Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

1959. JANUAR 8. NAPLÓ 3 Mit jelent az egységes háztartási és világítási: TlSS áramdíjszabás bevezetése? ! rekonsiralxiója X kormánynak az új terme­lőd árak életbelépéséről és néhány kiskereskedelmi ár korrekciójáról szóló tájékoz­tatójában szó volt arról, hogy vidéken bevezetik a terület szerint megállapított egységes háztartási és világítási áram­díjszabást, ez 24 millió forint megtakarítást jelent a lakos­ságnak. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a vidéki fogyasztóknak főbb mint 60 féle — Baranyában például 68 féle — díjtarifa alapján kellett fogyasztási dí­jat fizetni, s ezt érthetően, so­kan sérelmezték. A most be­vezetésre kerülő díjszabás elő­nyeiről, a DÉDÁSZ pécsi üz­letigazgatósága a következő tájékoztatást adta lapunknak: A nehézipari miniszternek a vidéki lakásvi 1 ágítási - és ház­tartási viHamosenergia árak megállapításáról szóló rende­leté kimondja, hogy a lakos­ság által a háztartásokban nem iparűzési célra fogyasz­tott villamosenergiát — a ki­zárólag éjszaka üzemeltetett forróvíztárolók külömmért vil- lamosenengüa fogyasztását ki­véve, ment azt tömbárszabá- ■son kívül 50 fülérikwó kell el­számolni — tömbárszabássei kell elszámolni. A tömbársza­bás lényege az, hogy a lakos­ság bizonyos mennyiségű, — kiemelt városokban, —• mint például Pécsett évi 240, egyéb vidéki városokban évi 208, községekben övi 180 kwó vil­lamosenergia felhasználásán felül alacsonyabb árat fizet. Ha Pécsett például a fogyasz­tók az V, VI, VII, VIII. hóban havi 15, a III, IV. IX. és X. hóban, havi 20, a XI, XII, I. és II. hóban havi 25 kwó-t fogyasztanak, akkor kilowatt­óránként 1 forint 50 fillért fi­zetnek. Ha a fagyasztás ennél magasabb, a megállapított tömibhatánan túl elfogyasztott villamosenengiáért kwó-ként 0.60 forintot kell csak fizetni. A vidéki városokban, tehát Mohácson és Komlón az em­lített időszakokban 12, 18 és 22 kwó a tömbfogyasztás határa. Ezért kwó-ként 1,80 forintot, az ezen felül fogyasztott villa­mosenergiáért kwó-ként 0,80 forintot kell fizetni. A többi helyeken 10, 15, 20 kwó az említett időszakban a tömbtarifa határ, az elfogyasz tott energia kálowáttonkénti ára pedig 2,30 forint. A töm­bön felüli fogyasztásért kwó- ként csak 1 forintot kell fizet­ni, vagyis kwó-ként 1,30 fo­rinttal kevesebbet. A tömbárszabást legkésőbb 1960 december 31-ig keli be­vezetni, de Baranya megye területén ennek bevezetése valószínűleg már az első ne­gyedév végére megtörténik. A( kilowatóránkénti említett egy­ségárat viszont — a kiemelt városokban az 1,50, a vidéki városokban az 1,80, a többi helyen pedig a 2,30 forintot — már január 15-étol kezdve használni fogják. A tömbár- szabássa! kapcsolatos kedvez­ményt is hamarosan beveze­tik, ehhez azonban előbb meg kell állapítani, hogy Pécsett hány albérlő, s társbérlő van, mert albérlőnként 30 száza­lékkal, társbérlőnként pedig 100 százalékkal növelni kell a tömbfogyasztás határát. Azok a fogyasztók, akiknek jelenleg külön mért háztar­tási fogyasztásúik van, a tömb- árszabás bevezetéséig kwó- ként Pécsett 0.60, vidéki vá­rosokban 0.80, községekben 1 forintos áramdíjat fizetnek. A fogyasztott viilamosener- gia mennyiségétől függetle­nül mimden lakásvüágítási (háztartási) fogyasztónak havi 2,— forint készenléti díjat kell fizetni. Az eddig felszámított csengőátaiány megszűnik. A szénbányász lakótelepeken, va­lamint szénbányászati lakás­ban lakó szénbányászati dol­gozók (ideértve a nyngdijaso- • kát is) villamosenergia fo- • gyasztására a kiemelt váró- sokra vonatkozó egységárak: érvényesek. így tehát a Kom-j lón, Hidason és az északi ke-í rületben lakó bányászok a í Pécs városára érvényes tömb-] árszabás alapján fizetnek vil-] ianyszámlát. Tehát az a bá- ] nyász család, amely évente, 240 kwó villamosenergiát fo-j gyászt, kwó-ként 1,50 forintot j fizet, a túlfogyasztott viiia- mosenergia kwó-ért pedig 0,60 ] forintot. A tömbtariifia bevezetései előnyös a ' megye fogyasztói; számára, s körülbelül kwó-j ként 50 fillér megtakarítást: eredményez. A vörös borairól híres Vil­lányban a második világhábo­rú alatt és a háborút követő években erősen leromlott a szőlők állapota. A történelmi borvidék legnagyobb „szőlős­gazdája“ — a Villányi Állami Gazdaság — 1949-ben kezdte meg a világhírű borokat ter­mő szőlők tervszerű felújítá­sát. Az elöregedett tőkéket mind kivágták és helyükre újakat ültetnek. A telepítések során gondosan ügyelnek ar­ra, hogy a szőlőknek mintegy 70—80 százalékát a hagyomá­nyos, vörösbort termő fajták képezzék. A nagyarányú rekonstrukció előreláthatóan 1960. őszén ér véget. Jegyzetek : Cfrliky lányok... A fiúkkal tulaj­donképpen nincs is baj. Üljenek bg a cuk­rászdába, hallgas­sák a Wurlitzert, — forint egy dal, iga­zán nem sok — és kellemesen elszóra­koznak. Ülnek az asztalnál, egy szörp, egy fekete, csende­sen elbeszélgetnek. Ez jó. Az már azon­ban kevésbé, hogy délután négytől este tizenegyik egyetlen málnaszörp mellett elmélázni a Wurlit­zerből áradó muzsi­ka fölött, — (kínos ezt szóvá tenni...), — de még sem illő. Már csak azért sem, mert egy másik vendég, aki való­ban fogyasztani akar egy duplát s utána tovább men­ne a dolgára, — nem kap, azaz, hogy csak egy félórái vá­rakozás után. Ugyanis a felszolgá­lók már megszok­ták a törzsvendé­gek“ álhatatosságát, miszerint nem .fo­gyasztanak s örül­nek, ha a pincér messziről elkerüli asztalukat. Ezért az­tán az .átutazó’’ vendégeket összeté­vesztik az előbbiek­kel s nem szolgál­ják ki őket. Ami pedig a lá­nyok egy részét il­leti .;. hm . s Itt a baj. A lá­nyok ne legyenek „törzsvendégek’ ‘. Nem vezet jóra. Át­nevetgélnék a fiúk­hoz, incselkednek, ismerkednek, igazán nem veszik zokon azt sem, ha vadide­gen fiúk telepednek melléjük s máris kész a barátság. Mert ennek a ba­rátságnak nem lesz jó vége, lévén fia­tal lányókról szó ... Még valamit. Amikor a Wurlit­zer-gépet üzembe­helyezték, négy-öt keménykötéses le­mezkatalógusban válogathatott az ember, különböző zeneszámok közöli. Eltűntek a kata­lógusok. Nincs. Egy sincs. De hát mit lehet kezdeni egy keményfödelű kata­lógussal? Befőttes- üveg alá rakni az éléskamra polcain, — nem jó. Begyúj­tásra, — alkalmat­lan. Zsebben hor­dani, — kényelmet­len. Hátat vakarni vele, — célszerűt­len. Hát akkor miért 3 lopták el?! A Villányi hegység karsztvizének felhasználásai Pécs vízellátásának megjavításához v/ A pécsi Műszaki Szemle október—november—decemberi száma első oldalán közi az MSZMP művelődési politikájá­nak irányelveit, a műszaki tudományos munka, feladatairól. A lapban ezenkívül Oszetzky Egon: A vasűti mellékvonalak korszerűsítésének lehetőségei a Dél-Dunántúlon, Vass Béla: A Villányi hegység karsztvizének felhasználása Pécs város vízellátásának megjavításához. Szabó Dezső: A kardliliom gyökerének illóanyagairól, dr. Miskolczy Vilmos: Üzemorvosi szemmel Németországban. Kopasz Gábor: A pécsi céhköny­vek ipartörténeti adatai címmel írt cikket, dr. Tóth Géza— Fodor György pedig A Pécsi Bőrgyár címmel írt ismertetést a lapban. Az alábbiakban közöljük Vass Bélának fentebb említett cikkét: alatti üregekben tárolt, ko­moly utánpótlással rendelkező mélységi karsztvízről van szó, melynek nagyarányú kiterme­lése és Pécsre szállítása annál is inkább kívánatos, mert ke­vesebb befektetéssel és üzem­költséggel jobb minőségű vizet nyerhetnénk, mint amilyen a mohácsi dunavíz. van Pécstől, tehát közelebb, mint Mohács. Minden tisztítás nélkül ivóvízminőségű vizet nyernénk és mélységi vízről iévén szó, a fertőzés veszélye mdnimálifi. A földalatti szivattyútelep A kitermelésre nézve Pécs vízellátásának megjavítása érdekében — ___ tudomásunk sz erint — so­hasem vizsgáltuk meg a Vil­lányi hegység mélyében lévő és eddig csak íkis mértékben kitermelt mélységi karsztvíz felhasználásának lehetőségét, á gondolatot elsőként 1957. év őszén a Hidrológiai Társa­ság egy vízügyi ankétján dr. Szabó Pál Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Du­nántúli Tudományos Intézeté­nek igazgatója vetette fel. Az­óta — amennyire a lehetősé­gek engedték — foglalkoztam a kérdéssel műszaki szempont­ból is és vizsgálataim eredmé­nyét, elgondolásomat, kissé ta­lán vázlatosan — hiszen még a legszükségesebb anyagiak sem álltak rendelkezésemre a részletesebb kutatáshoz — az alábbiakban ismertetem. A mélységi karsztvíz á Vil­lanyi hegységben már koráb­ban végzett mérések szerint 64—96 m-es. A. f. magassági szinten helyezkedik el. Két he­lyen is megtaláljuk melegvíz által kioldott földalatti' mészkő­üregben a hegység keleti szé­lén az ún. „Beremendi rög- ihegység” déli (cementgyár) és 'tiyugati (Áll. Gazdaság) olda- w lévő kőbányában. A vizet mindkét hatalmas földalatti üregben azonos A. f. szinten találjuk és azonos hőmérsék­letű (26 C°). A földalatti üre­gek képződményei, a falakon található lerakódások is azo­nosaik. A Beremendi Cementgyár teljes üzemi vízszükségletét, valamint a nyári időszakban üzemi strandjának vízszükség­letét is a' kőbányájából nyíló üregből, szivattyúzással elégíti ki. A kitermelt vízre vonatkozó adatokat az üzem — ha szük­séges — minden bizonnyal az érdekeltek rendelkezésére bo­csátja. Az állandó vízkivétel ellené­re az üreg vízszintje még hosz- szú szívatás esetén sem csök­ken, sőt az utóbbi években — az üzemi alkalmazottaik meg­figyelése szerint mintegy 30— 40 cm-t emelkedett. További komoly vízmennyi­séget adó vízfeltörést, melynek vize nagyjából egy szín ten van a fenti vízszinttel. Kistapolcá­nál és Büdös tapolcáná.1 talá­lunk. Ezeken a helyeken a víz­nek szabad elfolyása van és az elfolyó vízmennyiség elég te­kintélyes. Mindebből megállapítható, hogy a Villányi hegységben oly nagy mennyiségű, bő föld­elgondolá­som a kö­vetkező: A nagy­harsányi kőbányában bánya- művelés során több esetben bukkantak földalatti üregekre. Ezekben az üregekben talál­ható képződmények, az üreg belső formái, ugyanolyanok, mint a beremendieké, tehát minden valószínűség szerint, ugyanannak a hajdan maga­sabbra törő mélységi karszt­víznek a nyomán keletkeztek. A legutóbb itt feltárt (1957) üi-eg bejáratának magassága A. f. 153 m. Ennék a függő­leges üregrendszemak helyen­ként szűk járatait ki kellene tágítani a 94—96 m-es A. f. szintig, ahol megtaláljuk ugyanazt a bő utánpótlásé mélységi karsztvizet, melyet Beremenden a cementgyár már kitermel és felhasznál. Ezen a szinten a Nagyharsá- nyi hegy belsejében, tekintet­tel a természetes üregek nagy­ságára, lehetne szivattyútelepet is létesíteni, melynek gépegy­ségei felnyomnák a vizet a nem messze lévő elhagyott bauxitbánya felső szintjébe építendő nagyméretű tároló- medencékbe, ahonnan jórészt gravitációs úton, illetve — a kitermelendő vízmennyiségtől függően — nyomótelep közbe­iktatásával jutna Pécsre. Az így kialakított vízibeszer­zőhely légvonalban 28 tom-re nyomóvezeté­két a bauxit­bánya legalsó szintjéig árok­ban, majd a bánya már meg­lévő aknáin és tárnáin át min­den nehézség nélkül a bánya legfelső szintjében elhelyezés­re kerülő tároló medencéig vi­hetjük. A legfelső bauxitszint A. f. magassága 364 m, Pécs vasútállomás pedig 123 m. Az elosztómedencét tehát Pécs állomás szintjébe építve, a cső- surlódás okozta veszteség le­győzésére, illetve annak csök­kentésére kerek 240 m magas­ság állana rendelkezésre, ami az üzemeltetést és a beruházás költségeit csökkentené. A szi­vattyú, az átmenőtelep, a tá­rolómedencék, sőt még a cső­vezeték egy része is a fentiek szerint megépítve rendkívüli esetekben is teljes biztonságot nyújt. A tervezés megindítása előtt a kőbányában lévő függőleges üregrendszer feltárása lenne szükséges a vízszintig, majd az elért vizet vegyileg kellene megvizsgálni és próbaszívatást kellene végezni. Ezek a fel­táró munkák nem kerülnének sokba és eredmény esetén bő­ven megtérülnének. A mohács—pécsi vízvezeték épül, de tekintetbe véve Pécs gyors és nagyarányú fejlődé­sét, a dunai víz aligha oldja meg végleg a város vízellátá­sát. Úgy gondolom, ezért nem szabad a Villányi hegység víz­készletét sem számításon kívül hagynunk. Minden percben két nyeremény... Baranyai a negyedik Békekölcsön főnyereményének tulajdonosa Tömegek lepték el hétfőn reggel a pécsi nagyposta bejá­ratát. Kötvényekkel a kezük­ben, az emberek várták a pénztárosokat, Saroknét, Pá­painét, Horváthnét, Magyar- vári Annát és Kajdi Aladár- nét, akik nyolckor rendben be ültek az apró ablakok mögé, s asztalukon két nyeremény- listával, s néhány köteg pénz­zel — megkezdték a kifizetést. — A hétfő különben is „erő­sebb“ nap, a hét első munka­napja lévén — mint a többi, de ma a szokásosnál is több dolguk akad majd — jegyezte meg a pénztárosok mögött el­haladva Heim András elvtárs, az egyes posta vezetője. így is van. Százezrek for­dulnak meg napjában egy-egy pénztáros kezén. Hát még ma, amikor az ablakok előtt kí­gyózó sokaság is pénzre vár. Solymár Imre, károlymajorí lakos kötvényével Pápainé ab­laka elé lép valaki. Ötven fo­rintos a kötvény, de majdnem megduplázódva fizetődik most visszagazdájának. Unyi István pécsi postás már szerencsé­sebb volt: 360 forintot visz haza neki a kötvény helyett „megbízottja“, valószínűleg a felesége; Alig múlt nyolc óra, egy „nagyobb“ nyerő is jelentke­zik. Kovács István, pécssza- bolcsá lakos. Kilencszáz forin­tot számolnak le eléje friss, ropogós százasokban, amit elégedett képpel süllyeszt el kabátja belső zsebének mé­lyén; Vannak a sorokiban örök bi­zakodók is. Olyanok, akik megnézték az újságokat., meg­tekintették a kifüggesztett nyereményjegyzéket, de azért sorban állnak. Hátha mást ál­lapít meg a postatisztviselő, s mégiscsak boldog nyertesnek mondhatják magukat?! Ilyen bizakodó Söllei Jánosné is, aki nagy köteg kötvényt dug be az ablakon. A pénztáros készségesen nyúl utána, s ha­bár ez nem tartozik feladatai közé — átböngészi a nyere­ménylistát. De hiába, Söllei Jánosné most nem nyert. És nem nyert Illés János sem, aki ugyancsak ideküldte összes kötvényét. Negyed kilenc van. A hat pénztárablaknál már több, minit százötven nyereményt fizettek ki — percenként két nyeremény talált gazdára. Akik nyertek, persze örül­nek. De mit érez ilyenkor egy pénztáros, akinek percenként ezresek fordulnak meg a ke­zén? A pénz náluk anyag — mo­sol yodik el a kérdésen Heim András. — Az anyaggal dol­gozni kell. Értéke csak akkor van, amikor „elfizetik“ magu­kat. Ezt bizony meg kell térí­teni, de szerencsére ilyesmi ritkán, akad;;; Közben jelentkezett az OTP pécsi fiókjának vezetőjénél egy „igazi’‘ nagy nyerő, aki a negyedik békekölcsön százezer forintos főnyereményéből tel­ket vásárol és házat épít ma­gának; — Tegnap este megnéztem a kötvényt és csak akkor jöttem rá, hogy ez most már százez­ret ér, mivel kihúzták;;; A nevét — a legújabb „di­vat“ szerint, — ő sem mondta meg, viszont a nyereményt sem vitte haza. Felhasználásig takarékbetétkönyvben helyez­te eb (Harsán yi) Baleset a József Attila utcában Hétfőn, a déli órákban sú­lyos baleset történt a Rét utca és a József Attila utca keresz­teződésénél. Az állomás felől a Rét utcán — körülbelül 50 kilométeres sebességgel — haj­tott tábori Skoda-gépkocsival Rakovszky Miklós, a Vízkuta­tó és Mélyfúró Vállalat gépko­csivezetője. A József Attila ut­ca kereszteződésénél minimális sebességre kellett volna lassí­tania, egyrészt mert az útke­reszteződés beláthatatlan, más­részt pedig a József Attila utca harmadrendű út. Vagyis elsőbbségi jogot élvez az a jár­mű, amely ezen az útvonalon halad, Ezért aztán Kovács V. Nán­dor határőrkatona nyugodtan közeledett a Hullám-fürdő fe­lől az útkereszteződéshez, Cse­pel motorkerékpárjával. A két jármű itt találkozott. Ra­kovszky — aki egyébként sem lassította le kocsiját — nem is fékezett, mert a fékberende­zése rossz volt így aztán a motorkerékpárost oldalba kap­ta, majd a kocsijával fölfutotl a járdára egészen a falig. Ra­kovszky kisebb sérülést szen­vedett a kezefején, Kovács V. Nándornak azonban a jobb lá­ba két helyen eltörött és a mentők elszállították. A rend­őrség közlekedési csoportja vizsgálatot indított;

Next

/
Thumbnails
Contents