Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-09 / 7. szám
1OT9. JANUAR ». NAPLÓ 3 Elkészült a szigetvári Járási pártbizottság ÍO hónapos mnnkalerve Egy terv sokrétű elemzés « után sokak soféle elgondolását és véleményét gyűjti egybe, míg végül is a munka alapja lesz. Nos, így készült el a szigetvári járási pártbizottság 10 hónapos munkaterve is, amelyre a végrehajtó bizottság a napokban ütötte rá a pecsétet. A pártvezetés erősítése Aki egy kicsit is megismerkedik vele, annak vaz első pillanatban szembe tűnik az első sortól az utolsóig érződő szándék: a pártvezetés tökéletesítése. Nem ók nélkül -került az első helyre. A vezetés a pártmunka alfája és ómegája. Mert lehet egy faluban bármilyen nagy létszámú pártszervezet, amelynek tagjai képzettek, ha nincs meg az az erő, amelyik összefogja, tervszerűen meghatározott célok érdekében irányítja őket, akkor ott eltűnnek, senki sem vesz tudomást róluk. Mennek a maguk feje után — ha egyáltalán mennek — a jobbik esetben is havonta tartanak egy taggyűlést. A pártszervezet elvész, feloldódik. A pártvezetés apró dolgok összessége, a terv sem dobá- lódzik mindent megváltó módszerekkel. Mit akar elérni? Mindenekelőtt: dolgozzék minhelyesen, 'gondoltak arra is, hogy tevékenységükről időnként az üzemi pártszervezet is érdeklődjön. Régi és eredményes módszer a különböző tanfolyamok szervezése. Nem váltja meg ugyan a világot, de bizonyos általános elvek ismeretében már jóval könnyebb a munka. Az első ilyen a párttitkárök, a második pedig külön-külön a vezetőségi tagok számára indult. Az első negyedévben összehívják a választott szervekben — például a tanácsban — dolgozó pártcsoportofc vezetőit is, hogy a munkájukhoz módszerbeli segítséget adjanak. Esetenként a falusi, a termelőszövetkezeti, az állami gazdasági pártszervezetek titkáraival is külön- külön tanácskoznak sajátos tennivalóikról. Helyi önállóságot Ezzel párhuzamosan mintegy 100 főnyi tapasztalt pártmunkást egyesítő aktívagárda dolgozik a járás községeiben. Az úgynevezett ,.községfelelős” rendszer gyümölcsözőnek bizonyult, mert a megbízott elvtársak a helyszínen, a munka közben sok hasznos tanácsot mondhatnak. • Erre bizony alapos szükség mutatkozik. A párt falusi munkáról szóló határozatát mindenütt megtárgyalták. Sok den kommunista. Igen, ne le- pártszervezet azonban nem érgyen egyetlen alapszervezetben sem olyan párttag, akire ne bíznának valamilyen feladatot. Egyéniséget, kedvet, hozzáértést mérlegelve az egyik tevékenykedjen a népfrontban, a másik esetleg a földművesszövetkezetben, a harmadik vezessen csoportos megbeszélést, azután, ha a helyzet úgy kívánja, lépjenek a színjátszó csoportba, istápólják gyengébb képzettségű munkatársaikat. Mindegy mit bíznak rájuk, csak ott forgolódjanak, ahol az emberek, az élet sűrűjében, személyes kapcsolatot " és barátságot kialakítva velük. Azután két-három havonként rendezzenek nyilvános taggyűléseket, amelyre hívják meg a pártonikívülieket, hogy hallják, miről tanácskoznak a kommunistáik, s mondják el ők is a nézetüket. Egyelőre még elég sok a kislétszámú alapszervezet. Számszerű gyarapításuk hosszabb időt vesz igénybe, ezért a községekben lakó, de az üzemekben dolgozó párttagokat kikérik alapszervezetükből, s a lakóhelyükön foglalkoztatják őket Nagyon tette meg a lényegét és nem is tudta helyesen, a saját munkájára alkalmazni. Az egyik községben túltengett a termelőszövetkezet körüli vita, másutt viszont csak a párt belső ügyeiről beszélték. Természetes, hogy az intézkedések sem fogják át az egészet, hanem csupán egy-egy részét, azt is elvonatkoztatva a helyi körülményektől. Ebből keletkeznek olyan fogyatékosságok, hogy a múlt évben a községi pártszervezetek egyetlen tsz-tagot sem vettek fel a pártba. Pedig régi igazság az, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének mindenekelőtt a szövetkezetben dolgozó kommunisták az élharcosai. A másik jellemző példa: a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében többnyire az állam biztosította kedvezményekről szólnak. „Lépjetek csak be, hiszen az állam segít, majd csak megyünk valamire” — mondják. Ez vakvágányra viszi a szövetkezeti mozgalmat, mert akár' egy gyengébb, akár egy új tsz tagjaiban azt az illúziót keltheti, hogy minden az állami támogatáson múlik, csak élni kell vele. Holott a szövetkezés elsősorban a tagok szorgalmas és lelkiismeretes, sokszor pedig áldozatos munkájára épül. Ezért a járási párt- bizottság ismét, most már körültekintőbb előkészítéssel és ellenőrzéssel, napirendre tűzi ezt a fontos határozattot Mindez csupán néhány gondolat, 9 terv természetesen sok más kérdést is taglal. Ilyen például a tömegszerve- zetek, az állami gazdaságok és a gépállomás munkája. Jelentős helyet kaptak a szigetvári ipari üzemek is, a szigetvári lakáshelyzet felmérése, a cipőgyár fejlesztése, a sport és a kulturális élet különböző gondjai. A sok-sok tennivaló megoldása azonban végső sáron a pártszervezetele erején, a vezetés színvonalon, a kommunisták egységes fellépésén, sokoldalú nevelő és felvilágosító munkáján múlik. B. J. Januárban megkezdődik az iskolásgyermekek gyógyüdültetése SZOT január első felében ismét megszervezi az egészségi állapotuk miatt gyógy üdültetésire, illetve levegőváltozásra szoruló iskolásgyenme- kek üdültetését, amelyben május végéig mintegy háromezer tanuló vesz részt. A gyeqge szervezetű, megerősödésre szoruló általános iskolásokat öthetes váltásokban Parád- fürdőn, Ormánd- pusztán és Röjtök- muzsajon helyezik el. A gyágyüdültetés ingyenes, a beutaltak útiköltségét is a SZOT viseli. A levegőváltozásra javasolt gyermekek háromhetes üdülésben vesznek részt Parádsasváron, Kőszegen, Velencén és Tóalmáson. Az ide beutalt gyermekek szülei napi hat forint térítést fizetnek. Az üdültetés mindkét formájában I—VII. osztályos általános iskolai tanulók vehetnék részt, iskolaorvosi javaslatra és a szülők munkahelye szerint illetékes szakszervezeti bizottság jóváhagyásával; Mintegy 80—90 millió forintot {ordít az idén az utak korszerűsítésére és fenntartására a KPM Pécsi Közúti igazgatósága A KPM Pécsi Közúti Igazgatóságának 1959. évi útkorszerűsítési és útkarbantartási terve az új termelői árakra való áttérés előtt 62 millió 711 ezer formt értékű munka elvégzését írta elő. Az átárazás következtében — amelyet február 28-ig hajtanak végre — előreláthatóan 80—90 millió forintra emelkedik ez az összeg. De nézzük, milyen munkák elvégzését tervezték erre az évre a KPM Pécsi Közúti Igazgatóságán! Kisebb útjavításokra, útkarbantartásokra az utak rendezésére (régi termelői árakon számítva) 21 millió 200 ezer forintot fognak fordítani. Ezeket a munkákat az igazgatóság saját erejéből végzi el. Az utak korszerűsítésére és a meglévő állami utak felújítására, áthengerlésére, portalanítására 41 millió 500 ezer forintot fordítanak. Ezeket a munkákat a Pécsi Közúti Üzemi Vállalattal, illetve az Aszfaltúépítő Vállalattal végeztetik, el. Jelentősebb útkorszerűsítéseket, áthengerléseket a következő helyeken végeznek: Az 59-es számú pécs—mohácsi út 15—32 km közötti szakaszán az út korszerűsítés előkészítését végzik, hogy a teljes útszakasz korszerűsítése 1960-ban befejezhető legyen. Ebben az évben kerül sor a belvárdgyu- liai, szederkényi, versemdi, szajlki és lámycsóki meredek lejtők és útfordulatok megszüntetésére és a kőpályának 6,5 méterre való kiszélesítésére is. A Komló-környéki utak átépítése, úgymint a magyarszéki—komlói út komlói szakaszának és a komló—zobákpusztai szakaszának befejező korszerűsítése ugyancsak megtörténik. Sorra kerül ezenkívül az 593. számú pécs— harkányi út Turonyig korrigált szakaszának befejezése, a pécs—villányi út első hét km-es szakaszának korszerűsitése, a 61. számú dombóvár—sásdi útszakasz aszfalburkolatámak erősítése. Egyéb kisebb útkorszerűsítésekkel együtt 1959. évben összesen mintegy 37 km bitumenes útkorszerűsítés kerül kivitelezésre. Meglévő állami közutak jelentősebb felújítása az említetteken kívül — jórészt bitumenes áthengerlés — még a bonyhád—tevel—• murgai út 5 kilométeres szakaszán és a majs— lengyel—kurdi út 6 kilométeres szakaszán történik. A kisebb útszakaszok áthengerlésével 1959-ben tehát összesen 52 km makadám útszakasz áthengerlésére és ennek megfelelően a keskeny kőpályáknak hat méterre való kiszélesítésére kerül sor az 1958. évi 37 km-es bitumenes áthengerléssel szemben. A poros makadámutak bitumenes portalanítását csaknem minden községi átkelési szakaszon elvégzik. így Pécsvárad, Sellye, Vajsz- ló, Kémes, Nagyharsány, Beremend, Villány, Mágocs, Dunaszentgyörgy, Fadd, Bogyiszió, Máza, Babarc, Gödrekeresztur, Baranyajenő és még számos kisebb község átkelési útszakaszát portalanítják, hogy a járási székhelyek és a jelentősebb községek átkelési szakaszai pormentesek legyenek. Hídkorszerűsítésre ebben az évben mintegy 1 millió 200 ezer forintot fordítanak. A szocialista ellenállás Baranya megyében és Pécsett a szerb megszállás idején rí. elhagyva otthonaikat. Elszé- ledtek a környező erdőikben, A megszállók mindent va£y a szomszédos parasztfal megtettek a sztrájk letörésére. A város vezetőit és a szocialista szervezetek funkcionáriusait Eszékre, Zágrábba vitték. Az utcai tüntetőket a szerb lovas-járőrök kardlapokkal verték szét. A megszálló alakulatok erősítést kaptak. A sztrájk tartama alatt a szerb parancsnokság mindvégig a legnagyobb szigort tanúsította, viszont katonái büntetlenül garázdálkodtak a városban és a környéken fék-; vő falvakban. A fontosabb üzemeknél karhatalommal próbálták munkára kényszeríteni a dolgozókat: szuronnyal hajtották fel a bányászokat az aknákhoz. Erőszakosságuknak azonban nenj sok eredménye volt. A bányába hurcolt munkások nem dolgozták, később pedig már a felszínen kikerülték az összefogdosás veszélyét, (BejleJezetLen óm igenpsak nekikese- 1 redve ezt a Hadd mondjuk el ezúton a Egy olvasónk mesélte el históriát. többi olvasónak is, talán érdemes. Az első tanítási napon a kis Sz. Katika is elballagott az iskolába é$ a hosz- szú szünet után élvezettel szívta az osztály ismerős levegőjét. Hogy el ne feledjük: az általános iskola első osztályának levegőjét. Megérkezett a tanító néni, barátságosan köszöntötte az apróságokat, aztán leült az asztalához és megkérdezte: — — No, kinek mit hozott a Jézuska? Sorra csendültek meg a cérnahangocskák: — Babát... kisvasutat... vetítőgépet ... meséskönyvet — már a szerint, hogy kinek mi jutott. Í5s akkor felállt Katika, elsorolta 5 is, mi mindent kapott, de ahogy 'elsorolta, fontoskodva hozzátette: — De nekem nem a Jézuska hozta, hanem a Télapó. Erre aztán parázs vita kerekedett az aprónép között. — Igenis, hogy a Jézuska hozza! — Az nincs is, csak a nagyok talál- ták lei! — A Télapó nem karácsonykor jön, az a Mikulás! — A Mikulás az nem Télapó! Eolyt a háborúság és volt, aki mar nyelvet is öltött Katikára. — Bee ... a pokolba fogsz jutni! Katika megriadt ettől a ziirzs"ar1ól. amit ő idézett fel, pedig nem akarta és segítséget várva nézett a tanító nénire. Í* irút lett a tanító néni? — Csend legyen! — mondta és erélyesen megkopogtatta ceruzájával az asztal lapját. Az erélyes hangra csakugyan csend lett. De a Télapó—Jézuska—Mikulás körüli elvi ellentétek korántsem tisztázódtak. Ez főleg a harciasán villogó gyerelcszemeken látszott. A karácsonyi élménybeszámoló folytatódott, de aki már ezután következett, sbrba mind diplomatikusan csak így mondta: „Kaptam ...", de hogy kitől, nem tette hozzá, hiszen mit lehessen tudni... Ha a tanító néni Jézuska-párti, akkor nem lesz jó Télapót mondani és fordítva. El is telt szépen az óra, s akkor a tanító néni az ő kedves hangján azt mondta: — Hát, látom gyerekek, szép volt a karácsonyotok, sok mindent kaptatok, most aztán úgy is tanuljatok, hogy méltók legyetek erre a sok nagyszerű ajándékra. Ezzel kilibbent és úgy vélte, hogy a pedagógia szabályainak megfelelően sikerült megteremtenie a kellő átmenetet a gondtalan szünidő és a tanulás nehéz munkája között. Pedig — mint panaszkodó olvasónk is megállapította, — ez az óra bizony befejezetlenül maradt. Ha csak a tízperces szünetben kitört perpatvart nem tekintjük befejezésnek, amikoris egyik nekibuzdult pöttönlce így támadt Katikára: — Megállj, megver téged az isten. Mert a Jézruska annak a fia és ha szól a papájának, az majd ad neked! Ennek a jól tájékozott apróságnak a fenyegetésétől meg is ijedt Katika any- nyira, hogy otthon sírva panaszkodott, apukája pedig hozzánk fordult, hogy tegyünk igazságot. Megpróbáljuk. Először is: Lehet, hogy sok szülő még mindig nem tud szabadulni gyermekkora hamis illúzióitól, s a karácsonyi áhítatot csakis angyálszámysuhogással, naiv Jézuska-várással tudja összekapcsolni. Ez azonban nem változtat azon, hogy az iskolának — a mai apróságokból szocialista embert nevelő intézménynek — ezzel kapcsolatban is van hivatalos álláspontja. Ez pedig úgy szól, hogy semmiféle földi jó, még a karácsonyi ajándék sem mennyei eredetű, hanem a dolgozó emberek munkájának eredménye. Azért az ajándékért a szülők megdolgoztak, takarékoskodtak és szívük egész szeretetét adták bele. Másodszor: Ez az álláspont minden pedagógusra, nemre és korra való tekintet nélkül kötelező. A minden ellen- véleményt megengedő diplomatikus hallgatás csak káros lehet. Harmadszor: Ha már illúzióra van szükség, mint ahogy szép mesékre is szükségük van a kis emberpalántáknak, erre a célra tökéletesen megfelel a Télapó, úgy is, mint a szerető szülők kedves öreg barátja. Alakja szépen megfér a me se figurák között és nem teszi szükségessé, hogy a szülők szeretetéről, áldozatkészségéről hallgassunk. vakban húzták meg magukat. Sokan átmentek a demarkációs vonalon, Magyarország meg nem szállt területére. A szerb parancsnokság látva, hogy az erőszakos és durva magatartással semmire sem jut, engedékenyebb hangokat pendített meg. Arra alapítva elképzelését, hogy a sztrájkot csupán a pécsi munkásság vezéréül tekintett Hajdú Gyula közbenjárására szüntetheti meg, 17 napi fogsága utáh Hajdú Gyulát hazaengedte. Hajdú Gyula a megkezdett tárgyalásokon ragaszkodott az említett memorandum követeléseihez s végül is sikerült elfogadható megállapodásra jutniok. Az elért eredmény lényegében a következő volt: rendezik a legkritikusabb gazdasági sérelmeket, biztosítják a város közellátását. * A parancsnokság biztosítja, hogy a sztrájk miatt letartóztatottakat szabadon bocsátja. Megszüntetik a sztrájk alatt hozott kivételes intézkedéseket, biztosítják a szervezetek gyülekezési szabadságát. Ennek az 1919. évi február- márciusi általános sztrájknak a legfőbb eredménye mégis abban rejlett, hogy meggyőzte a szerb megszálló parancsnok- j ságot, aziaz a belgrádi kor- }) mányt: Pécs város lakosságának hatalma» tiltakozása folytán alig gondolhattak arra, hogy a várost — akarata ellenére — Szerbiához csatolhassák. Míg a pécsi munkás■ A kis Katikák érzéseinek gondolatainak tisztasága függ attól, hogy az ilyen órák ne maradhassanak befejezetlenül. (MESZ—) isag minden' erejét megfekszi tve ellenállt az imperialista ) hódítóknak, az ország szívé- \ben, 1919 március 21-én megalakult az első Magyar Ta- k nécsköztársaság. A tanácsköztársaság meg- ) alakulása erőteljes visszhangot í váltott ki a megszállt terüle- 'tek lakossága sorában, márpedig igen különbözőt. A szocialista munkásságot általáéban még nagyobb vágy fogta /el, hogy a várva várt proletár ) uralom részese lehessen. A k reakció azonban már nem vá- 'gyott olyan fenntartás nélkül / a budapesti kormány hatalma ) alá, különösen miután tudo- k mására jutottak a tanácsköztársaság államosító törvényei )cs rendeletéi, amelyek a ki- kzsákmányolásra alkalmas ma- ! gántulajdonokat megszüntet- ) ték. A tanácsköztársaság kormányának országmentő törekvései a belgrádi kormánynak sem voltak kedvére. Azok a harcok, amelyeket a megszervezett vörös hadsereg vívott az imperialista célokkal az ország szíve felé törtető román és cseh hadakkal, a szerb meg szállók számára sem jelentettek semmi jót. Mindezek a hatások különféle tényekben nyilvánultak meg. A szocialista munkásság együttérzése a tanácsköztársaság ügyével leginkább abban mutatkozott, hogy a nagyipari munkások, különösen a bánya munkások nagy számban szöktek át a demarkációs vonalon és álltak be a vörös hadsereg kötelékeibe. A bányamunkásokból a déli demarkációs vonal őrizetére külön határvédő vörös bányász zászlóaljat lehetett felállítani. Ez a áászló- alj a bányászokból álló tisztikar vezetésével mintegy 30 km hosszúságban őrködött a magyar—szerb demarkációs vonal mentém A reakció opportunizmusának ékes bizonyítékai azok a jó kapcsolatok, amelyeket a pécsi burzsoázia igyekezett kiépíteni a szerb megszálló parancsnokság beosztottjaival. A tanácsköztársaság a szerb megszállókkal egész uralma idején, hadilábon állt. A kaposvári vörös dandár parancsnoksága néhány ízben repülőgépről árasztotta el röplapokkal a várost és környékét. A röpiratokban közeli felszabadulást ígértek a megszállás alatt élő elvtársaknak. A szerb parancsnokság ágyúval lövette a repülőgépet, A röplapokat összeszedette és azokat a dolgozókat, akik a röplapokat terjesztették, fogságba vetette. A megszállt terület szocialista munkásságának számos oka volt, hogy az idegen ország katonáit mennél előbb az ország határain kívül lássa.- Többek között az is, hogy a tanácshatalom jelentékenyen emelte a munkabéreket, s ehhez viszonyítva a megszállt területen a munkabér annak a felét, sőt harmadát sem tette ki. A Szerb Királyság délvidéki törekvéseinek a meg szállt terület szocialista műm kásságának és általában a-* kosságának hazafias ellenállásán kívül a tanácsköztársaság politikái», s az antant szempontja is gátat emeltek.
