Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-07 / 5. szám

»59. JANUÄR 7.

NAPLÓ

3

Az alapszervezetek sok segítő kézre várnak

Az élet sűrűjében

Tavaly a pártoktatásra járó hallgatók mintegy 35 százaléka „lemorzsolódott” a sellyei járásban. Az idén sokkal kevesebb a hiányzók száma, az elvtársak szívesen járnak párt- oktatásra.

Megjavult a konferenciák tartalmi színvonala is. A múlt évben a személyi kérdések — nem ritkán intrikák —, gyakran rossz mederbe terelték a szemináriumi vitáikat. Az új oktatási évben ritkaság az ilyesmi.

Ahogy mondani szokták, a kerék a sellyei járásban is halad. A pártoktatásban azonban túl lassan. Ha így folytatódna tovább, a járás nagyon elmaradna a pártoiktaitásban a megye többi járásától, Ez nem történhet meg.

Színvonalasabb propagandista konferenciákat! '

Egy járásban csak akkor lehet jó a pártoktatás, ha a járási pártbizottság szervezi, irányítja s megadja hozzá a kellő segítséget. így van ez az Ormánságban is.

A propagandisták kétségtelenül az időnként megtartott egésznapos propagandista tanfolyamoktól kapnák a legtöbbet. A sellyei járásban is sokat vártak tőle, legutóbb azonban csalódtak a számításukban. Kovács József konferenciavezető elvtárs nem készített a szemináriumra vitavázlatot és ennek alacsony színvonalú, rapszódikud vita lett a következménye. Az elvtársak egyik tételből átcsaptak a másikba s egyet sem beszéltek meg alaposan. Pedig lett volna tisztázni való, mert a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről volt szó. A legnehezebb tananyagok egyike!

Kovács elvtárs nem szerzett a konferenciára világpolitikai térképet Sem. (Éneikül pedig nem lehet az országok és városok nevével telezsúfolt anyagot előadni. Azaz igen, de hogyan? Mi maradt meg belőlük a propagandistákban? Kevés, hiszen az ember feje nem világpolitikai térikép.) Ugyanakkor arra buzdította a propagandistákat, hogy a magúik falujában .használjanak térképet. Néhányan követték e tanácsot (például Felsöszentmártonban, ahol jól sikerült a szeminárium) többségükben azonban nem. Ez érthető is. (Megnyugtató, hogy Kovács elvtárs észrevette mulasztását. Legközelebb többet alkar adni).

De talán nem is ez volt a propagandista konferencia legnagyobb hibája. A propagandisták mintegy 35 százaléka hiányzott, pótkonferenciát kellett tartani. Néhány propagandista még erre sem jött el, mint Bagó István elvtárs Zá- dorból, Varga Mihály elvtárs Kelemenligetről.

A járási pártbizottság mindenekelőtt a meggyőzés fegyverével harcol a fegyelmezetlenség ellen, de — ha notórius mulasztókról van szó — a nevelő pártbüntetéstől sem riad vissza. Persze, ez még mindig nem oldja meg a gordiuszi csomót, mert a hiba gyökere sokkal mélyebb.

Akár párttitkári értekezletet, járási aktívát vagy propagandista konferenciát tartanak — szinte mindig ugyanazokat az arcokat látni. Eszerint a járási pártbizottság csak negyvenötven elvtársat „mozgat”, s ezek túl vannak terhelve. Pedig — bár káderek dolgában a járás nem áll valami fényesen >— lenne tartalékéit), ha az ailapszervezetekben a kollektív vezetés érvényesülne,

*

Hatékonyabb

ellenőrzést!

A pártoktatás ellenőrzése nem elég átfogó és hatékony. Ily módon a járási pártbizottság nem alkothat magának pontos képet az oktatásról.

íme, néhány p>élda: az ágit. prop. osztály tudja, hogy december elejéig csak hat párt- szervezet rendelte meg a pártoktatás tananyagát, azt is tudja, hogy a többség még ma sincs a tananyag birtokában (tarthatatlan állapot, anélkül szó sem lehet igazi tanulásról!) de nem tudja, hogy melyek ezek a pártszervezetek.

Másik. Az ágit. prop. osztály biztos abban, hogy a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről szóló konferenciákat a

SxweseMtH dotytoäk mindenki, Ua lázi a meqJkecsütésl4

i//

falvak zömében már megtar-; tották. Három-négy községet • meg is nevez, többet nem. ♦

Természetesen nem minden} pártoktatast illető dologban | ilyen tájékozatlan az ágit. prop. ♦ osztály. Kivizsgálta például, i hogy a párttagság egy részei nem olvas újságot és intéake-j dett, hogy ez az állapot mi ha- * marabb megszűnjön. (Az újság- | olvasás fontos kelléke az idő- i szerű kérdések tanfolyamán j való tanulásnak.) Akadna mégj néhány ilyen példa, de egészé- S ben véve — sajnos — negatív; a helyzet.

Itt is a hibák gyökeréig kell nyúlni: kevés az ellenőr. De cember elején csak három volt, ma tíz, de a járás huszonöt időszerű tanfolyamához vagy tizenhat kell. A járási párt- bizottság ennyi függetlenített elvtársat akar ellenőri munkával megbízni. Tizenhat Valóban elég lesz, csak sietni kellene a dologgal, mert naigyon elkéstek már!

A legutóbbi propagandista konferenciáról még az ellenőrök közül is hiányoztak. Legközelebb ennek nem szabad előfordulnia. Az ellenőrnek ugyanis nem az a feladata, hogy szigorú arccal járjon- fceijen a pártszervezetekben, hanem az, hogy segítsen. Adjon tanácsot a jegyzeteléshez, vegyen részt a szemináriumon, mondja el a véleményét a vitatott kérdésekében és az sem árt, ha a konfrencia után magához hívja a szemináriumvezetőt, hogy „gyere elvtárs, megbeszéljük a konferencia tapasztalatait i í És mikor tudja ezt az ellenőr megtenni? Akkor, ha képzettebb és többet tud a propagandistánál. Ezért kell — legalább — a propagandista tanfolyamokon részt venni

Nem lehet a sellyei járást egyértelműen szapulni a pártoktatásban lévő hibákért. Vannak jó kezdeményezések, akaratban sem lenne hiány az ágit. prop, osztály munkatár* sálnál, de nagyobb aktíva- I hálózatra lenne szükségük,

• mert néhányan hiába fáradoz- I nak, nem tudhatnak egy járást I jól átfogni. Az alapszerveze'

£

i?!l

,

'

Mt

■:

,

'

Tiszta lépctsöhlaz, frissen sepert udvar, téli álmában is gondozott virágágyak — ez Pukli Antalmé házfelügyelő szűkebb világa, a Szabadság út negyvenben:

Az udvarból nyíló takaros kis konyhában, pillanatnyilag a férje helyettesíti őt;

— Beszaladt a városba, egy kis elintézni valója akadt.. s

Kérés nélkül nem mondja, hogy mi, de tud felesége minden dolgáról, minden lépéséről. Lám:

— Reggelenként, első dolga, hogy letakarítja a járdát. Aztán indul a lépcsőháziba, amit naponta végig kell söpörni . -.:

— Szemétkivitel hetenként kétszer, lépcsöházfelmosás hetenként egyszer .:. ablaktisztítás nálunk szükség szerinti kéthetenként, de legalább negyedévenként, — ezt „mondja“ a szabály — ás: :

Ki tudná hirtelen felsorolni, hogy mi minden dolga van még egy házfelügyelőnek azon túl, hogy őrzi a ház kulcsait, hogy szükség esetén kaput nyit éjszakának idején, hogy vezeti a lakónyilVántartóköny- vet, hogy ezt, vagy azt kér a PIK-irodában a ház érdekében:.-:

—: Mert mindig szükség van valamire. Hol egy söprű kopott el, hol felmosórongy kellene... De még olyan igény is van, hogy csinálnák már meg a kapubejáirat vakolatát, mert állandóan hullik — szól közbe a már felnőtt unoka:

A házfelügyelők — Pukli Antalmé is — munkájukért ellenszolgáltatást kapnak. Ha bem is tűi sokat, de mégis ingyen lakárt, vi Manyvüágftárt

és kétszáz forint köriül díjazást:

— Én Is dolgozom, éjjeliőr vagyok, s így csak megvagyunk kettecskén;::

Csak a ház albérlőivel ne kellene mérgelődni! Mert ők bizony sok bosszúságot okoznak a házfelügyelőnek.

— A lakókkal egyébként nincs semmi baj. Valameny- nyien régóta itt laknak és meg is becsülnek minket. Ez persze kölcsönös.

A lakóik például nem csinálnák meg. hogy sáros lábbal végigbaktassanak a lépcsőházban, amikor elkerülhetetlenül a bejáratnál fekszik a lábtörlő, vagy más ehhez hasonló dolgokat;

*— Eddig még úgy volt — emlékezik vissza Pukli Antal — hogy ha a lakók szenet hordtak, vagy olyasvalamit csináltak, amivel bepiszkították a lépcsőházat, fel is mosták utána. Erre soha nem kellett még figyelmeztetni senkit sem.

A gyerekeik is úgy vannak valahogy — hat kisgyerek van a házban — hogy mér megszokták a rendet. Homokot a világért sem hordanának a lépcsőházba, s ha az udvarban szétszórták, összetakarít- jáik. Sáros időben meg úgy letisztítják cipőiket, mielőtt belépnének a lépcsőházira, hogy lehetőleg ne lehessen panasz.-örülünk hogy így van mondja végül Pukli Antal ~() alakultunk mórt hiev»* el szívesebben'/ . , .

♦ tek sok segítő kézre várnak!

S

ok ember él ebben az országban, aki átgondolva, megfontolva a ma problémáit, önként vállal több munkát a közösség érdekében, az átlagosnál jóval több munkával, segíti a fejlődést, a növekedés nehézségeinek legyőzését. Csodálatos-e, ha az ilyen embereket több megbecsülés, több szeretet övezi.

Achátz Imre, a közglazdasági technikum igazgatója ilyen ember. Nyitott szemmel jár, s nemcsak néz, hanem lát is. S nemcsak lát, hanem cselekszik is. A köz javára;

Még két hónap sem telt el a választások óta, s máris az élet sűrűjéből vett problémák megoldásán szorgoskodik; A képviselőd tisztség nem' új megbízatás számára. Már 1953 óta élvezi a választók bizalmát s most ismét képviselővé választották. Szereti ezt a munkáját, amelybe nemcsak eszét, hanem szívét is beleadja.

Ha sorrendet kellene felállítani, hogy az életnek melyik területével foglalkozik legszívesebben, az első hely bizony nagyon zsúfolt lenne. Mert valamennyi „ügy“ érdekli, mindegyikkel szívesen foglalkozik. De legyen egy szülőnek több gyermeke is, akiket egyformán szeret, mindig akad egy legkedvesebb.

— Talán a parlament munkaügyi bizottságában adódó feladatok megoldását szeretem legjobban, — mondja. — Ezek a feladatok szinte az élet minden területére kiterjednek.

— Melyek ezek?

— Melyiket említsem a sok közül? — mondja, aztán kis szünet után folytatja:

_— Elsőnek talán a fiatalsággal kapcsolatos problémákról szóljunk!

S egy nagyon is élő & sürgős megoldást igénylő problémát említ elsőnek. A 14 éves

gyérekek foglalkoztatását. Mi legyen azokkal a gyerekekkel, akik a nyolc általános, elvégzése után nem akarják tanulmányaikat folytatni, hanem a termelőmunkában kívánnak ;1 helyezkedni?

— A munkaügyi bizottságban minden alkalmat felhasználok arra, hogy a fiatalság helyes pályaválasztását elősegíthessük. Nagyon hasznos lenne például egy pályaválasztási útmutató kiadása. Ebben az útmutatóban az összes munkaiehetőségeket felsorolnánk, megnevezve azt is, hogy a munkakör betöltéséhez milyen előképzettség kell és még a körülbelüli fizetést is meghatározhatnánk. Lényeges segítség lenne az ifjúság pályaválasztásának megkönnyítéséhez.

— Egy másik probléma, amely — reméljük — rövidesen megoldódik. A rendelet eddig azt mondotta ki, hogy a gyerek 14 éves koráig köteles iskolába járni. Ez a rendelet így nem volt pontos. Nem, mert nem a nyolc általános iskola elvégzését tette kötelezővé, hanem a 14 éves korig az iskolábajárást. így az a gyerek, akik már betöltötte a. 14. életévét, de történetesen csak a hatodikba vagy a hetedikbe járt — már nem volt iskolaköteles. Ez bizony nem egyszer a csavargás elősegítője veit. A bizottság erre is felfigyelt és az új iskolareform többek között ezt a problémát is megoldjOi

s sorolja tovább a mindennapi életből vett megoldásira váró feladatokat. Hozzáértően és megoldást kereső javaslatok hozzátételével;

Az egész országot érintő kérdések fontolgatása mellett természetesein bőven akad tennivaló a választók ügyes-bajos dolgainak intézésében is. Csak a vaskos füzete, vagy a még kövérebb dosszdéjla a megmondhatója annak, hogy mennyi és milyen kéréssel fordulnak hozzá. Csak néhányat a „januári füzet “-bői: „kérés lakáscseréjének segítésében“, „kérelem kivándorlási ügyben“, az egyik szülő fia szaba- dombocsátásáíban való közbejárását kéri: e s és így sorba mindmegannyi elintézni való.

— Igaz, hogy sok a kérés, de egy egész sereg probléma viszont lekerült a napirendről — folytatja. — Ilyenek például a begyűjtéssel kapcsolatos volt kérések, a házállamosítások, a rehabilitáció és még számos, ami azt mutatja,

É

hogy lényegesen haladunk előre.

Egy képviselő kezében az élet sok szála fut össze s nem mindegy, hogy ezeket a szálakat, ki hogyan gombolyítja; Helyesen az tud ítélni, aki tudja mit akar és tudja kinek az érdekében cselekszik, akinek van közösségi érzéke és közösségi tapasztalata.

— Nekem azt mondották annak idején, amikor két évig nem kerülhettem főiskolára, hanem a Láng Gépgyárban géplakatos és marós munkát végeztem, hogy sajnálnak, mert két évet veszítettem. Nos, én azt mondom, hogy inkább két évet nyertem. Mert ott a munkások között tanultam meg a társadalmi közösségi érzést, a felelősséget, ott lehet megszerezni az igazi kollektív érzést.;. amely sok emberben hiányzik.

A legutóbbi választáson a szigetvári járásban jelölték, azelőtt pedig a siklósi járásban választották képviselőnek. Most két járás gondjait is szívesen vállára veszi. Kettőét, mert az újat kötelességből, a „régit“ pedig úgy is mondhatnánk megszokásból.

— Na és természetesen az iskola, a pedagógusok problémája is jócskán ad tennivalót — mondja tovább. Tény az, hogy a pedagógusok a mostam fizetésrendezést nagy tetszéssel fogadták iskolánkban iá. De van még megoldásra váró feladat, hogy csak egyet említsek; a pedagógusok ideológiai képzésének elősegítései

%/ége-hossza nem lenne a ’ beszélgetésnek, ha csak a néhány legfontosabb problémát is említenénk;

Nagyszerű feladat a közösség érdekében tevékenykedni. S ez a képviselő munkája is.

G. F.

Rendelkezés

a zenei gimnázinmotba való jelentkezésekről

A Művelődésügyi Minisztérium most kiadott rendelkezése alapján az általános iskolák igazgatóinak január 20-ig kell eljuttatni a gimnáziumok igazgatóságához az 1959—1960. tanévre a képző és iparművészeti, továbbá a zenei gimnáziumba jelentkező tanulók névsorát. A képző- és iparművészeti gimnáziumba jelentkezettek február elején tesznek felvételi vizsgát Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsett és Celldömöi- kön,

Új termelőszövetkezet alakult Somogykatvanban

mert higyjék el. szívesebben' dolgozik mindenki, ha érzi a( megbecsülést. Valahogy _ így j van vele az ón feleségem is.

(fíarsányi)'.

Vajon merne äs lehet az új tsz. irodája? — töprengek magamban, miközben a köveséiről befordulok Somogyhatvan egyetlen utcácskájába.

Csak most látom, hogy milyen csöppnyi ez a falu, még jó, ha 300 lelket számlál. S itt alakult két tenmelőszö- szo vetkezet egymás után? Hisz ez nagy esemény, s természetes, hogy mögéje nagy falut is képzel el az ember.

A tanácsházán bizonyságul rögtön bemutatták a két tsz. elnököt, akik épp ott tartózkodtak, és kértek, ha megfelel a hely, beszélgessek itt velük, mert — sajnos — a tsz- ekmek nincs még irodájuk.

— Majd az is lesz — véli Murcsa István bácsi, a napokban alakult Dózsa tsz elnöke. — Mindent egyszerre nem lehet. de hát iroda kell, mert most már rm is rendes tsz. vagyunk,

— Miért, eddig nem voltak rendesek István bácsiék?

— Már úgy értem, hogy eddig növénytermelő szövetkezet

január másodikén át mtsz-é.

— Aztán hogyan határozta“ el magukat erre a lépésre?

— Megmondom én kérem őszintén úgy, ahogy van: a kedvezmények miatt. Mitagadás, ezzel tudtuk legfőképp meggyőzni a tagságot. Nem szégyen az ugyebár, hogy sokat meghány tuík-vetettük a dolgot aZ anyagiak körül, számoltunk, kalkuláltunk ás mikor kijött, hogy csak nyerünk a dolgon, örömmel csaptunk egymás kezébe.

— Hát persze Így elmondva könnyebben ment, — szólt közbe a tanácselnök is. — De sokszor összegyűltünk itt az irodában, tanulmányoztuk a 3004-es kormányhatározatot, vitatkoztunk, tervezgettünk. Ez így tovább nem maradhat, mi lesz a lovakkal? 15 pár lónak enni kell, a háztájiból etessük őket? Akkor felélik az egy hold termését, meg aztán a lovak a közösnek dolgoznak, így flts jár jól, akinek nincs lova. Sehogy sem tudtunk dűlőre jutni. Végül aztán december 23-án este kimondta a tagság a végszót: mtsz-é alakulunk,

— így alakultunk mi kétszer egymás után — veszi ált újra a szót István bácsi — októberben, mint növénytermelők és most az új évben, mint Dózsa mezőgazdasági termelőszövetkezet. Ez mégiscsak jobban hangzik ugyebár.

Persze, nem a hangzás, meg a név a lényeg, így egészen

más a jövő képe, nagyobbak a lehetőségek. Hogy akarják ezeket kihasználni, István bácsiék?

— A napokban elkészítjük

termelési tervünket. Szerződéses növényéket vetünk tavaszra, napraforgót, burgonyát, cukorrépát. Az 1959-es év második felében már állatokat is veszünk, 10 tenyészszarvasmarhávál és 20 fehérhússertés kocasüldővel „lapozzuk meg a közös állattenyésztést. Ezeknek természetesen takarmány is kell, 15 százalék pillangóst terveztünk be erre az évre.

— Hol helyezik majd el az állatokat?

— Arról is gondoskodtunk. Bár közös istállónk nincs, nem esünk kétségbe. Nekem is van egy nagy istállóm, valószínűleg nálam helyezzük el a teheneket, egy másik tsz-tagnál a Unmkat, harmadiknál a sertéseket. Annyi ilyen 15—20 férőhelyes istállónk van, hogy még 10 évig nem kell építkezésre gondolnunk.

— Ezek szerint a Dózsa tsz. főleg módosabb parasztokból alakult?

— Igen. Sok 15—20 holdas gazda lépett be hozzánk, ösz- szesen 31 tagunk van és 230 holdon kezdjük meg a nagyüzemi gazdálkodást. Egy hiba

vám, hogy földünk szétszórt, 4—5 holdas parcellákból Ml, de reméljük, az egyéni gazdákkal meg tudunk egyezni és önkéntes földcsere útján hamarosan kialakítjuk tábláinkat,

■— Csak a kezdet nehéz, aztán megy minden magától.

— Hát nem éppen magától, mi fudjuk, hogy sokat kell dolgoznunk, de azt is tudjuk, hogy közösen nagyobb eredményt érhetünk el. mintha egyénileg dolgoznánk tovább.

Tehát mégis igaz volt a hír, Somogyhatvanihan két termelőszövetkezet alakult rövid pár hónap leforgása alatt, szeptemberben a Búzakalász, s januárban a Dózsa. És a faluban azt suttogják, hogy nem sokára megszületik a következő is, a tanácselnök ezt csak megerősíti:

— Nem adok hozzá egy hónapot, és meglesz a harmadik. Én mostmár ezt is el tudom hinni, mert kevés faluban tettek annyit a tsz. fejlesztéséért, mint éppen Somogyhatvanban. A sajtó és rádió útján már felfigyeltek rájuk az emberek és várják az újabb meglepetéseket. Sok helyütt bizony hasznos volna követni is őket.

Rónaszékinél