ifjúsági bri- dot végigalussza — még a ba- gádja egészen szép eredmé- kancsát is leveti hozzá! — s nyékét ért el, de — amint úgy hajnaltájt „zörög”, hogy a Szabó István csillés mondot- „kirelejszumát neki, mi van a

nyörű Prágától, ahol ő Beethovent, Mozartot, Bachot szólaltatta meg a zongora billentyűin.

Ezért mondja Honsik egyik éjszakai bombázás alatt az utcán rekedve, s az eget beborító lángot, tűzfüggonyt kémlelve Käthe-nek: „Nálunk otthon csillagok ragyognak az égen..És Käthe így feiel szomorúan: „Valamikor az én városom fölött isTalán ez az a perc, amitől kezdve lassan eltűnik kettejük között az előítéletek fala s már szövődik az igazi emberi érzés, talán a legszebb, a szerelem, amiért aztán Käthe később feláldozza magát s a szökteté s- hez szükséges civilruhák ára a Gestapo fogsága lesz. Köthet éjszaka viszi el a Gestapo Honsik szemeláttára, aki az utcán éppen szerelméhez készülődve a fal mellett lapul.

S a film befejező képében — Käthe egy távoli férfiismerőse. Max Krapke — fogja karon a szenvedő Honsikot: „Menjünk együtt. — mondja a német Max,

Együtt .i-.a két nép, a csehszlovák és a német nép és a világ valamennyi népe együtt;

A fasizmust, a nácizmust ez a film leválasztja a német néptől. Mert az nem egy. Mert a német K&thek és a csehszlovák Honsikok éppenúgy gyűlölik a háborút és éppen úgy szeretik a békést nyugodt, alkotó életet, mint a világ valamennyi józan, egyszerű embere;

A film, amely német—cseh közös produkcióban készült, elérte célját.

pes mélységétől, abban a vérgőzös, romos, üszkös világban, amelynek láttán azt hinnéd, talán pusztulásba vesztek itt már a legszebb emberi érzések is.

De nem! Mert hiszen ennek a filmnek éppen ez a nagysága és egyben célja, hogy bemú- tassa, miként diadalmaskodnak

háború, a nemzetiségi gyűlölet, a pusztulás és halál fölött. Egy tizennyolcéves prágai zenenövendék is odakerül hasonlókorú ifjú társai közé a

szűk marhavagonba, amely Németország egyik északi városába viszi őket. Romokat takarítanak, velük akarják talpraállítani, rendbehozni a homlokon sújtott és porig lebombázott várost. Honsik egy romépület omladozó faláról megment egy kisgyermeket, de az omladék ő magát eltemeti s hetekig nyomja a kórházi ágyat. Itt találkozik Käthe- vel, a német ápolónővel.

De valami rideg előítélet kezdetben falat emel közéjük s ez gátolja kettejük szerelmének kibontakozását.

Íjr üthe gyűlöli az idegene- két. Erre nevelte őt a nácizmus, s az idegenekben, ez esetben a csehszlovák Honsik- ban is, az alsóbbrendű” embert látja, mintegy okozóját saját boldogtalanságának, a háborúnak. És Honsik? Minden németet gyűlöl, amiért apját koncentrációs táborba hurcolják és ott megölik, azért, mert őt is elszakítják szülőföldjétől, szülővárosától, a gyöSikerrel bíztatnak a Jelenkor-est előkészületei

A Nevelők Házában estéről-estére arra figyelnek fel az odalátogatók, hogy egyik oldal- szobából hol felolvasás, hol sza valat hangjai (szűrődnek át az ajtón- Próbál az Irodalmi Színpad. Az együttes tagjai nagy lelkiismeretességgel és szorgalommal tanul jak, gyakorolják az

előadásra kerülő műsorszámokat. Azaz tanulták és gyakorolták, mert a próbák lényegében már lezajlottak), s most már teljesen felkészülve várják a vasárnap estét. A Jelenkor-est előkészületeinek izgalma már csak azért is érthető, mert ez az első ilyen rendezvénye az új irodalmi-művészeti folyóiratnak. De nem az utolsó. A Jelenkor szerkesztőbizottsága az Irodalmi Színpad vezetőségével együtt azt tervezi, hogy az első irodalmi estet a továbbiakban szerzői estek és változatos műsoré rendezvények egész sorozata követi.

meg. A versenytábla is üres,? meg aztán: miért kell minden?

— az illetékes műszaki veze-{ « ... ___.

..

. . . . \ ünneplőbe öltözött a megyei

tokét érintő kérdéssel januar, tanács kultúrterme. A színpa- 18-ig várni? December 18-tól: dón vörös drapéria fonja koszámítva éppen egy hónapi! szorúba Lenin arcképét, a teT agköny vkiosztáson

rítővel borított elnöki asztalon egymásra rakott piros könyvek várják tulajdonosaikat: a tanács fiatal dolgozóit, szülésznőket és ápolónőtanulökat. ötvennyolc fiú és lány részvételével így kezdődik el a „Szamuely Tibor” KISZ-szervezet

javaslatok sorsáról. Nem lehet' tagkönyvkiosztó taggyűlése.

patópálosan várni, nem érünk? Kis úttörők köszöntik őlket

rá! < szóval, virággal.

M. L. | — Jó munkát kívánunk

■HHHNHMinHnnHHIHIIHIHHHHUHINlnHni

Van amit előbb is el lehetne és el kellene intézni, hiszen a bányászok sürgetik!

Közeledik a januári taggyűlés, ahol a vezetőségnek be kell számolnia a decemberi

Erik a paradicsom

A friss hó

itt-ott vastagon borítja az üvegtetőket, bent az üvegházban azonban barátságos az idő. A 20—22 fokos melegben konyákig felgyűvközött fürge asszonykezek formálják a földcserepeket, tűzdelik a paprikapalántákat. Az üvegfalak mentén végighúzódó vascsöveken melegvíz cirkulM, valódi harkányi kénes víz. Most az egyszer nem a reumás embereket, hanem a fiatal palántákat gyógyítja melegével.

— Nőnek is a palánták, mint a gomba, csak győzzük tűzdelni és szétrakni őket — magyarázza Jávor Andor, a fürdővállalat kertésze, miközben a ládák közt kalauzol.

— Ez a generáció mikorra érik be?

— December 3-án vetettük ezt a transzportot és május elején, ha jól megy, már szüretelünk. De van nekünk nyári vetésű paradicsomunk és paprikánk is, kint a holland ágyakban. Azok most értek be és az első szállítmányt már el is küldtük Budapestre.

Az alacsony holland ágyakba nehéz volna bebújni, itt bizony térden állva dolgoznak az asszonyok. A párás üvegen keresztül meg-meg villan egy alma nagyságú piros paradicsom, s ha az ember közelebb hajol az üveghez, szeme elé varázsolodik a nyár, néhány négyszögölnyi érett paradicsom formájában. A fény felé törő üdezöld paradicsom szárak szinte oda tapadnák az üveg falához, s olyan buják, hogy a melléjük szúrt pálcikák alig tudják megtartani Ókét.

— Mi haszna, ha egyszer nem kifizetődő — szólal meg Jávor Andor. — Szemnek szép, de a termés kevés, még

a munkadíj árát is nehezen hozza be. Pedig hát elfogyna, ha százszor ennyi lenne is. A paradicsomot 30 forintért veszik át kilónként, a paprikát meg forintért darabonként.

— Egy ágy paprikából mennyi a bevételük?

— Ilyenkor télen csak kb. ezer forint, míg nyáron egy ágyból kihozzuk a nyolcezret is,

— Mégis, mi az oka, hogy a téli üzem nem gazdaságos?

— Elsősorban az, hogy nekünk jóformán csak holland ágyunk van s ezek az ágyak tavaszi primőr előállítására kiválók, de semmiképpen sem jók téli hajtatásra. Nagy ágyakban mi télen is gazdaságosan üzemelnénk.

— Hogy kívánják megoldani ezt a problémát?

— Vagy úgy, hogy leállítjuk a téli üzemet, bár ezt nem szeretnénk, épp ezért reménykedünk, hogy a közeljövőben lesz módunk majd a holland ágyak átalakításához.

— Ezekben az ágyaikban meg miféíle növények vannak?

— Ez a hat ágy itt loaralábé. Ezekre nem panaszkodhatunk, nézze meg milyen gyönyörűek. Tavaly februárban még Brüsszelbe is exportáltunk belőlük. Ez itt sóska meg spenót, 20 forintért kilónként a harkányi boltokban már kaphatók. Árvább van a retek, az február elejére kerül piacra, a karfiol úgyszintén, a sárgarépa és a petrezselyemgyökér pedig április elején.

Kár, hogy ez a sok finom zöldféle csupán csak csemege, oly kevés a mennyisége. Pedig a kertészet dolgozói ennyi erővel többet is termelhetnének, ha.. >

— Ha megfelelő wvegházak és berendezések állnának rendelkezésünkre. De a vascsövek is sorba kilyukadnak, úgylátszik a vízben lévő valamilyen általunk nem ismert anyag megtámadta őiket. Ezért már több ágyat kellett kikapcsolni az üzemből. A legnagyobb baj pedig az, hogy saját erőből kéne beruházást eszközölni és erre nincs pénzünk.

— Egyszóval itt is rossz volt az elmúlt év.

— Sajnos, az aszály bennünket sem kímélt meg, s a múlt évi bevételeinket nagymértékben. csökkentette, az előző évek jövedelmét pedig elvitték a régi gazdák.

— Hogy értsem ezt?

— Kertészetünk, most a fürdő vállalathoz tartozik, négy év óta ez már az ötödik gazda. Először a termelőszövetkezet tulajdonában voltunk, majd a tanácsnál, állami gazdaságnál, tavaly átvett bennünket a Szálloda és Fürdő Vállalat és most csak a Fürdő Vállalathoz tartozunk. Valahány gazdánk volt, mind elvitte a bevételt. Reméljük a jövőben nem adnak-vesznek ilyen sűrűn bennünket ég akkor kertészetünk egykettőre talpraáll.

Tehát a téli paradicsom

előállításának nem biológiai akadályai vannak, azokat már reges rég leküzdötte az ember. Mert hát érik a paradicsom Harkányban az igaz, de 50 kilót sem terem egész télen, holott mázsákat is adhatna, ügy látszik a kisebb akadályokat nehezebb leküzdeni. (RNE)

nektek, idősebbeknek. ígérjük, ha felnövünk, mi is tagjai leszünk a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek — így mondják ők, kissé meghatódva, kedvesen.

Tárja Béla elvtárs,, idős kommunista, a párt régi harcosai nevében szól:

— Legyetek hűek ahhoz az eszméhez, amelyért igen nehéz körülmények között, oly sokat harcoltunk. Csendőrök üldöztek, börtön várt ránk, mégis kommunisták maradtunk. Jó tudni, hogy sok olyan fiatal van, alkik tovább viszik a mi harcunkat.

Emberi melegség, fiatalos büszkeség érzése tölti be a termet. Jogosan. Radó elvtársnak, a KISZ-szervezet titkárának beszámolójából' olyan kép rajzolódik ki, amely szép reményekre jogosít. 1957. márciusában a megyében elsőik között alakult meg ez a KISZ- szervezet, s azóta a taglétszám állandóan nőtt. A KISZ politikai oktatásban öt fiatal kivé-' telével az alapszervezet valamennyi tagja részt vesz. A csertői gyermekek részére társadalmi munkában ajándékokat készítettek. Politikai konzultációk, társadalmi munkaakciók, közös ankétok és klubestek, rendszeresen megtartott taggyűlések jelzik a KISZ- szervezet egyéves munkáját.

A beszámoló alapján érződik, hogy kibontakozóban van egy olyan elvtársi, baráti közösség, amelyben mindenki megtalálja a helyét, egymást segítve, egymástól tanulva fejlődnek ifjú kommunistákká. Persze, vannak még zökkenők, nehézségek. Elsősorban az egyes KISZ-tagokkal való foglalkozással, azok rendszeres megbízatásával és ellenőrzésével.

S a tervek? Szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Sopiana Gépgyár fiataljaival, kiszélesíteni a politikai oktatást, több munkaakció, közös kirándulások, minden fiatalnak konkrét KISZ-megbízatást *— olyan célkitűzések, melyeknek teljesítése még vonzóbbá teszi majd a szervezet életét. Megvalósítható, reális tervek ezek. Annál is inkább, mert nincsenek egyedül. Munkájukhoz tanácsot, segítséget kapnák a párt- szervezettől, melyet Horváth Lajos elvtárs, a pártvezetőség tagja a felszólalásban így fogalmaz meg: „A párt eddig is ott volt a KISZ-szervezet mögött, s továbbra is segíteni fogja. Ne felejtsétek el azonban sohasem, hogy az új tagsági könyv nem kiváltságot jelent. Ellenkezőleg: kötelességet. Kötelezettséget a munkában, a jobb tanulásban, az emberi viselkedésben.” E szavaik kíséretében nyújtja át a piros vászonkötésű kis tagsági könyveket. S e kis könyvek így találnak gazdára Gáti Béla, Csorba Tibi, Kozma Zsuzsa, Laurer Mária és a többi kiszásta szive fölött.

A taggyűlés utón még sokáig nézegetik a tagsági könyvet, lapozgatják a KISZ-vezetőség által adott szépirodalmi könyveket, melyeket a legszorgalmasabbak kapták jő munkájukért. S amikor megszólalnak a hanglemezek, táncra perdül a fiatal sokaság. Sörös- poharak koccannak a fiúk kezében, s hangzavarrá sűrűsödik a lányok kacagása. Mosoly, jókedv árad, talán még az utcán a munkából sietők is megérzik, hogy itt a fiatalok jól érzik magukat; s valamiért nagyon örülnek.

Kupka Sándor.

„Narancsszüret“ Máriagyűdön

Máriagyűdön gyönyörű narancsfát őriz egy dolgozó paraszt, Túrós Sándor. A két méterre megnőtt, terebélyes fát több mint húsz évvel ezelőtt magról ültették és egy idő óta minden esztendőben hozott termést. A mosdani télen hetvennél is több szép narancs érett meg a fán, amelyeket az elmúlt napokban szedtek le. Ökölnyi nagyságúra fejlődtek. A gyümölcsök íze, színe, illata semmiben sem különbözik a Földközi-tenger partján termett narancsétól;