Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-06 / 4. szám
NAPLÓ 1959. JANUAR 1 / Nem felejtették el őket! j héUány- $&á az i$fnMgtte&i&szié$idl — Hogy hány pártonkívüli segített a választásoknál? Hajai! Ki tudná hirtelen megmondani? Azt hiszem, tele lenne a jegyzetfüzete, ha a nevüket felírná... — mondja P’es- konics Antal elvtárs, a községi pártszervezet titkára. Mokány ember. Ábrázata kunos, ferdevágású fekete szeme vidáman nevet bele a világba. Alacsonytermetü, de izmos, az a fajta, akire azt szokták mondani: kicsi a bors, de erős. Gumicsizmát, kopott Bocskay-kabátot visel, biindás orosz sapkáját legényesen félrecsapja. Szóval traktorista módon van öltözve, az imént szállt le a Zetor nyergéből. — És foglalkozik velük a pártvezetőség? — kérdem. — Éppenséggel jobban is foglalkozhatnánk — így ő. — De azért nem felejtettük el őket! A legjobb négy tagjelöltnek kérte magát, a jövő héten tárgyalja ügyüket a vezetőség. Egyet még régebben felvettünk ... De azt hiszem, elég lesz a szószaporításból, menjünk cl az emberekhez! Úgy van, gyerünk az emberekhez. H, Tóth Gábornéaz első. Lottószelvényeit nézegette, amikor benyitottunk hozzá. Rengeteg energia és munkabírás rejlik ebben a harminc egynéhány éves asszonyban. 265 munkaegységet szerzett a Kossuth Tsz-ben, ellátta négy gyermekét és férjét, s még agi- tálásra is tellett az idejéből. — Csak akarat kell hozzá és mindenre kerül az ember erdejéből — mondja erről kurtán, — És azóta? Szólt a pártve- zetőség? Megbízta valamilyen társadalmi munkával? — kérdem. Megigazítja menyecskés fejkendőjét; — Még nem. Tóni is (a párttitkár) mindig el van foglalva, meg aztán gyengélkedem. A reuma bánt, hiába, megérzi az ember a nyirkos időt... De ami késik, az nem múlik. Negyvenöt asszony van a tsz- ben, megalakítjuk a nőtanács tsz-csoportját. Szabó-varró vagy főzőtanfolyamot akarunk szervezni. Azt hiszem, még nem késő. H. Tóth Gábomé, a tsz egyik legszorgalmasabb asszonya, még a választások előtt tagjelölt lett. s i. Ismét a bólyi utcákon caplatunk. Amint látom Ples- konics elvtárs népszerű ember lehet. Alig győz visszaköszönni az embereknek. (Az idősebbeknek persze előre megadja « tiszteletet.) És vidáman cigarettázik. Szokása szerint. Schitfner József asztalos hangos kiáltással üdvözli „Tóni bácsit”. (Pedig csak hét év közöttük a különbség.) Elsiet és magunkra hagy néhány percig a gyantaillatú és félig- kész bútorokkal telezsúfolt műhelyben, s Kállai elvtárs levelével tér vissza. Nem tévedés: Kállai Gyula elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke fejezi ki köszönetét abban a levélben, Schittner József választási munkájáért. ö is a pártszervezet tag jelöltje lett, s most azon töpreng, hova lépjen be: a Kossuth Tsz-be, vagy KTSZ-be e. Mert az egyikbe belép.. j *— És most? — kérdem tőle is, — Hát az utóbbi időben nem csináltam különösebbet.; > Megreperáltam a kultúrotthon néhány székét (társadalmi munkában), és... Igen, most jut eszembe. Kálmán bácsi a múltkor azt mondta, hogy ha megkapom a tagjelölt könyvemet, a KISZ-be küldenek, (Kálmán bácsi alatt a község tanács elnöke értendő.) Dr. Maior László körzeti orvos a következő állomásunk. A rendelési idő végén lepjük meg. Pleskonics elvtárs úgy látszik többször megfordulhatott itt pártügyben, mert otthonosan érzi magát. Beszélgetésükből tudom meg, hogy dr. Major Lászlót — jó munkája elismeréséül — megválasztották tanácstagnak. Az egészségügyi állandóbizottságban tevékenykedik és egészségügyi előadásokat tart. Egyel a faluban, többit a gépállomáson, méntelepen és állami gazdaságban, a Vöröskereszt, nőtanács és más szervek kérésére. Ez összesen tizennyolc— huszonkettő előadást jelent! — Kap értük valamilyen anyagi... Az őszhajú orvos szétnyomja cigarettája parazsát: — Nem. Nem is kértem. Nem beszélünk erről többet. Búcsúzóul melegen megrázzuk Major doktor kezét, s útközben mondogatjuk egymásnak, bárcsak minden orvos ilyen lenne t Node ne dagasszuk tovább Boly sarát, hiszen minden világos: a pártvezetőség nem feledkezett meg a választásoknál kitűnt pártonkívüli aktívákról, bár — Pleskonics elvtárs szavaival élve — éppenséggel jobban is foglalkozhatna velük, m MAGYAR LÁSZLÓ Száz szónak is egy a vége... Az egyik sellyei járásbeli faluban történt. Gazdagyűlésre gyülekeztek az embereik. A kelemenligetí állami gazdaság igazgatója volt a gyűlés előadója. Már majdnem együttvoltak mindazok, akikre számítani lehetett, amikor megszólalt az egyiik idősebb, tekintélyes gazda; — Beszélhet nekünk mindenről kérem, csak a termelő- szövetkezetről egy szóit se. — Jól van, arról egy szót se — válaszolt az igazgató. Megvolt a gyűlés, anélkül, hogy az igazgató egy szót is szólt volna a termelőszövetkezetről. Mint ilyen gyűlések trtán 'szokás, együtt maradt még az emberek zöme. Beszélgettek erről te, arról te. Az Igazgató a gazdaságról, az ottani eredményekről beszélt, — Könnyű maguknak nagy eredményt elérni — szólalt meg ismét a tekintélyes gazda. — Maguknál minden külön van a marháknál, a disznóknál ;.; mindenhol egy-egy külön ember;;; Az igazgató végig hallgatta az öreget. — Mit mondott bátyám a gyűlés kezdetén? — kérdezte az igazgató. — Hát;:; — kapott észbe az öreg. — Es maga mégis a nagyüzemről beszél. Art mondta: arról egy szót se! — és miközben felemelte a mutatóujját az igazgató huncutkásan mosolygott; — Azám. Szóval látja, akár- hová megy az ember: szóban, vagy a valóságban mindig belebotlik a nagyüzembe.:; Az előadó betartotta a szavát. Nem szólt a nagyüzemről, a hallgatóság azonban elszólta magát: tagadják, de azért a fejükben csak ott van a gondolat, amely akárhogyan is kanyarog, bukdácsol, de a végállomás mindig a nagyüzem. (Sz. J.); A módszerek, vagy az emberek mások, azt nem tudom, de tény, hogy az egyik üzemben olyan eredményes az ismeretterjesztő munka, mint amilyen eredménytelen a másikban. Vajon az emberek nem igénylik egyformán a kultúrát? A BELSPED-mél például igen gyakran tart előadást a TIT. Rozgonyi Ádámné elmondása szerint ezeket az ismeretterjesztő előadásokat szívesen fogadják az emberek. A munkaidő befejezése után tartják az adminisztratív, és reggel a munka megkezdése előtt a fizikai dolgozóknak. Minden előadáskor végigjárják a dolgozókat, szólnak, hogy erről és erről lesz előadás, ha van kedve és ideje, jöjjön el. Nem erőltetik az embereket, nem teszik kötelezővé a jelenlétet, ezt a BELSPED-nél még olyan kar- társnő is elismerte; aki megvetően biggyesztett az ajkával, hogy az ilyen előadásoknak semmi értelme sincsen és nem is látogatja senki, mert a főzés az fontosabb. A többiek, a többi asszonyok ezt annyiban módosították, hogy azért, mert esetleg egy ember nem ér rá ottmaradni az előadásra, azért nem szabad azt a 15—20 résztvevőt sem letagadni. Igénylik ezeket az előadásokat és főleg az egészségügyi előadásokat a fizikai dolgozók is. Reggel korán, mindig egy fél órával előbb jönnek dolgozni, hogy még munkakezdés előtt befejezhesse előadását az illető tanár, vagy orvos. Ef jöttek mind a kocsisok, a hegesztők és lakatosok egyaránt, és szívesen hallgatták a jól sikerült Mexikóról szóló vetítettképes előadást, vagy a nagyszerű felvilágosító „A Szovjetunió nyugati szemmel“, vagy „Igiaz-e, hogy minden magyar testvér“ című előadásokat. Előfordul, hogy valaki nem ér rá, vagy éppen nem érdekli az a téma, de ez nem jelenti azt, hogy az emberek nem művelődnek szívesen, ha kielégítjük ízlésüket, és megfelelő körülményt is biztosítunk neki. Nem ilyen egyszerű az eset például a porcelángyárban. Hiába is vonná felelősségre az ember a .. kul túrvezetőt, hogy miért látogatják kevesen vagy alig az előadásokat, — megadja a választ. A TIT-vel csak két hónapja van szerződésük előadássorozatra, alkalmanként 60 forintért. A két hónap alatt 5-ből csak három előadás volt, és az egyiket, a nők védelméről és nemi életéről szólót ismételték is. Volt azonban olyan eset is, hogy vetítettképes előadásra csak két ember gyűlt össze, de az előadás elmaradása ellenére, a 60 forintot ki kellett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak fizetni. Mert hiába is tartanak kritikus időpontokban előadást, - nem lesz közönség, mert az emberek három, sőt négy műszakban dolgoznak. így természetes, hogy aki 3 óráig dolgozik, várni se vár egy órát, meg vissza se jön 4-re. Valahogy úgy állt a helyzet, hogy az üzemiek több propagandát vártak a TIT-től, és kevesebbet tettek maguk. Mi. után látták azt, hogy elsősorban magukra kell számítaniuk, megtették az első lépéseket. Bár az előadó valószínűleg nem jön ki az üzembe kisebb csoportokhoz, akik a műszaktól függően szabadok, azért mégis megoldják valahogy. Most teszik a kezdő lépéseket, hogy életrehívják a kul túrmunkát, az emberek művelődni vágyását — a Po rcéi ángyárban. Rendeznek klubdélutánokat és filmmúzeumot, ankétet és kultúrbemutatókat, s ha esetleg még idegenkednek eleinte a komolyabb, nehezebb dolgoktól, a vidám mellett azt is megszokják, megfigyelik, tanulnak belőle. Az üzemvezetőség és a kul- túrosok azonban hiába dolgoznak, ha az emberek nem látják be, hogy az előadásokból elsősorban ők tanulnak, nekik szól, rajtuk segít. A porcelángyári bizalmiak végigjárják a munkásokat, megkérdezik majd, hogy ki miről szeretne hallani. És ha maga választotta a témát, szívesebben hallgatja majd mindenki. (W. M.) / Februír első heten oszliá’ Január 5-én, hétfőn ismét megnyíltak az iskolák kapui, s a karácsonyi szünet után megkezdődött a tanítás. Az új tanév első felét előreláthatólag január végén zárják, s a félévi bizonyítványokét február első hetében kapják meg a diákok. Tizenháromféie új kötöttáru A mosonmagyaróvári kötöttárugyárban két új csehszlovák gyártmányú kötőgépet helyeztek üzembe, s ezek segítségével naponta majdnem ezer kötöttholmival gyártanak többet. Egyben a választékot is növelték. A régebben gyártott 72 féle cikken kívül 13 új gyártmány előállítását is megkezdték. Uj termékük a szintéti- kus szállal kötött gyermek tréningruha, amely tartósabb és melegebb, mint a tiszta gyapjúból készült áru. Pályázat az új lakások bútorainak tervezésére Az ötéves terv új lakástípusainak kialakítására hirdetett, jól sikerült nagyszabású pályázat után az illetékesek gondoskodni kívánnak arról is, hogy az új lakások gazdaságos, célszerű, szép berendezést kapjanak. Ezért az Építésügyi Minisztérium az Iparművészeti Tanáccsal, a Könnyűipari Minisztériummal, a. Kohó- és Gépipari Minisztériummal, valamint az OKISZ-szal együtt pályázatot hirdet az új laká- * sok mozgatható bútorainak tervezésére. A pályázatok díjazására 140 OOO forintot fordítanak. A tervpályázati kiírás 30 forint lefizetése ellenében átvehető az Építésügyi Minisztérium tervezési főosztályán (Budapest, V., Beloiannisz utca 2—4. V. emelet 5.) A tervpályázat titkos. A pályamunkákat „Lakásbútor tervpályázat“ felirattal, lepecsételt csomagban 1959. március 30-án déli 12 óráig kell benyújtani az Iparművészeti Tanácsnál; ■ HU Termelőszövetkezetek fis egyéni gazdák is igényelhetnek hibridkukorica-vetőmagot A kukorica termésátlagok ben, annak ellenére, hogy egy emelése érdekében kormányza- mázsa Mv. 5-ös hibridkukori- tunk messzemenően gondosko- ca-vetőmag előállítása közel dott a termelőszövetkezetek és 700 forintba kerül az államaz egyénileg dolgozó parasztok nak; jó minőségű kukoricavetőmag- Az elmúlt esztendőben több ellátásáról. Megyénkben a bó- termelőszövetkezetünk kísér- lyi hibrid üzem által előállított letezett az amerikai Payoner 7000 mázsa martonvásári 5-ös hibridkukorica termesztésével, fajtájú minden kívánalmat ki- A magyar Mv. 5-ös hibrid még elégítő hibridkukorica-vetőmag ennél is korábban érő és lékerül kiosztásra. Ez a kukpri- nyegesen jobb morzsolási ará- ca fajta kiváló tulajdonságok- nyú, tehát értékesebb fajta, kai rendelkezik s Baranyában Igen kívánatos, hogy termelő- bz eddigi kísérletek szerint ki- szövetkezeteink, de egyéni pa- tűnően bevált. A Baranya me- rasztjaink is ennek termeszté- gyében az összes eddig tér- sével foglalkozzanak, mesztett kukóricafajtánál 25— A vetőmag csere útján sze- 30 százalékkal többet terem, rezhető be. Két mázsa kukori- korán érő, kétcsövűségre haj- cáért egy mázsa hibrid vető- lamus, morzsolási aránya 80— magot kapnak az igénylők. Ezt _ 85 százalékos, tehát egy mázsa a magasabb vételárat többlet- j kát. _-söves termése 85 kilogramm terméssel hálálja meg, forint- j — Please (Tessék!) — nyuj- ____1» ^ „„„b- is Víioeramm han kifeiezve a közönséges ku-■ tott oda előkelőén egy húszcentest, mintha legalább is a (5 7) — Tíz Palmyrát! — hangzott _a nagyvonalú rendelés. S — Igen uram, — kezdte ki- n rakosgatni Zoli a lapos dobozkákat. Magában kissé csodálkozott, hogy egy ilyen vagyonos ember csak közepes markát fogyaszt. Hiába, sok különc van a pénzemberek között! — Tíz darabot mondtam! — állította le a dobozokat a vörösképű, nyilvánvalóan kissé italos férfi. — Tizet? — csodálkozott Zoli. — Mit bámul, nem tud addig számolni? — förmedt rá az durván. — Csak nem fogom eltartani az egész asztalt?! — mondta, majd nagyot nevetett saját szellemességén. A fiú elvörösödve harapta össze száját és engedelmesen bontott fel egy csomagocskát. — Tizennyolc cent, uram! — számolta le a dohányrudasemet és csak 15 kilogramm ban kifejezve a közönséges ku Jutkát ad. A hibrid-üzemből koricánál 600 forinttal ad töb- ikcrült ólomzárolt vetőmag bet katasztrális holdanként. ;írázóképessége 98—100 szá- A termelőszövetkezetek a já- alékos. A martonvásári 5-ös rási tanácsokhoz nyújtsák be rjta híre már külföldön is igénylésüket, az egyéni igény- Iterjedt A román, bolgár és lök pedig a községi tanácsok- sztrák kísérletekben jó tulaj- nál jelentkezzenek. Az akció onságaival túlszárnyalta az már az év első napjaiban meg- tt honos fajtákat. Államunk kezdődött. Minden termelőnek >hát méltán nem sajnálja az saját érdeke, hogy vetőmagját ídozatokat és mindent elkö- még időben beszerezze s az, al- . u«*. * -r"» ■* et ho° v ez a fajta mielőbb lám által nyújtó« lehetősége- iasztalhoz, amikor az előbbi írt hódítson a köz termesztés- két kihasználja a maga javára, vevő utánaszólt: becsületrend nagykeresztjével ruházta volna fel a fiút. Zoli csalódottan dobta a pénzdarabot a többi közé. Ilyen gazdag utastól többet remélt. hiszen 5—10 centes borravalót sokkal szegényebb külsejű emberek is hagytak már tálcáján. Már éppen tovább akart lépni a szomszéd «— Hóhó, két centet még visszakapok! — Bocsánatot kérek, nem találtam hirtelenében kétcentest — zavarodott meg Zoli, majd összehúzott szemekkel egy fényes ötcentest nyújtott át. A százdollárosok ura megpörgette hüvelyk és mutatóujja között a nikkelt, fejével rövidet biccentett, majd zseb- revágta. Társaságához fordult és zavartalanul beszélt tovább. — így is lehet vagyont gyűjteni — mérgelődött Zoli. Az öreg csavargót, aki 50 centtel akarta megrövidíteni, sokkal becsületesebbnek látta, mint ezt az embert, aki az ő három centjét tette zsebre. — Nektek sem árulok több cigarettát — esküdözött, amikor az utazás befejeztével tizennyolc dollárt kapott két- napi munkájáért. Pár nap múlva azonban biztosan vállalkozott volna erre is, annyira bántotta a munka nélküli lézengés. Kis tőkéjéhez csak nagyon óvatosan nyúlt, de bármilyen keveset is vett el belőle, még annyit sem tett hozzá. Paul munka-ötletei is kimerültek: bár szigorúan meghagyta Zolinak, hogy naponként hívja fel telefonon, egyelőre nem tudott segíteni. Egyszer újra kiment még Claremontba Fannihoz, de az csak panaszzuhataggal. árasztotta el, mintha 6 is állástalan lenne. Siminek sem sikerült még semmit elérnie, ő tálén még Zolinál is nyomorúságosabb körrülmények között tengődött. Végre néhány napi kétségbeejtő várakozás és semmittevés után, amikor reménykedve felhívta Pault, az sürgetve kiáltotta a kagylóba: — Azonnal jöjjön ki a kikötőbe, gyorsan ki kell rakni néhány most érkezett hajót! Zoli máskor talán nem lelkesedett volna a dokkmunkást pályafutásért, de most pillanatnyi habozás nélkül ne- kindült, hogy ne késsen le erről is. Sikerült még időben a kikötőbe érnie. Paul szálas alakját már messziről látta, ahogyan feléje integetett. — Jöjjön gyorsan — kiabálta — itt lehet keresni jól, ha megnyomja a munkát! Sürgős a kirakodás, mert holnap már tovább akarnak menni. Két közepes nagyiágú, elég elhanyagolt régi tramp állt a dokk mellett. Azt már tudta Zoli is, hogy az ilyen hajók nem menetrend szerint közekédnek, hanem alkalmi teherszállításokat vállalva csavarognak a végtelen óceánon. Ezek a hajók Közép-Ameri- kából jöttek, az egyik olasz, a másik meg norvég lobogó alatt hajózott. A rakodómunkások, akik között Zoli is dobogó szívvel húzódott meg, vékogy deszkaládákat hordtak ki a hajó gyomrából, s rakták nagy piramisokba a part mentén. A ládákat teherautók hosszú sora szállította tovább a városba. — Sietnek, mert nagy üzlet most a korai gyümölcs — jegyeste meg az egyik tájékozottabb rakodó. A deszkák hasadékaiból valóban ingerlő illatok szálltak ki, de a tartalmat sejttette a. ládák oldalára felmázolt szöveg is: United Fruit Co. (Egyesült Gyümölcs Társaság. (A legnagyobb gyümölcsforgalmi monopólium.) — Nagy cég — bökött rá a, felírásra egy izmos, csikós trikója férfi. — Legtöbbször saját hajóikon szállítanak, de úgylátszik, néha még többet szereznek, mint amennyit ők maguk elbírnak. Zoli csak félfüllel figyelt a beszélgetésekre. Még nagyon gyakorlatlan volt az ilyesféle munkában, nem tudott több felé összpontosítani. Legfőbb gondja az volt, hogy a szögletes láda jól feküdjön a vállán. A többiek kitanították, hogy egyik kezével az alsó sarkot fogja meg, fejére meg húzzon rá egy csuklyaszerűen kifordított zsákot, mindjárt nem töri a vállát. A fiú hálás volt a segítségért, s miközben az ingó hajópallón egyensúlyozott, magában számvetést csinált. Ha most sikerül 20 dollárt összehoznia, ahogyan a többiek is számítják, akkor több, mint hetven dollárja lesz azzal együtt, amit előző munkahelyein összespórolt. Kész vagyon az ő helyzetében! Most nem is lesz egyelővé gondja « megélhetésre, csak a hazautazásra •elenyészően csekély ez az összeg. Csak. legalább mindig lenne valamilyen munkája itt a kikötőben! Egyszer talán összegyűlne az útiköltsége is’ — Hazautazás? — rohanta meg hirtelen egy ötlet. — Itt van a kikötőben és még n?ld vannak hazautazási gondjai?! Miért nem jutott ez előbb eszébe? — Vad szívdobogás f-agta el a gondolatra. * (Folytatjuk.)
